Szolnok Megyei Néplap, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-19 / 92. szám

6 Nemzetközi körkép 1986. ÁPRILIS 19. Társbérlet — francia módra Aki először elalszik... Néhány nappal ezelőtt a Le Figaro találó karikatú­rát közölt. A rajz egy szo­bát ábrázol, amelyben két ágy van. Az egyikben Chi­rac, a másikban Mitterrand fekszik- Természetesen nem alszanak, sőt nagyon is éberek. Chirac egyszeresek kimondja, amit gondol: játsszuk azt — szól a köz­társaság elnökéhez —, hogy aki először elalszik, az vesz­tett. . • Mosolydiplomácia Nehezen lehetne jobban érzékeltetni a hatalmi hely­zetet Franciaországban. Mert igaz ugyan, hogy a márciusi választásokon a jobboldal többséget szerzett, s az új gaulleista RPR elnöke, Jacques Chirac alakított kormányt, de az is. igaz, hogy ez a többség nagyon törékeny. Akár egy influen­zajárvány megbuktathatja a kormányt. A jobboldali ket­tős, az RPR—UDF szövet­sége csupán két mandátum­mal szerzett többet, mint ami az egyszerű többséghez szükséges, ezért a helyzet sokkal kedvezőbben alakult a szocialista párt színeiben elnökké választott Mitter­rand számára, mint ahogy azt a választások előtt so­kan gondolták. A szocialista párti elnök és a jobboldali kormányfő együttműködése ennek meg­felelően alakul. Minden­képpen nőtt a mosolydip­lomácia szerepe- Ennek nagyszerű példája volt a kormányalakítás. Chirac olyan politikusokat szánt a külügyi és a hadügyi tárca élére, akikkel Mitterrand nehezen értett volna szót. Mivel kifogást emelt, Chi­rac azonnal megváltoztatta elképzelését. A politikai társbérlet működésére ter­mészetesen van olyan példa is, amikor Mitterrand en­gedett­Chirac gondjai Ugyanakkor azt is látni kell, hogy Mitterrand az engedmények terén nem hajlandó a végletekig el­menni. Chirac miniszterel­nök éppen a bizonytalan parlamenti többségre gon­dolva arra a következtetés­re jutott, hogy törvények helyett rendeletekkel kor­mányoz. Ehhez először par­lamenti felhatalmazásra van szükség, utána pedig arra, hogy a kormány rendeletéit .. .a másikat Jacques Chirac foglalta el az elnök aláírja. Hogy a parlamenti jobboldalt meg­nyugtassa és a terv elfoga­dására bírja, Chirac közöl­te: a rendeleti úton való kormányzást az állami szek­tor felszámolására, a több­ségi választási rendszer visszaállítására, illetve a munkavállalói szerződések megváltoztatására kívánja használni- Mitterrand azon­ban éber volt, és kijelen­tette: nem fogad el minden rendeletet. Később pontosí­totta: a többi közt nem hajlandó olyan rendeleteket aláírni, amelyek a magán­tőkének adnák át az 1981 előtt állami tulajdonba vett pénzintézeteket, biztosító társaságokat és iparvállala­tokat. Tehát a csata a Matignon- és az Elysée-pa- lota között lényegében el­kezdődött. . Chirac igyekszik gyorsí­tani a fejleményeket- Az a program, amelyet a parla­ment elé terjesztett, a gyorsaságra, a határozott­ságra alapoz, és nagyon pontosan céloz. Az eszme, amelyet követni vél, a li­beralizmus. Ám azok az elképzelések, amelyeket fel­vázolt, végeredményben azt a meggyőződést keltik, hogy Chirac az egyén szabadsá­gán valójában a magántő­ke szabadságát érti. Csodaszer nélkül Gazdasági programja mindenképpen ezt támaszt­ja alá- Nemcsak az állami szektor felszámolását vette tervbe, s nemcsak a nagy vagyonokra kirótt adót kí­vánja megszüntetni, de a szabadáras rendszer beve­zetéséről beszél, másrészt programjába vette a külföl­di tőke mozgásának meg­könnyítését is, a valutaát­váltás teljes szabadságával együtt. Természetesen ez a prog­ram sem tud varázs írt ajánlani a munkanélküli­ségre, sőt az a rendelet, amelyet az alkalmazottak elbocsátásának megkönnyíté­sére tervez, lényegében egyfajta zsilipet húz fel. Hogy Chirac eddigi kor­mányfői ténykedése milyen fogadtatásra talált Francia- országban, azt a program feletti bizarr szavazás mu­tatja. Egyetlen képviselő akadt csak, aki a jobbol­dallal együtt szavazott. így nem két, hanem három sza- vazalos többséggel kapott bizalmat. Mindez magyaráz­za is Chirac türelmetlensé­gét, sietségét- Az új-gaul­leista miniszterelnök addig akar mindent elintézni, el­rendezni;, visszafordíthatat­lanná tenni, amíg tart az új többség fegyelme, az új varázsa. Únody György Liechtenstein Pöttömország becsvágya Liechtenstein, az Ausztria és Svájc közé ékelődő pará­nyi, 160 négyzetkilométer ki­terjedésű ország jövendő uralkodója megcsömörlött attól, hogy a világ csak pos­tabélyegeiről és mesés kasté­lyairól tudjon, s főleg az adózás elől menekülő tőke gyülekezőhelyeként ismer­je. János Ádám koronaherceg szeretné kivezetni népét a bezárkózottságból, s meghir­dette a nyitás politikáját, a többi között kampányt ■ in­dítva az ország belépéséért az ENSZ-be. A herceg elfogadhatatlan­nak tartja, hogy Liechten­stein a külföld szemében nem teljes értékű állam. A hercegi család 1719 óta szu­verén uralkodó a kis ország­ban amelytől semlegessége 1799 óta távol tartotta a há­borút. Hivatalos statisztikai kimutatás ügyein nem létezik de a becslések szerint a II. világháború előtt még elma­radott agrárországnak szá­mító Liechtensteinben ma az egy főre jutó nemzeti jöve­delem eléri a svéd és a sváj­ci szintet. Ennek elsőszámú oka: az alacsony jövedelem- adók és a „diszkréciót” biz­tosító törvények a menekülő tőke paradicsomává tették. Az ebből származó jövede­lem megelőzi az idegenfor­galmat és a bélyegkibocsá­tást. A 27 ezer lakosú or­szágban nem hivatalos ada­tok szerint negyvenezer a bejegyzett cégek száma. A 41 éves János Ádám 1984 augusztusától de facto államfő. A Hirohito japán császár után legrégebben uralkodó 79 éves Ferenc Jó­zsef herceg ekkor adta át fiának a napi ügyek vitelét. Azóta már történt egy s más a nyitás jegyében. Múlt év októberében a család ha­talmas műkincs-gyűjtemé­nyét először mutaták be ki­állításon a New York-i Met­ropolitan Museum of Arts termeiben. II. János Pál pá­pa tavaly ebbe az apró alpe­si monarchiába is ellátoga­tott, ekkor nevezték ki az ország első vatikáni nagykö­vetét. A miniállam külkép­viseletét egyébként Svájc látja el, amellyel 1924 óta valuta- és vámunióban van. A főváros. Vaduz fölé ma­gasodó családi kastélyban a herceg a Reuter brit hírügy­nökségnek adott interjújá­ban elmondotta: „Ma diva­tos a „kicsi gyönyörű” jel­szó. Meg kell ragadnunk a történelmi lehetőséget”. A két világháború között a Népszövetség ugyanis nem ismerte el a Liechtenstein­hez hasonló törpeállamokat, az ENSZ létrejöttekor pedig néhány nagy ország korlá­tozni akarta jogaikat. „Ha már bent vagyunk, többé nem ebrudalhatnak ki min­ket, és függetlenségünket így jobban bebiztosíthatjuk a jövőre” — fejtegette a henceg. A koronahercegnek ke­mény csatát kell megvívnia elképzeléseiért. Az ENSZ- tagságról az alkotmány ér­telmében népszavazásnak kell döntenie. Márpedig Liechtenstein lakossága konzervatívabb és bezárkó- zóbb a szomszédos svájciak­nál is. akik nemrég utasítot­ták el népszavazáson 3—1 arányban az ország csatla­kozását a világszervezethez. „A politikusok népszerűtlen­sége miatt nem merik fel­vállalni az ügyet, s boldo­gok, hogy én vettem a ke­zembe” — mondja János Ádám. Liechtensteinnek persze nem elég az ENSZ- tagság. ha észre akarja vé­tetni magát Európa térké­pién — teszi hozzá. Tóth László II lezáratlan Thalmann-dosszié Száz évvel ezelőtt szüle­tett Emst Thälmann, aki­nek neve a fasiszta dikta­túra elleni küzdelem jelké­piévé vált a 30-as évek Né­metországában. Több mint tíz évi raboskodás után a nácik 1944. augusztusában aljas módon megölték- Gyilkosai mind a mai napig elkerülték a felelősségre- vonást — írja bevezetőjé­ben Nyikolaj Alekszejev, a jogtudományok doktora az APN szovjet sajtóügynök­ség számára írt megemlé­kezésben. A hivatalos náci verzió szerint a kommunista Thäl­mann, és Breitseid, a szo­ciáldemokrata pártvezető a brit légierő február 28-i bombázása idején vesztette életét. Ezen a napon azon­ban angol gépiek nem haj­tottak végre berepüléseket, hanem négy nappal koráb­ban, amikor Breitseid való­ban életét vesztette. Ma már tudott, hogy Hit­ler személyes utasítása alapján Thälmann t 1944 augusztusában a buchen- waldi koncentrációs tábor­ba szállították és ott gyil­kolták meg- Ennek körül­ményeit először Bauzen vá­ros rendőrsége vizsgálta még 1946-ban. Két évvel később a weimari ügyész­ségnek már bizonyítékai vannak arról, hogy Otto Wolfgang SS-Oberscharf üh- rer, a véres tettekért felelős „99-es kommandó” tagja részt vett a Német Kom­munista Párt elnökének meggyilkolásában. A hitleri hatalom bukása után Otto nem tűnt el. Éveken ke­resztül iskolai tanárként dolgozott- Az NSZK-beli Geldemben élt nyugdíjas­ként. Még 1947-ben a dachaui ameriaki bírósághoz eljut­tatott kérvényben Wielhelm Pick és Otto Grotewobl név szerint megnevezték Thäl­mann gyilkosait és követel­ték a bűnösök felelősségre vonását. Vizsgálatot azon­ban akkor nem folytattak. Csak jóval később 1962- ben — Rosa Thälmann, a meggyilkolt Ernst Thäl­mann özvegye megbízásából — nyújtott be vádemelési kérvényt a nyugatnémet ügyészséghez F- Kául ügy­véd. Az ügy évekig húzó­dott, és több alkalommal kellett felfüggeszteni. Egye­bek között amiatt, hogy Rosa Thälmann halála kö­vetkeztében Kául megbí­zatása érvényét vesztette. Ezt követően ismét Kául kapiott megbízást Thälmann lányától, majd Kául halála után Hannover ügyvéd vet­te kezébe a dolgokat- Ugyan­csak a vizsgálat félbeszakí­tását okozta az az állásfog­lalás, amely szerint Otto ellen csak a bűntárs vád­ját lehet felhozni, az pedig már rég elavult Még 1960-ban az Antifa­siszta Harcosok Bizottsága, az NDK jogászszövetsége és a Humboldt egyetem tudo­mányos tanácsa Berlinben közösen szervezett nyilvá­nos ítélőszéken mondták ki az NSZK hatóságainak bű­nösségét, amiért akadá­lyozzák Thälmann gyilko­sainak felelősségrevonását. Buccholz, a Humboldt egye­tem jogi tanszékének veze­tője kijelentette: Erns Thäl­mann aljas meggyilkolása nem közönséges, és még csak nem is egyszerűen po­litikai gyilkosság volt. Ez a tett a nemzetközi jog szerint az emberiség elleni bűntettek közé sorolható- A nürnbergi ítélet kimondja, hogy a náci rezsim politikai foglyainak könyörtelen, szervezett megölését jogi értelemben az emberiség el­leni bűntettnek kell minő­síteni, mivel az a félelem politikájának megnyilvánu­lása, ams szorosan össze­függ a fasiszta hódító há­borúval. Emst Thälmann meggyil­kolásának ügye még nem zárult le. Bsüsr Paragrafus-bújicska Fejenként 10 ezer dollár készpénz, több millióról szó­ló bankelismervény, 22 do­bozban szállított — állítólag egyenesen a nyomdából a repülőgépekre vitt — 24 mil­liónyi, friss, ropogós pesó. Ez csak néhány tétel abból a sok millió dolláros szál­lítmányból, amellyel Marcos volt fülöp-szigeteki elnök és kísérete annak idején Ha- waira megérkezett. Ingatlanok és bankszámlák Ráadásul — s itt válik az egész ügy politikailag iga­zán fajsúlyossá — a Mar- cossal együtt távozott, ösz- szesen 90 főnyi csoport (ro­konok, barátok, a legköze­lebbi munkatársak és fő­tisztek! tulajdonában talált értékek csupán a jéghegy csúcsát jelentik. A szakér­tők hetek óta vitatkoznak, s a dolog jellegénél fogva pontos eredményre ugyan nem juthatnak, becslésük szerint azonban a volt el­nöki pár által az országból kimenekített, előzetesen kül­földön befektetett vagy át­utalt vagyon elérheti akár a tíz milliárd (!) dollárt is. Az összeg érzékeltetéséül idézzünk csak egyetlen ada­tot: a gazdasági nehézségek sorával küzdő Fülöp-szige- tek teljes külhoni adóssága körülbelül 30 milliárd dol­lár körül jár, vagyis Mar- cosék személyes vagyona fe­dezné e tartozások harma­dát! Az igazi problémát az a végeláthatatlan jogi kötél­húzás okozza, amit az új manilai vezetésnek az érté­kek visszaszerzéséért le kell folytatni. Igaz, akadhat né­hány tényező, ami megköny- nyítheti e paragrafus-bú- jócskát, például, ha sikerül­ne bebizonyítani, hogy Mar­cos törvényellenesen valóban pénzelt jónéhány amerikai politikust, vagy hogy jelen­tős összegeket sikkasztot­tak el az amerikai gazdasá­gi és katonai segélyekből. Ahhoz ugyanis, hogy Aquino asszony és segítői legalább hosszú távon reményked­hessenek a milliók vagy mil- liárdok visszajuttatásában, igazolni kell, hogy azokat bűncselekménynek számító úton szerezték meg és me­nekítették ki az országból. Luxusjacht a kikötőben Hogy egy ilyen pereskedé­si folyamat mennyi időt emészthet fel — nehéz len­ne megmondani. Azt is csak találgatják, mi minden ma­radhatott hátra: a manilai kikötőben rekedt például az elnöki luxusjacht és az ausztrál légitársaság, a Nem éppen szerény igényekre Quantas az utolsó napokban megtagadta, hogy elszállít­son tíz tonna aranyrudat... Ügy tűnik a nagy kérdés ennek tudatában az: meny­nyire akar Washington gesz­tust gyakorolni az újonnan hatalomra jutott manilai ve­zetés irányában azzal, hogy hajlandó nemcsak eltűrni, de segíteni, sőt meggyorsí­tani a jogi processzus foly­tatását. Ilyen közreműkö­dés nélkül Aquinóék szinte semmibe nem bízhatnak. Befagyasztott betétek Az egyetlen igazán biztató fejlemény Manila szempont­jából pillanatnyilag csupán a svájci kormány lépése le­het. A berni szövetségi ta­nács ugyanis — szinte pél­dátlan intézkedést hozva — befagyasztotta Marcos ex- elnöknek az alpesi államban elhelyezett vagyonát, arra hivatkozva, hogy megtör­téntek az előkészületek a betétek kivonására. A befagyasztás persze még nem jelent Manila számára végleges, kedvező döntést. Egyrészt Svájc sem szolgál­tathat ki pénzt hosszadal­mas nemzetközi jogi eljárá­sok nélkül. Másrészt óriási, s mellesleg teljesen érthető felzúdulást keltett az ország bankszövetségei részéről a kabinet beavatkozása. Az amerikai politikai meg­fontolásokat és a svájci pénzügyi körülményeket is felmérve tehát aligha zár­ható ki, hogy a dollármilli- árdokat veszély fenyegeti. Sorsuk egyelőre minden­esetre tisztázatlan; a parag­rafusok csűrése-csavarása még évekig folyhat, s ügy­védek tucatjait gazdagíthat­ja meg, bíróságok sorát fog­lalkoztathatja a közeljövő­ben. Sz. G. Az elnöki pár hálószobája méretezték az elnöki jachtot

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom