Szolnok Megyei Néplap, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-18 / 91. szám
NÉPLAP 3 Nem távolodik a falu és a város Tervek a tanácsok asztalán 1986. ÁPRILIS 18. SZOLNOK MEGYEI A kereskedelem fejlesztése Hálózatbővítés, jobb áruválaszték, kulturáltabb feltételek Feladategyeztetö megbeszélés a megyei tanácsnál Korán keljen fel az az újságíró, aki mostanában egy tanácsi vezetőt akar tollhegyre kapni. Elfoglaltak napjainkban a települések gazdái. Ennek oka pedig az, hogy a VII. ötéves tervre kapott pénz sorsáról tanácskoznak munkabizottságokban, KISZ-gyűléseken, de az is előfordult, hogy nyugdíjasok kértek fel egy-egy vezetőt: mondaná el milyen fél évtizedre számíthatnak? Új lehetőségek Tegnap délelőtt a megyei tanács székházában feladategyeztető megbeszélést tartottak megyénk kereskedelmi áruellátásáról, az áruforgalmazás alakulásáról és a bolthálózat fejlesztési lehetőségeiről. A tárgyaláson részt vett Simon József, a megyei pártbizottság titkára, Spilák Ferenc belkereskedelmi miniszterhelyettes, Bugán Mihály, a megyei tanács elnökhelyettese és Gazdag Sándor, a Mészöv elnöke. Áz előzetes írásbeli jelen- ez — amely összegezte a megye kereskedelmi hálózatának, árukínálatának alakulását, az elmúlt tervidőszakban, s egyúttal megjelölte a VII. ötéves terv főbb célkitűzéseit — Bugán Mihály és Tóth András, a megyei tanács kereskedelmi osztályA folyóirat közli Németh Károlynak, az MSZMP főtitkárhelyettesének a Központi Bizottság 1986. március 18-i ülésén elhangzott előadói beszédét a párt kádermunkájáról, valamint a Központi Bizottság határozatát erről a kérdésről. Németh Károly hangsúlyozta: a pártnak feladata, hogy következetesen érvényt szerezzen a káderpolitikai elveknek, és ma is elvitathatatlan Joga és kötelessége, hogy követelményeket állítson a vezetők elé. Ennek értelmében az előterjesztésben azt javasoltuk, hogy hazánkban a vezetőknek — pártagoknak és pártonkívülieknek — a jövőben is meg kell fe- lelniök, a politikai alkalmasság, a szakmai hozzáértés és a vezetői rátermettség követelményeinek. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVII. kongresszusát világszerte megkülönböztetett figyelem kísérte. Kótai Géza elemzi az SZKP XXVII. kongresz- szusának határozatait, belpolitikai és nemzetközi jelentőségét. ötéves hitelre Rába-gépek a mezőgazdaságnak Értékes segítséget nyújt a mezőgazdasági üzemeknek a Győri Rába gyár és az Általános Vállalkozási Bank Rétjzvénytársaság. Megállapodásuk értelmében a Rába az idén 250 millió forint értékben szállít erőgépeket és különböző talajművelő eszközöket — ekéket, talajlazí- tókat, vetőgépeket, — azoknak a mezőgazdasági üzemeknek, amelyek anyagi gondokkal küszködnek, s emiatt nem tudják elöregedett gépparkjukat korszerűsíteni. A bank meghitelezi a gépek árát, a mezőgazda- sági üzemek pedig a vételárat öt év alatt részletekben fizetik ki. Az első szállítások már a második negyedévben megkezdődnek a különböző termelési rendszereken keresztül. vezetője fűzött szóbeli kiegészítést. Megállapították, hogy az utóbbi öt évben bolti élelmiszerekből a megye lakóinak a kereskedelmi ellátása kiegyensúlyozott, jó színvonalú volt. Ruházati cikkekből viszont a mérséklődő lakossági keresletet sem sikerült kielégíteni, és vegyes iparcikkekből sem volt zavartalan a kínálat. Az idegenforgalmi és a vendéglátóipari tevékenység fejlődése ugyanakkor meghaladta az országos átlagot. Az elmúlt öt évben jelentősen, mintegy 20 ezer négyzetméterrel bővült a kiskereskedelmi üzlethálózat is. A megbeszélésen megállapodtak abban is, hogy a következő években kiemelt figyelmet fordítanak a kistelepülések alapellátásának toHonti László a gazdasági szabályozórendszerrel foglalkozik. A Buda-Flax Lenfonó és Szövőipari Vállalat példáját elemezve arra a következtetésre jut, hogy az általános rendezési elvek változatlanul hagyása mellett — a népgazdasági eredmények javítása érdekében — differenciáltabban kellene alkalmazni a szabályozórendszert. A tavaly októberi számtól kezdve vita folyik a Pártéletben a szocialista életmód dilemmáiról. E témakörben számos olvasó fejti ki véleményét az időszerű kérdésekről. A folyóirat ezúttal összeállítást közöl a beérkezett írásokból, levelekből. Gazdasági előrehaladásunknak a hetedik ötéves tervben előirányzott célok elérésének kulcskérdése a jövedelemtermelő képesség növelése. A döntő szerepet a belső lehetőségek kihasználásában kell keresnünk. Azt kutatjuk, hogyan mozgósíthatók leginkább a népgazdaság belső tartalékai. Erről fejti ki személyes véleményét Farkas Gyula. (KS) vábbi javítására, az iparcikk áruféleségek kínálatának növelésére, az áruellátás bővítésére. Hangsúlyozták, hogy az eddiginél gyorsabb előrelépés szükséges a kereskedelmi munka és a vásárlás körülményeinek, kulturáltságának javítására. Ebben a tervidőszakban a megye kereskedelmi hálózata fejlesztésének legfontosabb feladata a meglevő üzletek korszerűsítése, továbbá az ellátásban mutatkozó aránytalanságok felszámolása, megszüntetése lesz. Spilák Ferenc délután megtekintette a megyeszékhely néhány üzletét, majd a kereskedelmi vállalatok vezetőivel találkozott. D. Sz. M. Budapesten is Takarékszövetkezeti kirendeltségek Májusban megnyitják az első takarékszövetkezeti ki- rendeltséget Budapesten, majd sorra adják át a továbbiakat: a tervek szerint jövőre a főváros minden kerületében lesz legalább egy kirendeltség. Ezzel a takarékszövetkezetek tevékenységi területét kiterjesztik a fővárosra, ahol az OTP mellett ezentúl ez a szervezet is foglalkozik a lakossági betétekkel és kölcsönök nyújtásával. A harmincéves múlttal rendelkező takarékszövetkezeti mozgalom az ország településeinek 98 százalékát átfogja. A legfrissebb adatok szerint az országban 3000 településen, köztük több mint 120 városban és csaknem minden megyeszékhelyen van kirendeltségük, s ezek száma megközelíti az 1600-at. Taglétszámuk országosan eléri az 1 millió 800 ezret. A takarékszövetkezetekben elhelyezett lakossági betét ez év március 31-én 361 milliárd forint volt, ez a teljes lakossági betét mintegy 14 százaléka. A szövetkezetek az idén terv szerint átlagosan 9—10 százalékkal növelik a betétállományt, egyúttal a tagság létszámát is emelve. Miért ez a nagy nekibuzdulás, hiszen nem az első ötéves tervet írjuk? — kérdezhetné bárki. Valóban — ám ez az ötéves terv mégiscsak első valamiben. Az 1986. január 1-vel életbelépett új tanácsi gazdálkodási rend lehetővé teszi. hogy piár az induláskor tudják mindenütt, mennyi pénzből gazdálkodhatnak az öt esztendő során. Egyben láthatják az elkölthető summát, ami az első pillantásra kissé csalóka, hiszen ebből kell működtetni az intézményeiket: munkabért fizetni; iskolákat, művelődési házat fűteni, világítani, felújítani; karbantartani, utak. hidak állapotára figyelni — egyszóval mozgatni a tanács intézményhálózatának mechanizmusát. Ebből kell a szolgáltatások színvonalát legalább megtartani, de mégin- kább emelni. Ami ezen felül marad, abból lehet fejleszteni, építeni: abból lesz több a település. Ennyit lát az állampolgár napjaink lázas tervkészítéséből. A megyei tanács elosztási elve könnyen • követhető. Egyetlen mondattal úgy jellemezhetnénk, hogy az elkövetkezendő tervciklusban viHogy élnek-e a lehetőséggel a „hátrányos helyzetűek”? Élnek és terveznek bizakodva, azt számolgatják, miként tudnák a pályázat útján elnyerhető összegeket is a javukra fordítani. Útépítésre például támogatást kaphatnak azok a falvak, ahol az utak 85 százaléka nincs portalanítva. Több helyütt nehezményezik, hogy nagyon alacsonyra helyezték itt a mércét. Még az a település sem oldotta meg a közlekedésből adódó feladatát, ahol 20—30 százalékot tesz ki a kiépített út. „Felülről jövő” segítségre mégsem számíthatnak. Számolgatnak viszont a tornaterem építéséhez kapható dotációval, és sok helyen célozzák meg a szolgálati lakások építéséhez felajánlott és pályázat útján elnyerhető összeget. Ahol pedig már kifutottak a pénzből, a lakosság áldogyáznak arra, ne távolodjanak bántóan egymástól azok a települések, amelyeket jó adottságúnak jellemezhetünk, s azok amelyeket hátrányos helyzetűnek mondhatunk. Az öt év során — a központi segítséggel — különösen sokat pótolhatnak be lemaradásukból azok a falvak, amelyeknek lakosai kedvezőtlen közgazdasági környezetben élnek. Ilyen például Tiszaörs és társközségei. Nem tartozik a jól termők közé a föld, nincs vasút, gyakori a belvíz, kimaradtak az ipartelepítésből, vásárolni, továbbtanulni, gyógyulni — helyben elérhetetlen óhaj. Úgy érzik, itt mindenért jobban meg kell dolgozni, mindent drágábban megfizetni mint ott, ahol szerencsésebbek az adottságok. Az ötéves terv során gondoltak rájuk: akkora összeget költhetnek fejlesztésre, amiről korábban csak álmodni mertek. — Az utolsó órában figyeltek fel a gondjainkra, s jöttek rá. hogy nem elég rajtunk sajnálkozni, de segíteni is kell ahhoz, hogy menthetetlenül el ne öregedjen a környékünk — mondta Bordás Imre, a Tiszaörsi Nagyközségi Közös Tanács elnöke. zatvállalására számítanak. És ebben nincs hiány. Kunhegyesen például korszakos urbanizációs feladat a városiasodás. Ezt tanácsi pénzből belátható időn belül teljesíteni nem lehet, így a vízbekötéshez, útépítéshez társadalmi energiákat kívánnak mozgósítani. Ha kell, ásót, lapátot fognak az utcabeliek, ha arra van szükség, „zsebbe nyúlnak”. Az igazság az, hogy még olyan esetekben is a közös kasszából kerül ki a költségek nagyobbik hányada, ahol a lakók úgy érzik, szinte nyomasztó terhet vállalnak. Abádszalókon az Arany János utcabeliek fogtak össze és mintegy hetvenen, portánként 8 ezer forintot adtak össze egy tágas út megépítésére. Halad a munka, hamarosan el is készül az irigylésre méltó aszfaltcsík, ami 2 millió forintba kerül. Egyszerű számtani művelet bizonyítja, hogy a költségeknek még az egyhar- madát sem tette ki az önkéntes felajánlás. Ennek ellenére éppen ez az egyhar- mad kellett — és a jövőben nagyon sok „egyharmad” kell — ahhoz, hogy a munka elkezdődhessen. A közös tanácsokhoz tartozó társközségek lakói nem titkolják, érdekli őket, vajon milyen garanciát kapnak arra, hogy egyenlő arányban részesülnek a közös pénzből? Erre elöljáróságuknak kell ügyelni és úgy tűnik, jól is teszik a dolgukat a tisztség- viselők. Nagyivánban például egy napközi otthont javasolt a közös tanács; az elöljáróság „megkontrázta”, javaslatukra ABC épül. Azonos eséllyel De az olyan sokat emlegetett „tehó” — területfejlesztési hozzájárulás — sem vihető el abból a községből, ahol a lakosság összeadta. Egyébként erről az összegről találgatások folynak: a legtöbb tanács úgy számol, hogy nem nagyobb ez a demokratikus úton megszavazott summa, mint elődje, a „kofa” volt. A városok egyelőre egymás felé tekintgetnek. A normatív fejlesztési lehetőség mértékegyeségéül a „fejkvótát” alakították ki. Ez a mérőszám azt mutatja, egy lakosra hány ezer forint jut az öt esztendő során. A jelentős vonzáskörzettel nem rendelkező városok — Karcag, Kisújszállás, Mezőtúr, Túrkeve — „fejenként” öt és fél ezer forinttal számolhatnak. Ettől többet — közel 6 ezer forintot — kapnak a fejlődésben elmaradt községek, míg a megyeszékhely fejkvótája 7 ezer 345 forint. Azok tehát, akik azt méricskélték, vajon milyen lépéselőnyre tesz szert Szolnok a VII. ötéves tervben, konstatálhatják, hogy szinte semmilyenre. Ott halad az öt év alatt a többi település sorában. — Ha lépni akarunk, vállalkozó jellegű gazdálkodást kell folytatni a tanácsnál is — mondta Bálint Ferenc, Szolnok Város Tanácsának elnöke. A vállalkozásnak azonban kockázata van. A kockázat pedig akár részsikertelenséget is hozhat. De miként fogad egy ilyen akciót a lakosság? Erre és még nagyon sok kérdésre ad majd választ, akár már az ötéves terv első esztendeje is. Palágyi Béla A Pártélei áprilisi számában a vezetőkkel szemben Csökken a hátrány
