Szolnok Megyei Néplap, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-12 / 86. szám

to Kulturális kilátó 1986. ÁPRILIS 12. A Habsburgok vétót emeltek Líceum Egerben MA: TANÁRKÉPZŐ FŐISKOLA Tény az, hogy az épület eredetileg egyetemnek ké­szült, de a nagy álmokat szertefoszlatta Mária Teré­zia 1777-ben kiadott Ratio Educationisa. Ennek tizén- negyedik paragrafusa egy­értelműen megfogalmazta, hogy ebben az országban osak egyetlen univerzitás működhet, méghozzá a bu­dai. Az iskola megépítésének ötlete Barkóczy Ferenc püs­pöktől származott. Barkóczy — aki közben esztergomi prímássá lett — a híres, a császári házhoz közel álló Gerl József bécsi építésznek adott megbízást a megvaló­sításra. Az új püspök, a nagymúltú családból szár­mazó Eszterházy Károly ezt fejlesztette tovább, s az ő nevéhez fűződik az 1763— 1777-ig tartó építkezés is. A művészi adottságokkal is felruházott, energikus, nagy­vonalú ember természete­sen méreteiben is grandió­zus munkát igényelt — előbb egy, majd két emele­tes épületet — Gerltől, aki komolyan vette a nagysza­bású feladatot. Az alapozást is ő maga irányította egé­szen addig, amíg össze nem tűzött az akaratos és kissé szeszélyes főpappal, aki szakmai önérzetében sértet­te meg folytonos módosítási igényeivel a mestert. Gerl utóda a Barkóczy család tatai uradalmának építésze, Fellner Jakab lett. Ott folytatta, ahol kollégája abbahagyta. Szigorúan ra­gaszkodott az alaprajzhoz, mindössze a három középri- zolit rendszert dolgozta át; megnagyította az ajtókat, ablakokat, valamint a so téti kamrát. Annál többet törő­dött a részletek pontos, ízlé­ses megformálásával. A teológiát, a bölcsészeti kart akarták ide helyezni, később a jogászokat is. Sen­ki sem vonta kétségbe, hogy ehhez hatalmas summa szükségeltetik. A megaján­lás azonban kevés volt a pénz igen vészesen fogyott, s az építőanyagszállitás is mindinkább akadozott. Hi­ányzott a megfelelő meny- nyiségű tégla, ezért elhatá­rozták: új gyártó kemencé­ket létesítenek. l?éli júniu­sában Ulrich János egri prefektus ezt írta a pozso­nyi diétán tartózkodó urá­nak: „A kőműveslegények mind az Univerzitástul, mind pedig Exellenciád munkójátul igen elszéledé- nek, keveselvén fizetésüket”. A mecénás az olykor so­kasodó nehézségek ellenére is elérte azt amit akart. A főpap az egri káptalantól a saját kezébe vette az építés­sel kapcsolatos összes ügyet, így lépett ő is az alkotók sorába. Valóban szemet gyönyör- ködtetővé kerekedett az épülettömb, amely ma is el­bűvöli a látogatókat mester­kezekre valló arányaival, későbarokk jellegével, amelybe harmonikusan ol­vadnak a rokokó finom je­gyei. Méltó külső és belső kiegészítői az épületnek Fa- zola Lénárd erkélyrácsa. Lotter Tamás könyvtárbú­torzata: Kracker János Lu­kács és Zách József freskója remekül jeleníti meg a tri­denti zsinat figuráit. Franz Sigrist bécsi piktor a vizs­gaterem mennyezetét, a ká­polnát pedig Franz Anton Maulbertsch díszítette. Eszterházy Károly püspök talán kesergett, hogy a Habsburgok vétója miatt a magyar nyelvű egyetem csak ábránd maradt, hogy a meg­indított orvosi fakultás el­sorvadt, ám ha fényes és szomszédos palotájából a lí­ceumra tekintett, elfeledhet­te a királynő vétóját, mert az épület maradandó em­lékművet állított neki is. A líceum épülete Fotó: K. I. (KS) P. I. Huszonöt éves az Új írás BESZÉLGETÉS FARKAS LÁSZLÓVAL A Petőfi Irodalmi Múzeumban kiállí­tás nyílt az Üj Írás című folyóirat megalakításának 25. évfordulója alkal­mából. Képünkön Juhász Ferenc köl­tő, a folyóirat főszerkesztője megnyit­ja a kiállítást Huszonöt évvel ezelőtt az újon­nan alakított iro­dalmi folyóirat szerkesztőségé­ben egy sötéthajú, mosolygós, meg­fontolt, de lelke­sedni mindig kész fiatalember­rel találkozhat­tunk. A folyóirat: az Üj írás, a fi­atalember: Far­kas László vers­rovatvezető, ma olvasószerkesz­tő. A huszonöt éves Üj írásról faggatom egykori kollégámat. — Huszonöt év házasságnak is hosszú, nem­csak munkaviszonynak. Mi­ért tartottál ki ennyi ideig a folyóirat mellett? — Viszonyom az Üj Írás­sal valóban olyan, mint egy házasság, egy jó házasság: ki-kisandít az ember, hogy mi van rajta kívül, mégis hű marad hozzá. — Az Üj trás a fiatalok lapjaként indult... — Inkább úgy fogalmaz­nék, szellemében fiatal la­pot akartunk. A lapalapítók más-más karakterű és tem- peramentumú szerkesztők voltak, egyben azonban megegyeztek: mindhárman szenvedéllyel vállalták a beleszólást a társadalmi kér­désekbe. — Gyakran robbantak ki viták egyegy lapszám körül. — Az Üj Írás tudatosan politizált, nemcsak az iro­dalmi művekkel, a művek­ben feltáruló új esztétikum­mal, hanem az elsődlegesen nem irodalmi műfajokkal is. — Ezek az izgalmas kér­dések hiányoznak a mai Új írásból, úgy tűnik, esztéti- zálóbb lett a folyóirat. — Lehetséges. De ennek több oka is van és persze ne­héz eldönteni, hogy ebben a folyamatban mennyi szerepe van a társadalmi változá­soknak, az irodalom szerep- váltásának, vagy az egyes főszerkesztők személyiségé­nek. Változott a lapok kö­zötti szereposztás is, jöttek más lapok, például a Való­ság vagy az Élet és Iro­dalom, manapság pedig már a Heti Világgazdaságban ta­láljuk a legtöbb izgalmas kérdést. — Megerősödtek a vidéki folyóiratok is, melyeknek határozott karakterük, kö­rülhatárolható programjuk van... — Az Üj Írás olyan arcu­latot szeretne, amilyen iro­dalmunk arca. Ettől talán kevésbé karakterisztikus, de nem válik jellegtelenné. Ha a történész Juhász Gyula igazi szellemi izgalmat je­lentő tanulmányát közöljük egyik számunkban, akkor az, ha Szentkuthy Miklós re­gényfolyamát, akkor ez ha­tározza meg a folyóirat ka­rakterét. Amikor írók, tör­ténészek válaszolnak kör­kérdésünkre például a nem­zeti identitásról, akkor ettől lehet izgalmas a lap. Hozzá­teszem: nem lehet havonta 128 oldalt remekművekkel megtölteni. — Mégis hogyan fogal­maznád meg a mai Üj trás szerkesztői elveit? — Legfőbb szándékunk az értékek összegzése mai iro­dalmunkban, de régi irodal­munk értékeinek felragyog- tatása is, éppúgy, mitit a külföldi irodalmakkal való rokonságkeresés, a világiro­dalommal való természetes együttélés. — Tehát az érték-őrzés. Nem érzem viszont az érték­rend alakításának, formálá­sának a szándékát — sem a mai irodalom, sem az olva- ' sóközönség szempontjából. — Talán lehetne jobban inspirálni alkotásra is, je­lenségföltárásra is íróinkat. De azért hadd említsem meg a Pályám emlékezete című rovatunkat, amelyben öt éven keresztül biztattuk író­inkat önéletírásra, s ezek között nem egy remekmű született. Vagy hivatkozha­tok legfrissebb, áprilisi szá­munkra, amelyben körkér­désünkre — mi a véleménye az elkötelezettségről ma? — adott válaszokat közöljük. — Korábban az Üj írás felvállalta az újabb generá­ciók legtehetségesebb cso­portjait is. Ez a felfedező láz mintha megcsappant volna. — Szerkesztőségünkben senki sem tagadja meg az új vagy szokatlan értékek vállalását. Nálunk jelentek meg a nemrég elhunyt Haj­nóczy Péter remekművei, vagy többek között Esterhá­zy Péter, Temesi Ferenc egy-egy friss szemléletű írá­sa is. Már több mint tíz esz­tendeje Juhász Ferenc sze­mélyisége formálja a lap arculatát, amelyre a friss és a hagyományokhoz jobban kötődő, klasszicizáltabb stí­lus, forma egyaránt jellem­ző. A. J. Bemutatjuk a Szegedi szimfonikus zenekart Rendszeres „vendégek” az alföldi városokban Is Próbái a, Szegedi szimfonikus zenekar A Tisza-parti város zenei életé­ről az első figyel­met érdemlő tu­dósítás a 18. szá­zadból származik. E szerint már 1722-ben műkö­dött Szegeden hi­vatásos zenekar „Városi Zené­szek” néven, amely az egyházi zenén kívül szó­rakoztató muzsi­kát is szolgálta­tott, s amelynek tagjai zenére ta­nították a városi polgárság gyer­mekeit. Jelentősebb ze­nekari kultúra azonban csak szá­zadunk elején kezdett kibonta­kozni Szegeden. 1903 novemberében a hon­védzenekar megüresedett karmesteri állására Fichtner Sándort hívták meg, aki rö­vid idő alatt igényes szimfo­nikus együttessé fejlesztette a zenekart, amely 1907-től már rendszeresen évente hat hangversenyt adott. Egy évtizeddel később a város­ban élő hivatásos és amatőr muzsikusokból megalakult a Szegedi Filharmonikus Egyesület. Ennek az együt­tesnek került az élére 1934- ben a fiatal — később vi­lághírűvé lett — Fricsay Fe­renc, aki tudásával, kiváló pedagógusi és zenekarveze­tői adottságaival, vonzó mű­vészi-emberi tulajdonságai­val, s nem utolsó sorban a zenekar programjának vá­lasztékos összeállításával méltó''rangot adott Szeged zenei kultúrájának. Az egye­sület működésének a máso­dik világháború vetett vé­get. 1945 novemberében Vaszy Viktor vette át Szeged ze­nei életének vezetését: a Szegedi Nemzeti Színház újonnan szervezett zeneka­rával rendszeresen koncer­teket adott. Néhány évvel később a színház operatár­sulata feloszlott, ami maga után vonta a szimfonikus muzsika átmeneti visszaszo­rulását is. Az 1954—55-ös évadban azonban Rubányi Vilmos irányításával meg­alakult a Szegedi Bartók Béla Filharmonikus Zene­kar, amelynek élere 1957- ben ismét Vaszy Viktor ke­rült. A két kiváló művész újászervezte az operatársu­latot is, s ettől kezdve a vá­ros zenei élete megélénkült. Szeged mai büszkesége, a Szegedi szimfonikus zenekar 1969. augusztus 1-én kezdte meg önálló életét. Tagjai a már említett Bartók Béla Filharmonikus Zenekar, va­lamint a színházi zenekar muzsikusaiból verbuválód­tak. Az együttes — amelyet 1975-ig Vaszy Viktor érde­mes és kiváló művész veze­tett — a Szegedi Városi Ta­nács önálló intézményeként működik. Feladata a Szege­di Nemzeti Színház helyi, valamint más városokban — köztük Szolnokon — be­mutatott opera- és balett­előadásainak zenei kísére­te, továbbá a szegedi és délmagyarországi felnőtt és ifjúsági koncerteken való szereplés. Vaszy Viktor utó­da néhány éven át Pál Ta­más Liszt-díjas karmester volt. Jelenleg Oberfrank Gé­za a zenekar vezető kar­mestere. Az együttes említett fela­datain kívül jelentős szere­pet vállal minden nyáron a Szegedi Szabadtéri Játékok lebonyolításában, és gyak­ran megfordul külföldön is. Az elmúlt évtizedben egye­bek között Jugoszláviában, Lengyelországban, Bulgáriá­ban, Hollondiában, Belgium­ban s az NSZK-ban turnéz­tak, részben önállóan, rész­ben a színház operatársula­tával együtt. Amellett, hogy a jelenleg hetvenöt tagú zenekar kon­cert-repertoárja felöleli a barokk, a klasszikus, a ro­mantikus és a kortárs zene­művészet legismertebb alko­tásait, az együttes a klasszi­cizmus és a korai romantika világában mozog a legottho­nosabban. — Tavaly nagy sikerrel szólaltattuk meg Honegger oratóriumát, a Johanna a máglyánt — mondta Ober­frank Géza vezető karmes­ter —, jövőre pedig Sztra- vinszkij-művel, a Petruská- val lepjük meg a közönsé­get. Ez utóbbi főként fúvó­sainkat veszi majd alapo­san igénybe... A zenekar, amelynek tagjai nagyrészt fiatalok, az itt is érezhető vonóshiány mellett aránylag kiegyenlített, telt hangzású együttes, ez elsősorban az évek óta érvényesülő, Vaszy Viktor és Pál Tamás nevé­hez fűződő zenei nevelő- munka eredménye. Koncert­jeink többségét Szeged után a környező városokban, töb­bek között Hódmezővásár­helyen, Szentesen, Csongrá- don, de néha távolabb sőt a fővárosban is megismétel­jük, általában szép sikerrel. Igyekszünk a színház opera- előadásain is színvonalasan ellátni a feladatunkat. A Szegedi szimfonikus ze­nekar tagjai közül sokan tanítanak a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola szegedi "tagozatán, a Zene­művészeti Szakközépiskolá­ban. valamint Szeged és Dél-Magyarország kultúr- körzetéhez tartozó különbö­ző intézményeknél. Közülük az elmúlt évek során hu- szonhatan kaptak miniszteri kitüntetéseket, illetve di­cséretet. Gaudeamus igitur... Kecskeméten Ősi diákvárosok találkozója Amatörfllmek fesztiválja Hajdúböszörményben Az amatőrmozgalmak közül az egyik legállandóbb és legértéke*- sebb vonulatot jelenti a filmesek teljesítménye. A 18. Magyar Já­tékfilmszemle idején, ez év feb­ruárjában is igen élénk figye­lem és érdeklődés kísérte azt a műsort, amelyet díjnyertes ha­zai amatőrfilmekből állítottak össze, s amelyet a budapesti Ho­rizont moziban csaknem telt ház előtt játszottak. A hatszáz egyéni tagot és száz klubot tömörítő mozgalom újabb seregszemlére készül. E hét vé­gén, április 11. és 13. között Hajdúböszörményben, a Sillye Gábor Művelődési Központban rendezik meg — sorrendben 23. alkalommal — az országos ama­tőrfilm fesztivált, melynek az ad a szokásosnál ünnepibb jelleget, hogy az újjáalakult Magyar Amatőrfilm Szövetség ezzel egy- időben emlékezik meg húszéves fennállásának jubileumáról. A háromnapos filmszemle je­lentőségében több, mint az ama­tőr filmesek és a hozzájuk csat­lakozó videósok belügye, hiszen a játékfilmszemle idején nem­zetközi érdeklődés közepette megalakult filmklub-szövetség klubhálózatának filméhségét á legjobb amatőrfilmek rendszeres vetítése, belső forgalmazása is csillapíthatná valamelyest. Nagy lehetőséget ígér a városok la­kótelepein a kábeltelevíziózás terjedése is: a műsorszükséglet egy részét amatőrfilmes produk­ciók biztosítják, amint ezt a du­naújvárosi, bajai példák is iga­zolják. Ezernyi magyar amatőrfilmes és videós kezében már jó ideje nem pusztán a szórakozás, a kellemes időtöltés eszköze a ka­mera. Először 1983-ban, Debre­cenben találkozott hét ősi diákváros mai ifjúsága — középiskolások, főiskolások és egyetemisták, hogy köz­kinccsé tegyék letűnt korok és a jelen diákéletének ne­mes hagyományait. Az 1984- es soproni második találko­zó után az idén szeptember­ben Kecskeméten gyűlnek össze Debrecen, Pápa, Sá­rospatak, Sopron, Eszter­gom, Pécs és a házigazda város oktatási intézményei­nek hallgatói, hogy " három­napos — egyszerre komoly és vidám — „városfelforga­tó” programmal adózzanak elődeik emlékének. A szep­tember 19-én induló feszti­vál eseményei között a régi szokásokat felelevenítő színpadi produkciók mellett amatőrművészeti találkozó, „sörosztó ünnep”, diákbál szerepel. A fesztivál második nap­ján tudományos konferen­ciára várják majd az érdek­lődőket. A Művelődési Mi­nisztérium, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa és a KISZ városi bizottsága A diákhagyományok története a reformkorig címmel pályá­zatot hirdetett neves isko­lák történetének, jeles diá­kok és tanáregyéniségek ha­gyományteremtő pályájának feldolgozására. A szakem­berek és az ifjú kutatójelöl­tek számára Diákélet a fel­világosodás és a reformkor időszakában címmel rendez­nek tanácskozást, melynek az is célja, hogy tanulságul szolgáljon a mai diákok és tanárok számára, s hogy elő­segítse napjaink ifjúság­mozgalmi életének megújí­tását is. A kutatómunkára ösztönző felhívásra nem­csak az ősi diákvárosok egykori és mai tanulóinak, tanárainak jelentkezését várják. Augusztus 15-ig bárki benyújthatja kutatási eredményeit, aki szívügyé­nek tekinti saját szűkebb pátriájában a diákhagyo­mányok feltérképezését. A tanulmányokat Kecskemét­re, a KISZ városi bizottsá­gára lehet elküldeni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom