Szolnok Megyei Néplap, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-01 / 76. szám
5 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. ÁPRILIS 1. A hót filmjeiből Visszaszámlálás Erdőss Pál, aki a mai filmszakma egyik legszókimondóbb „nehéz fiúja”, újra bizonyította, hogy nem méltánytalan a manapság egyre több dicséretet hordozó titulusa. ISzószerint értelmezve is nehéz témához nyúlt a rendező a Visszaszámlálás című filmjével. A mai magyar valóságból egy olyan „szeletet” vállalt fel amellyel úgy vagyunk mint az egyszeri kislány — felejthetetlen Kis Manyi — a habos süteménynyel. Állunk, nézzük, vágyakozunk: „Jaj, de jó a habos sütemény...” így vagyunk, mi bérből és fizetésből élők a különböző kisvállalkozásokkal. Erdőss filmjének felszíne tulajdonképpen azt példázza, tényleg mindig a szomszéd kertje szinte ott folytatja, ahol ő abbahagyta. Azzal a különbséggel, hogy fordult a helyzet, most már Sándor lesz a kisvállalkozás mellékszereplője, s a „kizsákmányolás” a felesége útján éri. Csak any- nyiban tágult a marxi tétel, hogy a magántulajdon ez esetben már nem csak az idegen munkaerő fölötti rendelkezés joga. A „kaparj kurta-elve” ebben a nagyon is szűköcske kis világban, amelynek lényegét Erdőss hitelesen és kíméletlen őszinteséggel rajzolja meg. mindennél erősebben érvényesül. A kényszerpálya diktátuma ez. Mit akart ez a filmbéli Sándor? Semmi olyasmit, ami nem egyezne elveinkkel. Egyszerűen jobban szeretne élni mint eddig. Szíves mindzöldebb. Sándor, a film főhőse — majd szenvedő hőse — nem afféle értelmiségi „fi- lozophter”, aki csak beszél, beszél. Sándor — ez a keresztneve, egy a sok-sok 'hasonló nevű közül — mer lépni, mer tenni. Felül a rossz teherautó nyergébe s megpróbálja megfogni a maga kék madarát. Minden adottsága megvan hozzá: erős, merész, dolgozik. — a fogalom régi értelmezésében: látástól, vakulásig. Valami mégis hiányzik Sándorból. Nevezzük talán — igen árnyaltan — a manőverezőképesség hiányának. Sándor, aki munkája rabja, beleroppan a teherbe. Szószerint és átvitt értelemben is. De Sándor igazi tragédiája akkor kezdődik, amikor felesége annyian így vagyunk ezzel. De ez a Sándor nemcsak mondta, áhítozta ezt — igen keményen dolgozott is érte. Az önmegvalósítás még sem sikerült. Nem sikerülhetett a visszahúzó erők miatt. A gáncsok, a „betartások” eszközei olyan kifinomultak, annyira áttételesek, hogy a jóindulatú naiv ember már csak a gerincsérv fájdalmaiban értheti meg, mi is történt vele. Erdőss Pál filmje azonban sokkal több mint egyszerű látlelet. Nemcsak egy ember önpusztító sorsát festi meg, hanem lélektani drámáját is. A két főszereplő. Eperjes Károly és Ozsda Erika jól alkalmazkodik Erdőss doku- mentarista játékfelfogásához. — ti — Láss át a szitán! Anyanyelvi játék fiataloknak 4. forduló. 1. A kutya és az eb rokonértelmű szavak, összetételekben azonban csak az egyik vagy csak a másik, vagy mind a kettő egyaránt használatos. írj mindegyikre egy-egy példát! 2. Milyen nyelvtani jelenség az alapja az alábbi viccnek? „Két rab beszélget a börtönben : — Hát te miért vagy itt? — A sógoromat megölte a villám. — És ezért téged csuktak be? — Hiszen az én villám volt.” 3. A gimnáziumi IV. osztályos irodalomkönyv 248. oldalán található a következő mondat: „Petőfi egész sor tájleíró költeményben rajzolta meg szülőföldjének évszakonként változó arcát . . Javítsd ki a mondat stilisztikai hibáját! 4. Javítsd ki az alábbi mondatok nyelvhelyességi hibáit! A diákok az iskola keretein belül tanulnak. Kérését továbbítottuk a minisztérium felé. Az intézkedést folyamatba helyeztük. 5. Melyik a helyes az alábbi két szólás közül? „Nem enged a huszonegyből”. „Nem enged a negyvennyolcból”. Magyarázd meg a helyes mondat eredeti jelentését! 6. Melyik mondatban helves a vezetés szó? A vezetés fölött bírálatot gyakorolt. A vezetés felelősségteljes munka. (Javítsd ki a mondat egyéb nyelvhelyességi hibáit is!) 7. Magyarázd meg az alábbi szólás eredetét és mai jelentését! Kítették a szűrét. 8. Gyöits öt olyan szót, amelyben vidéketek nyelvjárási hangtani sajátosságai találhatók! írd le minden szó köznyelvi változatát is! A negyedik forduló megoldásának beküldési határideje április 9., szerda. A válaszokat a TIT Megyei Szervezete címére (Szolnok, Pf,: 140 5001) zárt borítékban küldjétek be. A helyes megfejtők között 10 darab 100 forintos könyvutalványt sorsolunk ki. A nyertesek nevét az április 19-i számban közöljük. A harmadik forduló megoldásai : 1. II. Sándor: egy uralkodó. Séndor II.: egy labdarúgó. 2. Óvakodj a fürdőben a tolvajoktól. 3. Gondtalan és gondatlan. 4. Jelentős tényeket mond el a japánoknak a munkához való viszonyáról. Vagy: Jelentős tényeket mond el azzal kapcsolatban, milyen a japánoknak a munkához való viszonyuk. Vagy: Jelentős tényeket mond el arról, hogyan dolgoznak a japánok. Vagy: Jelentős tényeket mond el azzal kapcsolatban, milyen a japánok munkaerkölcse. 5. A szélhámos szó mai jelentése: megbízhatatlan, nagyzoló, másokat félrevezető. A szó eredete : Régen a kocsi elé néha három lovat is fogtak. Kettő a rúd két oldalán húzta a kocsit, egy pedig jobbról. Ez utóbbi volt a szélső hámos, a lógós ló. Rá a teherből kevesebb jutott. Hám : az igásló hátára tett szerszám. 6. Az események térben és időben történnek. Idejében érkeztem az iskolába. (Nem: időben) 7. Mai jelentése is az,, mint régen: a munkát az utolsó percre hagyja. Eredete: A középkorban a kódexet író vagy olvasó barátok (papok) a körmükre ragasztott apró viaszgyertyánál dolgoztak. Ha nem siettek n munkával, a gyertya elfogyott, a körmükre égett. A 3. forduló nyertesei: Kohári Edit Jászberény. Fátyol u. 2?.. Szűcs Ilona, Törökszentmiklós, Györffy István u. 47. sz.. Molnár Emília, Kisújszállás, Kossuth u. 37 '4., Vadász Mária, Abádszalók, Arany J. u. 10.. Nagy Hajnalka, Tiszaroff, Kossuth u. 5.. Demeter Imre, Szolnok, Csanádi u. 2.. Birinyi Agnes. Tiszabő. Petőfi u. 18., Peres Máriusz, Töröksznnt- miklós, Ady E. u. 12 a.. Bíró Ilona, Szajol, Bocskai u. 4. s^.. Lipták Katalin, Jánoshida, Damjanich u. 9. sz. Fiatal népművelők, pedagógusok ügyeimébe A ritka nevű hangszerész Szolnok belvárosaitól egy hajíitásnyira, ahol az idegen számára szinte kíismerhetetlenül zegzugosak az utcák, nagyapja több mint száz évvel ezelőtt épített házában lakik szőkébb pátriánk egyetlen hangszerhangolója, Fancsali Ol- damúr. A meglehetősen ritka keresztnevű mester immár három esztendeje űzi foglalkozását, amely majdnem olyan fehér hollónak számit a szakmák sokaságában, mint a hazai anyakönyvekben az Oldamúr név. Felkészíts tábor történeti játszéházak vezetésére A KISZ KB, a Hazafias Népfront a Művelődési Minisztérium és a Magyar Nemzeti Múzeum fiatal népművelők és pedagógusok számára 1986. augusztus 1 és 10 között módszertani tábort rendez Püspökladányban. (A tábor — a színhely közelsége miatt — különösképp megérdemli a Szolnok megyei szakemberek figyelmét!) A tábor célja, hogy a történeti játszóház, e sajátos és komplex közművelődési forma alapelveit megismertesse, s felkészítse a résztvevőket történeti játszóházi foglalkozások előkészítésére, szervezésére, vezetésére. A tábor ideje alatt a Magyar Nemzeti Múzeum munkacsoportja bemutató programként megrendezi a Várak és lovagok című „történeti játszót”. A résztvevők előadások és csoportfoglalkozások keretében ismerkedhetnek meg a játszóházi foglalkozások tartalmi kérdéseivel és az ehhez kapcsolódó tárgykészítéssel. (Felkészülhetnek a Rákóczi- szabadságharc eseményeit feldolgozó bemutató foglalkozásra — ezt a tábor zárásaként meg is rendezheti). A módszertani táborra április 30-ig lehet jelentkezni a Magyar Nemzeti Múzeum közművelődési osztályán, Budapest VIII. Múzeum krt. 14 —16. 1370. A jelentkezés tartalmazza a jelentkező személyi adatait (név, életkor, lakcím, munkahely és annak címe), valamint egy rövid bemutatkozást, amelyben a jelentkező vázolja, hogy eddigi munkája során szervezett-e vezetett-e történeti játszóházi foglalkozást, s a tábor várható tapasztalatait hogyan kívánja majd hasznosítani. Részvételi díj: 700 forint. — Mit gondol, mostanság a magyarországi névadókon hányszor hangzik el az Olda- múr név? — Nem hinném, hogy sokszor. Amerre jártam szerte az országban, sehol nem találkoztam névrokonnal. Ogy látszik, a kun vezér neve eleddig még nem sok embert ragadott meg, pedig Szántó György Aranyágacska című Kun Lászlóról és koráról szóló könyvében többször említi az Oldamúr nevet. Az édesapámnak, aki itt Szolnokon vasúti tisztviselő volt, viszont annál inkább megtetszett. Hogy miért? Bár hivatalból természetesen nem kellett foglalkoznia történelemmel és nyelvészettel, ennek ellenére mindig szívügyének tekintette e jeles tudományokat. Több nyelven jól értett, és lelkes híve volit — számos országra kiterjedt levelezéssel — az eszperantónak is, de igazából a magyar nyelv története érdekelte. Következésképpen kutatásai eredményeként kapjuk mi gyerekek az ősmagyar neveket: Édua, Oldamúr, Alpár és Emese. (Hogy teljes legyen a sor, hozzá kell tennem, hogy a harmadik nevem: Vajk.) A hagyományt egyébként én is folytatom, ugyanis fiaimat, lányomat Lelle, Szabolcs és Emőke névre kereszteltem. — Hogyan került közeli kapcsolatba a hangszerekkel? — A rokonaim közül többen is foglalkoztak zenével, a családunkban pedig édesanyám hegedülgetett. így érthető, hogy én is először a hegedűvel ismerkedtem meg, majd a furulya sem váratott sokáig magára. Tízéves lehettem, amikor az iskola úttörőzenekarában már minden rézfúvós hangszeren játszottam. Később kaptam egy C hangolású klarinétot, és Szendrei Zsuzsa oboatanárnő segítségével „átnyergeltem” a fafúvósokra. — Innen már egyenesen felfelé ívelt a pályája ... — No, nem egészen. Mintán 1961-ben leérettségiztem, három évig a Vegyiműveikben mint segédmunkás szuperfoszfátot lapátoltam naphosszat. A kemény fizikai munka próbára tett, de mellette a zeneiskolát sohasem hanyagoltam el. Még a katonáskodás ideje alatt is szorgalmasan gyakoroltam. Leszerelésem után a Szigligeti Színház próbajátékot hirdetett klarinétos számára. Jelentkeztem, és felvettek. — És egyszer csak a pedagógus hivatás vonzásába került. .. — A véletlen úgy hozta, hogy 1967-ben a kunszentmártoni úttörőzenekart tanítottam, dirigáltam egy évig, majd a mezőtúri zeneiskolától kerestek meg, mert nem kaptak rézfúvós tanárt. Elvállaltam, igaz képesítés nélkül. Szívesen gondolok visz- sza erre az időre, hiszen akkori növendékeim közül többen eljutottak később a tanári katedrára, sőt a Zene- akadémiára is. A szívem méExkfuzív interjú lyén én magam is szerettem volna a Zeneművészeti Főiskola hallgatója lenni, de tíz évvel az érettségi után nem éreztem magamban akkora ambíciót. Felvételiztem a nyíregyházi tanárképző főiskola magyar-ének szakára, és levelezőn 1978-ban el is végeztem. De nem hagyott nyugodni a Zeneművészeti Főiskola sem. Konokságom- nak köszönhetően az idén már negyedéves vagyok ... — Ügy tudom, nemcsak tanít. — Voltaképpen már régebben tagja vagyok a Szolnoki szimfonikusoknak, a Szolnoki fúvósötösnek és váltott játékban a színház zenekarának is. — Ennyi teendő mellett futja idejéből újsütetű szakmájára? — Kell, hogy legyen időm, hiszen a megyében jelenleg nincs más hangszerész. A színházban dolgozott ugyan egy idős mester, aki módfelett értett a hangszerekhez, de nemrég nyugdíjba vonult, és most Kiskunhalason él. A szakma fortélyait tulajdonképpen tőle lestem el; természetesen már korábbról is szereztem némi tapasztalatot és a szákkönyvek is nagy segítségemre voltak. Egyébként a hangszerhango- lói „képesítést” — mivel ez szabad iparnak tekámltendő — minden zenei múlttal és megfelelő szakmai rátermettséggel rendelkező egyén megkaphatja. — Vannak kedvenc hangszerei? — A fő területem a zon- gorahangolás és a kisebb javítások, de mindenféle fafúvós hangszer karbantartását is szívesen végzem. Ezek a hangszerek állnak a legközelebb hozzám. — Szobája szegletében lát. tam egy különös orgonát is... — Ö, az egy réges-régi kísérlet eredménye. Valamikor a ’70-es évek legelején Alpár öcsémmel, aki villamosmérnök, közösen raktuk össze egy kiselejtezett számítógép alkatrészeiből elektronikus orgonánkat. De azért még most is működik, és több hangszínt tud produkálni. Az az igazság, hogy a hangrend- szer, a zene fizikája mindig is felkeltette érdeklődésem, innen származott az orgonaépítés ötlete. — Gondolva korunk szintetizátorainak sajátos hangzására, tervez-e újabb „hangszerkülönlegességet’’? — Nem. Mostanában elsősorban a zenére szeretnék koncentrálni, és még jó pár évig aktívan játszani a fúvós hangszereken. Aztán úgy is a „szögre” kell akasztani őket, mert idővel tönkremegy a szív, a tüdő, a fogazat. Olyan ez, mint a bánya: 25—30 évig lehet intenzíven művelni, utána abba kell hagyni... Jurkovics János Áprilisi kelták A tró fák gyökereiről ~~—"1 éprajzkutató ismerősömet N faggattam: van-e valami mélyre nyúló etnográfiai gyökere annak, hogy április---------- elsején az emberek egyik f ele mindenféle boihókás ötlettel beugratja a másik felét, a másik fele pedig az egyiket. Ajánlotta, hogy nézzek utána a Révaiban, vagy a Pallasban. S mert az új sajtótörvény óta a tájékozatlanság nem(sem) szégyen, továbbá az illetékekről szóló törvény sem rendelkezik a lexikon- lapozgatásról — felütöttem a Révait a megfelelő szócikknél. Ebben aztán írva vagyon: „Április bolondja, akit általános népszokás szerint április elsején tréfásan rászednek, akivel a bolondját járatják, hogy aztán jól kikacagják... Honnan ered a tréfás szólás, nem tudják biztosan. Mondják, hogy az április hónap csalfa, változó volta adja magyarázatát; monják, hogy egy ősi kelta szokás maradványa, mikor is április kezdetén vidám tavaszi ünnepeket ültek ...” S itt meg is akadtam: egyetlen kelta ismerősöm sincs, hacsak a Gödörhalmán élő Dürgő Sandri bátyámat nem számított annak, aki az egész faluban arról híres: „Aratáskor milyen korán kelt’a!” De hagyjuk az etnográfusokat, keltákat, s ama gödörfalvai Dürgőket; nézzük inkább, miből élünk. Először is. nem árt hevenyészett listát készíteni kit, mikor, hogyan teszünk április bolondjává! Rezsőkével, a főtt tojás szemű húsbolti eladóval, aki szemrebbenés el szokta nekem adni az avas tepertőt, a lilában játszó pa- rizert, például a következőt teszem: kérek két kilo libamájat (erre átértékeli vásártói presztízsem), kétszer háromszor átcsomagoltatom, aztán kérek fe'sált, három kilót, azt is átrakator i egy párszor, s amikor már izzad az igyekezettől, közlöm vele, hogy meggondoltam magam, csak húsz deka csontot kérek. (Az ilyesmive; persze jó vigyázni, amennyiben az éppen kiszemelt Rezsőkének nincs humorérzéke, vagy túlságosan lobbanékony természetű). Kollégámat, akivel egy szobában nyaljuk a tintát, szintúgy kidolgozott stratégia szerint küldöm áprilisba. Amikor bejön odavetem neki, csak úgy; — Keresett a Feri bácsi. — Melyik Feri bácsi? — Melyik, melyik! Hát a személyzetis. — Mit akart? — Nem tudom, de nála volt a munkakönyved. Már előre látom a boldogtalant miképp ődöng remegő lábakkal, majd ebédnél, nem bírván tovább a bizonytalanságot, odatelepszik Feri bácsi mellé és megkérdezi, miért kereste. Mire Feri bácsi csak ennyit mond: — Nem érsz rá este egy kicsit ultizni? Továbbá hiteles forrásokra hivatkozva elterjesztem a városban, hogy a MÁV MTE végre megcélozza az NB-be jutást, s evégett Szolnokra igazol a válogatott középpályás és csatársora. Fogadjunk, lesz aki bedől, legföljebb annyit kérdez: hogy kapnak lakást a játékosok. Aztán — kerül, amibe kerül — veszek a piacon egy kiló paprikát, mindenkinek megmutatom és elmondom, hogy 60 forint volt kilója, különben a szolnoki kágéesté piacon vettem. (Később egy haverommal kimegyek a piac környékére megszámolni, hányán ugrottak be. Alkalmasint ezúttal sem árt vigyázni: újabban az emberek nagyon költségérzékenyek). És így tovább: kicsiny és földhözragadt fantáziával is megtréfálhatjuk április elsején embertársainkat, akinek pedig az átlagosnál gazdagabb a képzelete az az év többi napján is tréfálkozhat. Akinek pedig se az egyik, se a másik — az nyugodtan várhat, a hétköznapok nem tervezett tréfáira. Vágner János
