Szolnok Megyei Néplap, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-24 / 70. szám
1986. MÁRCIUS 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Képes jelszótár Tiszai hajósélet könyvben Újra kiadják Betkowski Jenő munkáit Betkowski Jenő születésének 100. évfordulójára a Damjanich Múzeum kiadja a kiváló néprajztudós — a Szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium tanára volt — összegyűjtött munkáit. Betkowski Jenő — Beregszászon született 1888. július 25-én — egész élete összeforrott a tiszai hajósélet kutatásával 1920-ban nevezték ki tanárnak a szolnoki gimnáziumba, s ahogy Írja: „...amikor először találkoztam a tiszai fahajóval, s hajósnéppel, nem a téma tetszett meg, hanem maga a hajósélet, minden tudományos hátsógondolat nélkül. Egészen a második világháború végéig évről évre, ta- vaszfakadástól késő őszig jártam a Tiszát...” Györffy István hamarosan felfigyelt a szolnoki tanár kutatásaira, s az 1930-as évek közepén Betkowski Jenőt a tiszai hajózás, hajósélet monográfiájának megírására ösztönözte. Ez jórészt csaknem el is készült, de a közel negyedszázadnyi gyűjtésre kutatásra épülő anyag — többszáz eredeti fényképpel — elpusztult. Az 1950-es évek elején — az akkor már idős tudós tanítványai biztatására újra kezdte a monográfia írását, összeállítását. Ennek egyik résztanulmánya a Magyar Tudományos Akadémia pályadíját nyerte 1952-ben. Ettől az időponttól kezdve jelentek meg Betkowski Jenő publikációi a Magyar Nyelvőrben, az Ethnographiában, a Jászkunságban. A Damjanich Múzeum adta ki a Fahajók a Tiszán, a Tiszai hajósélet, A tiszai fa- hajók építése, javítása, népe című könyvet, de a monográfia eddig nyomtatásban még nem jelent meg. Meg kell jegyeznünk, hogy Betkowski Jenő 1955-ben, 1961-ben és 1968-ban kiadott könyvei igen nagy szakmai és közönségsikernek örvendtek, az utolsó példányokig elfogytak. Az új kiadás tehát tisztelgés a száz éve született tudós emléke előtt, s egyúttal régi hiányt pótol. Magyarországon első ízben jelent meg siketek képes jelszót ára. A könyv 2918 képen mutatja be azokat a fogalomjeleket, amelyeket a siketek beszédük közben használnak. A kézmozgás irányát ugyancsak grafikai ábrák szemléltetik. A Medicina Könyvkiadó gondozásában megjelent jelszótár a nemzetközi, illetve az NSZK-ban megjelent hasonló kiadványok jelein túl tartalmazza az ezektől eltérő magyar jelrendszer elemeit is. Ezáltal a könyv nemcsak a családi és munkahelyi kommunikációban hanem a nemzetközi kapcsolatokban is eredményesen hasznosítható. A kiadvány elsősorban azok számára készült, akik a hallás- sérültekkel foglalkoznak, élnek vagy dolgoznak együtt, de a segédeszköz jó szolgálatot tehet az olyan agyvérzéses betegeknek is, akik — ha a beszédkészségüket el is veszítették —, a kezüket mozgatni tudjákA jelszótár a Semmelweis Orvosi Könyvesboltban Budapesten beszerezhető. Lemezfigyelő A tizenkettedik Omega: egy legendás zenekar, 24(!) éve az élvonalban. Talán sehol a földkerekségen nem lelhető "el még egy olyan patinás együttes, amely változatlan felállásban — közel negyedszázada — fújná a nótáját. Szerte a világon zenészek jöttek — mentek, avagy cserélődtek dacból és érdekből, de az 3mega legénysége ugyanaz maradt. A 24 esztendő alatt 12 nagylemezt dobtak piacra, azaz kétévente átlag egyet. A korábbi sűrűbb megjelenés után azonban most éveket kellett várni az újabb LP-re. A napokban került boltokba a legfrisebb album, A Föld árnyékos oldalán. A cím kísértetiesen analóg az angol Pink Floyd zenekar 1973-ban napvilágot látott A Hold sötét oldala című nagylemezével. (Különös súllyal esik latba a hasonlóság, mert tudvalévőleg a ’70-es évek második felében a kritikusok gyakran vádolták az őmegát a Pink Floyd zenéjének plagizálásával. Ha a két lemezt összevetjük, érdekes módon mindegyiker található egy Pénz, illetve Money című szám. Bár lehet, hogy mindez csupán véletlen...) Az Omega muzsikája a kor diktálta követelményeknek megfelelően átalakult. A lemez anyagát egyértelműen a szintetizátorok kusza hangzásvilágára építették, és előkelő helyet biztosítottak a rockzenétől kissé idegen dobgépeknek is. A számok hangulata az ezredfordulóhoz közeledő ember gépiesedé világát, különös vízióit vetíti elénk. (Az utolsó zöld levél, Computer-álom, Árny ékember). A szerencsétlenül járt Challenger emlékére írott daluk (Fekete doboz) nemes gesztus, és gyors reagálás egy közelmúltban lezajlptt eseményre. Az Omega legújabb korongja összességében jó. az együttes intellektuálisabbra módosította zenéjét, végképp búcsút mondva egykori, tinód »ser szédítő korszakának. _ j — Szolnoki Czinóber Miklós hazatért Elmúlt már jó fél évszázada, hogy a szolnoki vasútállomáson egy magas, elegáns férfi szállt be az Orient expressz párizsi kocsijába. Czinóber Miklós volt az utas, aki szülővárosa iránti tiszteletből felvette a Szolnoki előnevet. A város művészetszerető közönsége jól ismerte Czinóber Miklóst, — s nemcsak családja, hanem színpompás, az alföldi égbolt kékségét opálosan tükröző képei révén is. A múlt század utolsó évében, 1899-ben született, jó nevű iparoscsaládban. Érdeklődése a festészet iránt korán megmutatkozott, ebben valószínűleg része volt annak is, hogy fénykorában volt a szolnoki piktúra, a művésztelep nagy öregjei legendáktól övezve éltek, festettek a Zagyva és a Tisza partján. A Képzőművészeti Főiskola elvégzése után — Rudnay tanítványa volt —, visszatért Szolnokra, sőt 1925-ben már megrendezhette élete első kiállítását. Mesterei, ismerői szerint a legragyogóbb művész karrier előtt állt, — ekkor elment. Sokféle, fajta magyarázat keringett, miért, miért nem, legelfogadha- tóbbnak tűnik, hogy anyagi okai voltak távozásának. Az időben járta egy szólásmondás, állítólag Fényes Adolftól származott, akitől megkérdezték mi a művészet? így felelt: jó képet festeni az kunszt, eladni az meg a művészet! Tény, hogy Czinóber Miklós családjának anyagi helyzete azidöben megrendült, a fiatal festő képei árából még nem tudott megélni — s, a családja is támogatásra szorult. De különben is: a nagy elődök példája nyomán a szolnoki művészeket mindig is vonzotta a festők városa Párizs. Hosszú évtizedekig szinte semmit sem tudott róla a szolnoki közvélemény, de itthon hagyott képeit nagy becsben megőrizték a gyűjtők, a múzeumok. Az 1965- ben kiadott Művészeti Lexikon is megemlékezett róla, a szűkszavú leírás azzal zárul, hogy: „.. .Párizsba költözött”. Képei a Szolnoki Művésztelep évfordulós, gyűjteményes tárlatain rendszeresen szerepeltek. A különböző tárlatokon néha-néha Franciaországban is felbukkant a neve. Megnősült, családot alapított, a Louvre-ban dolgozott, megbecsült képmásoló, restaurátor volt. Fejek 1965-től nyílott újra lehetősége, hogy festészetének éljen. Felesége és fia a tavalyi szolnoki látogatásukkor elmondták, nyugdíjas éveiben újra igen sokat festett. „Nagyon sok a pótolnivalóm” — mindig így érvelt, amikor nyugodtabb munkatempót kért tőle a családja. — Egyszer kirándulni mentünk — emlékezett a felesége —, amikor is egy Sablé-sur-Sarthe nevű városka hídján áthajtva megállította a gépkocsiját. Ez a város engem Szolnokra emlékeztet, mondta. Ettől kezdve igen sűrűn utazott Sabléba, festette a várost, a Sarthe folyót, amely állítólag „olyan mint a Zagyva”. Az volt a kérése, hogy abban a városkában, Sablé- sur-Sarthe-ban temessük el. ha meghal, — mondta az özvegye. így is történt. Szolnoki Czinóber Miklós 1984 óta a Sablé-sur-Sarthe-i temetőben nyugszik. Végakaratában szülővárosának adományozta három olajfestményét, — közöttük az 1927-ben festett önarckép-ét és két grafikai munkáját, az acryl technikájú Fejek-et és a Sabléi kis hid-at. Az értékes képek már megérkeztek rendeltetési helyükre, hamarosan a nagyközönség is láthatja őket. így tért vissza Szolnoki Czinóber Miklós oda, ahonnan vétetett, a szülővárosába. Sablé sor Sarthe Tiszai Lajos Beszélni—neki nem nehéz! Megkezdték az előkészületeket Képzőművészeti galéria Mezőtúron Anyanyelvűnket, a szép magyar beszédet ápoló megyei és országos versenyeken kisebb könyvtárra való könyvet gyűjtött össze Kis Györgyi, a mezőtúri Kereskedelmi Szakmunkásképző Intézet II. a. osztályos tanulója. Ott találtuk nevét a Kazinczy-díjasok, az Édes anyanyelvűnk vetélkedő, a politikai szövegmondó és a Petőfi szavalóverseny dobogós helyezettjei között. — )Hogyan kezdődött ez a sikersorozat? — Nagyon váratlanul, véletlenül, és szerencsém is volt. az első fellépésem nem hozott eredményt. Egy politikai szövegmondó versenyen az utolsó pillanatban megijedtem. Általában mindig akkor leszek lámpalázas, amikor meglátom a versenytársakat. Tudom, hogy ugyanolyan, vagy még jobb képességgel rendelkeznek, mint én. — Nem kedvetlenedtől el a kudarc miatt? — Még aznap elterveztem, hogy majd jövőre! — Mi volt a jolytatás? — Az iskolai „Ki mit tud”-on előadtam egy verset. A magyartanárom felfigyelt rám. A következő a Verseghy diáknapok volt, ahol egy Karinthy-verssel aranyat nyertem. Ez volt az igazi, ez indított el ezen a versenysorozaton. Két nap múlva a Szép magyar beszéd megyei versenyén vettem részt, és ott is nyertem. Ez azt jelentette, hogy az országos Kazinczy-ver- senyre is eljutottam. — Milyen érzés volt az országos versenyen részt venni? — Félelmetes! Az ország színe-java! Rengeteget készültem. Segített a magyar- tanárnőm Hegyi Imréné. Nagyon szép napokat töltöttünk Győrben. Nem is tudom, igazán mit éreztem, amikor az eredményhirdetésen meghallottam a nevemet és Péchy Blanka néni várt a dobogón, hogy gratuláljon a Kazinczy-díj- hoz. Soha nem felejtem el a mosolyát. Ezek után természetesen folytattam a versenyzést. Rengeteg embert ismertem meg az évek során, a versenyeken ismerős arcokkal találkozom. Néhány barátommal most is tartom a kapcsolatot. — Most mire készülsz? — Most fejtettem meg a Néplapban megjelent nyelvi játékot, a „Láss át a szitán !” feladványait. Szeretnék a nyelvi táborba eljutni. Jövőre, harmadikban, a magyar tantárgyi versenyen szeretnék eredményesen helytállni. — Mi a terved a szakmunkásbizonyítvány megszerzése után? — A karcagi 29. sz. élelmiszerboltban fogok dolgozni, ahol a szakmai gyakorlatot teljesítem, későbbi tervem a továbbtanulás. Krizsánné \Józsa Piroska A nagykunsági képzőművészet új otthona, a Túri Galéria életre hívását kezdték meg Mezőtúron. A városban már hagyománya van a képzőművészetnek. Az elmúlt évben harmadik alkalommal hívták életre a képzőművészeti alkotótelepet. ahol hivatásos festők és szobrászok örökítették meg az alföldi táj szépségeit, az itt élő embereket. Hat magyar művész mellett két külföldi — kubai és mongol — szobrászművész is egy hónapig dolgozott a városban. A vendégek alkotásaik A zagyvarékasi tanulók kellemesen és hasznosan töltötték el a március 21-i tanítás nélküli napot. Délelőtt a tornateremben Játszóház volt az alsótagozatosoknak, a csuhé játék, a bábkészítés rejtelmeivel ismerkedtek, húsvéti tojást festettek, táncokat, dalokat tanultak. Délegyrészével megajándékozták a várost. A két képzőművészeti alkotótelep résztvevői összesen negyven művet, szobrokat, festményeket, grafikákat, adományoztak a városnak. s az ifjú fazekasok is több művel gyarapították a gyűjteményt. A társadalmi összefogással létesített művés ztelepen a jövőben is rendszeresen dolgoznak a városból elszármazott képzőművészek. sőt egy alkotóházaspár le is telepedett. Mezőtúron. A vendégművészek múlt évi „terméséből” tavasszal tárlatot rendeznek. után a felsőtagozatosok történelmi filmek bemutatóján vettek részt és számítógépes programon is szórakozhattak. Az egész nap programját az iskola a művelődési házzal közösen, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ közreműködésével szervezte meg. Nem unatkoztak az ünnepen
