Szolnok Megyei Néplap, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-11 / 59. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. MÁRCIUS 11 Új lakásrendolhezósek 4. A válás és a szociálpolitikai kedvezmény Az előttem ülő, szőkésbarna ha­jú, iskolaköpenyt viselő ifjú lányról az igazgatónője, az osztályfőnöke egyöntetűen ál­lítja: a nyugalom, a derű, a kiegyen­súlyozottság szob­ra. Nagy dolog, vetheti közbe bárki, különösen akkor, ha az ille­tő néhány hónap­ja múlt 15 éves. Baja sem nagyon adódhat a világ­gal, hiszen jósze­rével még azt sem tudja: mi az élet. Hogy tud­ja-e, vagy sem, döntsék el azok, akik végigolvas­sák az írást: Gallyas Tímea papírra rótt sorsát, napló- részleteit. 1970. december 19. Mesélték: nagy volt az öröm a családban, amikor afféle karácsony előtti jöve­vényként 3 kiló 60 dekával megérkeztem. Hogyan let­tem Tímea, amikor anyu­kámat Margitnak hívták? Ügy, hogy nem szerette a nevét, és korábban, amikor olvasta Jókaitól az Arany­embert, megtetszett neki ez a név. Igaz, én a regénybeli szereplőnél jóval izgágábbra, elevenebbre sikeredtem: so­kat verekedtem az óvodában a veszprémi fiúkkal, mivel akkor ott laktunk. Apukám katonatisztként dolgozott, temérdek elfoglaltsága akadt, de ha csak tehette, minden kirándulásra velünk jött. Hármasban nagyon szerettünk kószálni a kör­nyékbeli erdőkben. Azt is elmondták egyszer, hogy született volna még egy kis- öcsém is, de őt. nem bírta kihordani anyukám. 1979. június 6. Lélekben már a nyári szünidőre készülődtem. Apu­ci elutazott valahová kül­földre, mi pedig anyával néhány napig ketten ma­radtunk. Ezen a júniusi reg­gelen azt mondta nekem: nem tudom kislányom, mi lehet velem, de úgy szédü­lök, akár az őszi légy. Ren­det raktunk a lakásban, ha­raptunk pár falatot, meg­pusziltam: én az iskolába igyekeztem, ő még dolgozni. Még most is emlékszem: in­tegetett a saroknál: mindig tele volt életkedvvel, szere­tett jókat nevetni, táncolni. Tíz óra sem lehetett, és hivatott az igazgató: mond­ta. két katona bácsi keres. Annyit kérdeztek, tudom-e hol lakik a nagymamám, anyuci édesanyja, be­ültettek u kocsiba, mutat­tam az utat, és némán fi­gyeltem a rohanó házakat, kerítéseket, Ott, mamámnál tudtam meg. hogy 9 órakor meghalt az anyukám: in­farktus végzett vele. Nem hittem, toporzékolni kezd­Hazafelé tart a kis család a hepehupás külvárosi ut­cán. Elől a fiatalasszony s a kisfiú, mögöttük az ifjú atya. Keskeny a járda, hár­man nem férnének egy sor­ban. A gyerek el-elengedi anyukája kezét, hogy meg­igazítsa a kisdobosnyakken­dő kék csücskeit. Néha meg a nadrágszíj fényes csatjára tapint, — ugyan pontosan középen van-e? Szokatlanul csendes a kisöreg. Vajon mi járhat fényes, domború homloka mögött? Egyszercsak közelebb húzza magához anyja kezét, s odadörzsöli kis arcát. Meg­ismétli kétszer-háromszor. mire az asszonykának is fel­tűnik a hízelgő mozdulat. . . Azám. mostanában- egyre ke­vesebbszer fogódzik anyuka kezébe. Különösen a város­ban nem szereti, ha megszo­kott szülői kézmozdulat ön­kéntelenül is újraismétlőd­nék. „Nem vagyok én már óvodás.. .” — dünnyögött a múltkor is, és gyorsan kö­tem: ez nem igaz, reggel még beszélgettem vele, ne­vetett is. Miért vettétek el tőlem! Ketten maradtunk, és olyan furcsa lett a lakás. 1980. július 12. Elköltöztünk Szolnokra. Apu továbbra is a katona­ságnál dolgozott, én pedig egy évig Martfűn, az édes­anyjánál, a másik nagyma­mámnál éltem, miközben ő nőtlen tiszti szállóban la­kott. Azután lakást kaptunk a Széchenyin, és újra megnő­sült. A nevelőanyámnak is volt egy gyereke, akivel ké­sőbb jól összemelegedtünk. Ebben az időben már rend­szeresen jártam edzésre, és egyre sikeresebben verse- nyezgettem úszásban. 1984. május 5. Meghalt apukám is. Ez ta­lán még szörnyűbb volt, mint anyu távozása: hiszen akkor még maradt valakim. Valaki, aki szeretett, akihez tartoztam. De most? Soha nem beszélt erről, de én sejtettem, hogy meg fog halni. Az utolsó évben már nagyon beteg volt, és több időt töltött a kórházban, mint otthon. Pedig de jó lett volna, ha kézenfogva elvisz a Tisza-partra, megnézzük a ligetet, beülünk egy vasár­napi matinéra! De hát lát­tam, hogy egyre gyengébb: ha ritkán hazaengedték, szinte ki sem mozdult ott­honról. Még előgő nap is benn voltam nála, már fel sem bírt kelni, de azért jót beszélgettünk. Űgv váltunk el: másnap jövök. Várlak, vigyázz magadra, nézett utá­nam, amíg ki nem léptem az ajtón. Lehet, ő már ak­kor sejtette ezt a búcsút...? Emlékszem, amikor hozta a hírt a nevelőanyám, va­saltam a kisszobában. Po­tyogtak a könnyeim, szól­tak, hagyjam abba, de csak fejet ráztam, folytattam to­vább. Éreztem, valamit csi­nálnom kell. mert ha meg­állók nem tudom, mi lesz velem. Attól kezdve egyre rosszabb lett a sorsom. Nem volt zsebpénzem sem, az rülfitetett, nem látja-e vala­melyik cimbora. . . A minap meg azért nyafogott, mert az iskolakapuban ..hagyo­mányos módon" — anyja, apja összepuszilta találko­zásukkor.” Hagyjatok már. ne puszilkodjatok mindig... Az nem férfias!” Mi lehet amögött, hogy most mégis olyan meghitt lett a kapcsolat azzal a me­leg szorításé ..kapaszkodó­val”? — Mi az, kisfiam? — Anyuka, . . Megengedsz te nekem valamit? — Meg. Mit? — Azt, hogy udvaroljak. Az apának hirtelen mele­ge lett. Ez lenne hát a ma­gyarázat a fia „férfiasodá- sára”?.. . Latolgatta, ne maradjon-e le kissé. Hátha elfelejtette a kisember, hogy mögöttük van? Lehallgassa a nagy vallomást? Hiszen szemmelláthatólag nem akar mást beavatni, csak anyu­kát. . . Meg aztán ez az úszástól eltiltott a nevelő­anyám, holott jó tanuló vol­tam, és ez a kikapcsolódás nekem az életet, mindent jelentett. Azután arra is adódott példa: nem nyílt ki a zár és máshol éjszakáztam. Állami gondozásba nem akartam kerülni, mert tud­tam, minden gondoskodás ellenére onnan nagyon ne­héz lesz a visszaút egy csa­ládba. Támadt egy mentő­ötletem, kimentem apu nő­véréhez Martfűre. MiJt mondjak? Szerencsém volt, befogadtak. Így tavaly szeptember vé­gén hozzájuk költöztem. Szolnokon meg kollégista lettem. Végre van otthonom, családom nekem is, ahová haza tudok menni. Jól ér­zem magam, bár a napjaim feszesek, akár a húr. Reggel negyed 6-kor kelek, 6—7-ig az uszodában edzünk, majd nyolctól kettőig, fél háromig órákon vagyok a Varga Ka­talin Gimnáziumban, ame­lyek után öttől fél nyolcig újabb tréningek következ­nek. 1985. november 22—24. Kecskeméten a százméte­res búvárúszásban az ifjúsá­gi kategóriában országos bajnokságot nyertem. Érmet, sok puszit, a Kötivizig MHSZ könnyűbúvár szak­osztályától pedig 800 forin­tot kaptam. Február 7-én kiosztották a félévi értesítőt: elsősként 4,46 lettem. A fizika hár­masra sikeredett, a többi jobbra. Otthon, Martfűn ara­nyos volt a nagynéném, Ka­ti meg a férje, Imre bácsi, mert így szóltak, sose bús­lakodj, lesz az még jobb is. Azóta még többet tanulok, bár így is csak este 10 kö­rül jutok ágyba. Most újra kapaszkodnom kell, mivel válogatott kerettag lettem, és Fűzfőn tíz napig edzőtábor­ban voltam, úgy hogy akad pótolnivalóm néhány tan­tárgyból. Még páír mondatot vál­tunk, bár már szabadkozik: búcsúznia kell, hiába, jó­szerével percekre foglalt az ideje, és már el is viharzik. Csak ámulni, csodálni tu­dom. hogy nem rokkant be­le a csapásokba, és valaho­gyan újra és újra győztesen került ki a megpróbáltatá­sokból. Igaz, segítették ezekben az emberpróbáló helyzetekben az édesapja ba­rátai. a nevelők, a nagynén­je. de hát a saját nehéz har­cait szinte gyerekfejjel neki is meg kellett vívnia. A sors­sal. az élettel, önmagával. Mindössze eanvit akartam elmesélni egy kiegyensúlyo­zott, tizenötéves szolnoki gimnazistáról, aki kinézet­re éppen olyan mint bárme­lyik hasonló korú diáktársa. Sőt. ha csak a testi magas­ságát nézzük, még az átla­got sem éri el. hiszen a sza­vaival élve eddig 156 centi­méternél többre nem futot­ta. Termetre ez tényleg nem soknak látszik .. . D. Szabó Miklós egész szitu. . . Így szalad az idő?.. . Szinte tegnap volt még, hogy heteken át gond­ban égett, miként is hívja meg azt a kislányt ebédre, a strandvendéglő teraszára Mikor végre együtt ültek a piros-fehér kockaterítős asztalnál, alig ment le a fa­lat a torkán. A cigányprímás folyton odanézett, és ő kél - ségbe volt esve: mit csinál­jon. ha az asztalukhoz jön?! S az egyszeri kislány itt lépdel előtte a kisfiúkkal Pici fejmozdulattal jelzi. — maradjon csendben. • Még csak el se köhintse magát, ö meg engedelmesen baktat utánuk, akarata ellenére vé­gighallgat mindent. Nahogy az asszonynak is alapos ön­uralmába .kerülhet, hogy olyan józanul kérdezi. — Kinek udvarolnál? — Szirmai Etának. Ugye szép neve van? — Szép.— (Anyuka, anyu­ka, ezt úgy mondtad már. mint leendő anyós, akinek a szíve már is megrezzent a fiáért!) — De hát te még nem is tudod, hogyan kell udvarolni. Ezt mondja a statisztika II magyar múzeumok 1985-ben A látogatók számának nö­vekedése mellett bővült és gazdagodott múzeumaink közművelődési tevékenysé­ge is — egyebek között ez derül ki a hazai múzeumok elmúlt évi munkájáról ké­szült statisztikai összefog­lalóból. Eszerint tavaly mintegy 9 százalékkal nőtt a bemuta­tott művészi alkotások és tárgyi emlékek élménysze­rű feldolgozását és megérté­sét segítő tárlatvezetések, 34 százalékkal az ismeretter- terjesztő előadások hallga­tóinak. és 50 százalékkal a múzeumi rendezvényeknek és résztvevőiknek a száma. A közművelődési tevé­kenység mellett jelentős tu­dományos munkát folytattak tavaly a múzeumokban, hi­szen a hazai intézményekben őrzött tárgyak száma meg­haladja a 10 milliót, s a ki­segítő gyűjtemények' még 11 millió dokumentumot őriz­nek: e széles körű kutató, feldolgozó tevékenységet mintegy 4300-an végzik. A múzeumok kiállításait tavaly több mint 19 millió 360 ezren tekintették meg. 160 ezerrel többen mint 1984-ben. Bár ez a szám mú- - zeumonként, megyénként és az egyes időszakokban vál­tozó — tavaly például első­sorban a Szépművészeti Mú­zeum újra megnyílt részle­gei vonzottak sok látogatót — a múzeumlátogatók szá­ma mintegy tíz éve emelke­dő tendenciát mutat. Az el­ső helyen immár hagyomá­nyosan a szentendrei Ko­vács Margit kerámiagyűjte­mény áll, ezt követi a Ma­gyar Nemzeti Múzeum, a Dobó István Vármúzeum, a Magyar Nemzeti Galéria és a Szépművészeti Múzeum. 1985-ben a látogatók 77.9 százaléka a vidéki múzeu­mokat — legtöbben Pest, Heves és Veszprém megye gyűjteményeit — kereste fel. Érdekesség, hogy a Veszp­rém megyei múzeumok ta­valy több mint 110 ezerrel növelték látogatóik számát, nagyrészt egy új intézmény­nek. a Veszprémi Római Ka­tolikus Egyházmegyei Gyűj­teménynek köszönhetően. Tavaly 36 új múzeum nyi­totta meg kapuit, ebből 26 már az év nagy részében fogadhatta a közönséget. Ezeket az. új gyűjteményeket csaknem 360 ezren keresték fel: közülük legtöbben a már említett Pécsi Amerigo Tot Múzeumot, a Veszprémi Egyházmegyei Gyűjteményt, továbbá a Szombathelyi Kéntárat és a Budapesti Re­püléstörténeti és Űrhajózási Kiállítást. — Dehogynem. Már elta­nultam Fazekas Tibitől... kas Tibi is Etának udvarol. — Akkor ennek össrove- szés lesz a vége. kisfiam — sóhajt aggodalmasan anyu­ka. és titokban megint jel: ad a férjének: figyeljen csak! — Hát igen. . . Csak. . . csak Fazekas Tibi a legerő­sebb az osztályban. — Látod, ha sportolnál — mondjuk úsznál —. te lennél a legerősebb. — Hogyne! Egv osztály­ban csak egy gyerek lehet a legerősebb. — Akkor — szerinted mi lesz? — Most haragban van Ti­bi Etával. Majd én udvaro­lok neki. .. Csak tudnám, hol laknak? — Az miért fontos? — Mert ha Tibiék is arra­felé, akkor. . . . . . Hát szó, ami szó. a legényke bajosan vállalna még bajvívást a hétfejű sár­kánnyal — szívszerelmé­ért. . . Vajon nem apja fia? Tóth István Amikor válásra kerül a sor a házastársak között, három lényeges kérdésben kell dönteni: kié legyen a gyerek, ki hol lakjon ezután, mi a közös vagyon sorsa. A gyermekes házaspárok egyre több építkezési és la­kásvásárlási formában ve­hetik igénybe a szociálpoli­tikai kedvezményt. Ennek összege szinte évről évre nő. És a többgyermekeseknél progresszíven megugrik. Ez­zel is a háromgyerekes — kívánatos — családmodellt szeretné támogatni korma nyunk. Amikor lakás épül, vagy vásárlás útján a csalód bir­tokába kerül, komoly össze­get számíthatnak le a tény­leges költségből. Nem kö­zömbös tehát, kié lesz ez az összeg, amikor osztozkodás­ra kerül sor. A bíróságok ítélkezési gya­korlata sem egyöntetű e té­ren. Ezért érdemes megis­merkedni a Legfelsőbb Bíró­ság polgári kollégiumának 429. határozatával. Perben szereplő felek egyikének már a házasság­kötés előtt volt házingatla­na. Az édesanyja haszon- élvezeti jogát bejegyezték rá, és az idős nő benne is lakott. A fiatalok jelentős beruházással közös ottho­nukká tették. OTP-kölcsönt vettek fel. A két gyerek után (akkor) hatvanezer forint szociálpolitikai kedvezményt“ kaptak. (Ez ma már lénye­gesen magasabb összeg, még fontosabb helyet kapott a házastársak közös vagyoná­ban).­A bíróság megállapította, hogy a házasság felbontására a férj magatartása szolgálta­tott okot. ezért kellett az asszonynak a közös lakást elhagynia, és hazaköltöznie a szüleihez, ahova a gyere­keket is magával vitte. A közös lakás kizárólagos hasz­nálója a férj lett. Említet­tük, hogy az ingatlan koráb­ban is az ő tulajdona volt. A külön vagyonmegosztá­si perben a bíróság a fér­A Budalakk Festék és Mű­gyantagyár évi 3,8 milliárd forint értékű termelésének csak kis töredékét, alig 3 százalékát értékesíti külföl­dön. Mivel a vállalat az el­múlt években számottevő mértékben fokozta termelé­sét, és sokféle korszerű ké­szítménnyel gazdagította kí­nálatát, a hazai ellátás ve­szélyeztetése nélkül most már az export bővítésére is tö­rekszik. A vállalat szakem­berei külpiaci lehetőségeik feltárásához először azt vizs­gálták meg. hogy mely kül­földi cégekhez jutottak el olyan magyar gépek, beren­dezések és műszerek, ame­lyeknek a felületét a Bu­dalakk festékeivel védték. Kiderült, hogy 35 magyar iparvállalat közvetítésével a gyár felületvédő anyagai ed­dig már ' 24 ország több mint félszáz vállalatánál fe­leltek meg a követelmények­nek. Űj. közvetlen üzleti partnereket a vállalat első­jét nyolcvanötezer forint megfizetésére kötelezte. A szociálpolitikai kedvezményt megosztotta a felek között. A másodfokú bíróság a férj fizetési kötelezettségét — a nyolcvanötezer forintot — harmincezer forinttal le­szállította. Mondván, hogy az egész szociálpolitikai ked­vezményt — a hatvanezer forintot — az ő oldalán ve­szi csak figyelembe. Indok­lás: a felek részére nyújtott szociálpolitikai kedvezmény családpolitikai célokat szol­gál. nem minősül házastársi közös vagyonnak, ezért nem is osztható meg a felek kö­zött. Ez a kedvezmény a lakásépítőknek, vásárlóknak nyújtott olyan támogatás, amelynek célja az építtetők és vásárlók terheinek a csökkentése. Ezt a kedvez­ményt a felek egymástól nem követelhetik. És mivel a férfi házába építették be, ott is marad. Hogy döntött a Legfelsőbb Bíróság? Abban egyetértett a másodfokú bírósággal, hogy a szociálpolitikai ked­vezmény családvédelmi cé­lokat szolgál, és az építte­tők, vásárlók terheinek a csökkentésére irányul. Eb­ből azonban nem következik az, hogy nem tartozik a há­zastársi közös vagyonba. A perben szereplő házas­pár a két gyerekre visszafi­zetési kötelezettség nélkül kapta a hatvanezer forintot. Azt ugyan a férj házába in­vesztálták, mindkettőjük tu­lajdonává vált. Mint ahogy a szociálpolitikai kedvez­mény visszafizetésének ösz- szege közös teher, úgy az ál­tala élvezett előny is mind­két félnek szól. Ha a kedvezményt csak az alperes élvezné, ez méltány­talan lenne a feleségével (volt feleségével) szemben. Tehát az első fokú bíróság döntése vált jogerőssé, amely a szociálpolitikai kedvez­ményt a felek között meg­osztotta. sorban ezekben az orszá­gokban keres, mivel termé­kei itt már nem ismeretle­nek. A vállalat főként az Arab­öböl, a Földközi-tenger és Észak-Afrika fejlődő orszá­gaiban számít új megren­delőkre. Mivel a külpiaco­kon kész festékek csak igen csekély mennyiségben és erős versenyben cserélnek gazdát. előadásra elsősor­ban műgyantáit. íesték-kon- centrátumait és intermedi- erjeit kínálja. Nem mon­dott le azonban a gyár a késztermékek exportjának bővítéséről sem. Ezt úgy valósíthatják meg, hogy a magyar vállalatok által kül­földre eladott gépek, beren­dezések karbantartásához, felújításához szükséges fes­tékek pótlólagos szállítására is vállalkoznak. Arról is szó van. hogy a magyar gépeket, műszereket érdemes lenne már eleve javítófestékkel együtt ajánlani a vevőknek. 1 TTTTT7TTT w A Kelet-magyarországi Tüzép Vállalat Szol­nok megyei kirendeltsége felvételt hirdet hAlozoti ELLENŐRI munkakör betöltésére. A Felvételi követelmény: kereskedelmi szakkö­zépiskolai érettségi. Jelentkezni lehet részletes ön- 1 Sjffép > életrajzzal, a kirendeltség \ í igazgatójánál. Szolnok, Kos- suth tér 1. Irodaház, fsz. (1896)-­//////♦ w \ \ w s Vallomás Dr. Ketész Éva Exportfejlesztés a Budalakknál Timi a „kis ember”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom