Szolnok Megyei Néplap, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-10 / 58. szám

1986. MÁRCIUS 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Bánk bán-évforduló „Fenntartani a hazafiúi kitartás lobogó lángját” Számadó Gabriella, Ilosfalvy Róbert (Gertrudis és Bánk) az opera 1984-es felújításában A természetnek van igazai Dr. Oláh Andor Szentendrén élő és dolgozó orvos más- fél éve vezet természetgyógyászati előadássorozatot. A civi­lizációs életmód okozta betegségek természetes gyógyításá­hoz hasznos tanácsokat olvashatunk a Biofüzetek néhány ál­tala írt példányából és a Reformkonyha című könyvéből. A törökszentmiklósi művelődési központ rendezésében nem­régiben több előadást és beszélgetést tartott. A Reformkonyha szerzője 'Törökszentmiklóson Másfél évtizednél is hosz- szabb hallgatás követte Er­kel Ferenc zeneszerzői pályá­jának legsikeresebb, életének alighanem legboldogabb esz­tendejét, az 1844-es évet, a fényes sikert hozó Hunyadi László opera bemutatását. Az 1844 és 1860 közötti idő­szak esztendői ezek, melyek során hazánkban a békés követelésekből forradalom, a forradalomból tragikus végű szabadságharc bontakozott ki, s amelynek leverése elné­mította a magyar értelmiség túlnyomó részét. Erkel ez idő alatt semmi­lyen számottevő művet nem komponált. A Hunyadi Lász­ló és a Himnusz utolsónak papírra vetett kottafejei után számára is úgy tűnt, értelmetlen tovább minden gondolat, hang leírása. Az­után lassan felismerte ő is, amit Ábrányi Kornél így fo­galmazott meg a Zenészeti lapokban; „Nagy erőre és tü­relemre volt szükség, fenn­tartani az irodalom, sajtó és művészet fegyvereivel a ha­zafiúi kitartás lobogó láng­ját”. Hogy Erkel mikor kezdett hozzá a Bánk bán komponá­Ismerős, megható, de ka­cagtató kép is, amikor a he­tedik x-hez közeledő töpörö­dött anyóka azt mondja az egykilencvenes, százhúsz ki­lós, negyvenedik évéhez kö­zeledő, enyhén már kopaszo­dó, lassan a nagyapaságig jutó férfinak, hogy kisfi­am ... Bemutatja: ő Palika, a kisfiam. Gyönyörű tévedés! Egysze­rűbben: emberi dolog. A szü­lő, különösen az édesanya számára sohasem lesz igazán nagyapa a „kisfia”, valahol mélyen a képzeletében meg­akad az idő. Önös nosztalgia volna ez csak csupán? Ne­tán a fiatalkori éveikhez va­ló görcsös ragaszkodás, hi­szen amikor még „Palika” tényleg Palika volt, s nem Pál, „akkor még mi is huszon­évesek voltunk.” Ma így van, akkor is gyö­nyörű tévedés ez! Persze, nem is nagyon kell görbének lennie annak a tü­körnek, amely igen mulatsá­gosnak mutatja az ebbéli té­vedéseket, magatartásformá­kat. Francis Ford Coppola jó húsz évvel ezelőtt forgatott — talán első?! — filmje a Te már nagy kisfiú vagy a fen­tiekben karikírozott élethely­zetet ismerte fel. Főhőse, a 20 éves „Berny-baba” igazi anyuci kedvence. Megállt az idő ebben a szülői házban is, mindenki másról álmodozik. „Anyuci” természetesen ar­ról, hogy olyan legyen az ő kisfia, amilyennek elképzeli, „Berny-baba” pedig egészen másról ábrándozik. Képzele­tében — enyhén szólva — lásához, arra nézve megosz­lanak a vélemények. Az ere­deti partitúra bejegyzései szerint 1860 októberében fe­jezte be az opera hangszere­lését; ez az egyetlen biztos támpontunk életműve leg­fontosabb alkotásának előz­ményeiről. A következő év januárjában már elhangzik a Filharmonikusok egyik hang­versenyén az operából a Ti- sza-parti jelenet. Két hónap­pal később pedig, 1861. már­cius 9-én — egy és negyed századdal ezelőtt — a pesti Nemzeti Színházban meg­szólalt a teljes mű. „Sehol opera a politikai világban még nem játszott oly fontos s kiható szerepet — írta Ábrányi, — mint a válságos években Erkel Bánk bánja... A magyar hazafi- ság, kitartás s lelkesedés fel­táró fókuszává vált, s hatal­masan pótolta az erőszako­san feloszlatott magyar or­szággyűlésen elnémított poli­tikai szónoklatokat”. Nagyrészt * századunk ze­netörténészei tárták fel az operának azokat a mélyréte­geit, amelyek Erkel Ferencet a klasszikus operaszerzők so­rába emelték. nem ragaszkodik ahhoz, hogy hölgyismerősei túlöltözöttek legyenek. Sőt. . . Aranyos, kedves vígjáték ez a Coppola-film, — csak éppen nagy csalódás! Nem Coppola tehet róla, hanem az idő, a véletlenek játéka, meg a megszokás. Ez utóbbi — tehát a meg­szokás — elemzése rögtön vá­laszt ad arra, miért fogad­juk ímmel-ámmal ezt a nagy­szerű vígjátékot. Egyszerűen azért, mert megszoktuk, hogy a rendező nevéért megyünk be a moziba. Olvassuk a cím­lapon: rendezte; Francis Ford Coppola. Ezt megné­zem, mondja a nézőjelölt, hiszen a Magánbeszélgetés, a Keresztapa, az Apokalipszis, — hű, micsoda nagyszerű filmek, Coppola rendezései. A sorrenddel van tehát a baj! Egészen mást kapunk, nem azt amit Coppolától vá­runk! Meggyőződésem, ha a. felsorolt, nagy Coppola-mű- vek előtt nézhettük volna meg a „zsengét”, egészen más lenne róla a vélemé­nyünk. Persze, ha tárgyilagosak vagyunk, s nem a Kereszt­apa vagy az Apokalipszis él­ményéhez hasonlítjuk a fil­met, csupán azt kérjük tőle számon, amiről szól, elége­detten, a jó ízlésű nevetés örömével távozunk a mozi­ból. Csak éppen annyit kell a filmből észrevennünk amennyit Coppola közölni akar velünk a férfivá érés kacagtató buktatóiról, „anyu­ciról” és „apuciról”. — ti — Kiállítás Túrkevén 1 Nagykunság a XVIII. században A túrkevei Finta Mú­zeumban holnap délután 16 órakor nyitja meg dr. Szabó Lajos helytörténeti kutató A Nagykunság a XVIII. szá­zadban című kiállítást, amelynek anyagát a Szol­nok Megyei Levéltár, a kar­cagi, a túrkevei és a kisúj­szállási múzeumok, egyhá­zak, valamint magángyűjte­mények dokumentumaiból válogatták. A kiállítás meg­hívója a következőket ajánl­ja a látogatók figyelmébe; „Jobbágysors, részvétel a Rákóczi szabadságharcban, a kun kiváltságok vissza­szerzése, betelepülések. a vagyoni rétegződés megin­dulása, jogi szabályozása, ka­tonáskodás, templomépíté­sek ...” E mozgalmas század második felére esik a meg- váltakozás (a redemptio) következtében kibontakozó, tettekben is testet öltő re- demptus-iredemptus harc, amelynek végkifejleteként „életük jobb móddal való” folytatása reményében 1785 —86-ban több, ' mint 600 nagykunsági család telepe­dett le a Bácskában, Pacsért Ömoraviczát és Bácsfekete- hegyet alapítva-újranépe*- sítve. A kiállítást a bácskai le­telepedés 200. évfordulója alkalmából rendezték: pe­dagógusok, diákok, helytör­ténészek, s qaindenki, — akit szűkebb pátriánk történelme érdekel, — figyelmét meg­érdemli. Megtekinthető: áp­rilis végéig. Téma: az építészet A képzőművészeti szabad- egyetem Bevezetés korunk művészetébe című előadás- sorozata keretében március 10-én. ma délután 17 órakor a Damjanich János Múzeum közművelődési termében dr. M. Kiss Pál művészettörté­nész tart vetítettképes elő­adást. Az építészet esztétikai problémái, környezetesztéti­kai kérdések címmel. Régi óhaja volt már a kisújszállásiaknak, hogy ön­álló kórussal lépejenek a város színe elé. Igaz. a het­venes évek elején néhány esztendeig működött itt egy ifjúmunkás kórus, de a kar­vezető távozásával meg is szűnt. A város hagyományai azonban arra ösztönzték a zeneszerető lokálpatriótákat és a helyi pártszervezet ve­zetőségét, hogy a tradíciókat felelevenítve egy merőben új, jól szervezett kórust hív­janak életre. A tervek egyeztetése után — ahogy mondani szokás — beindult a gépezet; Bran- kavics László „menedzser” vezetésével 1984 végén több tucat toborzó levelet küldtek szét a városban, mindenek­előtt jótorkú. kottaolvasó embereket keresve. Az ered­mény nem is váratott so­káig magára: rövid időn be­lül több mint ötven lelkes kórustag — zömmel főállású tanárok, óvónők és mások — verbuválódott elsősorban helyiekből, de szívesen iöt- tek a szomszédvárból. Kar­cagról is. Ezenkívül kunhe- gyesi. kenderesi, sőt még néhány debreceni énekes is gyarapította a kórus létszá­mát. így vált a kifejezetten — A technikai fejlődés kö­vetkeztében eltorzult az em­ber és a természet viszonya. „Le akarjuk győzni” a ter­mészetet, holott mi is a ter­mészet szülöttei vagyunk, és észre sem vesszük, mennyi­re ártunk ezzel önmagunk­nak. — A szervezet, a test és a lélek megzavart egyensú­lyát természetes gyógymó­dokkal helyreállíthatjuk. Idézek egy híres Svájci ter- mésfeietgyógyáisztól: „,Nem a betegségre, hanem az életvi­teli hibákra kell koncentrál­nunk. Ezeket szüntessük meg és a betegségek szinte ma­guktól tűnnek el”. A legsú­lyosabb életviteli hibákat a táplálkozásban követjük el. Az ember elvesztette termé­szetes érzékelését, így ízlelé­sét is. Már csak erős inger­lésre reagálnak érzékszer­veink. Túlzottan sózott, fű­szerezett, cukros ételeket kedvelünk! De ha túlinger- tünk valamit, egy idő után nem lesz elég érzékeny, funkciói fokozatosan romla­nak. Nagyon mérgezi szerve­zetünket például a hús. A benne található koleszterin és fehérje lerakódik az erek falára, szűkíti a kereszt­metszetet. De nagy szerepe van például a rák keletke­zésében is, mert a feldolgo­zásához a szervezetnek fo­kozott epekiválasztásra van szüksége és ez az epesavter- mék a hússal együtt a vas­tagbélbe jut. Ott olyan anyagokká alakul át, ame­lyek rákkeltőnek mondha­tók. Ezek az anyagok azután újra felszívódnak a szervezetbe. Nemcsak nikotinnal vagy al­kohollal lehet tehát mérgez­ni a szervezetet. Károsak még a hús bomlástermékei is, például a húgysav. En­nek csak egy része válasz­tódik ki, és a többi nagy megterhelést jelent a vesé­nek és a májnak. A vegetáriánus, vagy a tejtermékekkel kiegészatett vegetáriánus étrend viszont megtisztítja a szervezetet, kisújszállásinak induló kar­ból az egész tájegység. a Kunság énekkara. A következő lépés termé­szetesen egy olyan karmes­ter kiválasztása volt. akinek a neve vonzza a közönséget, és szuggesztív egyéniségével, mindenre kiterjedő felké­szültségével össze tudja fog­ni az énekkart. A keresgé­lés nem vett sok időt igény­be, hiszen Lázár Szabolcsné, a városi zeneiskola igazga­tója és Murai Pálné, a nö­vendék zeneiskolák megyei szakfelügyelője már az első perctől fogva egykori mes­terükre, Gulyás György kar­nagyra, Liszt-díjas Kiváló és Érdemes Művészre gondol­tak, akinek neve nemcsak a hazai kóruséletben cseng jól. hanem nemzetközileg is el­ismert. Gulyás tanár úr vál­lalta a kórus vezetését, és javaslata nyomán Cmintegy saját pályáját szimbolizálva) 1985. január 14. óta ..Főnix” néven — vagyis az önmagát ötszáz évenként elégető, de hamvaiból mindig újjászüle­tő mitológiai madár nevét megidézve — működik az énekkar. A nemes ügynek sikerült megnyerni Kisújszállás öt ipari, mezőgazdasági és fo­megjavítja az életműködése­ket. Aki kevés növényi rostot fogyaszt, annak renyhe marad a bélműködése, tovább a szervezetében marad a rot­hadó anyag. Ilyen formán a korábban táplálékul szolgá­ló anyag most már mérge­zett formában újra felszívó­dik a szervezetben. Pedig korpával is kitűnő és vál­tozatos ételek készíthetők. Receptek találhatók a Re­formkonyha című könyvem­ben is. A természetes étrend a nyers táplálék, pótolják mindazokat a létfontosságú anyagokat, amelyeket a ve­gyes étrend kevésbé biztosít, ugyanakkor helyreállítja az optimális testsúlyt, a sovány meghízik, a kövér pedig le­fogy. — A táplálkozáson kívül milyen természetes gyógy­módok ismertek még? Exkluzív interjú — Nagyon fontosak még a lelki gyógymódok. Hadd il­lusztráljam ennek fontossá­gát egy másik idézettel: „Számos betegség lelki dep­resszióból fakad. Tartós bá­nat, aggódás, elégedetlenség, bűntudat. gyanakvás — mind őrli> az életerőt, és kaput nyit az összeomlás­nak és a halálnak. Bátorság, remény, hit, roikonszenv. szeretet előmozdítja az egészséget, meghosszabbítja az életet. A megelégedettség és vidámság gyógyír a test­nek és a léleknek”. Az egészség tengelye tehát a természetgyógyászat szem­pontjából a természetes táp­lálkozás és a lelki ellazulás, a belső nyugalom, melynek legkitűnőbb eszköze a rela- xáció. Ezekre épülhet rá a többi módszer. A gyógynö­vények alkalmazása azért fontos, mert nagyon káros méregforrás a sok tabletta gyasztási szövetkezetét, ame­lyek az alakulástól kezdve jelentős anyagi támogatást nyújtanak a kórusnak. (Töb­bek között fellépő ruhákat varrtak, fedezték a külföldi turné költségeit.) A kórus tavaly május 9-én debütált Kisújszálláson, majd a forró hangulatú be­mutatkozás után augusztus 20-ún a városi ünnepségen aratott ismét kirobbanó si­kert. Gulyás György karnagy az énekkar repertoárjának ösz- szeállításakor olyan darabo­kat vett messzemenően szá­mításba, amelyek az európai kórusénekléssel tartanak lé­pést, mint például Gesual- do. Byrd, Bruckner, Medici, Händel művei; ugyanakkor a magyar szerzők dalait is szívesen műsorra tűzik. Leg­gyakrabban Udvardy, Bár­dos, Maros .Rudolf, Balázs Árpád szerzeményei szere­pelnek előadásaikban. Talán ezért is volt kimagaslóan si­fogyasztása is. Ebben mi or-, vosok is hibásak vagyunk, mert eléggé gyógyszerköz­pontú a gyógyításunk. A gyógynövényeknek nincs ká­ros mellékhatásuk. A leg- univerzálisabb természetes gyógyszer a fokhagyma és a vereshagyma. Rengeteg for­mában alkalmazzák külsőleg és belsőleg egyaránt. A , fok­hagyma a legerősebb kór­okozókat is megöli, és anti- biotikus hatása is van. Ja­vítja az emésztést, rendezi a vérnyomást. Fogyasztását azonban nem kell túlzásba vinni, mert szinte a me­lankóliáig, a depresszióig képes az idegrendszert befo­lyásolni. Két-három gerezd esténként elegendő, Nagyon fontos a megfele­lő mozgás biztosítása a szer­vezetünknek. Nem sportra gondolok, mert a versenyzés túlzott erőfeszítésre készteti szervezetünket, de például a kocogás karbantartja izma­inkat, tisztítja a vért és ez­által a szerveket, frissíti a vérkeringést. Nagyon fontos még az ön­megvalósítás is. Ha az em­ber belemerül a rutinmun­kába, a mindennapok haj­szájába, a saját személyisé­ge veszik el. A túlzott evés például az elfojtott lelki életnek efv kompenzációja, a hiányérzetet ilyen kétes örömökkel próbáljuk pótol­ni, pedig ez sohasem pótol­hatja az igazi okot. A fes­tés, versírás, barkácsolás már lehet ilyen. — Sokan már csak akkor érdeklődnek a gyógyításról, amikor baj van. Az ön bu­dapesti klubjába is több­nyire idősek járnak. — Ez azért nem általáno­sítható. Nálunk inkább ez a helyzet, hiszen az a baj, hogy nincs a természetgyó­gyászatnak irodalma, csak egy éve; a század elején, a har­mincas években viszont nagy irodalma volt, akkor egye­sületei is voltak, folyóirata jelent meg. Ma is sokkal több lehetőséget kellene kapnia. Például az iskolában az egészségtan oktatása mű­ködésképtelen. Ne torna órá_ kon, hanem valóban testne­velési órákon vegyenek részt a gyerekek. De legalább az egyetemeken kellene felven­ni a tananyagba. keres a tavaly szeptember 27 és október 15 közötti nyu­gatnémetországi koncertkör­út. A fellépések során első igazi megmérettetésnek bi­zonyult a Stadéban megren­dezett „Európa-találkozó”, amelyet követett a goslari és a gardenkesee-i bemutatko­zás. Mindhárom hangverseny sikerét jó visszhangú újság­cikkek jelzik. A fenntartó szövetkezetek "tagságának rendezett ka­rácsonyi hangversenyen, 1985. december 22- én a Főnix elnyerte — a KÓTA zsűrije előtt — a „Fesztivál Kórus” minősítést. (A felkészítésben Rigó Éva karnagy segédkezett.) Ritka egy énekkar történetében, hogy a fennállásától számított egy éven belül ilyen kitün­tető címet kap. A kórustagok azonban tisztában vannak azzal, hogy most már csak ezen az úton mehetnek to­vább, mert ahogy a mondás tartja: noblesse oblige — a nemesség kötelez. Várszegi Tibor Messze még az 500. év Fesztivál Kórus ^ Méltó folytatói a nemes hagyományoknak A városi tanács dísztermében próbál Gulyás György vezeté­sével a Főnix FUmJegyxet / f y-t-. '***

Next

/
Oldalképek
Tartalom