Szolnok Megyei Néplap, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-07 / 56. szám

1986. MÁRCIUS 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Gépipari Tudományos Intézettel kötött kutatási szerződés keretében telepítettek tavaly a Ganz Electric szolnoki gyárába egy PK—PL—2—6 F2 típusú, hat lángvágó és két plazma­vágó fejjel ellátott gépet a GTI és a vállalat szakemberei. Olyan optikai másolóberende' zés vezérli, amely Portál—Konzol rendszerű fotóoptikai rajzkövetővel, koordinátamásoló, val rendelkezik. Az új gép üzemszerű használata, a begyakorlást követően, ebben a ne­gyedévben várható. A képen Palatinusz István próbavágáshoz készíti elő a lángvágófejeket (Fotó: Kováts Béla) 386 kilométert vigyáznak Hajnali őrjárat Egy éjszaka a Közút! Igazgatóság Ügyeletén Az idei tél a hét elején még keményen tartotta magát. Eljött a március, és még mindent hó takar, pedig már a me­teorológiai tavasz első napjait éljük. A hosszantartó tél a közutak karbantartóit is fokozott figyelemre készteti, csak így biztosíthatják napról-napra a biztonságos közúti közle­kedés feltételeit. Szolnok megye útjainak „gazdája” a KM Szolnok Me­gyei Igazgatósága, amelynek négy üzemmérnöksége’— Tisza­füred, Szolnok, Jászberény és Kisújszállás — osztotta fel egymás között a megye területét. (Kivétel ez alól a megye- székhely úthálózata, amely a Városi Tanács Kommunális Üzemének kezelésébe tartozik.) Dinamikus fejlődés az elmúlt öt évben Mérlegzáró közgyűlés a KUNSZÖV-né/ Tegnap délelőtt tartotta Kisújszálláson mérfeigzáró köz­gyűlését a Kunsági Bőr- és Textilruházati Ipari Szövetkezet. A közgyűlésen részt vett és felszólalt Majoros Károly, az MSZMP Szolnok Megyei Bizottságának elsőtitkára, ott volt Szikszói Júlia, a Szolnok Megyei KISZÖV elnöke. A keddről szerdára virradó éjszakán a szolnoki, vagyis a kettes számú üzemmérnökség vezetőjével, Pujcsi Mihály- lyal beszéltünk meg találko­zást, aki ezen az éjjelen az üzemmérnökség ügyeletesi feladatait is ellátta. Kedden Szolnokon egész nap kitartóan esett a hónak és esőnek valami meghatá­rozhatatlan keveréke, s az emberek utálattal taposták a járdákon felgyűlt latyakot. Valamikor estefelé állt csak el a havaseső, de akkorra már átjárt, átitatott min­dent. Valamivel éjjel kettő után érek a 2. számú üzemmér­nökség telepére. Az üzemve­zető abba a helyiségbe invi­tál, ahonnan ilyenkor éjsza­ka az ügyeletes nyomon kö­vetheti az eseményeket, s a szükséges intézkedéseket megteheti. Az asztali lámpa tompa sárgás fényében a falon füg­gő megyetérképeket tanul­mányozom, amelyeken kü­lönböző színekkel jelölve, a megye úthálózata tekinthető át. Az asztalon, a telefon mellett URH-rádió, amely biztosítja az összeköttetést a területen dolgozókkal. — Az útjaink tiszták, ezért most nincsenek kint a gépe­ink — tájékoztat Pujcsi Mi­hály. — Az ügyeletes gépko­csivezetőink így most alhat- nak pár órát. Egyébként 24 órás a szolgálatuk, s rájuk is fér a pihenés. Három órakor viszont majd ébresztem őket, mert hajnalra a mostani nedves utak könnyen lefagy­hatnak, s akkor reggelre kész is a baj. Lesózzuk az utakat, hogy elkerüljük a jegesedést. Megnézi az ablakban lévő hőmérőt. Nulla fokot mutat. — Ez hajnalra, kinn a külte­rületen —2 esetleg —3 Cel- sius-fok is lesz — teszi hoz­zá. Aztán elmagyarázza, hogy szakmai berkekben, téli fenntartási szempontból, két­fajta utat különböztetnek meg: őrjárati, valamint úgy­nevezett rayonos szakaszokra osztályozzák a területet, A leglényegesebb különbség az, hogy az őrjárati szakaszokon hóesés vagy jegesedés esetén két órán belül el kell kezde­ni az elhárítást — a sózást. A rayonos szakaszokon vi­szont csak négy órán belül, s ezeken az utakon csak ér- desítő anyagot kell szórni, szükség szerint. Lassan három óra lesz, s a rádión sűrűsödnek az üzenet- váltások. Az egyes készenléti helyek jelentenek az üzem­mérnökségi ügyeleteseknek. Például Jászárokszállás Jász­berénynek: a hőmérséklet —3 Celsius-fok, és szélcsend van. Az utasítás: szórni kell, a jegesedés megelőzésére. Aztán sorban „beszállnak” a többiek is, és benépesül az éter. A kocsik indulásáig hátra­lévő időben az üzemmérnök­ség személyi és gépi appará­tusáról érdeklődöm, s a fel­adatokról. — összesen 386 kilométer hosszúságú országos közút tartozik hozzánk, ennek ösz- szes téli és nyári üzemelteté­si és fenntartási feladatai. Az üzemmérnökség dolgozóinak száma 86. A téli feladatokra tizennégy gép áll rendelke­zésünkre, ebből a két hómaró és a két földgyalu készenléti jellegű, csak szükség esetén használjuk. A mindennapi feladatok ellátására 7 IFA tehergépkocsink van — hó­ekével felszerelve, szórásra átalakítva. Ezek szolgálják ki az őrjáratos és rayonos szakaszainkat. Van továbbá még három hóekével felsze­relt ZIL teherautónk is. Ez a géppark ilyen átlagos viszo­nyok között elegendő, de rendkívüli körülmények ese­tén nem. Ébrednek a gépkocsiveze­tők. Bejönnek utasításokért, s átvenni .«. menetleveleket. Közben az üzemmérnökség­hez tartozó kunszentmártoni készenléti hely is bejelentke­zik rádión: a hőmérséklet —1 Celsius-fok, és szélcsend van. Az utasítás; szórni kell! — A legrosszabb ez a nul­la alatti pár fokos idő, mert észrevétlenül fagy le az út­test, amit a gépkocsivezetők szinte észre sem vesznek, csak akkor, amikor már megvan a baj. A kritikus időpont pedig a hajnal, ami­kor pillanatokon belül bekö­vetkezik a jegesedés. Pár perccel fél négy előtt Szabó Mihály mellé kapasz­kodom fel, egy sárga IFA ve­zetőfülkéjébe, hogy útitársa legyek a hajnali őrjáraton. A tartály feltöltve sóval, mert biztosan lesznek szakaszom, amiket meg kell szórni. Kimegyünk a 4-es főútra, irány a Pest megyével kö­zös határ. A rövid, mindösz- sze 4 kilométeres szakaszon kétszer is kiszállunk, hogy a gépkocsivezető ellenőrizze az útburkolatot. Kezét yégig- húzza az aszfalton, majd a reflektor fénycsóvájában mu­tatja: vizesen csillog. Tehát még nem fagy. Ennek ellené­re — megelőzésképpen — egy vékony réteggel meg­szórja a szakaszt. Visszaindulunk Szajol irá­nyába, s átautózunk az alvó Szolnokon. Szokatlan, hogy ilyen csendes és néptelen a város. Forgalom nincs, csak a közlekedési lámpák villog­nak sárgán. Fél öt, mire Sza­jol túlsó végén, a szakaszha­táron vagyunk. Nehezen szo­kom meg, hogy végig az út­test középvonalán haladunk. Itt már érezhetően indul a forgalom, a koránkelők első hulláma munkába tart. Beszélgetünk. Kiderül, hogy Szabó Mihály kilenc éve dolgozik a KM-nél. Be- senyszögön lakik, onnan jár be Szolnokra dolgozni. Nyá­ron az útburkolatjel-festők- nél dolgozik, az úgynevezett fedező kocsit vezeti. Ilyenkor télen ezt csinálja. Minden harmadik napon 24 órás szol­gálat. Van, amikor ebből ti­zenötöt is autón kell tölteni, máskor kevesebbet. Mielőtt, az üzemmérnökséghez került, a Besenyszögi Kossuth Ter­melőszövetkezetben volt ál­latgondozó. De a gép, az autó — a gyerekkori nagy szere­lem — közel negyven évesen se hagyta nyugodni. Mesél a családról, a gyerekekről is ... , hogy „nehéz volt ugyan, de mind a négynek jó szakmája van.” A 32-es út következik. A jászladányi bekötőútnál for­dulunk vissza, s innen — ki­sebb kitérőkkel — már ha­zafelé tartunk. Lassan meg­virrad, s a kissé ködös uta­kon beáll a megszokott, élénk forgalom. .Reggel hatkor a telepen Pujcsi Mihály egy friss rá­dióhírrel fogad: a 6-os főúton összecsúszott vagy tíz autó. Hangsúlyaiban ott bújkál a gondolat: ilyenkor van nagy szerepe annak, hogy jól. vagy rosszul tesszük-e dol­gunkat. Szabó Mihály mutatja a menetlevelet, összesen 72 ki­lométert tettünk meg, s a szórótartály teljesen ki­ürült .. . L. Murányi László A szövetkezet vezetősége neveiben Somlyai Aifpádné elnök számolt be a KUN- SZÖV a VI. ötéves terv ide­jén, illetve 1985-ben elért eredményeiről, és előter­jesztette a szövetkezet veze­tőségének a VII. ötéves terv­re kidolgcfcott terv jav as Laj­tát. Elmondta, hogy a kol­lektíva az elmúlt öt évben a gazdálkodás feltételeinek folyamatos nehezedése elle­nére is a szövetkezet meg­alakulása óta legdinamiku­sabb fejlődését érte el; az ipari termelés árbevétele az 1981. évi alig 76 ezer forint­ról 154 ezer forintra nőtt. Ezt azzal sikerült elérni — hangsúlyozta az elnöknő, — hogy a tömegigényeket ki­elégítő, átlagos minőségű termékek helyett a KUN­SZÖV-nél évek óta mind több a divat legújabb irány­zatait követő, igényesebb fo­gyasztói rétegek ízlésének is megfelelő ruha, bőrdíszmű és cipő készült. A megnöve­kedett termelésre itthon és külföldön vevőt találva a szövetkezet nyeresége az 1981-es 11 millió forintról tavalyra 34 millióra emelke­dett, a korszerűbb termékek révén az árbevétel arányos nyereség 14,8 százalékról 22 százalékra nőtt. Ezek az eredmények tették lehetővé, hogy a KUNSZÖV-nél a dolgozók évi keresete az öt esztendő alatt 43 ezer 300 forintról 57 ezer forintra nö­vekedjék. A KUNSZÖV-nél igyekez­nek a gazdálkodás hatékony­ságának javítására alkalmas lehetőségeket is kiaknázni. Ezt jól jellemzi például, hogy a kisújszállási szövet­kezet négy megye 30 tele­pülésén összesen 430 bedol­gozót foglalkoztat. (A teljes munkaidős létszám 263.) A VII. ötéves terv idejé­re a kisújszállásiak az el­múlt esztendőkben megszo­kottnál mérsékeltebb növe­Szolnokon, a megyei ta­nácsnál tegnap délelőtt ke­rült sor a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium képviselőinek, valamint a megye párt- és állami veze­tőinek szokásos, év eleji fel­adategyeztető tárgyalására. Dénes Lajos miniszterhelyet­test és munkatársait Bugán Mihály, a megyei tanács el­nökhelyettese köszöntötte. A megbeszélésen részt vett Si­mon József, a megyei párt- bizottság titkára és Benedek Fülöp, a Teszöv titkára is. A tanácselnök-helyettes és Zelegyánszki András, a me­zőgazdasági és élelmezésügyi osztály vezetője elöljáróban tájékoztatták a tárca képvi­selőit a megye agrár- és élelmiszergazdaságának ta­valyi munkájáról, eredmé­nyeiről, valamint az idei el­képzelésekről. A tanácskozás resztvevői ezután sorra vet­ték azokat a feladatokat, amelyek a legfeszítőbbek a megye mezőgazdaságának és élelmiszeriparának 1986. évi és középtávú fejlesztésében. Elhangzott többek között, hogy az értékesítési lehető­ségek ismeretében továbbra is fontos a baromfiágazat vertikumának és integrációjá­nak bővítése. Az ezzel kap­csolatos megyei törekvések megvalósításához a MÉM is megad minden támogatást. kedést tűztek maguk elé 1990- ben 210 millió forint árbevételt kívánnak elérni. Az „óva­tosságot” az utóbbi időben elért termelési szint stabili­záló, a piaci kapcsolatok tartóssá tétele érdekében megoldandó feladatok, illet­ve minőség további javítása érdekében elvégzendő teen­dők várható nehézsége ma­gyarázza. A mostani, több mint 20 százalékos jövedel­mezőségi szint megtartásáról azonban semmiképpen nem akarnak lemondani a KUN­SZÖV-nél. A végzett munkáról és a termékről szóló beszámoló­hoz a közgyűlésen igen so­kan szóltak hozzá. Toros Endréné, azt emelte ki, hogy a sikerek a szövetkezet vál­lalkozó kedvének és a koo­perációs kapcsolatok kiter­jesztésének köszönhetők, Nánási Kálmánná a bedol­gozók munkájának jelentő­ségét hangsúlyozta, Baráth Istvánná pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a ta­valy tapasztalt növekedés­hez, az 1985-öshöz hasonló beruházások végrehajtásához a múlt évi feszített munka és nyereség is kevés lesz, Lovász Károlyné a számvi­teli munka számítógépesíté­sétől várható előnyökkel is­mertette meg a közgyűlést. A vitában szót kért Ma­joros Károly is. A megyei pártbizottság nevében gratu­lált a KUNSZÖV kiemelke­dő eredményeihez, és kö­szönte meg a dolgozó közös­ségnek a megye, az ország gyarapodását segítő munká­ját. Az eddigi vélemények­ből is látszik — folytatta hozzászólását a megyei párt- bizottság első titkára, hogy ez a kollektíva tudatosan a párt politikáját megértve, saját érdekeit pontosan is­merve dolgozik. Éppen a gazdasági és gazdaságpoliti­kai összefüggések feltárása segítette a KUNSZÖV-öt, Hasonlóképpen a VII. öt­éves tervben is kiemelt fel­adatot jelentő öntözésfejlesz­téshez, idejében informálva a gazdaságokat az ehhez kap­csolódó beruházások döntés- előkészítéséhez szükséges közgazdasági változásokról. A7. ásazati minisztérium is vizsgálja a lehetőségét a szántóföldi és erdőgazdasági melléktermékek, hulladékok hasznosítását szolgáló beru­házások támogatásának, a megoldás kialakításához szí­vesen veszik a megyei kez­deményezések tapasztalatait. A tiszazugi szövetkezeti bor­vertikum létrehozásának több éve vajúdó helyzetéből a tárca vezetői is — a me­gyei vezetéssel egyetértés­ben — egy közös vállalkozás kialakításában, a tevékeny­ség párhuzamos beruházá­sok nélküli fejlesztésében látnak kiutat. Két biztató hír hangzott el a megbeszé­lésen az állattenyésztési ága­zatból felvetett gondokkal kapcsolatban. Az országosan válságágazatnak számító ju­hászat fellendítésére, komplex fejlesztésére a közeljövőben központi intézkedések tör­ténnek, amelyek várhatóan kedvezőbb pénzügyi lehető­ségeket teremtenek az adott­ságait és hagyományait te­kintve megyénkben is fontos állattenyésztési ágazatnak. hogy csak reális célokat tűzzön maga elé, és megta­lálja elérésükhöz a leghaté­konyabb eszközöket. Majoros Károly elismerés­sel szólott a kisújszállási szövetkezet kezdeményező készségéről, és arról, hogy a KUNSZÖV-nél igen gyorsan tudták hasznos gyakorlattá tenni az elvet: „termelni kevés, kereskedni, gazdál­kodni kell”. Persze ezt csak ott sikerül elérni, ahol egyenletesen jó minőségű termékeket képesek készí­teni, ahol a mun­ka minőségével kapcsoí- latos követelmények állan­dóan szigorúak és nem asze­rint változnak, hogy a ter­mék vásárlója milyen valu­tával fizet. Majoros Károly a szövet­kezet új tervei elérésének biztosítékaként szólott ar­ról, hogy a vita során szót kérők valamennyien beszél­tek munkaterületük gondjai­ról, de nem panaszkodtak, hanem a nehézségek meg­szüntetése érdekében megol­dandó feladatokat fogalmaz­ták meg. Szilágyiné Csillag Mária hozzászólásában a fiatalok termelést segítő kezdemé­nyezéseiről, Hunyadi Eszter az iparitanulók helyzetéről, Balogh Zsolt a bőrdíszmű üzemben a feszített terme­lési tervek teljesítése érde­kében tett erőfeszítésekről, Ari Sándorné a szövetkezet­ben végzett nőpolitikái munkáról, Furkó Jánosné a minőségi és mennyiségi pré­miumok ösztönző hatásáról és a munkaverseny terme­lést segítő eredményeiről, Imre Erzsébet a cipőkészítő részlegben a piaci alkalmaz­kodás érdekében tett intéz­kedésekről, Vígh Jánosné pedig a minőség és a piaci versenyképesség kapcsola­táról szólott, Magyar Má­ria többek közönt a szabá­szaton dolgozók szakkép­zettségének emelését sürget­te. A közgyűlés — miután a résztvevők jóváhagyták a beszámolót és a következő éheket, a dolgozó nőket kö­szöntő műsorral fejeződött be. A szövetkezetek és az ál­lami gazdaságok számára megnyugtató módon rendezik — a sertésfelepi rekonstruk­ciók kapcsán — a hízóférő­helyek kihasználtsága és az állami támogatásra jogo­sultság közötti, feszültsége­ket okozó problémákat. Az élelmiszeripari ágazatok fej­lesztésével kapcsolatban örömmel nyugtázták a ta­nácskozás megyei résztvevői, hogy a Szolnok Megyei Ál­latforgalmi és Húsipari Vál­lalat rekonstrukciójához a VII. ötéves terv időszakára kért pénzügyi segítség idő­arányos része 1986-ban ren­delkezésre áll. A feladategyeztető tárgya­lás végén a miniszterhelyet­tes arról biztosította a me­gyei vezetőket, hogy a jö­vőben az eddigieknél is több és időben közzétett informá­cióval is segítik a mezőgaz­dasági nagyüzemek és élel­miszeripari vállalatok terve­ző munkáját, termelési biz­tonságérzetük fokozását. Dé­nes Lajos miniszterhelyettes délután, a Héki Állami Gaz­daságban a megye több me­zőgazdasági nagyüzemének és élelmiszeripari vállalatá­nak vezetőjével találkozott, akikkel időszerű agrár- és élelmiszergazdasági kérdé­sekről cserélt véleményt. T. F. Minisztériumi és megyei vezetők eszmecseréje Egyeztették az idei és a középtávú feladatokat Találkozó mezőgazdasági és élelmiszeripari vezetőkkel

Next

/
Oldalképek
Tartalom