Szolnok Megyei Néplap, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-29 / 75. szám

Nemzetközi körteép 1986. MÁRCIUS 29. KÉPEK BULGÁRIA ÉLETÉBŐL Bulgária enegiaeliátásinak 20 százalékát az atomerőmű­vek adják. Ez az arány 2—3 éven belül 25—30 százalékra emelkedik. A képen a Köz­lődül atomerőmű Gyorsan fejlődő város a Ro- dope-hegység vonulatai kö­zött: Szmoljan. Az új vá­rosközpont részlete. Felvétel a Szófia Nagyszálló szobájából t a bolgár parlament épülete, mögötte a Szófia Székesegyház Folyónv tengeren, óooánon Kalandok, viking módra Nem mindennapi hírt rö­pítettek világgá a hírügy­nökségek : a Szingapúrból keltezett jelentés, amely ar­ról számolt be, hogy egy bálna csaknem szétzúzott egy vitorlást, önmagában még nem keltett volna szenzációt, csakhogy ez a vízijármű egy viking hajó volt! Egy héttagú, bátor fiatalokból álló expedíció ugyanis nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy a középkori viking hajók mintájára épített vitorlá­sukkal hajózzák körbe a Földet. Norvégiából indul­tak el a „Saga Singlar” fe­délzetén, s már több hó­napja úton voltak, amikor, a Csendes-óceánon egy túlságosan közel merészke­dő cethal majdnem felborí­totta a törékeny alkot­mányt. Hajmeresztő, egyedülálló kísérlet — hitetlenkedhet­nénk, ha nem akadna pél­da néhány más, hasonló esetre. Tizenegy svéd utazó Erik Nylén professzor veze­tésével például rövidebb, de legalább ilyen kalandos utat választott, ök Isztam­bult jelölték ki célpont­ként, csakhogy folyók, ta­vak és csatornák kacska- ringós vonalán keresztül. Emiatt néha — más megol­dás nem lévén — ki kellett emelniük a járművet a víz­ből, hogy egy másik, to­vábbvezető folyóig (éppen úgy, ahogy hajdani viking elődeik azt tették) fatörzse­ken gördítsék a szárazföl­dön. Az egykori ősök utánzása vezeti a Kyrenia II. leen­dő utasait is. E vízijármű­vet — helyesebben eredeti­jét — Ciprus partjaitól nem messze találták meg, a vizsgálatok szerint hozzá­vetőleg az időszámítás élőt­FUlöp-szigetek Helycsere vagy fordulat? II Reagan-lány könyve Nem esik messze az alma a fától, de előfordulhat, hogy a szülők épp az ellen­kezőjét szeretnék, tgy van ez Reaganéknél is mosta­nában. Patti Davis, 33 éves leányuk ugyanis „Az otthon frontja” címmel könyvet irt, s bár a regényt kitalált történetnek minősíti csa­ládja, mégis érdekes pár­huzamokat mutat a való élettel: egy fiatalasszony konzervatív apja előbb Ka­lifornia állam kormányzója lesz, majd az Egyesült Ál­lamok elnöke. A regényt a kritika ugyan újszerűnek találta, de a „remekmű” szó egyetlen méltatásban sem_ bukkant fel. Patti Davist a Reagan család rebelliseként emle­gették már korábban is. Gyakran kivonta magát a családi ünnepségekből, tá­mogatta az atomfegyverek ellen küzdő amerikai moz­galmakat is, több találko­zóra hozta össze apját bé­keharcos aktivistákkal. (Más kérdés, hogy milyen eredménnyel.) Múltján to­vábbi „rovás”: éveken át vadházasságban élt Bernie Leadonnal, a legendás Eagles zenekar gitárosá­val. önállóságra vágyó sze­mélyiség, s ezért évekkel ezelőtt felvette anyja — Nancy Reagan — leánykori vezetéknevét, bár azt is tudja, hogy „reagansége” nélkül valószínűleg nem je­lent volna meg könyve, melyet 15 dollár 95 centért árulnak a kaliforniai ki­oszkok. A regényben a fiatalasz- szony több „fronton” is ösz- szeütközésbe kerül apjával, így a vietnami háború meg­ítélésében (a cselekmény ebben az időszakban ját­szódik), vallási kérdések­ben, az abortusszal kapcso­latos döntésszabadságban. A szülőkről lefestett kép nem túl hízelgő. Az apa tipikus nyárspolgár, s ott­honában nála csak anyja követel szigorúbb sivársá­got, a „meleg tűzhely őri- zője” szinte képtelen érzel­meket kimutatni, csak a divat, az öltözködés, a pom­pa megszállottja, élete csúcspontja a Fehér Házba való „befészkelés” elegan­ciájának megszervezése. Így aztán érthető, hogy Nancy Reagan nem ugrott ki a bőréből a könyv híré­re, először kezébe se akar­ta venni, s csak jóval a megjelenés után olvasta el egy Camp David-i hétvé­gén. Férjével egyetemben romantikus, kitalált törté­netnek nevezte és végül mindketten kézlegyintéssel tértek napirendre felette. Egyszerű helycsere történt, vagy annál jóval több? Ez az a kérdés, amit a legtöbb­ször tesznek a megfigyelők fel mostanában a Fülöp-szi- getekkel kapcsolatban. Nyil­vánvalóan önmagában nagy meglepetés volt, hogy a Co- razon Aquino mögé felsora­kozó ellenzék ilyen hamar véget vetett Ferdinand Mar­cos két évtizedes uralmának. Márpedig épp ez történt. Hiába volt minden válasz­tási manipuláció, hiába hir­dette ki a voks-számlálási tragikomédia után újabb hat évre őt elnöknek az enge­delmes parlament — a tö­meges felháborodáson, tilta­kozáson már nem tudott úr­rá lenni. Maradt volna még az erőszak, erre azonban már nem került sor. Idő­közben ugyanis két olyan fejlemény történt, amely merőben új helyzetet terem­tett; Marcos ellen fordult a megbízhatónak vélt hadse­reg egy része és — igaz, hpsszas habozás után, de — végül egyértelműen ellene foglalt állást a hivatalos Wa­shington. E két dolog persze szoro­san összefügg. Hiszen a Reagan-adminisztráció nem Marcos személye vagy a nagy publicitást kapott vá­lasztási csalások miatt for­dult el egykori hű szövetsé­gesétől, hanem azért, mert belátta: a polgárháborúval fenyegető válság saját érde­keit, többek közt a Fülöp- szigeteken levő két ameri­kai szupertámaszpont biz­tonságát is veszélyezteti. Irán és Nicaragua intő pél­daként szolgálhatott: ha az Egyesült Államok a végső­kig ragaszkodik egy össze- omlóféliben levő rezsimhez, azt kockáztatja, hogy az új rendszer radikálisabb, az USA-val szemben ellensége­sebb lesz majd. Ezek után nem véletlen, hogy a legtöbb szakértő úgy véli: Marcos kényszerű tá­vozása mögött jórészt wa­shingtoni döntés keresendő. Philiph Habib, Reagan el­nök különmegbízottja az utolsó napokban párhuzamos tárgyalásokat folytatott nemcsak Marcosszal, de Aquino asszonnyal és a rendkívül befolyásos, szin­tén Marcos ellen csatasorba álló római katolikus egyház manilai fejével, Jaime Sin érsekkel is. Mindamellett tisztán kell látni, hogy Aquino asszony — bár az általa képviselt ellenzék rendkívül sokrétű, különböző elveket valló cso­portból áll — korántsem tes­tesít meg igazán baloldali irányvonalat. Inkább egy­fajta polgári-liberális kate­góriába sorolható, aki he­lyesli, s ápolni szándékozik a Washingtonhoz fűződő szálakat. Másrészt tény, hogy a „Cory”-nak becézett politikus mindeddig számos kérdésben tudatosan tartóz­kodott álláspontja kifejtésé­től, így sok ügyben egysze­rűen nem is lehet ismerni véleményét. Az egyik leg­forróbb témában, a bázisok­kal kapcsolatban Aquino asszony már többször hatá­rozottan leszögezte: tiszte­letben tartja az amerikai tá­maszpontokra vonatkozó szerződéseket. (Ezek érvé­nye (1991-ben jár csak le, s egyelőre úgy tűnik, hogy megfelelő gazdasági segítség fejében később sem mond­ják fel a megállapodást). Hasonló hangvételű volt Salvador Laurel miniszter- elnök első hivatalos nyilat­kozata is. Az új rendszer leglényegesebb feladata a „megbízható kormányzat” megteremtése — jelentette Győztünk! örümünnep Mani­lában ki. Szabadon engednek po­litikai foglyokat — tette hozzá, de mint az elmúlt napokban kiderült, „nem mindenkit.” Közkegyelmet hirdetnek a fegyveres ellen­állás önmagukat megadó tagjai számára — kérdés persze, hogy az eddig Mar­cos ellen harcoló gerillaegy­ségek hajlandók lesznek-e el­fogadni és betartani az eset­leges tűzszünetet. Akad ezen kívül is bi­zonytalanság bőven. Minde­nekelőtt az, hogy meddig tart ki a jelenleg ország­szerte uralkodó lelkesedés, miben nyilvánul meg Mar­cos híveinek utóvédharca, s főleg miként birkózik meg az új vezetés a súlyos gaz­dasági örökséggel? Az Egye­sült Államok, Japán és Nyu- gat-Európa az eddiginél több és kedvezőbb segélyt adhat ugyan, az alapvető problémák megoldására azonban ez aligha elegendő. Az elodázott, elszabotált földreform, a 25 százalék körüli infláció, az éles tár­sadalmi-szociális ellentétek, a nyomorszint alatt élő mil­liók, a 26 milliárd dollár fölött járó külföldi tartozá­sok — Marcos hagyatéka nem ígér könnyű feladato­kat. Ráadásul az ország fő kiviteli termékeinek ára (kó­kuszdió, cukor, banán) meg­lehetősen alacsony, a bevé­telek jórészét pedig elviszi az adósságtörlesztés. Vala­micskét javíthat a sötét össz­képen ezek átütemezése, vagy új fizetési haladékok nyújtása, új kölcsönök en­gedélyezése, ám végső soron ez sem lehet gyógyír. Mindez persze a holnap és a holnapután gondja. Mani­lában egyelőre a hatalom­váltás közvetlen fejleményei kötik le a figyelmet és az energiát. Tisztogatás kez­dődött a fegyveres erők so­raiban (máris tucatnyi tá­bornokot menesztettek) és az államapparátusban, s ugyan­ez várható a diplomáciai karban. Ahhoz, hogy a to­vábblépés tempéját és irá­nyát értékelni és elemezni lehessen, meg kell várni az Aquino-Laurel páros első konkrét intézkedéséit. Összeállította: Majnár József A viking hajók a skandináv múzeumok féltett kincsei ti harmadik század táján süllyedt hullámsírba, a je­lek szerint egy kalóztáma­dás nyomán. Helyreállítása 1982-ben kezdődött meg. A munka — annak ellenére, hogy a hajótörzs a finom homokágyban viszonylag sértetlen maradt — párat­lan türelmet igényelt: a szakértőknek a roncs több, mint ötezer darabjából kellett szó szerint „összetá­kolni” a hajót. Mégpedig szögek használata nélkül, hiszen a legkisebb részle­tekben is ragaszkodni akar­tak a korhűséghez! Sok ne­hézséget okozott az is, hogy az egykori szállítmánynak pontosan megfelelő amforá­kat (olajtároló edényeket) elkészíttessék — emellett mandula, bor, valamint vasrudak és malomkövek teszik ki majd a terhet. Az indulást a tavaszi hó­napokra tűzték ki. Igaz, a biztonság kedvéért a görög flotta egy hadihajója is el­kíséri a Kyrenia Il-t — ne­hogy a történelmi nosztal­gia jegyében valakik a két ezredévvel ezelőtti kalózok szerepét is korhűen el akarják játszani... Sz. G.

Next

/
Oldalképek
Tartalom