Szolnok Megyei Néplap, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-03 / 52. szám
1986. MÁRCIUS 3. SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 3 A veszély még nem múlt el Uelviz Tiszatenyőn Hadüzenet a „maffiának”? — Lefagytunk — mondta ma egy hete este a tanácselnök, amikor az emberek keze már „odaragadt” a csövekhez. Abbahagyták a munkát. Legalábbis egyelőre. Küzdelem éijel-nappal „Csata” után érkeztünk Tiszatenyőre fotós kollégámmal. A múlt vasárnap itt még vízben állva dolgoztak az emberek. öt napon keresztül folyt a küzdelem a belvízzel. A falu öregebbjei sem emlékeznek arra. hogy volt-e valaha is hasonló. A hétvégén több mint négyezer köbméter vizet vezettek el a község területéről. Először tavaly a tavaszi esőzések idején jelentkezett a belvíz Tiszatenyő területén. Aztán az idén januárban. De egyik se volt ahhoz fogható, amivel most. a napokban kellett, és az olvadás után kell majd megküzdeni. — Azzal jöttek hozzám az emberek, hogy „a disznó már könyékig áll a vízben, a fáskamrában a szenet is ellepte” — emlékszik vissza a tanácselnök, Velkei Tibor. — Mások azt jelentették, hogy a lakóházukban áll a víz. A községben 650 lakóház van, negyven százalékukat veszélyezteti a belvíz. Az öt napon és két éjszakán tartó mentésben körülbelül száz ember vett részt, a Szolnoki Városi Tűzoltó Parancsnokság munkásai, az önkéntes tűzoltók, a tisza- tenyői Gamesz dolgozói. a Béke téesz. a Tiszamenti Regionális Vízmű Vállalat és a tiszatenyőiek fogtak össze. Nemcsak az útárkok teltek meg, szinte minden udvaron állt a víz, elsősorban a hátsó épületeket, ólakat, kamrákat öntötte el. Néhol a lakóházat is. Eleinte két helyre vezették ki a község területéről a vizet, aztán a mintegy 1300 méterre lévő András-csatornába, amely kanyargós út után a Tiszába torkollik. Így tudják biztosítani, hogy ne álljon, hanem elfollyon a víz. A tanácselnök megható és kesernyés pillanatokra emlékszik. — Olyan emberek is jöttek, és felajánlották a segítségüket, akiknek a háza nem volt veszélyben. De előfordult az is, hogy a gazda nem vett részt a saját portája mentésében sem. Elsősorban a régi, vályogból épült házak károsodtak, amelyek kisebb értéket képviselnek. Azoknak azonban, akik összegürcölték, sokat ér. Belépünk az egyik vályogház kapuján, pálinkásék Lenin utcai otthonába. Azt mondják, náluk állt. legmagasabban a lakásban a víz. Féllábszárig ért a viz — Féllábszárig — meséli az asszony, és bevezet bennünket az alsó házba. A konyha piros mozaikkövének repedésein most is mintha szivárogna a víz. A szobában vizes szekrények, felázott padozat. A falak nyirkos lehelete mellbevágja az embert. Szerencsére a felső ház szárazon maradt. Amíg az asszony beszél, ötévesforma kislány sündörög oda, s megáll mellettünk. Kabátot, sapkát visel — es, szandált. Az asszony ráripa- kodik, elküldi, a gyerek bömbölni kezd. — A szomszédok — int fejével aztán az asszony, s a belvízre céloz. — Nem ők a hibásak, higgye el — mondja a tanácselnök. A talányos párbeszéd mögött a belvíz oka rejlik; a községben évek óta biztosítják a vezetékes ivóvizet. sok fürdőszoba épült. Elvezető csatorna híján a szennyvíz a portánként kialakított ülepítőkbe kerül. Az ülepítőkből szivárgó víz miatt a talaj annyira telített, hogy a közelmúltban leesett csapadékot nem tudta elnyelni. — Mennyi kárt okozott eddig a belvíz a községnek? — fordulok a tanácselnökhöz. Ha „elalszanak” a meggyfák — A veszteség nem mérhető pénzben — magyarázza. — A víz elvezetése után meg kell nézni a szakembereknek a régi, alapozás nélküli vályogházakat; lakha- tók-e egyáltalán. A kertek nemigen teremnek az idén, iszapréteg marad a termőföld tetején. Segít a Béke téesz; kis parcellákat biztosít a bajbajutottaknak a község határában, hogy megtermelhessék a legszükségesebbeket. A meggyfák „elalszanak” majd, kivirágzanak tavasszal, de termésük nem lesz. Soha többé. A védekezés — bár a segítők nagyrészt társadalmi munkában dolgoztak — pénzbe kerül. Könnyen lehet — véli az elnök —, hogy a tanács ezévi pénzügyi terve felborul majd, valamiből fedezni kell ugyanis a költségeket. Az udvarokon, az utakon halomba fagyott jégdarabok, tükörre merevedett víztócsák. Az olvadás újra próbára teszi az itt élőket. A veszély még nem múlt el, de az ember már félszemmel a jövőbe néz; mit lehet tenni azért, hogy ne kerüljön még egyszer ilyen helyzetbe a falu? — Nyíltárkos elvezető csatornát fogunk építeni — mondja a tanácselnök —. amely biztosítja az utcai árkok vizének elvezetését, így a talaj nem telítődik, be tudja fogadni a csapadékot. Paulina Éva Hiúság, férfi a neved AVAGY MIÉRT NE ILLATOZZUNK? Szinte történelmi korszakonként változott a felfogás a tisztálkodásról: a kulturált ókorban sokat adtak a test ápoltságára, de később például a Napkirály udvarában, amely ugyancsak kulturált volt, ám csupán a szellem és az etikett kultúrájára figyeltek, nem volt sikk tisztának, kellemes illatúnak lenni. Az illatszerek alighanem egyidősek a nővel, ravaszabbnál ravaszabb szereket kotyvasztottak, hogy elhódítsák a férfiakat. Ez utóbbiak közül viszont évszázadokon át csak a leghiúbbak locsolí- ták-kenték magukra a mesz- szire szagló pacsulikat. Nagyot változott a világ, hiszen manapság senki se kapja fel a fejét, nem szimatol bele gúnyosan a levegőbe, ha egy férfi körül kellemes és diszkrét illatszerfelhő lengedez. Megszokottá váltak az ilyen-olyan szerek, amelyek használata — természetesen tisztálkodás után — úgyszólván illendő. Kellemesebbé teszi a társas együttlétet, emellett kellemes közérzetet is teremt. Férfitársaim között végzett röpke közvélemény-kutatás eredménye szerint mindenki rendszeresen „keni magát” valamilyen illatosítóval. (Más lapra tartozik, hogy akad, aki feleségével veteti meg azokat.) Tényleg, szemérmesen vásárolnak a férfiak kozmetikumokat? — Mindennapos vevőink, a férfiak, akik maguknak választanak illatszert — mondja Szilágyi Sándorné, a szolnoki 21-es illatszerbolt vezetője. — Meglehetősen széles skálán mozognak például a borotválkozáshoz ajánlott készítmények, a desodordk és a parfümök. Bár ez idő szerint főleg hazai gyártmányoj- kat találnak a polcon a férfiak, de azok is keresettek. — A válogatók milyen szempontok alapján keresgélnek? — Elsősorban az illatot, az általuk vagy a nejük, hölgyismerősük által kedvelt illatot keresik. De vannak, akik a praktikusságot tartják e'- sődlegesnek, ezért kedvelik a borotvahabot, amely meggyorsítja a borotválkozást a szappanhoz vagy a krémhez képest. A borotválkozás után használatos illatszereknek pedig nem csupán illatosító, hanem pórusösszehúzó és vérzéscsillapító hatásuk is van. Azt gondolom, magától értetődik, hogy a desodoro- kat kizárólag az illatuk szerint válaszhatják. Előnyben részesítik az aerosolos, de méginkább a „pumpás” cso- magolásúakat. Rengeteg de1- sodoráló készítményt forgalmazunk, ha időnként az éppen keresett illatú hiányzik is, helyette hasonló tulajdonságokkal rendelkezőt tudunk adni. És még egy mondat a parfümökről, amelyeket csak tőkés importból lehet beszerezni: mint magánember is állíthatom, hogy például a színházban ülve felüdítően hat, ha a szomszéd férfinézők felől kellemes parfümillatot érzek. Gondolom, ezzel máshol és máskor is így vagyunk, mi nők . . — b — Akinek nem tollas a háta, m r r m MUKSÓM az logos Naponta tíz-tlzenkét bála tollat bsztályomiak az Özemben Lúdfeldolgozó kapacitását tekintve nagyságrendben a harmadik az országban a Zagyvarékasi Béke Tsz baromfiüzeme. A közös gazdaság a tevékenység teljes vertikumának kialakítására törekedett az elmúlt években: tartanak törzsállományt, keltetőt üzemeltetnek, vágóalapanyagot nevelnek, konyhakész baromfi- termékeket szállítanak a hazai üzletekbe és exportra. Egy láncszem tavaly ilyenkorig hiányzott a vertikumból, de ne vágjunk elébe a dolgoknak, hadd mondja el egy újabb melléktevékenység kialakításának krónikáját Faragó János, a baromfi- üzem kereskedelmi igazgató- helyettese. A gépsor nem vész kárba... — Hol is kezdjem? Talán ott, hogy az elmúlt év elején, az exportkapcsolataink révén a tudomásunkra jutottak egy NSZK-beli tollfeldolgozó üzem rekonstrukciós tervei. Korszerűbbre cserélték ki az ott már kiszolgált, de nálunk még használható gépsort. Ügy gondoltuk nem vész kárba, csak helyet cserél. ha megvásároljuk. Onnantól aztán gyorsan pörögtek az események: néhány szövetkezeti dolgozó, asztalosok és lakatosok beültek a téesz Ladájába, és irány az NSZK. Szétszedték és két kamionra felpakolták a berendezést, majd itthon Rékason, a baromfiüzem szomszédságában ugyanúgy összeszerelték. — Előnyös vásárlás volt — folytatja Faragó János — különösen így, hogy a szét- és összeszerelésről, a szállításról is mi gondoskodtunk. Tavaly májusban már nem a húspépüzembe, hanem a tolifeldolgozóba vitte a szállítószalag a kopasztóból a mellékterméket. Évente csaknem egymillió libát dolgozunk fel, de nem csak ez biztosítja az új üzem kapacitásának kihasználtságát. Az üzemünket vágóalapanyaggal ellátó partnergazdaságoktól, áfé- szektől és szakcsoportoktól szerződéses alapon felvásároljuk a tépett tollat is. — Amolyan hadüzenet ez a magáról gyakran hallató tollmaffiának? A pihe se mindig könnyű — Mindig akadnak toliból megtollasodni akaró felvásárlók, viszonteladók. És olyanok is vannak, akik jobb árajánlatért megfeledkeznek szerződéses kötelezettségükről. Végül is azért mi biztonságot jelentünk a libatartóknak, mert dekonjunktúra idején nem biztos hogy a tollmaffiózók megkeresik őket. Mi viszont mindig vevők vagyunk napi áron a tolira, akár jó " ára van a világpiacon, akár raktárra kell termelnie az új üzemnek. A tollfeldolgozóba lépve két dolog jut az eszembe. Először a párnacsatából te- tőtől-talpig tolipihésen kikerülő Latabárék egy régi magyar filmből, a Mágnás Mis- kából. Másodszor: a népszerű kabarészínész, Benedek Tibor itt biztosan megkérdezte volna, hogy nem tollas-e a háta? — Akinek itt nem tollas a háta — szögezi le az osztályozógép kezelője, Balogh Lajosné — az lógós. Aki hozzáfér a munkához, azon óhatatlanul megtelepszenek a könnyű pelyhek. Amik nem is olyan könnyűek, ha negyvenöt kilónyi van belőlük egy ilyen zsákban. Elég a napi nyolcórás műszakban tíz-tizenkét ilyen bálát az etetőláda fölé emelni. Ahogy elnézem, a gépek kapcsolótábláját vigyázók- nak. az anyagmozgatóknak és Balogh Lajosnénak is kisebb dolga nagyobb annál. A toll útját követve, az üzem kis laboratóriumában folytatjuk a beszélgetést, a minőségi ellenőr. Murányi Sándorné társaságában. Üzemvezető férje sem ma került a toliszakmába, tudja jól, hogy egyszer hopp, máskor kopp. — Keresett cikk volt a toll amikor létrehoztuk az üzemet. Már meg is térült az ára bőven. Most éppen hullámvölgyben van a világban a tolipiac, de a raktárakban nem kérnek enni a pihével teli zsákok. Kivárjuk, amíg újra megélénkül a piac, addig sem hagyjuk veszendőbe menni a baromfiüzem melléktermékét. Sőt, az idén kacsafeldolgozással is bővül a profil, azt a tollat is hasznosítjuk. A meós, Murányiné maroknyi tollat mutat, magyarázza mi dolga a válogatómint hogy a pelyheket hes- segesse magáról. — A szemem állandóan az osztályozógépen. Minden bálából más-más összetételű toll kerül bele, állandóan utána kell állítani a pelyhet és a tollat szétválasztó,, a különböző minőségű pelyheket más-más kamrába terelő levegőt. A tolifeldolgozóüzem vezetője, Murányi Sándor mutatja a toll útját: a baromfiüzem kopasztójából a mosóba, onnan fehérítés után a centrifugákba, a szárítókba, majd az osztályozó- ba kerül a baromfiipari melléktermék. — Korábban húspépbe dolgozva hasznosították, vagy egyszerűen szárítva értékesítették a libatollat. Feldolgozva mennyivel értékesebb? — A minőségtől és a kereslettől függően érhet többet ötven százalékkal is, de van úgy, hogy csak öt százalékkal. asztalon lévő hófehér kazallal. — A libatartóktól felvásárolt tépett tollat itt válogatjuk szét minőség szerint. A végtermék, az értékesítésre szánt ipari toll minőségi mércéje a pehelytartalom. Legértékesebb a feldolgozás szempontjából a harmadik és a negyedik tépésű, a leggyengébb minőségű a kislibákról elsőnek tépett toll. Eléggé szemrontó munka ez a válogatás, dehát nagyon igényesek a megrendelők. Az NSZK-ha továbbértékesítésre vásárolják tőlünk a feldolgozott tollat. Ausztriába pedig konfekcionálásra, paplanok, dzsekik bélelésére. Már köszönnék el a feldolgozó ajtajában, amikor utánam szól a meós: — Vigyázzon, tollas a háta! T. r. Egyszer hopp máskor kopp Az SZKP kongresszusának tiszteletére Munkaverseny, kommunista műszakok A Diósgyőri Lenin Kohászati Művek kollektívája az SZKP XXVII. kongresszusának tiszteletére vállalt feladatait teljesítve a hét végéire jelentős termelési eredményeket ért el. A nagyolvasztó gyárrészleg dolgozói eleget tettek annak a felajánlásuknak, hogy a hazai öntészeti vállalatok részére több tétel nyersvasat kifogástalan minőségben határidő előtt legyártanak és kiszállítanak, hozzájárulva ezzel az öntödék, gépgyárak szovjet exportfeladatainak mielőbbi elvégzéséhez. Sikeresen teljesítették felajánlásaikat a vasöntöde dolgozói is, akik azt vállalták, hogy a nagyvállalat más részlegednek terven felül elkészítenek különféle berendezéseket, mintadarabokat. A Villamos Erőmű Tervező és Szerelő Vállalat zalaegerszegi gyáregységében szombaton az SZKP XXVII. kongresszusát köszöntve mintegy 200 dolgozó tartott kommunista műszakot. Ezen a napon egyebek között a Paksi Atomerőmű IV. blokkjához készítettek áramelosztó szekrényeket. A dolgozók e napi bérüket fiatal kollegáik lakásépítésének segítésére nyugdíjasaik anyagi támogatására ajánlották fel. Ugyancsak kommunista műszakra gyűltek össze Nagykanizsán a Dunántúli Kőolajipari Gépgyár dolgozói. A gyár több mint 1800 tagú kollektívája a szombati munkáért járó bérének egy részét a nagykanizsai városi kórház műszer- ellátottságának javítására ajánlotta fel.
