Szolnok Megyei Néplap, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-22 / 69. szám

1986. MÁRCIUS 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Több éve feyárt jszalmarázó ládákat Forschrift típusú kombájnokra a Kőtelki Ady Tsz ipari üzeme. Az Idén 840 darabot szállítanak jaz Agrokernek (TKL) Hűtőszekrény, elemes bútor Javult a kínálat A Szolnok Megyei Tanács kereskedelmi osztálya feb­ruári gyorsjelentése szerint valamelyest növekedett a kiskereskedelmi forgalom. A bolti élelmiszerek kis­kereskedelmi forgalma feb­ruárban 5,9 százalékkal emelkedett, ezen belül g ta­nácsi kiskereskedelemben vásároltunk többet. Ruhá­zatból az áfészek árultak so­kat, a nagyáruházak forgal­ma elmaradt a tavalyi év azonos időszakától. örvendetes, hogy ^valame­lyest javult a vegyesipar- cikk-kínálat. Így például a tartós fogyasztási cikkek kö­zül hűtőszekrényekből és hűtőládákból jobban ki tud­ták elégíteni a vásárlók igé­nyeit. Ennek ellenkezője a híradástechnikai cikkek kí­nálata. A megyei tanács kereske­delmi osztályát februárban a szokásosnál több vásárló kereste fel reklamációs ügyekben. Ezek döntő több­sége cipőkre, lábbelikre vo­natkozott. A kereskedelmi osztály gyorsjelentése figyelemfel­keltő előterjesztéssel zárul. A tavasz közeledtével várható, hogy megélénkül az építő­anyagok iránti kereslet. Ezért javasolják, hogy minél több Tüzép-telepen éljenek az építőanyag-biztosítási szer­ződéskötések lehetőségével. Áprilisban egyeztetnek a vállalatokkal Miért van sok panasz az autóbusz-közlekedésre? A munkahelyek szakszervezeti bizottságainak februári jelzéseiben sok panasz olvasható a helyi és a helyközi autóbuszok közlekedésére. Többségük olyan, amelyet min­den, autóbusszal munkába járó ember ismerősnek talál. Az észrevételekről, a panaszok hátteréről és a megol­dásról beszélgettem Márton Ágostonnal, a Volán 7. sz. Vál­lalat forgalmi és kereskedelmi igazgatóhelyettesével és Hagyák Lászlóval, a személyforgalmi üzemegység igazga­tójával. — Milyennek tartják a me­gye autóbusz-közlekedését, különös tekintettel Szolnok­ra? Márton Ágoston: — Szolnokon az egy sze­mélyre jutó utazási igény a legnagyobbak közé tartozik az országban. Egy lakos egy évben 530-szor, 540-szer uta­zik. míg a hasonló lélekszá­mú városokban általában százzal kevesebb az utazások száma. — Mi ennek az oka? — A város egyik részén vannak a lakótelepek (a Szé­chenyi és a Vosztok), a má­sik végén az ipartelep. Ez a lakosságnak jó, és így he­lyes, de a közlekedésben az említett módon csapódik le. A különböző mutatók — já­ratkimaradás, zsúfoltság, uta­zási sebesség — általában jobbak, de semmiképp se rosszabbak az átlagnál. A já­ratok kimaradását nézve pél­dául: ha a napi ezernégy­százból kiesik 3—4, ennyi a mi „selejtünk”, vagyis há­rom-négy ezrelék. Ez az arány nem rossz. Hagyák László: — Igaz, hogy annak a száz embernek, aki emiatt késett, rossz lesz a közérzete, és ér­kezik a reklamáció, a tele­fon a Volánhoz. — Legtöbben a szolnoki közlekedésre panaszkodnak. Márton Ágoston: — A megyében naponta százötvenezren utaznak au­tóbusszal, ebből százhar­mincezren Szolnokon. Mi egyetlen pillanatra se feled­kezünk meg arról, hogv mi vagyunk az utasokért és nem fordítva. — Mégis, visszatérve a szakszervezeti bizottságok februári jelzéseire, sok a pa­nasz. És úgy tűnik, jogosak is. — A városban nagy az át­lagos forduló idő (25—30 perc). — A városban nagy az át­lag szállítási távolság: 6— 7 km, de van úgy is, hogy 10 km. Vannak hidak, felül­és aluljárók, sorompók, ame­lyeket egyszerűen nem lehet kikerülni. — A busszal járók többsé­ge szóvá teszi a zsúfoltságot, a járatok kimaradását, késé­sét — elsősorban a 24-es és az 1-es vonalán. — Négy évvel ezelőtt. az ötnapos munkahét bevezeté­sekor egyeztettük a vállala­tokkal az igényeket. Sikerült elérni, hogy lépcsőzetesen kezdjék a munkát, tehát a csúcsforgalmat „szét tudják húzni” időben. Akkoriban kevesebb is volt a panasz a közlekedésre. Aztán a 40 órás munkahét elterjedésével a vállalatok többsége mellőz­te a lépcsőzetes munkakez­dést — anélkül, hogy velünk egyeztettek volna. Hagyák László: — Ráadásul az iskolák­ban most már nulladik óra is van, tehát hét órára is járnak a diákok. Erről per­sze, megint utólag értesül­tünk, pontosabban észrevet­tük. hogy a reggeli csúcs az iskolásokkal is szaporodott. A helyzetet bonyolítja, hogy nem mindennap van nulla­dik óra, tehát, aki az egyik nap zavartalanul fölszáll a Várkonyi téren az 1-es já­ratra, másnap azt látja, hogy tele van diákokkal, harmad­nap megint nincs akkora zsúfoltság... Természetes, hogy az az anya például, aki fölszáll a két gyerekkel a zsúfolt buszra, mindenhol bepanaszolja, ahol csak le­het. A szervezésnél mi is melléfogtunk egy kicsit, azt hittük, hogy tizenöt perces „lépcsővel” megoldható a csúcs széthúzása, de kiderült, hogy félórás különbségekre van szükség a munkakezdé­sek között... Márton Ágoston: — Visszatérve az 1-es, a 24-es. 24/A-s problémáira... A Cukorgyár, a kórház felé vezető út is szűk... Hét mé­ter széles úton közlekedni világszínvonalú autóbuszok­kal? Mert az Ikarus, márka ma már, világszínvonalat képvisel. Megy az autóbusz, és előtte ballag a lovas kocsi? Az 1-es járat menetidejét a Zagyva-híd lezárása miatti kerülő is növeli. A Pólya Ti­bor útról a kifordulás a Zagyva-hidra sok időt vesz igénybe, torlódás van. A Szé­chenyi lakótelepről nagyon soikan járnak el. Sajnos a kevés bölcsőde, óvoda miatt a gyermekek is növelik az utaslétszámot. Ha csúcsidő­ben késik vagy netán kima­rad egy 24-es vagy 24/A-s... Egyébként éppen ezt akar­juk elérni, hogy biztosítani tudjuk a csúcsidőben az öt- percenként induló járato­kat. — Hogyan? — Lehetőségünk nyílt, hogy az elkövetkező években évente ne 25, hanem mintegy 35 új autóbuszt vásároljunk. Elsősorban régiek helyett ál­lítjuk be őket, de a meglé­vő állományt — 301 autó­busz a megyében, ebből 67 Szolnokon — is gyarapítjuk. — Mit tettek azért, hogy enyhítsék, megszüntessék az említett panaszokat? Hagyák László: — Kunszentmártonban például — ahol a BVM és a Pannónia dolgozói panasz­kodtak elsősorban — helyszí­ni egyeztetést tervezünk. Szolnokon, a Május 1 Ruha­gyárhoz reggelenként és pén­tek délután rásegítő kisbu­szokat indítottunk. Volt, ahol úgy oldottuk meg a problé­mát, hogy a vidékről jött busz fölveszi az utasokat a szolnoki megállókban. — Várható-e lényeges vál­tozás az autóbuszok zsúfolt­ságában? — Áprilisban ismét egyez­tetünk a munkahelyekkel. Megnróbáliuk koordinálni a munkaidő-kezdéseket, és a osúc'forealom idejét szét­húzni. Ha sikerül megeavez- ní>nk érezhető lesz a javu­lás. — pé — A cél: újra az élre törni Tíz ember helyett egy gép dolgozik Műszaki fejlesztési tervek a Tisza Cipőgyárban A hetvenes évek végén a Martfűi Tisza Cipőgyár az iparág legkorszerűbb üzemei közé tartozott, szinte vala­mennyi, az akkori világszín­vonalat jelentő technikai, technológiai eszközzel ren­delkezett. Az egykor mo­dernek számító gépek és berendezések mára termé­szetesen elavultak, sőt jó ré­szük fizikailag is elhasználó­dott, hiszen a vállalatnak az elmúlt években a szükséges­nél lényegesen kevesebb pénze jutott beruházásokra, műszaki fejlesztésre. De nemcsak a technika kor­szerűsödése rontotta a mart­fűiek helyzetét. Az elmúlt öt-tíz évben a szakmában mind nagyobb teret hódítot­tak a fejlődő országokban, például a Távol-Kelet álla­maiban működő cégek. Olcsó termékeikkel elárasztották az európai piacot, és ma már sokuk a legigényesebb, drá­ga termékek elkészítésére is képes. Az új versenytársak kihívását elfogadni akaró európai üzem csak akkor re­ménykedhet a győzelemben, ha az igen drága élőmun­kát (a fejlődő országokban fizetetthez viszonyítva a magyar bérek is igen maga­sak, a külföldi bérmunkára megbízást adó világcégek ezért inkább a távoli Ázsiá­ban igyekeznek partnert ta­lálni) gépekkel tudja he­lyettesíteni. Az elektronika, a robottechnika legújabb vívmányait hasznosító varró­gépek például 10—12 ember munkáját is képesek elvé­gezni. A piaci helytálláshoz per­sze nem elegendő a munkás­kezek egy részét fölöslegessé tevő gépesítés. Jó árat ki­harcolni egyre inkább csak az igényesebb termékekkel lehet, ezek*» jelentős része azonban el sem készíthető a legkorszerűbb technikai esz­közök nélkül. A Tisza Cipőgyárban szin­te minden, a szakmában új­nak számító berendezésből dolgozik néhány, a vállalat szakembereinek tehát ma már nem a korszerű műsza­ki megoldások megismerése a feladata, a gyár vezetői azt is pontosan tudják, hogy Martfűn milyen előnyöket hozhat egy-egy modem gép megvásárlása. Ahhoz azon­ban, hogy a gyár újra fel­zárkózzon a világ élenjáró üzemei közé, az új beren­dezéseket tömegesen kellene alkalmazni. Az ehhez szük­séges pénzt egyszerre elő­teremteni azonban szinte képtelenség, hiszen a leg­fontosabb fejlesztési felada­tok megoldásához mintegy 500 millió forintra lenne szükség. Martfűn ezért a VII. öt­éves terv során megvalósí­tandó beruházási programot két, egymástól jól elkülönít­hető szakaszra bontották. A legfontosabb berendezéseket, például az automata tűzőgé­peket, félautomata műanyag- talp-gyártó és precíziós gu­mivulkanizáló eszközöket kö­rülbelül 120 millió forintért, még az idén megvásárolják. A szükséges pénzre viszony­lag könnyen kapott hitelt a vállalat, hiszen a gépek munkába állása után áruk a tőkés export 25 százalékos növekedéséből 1987-ben, egy év alatt megtérül. A prog­ram második szakaszát 1988 —1990 között fokozatosan valósítják meg: ekkor cse­rélik tömegesen újra és kor­szerűre a hetvenes évek vé­ge óta elavult, elhasználó­dott gépieket. A legújabb teöhríika martfűi meghonosítása, illet­ve az elhasználódott gépek cseréje után is csak a ter­melés minimális növelését tervezi a vállalat. Pontosab­ban — bár a mainál nem ké­szül sokkal több lábbeli — bevételeik jelentős növeke­désére számítanak a mart­fűiek. A technikai korszerű­sítéssel párhuzamosan ugyanis átalakítják a nagy­üzem termékszerkezetét is: az olcsó és közepes árú láb­belik helyett mind több igé­nyes cipőt gyártanak majd. így ugyanis az igen tapasz­talt szakembergárda és a legújabb technika előnyei jobban hasznosíthatók, az igényes termékek nagyobb haszonnal értékesíthetők, hi­szen elkészítésükre csak vi­szonylag kevés gyár vállal­kozhat. v. s*. a. Rákócziújfaluban Vita a gazdasági fejlődésről Megjeleni a Pártélet márciusi száma Szíinüben a por és a sár Rákócziújfalu ezerkilenc- százhetvenhát lakosának régi panasza, hogy akadnak ut­cák, ahová a tengelyig érő sár és kátyúk miatt a nem­szeretem hetekben egyetlen kocsis sem szívesen szállít. Ez nem véletlen, hiszen ed­dig a belterületi utak mint­egy 10 százaléka, 1,7 kilomé­ter volt csak portalanított. Ez a szám az idén kevés hí­ján megháromszorozódik, mivel a település északi, északkeleti részén fekvő, ma még sáros Táncsics és Pető­fi utca 'teljesen, a Kossuth út pedig jókora szakaszon zúzottkő-alapot kap. Az új utakat a tanács készíti, de természetesen számít a la­kosság segítségére is. A mun­kát a hónap végén kezdik, és az elképzelések szerint még ebben az évben be is fejezik. A folyóirat közli Kádár Jánosnak, az MSZMP főtit­kárának az SZKP XXVII. kongresszusán elhangzott fel­szólalását. Grósz Károly, a Politikai Bizottság tagja, a budapesti pártbizottság első titkára elemzi a pártegység próbáját politikai gya­korlatunkban. Rámutat, hogy a párttagok méltányol­ják a gazdasági erőfeszítések eredményeit, de nem kevés a vita körükben arról, hogy a fejlődés jelenlegi üteme összhangban van-e a lehető­ségekkel. A politikai mun­ka fontos feladata, hogy a reális szemléletet erősítsük a párttagokban, s általuk az egész közvéleményben. Hoós János áttekinti a tervezés demokratizmusának fejlesztésében elért eredmé­nyeket. A Komárom megyei párt- végrehajtóbizotság a közel­múltban tárgyalta a járás nélküli irányítás, valamint a nagyüzemi pártbizottságok munkájának tapasztalatait. Antalóczy Albert, a megyei pántbizottság első titkára is­merteti a testület fontosabb megállapításait. A fiatalok körében kevés­bé ismeretesek a munkásőr­ség létrejöttének okai, fej­lődésének történelmi-politi­kai körülményei, és talán ezért sem értik eléggé a munkásőrség mai létének, szerepének szükségességét. Gáti József áttekinti a mun­kásőrség megalakulásának körülményeit, társadalmunk e sajátos intézményének hi­vatását, jellegét. A vállalatok többségénél a közelmúltban megalakul­tak, illetve hamarosan létre­jönnek a vállalati tanácsok. A tapasztalatokról kerekasz- tal-beszélgetést rendezett" a szerkesztőség. Két éve folyó kísérletek tapasztalataira építve 1985- től három új keresetszabá­lyozási rendszert alkalmaz­nak a mezőgazdaságban. Mé­száros Gyula áttekintést ad a mezőgazdasági üzemek anya­gi érdekeltségi rendszeréről. (KS) Ötszáz darab fotelvázat készít a Bubiv részére az első negyedévben a szolnoki fipszBv nagykörűi asztalos részlege. Az öt éve folya matosan gyártott termékből ez volt az utolsó tétel, a részleg rövidesen más termékek gyártására áll át (TKL)

Next

/
Oldalképek
Tartalom