Szolnok Megyei Néplap, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-18 / 65. szám

1986. MÁRCIUS 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 1W előadás egy évadban Zene minden mennyiségben Minden évben nagy vára­kozás előzi meg az Országos Filharmónia hangverseny­naptárának összeállítását, hiszen e programjavaslat — elfogadása esetén — egy ke­rek éven át üde színfoltot jelent, és végső soron meg­határozza valamely megye vagy tájegység zenei arcula­tát. A Filharmónia illetékes szerveződ éppen ezért úgy igyekeznek a műsort kiala­kítani, hogy a hagyományos őszi és tavaszi bérletsorozat rendezvényei messzemenően alkalmazkodjanak a helyi igényekhez, s emellett fő szempont az is, hogy a hang­versenyek alkalmával a ma­gyar és külföldi zenei élet rangos művészei látogassa­nak el a hazai városokba. Az elmúlt napokban ült össze az Országos Filharmóu nia vezetősége és megyénk közművelődési, illetve ze­nei intézményeinek több képviselője, hogy elemezze az 1985—86-os évad eredmé­nyeit, esetleges problémáit, és megvitassa a következő évad tervezett hangverse­nyeit. Az úgynevezett terv­tárgyaláson a szolnokiak egybehangzóan leszögezték, hogy a jelenlegi, lassan be­fejezéséhez közeledő évad — az 1969-től zajló sorozat ha­gyományainak megfelelően — most is kiemelkedően si­keres volt; a rendezvények helyenként 250—300 látoga­tót is vonzottak, s ez előke­lőnek számít az országos át­laghoz képest. Megállapítot­ták, hogy az utóbbi időben az ifjúságnak szóló külön hangversenysorozat egy-egy népszerű műsora mindjob­ban kapcsolódik az iskolai tananyaghoz, mintegy kiegé­szíti azt. A megyei bérleti hangversenysorozatban részt vevő tizenegy általános és három középiskola valamint kilenc szakmunkásképző in­tézet tanulói egyaránt négy­négy színvonalas előadást tekintenek meg egy évadban. Ebből egy alkalommal ösz- szevont, azaz a társművésze­tekkel kiegészült program szórakoztatja a diákokat. El­gondolkodtató egyébként, hogy a középiskolák milyen gyér számban igénylik a koncertsorozatot.) A felnőtt hangversenyeket a megye három városában, Karcagon és Jászberényben hat alkalommal, Szolnokon pedig nyolcszor rendezik meg. Az új évadra az Orszá­gos Filharmónia nyolc zene­kart, illetve szólistát ígér a szolnokiaknak: többek kö­zött láthatjuk majd a Szol­noki és a Miskolci szimfoni­kus zenekart, a Debreceni MÁV filharmonikusokat, a Liszt Ferenc kamarazene- kart, a Budapesti Filharmó­niai Társaság zenekarát, va­lamint a Bartók vonósné­gyest. Előadók közül Zemp­léni Kornél, Ránki Dezső, zongoraművészt, Oleg Ka- gant a Szovjetunióból hege­dűn. Karoagra és Jászberénybe a Magyar kamarazenekaron és a Szolnoki szimfonikuso­kon kívül számos szólista lá­togat el. Az ifjúsági hangverseny- sorozat programja ezúttal Tavasz a zenében, Magyar tájak, Az opera története címmel kínál érdekességet, valamint utolsó előadásként egy nagyszabású Liszt—Er­kel összevont hangversenyt is hallhatnak a tanulók a szolnoki sportcsarnokban. Történeti pályázat n Nagykunság múltja és jelene A Karcagi Városi Tanács művelődési, egészségügyi és sportosztálya, a Hazafias Népfront Városi Bizottsága, a Győrffy István Nagykun Múzeum és a Déryné Művelődési Központ pályá­zatot hirdet a Nagykunság múltja és jelene címmel, va­lamennyi fiatal és felnőtt ér­deklődő számára. A pályázat témakörei fel­ölelik Karcag, illetve a Nagy­kunság múltját és jelenét Ctörténelmi, néprajzi, nyel­vészeti, földrajzi és más te­rületeken). Pályázni csak olyan pályamunkákkal le­het, amelyek eddig nyomta­tásban nem jelentek meg. A pályázat egyéni. Egy pályázó csak egy munkával szerepelhet. A pályázatokat 3 gépelt példányban, 1986. december 31-ig a Déryné Művelődési Központ címére (Karcag. Dózsa Gy. u. 5—7) kell beküldeni. A pályadí­jak odaítélésében szakértők­ből álló bíráló bizottság dönt. A legsikeresebb mun­kákat megjelentetik. Pálya­díjak; I. díj 10 000,—Ft, II. díj 8000,—Ft, III. díj 5000 Eorint. A pályázók részle­tesebb felvilágosítást a Kar­cagi Déryné Művelődési Központban kaphatnak. Magyar irodalmi helynevek Könyv a kíváncsiság föl keltésére Július 20—26-ig Tantárgy: a történelem Nyári egyetem Szolnokon A tavalyi sikeres „premi­er” után az idén ismét meg­nyílik Szolnokon a Tisza nyári egyetem. A július 20- tól 26-ig tartó rendezvény programjában előadások, ke- rekasztal-beszélgetések, kon­zultációk, szekcióülések, kü­lönböző szabadidős műsorok — művészeti bemutatók, filmankétok, kirándulások — szerepelnek. A nyári egyetem előadásai Magyarország jelentősebb történelmi sorsfordulóit, hadtörténeti eseményeit — többek között a Mohácshoz vezető utat, a csatavesztés következményeit, az ország török uralom alóli felszaba­dítását, valamint az 1848— 49-es forradalom és szabad­ságharc, az 1918—19-es Ta­nácsköztársaság és a II. vi­lágháború története kutatá­sának a legújabb eredmé­nyeit — veszik számba. Mind­emellett a történelmi tudat, a magyarság, a hazafiság, egyes kérdéséiről is eszmét cserélnek az egyetem hall­gatói. megvitatják a honvé­delmi nevelés helyét a peda­gógia rendszerében, lehető­ségeit módszereit a különbö­ző iskolatípusokban. A témára való tekintettel a szabadegyetemre elsősor­ban a haditechnikai, katona- politikai és történelmi szak­körök, baráti körök ve­zetői, ' az iskolák illet­ve az ifjúsági szervezetek honvédelmi munkával fog­lalkozó tisztségviselői, a fegyveres testületek munka­társai, történelem szakos pe­dagógusok jelentkezését vár­ják a rendezők április 30-ig. Az érdeklődők májusban részletes programot kapnak az előadásokról, a szabad­idő eltöltésének lehetőségei­ről, és egyéb hasznos tudni­valókról. Talán még az irodalmat kedvelő tanulók, középisko­lások, sőt az irodalomtanárok is elbizonytalanodnának, ha például arra kellene vála­szolniuk: hol van Vizsoly, amelynek neve elválasztha­tatlanul összeforrt az első teljes magyar nyelvű bibliá­val? Vagy: hol található a Kőműves Kelemen balladá­ból ismert „magos Déva vá­ra”; a radványi sötét erdő, ahol Bárczi Benőt halva ta­lálták?” Erős Zoltán könyve, a Ma­gyar irodalmi helynevek A- tól Z-ig címmel — az álta­lános és szakmunkásképző iskolák, a gimnáziumok és a szakközépiskolák magyar­irodalom tantervét és tan­könyveit alapul véve — le­xikoncímszavakban adja közre a legjelentősebb ma­gyar írók, költők életrajzá­val, alkotó munkásságával és az iskolai olvasmányok­kal kapcsolatos legfontosabb helyneveket. A vállalkozást tekintve: fontos segédlet ez a könyv, ami a kivitelezést, a megvalósítást illeti —min­den ilyen típusú mű a hiá­nyok tárháza is. Megjegy­zésre méltó: ha egy lexikont úgy vesz a kezébe az em­ber, hogy azt kutatja, mi hiányzik belőle, vagy miből van több a kelleténél — ön­magában is a mű iránti ér­deklődést jelzi. Szőkébb pátriája jelentős irodalmi nevezetességeit, em­lékeit keresi természetesen e könyvben az ember. S talál is bőséggel: Mezőtúr — Pe­tőfi Sándor itt szállt meg egy éjszakára, s át is uta­zott a városon. Szép Ernő, Erdélyi József, Móricz Zsig- mond neve nem szerepel a város neve mellett. Ha Bajza József és Vörösmarty Mihály 1849-es fegyverneki bújdosása megért egy szó­cikket, akkor József Attila Öcsödi éveit is illet volna felvillantani; az utóbbi tény tananyag is. A legkorrek­tebb Szolnok megyei vonat­kozású szócikket Kisújszál­lásról, Arany János, Móricz Zsigmond, Sarkadi Imre egy­kori itt-tartózkodásáról ol­vashatjuk, Szolnokot — ter­mészetesen Verseghy Ferenc neve fémjelzi, Petőfi és Kos­suth itt-tartózkodása mel­lett. Ki tudja, talán egyszer a Tisza Szálló is megérdemel egy emléktáblát, amelyen felsorolják a XX. század magyar irodalmának azokat a nagyjait, akik itt időztek. Nagy Lajos közismert szol­noki vonatkozású munkáiról azonban végképp kár volt megfeledkezni. Vitkovics Mihály, Csokonai Vitéz Mi­hály tiszarofíi tartózkodásá­ról sincs szó, mint ahogy a kötetet záró „Magyarország irodalmi emlékmúzeumai és emlékhelyei” című fejezet­ből Szolnok megye teljesen kimaradt; igaz „csak” a ti- szaföldvári Bányai Kornél emlékszoba révén szerepel­hetne. Tiszafüred — ha már Petőfi úti levelei révén nem került a kötetbe — legalább a Jókai által megörökített — és közismert — Józsa Gyuri okán megérdemelt volna né­hány sort. A lexikon azonban hiá­nyosságai dacára is sok-sok érdekességet, további kere­sésre, kutatásra biztató in­formációt kínál diák vagy tanár olvasójának. A könyv értékes része a határokon túli, magyar irodalmi vonat­kozású településeket felso­roló fejezete, s az illusztrá­ciók is növelik a kötet hasz­nálhatóságát.- v. j. ­HÚSZ ESZTENDŐ - HÁROMEZER KLUBTAG A „Horizon a klubmozgalom sodrában A teljes igazság az, hogy a 605-ös Szakmunkásképző In­tézet „Horizont” diákklubja akár két évvel ezelőtt is megünnepelhette volna fenn­állása húszéves évforduló­ját, hiszen a később oly ki­tűnően működő közösség elődje két éven keresztül a Ságvári Endre művelődési központ égisze alatt műkö­dött. A régi — ma már a harmincas éveiket taposó — klubosok óhaja nyomán, szombaton klubtalálkozó ke­retében egykori és mai „Ho- rizontosok” találkoztak: egy­részt a kellemes nosztalgiá­zás, másrészt a klub mosta­ni életével való ismerkedés jegyében. A szolnoki városi KISZ-bizottság, a városi klubtanács és a diákklub vezetősége által szervezett rendezvény kitűnően sike­rült: köszöntők, visszaemlé­kezések hangzottak el, és bemutatkozott a kecskeméti fesztiválra készülő Vasrózsa diákszínpad is. A találkozó résztvevői (a klubosok mel­lett az intézet vezetői, taná­rai) fölkeresték a klub régi otthonát, a Komarov-termet, este pedig a Nemzeti Tal­linn Étteremben fehér asz­tal mellett azokat a házas­párokat köszöntötték, akik­nek kapcsolata a „Horizont”- ban kezdődött. Két évtized a klubmozga­lom sodrában. A „nagy időkben”, a ’60-as évek vé­gén, a ’70-esek elején, 100— 120, sőt az egyik esztendő­ben 180 tagja is volt a klub­nak, amely eddigi fennállá­sa alatt összesen mintegy háromezer diáknak kínált kikapcsolódást, szórakozást, s lehetőséget az önmegvaló­sításra. Mert a klub vezető­sége mindig is épített a ta­gok kreativitására — ma sincs ez másként. Mindeh­hez tegyük hozzá, a klub fo­lyamatos színvonalas műkö­dése elképzelhetétlen lett volna az intézet vezetőségé­nek hathatós támogatása nélkül, s persze mindig akadt egy-egy lelkes, a diák- közösség ügyeit pártoló, szuggesztív pedagógus is, aki nem sajnálta szabad es­téit, délutánjait, hétvégéit a klubban tölteni. Természe­tes, hogy sok szó esett a szombati találkozón azokról az időkről, amikor a klub színjátszócsoportja és tánc­zenekara rendszeresen sze­repelt a környékbeli telepü­léseken is, olyan sikerrel, annyi pénzt összegyűjtve egy-egy föllépéssel, hogy ki tudták fizetni a különbuszt. Nem volt véletlen, hogy ä klub négy alkalommal nyer­te el a „Kiváló”, egy ízben „Aranykoszorús” címet, s megkapták a KISZ KB di­csérő oklevelét is. A klub működtetésének célja a kezdetek óta válto­zatlan: az, aki tagja a klub­nak, a programokon érezze oldottan jól magát, szóra­kozzék, de — és ez nagyon fontos — kapja meg tjiind- azt, ami képességei, jelleme fejlesztéséhez, a világban való biztonságos eligazo­dásához szükséges. Röviden szólva tehát; ügyelnek arra, hogy a klub eseményei egy­szerre legyenek vonzók és hasznosak. (Innen nézve: rendkívül találó a klub ne­ve.) Voltaképpen csöndes, csa­ládias esemény volt a szom­bati találkozó. Am, ha arra gondolunk, hogy mindez reprezentálta azt is, hogy egy közösségi közművelődési forma immár harmadik év­tizede él, képes megújulni, méltán nevezhetjük jelentős eseménynek is. V. J. Megtelt az aula. A nézők soraiban a városi úttörőcsapatok képviselői, a szülők, testvé­rek foglaltak helyet A Kassai úti általános iskolások vették birto­kukba vasárnap délután a szolnoki Tisza Antal Űt törőházat. {Egyórás, vidám műsorban mutat­ták be iskolájuk és csa­patuk életének egy-egy érdekes pillanatát. Utá­na — többek között — a bábkészítés, a szövés, a gyöngyfűzés, linómet­szet-készítés fortélyai­val ismertették meg ér­deklődő pajtásaikat a szakköri tagok. Zenével és tánccal ért véget a jól sikerült program Helyben minősítették a főzőszakkör munkáját. Ínyencségeik egy szálig elfogytak Fotó: Korényi Éva Nyugdíjasok a nyugdíjasoknak A Tiszamenti Vegyimű­vek művelődési házában megalakult az Őszirózsa amatőr művészeti csoport, amelynek tagjai egytől egyig nyugdíjasok. A tizenhat lel­kes nyugdíjas, túl -azon, hogy ideje egy részét együt­tes énekléssel, verseléssel, színdarab előadásával töl­ti, alkalmat talál arra is, hogy más vállalatok, intéz­mények, üzemek nyugdíja­sait szórakoztassa. Ezért rendszeresen vállalnak fellé­péseket, ha hívják őket. AZ őszirózsa csoport legköze­lebb március 18-án délelőtt tizenegykor a besenyszögi termelőszövetkezet nyugdí­jasainak találkozóján vesz részt. ahol magyarnótákat, népdalokat, operettrészlete­ket énekelnek, versekkel és vidám egyfelvonásosokkal teszik emlékezetesebbé a találkozót. Három Szolnok megyei résztvevő Idegenvezetők országos vetélkedőié Ma országos vetélkedőt rendeznek az idegenvezetők számára az Utazás ’86 ide­genforgalmi kiállításon. Á vetélkedőn megyénkből a februárban tartott megyéi döntő három győztese vesz részt: a Tiszatour és az IBUSZ megyei irodájának idegenvezetői.

Next

/
Oldalképek
Tartalom