Szolnok Megyei Néplap, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-17 / 40. szám

1986. FEBRUÁR 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Zárszámadás Túrkevón Rekord és jubileum a Vörös Csillag Tsz-ben összességében elégedett, de nem megelégedett hangu­latú zárszámadó küldöttgyűlést tartottak pénteken me­gyénk egyik legrégebbi, s második legnagyobb termelő­szövetkezetében, a túrkevei Vörös Csillagban. Jubileumi zárás volt es; hiszen éppen tíz éve annak, hogy a város korábbi három mezőgazdasági üzeme egyesült. Az elége­dettség alapját azok az eredmények jelentették, ame­lyekről a szövetkezet vezetése az 1985-ös év értékelése kapcsán a küldötteknek beszámolhatott. Az eltelt évti­zed legnagyobb nyereségét könyvelhették el, az eddigi legkisebb tag- és alkalmazotti létszámmal. Fizessen a nagyharang A múlt esztendőben a szö­vetkezet termelési értéke alig maradt el a 610 millió forinttól, s ez 48,3 millió fo­rint nyereséget eredménye­zett. A jó eredmények hatá­sa jelentkezett a tagok sze­mélyes jövedelmében is. Át­lagosan 7,8 százalékkal nőtt az év közben kifizetett bérek nagysága, az év végi részese­dés átlagos mértékét pedig az évközi bérek 8 százaléká­ban határozták meg. Ezek­kel együtt, kevés híján 67 ezer forint az egy dolgozóra jutó átlagos jövedelem. 1985-ben a növényter­mesztés volt a szövetkezet „húzó” ágazata. A termelé­si elnökhelyettes minősítése szerint: kedvező és szeren­csés időjárás segítette jóté­konyan a termelést, s így több növényfajtából rekord - termést takaríthatott be a gazdaság. A közel ötezer hektáron 53,5 mázsás átlagot ért el a növénytermesztési főágazat, ezért órthe­Megint feladta a leckét a filmvilágnak, a mozinézők­nek Andrzej Wajda, a Dan­ton című filmjével. A fran­cia közreműködéssel — gon­dolom, ez alatt főleg pénzt kell érteni — forgatott új Wajda-film elsősorban a „gab” kritikusokat, újság­írókat háborította fel, A franciák ugyanis nagy mű­vészei annak is, hogy mindig olyannak lássák jeles elődei­ket, amilyennek látni sze­retik. így a korok hősei együtt „változnak” az ügye­letes széllemi divattal. Egy azonban bizonyos: a franci­ák megdühödnek, ha .,étran­ger” — idegen, külföldi — rosszul merészel szólni a Szajna-paríi múlt nagyjairól, így aztán nem csodálkoz­hatunk, hogy Wajda Danton­ja — enyhén szólva — nem tetszik a franciáknak. A film rá se hederít a „király mez­telen”, vagy „a zsenit ne nézd közelről” elvére, olyan­nak mintázza Dantont és Robespderre-t, hogy bizony meghőköl az ember akkor is, ha nem a francia folyó, ha­nem éppen a Tisza partján született. Wajdát két forradalmár tí­pus érdekli, s ellenpontokat Dantonban és Robespierre- ben találja meg. Dantonja szakít szinte minden eddigi szokvány ábrázolással, hé­rosszal. patetizmussal, Waj­da forradalmára — Danton — egy eszes, bővérű, az élet lehetőségeit „kimerítő” ro­konszenves — vagy majd­nem rokonszenves! — fic­kó, jó evés, jó ivás, mi­egyebek... „Ellenpólusa” — Robes­pierre aszkéta, a „tiszta szigorúság” híve, aki úgy gondolja a forradalmat az tő, hogy 1986-ra a búza ve­tésterületét több mint 300 hektárral növelték. A másik nagy tömegű „szemes” a szövetkezetben a kukorica. A 70 mázsát csak­nem elérő átlagtermést helyi •viszonylatban kiemelkedő eredménynek lehet elköny­velni. Növekedett a napra­forgó terméshozama is (23,6 mázsa hektáronként), és a borsó hozamai is az 1984-es rekordszinthez közelítették. Az állattenyésztés ered­ményeinek alakulása magán viseli az ágazat országos fo­lyamatainak és gondjainak hatását. Jelentősen csökkent a szarvasmarha- és a ser­tésállomány, bár mindkét ágazat nyereségtermelése je­lentősen javult. Büszkén említették viszont a küldött- gyűlésen. hogy a kisgazdasá­gokat ért kedvezőtlen köz- gazdasági hatások ellenére sem csökkent a városban a háztáji állatállomány. Ebben erkölcsöt csak terrorral le­lhet fenntartani, rnegvédet- ni. Kettőjük párharca külö­nösen érdekes akkor, ami­kor már tovatűnt 1789 mí­tosza: 1794-ben már egészen más a forradalom gondja. A nagy eszméket felhígítja az apró intrikák, hazugságok láncolata, a korrupt sündör- gők siserehada. A forrada­lom ekkor már messzi ke­rült régi önmagától. Ebben a helyzetben Danton embe­ri hibái el is törpülnek. de fel is nagyulnak. De Robes­pierre — átmenetileg hiába ő a győztes — mégis taszít, mert a tömegek enni, inni is szeretnének. Elegük van Danton „hazugságaiból” de Robespierre ..igazságaiból” is. Wajda bizonyítja: Danton Ihedonizmushoz közeli élet- felfogása is. de Robespierre eszelős puritanizmusa is egy­aránt ártott a forradalom szellemének. Wajda lélegzetelállítóan izgaLmas filmjét két nagy­szerű színész segíti sikerre. Különösen a Robespierre-t megformáló Wojciech Pszo- niak rajzol félelmetes képet az aszkéta forradalmárról. Annyira okos, annyira céltu­datos ez a figura, hogy jog­gal félhetünk tőle: nála a főcél, a „szempont” a döntő tényező, érezzük minden em­berit elpusztít, ha azt gáncs­nak, akadálynak érzi útjá­ban, Wajda — természetesen — túl megy mondanivalójával Danton és Robéspierre „csa­táján”, általános síkra eme­li véleményét, ezáltal még- inkább elgondolkoztatja a nézőt, a francia történelmi múlt rovására. — ti — nagy szerepe van a termelő- szövetkezet integrációs tevé­kenységének. A juhászat eredményei a korábbi — országosan elis­mert — magas szinten mo­zogtak 1985-ben is. Akkor, amikor az országban egyre- másra szüntetik meg a gaz­daságok a veszteségessé vált juhászatukat, ilyen szintű tenyésztői és értékesítési eredmények önmagukért be­szélnek, még annak ellené­re is, hogy az állatlétszám itt is csökkent. Egyre gyakrabban hasz­nált kifejezés ma a terme­lőszövetkezetekben a „több lábon állás”. Ebben az ösz- szefüggésben a „harmadik láb” az ipari kiegészítő te­vékenység. A túrkevei Vörös Csillagban, az országos fo­lyamatokhoz képest, némi­leg késve „léptek” ezen az úton. így csak most érkez­tek el oda, hogy az útkere­sés időszakán túllépve, egy­re erőteljesebben szolgál­hatja ez is a szövetkezet gazdálkodását. Mondják, amilyenek az eredmények, olyan a zár­számadó fórum hangulata is. Nos, ezt az igazságot most tökéletesen bizonyította a túrkevei zárszámadó kül­döttgyűlés bizakodó légköre. KISZ-es tanácskozás Szolnokon Hz értelmiségi fiatalok lebetéségai Szombaton, a KISZ Szol­nok Megyei Bizottság értel­miségi fiatalok tanácsa ak­tívaértekezletet tartott a KISZ tiszaligeti politikai képzési központjában. A ta­nácskozás résztvevői — a KISZ XI. kongresszusára készülve — tájékoztatót hallgattak meg a KISZ meg­újulási törekvéseiről és az értelmiségi fiatalok körében folyó politikai munka ta­pasztalatairól, — Szandtner Iván, a KISZ KB titkára és Hubai László, a KISZ KB osztályvezetője előadásában. Az értelmiségi rétegmun­ka fő irányai megfogalma­zásakor legnagyobb hang­súly a szellemi munka presztízsének növelésére, a fiatal értelmiségiek társadal­mi integrációjának gyorsí­tására, a pályakezdőkkel va­ló törődésre és a társadal­mi gondok megoldásában való aktív közreműködésre került. A tanácskozás szü­netében a fiatalok találkoz­tak a TIT és a Magyar Pe­dagógiai Társaság megyei szervezetének képviselőivel, ismerkedtek munkájukkal, a bekapcsolódás lehetőségei­vel. Kiállítás Kunhegyesen Ecsegpuszta természetvédelmi értékei Pénteken délután, a Kun- hegyesi Művelődési Központ pódiumtermében nyilt meg a Szolnok megye természetvé­delmi értékei: Ecsegpuszta című kiállítás. A Túrkevei Finta Múzeum gondozásá­ban összeállított gyűjte­ményt örsi Julianna mutat­ta be a közönségnek. Az ér­deklődők február 28-ig te­kinthetik meg az érdekes ki­állítást. A szolnoki hadikórház alagsori szobájában hat férfi hallgatta Kun Bélát: dr. Guth Antal, F. Bede László, Ecseki István, Palla István, Dozvald Gáspár és Jászi Ferenc. Kun Béla fel s alá jár­kált, miközben beszélt: — 1918-ig az Osztrák— Magyar Monarchia hadiki­adásai elérték a 100 milliár- dot, vagyis a százezer millió koronát, és ezzel szinte nem is mondtam semmit. A hadi- kölcsönök összege az óv áp­rilisáig 97 milliárd volt. Ki fizesse hát a háborút? Az már bizonyos, hogy a va­gyonos osztálynál: a földes­uraiknál, bankároknál nem hiányzik a jó szándék, hogy a háború minden költségét a szegény emberek, a dol­gozók nyakába zúdítsák. Egyszerűen így gondolkoz­nak. — Ha az a munkás, az a paraszt olyan engedelme­sen ment a vágóhídra, mint a jár mos ökör, — ment mi­kor az életéről volt szó, hát hogyne tartaná oda a hátát amikor csak a bőrt húzzák le róla, no meg egy keveset a húsból is ... Ezen csak egyképpen lehet segíteni. Nem másként, mint hogy felébredjen az országnak a dolgozó többsége, s rájöjjön arra, hogy az ő fegyverei tartják fenn azt a hatalmat, mely a háborút vele vérez- tette végig, s költségeit vele fizetteti meg ... Akié a fegy­ver, azé a hatalom ... A kézben levő fegyvert arra használjuk föl, hogy a ma­gunk számára szerezzük meg a hatalmat. Így, de csakis így szabadulhatunk meg a háborúnak a ránkszakadó terhétől, s kimondjuk, hogy a hadikölesönöket, amelye­ket a vagyonos osztály rab- lóhadjártata érdekében csi­náltak, fizesse a kecskeméti öreg templom nagyharang­ja! A jelenlevők közül többen pontosan emlékeztek Kun Béla gondolatmenetére, a fejtegetés zárómondata szál­lóigévé vált Szolnokon: „Fi­zessen a nagyharang ” A KMP Központi Bizott­ságának elnöke ezen a meg- bctvzélésen minden bizony­nyal a Moszkvában akkor már megjelent — Ki fizet a háborúért.? ■— tanulmánya tartalmát idézte. A jelenlevők tájékoztatták Kun Bélát a szolnoki mun­kások és katonák hangula­táról, politikai beállítottsá­gáról. — A városban ez évben már egymást érték a sztrájkok. A legerősebb megmozdulások a MÁV-mű- helyben voltak. A sztrájk letörésére a hatóságok a Szolnokon állomásozó 88-as közös-gyalogezredet akar­ták felhasználni, de az ezred cseh nemzetiségű katonái nem voltak hajlandók fegy­verüket használni a sztráj­kolok ellen ... Kun Béla közbeszólt: — És most milyen a kato­naság érzelme? Dr. Guth mosolyogva mondta: — A 68-as Jászkun gya­logezred itthon maradt egy­ségeit éppen a napokban akarják leszerelni, mert megbízhatatlanok. Ahogy mondják: kommunizmussal fertőzöttek. — Meg bírják akadályom! az elvtársak a leszerelést? — kérdezte Kun Béla. F. Bede válaszát Jászi Ferenc emlékezése alapján ismerjük: — Az idősebb, fáradtabb embereket szerelik le ... A java fegyverben marad. Dr. Guth hozzátette: — A megyében — főleg az uradalmakban — dolgozó orosz hadifoglyok közül száz, százötven elvtársra számít­hatunk ... El kell még, hogy mondjam: amikor F. Bede elvtárs kilépett a szociálde­mokrata pártból, a város munkásságának egy része követte őt, de a bentmara- dottak is elégedetlenek hely­zetükkel. Jászi Ferenc ismertette, hogyan képzelik a párt szol­noki szervezetének megala­kulását, s javaslatot tett a vezetőségre. Dr. Guth Antal nevének említésekor Kun Béla ismét közbeszólt: — Ne, Guth elvtárssal más terveink vannak ... ö nyil­vánosan egyelőre ne lépjen fel. Beszédet se mondjon. A tervezett nagygyűlésükre én jövök, ha nem tudnék, kül­dök valakit a Visegrádi ut­cából. Megállapodtak, hogy a pártalapító nagygyűlést de­cember 12-én rendezik a város főterén. Kun Béla az éjszaka folyamán elutazott Szolnokról. A december 12-i nagygyű­lésre Vágó Béla, a KMP Központi Bizottságának tag­ja érkezett a városba. A szemerkélő eső ellenére több ezer ember gyűlt össze a Kossuth téren. Bencze Lász­ló visszaemlékezése szerint öt, hatezren lehettek. A gyűlés elnöke a szociál­demokrata Szabó Károly volt. A szónokok a városháza erkélyéről beszéltek. Heves szócsata bontakozott ki a szociáldemokraták és Vágó Béla között, aki a gyárak, üzemek szocializálását, a földbirtokokon nagyüzemek létesítését követelte. Vágó Béla érvei győztek, a tömeg lelkesen ünnepelte a kom­munista szónokot, majd ké­ső délután a szakszervezetek bizalmi testületé egyhan­gúan kimondotta a KMP- hez való csatlakozását. A párt ideiglenes vezetőségébe F. Bede Lászlót, Jászi Fe­rencet, Ecseki Istvánt, Doz- vald Gáspárt és Bohács Ist­vánt választották. Kun Béla nem felejtke­zett meg korábbi ígéretéről: 1919. januárjában kétszer is eljött Szolnokra. A polgári fiúiskola torna­termében január 19-én tar­tott beszédére elsősorban a 68-as gyalogezred katonáit hívták meg, de ott voltak az orosz hadifoglyok megbízot­tai is. Bencze László: — A 68-a« kommunista katonák egyszerűen kimen­tek a környező uradalmakba és közölték, hogy ezt, meg ezt a hadifoglyot kihallga­tásra viszik Szolnokra. Be­kísérték őket a laktanyába, megebédeltették őket, civil ruhát adtak akiknek arra szükségük volt, és délután együtt sétáltak be az épü­letbe, hogy meghallgassák Kun Bélát. A kórház körül meg „éppen” — nem vélet­lenül — két szakasz katona gyakorlatozott, (teljes fegy­verzetben : alaki kiképzést, menatgyakorlatot végeztek. Nem is volt semmi rendza­varás, csak éppen azok elé­gedetlenkedtek — több szá­zan voltak —, akik nem fér­tek be a gyűlés színhelyére. Kun Béla ezekben a he­tekben éjt nappallá téve dol­gozott. „Amikor éjjel meg­érkezett. s én látván a fá­radtságát, figyelmeztettem, hogy ezt a tempót sokáig nem lehet bírni, azt felelte: Nem fontos. A fő az, hogy a munkások, parasztok, kato­nák tódulnak a pártba, hogy a Vörös Újságból nem lehet annyit nyomtatni, amennyi el ne fogyna” — írta a fele­sége. A2 1919. január 19-i gyű­lés után Kun Béla megígér­te azoknak, akik kintreked­tek a tornateremből, hogy amikor teheti, talán a köze­li napokban újra eljön Szol­nokra. ígéretét ismét bevál­totta: január 26-án este újabb nagygyűlést tartott, ugyanott, ahol az előzőt. Bencze László emlékezése: — Kun Béla ekkor azt fejtegette, hogy kik is a kommunisták, mit akar­nak ... A tömeg sűrűn be- leéljenzett a mondanivalójá­ba, de ő gyorsan leintette őket: cselekedni kell, nem tapsolni, csak a bátor tettek juttathatják el a dolgozó tö­megeket a szocializmus­hoz . . . Igen sokáig és szé­pen beszélt Leninről is. A tömeg alig akarta kienged­ni a tonateremből, úgyhogy Guth doktornak kellett fel­szólalni, hogy ne legyünk önzőek, elvtársak, eléged­jünk meg egyelőre azzal a pár órával, amelyet együtt tölthettünk Kun elvtárssal... De a tömeg még az utcán is éljenezte... Tiszai Lajos (Következik: Az utolsó csepp vérig) A hót f/imje/bői DANTON Zádor István rajza Kun Bélával a Tisza partján Az 1913-ban épült szolnoki polgári fiúiskola épülete, amely az első világháború alatt badikórház volt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom