Szolnok Megyei Néplap, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-08 / 33. szám
10 Barangolás az országban 1986. FEBRUAR 8. a vizek városa: Baja Nehéz volna bármit is a lelkére kötni annak az utazónak, „barangolónak”, aki Bács-Kiskun megye délnyugati csücske felé indul. Esetleg ajánlani lehet, hogy a hajósi pincefalut — ha teheti — ejtse útba.-vagy — ha a budapesti utat választja — Kalocsán nézzen szét, netán sétáljon egyet az ér- sekcsanádi Duna-parton. Ha az ideje kevés: Baján ne sokat időzzön, ha viszont hajlandó a türelmes szemlélődésre — ebben a városban nem fog csalódni. Ahol víz van... A város nagy múltú középiskolájában, a III. Béla Gimnáziumban végzettek emlékeznek történelemtanáruk egyik megjegyzésére. Valahogy így hangzott: „Jól jegyezzék meg, kérem — hiszen maguk bajaiak. —hogy ahol víz van, ott kultúrának is kell lennie”. Ezek után rátért a nagy, ókori folyam menti kultúrák tanterv szerinti megjelenítésére, de a Nílus, a Tigris, az Eufrátesz, Babilon és a piramisok egyszersmind a Dunát és Baját ig jelentették. Tény, ami tény: ez a közepes nagyságú város — alig több. mint negyvenezer lakos — két főiskolának, középiskolák egész sorának, s több kutatóintézetnek, tudományos intézménynek ad otthont. Tanítóképző főiskola, vízügyi főiskola, magyar, szerb, német nyelven oktató középiskolák, a Magyar Tudományos Akadémia Csillag- vizsgáló Intézetének Obszervatóriuma (mesterséges holdak megfigyelésével és légköri kutatásokkal foglalkozik), a Pandúr-szigeten működő, a 'nyárfafajok termesztésével foglalkozó Erdészeti Kísérleti Telep —, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Csltanloa — Sugovloa Ha már a nemzetiségek szóba kerültek: a török hódoltság után — mint oly sok elnéptelenedett bácskai településre — bajára is „bevándorlók” érkeztek: katolikus vallású délszlávok (bu- nyevácok), magyarok, németek. A város „nevezetes” pontjai őrzik a? emberpróbáló idők emlékeit: a „Csitanica” névre hallgató kiskocsmában á sopszka, kebabscseta és a kisfröcs mellé valaha könyvet is kaptak az idejáró szerb fuvarosok, vásározók. A hivatalos néven Ka- marás-Dunaként jegyzett holtágat csak a dallamos Sugovica megszólítás illeti. A Sugovica névnek természetesen van meséje is: ,.A nagy betyár Angyal Bandi erre bujdosott, a Duna-par- ti erdőségekben. Volt neki egy szeretője, a Vica, aki a Bandit üldöző pandúroknak szolgált. No, ez a Vica mindig kihallgatta, mit beszélnek, mire készülnek a pandúrok a Bandi ellen, aztán amit hallott, megsúgta a szeretőjének. Persze, hogy kitudódott minden: a pandúrok ebbe a vízbe veszej- tették a súgó Vicát”. A város középpontja a Béke tér. Kockakövein, jó húsz esztendeje, a Pacsirta című film forgatásakor, Pá- ger Antal tett felejthetetlen lépteket. A tér egyik oldalát — természetesen — a Sugovica zárja. A „Súgó”, a „Súgó” a Sugovica. Ez a könyöknyi Du- na-ág. amely várost vonzott, szigetéket teremtett, s a legújabb időkben a környék idegenforgalmi centrumává vált, hiszen „ő” öleli körül a Petőfi-szigetet, ahol uszoda szálloda, kemping, teniszpályák, éttermek várják az idelátogatókat. Télen persze a szokásosnál csöndesebb a Petőfi-sziget; a Hotel Su- govicában nyugatnémet, osztrák, és olasz vendégek álmodoznak a tavalyihoz hasonló, Duna menti vadászatokról — amikor nemcsak a hideg, hanem a teríték is nagy volt. „Jól elkér9 A Petőfi-szigetről a városba visszaigyekezve, ha a hídról széttekintünk, megjelenik egy darabka múlt: egy bőgőorrú hal as bárka, — a bajai Űj Élet Halászati Termelőszövetkezet tulajdona — várja a tavaszt a híd lábánál. Piaci nap lévén, meglehetősen sok csodálója akad e szép vízi alkalmatosságnak. A piacra senki ne mulasz- szon el elmenni Baján! Sok nyelvű, sok színű forgatag ez még manapság is, amikor pedig a piacozást megfelelő szabályok tartják rendben. Varga Rozi néni, a Klapka György utcából, olyan kínálattal jött a piacra — amit ritkán látni. „Marhabéi — sertésbél — jól el- kél!” — ezt mondják a szomszéd árusok, s nincs ok kételkedni, mert Rozi néni árui töltelék után kiáltanak: gusztusos hurkát, kolbászt. szalámit, sajtot képzel el az ember pultja láttán!. Miután kiszolgál egy igéinyes vevőt „katakönvö- kével”, sózott béllel — beszélgetni is ráér.. Megtudjuk: ebből a szakmából (is) meg lehet élni, úgyannvira. hogy nyaranta Siófokon kis zöldséS-gyümölcsk ereskedést is fönn tud tartani. Zöldség-gyümölcs, bél — egyremegy: grindegyikkel sok a munka. Tovább a piacon: a finom ízek kedvelőinek itt az aszalt szilva, meggy és alma: a diszkrét színek szerelmeseinek az olcsó ropgyszőnyeg, de a szomszédos Baranya megye eldugott falvaiban élő teknővájó cigányok is itt próbálják értékesíteni munkájuk végtermékét.- BajaI kismesterek A város szülöttéről: Garibaldi egykori harcostársáról, Türr István ’48-as ezredesről nevezték el a város múzeumát. amelynek gyűjteményéből kiemelkedik a dunai halászat egyedülálló eszközanyaga, s rendkívül gazdag, vonzó látnivalót kínálnak a városban és környékén űzött kismesterségek dokumentumai. Hajóácsók, mézesbábosok, takácsok, dunai molnárok, ezüstművesek, csizmadiák egykori műhelyeiből származó tárgyak révén pillanthat a település múltjába a látogató. A kismesterségeknek Baján nemcsak múltjuk, hanem jelenük is van. Sokfelé, a határokon túl is — mesterként emlegetik a régi csizmadia dinasztia leszárma^ zottját, Fehérváry István cipészt. Műhelyében járva, munkálkodását figyelve alaposan meglepődtünk, nemcsak a laikus számára elképesztő Szakmai trükkökör!. hanem az anyagokkal való takarékosságon is. Cipőgyárak, szabászüzemek hulladékaiból az ő műhelyében pazar kivitelű szandálok, cipők, csizmák születnek. Ahogy mondani szokták: csak nemes anyagból — bőrből — dolgozik. De Fehérváry Pista bácsi nem számítana született bajainak, ha nem ismerné a halászlé ezen a környéken hagyományos receptjét. A szakácsművészet titkaiban kevésbé járatosak számára jegyezzük meg, hogy a „bajai halászlé” néven ismert eledel vastag, gyúrt tésztával készül. A halászléfőzés alapelvei — és alapanyagai — egyébként nem különböznek a magyar szokásoktól; hagyma, több fajta hal, paprika, mindenképpen kell hozzá. Csakhogy! Baján a halászlé A világjáró szabólegény, Jelky András, ahogy Med- gyessy Ferenc megjelenítette A m. Béla Gimnázium főzéséhez régi idők óta használnak egy sajátos eszközt: a rézbográcsot. Következésképp: van rézműves mester is a városban. Mayer István édesapja örökébe lépve űzi ezt a kihalóban levő mesterséget. A bogrács formájáról minden szónál többet - mond a mellékelt kép, magáról a szakmáról pedig Mayer István szűk félmondatokban beszélt Jóformán az édesapja műhelyében nőtt fel, így tanulta ki a mesterséget. A Jelky- szobortól a Nagy István « Képtárig A Szolnoki Művésztelepen élő szobrászművész, Simon Ferenc a gömb térplasztikai jelentőségét magyarázta egyszer műterme látogatóinak. Az elemi hatású megformálás példájaként említette — és ajánlotta a vendégek figyelmébe — Med- gyessy Ferenc Baján, éppen ötven esztendővel ezelőtt felállított, Jelky Andrást ábrázoló szobrát. Igaza volt. Ez a szobor: felejthetetlen. S nem azért, mert a város nagy szülöttét, a világjáró szabólegény Jelky Andrást idézi, hanem mert az Április 4. tér minden pontjáról önkéníelenül is keresi a tekintet ezt a földgömbön lépp figurát. S a tértől csak néhány lépés a város új büszkesége, a Nagy István Képtár. (Megjegyzésre méltó, hogy tavaly A bajai piac különleges világ a zsinagóga egykori épületében kapott otthont az új városi könyvtár.) A Nagy István Képtár létrejötte voltaképpen külön fejlezete lehetne az alföldi festészet történetének. A Vojnich-kúria klasszicista stílusú műemlék-épülete az elmúlt négy évtizedben — műtermekkel, művésztelepi lakásokkal, rendezvényekkel — a képzőművészet szolgálatában állt. A tavaly decemberben megnyitott képtár névadója ölrökké vándorló, otthontalan művész volt, akit élete végén a Sugovica-parti város fogadott be; Nagy Istvánnak negyvennél több képe került, 1937-ben — a művész halála után — a Türr István Múzeum tulajdonába. A múzeum képzőművészeti anyagát az idők során hagyatékok és ajándékozások gyarapították. Nem is akármilyen művekkel: 1947- ben Teles Ede szobrászművész halála után mintegy kétszáz szobor és érem került a múzeum birtokába, 1982-ben pedig egy kitűnő ízlésű műgyűjtő végrendelete révén — Egry József, Kádár Béla, Uitz Béla. Berény Róbert, Aba-Novák Vilmos, Szőnyi István műveivel gazdagodott a gyűjtemény. A szépen rendezett kiállításon a föntebb említett művészek munkái mellett. Rud- nay Gyula és az itt működött Rudnay-iskola tagjainak, az egykori bajai mflvésztelep alkotóinak művei is láthatók. A képtár avatására a Szolnoki Nyomda készített ízléses, jól „használható” katalógust, ennek bevezetőjéből érdemes idézni: „A Nagy István Képtár tműveiinek a válogatásában egyesül tehát a regionális és a régión túli szempont, bizonyítva, hogy vidéki városainkban is lehet és szükséges megfelelni egy országos esztétikai mércének. Rangos állandó kiállítás nyílhatott meg Baján, jól sáfárkodva a képzőművészeti hagyatékokkal és ajándékokkal most már az állami mecenatúra. a Bács-Kiskun Megyei Tanács és Baja város tanácsa jóvoltából is”. A más tájak, más városok életére kíváncsi ember számára voltaképpen egyetlen fontős kérdés létezik Baját illetőleg: melyik évszakban keresse föl a várost? A válasz egyszerű: télen, tavasz- szal, nyáron és ősszel. A tél kisvárossá varázsolja, a tavasz megmutatja, hogy mennyi fiatal él itt, a nyár a szigetekkel, a Dunával és számtalan holtágaival a mediterrán tájakat'' idézi; az ősz pedig különleges színekkel kápráztatja el az embert, ha körülnéz a Sugovica és a Duna találkozásánál épült Türr István kilátóról. És magában — bármely évszakban — megfogalmazhatja: aligha van még egy város az országban, amelynek mindennapi létében oly természetes módon lenne jelen a víz, mint Baján. Vágner János A Béke tér — azokkal a kockakövekkel... Fotók: T, Katona László Réssiet » képtárbél
