Szolnok Megyei Néplap, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-01 / 27. szám

6 . Nemzetközi körkép 1986. FEBRUAR 1. Szovjetunió Űt a XXI. századba lelenleg amikor a szocialista közös­ség több országában a so- ronkövetkező pártkon gresz- szusra készülnek, a közvéle­ményt a kongresszusi doku­mentumok foglalkoztatják. Ugyanúgy nagy a visszhang­ja a KGST rendkívüli 41. ülésszakán elfogadott mű­szaki-tudományos komplex programnak, amely az ez­redfordulóig szói, s amely lehetővé teszi, hogy ne csak a fejlődés stratégiáját fogjuk át, de bepillantsunk a jövő­be is. A Szovjetunióban ez az SZKP újjászerkesztett prog­ramja, valamint a gazdasági és társadalmi fejlesztési irá­nyok tervezete alapján tör­ténik. E dokumentumokat széleskörűen és alaposan megvitatják, hogy a megfe­lelő kiegészítések és javítá­sok után az SZKP XXVII. kongresszusa jóváhagyja őket. Érthető, hogy az SZKP kongresszusi dokumentumai iránt rendkívül élénken ér­deklődik a szovjet ifjúság. A Szovjetunió 276 milliós la­kosságának közel fele 30 éven aluli, ök azok, akik érett és aktív felnőttkorukat élik majd, amikor egy új század és egyben egy új év­ezred kezdődik, vagyis 2000- ben. A jelenlegi fiatal nem­zedéknek kell végrehajtania azokat a hatalmas méretű változtatásokat, amelyeket az SZKP XXVII. kongresz- szusa jóváhagy. Pillantsunk be a fiatalokkal együtt a jö­vőbe, a harmadik évezred­be... „Az SZKP úgy véli, hogy a jelenlegi belpolitikai és nemzetközi viszonyok között a szovjet társadalom sokol­dalú fejlődése, a kommuniz­mus felé történő fokozatos előrehaladása csak az ország társadalmi-gazdasági fej­lesztésének meggyorsításá­val biztosítható” — olvasha­tó a párt újjászerkesztett programtervezetében. Az el­következendő 15 évben a Szovjetunióban a nemzeti jövedelem csaknem kétsze­resére emelkedik, és lega­lább kétszeresére nő az ipa­ri termelés volumene is. A mezőgazdaság termelése 35 —40 százalékkal növekszik. Ebben az időszakban meg kívánják duplázni azokat a készleteket, amelyek a la­kosság szükségleteinek kie­légítését szolgálják. Ez lehe­tővé teszi, hogy az egy főre jutó reáljövedelmek lega­lább 1,6—1,8-szorosukra emelkedjenek, a társadalmi fogyasztási alapok megdup­lázódjanak. Az ezredfordu­lóra gyakorlatilag minden egyes szovjet család külön lakáshoz, vagy családi ház­hoz jut. Mindennapi életü­ket teljesen átszövi majd az elektronika, mikroszámító­gépek vezérelte robotok vég­zik például a XXI. század elején a házimunka nagyobb részét... A jelenlegi elsőosztályo­sok mindegyike fogja tudni kezelni a számítógépet, s birtokában lesz az úgyneve­zett elektronikus számítás- technikai műveltségnek. A számítógép a Szovjetunió­ban jelenleg folyó iskolai re­formmal karöltve elvi válto­zásokat okoz a tanintézmé­nyek tevékenységének mi­nőségében. Aktívabbá teszi az ismeretek elsajátítási fo­lyamatát, meggyorsítja a gondolkodást, erőt és időt takarít meg a szellemi igé­nyek kielégítése, a sportolás és a szabadidő hasznos el­töltése számára. Az anyagi termelés szférá­jában jelenleg szokásos kri­tériumok és normák elke­rülhetetlenül érvényüket vesztik, számos termelési rendszerről, technológiáról, nyersanyagfeldolgozó mód­szerről, sőt nyersanyagról is lemondanak. A műszaki-tu­dományos forradalom öt ki­emelt területe, amelyet a KGST 41. ülésszakának do­kumentumában határoztak meg — a népgazdaság elekt­ronizálása, a komplex gépe­sítés. az atomenergetika, új anyagok előállítási és feldol­gozási technológiáia. vala­mint a biotechnológia — e soha nem látott gyorsaságú és méretű átalakulást reális­sá teszi. Emellett a gazdasági szak­emberek és szociológusok véleménye szerint jelentős változások következnek be az anyagi termelés szférájá­ban, ami a munkaerő átcso­portosítását vonja maga után. így például, amikor a munka termelékenysége kezdi megközelíteni a kitű­zött szintet, az anyagi terme­lésben foglalkoztatottak szá­ma 13—20 százalékkal csök­ken, ami az előzetes számí­tások szerint 13—20 millió embert jelent. Különösen nagy változások következnek be a nehéz fizikai munka területén, az itt dolgozók száma 15—20 százalékkal csökken. A számok tanúsága szerint jelenleg az anyagi termelésben foglalkoztatot­tak több mint 60 százaléka végez nehéz fizikai mun­kát. A felszabaduló munka­erő egy része a felújított gyárakban és üzemekben helyezkedhet el, ám ez csak egy részük. A fiatalok jelen­tős részének az anyagi ter­melés szféráján kívül kell munkát találniuk. B kongresszusi dokumentumok tág teret ad­nak a gondolkodásra, a vi­tára. A Szovjetunióban je­lenleg ez a folyamat összné­pi szinten zajlik. Ha ki­emeljük a viták során el­hangzó vélemények lényegét, két fontos következtetést te­hetünk. Az első: a Szovjet­unió Kommunista Pártja minden tervének középpont­jában az ember, az ember jólétének növelése, alkotó munkájának kibontakozása áll. A második: a szovjet ál­lam jelenleg gazdasági ere­jét tekintve az Egyesült Ál­lamok után a világon a má­sodik helyet foglalja el. Amennyiben megvalósulnak a Szovjetunió társadalmi­gazdasági fejlesztésének fő irányai, úgy országunk a XXI. század elejére az élre tör. Igor Szinyicin A főváros, San Jósé egy részlete Costa Rica Harc a bársonyszékért Jugoszlávia Szőrit a cipő Egyre jebban szorít a cipő a szomszéd Jugoszláviában is. Belgrád utcái ma már nem ra­gyognak elvan fényesen, a kirakatok nem olyan gaz­dagok, mint korábban. Erősen érződik az infláció. A beruházá­sok visszafogottak, csökkent a termelés volumene, visszaestek a hozamok, kevesebb pénz jut a kultúrára, általában csökken­tek a jövedelmek. Többet kell dolgozni ugyanazért a pénzért, mint korábban. Napjainkban az adóik emelése izgatja legjobban a jugoszláv embereket, valamennyi állam­polgár zsebébe belenyúlnak. Megadóztatják a lakó- és vi- kenoliázakat, fuvarozó eszközö­ket, mezőgépeket is. A viták tárgya tulajdonképpen az. hogy adót vetnek ki ezután a drá­gább személygépkocsikra, a ga­rázsokra, üzlethelyiségekre, a tehergépkocsikra, a személyi tu­lajdonban lévő második trak­torra, tulajdonképpen minden munkaeszközre. Újvidéken pél­dául az egymillió dinárnál ér­tékesebb személyautók 5,3 szá­zalékát vonják ei adók formá­jában. A hétvégi házakat, gará­zsokat tényleges értékük alap­ján adóztatják meg. Az is befo­lyásolja az adókivetést, hogy kinek mi a főfoglalkozása. Ha valaki termőföldet örököl, és nem mezőgazdasággal foglalko­zik, annál magasabb adókulcsot számítanak. Az adóemelés mér­téke ez esetben meghaladhatja a harminc százalékot is. Erre már eddig is megvolt a jogalap, de a hatóságok nem tudtak ér­vényt szerezni a saját maguk által hozott adórendelkezések­nek. Hozzávetőleges adatok sze­rint a Vajdaságban több ezer olyan lakos él, akiknek a bank­betétje meghaladja a 300 millió régi dinárt, nevük mégsem sze­repel egyetlen adófizetési listán sem. Vajdaság-szerte az a véle­mény, hogy a magántraktorok- ra, főiként a másodikra kivetett új, magasabb adó visszafogja a termelést. Nem a termelőeszkö­zöket, hanem a velük szerzett jövedelmeket kellene megadóz­tatni. Ugyanez vonatkozik a szolgáltatásokra is. ott is a jö­vedelmeket kell alapul venni, ez legyen az adózás mércéje, ez így igazságos és célszerű. Itt készülnek azok g kombájnok, amelyekkel a cukornádat aratják Kuba képekben Egyesült Államok pénzügyi jóindulatának. Washington­nak az ismert okok miatt szintén nem kevés érdeke fűződik a belső állapotok stabilizálódásához. Kissin­ger volt amerikai külügymi­niszter indítványozta példá­ul, hogy a következő 8—10 évben 3 milliárd dollárt in­vesztáljanak Costa Ricába. Az elnöki palotáért két nagy párt vetélkedik most is: a hatalomra 1982-ben visszakerült Nemzeti Felsza­badulás Párt (PLN), amely •liberálisnak nevezhető, és a nála konzervatívabbnak szá­mitó Nemzeti Egyesülés Pártja. Ez utóbbi képvisele­tében Rafael Angel Calderón veszi fel a versenyt a kor­mánypárt jelöltjével. Calde­rón nak ez lesz második ne­kifutása a hatalomért vívott küzdelemben, miután négy éve Mongéval szemben alul maradt. A politikus beállí­tottsága nem sok jóval biz­tat a közép-amerikai békés rendezés problémakörében, ugyanis teljes mértékben osztja a Reagan-adminiszt- ráció nézeteit, és kizártnak tartja a tárgyalásokat. Egyébként pedig egyértel­műen kinyilvánította az USA-val szembeni elkötele­zettségét. azaz még a semle­Elég csak arra gondol­nunk, hogy Washingtonban nem nagyon veszik figye­lembe az efféle kinyilatkoz­tatásokat, ha a dolog az USA érdekeit érinti. Konkrétan: arról van szó, hogy egyre na­gyobb nyomás nehezedik Costa Rica vezetésére azért, hogy engedélyezze területén az amerikai jelenlétet a Ma­nagua elleni ellenforradalmi akciók koordinálására. Ha engednek. a nyomásnak, amire a fokozódó gazdasági gondok rászoríthatják, akkor ugye máris oda a semleges­ség. Iskola Pinar del Rio tartományban Mutatja az ország belső el­lentéteit és egyben az Ame­rikától való függést is, hogy a Contadora-csoport első bé­ketervezetét San Jóséban először elfogadták, majd ki­fogásokat találva elálltak tő­le. Ez is alátámasztja, hogy Monge elnök kötélt-ánchoz hasonlítható politikát folyta­tott: hol a „galamboknak”, azaz a békés egymás mellett élés elvét szorgalmazóknak tett gesztust, hol pedig a „héjákat” elégítette ki egy- egy keményebb lépéssel. A vészesen ingó kötélen tett apró ugrásait leginkább per­sze az határozta meg, hogy érezte: az ország egyre in­kább kiszolgáltatott az A térség térképe gesség látszatát is elveti Amikor megkérdezték tőle mi lenne első elnöki cseleke­dete, ezt válaszolta: „A cos­ta ricaiak szótárából kiiktat nám azt a szót, hogy semle­gesség ...” Ezek a szavat nem szorulnak különösebt kommentálásra. Kommentár helyett inkábl abban bizakodjunk, hogy i PLN megőrzi hatalmát é elnökjelöltje, Oscar Aria Sanchez —*• aki osztja Mon ge senjlegességi nézeteit - államfőként csatlakozik i talán túl korán eltemetet Contadora-tervek felélesz téséhez . . . Összeállította: Majnár József '•X Tavaly ősz óta működik a nikkelfeldolgozó üzem első részlege. A képen a létesít­mény óriástornya készül Gyermekorvosnál A külföldön is is­mert Tropicana bár táncosnői Ha­vannában Guatemala és Honduras után Közép-Ameri ka egy újabb országában, Costa Ri­cában is elnökválasztás lesz. E február 2-i voksolás annak mérlegelésekor külön fi­gyelmet érdemel, hogy Vini- cio Cerezo guatemalai elnök, és beiktatásra váró hondu- rasi kollégája, Jósé Azcona del Hoyo eddigi megnyilat­kozásaikban pozitívabban közelítették meg a térség fe­szítő problémáit. Kérdés, hogy mennyi változást hoz majd a megválasztandó ál­lamfő Costa Rica politikájá­ban, mely kulcsállamnak számít ebben a térségben, lévén, hogy hosszasan hatá­ros Nicaraguával. Közis­mert, hogy a két ország kö­zött, elsősorban az ellenfor­radalmárok tevékenysége miatt komoly ellentétek van­nak. Monge elnök, a kötéltáncos adásokban, az elnökválasz­tás előtt érdemes egy pillan­tást vetni a belső helyzetre is. Costa Ricát a térség min­taállamának, Közép-Ameri­ka Svájcának nevezték a legutóbbi időkig. Ezt első­sorban azzal érdemelte ki. hogy a mintegy 60 ezer négyzetkilométeren elterülő, két és félmilliós ország az 1949-es alkotmány értelmé­ben nem tart fenn hadsere­get — csak egy ötezer fős karhatalmat —, az életszín­vonal mutatói a térség töb­bi államához képest impo­nálóak. A leköszönő elnök. Luis Alberto Monge hivatali ideje alatt többször is ki­nyilvánította országa eltö­kélt semlegességi szándékát. Persze ez utóbbit könnyebb kijelenteni, mint megtarta­ni, különösen az adott körül­mények között. Mivel Costa Rica neve jó­szerivel csak külpolitikai as­pektusokban szerepel a hír-

Next

/
Oldalképek
Tartalom