Szolnok Megyei Néplap, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-27 / 49. szám

1986. FEBRUÁR 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A berettyóújfalui kórház vértranszfúziós állomásának dolgozói Esztárban (Hajdú-Bihar megye) a véradóktól a szokásos vérmennyiség mellett külön tíz köbcentiliteres edénykék­ben mintákat gyűjtöttek egy nemzetközi vércsoport-azonossági vizsgálat részére. A vér­mintákat az Országos Hematológiai Intézet rinn kutatók és tudósok részére továbbítja, akik a magyar—finnugor rokonságot tanulmányozzák (MTI Fotó; Oláh Tibor felvétele — KS) Szabadalmaztatott találmány Hibája: túl jo Felhasználó kerestetik A tavalyi tavaszi BNV-n állították ki Magyar István találmányát, az ismételten felhasználható pántoló­szerkezetet. Elsősorban a fuvarozó, szállítási vállala­tok figyelmét keltette fel. Az 1984-ben szabadalmazta­tott találmány lényegében a csomagrögzítés és szállítás biztonságát hivatott növel­ni. Feltalálója több éve, de még mindig töretlen len­dülettel keresi találmányá­nak hasznosítási lehetősége­it. Pedig ennek előnyei — műszaki és gazdaságossági szempontból is — nyilván­valóak. A jelek szerint a BNV sem hozta meg a kí­vánt áttörést. Vajon a ta­lálmányban lenne a hiba? Pánto/ógóp a találmány lelke Mint azt a feltaláló el­mondta, a szállítási gyakor­latban manapság műanyag­vagy acélszalagot használ­nak. A műanyag szakítási szilárdsága 300 kg, ennél­fogva döntően csak karton­dobozok és zsákos rakomá­nyok rögzítésére alkalmas. Az acélszalag teherbírása jóval nagyobb ugyan, de hátránya, hogy kevésbé ru­galmas. Mindamellett mind­két anyagot csak egyszer le­het felhasználni. Magyar István árurögzítő alapanyagként egy Magyar- országon is előállítható elasztikus, a biztonsági öv­höz hasonló anyagot válasz­tott, melynek szakítószi­lárdsága 2000 kg, ugyanak­kor a szállítási rázkódtatós sem lazítja fel, megfelelő feszítőerő marad benne. Er­ről egy külön szerkezet gon­doskodik. Magyar István a svéd Span Set rögzítőgépét alakította át. A Span Set rögzítögépét ugyanis egybe­építették a hevederrel. — Az volt az elképzelésem — mondja —, ha a gépet kü­lönválasztom, olcsóbbá lehet tenni a csomagrögzítést. A lényeg röviden; a szerkeze­tet leválasztottam, pántoló­géppé alakítottam át, a he­vederre pedig önzáró csatot szereltem. Ezáltal az egyes egységrakatok, de az egész teherautó rakománya is ol­csóbban és biztonságosabban rögzíthető. A alkar várat magára Mint ahogy a könyveknek, úgy a találmányoknak is megvan a maguk sorsa. Egyik-másik azonnal a si­ker csúcsaira röppen, né­hány csak sokéves tetszhalál után kel életre. A találmá­nyoknak, műszaki újítások­nak, azonban — már csak gazdasági szempontból is — mielőbb be kellene kapcso­lódniuk a mindennapi élet­be. Többnyire még egy élet­képes ötlet gyakorlati meg­valósításához is elég hosszú út vezet. Az 1981-ben be­nyújtott újítás 1984-ben ka­pott szabadalmat. Vajon hol tart ma, mennyire terjedt el a találmány? — Nyugdíjazásomig a Vo­lán 7. sz. Vállalatnál dol­goztam, az első darabokat itt próbáltuk ki szilikát- blokk és cseréprakatok rög­zítésére, kedvező tapaszta­latokkal. Azóta az Anyag­mozgatási és Csomagolási Intézet kísérleti célra vásá­rolt ötven darabot. Ki is próbálták az Erdértnél és a Főspednél. Az ÁCSI pozitív véleményt adott. Jobb, ol­csóbb, biztonságosabb a ko­rábbi megoldásoknál. Az ÁCSI számításai szerint a pántolószerkezet száz alka­lommal használható fel, de már a huszadik után megté­rül a befektetés. A BNV után vagy harminc vállalat is érdeklődött, de csak a Posta, a Borsodi Vegyikom­binát és a Herceghalmi Kí­sérleti AG takarmánykeverő telepe rendelt az új rögzítő­berendezésből. Nemcsak az áruszállítás színvonalának emelése, a gazdaságossági szempontok is amellett szólnak, hogy mi­előbb és minél szélesebb körben elterjedjen a talál­mány. Az Emico Műszaki Szolgáltató és Fémipari GT elvállalta az új termék gyár­tását, a Müart pedig az ér­tékesítését. — Minden feltétel adott lenne, a siker azonban várat magára. Miért? — A szállíttató és szállító vállalatok egymásra várnak. A fuvart rendelők attól tar­tanak, hogy csak körülmé­nyes úton juthatnak vissza hozzájuk a pántok. A szál­lítási vállalatok hasonlóan vélekednek. Szervezéssel — s erre van példa — min­den áthidalható lenne. A raklapok használatára utal­nék mindössze. Egyelőre a legtöbb helyen emiatt ódz­kodnak az új eljárás beve­zetésétől. Ha el lehetne dob­ni, semmi gond nem lenne, csakhogy a találmány gaz­dasági haszna épp ebben rejlik. Az új pántolási rendszer az eddig szerzett tapasztala­tok alapján beváltotta a hozzáfűzött reményeket, tehát anyagtakarékos, gazdaságos, biztonságos, környezetkímélő megoldás, alkalmas a tetemes szállítá­si árukárok csökkentésére. Többször felhasználható jel­lege azonban visszatartja az érdeklődőket. — Ha jól értem, a talál­mány hibája, hogy túl jó? — A szokás nagy úr, meg­szoktuk a mai eldobós rend­szerű pántolási eljárásokat, jó és rossz tulajdonságaik­kal együtt. A változtatás kezdeményezését mindenki mástól várja. Pedig a koc­kázat minimális. Nem igé­nyel nagy befektetést, köz­vetlen hatása a csomagolási költségek csökkentésében mutatkozna meg. A holt­pontról persze nehéz ki­mozdulni, ezért most első­sorban az exportáruk cso­magolására, egy olcsóbb, el­dobható változat kidolgozá­sára gondoltam. Ha így és csak ennyiben maradna, furcsa kör zárulna be. Egy találmányban testet öltött gondolat, önmaga el­lentétében tudna csak érvé­nyesülni. Ám ha a sörösüve­gek cseréje megvalósítható, a pántolószalagok cseréje sem megoldhatatlan szer­vezési feladat. A gazdasági megfontolások pedig előbb- utóbb igazolják a találmány létjogosultságát, s ugyanezek az indokok mondatják, jobb lenne: előbb. Ehhez azonban el kell tá­volítani a régihez ragaszko­dó szemlélet pántjait. Szőke György Eredményes munka után A lakásszövetkezet (vissza)fizet a tagjainak Tárnák a lakógyűlésekről A múlt héten 800 forint ütötte a markomat. A Móra Ferenc Lakásszövetkezet okosain, takarékosan gazdál­kodott, a lakók által befize­tett és megtakarított forin­tokból az éves mérleg elké­szülte után kinek-kinek visszaadott egy bizonyos ösz- szeget. A Móra Ferenc La­kásszövetkezetben tizenegy éve még mindig volt ilyen visszaétrítés. A szövet­kezet elkészíti a múlt esz­tendő zárszámadását, érte­síti a lakástulajdonosokat, hogy hol, mikor tartja a tag­értekezletet. Ezekből az ér­tesítésekből sose marad ki: a tagértekezlet azzal zárul, hogy a múlt évben megta­karított üzemeltetési költsé­gekből ennyit meg ennyit helyben és készpénzben visszafizet a szövetkezet. Annyiszor változtak mos­tanság a különféle költsé­gek, — a lakásszövetkezeti házak folyosóinak világítá­sa, takarítása, a liftek mű­ködése — hogy az ember oda se gondol, mennyire pontos, jól tervezett és szervezett pénzügyi akciók vezetnek egy-egy ilyen év végi vissza­térítéshez. Azt mondták a Mészöv la­kásszövetkezeti titkárságán, hogy a megvében működő 19 lakásszövetkezet közül a jól gazdálkodó lakásszövetke­zetekben évről évre megszo­kás a lakástulajdonosok megtakarított pénzének visz- szafizetése. A 19 lakásszö­vetkezet kilencezerötszáz- hatvanhét lakás gazdája a megyében. Valamennyi vá­rosunkban és tíz községünk­ben dolgoznak lakásszövet­kezetek. amelyeknek ti zen- hétezerötszáztíz tagja van. s amelyek a lakástulajdono­sok havi pontos befizetésé­ből évente 65 millió forint­tal gazdálkodnak. Hatvanötmillió sok pénz. Ennek csak egy része az, amit minden évben elkölte­nek a közös kiadásokra. A nagyobbik fele — ahol fi­gyelnek a pénzügyi szakem­berek — különböző betétek­ben várja, mikor kell majd a szövetkezeti lakóházat fel­újítani, külső-belső tata­rozására költeni. Érthető, hogy a szövetkezetek előre- látóak. Nemcsak a tagság befizetett pénzét őrzik a nagy kiadások idejére, ha­nem a kisebb dolgokra is figyelnek. Bár az élet drá­gul, a lakásszövetkezetek egy tekintélyes része tavaly is takarékoskodni tudott a világítási díjakkal, s azzal is, hogy a különböző hibá­kat gyorsan kijavították. A tagság belegyezésével még bérleti díjat is kapnak. A földszinti nem lakás céljára szolgáló helyiségeket kiad­hatják vállalatoknak, intéz­ményeknek vagy magánsze­mélyeknek. (A mi szövetke­zeti házunkban például a parányi társalgóban évek óta két jó varrónő rendezett be műhelyt. Mindketten a ház­ban laknak. Azért is jó. hosrv ott dolgoznak, mert csak lesétálunk a földszint­re, és szabnak-varrnak ren­delésünk szerint..-) Természetesen ahol majd­nem tízezer lakás gondját viselik, mindig számolni kell mulasztókkal is. Vannak hátralékosok akik egy-két hónapig indokoltan vagy in­dokolatlanul nem fizetik be a közös költségeket. Mire rá­jönnek, hogy már sok lesz a hátralék, szinte tehetetlenek; duzzad a tartozás, nem kere­kedik a közösség pénze. A lakásszövetkezetnek többnyi­re alig van függetlenített dolgozója. A kis társadalmi igazgatóságok, lakóbizottsá­gok nem mindig találják meg ezeket a hátralékoso­kat, vagy nem bírják őket egykönnyen fizetésre. A múlt évi mérleg szerint va­lami mégis elkezdődött. 1984-ben az éves költségek 6 százalékát kezelték ez adósok számláján, tavaly 5 százalék alá csökkent a tar­tozások összege. Egy száza­lék nem látszik számottevő­nek, de több millió forint esetén mégis az. A lakógyűlésen, (ahol te­hát a jobb lakásszövetkeze­tek pénzt is osztanak tagja­iknak), természetesen az el­múlt esztendő minden ese­ményéről, eredményéről tá­jékoztatják a tagságot. Eze­ken a lakógyűléseken sokan emelt fővel, büszkén kihú­zott derékkal ülnek. Nem­csak előírt kötelezettségeik­nek tettek pontosan eleget, hanem két kezük munkáját sem sajnálták azért, hogy tisztább legyen a ház, ren­dezettebb, virágos, fás, fü­ves a környéke A szolnoki Széchenyi lakótelep egyben a legnagyobb lakásszövetke­zet, a Gagarin területe is. Ott kiszámolták, hogy min­den lakosra tíz társadalmi munkaóra jutott tavaly. A Móra Ferenc Lakásszövetke­zetnél 13 óra társadalmi munka volt az éves mérleg. Ezekről a dolgokról tár­gyaltak január végétől feb­ruár végéig a lakásszövet­kezeti tagértekezletek, rész­közgyűlések. Március köze­pe tájt kezdődnek a lakás­szövetkezeti küldöttgyűlések, ahol már nem egy-egy szö­vetkezeti ház, hanem a me­gye 268 szövetkezeti lakóhá­zának idei teendőiről dönte­nek. És nemcsak az idei te­endőkről, hiszen az 1986-os esztendő a VII. ötéves terv kezdését is jelenti. A VI. öt­éves terv idején 743 lakás épült a megyében, tíz tele­pülésen vállaltak részt a la­kásgondok megoldásából a lakásszövetkezetek. És el­kezdődött valami, ami a kö­vetkező évekre még inkább jellemző lesz: 76 szövetkeze­ti lakóházat felújítottak! Szükség van erre. hiszen az első szövetkezeti lakóházak tulajdonosai lassan a har­madik évtizedet kezdik ott­honaikban. 1990-ig a lakásépítő szö­vetkezetek hétszázzal sze­retnék gyarapítani a szövet­kezeti lakások számát. Nyolcszázzal nő — a garázs- szövetkezetek révén — a ga­rázsok száma. Megyénkben több mint harmincötezer ember él szö­vetkezeti lakásban, A lakó­gyűléseken a mindennapi életről beszélnek a legtöb­bet a lakástulajdonosok. Ar­ról, hogy télvíz idején he­lyenként nem elegendő a szobák hőmérséklete, olykor hideg víz jön a melegvizes csapból is. s hogy sok ház­ban akadnak, akik zavarják a közösség életét, pihenését, nyugalmát. Biztosan igazuk van a kritizálóknak. Az eredményes munkát végző lakásszövetkezetek önkéntes és önzetlen társadalmi mun­kásait a kis részfeladatokat vállalókat ritkán említik di­csérő szóval, S. .1. Hungaroton lemezek a Liszt-centenáriumra A Liszt-centenárium al­kalmából a Hungaroton Hanglemezgyártó Vállalat önálló kiadói tervet készí­tett az idén megjelenő Liszt­művekről. Többségük az év első negyedévében, valamint a Hungaroton hanglemez­heteken kerül a boltokba. A kazettán és kompakt lemezen is kiadják a zene­szerző egyetlen, Don Sanche című operájának és néhány kórusművének első hangfel­vételét. A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zene­karának közreműködésével rögzítették Liszt összes szim­fonikus költeményét. Ván­dorének című művének fel­vételén — amely előre lát­hatólag 1987 első negyedévé­ben jelenik meg — zongorán közreműködik Jandó Jenő, Lantos István és Kocsis Zol­tán. Az oratorikus művek közül, a Christus, a vokális szerzemények közül zeneka­ri dalok és a Missa Charalis szerepe! önálló lemezen. A zenekari darabok közül ka­zettán jelenik meg az A-dúr zongoraverseny és a Halál- tánc, ez lemezen az Esz-dúr zongoraversennyel egészül ki. A felvételt az Állami Hangversenyzenekar készítet­te, Ránki Dezső zongoramű­vész közreműködésével. A fentieken kívül Liszt válo­gatott orgonaműveit harmo­nium- és gordonka-zongora- műveit is kiadják. Ez utób­bi érdekessége, hogy a le­mezen Elekes Zsuzsa Liszt- harmóniumát szólaltatja meg, Lehotka Gábor orgonán, Pe- rényi Miklós gordonkán, Rohmann Imre zongorán játszik. Liszt Magyar rap­szódiáit a Pathé—Marconi (EMI) cég rögzítette; a csak Magyarországon terjesztett lemezt Cziffra György zon­goraművész közreműködésé­vel készítették. Az ismeret­len Liszt címmel 4 darabból álló sorozatot ielentetnek meg. a zeneszerző műveit Lantos István, Jandó Jenő. Drági Kálmán és Székely István szólaltatja meg. — bju — Segítik a nyugdíjasokat, a mozgássérülteket A BHG vöröskeresztes aktivistái A BHG kunhegyesi gyárá­ban 1982-ben alakult meg a Vöröskereszt üzemi vezető­sége. Azóta a létszám meg­sokszorozódott, és jelenleg már négy alapszervezétben négyszázharminc gyári vö­röskeresztes aktivista tevé­kenykedik. A tevékenységük sokrétű­ségét bizonyítja, hogy 1986- ig hetvennyolcán végezték el közülük sikeresen az alap­fokú elsősegélynyújtó tan­folyamot. Az önkéntes vér­adók száma kétszáznyolc- vannyolc, és tavaly például két alkalommal, májusban és októberben kétszázhar­mincegyen 86,5 liter vért ad­tak. Az aktivisták megbecsü­lését megfelelőnek tartják, hiszen évente tizenöten-hú- szan kapnak közülük vörös­keresztes tevékenységükért valamilyen elismerést, ame­lyet a gyár vezetősége pénz­jutalommal egészít ki. A le­írtakon kívül jónéhány sike­res, helyi kezdeményezés is fűződik a nevükhöz. Tavaly például valamennyien vál­laltak közülük társadalmi munkát, s az így keresett tizenkétezer forintot a gyár nyugdíjasainak támogatásá­ra fordították. A fiatalok­kal, KISZ-tagokkal közösen emléklapokat árultak, és az értük kapott két és félezer forintot átutalták az afrikai éhezők megsegítésére. Évről évre részt vesznek abban a nagyközségi mun­kabizottságban, amelynek tagjai a népfrontaktivis­tákkal, tanácstagokkal közö­sen alapos helyszíni vizsgá­lódások után a legszebb la­kások. porták tulajdonosai­nak odaítélik a „Tiszta ud­var rendes ház” elismerő táblákat. Az idén újdonságként ter­veik között szerepel, hogy tavaszra papírgyűjtést szer­veznek, és az így befolyt ösz- szeget a megye mozgássé­rült általános és középisko­lai tanulóinak nyári, berek­fürdői üdültetésére szánják. D. Sz. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom