Szolnok Megyei Néplap, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-26 / 48. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. FEBRUAR 26. Megkezdte munkáját az SZKP XXVII. kongresszusa A delegátusok megszavazzák a kongresszus napirendjét (Folytatás az 1. oldalról) együttműködés alapjait. Ez szükséges a nukleáris ka­tasztrófa veszélyének elhárí­tásához, a civilizáció meg­őrzéséhez, s az összes töb­bi egyre éleződő nemzetkö­zi probléma megoldásához. A két világrendszer szem­benállása és versengése, va­lamint a világ államai egyre nagyobb kölcsönös függősé­gének növekedése: ez a mai fejlődés valóságos dialekti­kája. Ezt követően Mihail Gor­bacsov a Szovjetunió tár­sadalmi-gazdasági fejleszté­sének meggyorsításáról szólt, s ezt stratégiai feladatnak nevezte. Emlékeztetett azok­ra a hatalmas eredmények­re, amelyeket a párt har­madik programjának elfoga­dása óta a Szovjetunió elért, majd rámutatott: a hetvenes években a népgazdaságban fokozódtak a nehézségek és észrevehetően lelassult a gazdasági növekedés. Termé­szetesen minderre hatással volt egy sor külső tényező, a lényeg azonban az, volt — hangoztatta, — hogy nem értékeltük idejében a gazdasági helyzetben bekö­vetkezett változásokat, nem ismertük fel, mennyire ha­laszthatatlan a gazdaság át­állítása az intenzív fejlesz­tés útjára. A gazdaság a te­hetetlenségi nyomaték foly­tán javarészt extenzív mó­don fejlődött. Mindebből igen komoly tanulságokat kell levonni. Az első, hogy a múlt felelős elemzése megtisztítja a jövő­be vezető utat, míg a fél­igazságok hangoztatása, az éles kérdések megkerülése akadályozza a haladást. A második tanulság, hogy a gyakorlati tettekben céltuda­tosságot és határozottságot kell tanúsítani. A harmadik pedig az, hogy minden nagy ügy megvalósítása attól függ, mennyire tudatosan és ak­tívan vesznek részt benne a tömegek. A párt és az egész nép elsőrendű feladata a gazda­ság fejlődésében mutatkozó kedvezőtlen tendenciák fel­számolása, s az, hogy a gaz­daságnak megfelelő dinami­kát adjunk, megnyissuk a Mihail Gorbacsov ezek után sora vette az ipar és mezőgazdaság feladatait, majd a gazdasági mechaniz­mus átalakításának szüksé­gességéről szólt. Ennek lé­nyegét abban jelölte meg, hogy az egész termelést a társadalmi szükségletek, az emberek igényei kielégítésé­nek kell alárendelni, a ve­zetés tevékenységének pe­dig a hatékonyság és a mi­nőség javítására, az ösztön­zési rendszer fejlesztésére, a kezdeményezések és a szo­cialista vállalkozó szellem felkarolására kell irányul­nia. A továbbiakban az előadói beszéd a pénzügyi és hitelpo­litika kérdéseivel foglalko­zott, és kiemelte az áru- és pénzviszonyok szerepét a tervgazdálkodás körülményei között. Rámutatott, hogy ezek tagadása bénítólag hat a gazdálkodásra, ezzel szem­ben szocialista alapokon va­ló egészséges érvényesülése olyan gazdálkodáshoz vezet­het, amelyben annak ered­ményei valóban a kollektí­va munkájának minőségétől, vezetőinek tudásától és kez­deményezőkészségétől függ. A párt kidolgozta a nép­gazdaság mélyreható átala­kításának stratégiáját és megkezdte annak megvaló­sítását. Nem kétséges, hogy ezek a változások lehetővé teszik majd a gazdaság fej­lődésének meggyorsítását. Ehhez azonban nem kevés időre van szükségünk. A növekedési ütem gyorsítását azonban halogatás nélkül már ma meg kell kezdenünk. A'XII. ötéves tervnek éppen az a sajátossága, hogy a népgazdaság új tudomá­nyos—műszaki alapokra he­lyezését a növekedési ütem gyorsításával párhuzamosan teret a tömegek kezdemé­nyezései és alkotóképessége előtt, valamint a forradal­mi átalakulás számára. Ezután Mihail Gorbacsov a társadalmi-gazdasági fej­lesztés 2000-ig terjedő fő irányvonalának programjára tért át. Rámutatott, hogy\ ez idő alatt közel kétszeresére kell növelni a nemzeti jöve­delmet, meg kell kétszerezni a termelési potenciált, a munka termelékenységét 2,3—2,5-szörösére kell növelni miközben csökkenteni kell a népgazdaság energia- és nyersanyagfelhasználását. Mindezen feladatok megva­lósításában a legfontosabb szerep a tudományos-műsza­ki haladásnak, a társadalom termelőerői gyökeres átala­kításának jut. Az eddigi anyagi-technikai bázis alap­ján ugyanis nem lehet meg­oldani a kardinális kérdése­ket. A megoldást a népgaz­daság mélyreható, a tudo­mány és a technika legújabb vívmányainak alapján álló rekonstrukciójában, a gaz­daságirányítási rendszer át­alakításában látjuk. tűzi ki célul. Ezért szüksé­ges, hogy a lehető legna­gyobb mértékben mozgósít­suk minden tartalékunkat. Ezek közé sorolta a terme­lési potenciál jobb kihasz­nálására, a munka hatéko­nyabb ösztönzésére, a szer­vezettség és a fegyelem nö­velésére, az ésszerűtlen gazdálkodás megszünteté­sére irányuló törekvéseket. Rámutatott ugyanakkor, hogy a hatalmas tartalékok egy részének felhasználá­sához még nem láttak igazá­ból hozzá. A különböző szintű vezetők jelentős ré­szének gondolkodásmódja a források rendkívüli bőségé­nek időszakában alakult ki. Ez a gazdagság sokakat elké­nyeztetett, pazarláshoz vezetett. Ám a helyzet rég­óta megváltozott. A koráb­biaktól eltérően már nem áramlik új munkaerő a gaz­daságba és drága árat kezd­tünk fizetni minden tonna kőolaj, érc, szén felszínre ho­zásáért és szállításáért. E tények fölött nem hunyha­tunk szemet. Mindennel ta­karékoskodni kell, elsősor­ban a termelésben és a ház­tartásokban. A következőkben Mihail Gorbacsov a szociálpolitika kérdéseivel foglalkozott. Hangsúlyozta: ez az a terü­let. amelyen a gazdasági te­vékenység eredményei ér­vényesülnek. amely a dol­gozók létérdekeit érinti, s amelyen testet öltenek a szo­cializmus legmagasabb esz­ményei. Ezen a területen láthatóvá válik a szocialista rendszer humanizmusa, mi­nőségi eltérése a kapitaliz­mustól. Rámutatott az e té­ren elért eredményekre. s arra, hogy a szociális kérdé­seknek nagyobb faigyeimet kell szentelni. Az erre vo­natkozó tervek csak akkor valósulhatnak meg ha min­denki nagy erőbevetéssel és hatékonyan dolgozik, A fi­zetések szorosan függjenek a végzett munka mennyiségé­től és minőségétől. A szoci­alista állam fontos feladata, hogy kitartó harcot folytas­son a munka nélkül szerzett jövedelmek ellen. Ma kény­telenek vagyunk beismerni, hogy a gyenge ellenőrzés és több más ok miatt sokakban eluralkodott a tulajdon haj­szolása és a közösségi érde­kek elhanyagolása. A dolgo­zók joggal vetik fel, hogy' ezeket a jelenségeket gyöke­resen fel kell számolni, és a Központi Bizottság támogat­ja ezt a törekvést. Eközben nem szabad árnyékot vetni azokra, akik becsületes mun­kával többletjövedelemhez jutnak. Az állam támogatja a lakossági szükségletek jobb kielégítésére és a szol­gáltatások teljesebb megol­dására irányuló törekvése­ket. Az ilyen munkának tel­jességgel összeegyeztethető- nek kell lennie a szocialista gazdálkodás elveivel, s szö­vetkezeti alapokra, vagy pe­dig állami vállalatokkal kö­tött szerződésekre kell épül­nie. A jövedelem elosztásának javítására vonatkozó bármi­lyen erőfeszítés eredményte­len marad azonban, ha nem sikerül telíteni a piacot áru­val és szolgáltatásokkal. Ezt a célt szolgálja a fogyasztá­si cikkek termelésének és a szolgáltatásoknak a tökéle­tesítésére irányuló program. Gorbacsov ezek után a la­kásépítésről szólt, rámutat­va arra a célra, hogy az ez­redfordulóig minden csa­ládnak önálló lakása, vagy háza legyen. Beszélt az ok­tatás helyzetéről, az egész­ségügy feladatairól, a kör­nyezetvédelem kérdéseiről. Az SZKP KB főtitkára ezt követően arról szólt, milyen jelentőségűek a marxista- leninista párt számára az egyes társadalmi osztályok, rétegek és csoportok közöt­ti kapcsolatok, a nemzeti és nemzetiségi kérdések. A párt biztosítja a társadalom szi­lárd egységét, egy olyan tár­sadalomét, amelyben a ve­zető szerep a munkásosztá­lyé. A társadalmi kérdések Az ország igazgatásába mind aktívabban be kell vonni a társadalmi szerve­zeteket. A párt új szövege­zésű programja célul tűzi ki a közvetlen demokrácia minden formájának fejlesz­tését. Ennek kapcsán meg­említette, hogy a szovjet al­kotmány lehetővé teszi nép­szavazások megtartását az országot érintő legfontosabb kérdések eldöntésében. Min­denkit szókimondásra, véle­ménye kinyilvánítására kell ösztönözni — mondotta — mivel enélkül nem lehet de­mokráciáról, a tömegek al­kotó politikai munkájáról beszélni. Vannak, akik óva­tosságra intenek a vélemény­nyilvánításban azzal, hogy között foglalkozott a család szerepével, a nők és az idő­sek helyzetével, majd rész­letesebben a nemzetiségi kérdéssel. Rámutatott: a problémák megoldásának alapjait a nagy októberi szocialista forradalom rakta le. Az elért eredmények azonban nem jelentik azt, hogy a nemzetiségek, nem­zetek közötti kapcsolatok problémamentesek. Az ellentmondások a fejlő­dés elkerülhetetlen velejárói, s fontos, hogy felismerjük azokat, majd aiz élet által felvetett kérdésekre keres­sük, és idejében megadjuk a helyes válaszokat. Az SZKP lenini hagyománya, hogy rendkívüli tapintatot alkal­maz a nemzeti és nemzetisé­gi politikában, miközben el­vi harcot folytat a nemzeti korlátoltság és kérkedés, a nacionalizmus és a soviniz­mus minden jelensége ellen. Ezt követően Mihail Gor­bacsov a társadalom további demokratizálásának kérdé­seiről szólt. Hangsúlyozta, hogy a társadalom fejleszté­sében kitűzött feladatokat lehetetlen megvalósítani a szocialista demokrácia hatá­rozott továbbfejlesztése nél­kül. Tekintettel erre, az SZKP és Központi Bizottsá­ga lépéseket tesz a szocialis­ta rendszer demokratizmu­sának elmélyítésére. A tár­sadalom irányítása a szocia­lizmusban, a mai körülmé­nyek között nem lehet csupán a szakemberek szűk körének feladata. A szocialista társa­dalom csak akkor fejlődhet, ha a nép valóban irányítja saját ügyeit, s az emberek milliói részt vesznek a poli­tikai életben. Ezzel kapcso­latban elemezte a tanácsok munkáját, kiemelve, hogy az SZKP a helyi közigazgatási szervek önállóságának növe­lésére törekszik. De még ez sem elégséges: egyetlen apparátus sem érhet el ered­ményeket, ha nem a töme­gekre támaszkodik. A vá­lasztott szerveknek is igé­nyesebbnek kell lenniök sa­ját munkájukkal szemben. Több példa bizonyítja, hogy ha valaki sokáig ül egy posz­ton, akkor elveszti az új dol­gok iránti érdeklődését, s a többieket is aíkadályozza a jobb munkában. nem kellene ennyit hangoz­tatnunk hibáinkat, hiányos­ságainkat, gondjainkat. Erre csak egyetlen választ adha­tunk: az igazságra van szük­ségünk, s az elmúlt egy esztendő megmutatta, milyen határozottan támogatják a tömegek a haladásunk útjá­ba álló minden jelenség megalkuvás nélküli elítélé­sét. A szókimondás csak azoknak kényelmetlen, akik rosszul dolgoznak. A szocialista demokratiz­mus szélesítése és tovább­fejlesztése együtt jár a szovjet emberek társadalmi, politikai és személyi jogai­nak érvényesítésével. E jo­gok elmélyítését, szavatolá­suk megerősítését a párt és az állam elsőrendű köteles­ségének tekinti. A szocia­lizmus lényegéből adódóan az állampolgárok jogai nem léteznek, s nem is létezhet­nek kötelességeik nélkül, pontosan úgy, ahogy nincse­nek kötelességek jogok nél­kül. A demokrácia a szocia­lista törvényesség erősítésé­nek egyik legfontosabb esz­köze, a szilárd törvényesség pedig a demokrácia elvá­laszthatatlan része. A Szovjetunió alkotmá­nyos rendjének, biztonságá­nak védelméről szólva rá­mutatott: az SZKP a mai bonyolult nemzetközi hely­zetben, a reakciós imperia­lista körök növekvő aktivi­tása közepette lankadatlan figyelmet szentel az ország védelmi képessége erősítésé­nek. A szovjet hadsereg és haditengerészet korszerű fegyverzettel és technikával, jól kiképzett személyi állo­mánnyal rendelkezik és fel­készült, a nép iránt feltétle­nül hűséges parancsnokok és politikai munkások irányít­ják. Ezek az erők méltókép­pen teljesítik kötelezettsé­güket a legbonyolultabb, né­ha nehéz helyzetben. Teljes felelősséggel kijelenthetjük: a Szovjetunió védelmi ereje ma olyan szinten van, amely lehetővé teszi a szov­jet emberek békés munká­jának és életének megbízha­tó védelmét. Mihail Gorbacsov a to­vábbiakban a párt külpoli­tikai stratégiájának alapve­Ennnek a politikának nincs alternatívája. Ez még inkább igaz azokban az idő­szakokban, amikor kiélező­dik a nemzetközi helyzet. A háború utáni évtizedekben valószínűleg soha nem volt olyan robbanásveszélyes a világhelyzet, sőt olyan bo­nyolult és kedvezőtlen, mint a nyolcvanas évek első felé­ben. Az Egyesült Államok­ban hatalomra jutott jobb­oldali csoportok, s legfonto­sabb NATO-beli kiszolgálóik éles fordulatot tettek az enyhüléstől a katonai erőn alapuló politikáig. Tevékeny­ségük alapját olyan doktrí­nák képezik, amelyek eluta­sítják a jószomszédságot és az együttműködést mint a világfejlődés elveit, mint a nemzetközi kapcsolatok po­litikai filozófiáját. A wa­shingtoni kormányzatnál to­vábbra is süket fülekre ta­lálnak a fegyverkezési haj­sza megállítására, a nemzet­közi helyzet egészségesebbé tételére vonatkozó felhívá­sok. Lehet, hogy nem érdemes felhánytorgatni a múltat? |_ Ma olyan fegyverek vannak, hogy csupán katonai—műszaki eszkö­zökkel, vagy bármiféle ki­terjedt védelmi rendszerrel egyetlen állam sem remény­kedhet abban, hogy megvéd­heti magát. A biztonság ga­rantálása mindinkább poli­tikai feladat, amit politikai eszközökkel lehet megolda­ni. Mindenekelőtt jóakaratra van szükség ahhoz, hogy vé­gig lehessen menni a lesze­relés útján. A biztonság nem épülhet a végtelenségig, a megtorlástól való rettegésre, a „fékentartás és elrettentés doktrínáira, nem is beszélve egy olyan helyzet abszolút és erkölcstelen mivoltáról, amikor az egész világ a nukleáris fegyverek túszává válik. Ezek a doktrínák bá­torítják a fegyverkezési haj­szát, amely előbb vagy utóbb képes kicsúszni az el­lenőrzés alól. 2. Ha a Szovjetunió és az Egyesült Államok kap­csolatairól beszélünk, a biz­tonság csak, kölcsönös, s ha a nemzetközi kapcsolatok egészét tekintjük, akkor csak általános lehet. Nagyon fontos, hogy figyelembe ve­gyük az időtényező kritikus jelentőségét. Az új tömeg- pusztító fegyverrendszerek tő céljairól és irányairól szólt. Rámutatott, hogy az SZKP nemzetközi stratégiá­ját az ország gazdasági és társadalmi fejlődésének alapvető feladatai határoz­zák meg. Ennek fő célja tel­jesen világos: biztosítani a szovjet nép számára, hogy szilárd békében, szabadon dolgozhasson. Ez a mai kö­rülmények között mindenek­előtt azt jelenti, hogy meg kell állítani a nukleáris há­borúra való előkészületeket. Az SZKP a jelenlegi hely­zetet sokoldalúan vizsgálva kidolgozta programját a tö­megpusztító fegyvereknek az évszázad végéig történő tel­jes felszámolására. Ez mé­reteit és jelentőségét tekint­ve történelmi program. Mint önök tudják — mondta Gorbacsov —, ja­vaslatainkat nemcsak a ha­gyományos diplomáciai csa­tornákon továbbítottuk, ha­nem közvetlenül a világ köz­véleményéhez, a népekhez fordultunk. Eljött az ideje annak, hogy teljességében megértsük napjaink kegyet­len valóságát: a nukleáris fegyver olyan pusztító erőt hordoz, amely képes eltö­rölni az emberiséget a Föld színéről. Felhívásunk ismételten megerősíti, hogy pártunk nemzetközi tevé­kenységének középpontjá­ban továbbra is a nukleáris veszély, a fegyverkezési haj­sza ellen, az egyetemes bé­ke megőrzéséért és megszi­lárdításáért vívott harc áll. Főképpen most, amikor a szovjet—amerikai kapcso­latokban mintha a javulás jelei mutatkoznának és egyes NATO-országok veze­tőinek tetteiben és hangula­tában ismét lassan felbuk­kannak a realista tenden­ciák? Mi úgy véljük, érde­mes. A nemzetközi légkör erős léhűlése “a" nyolcvanas" évek első felében ismét emlékeztetett arra, hogy semmi sem adódik magától: a békéért állhatatosan és céltudatosan harcolni kell. Még a legkisebb esélyt is fel kell kutatni, meg kell ta­lálni és ki kell használni, hogy ameddig még lehetsé­ges, megszüntessük a hábo­rús veszély erősödésének;. tendenciáját. Ezt meg?rt$é° az SZKP Központi Bizottsá­ga áprilisi ülésén ismétel­ten elemezte a nukleáris ve­szély jellegét és mértékét, s olyan politikai lépéseket ha­tározott meg, amelyek a helyzet javulását eredmé­nyezhetik. A következő elvi meggondolásokból indultunk megjelenése szüntelenül rö­vidíti a rendelkezésünkre áL- ló időt, szűkíti annak lehető­ségeit, hogy válsághelyzet­ben politikai döntéseket hoz­hassunk a háború és a bé­ke kérdéseiben. 3. A militarizmus húzó­ereje továbbra is az Egyesült Államok, s annak katonai-ipari gépezete, amely egyelőre nem kívánja a for­dulatszámát csökkenteni. Ezt természetesen számításba kell venni. Ám mi jól ért­jük azt is, hogy a katonai­ipari komplexum érdekei és céljai korántsem egyeznek az amerikai nép érdekeivel és céljaival, e hatalmas or­szág valódi nemzeti érde­keivel. A világ természetesen sok­kal szélesebb az Egyesült Ál­lamoknál és külföldi befo­lyási övezeténél. A világ- politikában nem lehet csu­pán egy — bármilyen fon­tos — országgal fenntartott kapcsolatokra szorítkozni. De magától értetődik, hogy mi igen nagy jelentőséget tu­lajdonítunk a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti viszony helyzetének és jelle­gének. Objektív szükségsze­rűség, hogy békében éljünk (Folytatás a 3. oldalon) A népgazdaság átalakításának stratégiája A közvetlen demokrácia fejlesztése A békéért állhatatosan harcolni kallóié ki: A biztonság garantálása mindinkább politikai feladat

Next

/
Oldalképek
Tartalom