Szolnok Megyei Néplap, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-01 / 27. szám

(Folytatás a 2. oldalról) A helyi személyszállítás utasainak száma öt év alatt 11 százalékkal emelkedett. A növekedés a vidéki váro­sokban és a helyi közlekedé­si járatokkal ellátott közsé­gekben következett be. 1985- ben az autóbuszok utasainak száma az 1980. évit 19 szá­zalékkal múlta felül. A vil­lamosok utasforgalma 3 szá­zalékkal elmaradt az öt évvel azelőttitől. A metrót, első­sorban az új vonalszakaszok üzembe helyezésével össze­függésben, az 1980. évinél 13 százalékkal többen vették igénybe. öt év alatt 415 kilométer vasútvonalat villamosítottak, így a villamosított vonalak aránya megközelítette a 25 százalékot. A villamos von­tatás aránya 51 százalékról 60 százalékra emelkedett. Befeieződött a Budapest Ke­lenföld és a Budapest Nyu­gati pályaudvar rekonstruk­ciója, folytatódott a Záhonyi átrakókörzet fejlesztése. Az autópálya-hálózat 51 kilomé­terrel bővült és 28 kilométer hosszúságú fél-autópálya épült. Befeieződött az Ar- pád-híd rekonstrukciója és a Flórián tér rendezése. 1985- től fogadja az utasokat az új Ferihegy 2 légikikötő. öt év alatt összesen 150 új villamoskocsit 78 troli­buszt, 96 metró-mo­torkocsit, és 4771 au­tóbuszt helyeztek üzembe. Budapesten két új metrósza­kaszon indult meg a forga- lomf összesen 4 kilométer hosszúságban. A személygéo- kocsi-állomány több mint negyven százalékkal emelkedett és 1985. végén meghaladta az 1,4 milliót. A tehergépkocsik száma növe­kedett és az állományon be­lül jelentősen emelkedett a gázolajüzemű teherszállító gépjárművek aránya. .1982-től magánfuvarozók is részt vesznek a közúti személy- és áruszállításban. 1985. év végére a magánta­xisok száma meghaladta a 10 ezret, a teherautófuvarozóké pedig megközelítette a 14 ez­ret. A közlekedés aktív kere­sőinek száma a tervidőszak első négy évében csökkent, 1985-ben kissé emelkedett, így az 1980. évihez képest 1 százalékkal. 3 ezer fővel lett kevesebb. A posta és távközlés beru­házásaira a VI. ötéves terv folyamán számottevően töb­bet fordítottak, mint az előző tervidőszakban. A távbeszé­lő-ellátottság ígv is csak mér­sékelten javult. A bekap­csolt főállomások száma 1985-ben 33 ezerrel, öt év alatt 122 ezerrel, ezen belül a lakásállomások száma 95 ezerrel nőtt. A távhívásba bekapcsolt főállomások ará­nya az 1980. évi 76i százalék­ról 1985-ben 81 százalékra emelkedett és 27 ország he­lyett 84 ország érhető el táv­hívással. A rádióműsorok vételi le­hetősége URH sávon jelen­tősen javult. Emellett a Pe~ tőfi rádió is megkezdte szte­reó adások sugárzását. A televízió adóhálózata 7 fő- és 39 átjátszó adóval bő­vült. Az I. műsorral besugár­zott terület aránya 1985-ben 93 százalék volt. A II. műsor vételi lehetősége az ország területének 54 százalékáról 82 százalékára emelkedett. A posta és távközlés te­rületén az aktív keresők szá­ma öt év alatt 4,5 százalék­kal, 3 ezer fővel emelkedett. A kiskereskedelmi hálózat fejlődéséhez az állami és szö­vetkezeti üzletek kapacitásá­nak bővülése, valamint a magánkereskedők számának növekedése is hozzájárult. A kiskereskedelmi vállala­tok és szövetkezetek üzlet- hálózatuk kapacitását a nagv alapterületű, széles áruvá­lasztékot biztosító áruházak és ABC-áruházak létesítésé­vel növelték, öt év alatt több mint 40 áruház és 250 ABC-áruház nyílt meg mi­közben kis üzletekből lénye­gesen kevesebb lett. összes­ségében az üzletek száma nem változott számottevően, alapterületük azonban kb. 10 százalékkal, az áruforgalmat meghaladó ütemben nőtt 1980—1985 között. A vendéglátóhálózat minő­ségi fejlődését jelentette a< utóbbi években épült repre­zentatív szállodák vendéglá­tóhelyeinek megnyitása. Az italboltok, kocsmák száma öt év alatt kb. 350-nel csökkent. 1985. szeptember 30-ig a szocialista kiskereskedelem szervezetei 4381 boltot és 7294 vendéglátóhelyet, abol­tok 12 százalékát, a vendég­látóhelyek 40 százalékát ad­ták át szerződéses üzemelte­tésre. 1985 közepén a magánke­reskedők kezelésében 18 840 bolt és 5070 vendéglátóhely működött, öt év alatt a ma­gánboltok száma 8900-zal. a bnagán . vendéglátóhelyeké 3600-zal nőtt. Az állami és szövetkezeti kereskedelemben foglalkoz­tatottak száma, különösen a tervidőszak utolsó két évé­ben csökkent. ugyanakkor emelkedett a magánkereske­delemben dolgozóké, öt év alatt a kereskedelem aktív keresőinek száma mintegy 20 ezer fővel .4.4 százalékkal nőtt. A tervidőszak folyamán javult a lakosság közműves vízzel és csatornával való ellátottsága. A közüzemi víz­művek napi kapacitása ot év alatt mintegy 900 ezer köbméterrel nőtt.. A közüze­mi ivóvízzel ellátott neoe*- Spa aránya az 1980 évi 75 százalékról 84 százaikra emelkedett. Kévés kisebb te­lepülések lakosságának, át­meneti megoldásként, oalar- kozva vagv tartályokban iut- tatiák el az egészséges ivó­vizet. A közcsatorna hálózat bő­vítése a korábbiaknál gyor­sabb. de az igényeknél és a vízhálózat fejlődésénél las­súbb volt. Öt ev alatt 2500 km közcsatornát építettek. Ezzel a csatornázott terüle­ten élő népesség aránva meg­közelítette a 46 százalékot. A közüzemek szennyvíz- tisztító kapacitása az elmúlt öt év folyamán mintegy 40 százalékkal bővült. • d981—1985 óvekben kör­nyezetvédelmi beruházásokra mintegy 25 milliárd forintot fordítottak, 8 milliárd foruit- tal 44 százalékkal többet, mint az előző tervidőszak­ban. Különösen a vizek mi­nőségének megőrzésere for­dított összegek emelkedtek számottevőén. A vízgazdálkodásban 3 százalékkal többen dolgoz­tak 1985-ben mint 1980-ban. Nemzetközi gazdasági kapcsolatok A tervidőszak folyamán a kivitel a behozatalnál lénye­gesen gyorsabb ütemben emelkedett. 1985-ben a kivi­tel mennyisége 27 százalék­kal, a behozatalé 6 százalék­kal volt több az 1980. évinél. Az áruforgalmi egyenleg; a kedvezőtlen áralakulás elle­nére, számottevően javult. Nemzetközi kapcsolataink meghatározó tényezője a teryidőszak folyamán a szo­cialista országokkal folyta­tott tervszerű együttműködés volt. A külkereskedelmi for­galom több mint felét ezek­kel az országokkal, túlnyo­mórészt a KGST keretében bonyolítottuk le. Bővültek a kooperációs kapcsolatok, nőtt az áruforgalomban a szakosított termékek aránya. A rubelben elszámolt be­hozatal mennyisége 1985-ben lényegében megegyezett az öt évvel korábbival. Az ener­giahordozók. több fontos nyers- és alapanyag, a beru­házási célú gépek és egyes fogyasztási iparcikkek na­gyobb részét változatlanul ebből a viszonylatból szerez­tük be. A rubel elszámolású kivi­tel, a passzívum mérséklése és az árveszteség ellensúlyo­zása érdekében jelentősen, volumenben öt év alatt 34 százalékkal*efnelkedett. Min­denekelőtt az ipari készter­mékek értékesítése fokozó­dott, de jelentősen bővült az anyagjellegű termékek és a mezőgazdasági-élelmiszer­ipari termékek exportja is. Ebben a viszonylatban. az előző négy évi passzívum után 1985-ben a tényleges fu­varfizetésekkel együtt 255 millió rubel aktívum kelet­kezett. A nem rubel elszámolású forgalom alakulását a terv­időszak folyamán az egyen­súlyi helyzet javításának kö­vetelménye határozta meg. Különösen fokozódott e kö­vetelmény jelentősége az 1981—1982-ben kibontako­zott nemzetközi hitelválság idején. A nem rubel elszámolású behozatal 1985-ben 11 szá­zalékkal több volt az 1980. évinél. A növekedésben nagy szerepe volt az 1985. évi importnak. A nem rubel elszámolású kivitel öt év alatt 22 százalékkal emelke­dett! Ebben a viszonylatban az áruforgalmi egyenleg már 1981-ben egyensúlyba ke­rült. 1982—1984-ben a kivi­teli többlet fokozatosan nőtt. öt év alatt összesen, a tény­leges fuvarfizetésekkel együtt 2,2 milliárd dollár ak­tívum keletkezett, ezen be­lül az 1985. évi kiviteli több­let meghaladta a 300 millió dollárt. A tervidőszak folyamán, a forgalom összetételéből adó­dóan a behozatal árszínvona­la mindkét viszonylatban nagyobb mértékben emelke­dett, mint a kivitelé, a csere­arány öt év alatt 8,2 száza­lékkal romlott. A külgazdasági egyensúly javításában fontos szerep ju­tott a nemzetközi idegenfor­galomnak. 1985-ben 15 mil­lió külföldi látogatott Ma­gyarországra, 1,6 millió fő­vel több. mint az előző év­ben és 1 millió fővel több, mint 1980-ban. A külföldi­ek többsége, 1985-ben kere­ken háromnegyed része, szo­cialista országból érkezett. A Magyarországra érkező külföldiek közül 1985-ben 9.7 millió volt a turista, aki egy napnál hosszabb ideig tartózkodott az országban. A turisták száma 1984-hez ké­pest 1 millió fővel, 1980-hoz képest 0,3 millió fővel emel­kedett, és átlagos tartózko­dási idejük is némileg hosz- szabb lett. Vállalati beruházásokból és külföldi hitelből minden eddigi tervidőszak idegen- forgalmi beruházásait meg­haladó fejlesztések valósul­tak meg. Számos új szállo­da épült és befejeződött több régi szálloda korszerű­sítése. A kereskedelmi szál­láshelyek befogadóképessége öt év alatt 60 ezer hellyel bővült, ebből 9400 volt a szállodai kapacitás növeke­dése. Elkészült a több cél­ra hasznosítható Budapest Kongresszusi Központ. Bőví­tettek korszerűsítettek egyes határátkelő helyeket. Magyar állampolgárok 1985-ben 5,5 millió esetben utaztak külföldre. Ez kissé meghaladja az 1980. évit. A külföldre utazó magyarok túlnyomó része, 1985-ben 4,8 millió fő, a szocialista or­szágokat kereste fél. Az idegenforgalomból származó devizabevételek az ötéves tervidőszak első évei­ben a külföldiek számánál gyorsabban, az utolsó évek­ben annál lassabban emel­kedtek. Az idegenforgalmi kiadások a tervidőszak fo­lyamán jelentősen nőttek. A bevételek és a kiadások egyenlege évről évre szá­mottevő aktívumot biztosí­tott a népgazdaságnak. Beruházás, műszaki fejlesztés A népgazdasági beruházá­sok összege 1985-ben 236— 237 milliárd forint volt, ösz- szehasonlító áron számolva 17 százalékkal kevesebb, mint 1980-ban. Ezen belül a szocialista szervek beru­házásai 190—191 milliárd forintot tettek ki, volume­nük az elmúlt öt év alatt 22 százalékkal csökkent. A la­kossági beruházások emel­kedtek. A VI. ötéves tervidőszak­ban a szocialista szervek be­ruházásaira kb., 935 milliárd forintot fordítottak, közel 100 milliárd forintfal keve­sebbet az ötéves tervben elő­irányzottnál, de mintegy 30 milliárd forinttal többet az éves tervek előirányzatánál. A szocialista szervek beru­házásain belül, az előző tervidőszakhoz viszonyítva a fő termelő ágazatok — ipar, építőipar, mezőgazda­ság — együttes aránya csök­kent, a termelő infrastruk­túra ágazataié együttvéve emelkedett, a nem anyagi ágaké nem változott. A népgazdaság állóeszköz­állománya az öt év alatt több mint 1000 milliárd fo­rint értékű új állóeszközzel gyarapodott, ezen belül a szocialista szervek üzembe helyezett beruházásainak összege mintegy 900 milli­árd forintot tett ki. A beruházásokon belül nőtt az építés aránya. Eb­ben, az építési árak átlagos­nál nagyobb mértékű növe­kedése mellett, szerepet ját­szott az, hogy emelkedett az építésigényes infrastruktu­rális beruházások aránya. A befejezett beruházások megvalósítási ideje a tervidő­szak során lényegében nem változott, továbbra is hosz- szú. A beruházások tényle­ges költségei általában meg­haladták az eredetileg ter­vezettet. A tervidőszak folyamán fokozódott az állóeszközfenn­tartási tevékenység, az e célra felhasznált összeg 1980- ban 99 milliárd forint, 1985- ben mintegy 150 milliárd fo­rint volt. összehasonlító áron a növekedés lényegé­ben megegyezett az állóesz- közál’omány bővülésével. Tudományos kutatásra és műszaki fejlesztésre öt év alatt mintegy 125 milliárd forintot fordítottak, a bel­földön felhasznált nemzeti jövedelemnek átlagosan 3,5 százalékát. A kutatási, fej­lesztési ráfordítások két­harmadát a termelő ágaza­tokban. ezen belül több mint felét az iparban használták fel. Az ipar kutatási-fejlesz­tési ráfordításainak össze­ge a tervidőszak alatt folya­matosan növekedett. Külö­nösen a gépiparban és a vegyiparban volt jelentős a kutatásokra fordított összeg. A műszaki fejlesztési rá­fordítások döntő részét gvártmánykorszerűSítésre. a gyártástechnológia fej­lesztésére. licenc-vásárlások- ra fordították. A műszaki színvonal emelését és egy­ben a kivitel bővítését nem­zetközi együttműködések is segítették. Az ipari szerve­zetek kb. egyharmadának több mint kétezer együttmű­ködési megállapodása van külföldi cégekkel. Az ily módon gyártott termékek aránya a tervidőszak végé­re a termelésben 13 száza­lék fölé, a kivitelben 31 százalékra emelkedett. 1986. január 1-én az or­szág népessége 10 640 000 fő volt, 0,2 százalékkal keve­sebb, mint egy évvel koráb­ban és 0,7 százalékkal keve­sebb az öt évvel azelőttinél. A népesség 1981-ben kez­dődött fogyásának egyik oka a születések számának, illet­ve arányának csökkenése. A születési arányszám alakulá­sa összefügg azzal, hogy a szülőképes korú nők száma öt év alatt 14 ezerrel, 0,6 százalékkal csökkent. A né­pességszám csökkenésének másik összetevője a magas és emelkedő halálozási arány. 1985-ben a népesség fogyásának üteme valame­lyest lassult. 1985-ben 130 000 gyermek született, 5000-rel több mint 1984-ben. Az ezer lakosra jutó élveszületések száma az 1984. évi 11,8-ról 12,2-re emelkedett. 1980-ban 13,9 volt ez az arány. A születé­sek számának növekedésé­hez az 1984-ben módosított és az 1985. év folyamán be­vezetett népesedéspolitikai intézkedések is hozzájárul­tak. 1985-ben 147 000-en hal­taik meg. Az ezer lakosra ju­tó halálozás az előző évivel azonos. 13,8 volt, szemben az 1980. évi 13,6-del. A ma­gas halálozási arányszám hátterében a népesség öre­gedése és egyes korcsopor­tok halálozási arányszámá­nak rosszabbodása áll. A halálozások ok szerinti ösz- szetétele hosszabb ideje alig változik; legtöbben a kerin­gési rendszer betegségeiben halnak meg, ezt követően a daganatos halálozások és az erőszakos halálesetek szá­ma a legnagyobb. A csecse- mőhaladnóság 1983-ig csök­kent, 1984-ben és 1985-ben ezer élveszületettre 20 egy éven aluli haláleset jutott, eggyel több, mint 1983-ban. A népesség iskolázottsági szintje a tervidőszak folya­mán tovább emelkedett. 1980 óta a 15 éves és idősebb né­pességből 66 százalékról 72 százalékra emelkedett a be­fejezett általános iskolai, vagy annál magasabb vég­zettséggel rendelkezők ará­nya. A 18 éves és idősebb népesség 27 százaléka leg­alább befejezett középiskolai végzettséggel rendelkezik, szemben az 1980. évi 23 szá­zalékkal. A felső fokú vég­zettségűek száma 21 száza­lékkal magasabb, mint 1980- ban, volt. Jelenleg a 25 éves és idősebb népesség 8 szá­zaléka diplomás. Ez 1980- ban 6,5 százalék volt. 1985-ben és a VI. ötéves tervidőszakban az aktív ke­resők száma csökkent. A mérséklődés egyrészt azzal függ össze, hogy a nyugdíj­korhatáron felüliek közül egyre kevesebben folytatnak aktív kereső tevékenységet, másrészt azzal, hogy a mun­kavállalási korú népesség száma csökken. 1986. január 1-én az aktív keresők szá­ma 4 877 000 fő volt, 36 000 fővel kevesebb, mint egy év­vel korábban és 138 000 fő­vel kevesebb az öt évvel azelőttinél. Arányuk az or­szág népességén belül némi­leg visszaesett, az öt évvel korábbi 46,8 százalékról 45,8 százalékra. Jövedelem, fogyasztás, életkörülmények A lakosság összes jövedel­me nominálértékben 1985- ben mintegy 8 százalékkal, az utóbbi öt évben 48 száza­lékkal növekedett. A fo­gyasztói árak színvonala öt év alatt 39 százalékkal, a tervben számítottnál na­gyobb mértékben emelke­dett. Ezen belül az 1985. évi áremelkedés az előző évi­nél mérsékeltebb és az éves tervben számítottnak megfe­lelő mértékű, 7 százalék volt. Az egy lakosra jutó re­áljövedelem a tervidőszak­ban szerény ütemben, de fo­lyamatosan, öt év alatt 7— 8 százalékkal, lényegében a tervezettnek megfelelően emelkedett. A reáljövede­lem emelkedésében jelentős szerepe volt a társadalmi jövedelmek 14 százalékos növekedésének, de a kiegé­szítő tevékenységek terjedé­se nyomán kb. 3,5 százalék­kal emelkedtek a munkajö­vedelmek is. 1985-ben a munkások és alkalmazottak egy keresőre jutó bruttó havi átlagkere­sete kereken 6000 forint, a mezőgazdasági szövetkeze­tekben dolgozók közős gaz­daságból származó átlagke­resete 5290 forint volt. A munkások és alkalmazottak égy keresőre jutó reálbére 1985-ben némileg, mintegy 0,5 százalékkal, a mezőgaz­dasági szövetkezetekben dolgozók közös gazdaságból származó reálkeresete pedig kb. 1 százalékkal növekedett. Az 1982—1984. években be­következett mérséklődés kö­vetkezeiében 1985-ben a re­álbér és a reálkereset szín­vonala egyaránt mintegy 5 százalékkal alacsonyabb volt az 1980. évinél. A nyugdíjak és a pénzbe- ni társadalmi juttatások ösz- szege 1985-ben folyó áron kb. 138 milliárd forintot tett ki. Nyugdíjakra 92 milliárd forintot fizettek ki. Ez az összeg az 1980. évit 64 száza­lékkal .haladta meg. öt év alatt 217 600 fővel. 10,5 szá­zalékkal nőtt a nyugdíjasok száma és 1985 végén 2,3 mil­liót tett ki. Az átlagos ha­vi nyugdíjak öt év alatt 48 százalékkal emelkedtek, ha­vi összegük 1985-ben 3350 forint volt. Családi pótlékra 1985-ben 21,3 milliárd forintot fizet­tek ki, 53 százalékkal többet az 1980. évinél. A növekedés elsősorban abból származott, hogy a tervidőszak során hozott intézkedések eredmé­nyeként a családi pótlék gyermekenkénti összege emelkedett a családi pótlék­ban részesülő családok, il­letve gyermekek száma is magasabb volt 1985-ben, mint 1980-ban. 1985. március 1-ével beve­zették a gyermekgondozási díjat. Ezt az év végéig át­lagosan 67 ezer anya vette igénybe, a részükre kifize­tett díj 1,6 milliárd forintot tett ki. A gyermekgondozá­si segélyt igénybevevők szá­ma 1985-ben 150 ezer volt, gyermekgondozási segély cí­mén 2,8 milliárd forintot fi­zettek ki. A gyermekgondo­zási díjban és gyermekgon­dozási segélyben részesülők együttes száma annyi volt, mint 1984-ben a gyermek- gondozási segélyt igénybeve­vőké. A kétféle jogcímen ki­fizetett összeg 30 százalék­kal meghaladta az 1984. évi gyermekgondozási segély összegét. A három éven aluli gyer­mekek mintegy 15 százalé­kát bölcsődében látják el. Ez az arány öt év alatt alig változott. A bölcsődei ellátás feltételei a tervidőszak fo­lyamán javultak; a férőhe­lyek valamint a szakképzett gondozónők száma emelke­dett, a beíratott gyermekek száma csökkent. A zsúfolt­ság mérséklődött és egy gondozónőre kevesebb gyer­mek ellátása hárul. 1985-ben a lakosság egy főre jutó fogyasztása 1—1,5 százalékkal, az utóbbi öt év alatt kb. 7 százalékkal nőtt Az átlagot jóval meghala­dóan, mintegy 15 százalék­kal emelkedett a tervidőszak folyamán a szolgáltatások igénybevéteje. Az élelmiszer-fogyasztás vi­szonylag mérsékelten, öt év alatt 4 százalékkal növeke­dett, összetétele korszerűbb lett. Az egy lakosra jutó hús- és halfogyasztás az 1980. évi 74 kg-ról közel 80 kg-ra emelkedett, továbbá nőtt a tej- és tojásfogyasztás is. Nem történt érdemi válto­zás a lisztfélék, valamint a zöldség és gyümölcs fogyasz­tásában. A takarékbetét-állomány 1985. év végén 244 milliárd forintot tett ki. Ez az egy évvel korábbit 24,7 milliárd forinttal az 1980. évit 99 mil­liárd forinttal haladta meg. A megtakarításokat növelte, hogy a lakosság az utóbbi években mintegy 2,3 milliárd forint értékben vásárolt köt­vényeket. Tovább javult az egészség- ügyi ellátottság. A 10 ezer lakosra jutó orvosok száma az 1980. évi 28,8-ről közel 33-ra emelkedett. Az 1980 óta létesített általános orvo­si, valamint gyermekorvosi körzetek száma 359 volt. Az egy körzeti és gyermekkör­zeti orvosra jutó lakosok száma az 1980. évi 2104-ről 1939-re csökkent. 1981—1985-ben a fejleszté­sek és megszűnések követ­keztében a működő kórházi ágyak 6zárna közel 6700-zal, 102 ezerre bővült. 1985-ben 10 000 lakosra 95,9 kórházi ágy jutott Nőn valósult meg az ágyösszetétel kívá­natosnak tartott módosítása. A szociális otthonok férő­helyeinek száma mintegy 3 ezerre, a tervezettnél mér­sékeltebben emelkedett és 1985 végén meghaladta a 37 ezret. 1985-ben az óvodáskorú gyermekek 91 százaléka járt óvodába. Az óvodások csök­kenő létszáma mellett az in­tézményhálózat folyamatos fejlesztése lehetővé tette az ellátás minőségi javítását. Az egy óvodai csoportra ^ jutó gyermekek száma 26 fő, ez 1980-ban 31 fő volt. Az 1985/86. tanévben az általános iskola nappali ta­gozatán 1298 ezren tanulnak, 136 ezer fővel többen az 1980/81. tanévinél. A lét­számemelkedés 1984—1985 között mérséklődött. Az ál­talános iskolai ellátás tár­sadalmi-gazdasági program­jának eredménye, hogy a nagylétszámú korosztályok iskolába lépésével az oktatás korábbi feltételei általában nem romlottak, egyes terüle­teken javultak. 1981—1985 között 5244 új osztályterem épült, az összes osztályter­mek #12 százaléka Az általános iskolákban 1985-ben 88 ezer pedagógus tanított, 13 ezer fővel több, mint 1980-ban. Az egy peda­gógusra jutó tanulók száma nem érte el a 15 főt. Az egy tanulócsoportra jutó tanulók száma 27 fő, kevesebb, mint a korábbi években volt. A váltakozva tanulók aránya az 1980/81. tanévinek csaknem felére, 12,3 százalékra csök­kent. A tanulók 43 százaléka napközis, 54 százaléka étke­zik az iskola szervezésében. A 8 osztályt befejezők több mint 93 százaléka továbbta­nul ; a korábbiakhoz hasonló­an fele középiskolában, fele szakmunkásképző, illetve szakiskolában. A középisko­lák nappali tagozatain töb­ben, a szakmunkásképző is­kolákban kevesebben tanul­nak, mint az előző tanévben. A felsőoktatási intézmé­nyekben több mint 99 ezren, ebből 64 ezren nappali tago­zaton tanulnak. A 18—22 éves népességből felsőokta­tásban részesülők aránya változatlanul 9,9 százalék. A nappali tagozatos hallgatók közel fele lakik diákotthon­ban. 1985-ben 25 ezren fe­jezték be felsőfokú tanul­mányaikat. Több mint 14 ezer fő, a megfelelő korosz­tály 11 százaléka nappali ta­gozaton végzett. Központi Statisztikai Hivatal

Next

/
Oldalképek
Tartalom