Szolnok Megyei Néplap, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-24 / 46. szám
1986. FEBRUÁR 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A hót filmjeiből ír Vonzó cím, kétségtelen de „visszaüt”, nem fedi a film tartalmát. így aztán azok a nézők, akik netán azért váltanak jegyet Julius Machuls- ki filmjére, hogy közelebbről ismerkedjenek a kedvükre való misszióval, a lengén vagy éppen sehogy sem öltözött „misszionáriusokkal”, csalódottan távoznak a moziból. Netán elismerik, hogy sziporkázóan szellemes fiL met láttak, dehát mást vártak, másra készültek. Főleg azök lehetnek mérgesek — titokban persze, hogy a partner észre ne vegye harapásukat — akik édeskettesben ültek be a zsöllyébe, egy kis „hangulatteremtésre”. No persze láthatunk ebben a filmben is egy két pi- kánsabb jelenetet, de ez inkább csak „díszítés”, utalás aura, amit csinálni szabad, de nyíltan beszélni róla nem ildomos. A kitűnő lengyel rendező, a híres Vabank című film alkotója igaz, hogy a férfi és a nő kapcsolatát vizsgálja. de nem csupán a filmgyári hálószobában, hanem a manapság oly elterjedt, népszerű „mi lenne ha...” feltételezéssel teremt lombikhelyzetet. A lombikban két férfi van, éppen tartás hibernálásükből ébredeznek. A helyzet eddig nem abszurd, s sci-fi- ig sem jutott még el, hiszen a hitbernálás egy tudományos kísérlet része volt. Igen ám, de — itt csgvar egyet a sztorin a forgatókönyvíró — közben történt egy és más a világban. , A „közben” meghatározatlan időt jelent, eleget ahhoz, hogy a nő>k elfelejtsék a férfiakat: egyáltalán ismeretlenné vált számukra a teremtés koronáinak fogalma is. „Közben” ugyanis termonukleáris háború pusztította el a világot, még pedig olyan háború, amelyben — adott helyszínen — csak a nők maradtak meg, a férfiak egytől egyig elpusztultak. Pontosabban az a két férfiú maradt csak csupán életben aki vállalta a tudományos kísérletet, a hibermálást. Megakadna a történet, ha az atombiztos óvóhely-város — jobb fogalom hiányában nevezzük így a helyszínt — csinos szép hölgyei nem bukkannának rá a férfiak hi- bernáló kamrájára. Mindez csak a film expozíciója, a történet azután válik igazán „magvassá”. Nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy mire vagyunk mi jók, mi férfiak, a Teremtés koronái — tudatosan nagy t-vel! — a nőknek -i- ha azok nem tudják, hogy mire vagyunk képesek. Egyáltalán: semmit se tudnak rólunk. A sci-fi e nagyon is gyakorlatias kérdésfelvetéssel egy nagyszerű szatíra lehetőségét teremti meg. A rendező és kitűnő színészei — mindenek előtt a két „őslényt” alakító színész. Jerzy Stuhr és Oldiierd Lukasiewicz — alaposan ki is használják a „helyzetet”, olyan véleményt alkotnak, hogy kapkodhatják a fejünket. Enyhén szólva nem nőpárti Julius Machulski, de igen korrekt. Nézőpontja Ráth— Végh István egyik kitűnő könyvét juttatja eszünkbe. Ráth—Végh hosszasan, vé- gehossza sincs dokumentálja, hogy mi minden „bűn” terheli az emberiség kultúrtörténete során a nők lelki- ismeretét, majd az írása végén — egy tömör mondattal — megkérdezi: De mindezt kikkel követték el a nők....? A válasz nem lehet sejtelmes. Különösen azoknak tetszik majd a Szexmisszió, akik észreveszik a filmburleszkek közé ágyazott. igen finom társadalombírálatát is. Az mindenesetre nagy elégtétel, hogy a filmbéli, tökéletesen szervezett női társadalomban micsioda ri- billiót tud okozni két férfi. Bár azt hiszem, fordítva se lenne ez másképpen... — ti — Napirenden a kórusmozgalom helyzete Közgyűlést tartott a KÓTA Szombaton délelőtt a KISZ KB székhazában megkezdődött a Kórusok Országos Tanácsának közgyűlése. A résztvevők köszöntésére a Budapesti Tavasz nőikar kórusműveket adott elő. A legutóbbi közgyűlés óta eltelt négy esztendő tapasztalatait Tóthpál József, a KÖTA főtitkára vette számiba. Beszámolójában megállapította. hogy az utóbbi években kedvezőtlenebbekké váltak a kórusmozgalom társadalmi feltételei. Ennek — mondotta — bizonyára vannak kifejezetten szakmai okai is, ám a legdöntőbb okok a lakosság életmódjának. értékrendjének, a szabadidőben végzett közösségi tevékenység tendenciáinak megváltozásában, s végül a gazdasági támogatás mértékének csökkenésében rejlenek. Ennek következtében 2561-ről 2195-re csökkent például az amatőr ének-zenei együttesek száma, a taglétszám pedig 52 ezerről 46 ezerre fogyatkozott. Ami viszont örvendetes: nőtt a magas művészi színvonalon megszólaló együttesek szá- xna. A beszámoló hallgatósága ezMtán a kórusmozgalom 1982 és 1985 közötti időszakának rendezvényeiről kapott áttekintést. A legkiemelkedőbb esemény Kodály Zoltán 100. születésnapjá.- nak megünneplése volt: 1982. decemberében egymást érték a kórushangversenyek szerte az országban. Tóthpál József beszámolója után élénk vita bontakozott ki. A közgyűlés meghatározta az elkövetkező évek célkitűzéseit is. Ezek isze- rint a jövőben méginkább arra kell törekedni, hogy az együttmiuzsikálés mind több ember öröme, közös szórakozása legyen. A közgyűlés befejezéseként újjáválasztották a KÓTA vezetőségét, amelynek elnöke ismét Makiári József lett. KI tud többet a Szovjetunióról7 Tiszafüredi és szolnoki középiskolások az első helyen A Művelődési Minisztérium, a KISZ KB és a Magyar —Szovjet Baráti Társaság országos elnöksége minden évben meghirdeti a Ki tud többet a Szovjetunióról? vetélkedősorozatot középiskolások számára. Az idei verseny megyei döntőjét szombaton rendezték meg Szolnokon. A gimnazisták a Pálfy János Műszeripari és Vegyipari Szakközépiskolában gyülekeztek. A hat egyenként négytagú csapat az elődöntőkön szerzett eredményei alapján került be a döntőbe. Ott voltak a tiszafüredi Kossuth. a szolnoki Verseghy, a jászárokszállási Sólymos Ignác, a kunszentmártoni József Attila, a jászapáti Mészáros Lőrinc és a törökszentmiklósi Bercsényi gimnázium képviselői. Miután a résztvevők sor- számhúzáEsail eldöntötték* a válaszadások sorrendjét, mintegy bemelegítésként villámkérdéseket kaptak. A kérdések többek ’között a Szovjetunió oktatáspolitikád jából, technikai eredményeiből merítettek. A válaszokból kiderült, hogy a fiatalok alaposan felkészültek a vetélkedőre. Ezt a 'következő, a földrajzi kérdésekre éoülö fordulóban is bebizonyították: néhány jellemző információ alapján földrajzi területeket kellett megnevezniük. A harmadik fordulóban neves szovjet politikusoktól vett idézetek hangzottak el, a feladat természetesen az volt, hogy az idé- • zett személyiséget ismerjék fel a versenyzőik. Ezután következett a döntő legnehezebbnek bizonyult fordulója: zenei és irodalmi részleteket játszottak be. amelyek alapján ki kellett találni a szerzőket. A forduló után kisebb vita alakult ki a zsűri és néhány versenyző között. Ez utóbbiak azt kifogásolták, hogy a feladat zenei műveltséget feltételez, a botfülűek ’ tehát „elvéreztek”. A zsűri érvelése elfogadható volt: valamennyi részlet gyakran hallható, és olyan zeneszerzőktől származott, akiket ismerni hozzátartozik az általános műveltséghez. Az ötödik fordulóban azonban ismét remekeltek a diákok: történelmi eseményeket kellett, felismerniük hiányos információkból. Azaz váriaszthattak hoey a hol. a mikor és a mi adatok közül melyikre ..nem kíváncsiak” így különböző pontszámokhoz juthattak. Az utolsó fordulóban kérdéseket húztak a fiatalok. A kérdések rendkívül széles körűek voltak a nagy honvéd^ háború eseményeitől a Szovjet tudomány történetén át a technikai fejlődésig. A megyei döntő végső sorrendje nem hozott meglepetést, hiszen az első helyen a Tiszafüredi Kossuth Gimnázium csapata végzett. A fürediék nem először igazolták, hogy többször is méltán jutottak már el a vetélkedő legmagasabb szintű döntőjéig. A második helyezett a Szolnoki Verseghy Gimnázium „négyesfogata” lett. ók nyolcam képviselik majd a megye középiskoláit az országos elődöntőn, amelyre „házi feladatot” is kaptak. A .gimnazistákkal egyidő- ben vetélkedtek a felnőtt, levelező tagozatos középiskolások is. akik a Szovjetunió című folyóirat tavaly október—november—decemberi számából készültek fel a megyei vetélkedőre. Közülük az első helyet a Szolnoki Vásárhelyi Pál Közgazdasági és Postaforgalmi Szakközépiskola csapata szerezte meg, a második helyen pedig a Mezőtúri Dózsa György Mezőgazdaságii Gépészeti Szakközépiskola együttese végzett. E két csapat jutott tovább a területi döntőre.- bj II népdal nem pusztán eszköz Az Élet és Irodalomban tavaly november végén indulatos írás jelent meg Citerás nemzet leszünk? címmel. Szerzője Pribojszky Mátyás citeraművész, aki — idestova klót évtizede — nemcsak hazai és külföldi koncertjeivel, de fáradhatatlan nevelő, szervező tevékenységével is bizonyítja, hogy zenei életünkben, népzenei kultúránkban a jelenleginél nagyobb elismerést érdemelne a citeramuzsika. Az ÉS-ben megjelent írásának első mondatait érdemes idézni — akár az alább következő beszélgetés mottójaként is: „Nem vagyok pedagógus, csak egyszerű citeraművész. látszólag jogtalanul avatkozom olyan nagy fontosságú kérdésekbe, mint az iskola ének-zenei nevelése. De annak átéléséhez, hogy -ez iskolai ének-zenei oktatásunk helyzete mennyire elszomorító, elegendő a Kodály Társaság ÉS-beli nyílt levele, majd Szokolay Sándor megrázó hangú nyilatkozata a tévében. Ha igaz, amit állítanak — s ki kételkedne ebben? — úgy vélem, minden ami a jelenlegi állapoton segíthet, fontos lehet. Még a citera is”. — Az említett cikk meg. lehetősen nagy visszhangot váltott ki. A levélbeli reagálások egy részét közzé is tette, szintén az ÉS hasábjain. 0n mit tart mindebből a legfontosabbnak? — Elsősorban természetesen azt, hogy — ezúttal is bebizonyosodott, a citerás mozgalom erőteljes, alulról jövő, demokratikus mozgalom, amely a maga eszközeivel nagyon sokat tehet azért, hogy ne csak a határokon túl, de a határokon innen is zenei nagyhatalomnak érethessük magunkat. Nagyon fontosnak tartom azoknak a pedagógusoknak, együttesvezetőknek az észrevételeit, akik kimondják, hogy az iskolai ének-zenei nevélésbe mindenképpen integrálni kellene a népihangszeres oktatást is. — Ezzel kapcsolatban mi a zeneoktatás „hivatalos” álláspontja? — Röviden úgy foglalhatnám össze: nincs igény a népihangszeres oktatásra. És különben is — teszik hozzá Exkluzív interjú teljes joggal — a Kodály- módszer a magyar népdalra épül. Ugyanakkor az is igaz, hogy a népdal — amelynek ma is élőnek, úgyszólván minden pillanatban jelenlevőnek kellene lenni, — az oktatás mechanizmusában szimpla eszközzé, a szolmi- zálás „gyakorlóterepévé” vált. Egyszóval: önámításon alapuló, mesterséges elutasításról van szó. — Világot járt ember — külföldön milyen idevágó tapasztalatokat szerzett? — Csak egyetlen példát. Bulgáriában, Kötélben külön akadémiája van a népihangszeres zenének, ahol hangszeres játékot, zeneszerzést egyaránt tanulnak. Az innen kikerülő zenepedagógusok, muzsikusok, zeneszerzők munkássága nemzeti zenekultúrájuk lényegét képezi. — A népzenei mozgalom, ,ezen belül a citerazenekarok mivel vonzzák a résztvevők tízezreit? — Azzal, hogy a népdal ebben a struktúrában nem vált eszközzé, hanem megmaradt annak ami: életünket megszépítő varázsos élménynek. Hogy erre milyen erős az igény, jó példa lehet a Citenábarátok Klubjának rövid, háromesztendős története. Azzal a szerény céllal alakult, hogy összefogja a citerások, zenekarok, hangszerkészítők, énekesek munkáját. Ma több mint ezer tagja van, a Magyarok Világszövetsége révén nemzetközivé is bővült. A Soros- alapítvány révén olyan vi- deoberendezéshez jutottunk, amelynek segítségével a nyári táborokban, továbbképzéseken kitűnően lehet tanítani a citerajáték technikáját, illetve korrigálni a hibákat. — Jó ismeri a Szolnok megyei citerásokat is.yMi a véleménye róluk? — A Csider István vezette mezőtúri Szivárvány cite- razenekar tevékenységét példamutatónak tartom; ez az ország első számú együttese. Az ő munkájuk egyébként nagyszerű példa arra, hogy a citera nem pusztán népdalcsokrok előadására hivatott hangszer, hanem megfelelő felkészültséggel komolyzenei műveket is meg lehet rajta szólaltatni. Most tanulják Bocherini Menüettjét; e zene eredetileg húros- pengetős hangszerekre íródott. de Csiderék földolgozták már Brahms Három magyar táncát is. Útkeresésük — mert hiszen arról van szó — valószínűleg komoly eredményekkel jár. — A citerás mozgalom „országos ügyeinek” szervezése mennyiben befolyásolja előadóművészi tevékenységét? — Kevesebb fellépést vállalok, ugyanakkor a játékomnak — s ebben bizonyos vagyok — nagyon sokat használt az a sok-sok tanulás, zenélés, amiben részem volt a citerások nagy közösségében. Az öncélú csillogást, a technikai magamutogatást ma már nélkülözi a játékom. Hadd mondjak el egy példát. Harmincesztendős koromig szinte az érthe- tetlenségig hadartam. Egy- Szdr magnóról meghallgattam, hogyan is beszélek. Megdöbbentem, és csatlakoztam egy irodalmi színpadhoz, hogy megtanuljak érthetően beszélni. Megtanultam. Citerajátékommal is ilyesmi történt. Több tanítványom (köztük vannak már nálam jobbak is!) játékában az én hibámat, a „hadarásomat” fedeztem fel. Azóta a citerán is „tiszta szövegmondásra” törekszem, s ezt követelem meg a tanítványaimtól. Vágner János „...Rút dolog a’ maga hazájában tudatlan jövevénynek lenni" fl jászok és kunok első történetírója 230 éve született Horváth Péter „...Vizsgáld meg nemzetednek eredetét, a történt dolgait, és a jegyző könyveknek emlékezeteié, mert a rút dolog a’ maga hazájában tudatlan jövevénynek lenni”. — ezekkel a szavakkal vezette be 1823-ban megjelent könyvét Horváth Péter. Jászjékóhalmán született, 1756, február 19-én. Kitűnő eredménnyel tanult a jászberényi, majd az egri gimnáziumban. 1785-ben végezte el a jogi tanfolyamot és a jászkun kerületek másod- iegyzői állását kapta meg. Egy évvel később a jászberényi gimnázium igazgatója lett, és az is maradt huszonkét éven át. Horváth Péter már korábban is érdeklődött a történelem iránt. Gyűjteni kezdte a jászkunok történetére vonatkozó anyagot. Úttörő munkája a tudományos világ érdeklődését is felkeltette. 1800-ban rendezte az összegyűjtött anyagot, és bemutatta a jászkun-kerületi közgyűlésnek a kinyomtatás szándékával. A korabeli dokumentumok szerint „Horváth Péter vicenotánius úr in publico meigdicsértetett”. Munkáját három rangos közéleti ember bírálta felül, és fél év múlva a közgyűlés elhatározta a kerületek költségén történő kinyomtatást. A mű ezer példányban jelent meg Pesten latin nyelven: Commentatlo de i ni ti is , ac maioribus Jazygum et Cumanorum eo- rumque constitutionibus címmel. A jászkunok törtéflz ÍKV kedvezményes künyvakciéja Az Állami Könyvterjesztő Vállalat mától ismét megrendezi általános, a vállalat valamennyi boltjára kiterjesztett félárú könyvvásárát. Százmillió forintos árukészlettel — 1983 előtt, illetve 1983-ban megjelent könyvekkel— két héten át, március 8-ig várják a vásárlókat. A vállalat 130 boltja és mintepr félszáz üzemi terjesztője, illetve utcai pavilonja más-más választékot kinél, s a 'készlet szinte naponta változik. A két hét folyamán a szakkönywboltok is féláron' adják az akcióba bevont kiadványokat. netét elsőnek feldolgozó könyvnek jelentős sikere volt. A szerzőt előbb kerületi főpénztárnoikká, majd 1808- ban nádori alkapitánnyá választották meg. Ekkor megvált a gimnázium igazgatói tisztségétől, de történeti munkáját továbbra is folytatta. A’ Nemzet kedvéért írta, és közre botsátotta” az Értekezés a kunoknak és jászoknak eredetekrül, átoknak régi és mostani állapot- jukról cimű művét, mely szintén Pesten jelent meg 1823-ban magyar nyelven. Horváth Péter Jászberényben halt meg 1829. február 24-én, 73 éves korában. Munkáját hosszú évtizedeken át szinte egyedüliként forgatták a kutatók — hiányosságai ellenére is. Fodor Ferenc A Jászság életrajza című művének megírásánál is fontos kútfőként kezelte. Neve az Életrajzi Lexikonban nem szerepel, de szőkébb hazájában nem merült feledésbe. Halálának 150. évfordulóján Jászjákóhal- mán utcát neveztek el róla. nevét viseli a jászjákóhalmJ honismereti szakkör és a jászberényi könyvtár egyik brigádja is. Fodor István Ferenc Szexmisszió
