Szolnok Megyei Néplap, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-03 / 28. szám

1986. FEBRUÁR 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A munkásőrség tiszteletet vívott ki (Folytatás az 1. oldalról) rozatoknak és a felsőbb pa­rancsnoki követelmények­nek. Az értékelést követően Nagy György és Zagyi János átadta a kunhegyesi Kunság Népe Termelőszövetkezet képviseletében megjelent Lengyel Zoltán tsz-elnöknek és Herbály Imre párttitkár­nak az országos parancsnok által adományozott díszok­— A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága, a Magyar Népköz- társaság kormánya és a Munkásőrség Országos Pa­rancsnoksága nevében tisz­telettel köszöntőm a Karcagi Zalka Máté Munkásőregység állományát 1986. évi ünnepi állománygyűlésük alkalmá­ból — mondotta bevezetőül. Köszöntőm önöket, akik személyükben a Nagykunság északi felének 99 munkahe­lyét, többségükben a karca­gi, kisújszállási, tiszafüredi, kunhegyesi, abádszalóki, ti- szaszentimrei és kunmada­ras! üzemek, termelőszövet­kezetek, intézmények dolgo­zó kollektíváit képviselik. levelet és plakettet a mun­kásőrséget segítő tevékeny­ségéért. A szolgálati érdemérmek különböző fokozatainak át­adása után köszöntötték a 25, illetve 20 éve szolgálatot teljesítő munkásőrök felesé­geit, majd a Dózsa György Üti Általános Iskola úttörői műsorral kedveskedtek a résztvevőknek. A munkásőr- jelöltek eskütétele után Czi- nege Lajos mondott beszé­det. rendszert és készek arra, hogy szükség esetén fegyver­rel is megvédelmezzék. A szocializmus, a társadal­mi haladás minden magyar- országi hívét jó érzéssel töl­ti el az, hogy a munkásőr­séget létrejötte óta úgy mi­nősíthetjük, mint amely ma­radéktalanul betölti rendel­tetését; minden tekintetben megfelel annak a célnak, amelyet eléje tűztek létreho­zatalakor. A testület tagjai munkájuk, munkahelyi napi feladataik becsületes teljesí­tése mellett maradéktalanul eleget tesznek a kiképzés, a felkészülés, a szolgálat egész embert kívánó követelmé­nyeinek. Mindez joggal von­ségi kötelékbe tartozó mun­kásőr szolgálati kötelezettsé­geinek teljesítéséhez. A munkásőrök, a munkás­őrség iránti tiszteletet külön is növeli, hogy a testület, annak egységei és közvetle­nül az egyes munkásőrök — a példás szolgálatteljesítés, a munkában való helytállás mellett — számottevő részt vállalnak az ifjúság hazafi­as, szocialista szellemű ne­veléséből. Hosszú listát ten­ne ki, ha akárcsak felsorol­ni akarnánk azokat a külön­féle formákat és módszere­ket, amelyek alkalmazásával a munkásőrség immár hosz- szú ideje állandó jelleggel részese a felnövekvő nemze­dékek felkészítésének az életre, a munkára, a felnőtt emberre háruló feladatok becsületes teljesítésére. Mondhatnánk persze, hogy mindebből magának a mun­kásőrségnek is meg van a maga haszna. Ez természe­tes. Kétségtelen, megnyilvá­nul abban is, hogy a fiatal­ság soraiból sincsenek után­pótlási gondjai. Ez azonban a teljes igazságnak csak egy kis hányada. Az egész ma­gyar ifjúság, egész társadal­munk látja sokféle módon hasznát ma és a jövőben is mindannak, amit a munkás­őrség tesz a fiatalság neve­lésében. Kemény munka és Czinege Lajos beszéde Az egységgyűlést a kunhegyest Dózsa György Üti Általános Iskola tornatermében tartották Belpolitikai életünk, gaz­dasági helyzetünk és az ak­tuális külpolitikai kérdések elemzése után a következő­ket mondta: — Nagyon nagy dolog, hogy munkásőrségünk egy híján immár 30 éve szünte­lenül erősödve és fejlődve, szilárdan áll helyt államunk, társadalmi rendünk, a nép­hatalom védelmében — s egyidejűleg az általa védel­mezett társadalmi rend sok­féle pozitív vonását juttatja kifejezésre ország-világ szá­mára egyértelműen, kétség- bevonhatatlanul. Mindenek­előtt a munkásőrségben, an­nak egész tevékenységében — az önök és harcostársaik helytállásában — kézzel fog- hatóan kifejezésre jut, hogy a dolgozók milliói nemcsak,' hogy helyeslik, hanem — ami ennél is sokkal több — magukénak tekintik ezt a ja maga után azt az egyér­telmű, senki által meg nem kérdőjelezhető bizalmat és megbecsülést, amely mun­kásőrségünket társadal­munkban övezi. A tekintély kivívásában kétségtelenül elsősorban a munkásőrség kötelékébe tartozó elvtár­saknak van döntő szerepük. Amint az itt átnyújtott néhány elismerés is repre­zentálja: nem lebecsülendő az aktív munkásőrök „hátor­szágának”, a munkásőri hi­vatást gyakorló férjjel egyetértő, tevékenységét tá­mogató, a családi élet közös terheiből emiatt többet vál­laló feleségnek, a hozzátar­tozóknak, a családnak az ér­deme sem. De szólni kell itt azokról a munkahelyi közösségekről is, amelyek megértő, aktív támogató magatartással — ha kell konkrét segítséggel — járulnak hozzá a közös­helytállás az ára annak, hogy a munkásőrség kivívta azt a tiszteletet és megbe­csülést, amely most övezi. Ez a minősítés természete­sen erőt ad — erőt kell, hogy adjon — a további felada­tokhoz. ■ Befejezésül kifejezte tár­sadalmunknak azt az igé­nyét, hogy a munkásőrség majd három évtizedes ta­pasztalattal a birtokában az eddiginél is hatékonyabban és magasabb színvonalon .teljesítse kötelezettségét, azokat a megtisztelő fela­datokat, amelyeket a dolgo­zó nép szolgálatában rá ki­róttak. Czinege Lajos beszéőé után az egri helyőrség zene­kara adott műsort, majd az Internacionálé hangjaival véget ért az egységgyűlés. N / S. B. Fotó: Tarpai Z. Új búzafajták Martonvásárról A Hűtőgépgyár újdonságai a párizsi vásáron Bútordarabnak is beillik az abszorpciós bárszekrény Űjabb, bőtermő búzafajtá­kat hoztak létre a Magyar Tudományos Akadémia Mar- tonvásári Mezőgazdasági Kutató Intézetében. Az igen korai- érésűek csoportjába tartozó MV 14 és a középké­sői érésű MV 15-ös búza mór az állami elismerést is megkapta. A mezőgazdasági nagyüzemek ebben az esz­tendőben körülbelül 3—3 ezer hektár bevetésére ele­gendő vetőmagot kapnak be­lőlük. A francia fővárosban nagy érdeklődés kíséri a magyar részvételt a háztartási fel­szerelések és berendezések párizsi szakvásárán, amelyen évről évre felvonul a világ gyártóinak színe-java. A ki­állításon idén a 75 éves Ma­gyar Hirdető szervezésében öt magyar vállalat, a Le- helex. a Ferunion, az In- dustrialexport, a Transelekt- ro és az Elektroimpex mu­tatja be iparunk termékeit, összesen 190 négyzetméteres területen. Az öt magyar vállalat kö­zül a Leheleket gyártó Hűtőgépgyár vívta ki eddig a legjelentősebb pozíciókat a francia piacon. Hűtőgépe­ik eddigi skálája mellett a vásáron először jelentkeznek 280 literes kétajtós hűtő­szekrénnyel, amit március­tól kezdenek szállítani Fran­ciaországba. A jászberényi gyár 30 és 55 literes .szobai abszorpciós bárszekrények­kel is akarja bővíteni válasz­tékát a két ízléses bútorda­rabnak is beillő készülék példányai már láthatók. Új év, új elképzelések Nem a legjobb idők járnak manapság az építőiparra, a SZOTÉV-nek azonban — a vevők néhány éve visszaszerzett bizalmá­nak köszönhetően — erre az évre is ele­gendő munkája van. Gondot inkább az okoz, hogy miként tudnak minél többet elvégezni a lehetséges feladatokból? A vállalati tanács elnöke többek között az erők mozgósítására kidolgozott új vezetői érdekeltségi rendszerről beszél. A tiszafüredi Ganz Danubius igazgatója pedig arról, hogy a biztos piacot jelentő szovjet kapcsolatok mellett a gyár miként kíván új vevőket megnyerni, hogyan pró­bál újszerű műszaki feladatok megoldásá­ra is alkalmassá válni. A bér vissza is kérhető Krasznai Andor, a Szol­nok Megyei Tanács Építő­ipar^ Vállalat gazdasági igazgatóhelyettese, a válla­lati tanács elnöke: — 1985-ben igen eredmé­nyes évet zártunk: termelé­sünk az előző esztendeit több mint 70 millió forinttal meghaladva, elérte a 400 millió forintot, nyereségünk az 1984-esnél várhatóan 9 millióval több. 23.5 millió forint lesz. Ez a gyors növe­kedés tette lehetővé dolgo­zóink kereseti színvonalának 11.3 százalékos emelését. (Arra számítunk, hogy ezzel az ország építőipari vállala­tai között „dobogós” helyre kerülünk.) Mindezt a lét­szám növekedése nélkül ér­tük el. 1986-ra se tűztünk kisebb feladatokat magunk elé: a „minimális” tervváltozat 420 milliós, a „maximális” több mint 500 milliós ter­meléssel számol. — Ma megszokott, hogy a vállalatok több tervváltoza­tot is készítenek. A termelés minimuma és maximuma közötti több mint 80 milliós különbség azonban kissé soknak tűnik. Ennyire, nehe­zen mérhető fel, hogy meny­nyi megrendelésük lesz? — Nem a piac bizonyta­lansága miatt jelöltünk ki Ilyen tág határokat, hiszen munkánk biztosan lesz. je­lenleg két évi munkánkat biztosítják a szerződések. Va­lami mást nem tudunk biz­tosan megoldani. Az elemzé­sek szerint a maximális terv teljesítésekor a SZOTÉV ké­pes, ha minden üzem és épí­tésvezetőség a tőle telhető legtöbbet nyújtja. Ehhez vi­szont mindenhol kifogásta­lanul kell szervezni a mun­kát. A megválaszolatlan kér­dés tehát az, hogy képesek-e a középvezetők a rájuk bí­zott részlegek minden tarta­lékát mozgósítani? Hogy ezt érdekükké tegyük, új ösz­tönzési rendszert dolgoztunk ki. 198ä-ra: havi 800 és 4000 forint közötti mozgóbért kaphat az a vezető, akinek munkaterületén maradékta­lanul teljesítik a maximális vállalati tervből adódó fel­adatot. Negyedévenként érté­keljük (a termelés az árbe­vétel, a nyereség alapjánl az adott területen a végzett munkát, ha az összhangban van az időarányos maximá­lis tervvel, akkor a vezető az elkövetkezendő három hó­napban is rendszeresen meg­kapja a mozgóbért. Ha nem, akkor a kifizetést felfüg­gesztjük, amíg a lemaradást nem pótolják. — Ezek szerint az év első hónapjában mindenki meg­kapja a mozgóbérét, utána pedig csak az, akinél a tér veket teljesítették. Mi tör­ténik a már kifizetett moz­góbérrel, ha a lemaradásto- kat nem sikerül pótolni? — Az írásbeli szerződés szerint a megkapott pénzt vissza kell fizetni. Ha pél­dául valahol az év első há­romnegyed évében kifogás­talanul dolgoztak, az év vé­ge azonban mégsem „sike­rült”. a 11 hónap alatt ka­pott havi 800 vagy 4000 fo­rintot decemberben mind visszakérjük. Az egyszer már „zsebre tett” pénzről senki nem mond le könnyen — éppen ezért bízunk ben­ne, hogy aki képes rá. egész évben egyenletes jó vezetői munkát végez. — A SZOTÉV-nél évek óta növekszik az ipari — te­hát nem építési, szerelési — munkák aránya. Az idén újabb ugrást terveznek, megduplázzák a tavalyi 26 milliós termelést. Miért kap egy építő vállalatnál ilyen nagy hangsúlyt a ..mellékte­vékenység”? — A nyolcvanas évek ele­jén amúgy is meglevő aszta­los és lakatosüzemünk kapa­citásának jobb kihasználásá­ra kezdtünk ipari munkával foglalkozni. Az úgynevezett könnyű légitechnikai eszkö­zök (alumíniumcsövek és idomok) gyártását kezdetben kézi munkával, később saját készítésű gépekkel azért kezdtük el, mert láttuk, más­honnan igen hosszú idő alatt lehet beszerezni őket, mi pe­dig ij;en gyorsan tudjuk tel­jesíteni a megrendeléseket. A gyorsaságnak köszönhet­jük, hogy be tudtunk törni a piacra, ezt az előnyünket még ma is tartjuk. Tavaly és az idén ezért költöttünk összesen 13,5 millió forintot korszerű, mikroprocesszorral vezérelt, légtechnikai eszkö­zöket gyártó berendezések megvásárlására. 1986-ban a múlt évi 13 millió forint he­lyett már 30 milliót érő csö­vet és idomot kívánunk ké­szíteni. Tudjuk, ez már meg­lehetősen nagy kapacitás ah­hoz, hogy csak a piacon ta­lálható „résekbe” behatolva használjuk ki ezért igen in­tenzív piacszerző munkát kell végeznünk, ha az új gé­peket gazdaságosan akarjuk működtetni. Versenyképességünk javítá­sa érdeképen például a konté­nerbe szerelt gépet az épít­kezésre visszük, és helyben készítjük el a megrendelt csöveket... Vállalkoznunk kell az új megoldásokra, hi­szen az ipari tevékenység fontos: nyeresége általában kétszer akkora, mint az épí- ésé és szerelésé. V. Sz. J. Több szerep a tervezőknek A Ganz Danubius Tisza­füredi Gyárát évtizedeken keresztül más néven ismer­hettük: a Magyar Hajó és Darugyár füredi gyáraként. A múlt évtől vonult be új névvel Q köztudatba. Az üzem újdonsült, idén hiva­talba lépett igazgatóját, Sár­közi Imrét, először erről a névváltozásról kérdeztük. — Nem új ez a név. Csak annyi történt, hogy vissza­tértünk az eredetihez. A Ma­gyar Hajó és Darugyár ré­gebbi. budapesti üzemeit ugyanis még Ganz Ábrahám alapította a múlt században, s az MHD emblémájában eddig is szerepelt a Ganz márkanév. Teljes exportte- vékenvségünket e néven folytattuk. — A névváltoztatáson túl­tekintve, hogyan zárták az 1985-ös évet? — Pontos számaink még nincsenek, de annyit már mondhatok, hogy termelési és árbevételi tervünket tel­jesítettük. Termékszerkeze­tünk sajátos. Termelésünk 90 százalékát a Szovjetunió számára szállított 5 tonnás portáldaruk adják. A fenn­maradó részt 16 tonnás úszódaru részegységeire szó­ló megrendelések, illetve egyedi gyártmányok töltik ki, melyeknek a fele szintén exportra készül. A szovjet piacot ötéves szerződés biz­tosítja, melyet a tervidőszak elején rögzítünk előre. — Mit tartalmaz a VII. öt­éves terv időszakára szóló szerződés? — Évente 48 portáldarut kell leszállítanunk a szovjet félnek. Ez érvényes 1986-ra is. Éhnek fejében Magyaror­szág kulcsfontosságú nyers­anyagokat kap a Szovjet­uniótól. Ezen a kötelezettsé­gen felül 10 úszódaruhoz szállítunk „ganzes” partne­reinknek darurészt. — Ez le is köti a teljes ka­pacitásunkat? — Nem! Ezen kívül vál­laljuk egyedi gyártású, spe­ciális daruk szállítását is. Idén Csehszlovákiának gyár­unk ilyet. — Mik lesznek a speciális, idei feladatok? — Jelentősebb fejlesztést nem tervezünk. A meglé­vő feltételek között kell tel­jesíteni szállítási kötelezett­ségeinket. Fontos lesz vi­szont, hogy a már említett egyedi megrendelések kielé­gítésére jobban felkészül­jünk, s megteremtsük az eh­hez szükséges tervezői kapa­citást Tervező mérnököket kell felvennünk, hogy- e té­ren is önállósodva, rugalma­sak tudjunk lenni. Gazdál­kodásunk szempontjából kulcsfontosságú, hogy a rög­zített áron bonyolított szov­jet export mellett minél több egyéb bel- illetve kül­földi megrendelést elvál­laljunk. — Mindehhez rendelkezés­re áll az új esztendőben a megfelelő munkaerő? — Igen, de az idei terve­inket úgy készítettük, hogy abban dolgozói létszámunk emelkedésével számoltunk. Tavaly is növekedett*. s ez évben is szükséges lesz, hi­szen termelési feladataink megkívánják. Elsősorban a nálunk gyakorló ipari tanu­lókra számíthatunk, akik a karcagi szakmunkásképző kihelyezett tagozatán tanul­nak. — Végezetül: mit vár az 1986-os évtől? — Számunkra rosszul in­dult ez az év, mivel a ko­operációs partnerek jelentős késéssel szállítottak néhány, a munkához szükséges ter­méket. Lemaradással kezd­tük hát. Ezt pótolva, ter­veink teljesítését várom. Ha nem lesznek anyagellátási gondjaink, úgy ez reális cél. L. M. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom