Szolnok Megyei Néplap, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-20 / 43. szám

1986. FEBRUAR 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Színésznő maszk nélkül Beszól got ós Bajcsay Máriával, a Szigligeti Színház művészével Ez a beszélgetés hétköz­napi. Attól, hogy nem íennkölt dolgokról van szó, nem szerepeket és darabokat elemzünk, ha­nem a mindennapi életről beszélgetünk Bajcsay Má­riával, aki most nem a Deficit W.-je, A tanúk házfelügyelője, nem a Táncdalfesztivál ’66-ban énekel, aki most — Baj­csay Mária. Le akar beszélni. — Hidd el, semmi érde­keset nem tudok mondani se magamról, sem a színház­ról. Én nem tudok órák hosszat beszélni egy szerep­ről. Nem mondhatom el, hogy már reggel a szerepemre gondolva ébredek, és annak az embernek a szemével né­zem a világot, akit este meg­jelenítek a színpadon. Szó­val, ne beszéljünk róliam. Inkább mesélj a lányodról! Hány éves, hogy hívják? Most tehát ő kérdez, én válaszolok. De a beszélgetés — újságírói kifejezéssel él­ve — már „megvan ment­ve”. Ha valaki egyszer fab­rikálna egy olyasféle köz­mondást, miszerint az anyák szívéhez a gyerekeiken ke­resztül vezet az út — fenn­tartás nélkül' elfogadnám. Bajcsay Mária is — mint minden asszony — órák hosszat tudna mesélni a gyerekeiről. De mint minden asszony életében, az övében Is megjelenik a „felhő”. Az anyák ugyanis sohasem elé­gedettek önmagukkal. Min­dig úgy érzik, még nem tet­tek eleget; adósak valamivel. Bajcsay Mária életét a két- lakiság határozza meg. Hat éve vidéken játszó színész­nő. Előbb a győri Kisfaludy Színházban dolgozott, most pedig a szolnoki Szigligeti­ben. A családja, férje és a két gyerek Pesten lakik. — Az az érzésem, hogy örökös lelkifurdalásod van, amikor Szolnokon vagy azért, mert nem lehetsz a gyerekek mellett, amikor otthon vagy, azért, mert ak­kor „áll” a munkád. — Eltaláltad. Amikor Győrben dolgoztam, a gye­rekek még egészen kicsik voltak, édesanyám nálunk lakott, segített a nevelésben. Most a férjem vállal sokat. — Hogy telik a napod, amikor otthon vagy? — Ügy, hogy az egyik ke­zemben fakanál, a másik­ban a felmosórongy, és sza­ladgálok a lakásban, hol ezt csinálom, hol azt. Előre fő­zök, kiporciózva berakom a hűtőszekrénybe az ételt, cé­dulákat írogatok, hogy ha legközelebb jövök, ezt és ezt vegyetek, mert ezt meg ezt fogok főzni. A lányom azt szokta mondani rám: „na, megjött már ez a bolond asszony”. A férjem is, a gye­rekek is megértik, elfogad­ják ezt az életformát. Meg­nézik a darabokat, amelyek­ben játszom. Előtte persze elmondom nekik, miről szó', mit játszom benne. A gye­rekek úgy ülnek be a néző­térre, hogy szinte már isme­rik. Egészen kiskoruk óta így van. Érdekes, hogy mind a mai napig emlékeznek azokra a darabokra, melyek­ben játszottam. Nem csak arra, hogy anya ezt vagy azt csinálta benne, hanem arra is, hogy miről szól. Tu­dod, milyen fontos ez? Ha valaki lát a szolnoki piacon egy testetlen asz- szonyt, aki mindkét kezében tömött szatyrokat cipel, és azt mondom, hogy ez az asszony színésznő, — sokan kételkednének állításom iga­zában. Márpedig Máriát gyakorta látni a piacon. A szatyrok egy része Pestre utazik, a család vacsoráját, ebédjét rejti. Nem szereti a vonatokat. Meg azt, ha Szolnokon fe­lejti a könyvét, amelyiket éppen olvas. Amikor Pesten szeretné elővenni, nem kis bosszúság rájönni, hogy az olvasmány száz kilomélíer- rel arrébb maradt. — Szeretem a vidéki szín­házi életet. Azelőtt a 25 Színházban, majd a Nép­színházban játszottam. Ma­radhattam volna pesti szí­nésznő, de azt választottam, ami jobb nekem. Nem végzett színművésze­ti főiskolát, kertészeti főis­kolára járt, és a színjátszó csoportjuk nyert az egyik Ki mit tud?-on. Akkor fi­gyeltek föl rá, és a 25. Szín­házba került. — Érzed olykor a főiskola hiányát? — Nem, most már nem. Amikor az ember jó néhány évet eltölt a színpadon, sok mindent megtanul. Olyan dolgokat is, amelyekre a fő­iskola nem tanít, nem is ta­níthat meg. Inkább a papír hiányát érzem. Pontosab­ban ... Néhány embernek a szakmában még mindig az a lány vagyok, aki a 25. Szín­házban kezdett. Még mindig az „amatőr Bajcsay” vagyok, pedig tíz-tizenöt éve egyál­talán nem is látták a játéko­mat. — Azt mondtad, szereted a vidéki színészéletet. Pe­dig a vidéken dolgozó szí­nészek általában panaszkod­nak helyzetükre. Hogyhogy te nem? — Tudom, hogy milyen az élet Pesten, Ha a próbának kettőkor vége, két óra öt perckor már várják a szí­nészt a szinkronstúdióban, a Rádióban, Televízióban. Itt sokkal nyugodtabb az élet, senki se rohan. Megbeszél­jük a próbát, az előadást Nem jó, ha a színész azt le­si, mikor bukik a másik. Ta­nácsot, ötletet adunjt egy­másnak, hiszen mi nemcsak a végeredményt látjuk: azt is, hogyan alakul a közös játék. Sokkal több az idő... De kevesebb a pénzkereseti le­hetőség is. Márpedig a „mellékes” a színészek több­ségének se jönne rosszul. Fizetésük — értelmiségi kereset. — Ha kapsz egy szerepet, eljátszhaibod tisztességgel, úgy, hogy nem adtál bele mindent, meg a 'legjobb tu­dásod, tehetséged szerint is. Ha közepesen játszol, ha kitűnően, — egy a fizetés Mi ösztönöz mégis. hogy mindent beleadj? Visszakérdez. — Téged mi ösztönöz, hogy jól megírj egy cikket? Napokra van osztva az elete. Előveszi kis noteszét, onnan tudja, hogy a jövő hé­ten melyik napon lesz Szol­nokon, Egerben vagy Pesten. Próbál rendszert teremteni n rendszertelenségben. Mint az utóbbi hat év bizonyítja — sikerrel. A rendszerteremtés igé­nyét, az olvasás, az iroda­lom szeretetét otthonról hoz­ta. Arról a Lepsény melletti tanyáról, ahol nevelkedett. Ahol olyanok voltak az esték mint a mesében: ég a lám­pa. a mama kézimunkázik, a papa olvas, a gyerekek játszanak vagy tanulnak. Szívesen gondol;vissza azok­ra az évekre, de nincs benne nosztalgia. Városi ember lett. — Most sem okoz nehézsé­get, ha azt mondják, fogjam a kapa nyelét. Gyerekko­romban minden nyáron dol­goztunk. A ház körül min­dig akadt munka. És vala­hogy ... természetesnek vet­tük, hogy dolgozunk. Ha egy mai gyereknek azt monda­nád, hogy , dolgoznia kell egész nyáron, teljesen kibo- rúlna. — Ha a tízéves lányod né­hány év múlva azzal áll eléd. hogy színész szeretne lenni, mit szólnál hozzá? — Azt hiszem, semmit. Nem beszélném le róla; igaz, rá sem. Ha tudnám, hogy tehetségtelen, akkor lebe­szélném. De hogy valaki te­hetséges-e vagy sem, a szín­padón dől el. . . Paulina Éva Fotó: Hargitai Lajos A hazai és a külföldi turisták által kedvelt palóc műemlékfalu, a Nógrád megyei Holló­kő, a tél csendjével várja ezekben a hetekben is látogatóit. (Kulcsár József — KS) Nincs ebédszünet fiz ügyintézés kirakatában Tömeg munkaidőben, pedig lehetne később is menni A Szolnoki tanácsháza ré­gi stílusú bejárata közelé­ben modern ajtó nyílik az ügyfélszolgálati irodába. A lakosság gyors, pontos és 6zéles körű tájékoztatása, a viszonylag egyszerű — de gyakoribb — hatósági ügyek helyben intézése utal a ta­nácsi munkában érvényre jutó korszerű törekvésekre. Az ügyfélszolgálati iroda ma már szinte nélkülözhetetle­nül kapcsolódik a tanács szervezeti felépítésébe, s azt hiszem csak a hiánya mutat­ná meg az itt végzett munka igazi értékét. Nyissunk hát be az irodába! Az érkezőknek — ha el akarnak igazodni — hova­tovább már itt is tájékozód­niuk kell. A fülíkeszerű boxok fölött függő táblák adnak felvilágosítást, hogy hol. mit lehet megtudni, il­letve elintézni. A dolog per­sze nem annyira bonyolult. hiszen ha nincs hivatalos ügyfélfogadás, hárman-né- gyen tartózkodnak csak az ^.íróasztalok túlsó oldalán. - Közülük bárki bármilyen kérdésben érdemi tájékozta­tást tud adni. Szóval lehet választani. A parketta kopását tanul­mányozva a leginkább kita­posott nyomvonalon jutok el Zentai Nándor né íróasztalá­hoz. Néhányan már vára­koznak itt. Óvodai elhelye­zésről, lakásigénylés teljesí­tésének várható időpontjáról érdeklődnek, lakcímváltozást jelentenek .be. Szívesen fag­gatnám munkájáról, de erre most nincs idő. Az igazgatási osztályhoz tartozó ügyféltájékoztatási és népességnyilvántartó cso­port vezetőjével, Kovács Ferencnével már zavartalan körülmények között beszél­gethettünk az iroda munká­járól. A legfőbb cél a tájékoztatás — Nálunk még ebédszü­net sincs. A dolgozók fel­váltva járnak ebédelni — mondja válaszképp tapaszta­lataim ismertetése után, majd a feladatokról beszél. — Elsődleges dolgunk, hogy a hozzánk forduló ügyfele­ket a jogszabályokról, ezek módosításáról, valamint a tanács testületének a lakos­ságot közvetlenül érintő döntéseiről, terveiről tájé­koztassuk. Dolgozóink több éve. évtizede dolgoznak az államigazgatás. a tanácsi ügyintézés különféle terüle­tein, Szaktudásuk, gyakorla­tuk nélkülözhetetlen ebben a gyors és szerteágazó ismere­tet követélő munkában. Ugyanakkor a korábbi infor­mációs iroda feladatköre is kiegészült. Hatósági felada­tokat is ellátunk. A teljes­ség igénye nélkül sorolnék néhány adatot, amely utal A számok is arról győznek meg, hogy az iroda a taná­csi ügyintézés hatékony szű­rője. Mint azt megtudtam, ügyfélfogadási időben illet­ve szerdánként, vagy ahogy itt a munkaidőre utalva mondják: nyújtott napon — a szakigazgatási osztályok: a műszaki, a lakásügyi, a ter­melési — ellátásfelügyeleti, ügyintézőt is „delegálnak” legalább az itt végzett .munka mennyiségére. Ta­valy például 1200 lakcímvál­tozást jegyeztünk be. A tu-- l'ajdonszerzési ügyek záradé­kolt nyilatkozatát korábban az adócsoport végezte, az elmúlt évben az irodán 1200 ilyen ügyet intéztünk el helyben és azonnal. A külön­böző1 beadványok és pana­szok felvétele és továbbítá­sa is ránk hárul. Számuk az előző évben 4240 volt. A lakásigényttélsék megújítása­kor pontosan 1060 ügyfél megújított kérelmét vettük át. A kiskereskedők, kisipa­rosok pénztárkönyvét is itt hitelesítjük, tavaly mintegy hatszázat. De a munkaköny­vek, a hatósági bizonyítvá­nyok, a közterületfoglalási engedélyek kiadásával és sok egyébbel folytathatnánk a sort. az irodába, hogy a tájékoz­tatáson túl lehetőleg azon­nal el is intézzék a lakosok ügyes-bajos dolgait. Sőt a testület jogászai ilyenkor in­gyenes tájékoztatást is ad­nak. Mint olyan ember, aki csak az íróasztal innenső oldalán ült még, abban látom az iro­da lényegét, hogy elébe megy az állampolgároknak. Az ide bejövő embernek nem kell egyik ajtó után a másikon kopognia, nem érzi, hogy küldözgetik, netán packáz­nak vele. De hogyan látnak az ügyintézők bennünket? Visszatérve az irodába, ki­derül, hogy Zentai Nándorné ugyanúgy el van foglalva, mint az imént, korábban, fé­lig elszívott cigarettája még mindig érirítetlien. Helyette Liszkai Mi-hálynét kérdezem, közben pedig Kovács Fe- rencné „tartja a frontot”. őszintén az ügyfelekről — Mindig ilyen nyüzsgés van itt? — Főleg munkaidőben — hangzik a válasz, némi ma- líciával1. — Munkaidő után meg szokszor. még szerdán is, itt ülünk ügyfélre várva, pedig a nyújtott napon jö­hetnének este fél hétig is. — Szóval, milyenek az ügyfelek? — Ilyenek is, amolyanok is — kezdődik a kitérni ké­szülő válasz, de aztán őszin­te mederbe terelődik a szó. — Vannak nagyon kellemes ügyfelek, akik kedvező ko­rábbi tapasztalatuk miatt ra­gaszkodnak egy-egy ügyinté­zőhöz. Előfordul, hogy az utcán átköszönnek a túlol­dalról. Aztán vannak aka- dékoskodók. A saját hibáját senki sem látja be szívesen, könnyebben okol másokat, így bennünket is. De például egy lejárt személyi igazol­vány alapján a legjobb szán­dék ellenére sem adhatunk ki iratot. Sokszor — ha lát­juk. hogy egy-egy idősebb néni vagy bácsi nehezen bol­dogul a nyomtatványokkal, segítünk néki. Liszkai Mihályné 34 éve dolgozik a tanácsnál, s az iroda megalakulása óta an­nak alkalmazottja. Eljövete­lem előtt egyet kifogásolt még: „Az emberék — mond­ja sok éves tapasztalatából merítve — egyre türelmetle­nebbek”. Az utcán visszatekintve még belátni az ablakon, .mintha a bentiek kirakatban lennének. És azt hiszem, va­lójában így is van, a taná­csi ügyintézés kirakatában dolgoznak. Szőke György „Delegált" ügyintézők Megalakult a Fogyasztók Megyei Tanácsa Napirenden az ellátás javítása Elfogadták az idei munkaprogramot Tegnap délelőtt a népfront szolnoki Koltói úti tanács­kozótermében megtartotta alakuló ülését a HNF Szol­nok Megyei Bizottsága irá­nyításával tevékenykedő Fo­gyasztók Megyei Tanácsa. Elnökének a népfront - me­gyei küldöttértekezletén már korábban megválasztották Vajda Jenőné dr. nyugdíjast. Alelnök Barta László nyug­díjas lett, míg a titkári teen­dőket a következő öt évben Bárány István, a népfront megyei bizottsága munka­társa látja el. A harminckét tagú testü­letet először az elmúlt év munkájának a tapasztalatai­ról tájékoztatta Bárány Ist­ván. Elmondta, hogy tevé­kenységüket — helyi megál­lapításaival, észrevételeivel — jelentősen segítette a ki­lenc városi és az öt községi fogyasztói tanács, és sokré­tű támogatást kaptak a ha­sonló témájú népi ellenőri és szakszervezeti vizsgála­tokból is. Tavaly jónéhány hasznosítható észrevételt. felvetést továbbítottak a Fo­gyasztók Országos Tanácsá­hoz, az érintett vállalatok­hoz, tanácsokhoz. A szolgál­tatás területéről javasolták például, hogy a tanácsok az eddiginél körültekintőbb mó­don igyekezzenek megoldást találni a kistelepülések szol­gáltatásainak javítására; részben adókedvezménnyel, részben helyiségek biztosítá­sával. A személyszállítás helyzetét elemezve kérték a Volán Vállalat vezetőit, hogy a települések közötti járatok indítását, érkezését igazít­sák még jobban a lakosság igényeihez. A magánerős la­kásépítkezésekkel kapcsolat­ban kifogásolták, hogy a kü­lönböző településeken élők­nek, változatlanul sokat kell utazniuk az építőanyagokért, ami alaposan növeli a költ­ségeket?" Észrevételezték azt is, hogy az építkezésekkel kapcsolatos papírmunka még mindig nagyon sok, ezért jó lenne egyszerűsíteni az ügy­intézés és a tervek elbírálá­sának menetét. Idei elképzeléseik közül említésre méltó; hamarosan megvizsgálják, hogy tavalyi javaslataik, ajánlásaik ho- -gyan valósultak meg, illetve mely területeken jelentkez­nek továbbra is hiányossá­gok. Tájékozódnak a kiste­lepülések, külterületek ma­gánkereskedelmi, kisipari szolgáltatásairól; áttekintik a háztáji termelést befolyá­soló táp- és takarmányellá­tást; megvizsgálják, hogy a vendéglátó egységek mennyi­re felelnek meg az osztály­basorolás követelményeinek, valósak-e az alkalmazott árak. MiveF több észrevétel is érkezett a gyermek- és di­ákétkeztetés minőségével, mennyiségével kapcsolatban, a Fogyasztók Megyei Taná­csa erről a témáról az érin­tett szövetkezetek, tanácsok, vállalatok közreműködésével fórumot rendez. A leírtakon kívül a népi ellenőrökkel közösen vizsgálják az üzle­tek nyitvatartási rendjét; to­vábbá segítenek nekik a szerződéses rendszerben te­vékenykedő állami, szövet­kezeti, vendéglátó egységek eddigi üzemeltetési tapaszta­latai összesítésében, utóvizs­gálatában. Az ülésen arról is döntöt­tek, hogy Szolnokon, a nép­front megyei bizottságánál — amely jelenleg az ÁÉV Mártírok úti munkásszállá­sának hatodik emeletén ta­lálható — minden hónap el­ső szerdáján ügyeletet tarta­nak. Ekkor bárki személye­sen tehet bejelentést a fo­gyasztással kapcsolatos ta­pasztalatairól. Természete­sen aki nem akar, vagy tud utazni, erre a címre levél­ben, tetszése szerint elküld­heti a kereskedelmet, a szol­gáltatásokat érintő egyéni észrevételeit. D. Sz. M.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom