Szolnok Megyei Néplap, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-17 / 40. szám

I Befejeződött a magyar szakszervezetek XXV. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) és támogatják, a Mihail Gor­bacsov januári nyilatkozatá­ban megfogalmazott leszere­lési javaslatot A konstruk­tív békekezdeményezés ja­vasolja a nukleáris fegyve­rek teljes felszámolását az egész világon, s ez megegye­zik a dolgozóik., a szakszer­vezetek és a Föld minden ibékeszerető, haladó és de­mokratikus erőinek érdekei­vel. Rámutatott, hogy a szo- fcialista országok szakszer­vezetei jelentős mértékben hozzájárulnak a Szovjet­unió békekezdeményezései­nek megvalósításához. Kü­lön is méltatta a kongresz­szuson elhangzott a Szov­jetunió javaslatait támogató békefelhívás jelentőségét. Kriston István, a Nógrád Megyei Volán Vállalat szak- szervezeti bizottságának tit­kára egyebek között arról szólt, hogy erősödött a ver­seny a fuvarpiacon, s ma már mintegy 30 ezer ma­gánfuvarozó is részt vállal a szállítási feladatok ellátá­sából. A nagyüzemi fuvar- vállaLatok sérelmesnek tart­ják; hogy nem egyenlőek a versenyfeltételek, vélemé­nyük szerint a jelenlegi adó­zási rendszer az indokoltnál nagyobb előnyhöz juttatja a magánf uvarozókat. A tudás nagyobb elismerése Szórádi Sándor, a KISZ Központi Bizottságának tit­kára elmondta, hogy a kong­resszus elé terjesztett do­kumentumok, illetve az ed­digi vita hiteles képet ad az elmúlt időszak szakszerveze­ti munkájáról, az ifjúsággal való törődés is visszatükrö­ződik benne. Szólt arról, hogy a KISZ számára nem lehet közömbös, milyen vá­laszt adnak a szakszerveze­tek az ifjúság problémáira és hogyan képviselik azo­kat A tenni akarás érezhető — mondotta —, hiszen a szakszervezeti ifjúsági tago­zatok és tanácsok most kié­pülő rendszere is az érdek- képviseleti és mozgalmi munka ifjúsági vonásait erő­síti. Ezzel kiépülhet az ifjú­sági érdekek többcsatornás képviseleti rendszere. Ter­mészetesen az ifjúsági ta­gozatok létrejötte nem je­lentheti a két szervezet üze­men belüli rivalizálását — mondotta. A KISZ közelgő, XI. kong­resszusáról szólva kiemelte, hogy az ifjúsági szervezet politikai platformjában mar­kánsabb, a szocializmus ér­tékeit és problémáit, a párt törekvéseit még inkább hir­dető és vállaló szervezetté kíván válni. A szakszervezeteknek és a KISZ-nek közös a feladata abban, hogy összefogjanak a munkafegyelem javításáért, a tudás, a becsületes munka elismeréséért. Végezetül a pályakezdés és a családala­pítás gondjairól beszélt. Gérard Alézard, a Francia Általános Munkásszövetség, a CGT titkára átadta a kong­resszusnak a legnagyobb francia szakszervezeti szö­vetség üdvözletét. Elmondta, hogy a CGT megkülönbözte­tett figyelemmel kíséri a szocialista országok szak- szervezeteinek munkáját, s a tapasztalatokat igyekeznek hasznosítani. Véleménye sze­rint a magyar szakszerveze­tek elsősorban azzal érnek el eredményeket, hogy aktív részesei a gazdálkodásnak is, részt vállalnak a döntések meghozatalában. A magyar szakszervezetek és a Francia Általános Mun­kásszövetség között régi és gyümölcsöző az együttműkö­dés. A CGT továbbra is tá­maszkodik a nemzetközi szo­lidaritásra, s fokozni kíván­ja a közös munkát a nem­zetközi enyhülésért, a fegy­verkezési verseny megféke­zéséért vívott harcban — mondotta. Beck Tamás, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnö­ke arról szólt, hogy a válla­lati érdekek képviseletét, egyeztetését ellátó kamara egyre több kérdésben mű­ködik együtt a szakszerveze­tekkel. A dolgozók tulajdo­nosi tudatának fejlesztése, a munkavállalók és a gaz­dálkodó szervezetek közötti szemléleti egység erősítése közös feladat. A kamara igen fontosnak tartja, hogy a vállalatok kö­zötti érdekellentéteket mind­inkább társadalmi úton sike­rüljön feloldani. Ehhez az intézmény — a szakszerve­zetekkel együttműködve — fórumot biztosít. Szabó Sándor, az, ÉDOSZ Békés megyei titkára egye­bek között elmondta, hogy a szakszervezetek kezdemé­nyező közreműködésével in­dult meg az élelmezésipari szakmákban is az új válla­latvezetési formák kialakí­tása. A szakszervezeti bizott­ságok felkészítették a kol­lektívákat az új vállalatve­zetési formák bevezetésére. Kérdés azonban még most is, hogy miként valósul meg az együttműködés a napi gyakorlatban a vállalatveze­tés és a szakszervezeti testü­letek között. Fontos lenne, hogy a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa a Miniszter­tanáccsal egyetértésben irányelveket adjon ki a vi­tás kérdések tisztázása, az új vállalati irányítás és a szakszervezetek harmoni­kus együttműködése érde­kében. Tóth Ilona, a Szakszerve­zetek Veszprém Megyei Ta­nácsának vezető titkára úgy ítélte meg, hogy a beterjesz­tett dokumentumok őszinte értékelést adnak a szakszer­vezetek munkájáról és irány- mutatásul szolgálnak a to­vábbi fejlődéshez Kifogá­solta: az új alapszabály-ter­vezet nem tartalmazza a szakszervezetek megyei ta­nácsainak azt az eddigi jo­gát, hogy képviseljék dolgo­zóikat a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa előtt is. Életkörülmények javítása Dán Gábor, a Taurus Gu­miipari Vállalat szakszerve­zeti intéző bizottságának tit­kára arról beszélt, hogy a termelés hatékonyságának fokozásáért a vállalatok je­lenleg a munka jobb szerve­zésével, a dolgozók ered­ményesebb foglalkoztatásá­val tehetik a legtöbbet. Eh­hez némelykor elkerülhetet­len a munkaerő vállalaton belüli átcsoportosítása. A gazdaságtalan tevékenységek megszüntetésével a létszám csökkentése is szükségessé válhat. Ezekben az esetek­ben a szakszervezeteknek fo­kozottan kell védeniük a dolgozók érdekelt, de csak a munkájukat becsülettel vég­zők mellett álljanak ki, azok számára keressék a legelő­nyösebb megoldást. Miklós Györgyné, a Győr- Sopron Megyei Tejipari Vál­lalat szb-titkára hangsúlyoz­ta; az élelmiszeripar mun­kájának értékét továbbra is az határozza meg, hogy ter­mékeivel milyen színvonalon elégíti ki a lakosság igénye­it. s exportjával milyen mértékbe* járat hozzá az ország gazdasági egyensúlyá­nak javításához. Zimonyi Ferencné, a Zrí­nyi Nyomda szakszervezeti bizottságának titkára el­mondta, hogy a központi bérintézkedések ellenére a nyomdaiparban foglalkozta­tott dolgozók jelentős ré­szének életkörülményei az utóbbi években romlottak. E nagy múltú szakmának az elismertsége nem kielégítő, s nincs összhangban a nyom­dászokkal szemben támasz­tott politikai és szakmai kö­vetelményekkel. Az ágazat­hoz tartozó vállalatok több­sége lehetőségeihez mérten arra törekszik. hogy jobb körülményeket teremtsen dolgozói számára. Varga Károly, a Láng Gépgyár lakatosa a nehéz gazdasági helyzetbe került vállalatok dolgozóinak gond­jairól beszélt. Mint mondot­ta, az itt dolgozók gvak- ran önhibájukon kívül ke­rülnek kilátástalan helyzet­be. Véleménye szerint az ilyen vállalatok esetében a lehető leggyorsabban tisz­tázni kell, hogy van-e mód a vállalat gyors talpraállítá­sára, vagy pedig a dolgo­zók jobban járnak, ha mi­előbb új munkahelyet ke­resnek. Csikós Pál, a Bőripari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára arról szólt, hogy jelenleg alig van olyan szak­ma. foglalkozási réteg, amely — okkal vagy ok nélkül — ne erezné hátrányosnak sa­ját helyzetét, kedvezőtlennek a kialakult bérarányokat. Ebből következik, hogy olyan kereseti viszonyokat kell kialakítani, amelyek a végzett munka, a teljesít­mény elismerését közelebb hozzák a társadalom igaz­ságérzetéhez. Szabó Imre, a Debreceni Ingatlankezelő Vállalat szb- titkára úgy ítélte meg, hogy az utóbbi időben a szolgál­tató vállalatok, szövetkeze­tek dolgozóinak társadalmi megbecsülése növekedett. Kérte a szakszervezet segít­ségét: a lakosság igényeinek ismeretében javaslatokkal, a hiányosságok feltárásával járuljon hozzá, hogy a szol­gáltatók színvonalasabban végezhessék munkájukat. Bujáki Gáborné, a Szilas- menti Termelőszövetkezet raktárosa elmondotta, hogy 1976 óta működnek a ter­melőszövetkezetekben szak- szervezetek amelyeknek azonban csak az alkalmazot­tak lehetnek a tagjai. A tsz- tagoknak és az alkalmazot­taknak alapvetően egybees­nek érdekeik. Különbség közöttük abból adódik, hogy a tsz-tagok háztáji földdel rendelkeznek. így az alkal­mazottak egy része idővel tsz-taggá kíván válni, de to­vábbra is kötődik a szakszer­vezeti mozgalomhoz. Gon­dot okoz, hogy az új szö­vetkezeti tagok nem tarthat­ják meg szakszervezeti tag­ságukat Kéri Attila, a BKV gépko­csivezetője a közlekedési vállalatok helyzetéről szólva elmondta, hogy a BKV-nál rendszeresek a bérfejleszté­sek, az éves forgalmi jutta­tások követik az áremelke­déseket. A vidéki nagyváro­sok tömegközlekedésében az ilyen anyagi elismerés még megoldásra vár. Az autó- buszvezetők készek a me­netrendek betartására, ez azonban nem mindig rajtuk, hanem a jó szolgálati be­osztáson, a színvonalas for­galomszervezésen is múlik. Pécsi Ildikó, a Népszínház érdemes művésze kifejezte meggyőződését, hogy társa­dalmi érdek felkelteni és ébren tartani a kulturális értékek iránti igényt és tá­mogatni kell az új értékes művészi alkotások létrehozá­sát. A pénzeszközök szűkös voltát tehetséggel, jó szerve­zettséggel kellene ellensú­lyozni, s ehhez elhivatott, vállalkozó szellemű színház­vezetésre van szükség. Ezért is üdvözölte a szakma a pá­lyázati rendszer bevezetését és igényli is annak tovább- feljlesztését. Szabó Dezsőné, az EGIS Gyógyszergyár műszerésze a lakáshoz jutás növekvő ne­hézségeiről szólva elmon­dotta, hogy az elmúlt évek­ben kedvezőbbek lettek ugyan a lakásvásárláshoz nyújtott hitelek feltételei, emelkedtek a szociálpolitikai kedvezmények, de éppen a fiatal nagyüzemi munkások azok, akiktől időben egyre távolabb kerül a saját lakás elérésének lehetősége. Jakab Józsefné, a Vas me­gyei Élelmiszerkereskedelmi Vállalat pénztárosa az élel­miszerüzletek pénztárosai­nak napi gondjairól szólt, s azok megoldásához kérte a szakszervezet segítségét. El­mondta: legnagyobb problé­májuk, hogy a pénztárgépek elavultak, utánpótlásukra kellő anyagiak híján kevés a lehetőség, a javítókapaci­tás csekély, s állandó alkat­részhiány súlyosbítja a gon­dokat. Schalkhammer Antal, a Tatabányai Szénbányák Vál­lalat szakszervezeti bizottsá­gának titkára arról beszélt, hogy a szakszervezetek az elmúlt időszakban számos esétben mozgósították a bányászokat arra, hogy a sza­badnapjaikat is munkával töltsék. E nélkül ugyan­is tavaly mintegy más­fél millió tonnával, a VI. ötéves tervidőszakban pedig 6,5 millió tonnával keve­sebb szenet kapott volna a népgazdaság a hazai bá­nyáktól. Ezek a számok is bizonyítják: a magyar bá­nyamunkásság eleget tesz feladatainak. Szükséges, hogy a következő időszak népgazdasági, kormányzati döntései folyamatosan javít­sák a bányászok helyzetét. A női munka megbecsülése Fuderer Károly, a Bara­nya Megyei Távközlési Üzem vezetője azt hangsú­lyozta, hogy a Magyar Pos­tánál a szervezeti átalakítá­sok nem jelenthették egy­ben a problémák megoldá­sát is. A nagyvárosokban munkaerőgondokkal küsz­ködnek. A távbeszélőháló­zat pedig lényegesen elma­rad a szükséges színvonal­tól. A most kezdődő terv­időszakban azonban érezhe­tő változásak következhet­nek be, mivel a terv — a lehetőségekhez mérten •— a távközlés, a hírközlési rend­szer javítását is célul tűzte. üdülők, az üzemétkeztetés fenntartása, s ezek finanszí­rozására szűkösek a vállala­ti szociális alapok. Szüksé­ges megváltoztatni az ala­pok képzésének jelenlegi módszerét, hogy a vállalatok a rászorultság arányában biztosíthassanak ilyen forrá­sokat. Sáli Ferenc, a HVDSZ fő­titkára hangsúlyozta, hogy az elmúlt évek nehezebb gazdasági viszonyai ellenére a tagság kiállt a szakszerve­zeti mozgalom mellett, s bár gyakorta bírálta, min­dig a magáénak vallotta. Méltatta az új vállalatirá­Küldöttek a szünetben Juhász Péterné, a Szegedi Ruhagyár szakszervezeti bi­zottságának titkára szerint nemcsak a ruházati iparban, hanem a népgazdaság más területein sincs kellőképpen megbecsülve a nők munká­ja. A nőket foglalkoztató vállalatok igyekeznek mind többet vállalni azokból a gondokból, amelyek a több- gyerekesekre. a csonka csa­ládokra, az alacsony nyug­díjból élőkre hárulnak. Egy­re költségesebb azonban a gyermekintézmények, az nyitási formákat, de hozzá­fűzte, hogy a régivel szinte senki sem törődik, holott a gazdálkodó, szolgáltató egy­ségek egyharmada továbbra is úgynevezett államigazga­tási irányítási rendszerben dolgozik. E területen is mi­előbb lényeges változtatá­sokra lenne szükség. Jós Vandecruys, a Munka Világszövetségének küldötte tolmácsolta a szövetség üd­vözletét majd hangsúlyozta: a mozgalmi munka, a szak­szervezeti szabadság védel­me nem függhet a politikai hatalomtól, a gazdasági fej­lettségtől, vagy a szakszer­vezeti irányzatok közötti versengéstől. Valódi szolida­ritást kell megteremteni a harmadik világ és az iparo­sodott országok szakszerve­zetei között. A nemzetközi szakszerve­zeti mozgalom számára ipz emberi jogok védelme el­választhatatlan a békéért és a leszerelésért vívott harc­tól. A Munka Világszövetsé­ge sürgeti a kelet—nyugati párbeszéd folytatását a le­szerelés érdekében. Végül meggyőződését fejezte ki, hogy a kongresszus is hozzá­járul a nemzetközi szakszer­vezeti törekvések megvalósí­tásához, a béke megőrzésé­hez, a világ dolgozói közötti szolidaritás erősítéséhez. Gergely Mária, a Közal­kalmazottak Szakszervezeté­nek Hajdú-Bihar megyei tit­kára arról szólt, bogy az utóbbi években a szakszer­vezetek tevékenységében új, de jelentőségében rendkívül fontos feladatkör jelentke­zett: a területpolitika. E munka gyakorlati módszere­it azonban még nem dolgoz­ták ki. A nagyobb önállóság­gal együtt járt a tanácsi gaz­dálkodás változása is. Mivel az anyagi eszközök többsé­ge a helyi tanácsoknál kép­ződik, az önállóság egyben nagyobb felelősséget is je­lent. Létkérdés, hogy a ta­nácsok az eddigieknél job­ban figyeljenek a lakosság javaslataira; igényeire, a szakszervezetek jelzéseire. Amal Mukherdzsi, a Nem­zetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) képviselője a szer­vezet elismerését fejezte ki a magyar szakszervezetek nemzetközi munkája iránt. Szólt arról, hogy manap­ság sokhelyütt beszélnek a szakszervezetek válságáról. Holott ahol ez népszerű té­mává vált, ott maga a tár­sadalom van válságban, ezért vonakodnak attól, hogy elfogadják a dolgozók szer­vezeteit, mint a nemzet tár­sadalmi és gazdasági életé­nek szerves részét. Ezekben az országokban a szakszer­vezetek fontos feladata ki­vívni a dolgozók jogát ah­hoz, hogy a legteljesebb mértékben részt vehessenek a döntések meghozatalában vállalati, nemzeti, sőt nem­zetközi szinten egyaránt. Bucsai Julianna, a 611. számú Alfredo Lima Ipari Szakmunkásképző Intézet tanulója arról szólt, hogy öt évvel ezelőtt láttak hozzá a szakmunkástanulók körében a szakszervezeti mozgalom ezierve^c^v>twtq már 74 Bajusz Rezső, a MÁV ve­zérigazgatója elmondta, hogy a kormányzat az elmúlt években különböző intézke­désekkel segítette a vasutat, így a többi között lehetővé vált, hogy az átlagosnál na­gyobb bérfejlesztéssel meg­kezdjék a vasutasfizetések el­maradásának felszámolását. Kovács Lajos, a MEDOSZ Csongrád megyei bizottságá­nak titkára kedvezőnek ér­tékelte, hogy megyéjében az új vállalatirányítási formák és a szakszervezeti szervek jól megférnek egymás mel­lett. Rédei Alajosrüé, a KPVDSZ Vendéglátó és Idegenforgal­mi Titkárságának titkára hangsúlyozta: a szákszerve­zetek változatlan céljaikat a változó gazdasági körülmé­nyek között csak úgy tudják elérni, ha módszereikben ru­galmasabbakká válnak, s ér­dekképviseleti munkájuk is megújul. Farkas György, a 43. sz. Állami Építőipari Vállalat szb-titkára, a lakásárak ala­kulásáról szólva elmondta, hogy az elmúlt öt év alatt az egy négyzetméterre jutó építési költség csaknem 50 százalékkal emelkedett. Ezt túlnyomórészt a felhasznált anyagok beszerzési árának emelkedése okozta, s az ár­növekedésnek mindössze 7 százaléka vezethető vissza az építőipari érszabályozásra. Horváth József, a Szak- szervezetek Tolna Megyei Dr. Szabó Zoltán, a Sem­melweis Orvostudományi Egyetem Ér- és Szívsebé­szeti Klinikájának igazga­tója szerint arra nem lehet számítani, hogy az egész­ségügyi intézmények ellátott­sága a közeljövőben nagy­mértékben javulni fog. En­nek ellenére lehetőség van az egészségügyi szolgáltatá­sok további fejlesztésére, mégpedig elsősorban a gyó- gyítómunika humánumának erősítésével. E. K. Afrini, az Af­rikai Szaikszervezeti Egy- ségszervezét küldötte azt a meggyőződését fejezte ki, hogy a magyar szakszerve­zetek kongresszusa tovább erősíti a nemzetközi szak­szervezeti mozgalom egysé­gét. szakmunkásképző intézetben es szakiközépiskolában mű­ködnek tanulói alapszerve­zetek, amelyek mind fonto­sabb szerepet vállalnak az intézmények munkájában, a fiatalok érdekeinek képvise­letében. E felszólalást követően több mint 200 ezer társuk nevében szakmunkástanulók köszöntötték a kongresszus résztvevőit, és választott szakmájukat jelképező aján­dékokat adtak át a küldöt­teknek. Kovács László, az Eötvös Loránd Tudományegyetem szakszervezeti bizottságának titkára megállapította, hogy a kongresszusi dokumentu­mok a valóságnak megfele­lően ismertetik és értékelik az értelmiség helyzetét. Szelei Emil, a Debreceni Alföldi Nyomda szb-titkára arról szólt, hogy a szakmun­kásképzés a népgazdaság korszerűsödésének egyik elő­feltétele, de még ma is igen sok feszültség hordozója. A felgyorsult műszaki fejlődés­sel párhuzamosan, új szak­mák születtek, illetve szület­nek, de a szakmunkáskép­zés jelenlegi gyakorlata nem tud lépést tartani a fejlődés­sel. Ezért feltétlenül javíta­ni kell a szakmunkásképzés színvonalát, erősíteni a szak­munkásképző intézetek és az üzemek kapcsolatát, s eb­ben a szakszervezetnek az eddiginél kezdeményezőbb szerepet kell vállalnia. Kovács József, a Magyar Villamosművek Tröszt szak- szervezeti bizottságának tit­kára elmondta: hogy az el­múlt öt évben 7 milliárd ki­lowattórával nőtt az évi villamosenergia-fogyasztás, ennek ellenére 1985-ben 1980-hoz képest csaknem 200 ezer tonna fűtőolajat takarí­tottak meg az áramszolgál­Tanácsának vezető titkára beszámolt arról, hogy a me­gyében tovább egyszerűsí­tették az SZMT szervezeti rendszerét. Dolecskó Kornélia Rózsa Ferenc-díjas újságíró arról beszélt, hogy kiteljesedő de­mokratizmusunkban az em­berek jogos igénye a pontos, a gyors és a valósághoz hű tájékoztatás. A 6ajtó munka­társai erre törekednek. Papp Sándor, az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár főtechnológusa elmondotta: továbbra is hiányzik a kész­termékgyártók és az alkat­rész-szállítók közös érdekelt­sége, ami elsősegítené a vál­lalati erőforrások felhaszná­lásának összehangolását a műszaki fejlesztés gyorsítá­sára, a minőség javítására. Hrabovszki András, a So­mogy Megyei Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaság erdő­mérnöke arról szólt, hogy sok területen nagy erőfeszí­tésekre van szükség ahhoz, hogy a lakosság folyamatos tűzifaellátását meg lehessen oldani. Matuszka István, a Közal­kalmazottak Szakszervezete néphadseregi bizottságának vezető titkára állami garan­ciákat javasolt a tisztesség­telenül szerzett jövedelmek visszaszorítására. Dr. Kóbor József főorvos, a Baranya Megyei Tanács egészségügyi osztályának ve­(Folytatás a 3. oldalon) Egyetértés a cselekvésben Kutatás és termelés

Next

/
Oldalképek
Tartalom