Szolnok Megyei Néplap, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-15 / 39. szám
10 Ratatokrói-ftataloRnak 1986. FEBRUÁR 15. Ha így kell élni, ennek értelmét kell megtalálni! Látogatóban Papp Zsolt salakmotorversenyzőnél zettel járó. nagyon is valós, nagyon is reális gondok! A sportegyesület becsületére legyen mondva: Papp Zsolt sérülése óta végig, rendszeresen kapja az élsportolóknak járó kalória- pénzt — havi 1500 forintot és eddig háromszor kaiPapp Zsolt 19 évesen a VII. Miskolc Grand Prtx dobogójának legfelső fokán. A második helyen Adorján, a harmadikon Pável Karnas (Fotó: Mák József) Lapunk 1985. július 12-i számában — öt nappal a baleset után — jelent meg „Túlélők a küzdőtéren" címmel beszámolóink Papp Zsolt miskolci salakmotorversenyző súlyos sértik lésérőL Igaz, a téma nem Szolnok megyei, ám a jóérzés mindenképpen azt diktálja, hogy jó félév elteltével nézzünk utána, mi van most a fiatalemberrel. Az előzmények közismertek: 1985. július 7-én, vasárnap délután a Béke és Barátság Kupa előző napi miskolci fordulója után, amelyet az ifj. Gyepes Barnabás—Papp Zsolt páros nyert — barátságos egyéni viadalon mérkőzött a BBK mezőnye Nyíregyházán. A 8. futamban szinte egymásra ragadt a két versenyző; Papp üldözte Gyepest, a harmadik kör kezdetén már majdnem melléje ért, amikkor Gyepesnek „megragadt”, megállt a motorja, a kanyart nem tudta elkezdeni, így Papp Zsolt nem tudta őt kikerülni. MindV- ketoten buktak, Papp nagy erővel a palánknak vágódott. Azonnal kórházba szállították. Az első hírek aggasztóak voltak állapotáról. Néthány hét múlva Budapestre, az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetbe kel rült, majd október 17-én az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézetben megoperálták . A Borsod-Abaúj-Zempt- lén Megyei Kórházban látogattam meg. — Mit érzel? — húztam egy fehér széket ágya mellé a hatszemélyes kórteremben. — Lefelé semmit — int állával maga elé. Csak a fejét és a vállait tudja mozgatni. Fekszik, „mozt- dulatlanságra kárhoztatva” — ahogy a Magyar Ifjúság róla szóló cikkének címe írja. A nyakán elől már alig látszik a vágás, a műtét helye. — Egyébként mit érezhe- tek? Ügy érzem, itt vagyok húsz évesen élve eltemetve. Még az a szerencse, hogy ilyen jól viselem. Nem vagyok magamba roskadva, csakhát ez a tudat, hogy vége, húsz évesen mindennek vége. .. pénzemet — 30 ezer forintot — levonatoztam, amikor Zsoltika Pesten feküdt. Miskolc—Budapest—Miskolc — minden másnap, minden nap. Heteken, hónapokon keresztül ez volt az életem. Mentem, hogyne mentem volna. Kértem az egyesületiét, fizessék ki a vonatjegyek árát. Azt mondták, nincs rá jogszabály. Dehát én egy egészséges embert adtam a Volánnak! Azt mondják, ez a sportág ezzel a rizikóval jár. És ha összetöri magát, már nem felelősek érte? De hamar, de élesen előkerültek az anyagiak! — hümmöghet az olvasó. Igen, csakhogy ezek nem azok a bizonyos „piszkos anyagiak”, hanem a mostani helypott segélyt a munkahelyétől. A lakást is el kell cserélniük, mert most első emeleten laknak. Földszinti lakás kell, olyan, amelyikben tolókocsival is lehet majd közlekedni. A lakáscsere ügyét a klub azonnal magára vállalta. — Rögtön beláttuk, hogy nekünk kell lépnünk — tái- jékoztatott Kővári Kázmér ügyvezető elnök. — Már augusztus 2-án — a sérülés után három héttel! — elindítottuk a dolgot. Novemj- ber 15-én a megyei tanács elnökéhez fordultunk. Pappék február 3úán jártak a városi tanács elnökénél. Több lakást felajánlottak nékik, tudomásom szerint a kiválasztásnál tartanak. A dolog ezek szerint sínen van. — Miben segíthet, miben segít az egyesület Pappék- nak a továbbiakban? — Amivel hozzánk fordulnak — és törvény adta lehetőségeink megengedik — mindenben! Tudom, rettenetesen nehéz a helyzet Papp Zsolt és szülei szavaiban némi keserűséget éreztem, amikor a klub került szóba. Az ügyvezető elnökében némi türelmetlenséget. Tévedtem volna? Jó volna bizton állír tani, hogy igen! Jó volna, ha az esetleges egyet nem értés, nézetkülönbség gyanújának még az árnyékát is elhessegetné a kölcsönös bizalom, a türelem és a megértés! Nekem, egészséges embernek valahogy minden kórház egyforma. Fehér és szaga van. Kórházszaga. Dr. Simon György főorvos szerint Zsolt az egészségügyi ellátást megkapja. Valószínűleg tartósan rehabilitációs osztályon marad. Azt már látni lehet, hogy az otthoniét jó néhány problémát fölvet majd. — Ha valaki vagy valakik most vagy később segíteni akarnának — mert hallottam ilyenről — mivel tehetik? — A lakás megfelelő kialakításával, berendezésével, hogy az otthoniét viszonylagos komfortérzést teremtsen Zsolt számára. Miskolci látogatásom óta egy hét telt el. Budapestre vonatozom. Dr. Pásztor Emil professzor, az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet főigazgatója fogad. Október 17-én operálta meg Zsoltot. Ideggyógyász, idegsebész szakorvos, az orvostudományok doktora, címzetes egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia és az Amerikai Idegsebészek Társasága levelező tagja. Az Idegsebész Világtársaság egyik alelnöke. Elöljáróban megnyugtat, hogy gerincsérülést közel sem csupán sportolók szenvednek, évente 50-60 fordul elő hazánkban. Zsolt gerince hatalmas ütést kapott, az ötödik csigolyája hátracsúszott, darabok törtek le bér lőle. — Sajnos a gerincvelő is megsérült, a sérüléstől lefelé megszűnt a mozgás, az érzékelés. A gerincvelő pedig pótolhatatlan. Fölteheti a kérdést: akkor miért operáltuk meg mégis? Előveszi Zsolt csigolyájának röntgenfelvételét és megvilágítja. A negyedik, az ötödik és a hatodik csigolyában kétHkét „szöget” látok, úgy tűnik, mintha mindegyikbe „drót” lenne fűzve. — Látja? Az ötödik csigolya visszakerült a helyére, a szilánkokat eltávolított- tűk, a törött részeket a csípőcsontból vett darabbal pótoltuk. A csigolyát most a csavarok rögzítik. A rehat- bilitáció könnyebb, ha a görbe nyaki gerinc újra fölt veszi eredeti anatómiai formáját. Ez az egyik. A másik: volt már olyan tapasztalatunk, hogy a sérülés magasságában kilépett idet gek összenyomódtak. Reménykedtünk. ha a törött csont alatti és fölötti idegek fölszabadulnak, a mozgás esetleg visszatérhet a karjaiba, a hüvelykujjai ba Ennyiről volt szó! Meg kell mondjam, ezt a műtétet naivon kevés helyen csinálják a világon. Nem mennek el eddig, mert azt mondák. nincs értelme, hisz nem biztos, hogy az idegek fölszabadításával visszatér a mozgás Mi vállaltuk a műtétet. mert elvben ez nem annyira lehetetlen. mint amennyire lehetetlen a gerincvelő pótlása. A műtét egyébként elég nagy műtét. Ha azonnal hozzánk kerül, akkor sem nyúlhattunk volna hozzá mindjárt, mert meg kell várni, míg a sérült, elmoZr dúlt részek nyugalomba jutnak Ezért volt a három hó- nams várakozás. Pásztor professzor rám néz. néhány másodpercig szótlanul ülünk. — Véleményem szerint ennél többet nem lehet csinálni. Itt járt nálam Zsolt bátyja és arra kért, még próbálkozzunk. Megígértem neki, hogy májusban, ha Amerikába utazok személyesen megammal viszem az anyagát, vagy ha nem utazok, kiküldőm a leleteit Dallasba. Napjainkban ott tudnak a legtöbbet az idegi- sebészetről. Konzultálok az ottani kollégákkal és ha olyan javaslatot, ötletet vetnek fel, amit ők meg tudnak csinálni, mi itthon nem, nem leszek ellene. De csodát várni nem lehet. Járni sajnos nem fog. Tudom, most azt kérdezi, lehet-e így élni. Nézze, pár éve egy gerincvelő-sérült — aki tolókocsiban jár, most nem jut eszembe a neve — írt egy könyvet. Abban megírja, hogyan lehet. Mást mondok; Angliában minden évben megrendezik a tolókocsiban közlekedők olimpiáját. Szóval sportolnak. Sajnos nálunk a rehabilitáció eléggé gyerekcipőben jár. De térjünk vissza Zsoltra! Ebbe a sérülésbe bele szoktak halni! Óriási dolog, hogy életben maradt, és eljutottunk vele idáig. Mit tanácsolhatok? Ha ez a helyzet, ha ebben az állapotban van, ha lehet így élni, akkor ezt az életet kell elviselni, ennek értelmét kell megtalálni. Ezt kell belátnia. Pásztor professzor gondolatai zárszavak lehetnének. De nem állom meg. hogy hozzá ne tegyem: tudom, óriási a távolság a Miskolc Grand Prix dobogójának legfelső fokától a deszkával keményített kórházi vaságyig. A sikertől a lassú feledésig. Papp Zsolt kétszer verekedte be magát a huszonegy éven aluliak világbajnoki döntőjébe, tehát a világ egyik legjobb motorversenyzőjének jegyeztük 19-20 évesen. Tavaly előtt csípőcsontja tört a világ legjobb juniorjainak összecsapássá előtt, tavaly az ötödik gerinccsigolyája. Ha valaki nagyon szeret valamit, azt mondják él-hal érte. Papp Zsolt — mint annyi nagyszerű társa — élt, halt a salakmotorozásért. 1985. július 7-én a salakmotorozás meghalt Papp Zsolt számára. De Papp Zsolt nem halt meg az élet számára. Egri Sándor Az ágy fejénél sírva fakad Zsolt édesanyja. Kendőzetlenül törnek elő érzései: — A férjem 64 éves, én 60. Nem tudjuk mi lesz. Mi lesz, ha haza kerül és abba a korba érünk, hogy képtelenek leszünk gondozni. Egyre inkább magunkra maradunk. a spórolt Ezek a fölvételek nem Papp Zsolt bukásakor készül tek, de jól illusztrálják, milyen erők hatnak a motorra és a motorosra az esés kor Fotó: Kundráth Agnes Los Angelesből Kunhegyesre Iskolák, szokások egy amerikai kisdiák szemével A kunhegyesi Dózsa Üti Általános Iskolának jelenleg talán a legérdekesebb tanítványa egy negyedikes kislány. Noha egykoron a szülei az anyakönyvbe Katherine Ann Faust néven íratták be az USÁnban, a a szőkésbarna, világlátott diák mégis beszéli nyelvünket, holott az iskola első három osztályát Kaliforniáiban fejezte be. Igaz, már hónapok óta Kunhegyesen él, és az egyik nyugdíjas pedagógusnál lakik. — Miért és mikor érkeztél a községbe? — Ősszel hozott ide anyukám azért, hogy jól megtanuljak magyarul. Ugyanis húszegynéhány évvel ez<- előtt ő is ebbe az iskolába járt, majd tanári diplomát szerzett, és tanított is pár évig, mielőtt az Egyesült Államokba ment férjhez. Most egyébként a szüleim San Diegóban élnek. —■ Jól beszélsz magyarul, a kiejtéseden is csak olykor érződik az idegen hangr súly. — Hárman vagyunk testvérek, és otthon anyu mindig magyarul szól hozzánk, úgyhogy a kishúgom is beszéli a nyelvet. A kisöcsém még hároméves sincsen, de már őt is tanítja. Apu viszont amerikai, és csak pár magyar kifejezést ismer. — Hol dolgoznak a szüleid? — Anyu rajztanárként került ki az államokba, és korábban San Diegóban galériát nyitott, ahol a leghíresebb magyar festők képeit tekinthették meg az érdeklődők. Apukám munkájáról annyit tudok, hogy pénzügyi szakember, sokat utazik, és hetente ezer dollár körül keres. Most anyu otthon van, neveli a testvéreimet, vezeti a háztartást. — Milyen az ottani suliélet? Mesélj róla! — Az első három osztályt állami iskolában fejeztem be, ott fizetni kellett a tar nításért. Az órák reggel nyolctól fél háromig tartottak, bár aki igényelte, maradhatott tovább is, mivel a napközi arrafelé is ismert. Olvasást, angol nyelvet és nyelvtant, történelmet, írást, fogalmazást, számtant, földrajzot és éneket tanultunk. Testnevelés és rajz nem volt alsó tagozatban. Ha valaki mégis foglalkozni szeretett volna ezekkel a tantárgyakkal, akkor tanítás után ugyanabban az iskolában külön pénzért járhatott ilyen órákra. — Hogyan osztályoztak a tanítók? — A pedagógusok zöme ott is nő, és felénk az a szokás, hogy nincsenek oszí- tályzatok. Az értékelést betűvel végzik, és a bizonyítvány például A, B, C, D, E és F fokozatú lehet. Az A a legjobb,az F pedig a leg.- gyengébb. Házi feladat, otthoni gyakorlás sokkal kevesebb van, mint itt. — Hol ebédeltél, ebédelsz? — Itt napköziben, kint büfében. Délben ott leves nincs az iskolákban, az amerikai diákok ilyenkor hamburgert, virslit harapnak salátával, uborkával, amiért természetesen fizetni kell. Nálunk otthon azért más a helyzet, mert anyu estére rendszerint főz. — Említetted, itt többet kell tanulnod. — Ajajaj, még pedig sokkal ! Különösen a matematikával küszködöm, pedig kinn A minősítést kaptam. Ami a magyar olvasásomat írásomat illeti, a tanító néni szerint sokat javultam. — Mi mindent találtál a legérdekesebbnek Kunhe- nyesen? — Felénk például nincsen Mikulás, nem ismerik ezt a szakállas embert, és a karácsony sem fehér, hiszen olyankor is akkora a meleg, hogy az emberek rövid nadrágban járnak. Éppen ezért nekem az eddigi legnagyobb élményem az a nagy hóesés volt, amelyik december 31-én kezdődött A házigazdám, Mancika néni felébresztett, és csak bál- multam a sok-sok fehér pi- hét. mert még ekkora hava^ zást soha nem láttam. — Hogyan érzed magad az iskolában, és meddig maradsz Magyarországon? — Az osztályban nagyon jól, mivel a lányok már valamennyien a barátaim. Apukámék úgy határoztak, augusztus 31-re, a születési- napomra megyek haza. Az elvégzett évről igazolást kapok. és az ötödiket ősztől ott folytatom. Lehet, jövőre a húgom jön, mert őrá is ráfér egy kis nyelvgyakorlás. — Kata! Mondd meg őszintén: te most magyar vagy amerikai lánynak érzed magad? Rámnéz, a szavakat, kifejezéseket keresve gondolkozik pár pillanatig. — Az állampolgárságom magyar, ezért kavarok vagyok. Nem, nem jól mondtam: keverék. Ugye igy a jó? ... D. Szabó Miklós Hgjpaae AAiy tii? Meg kezdődött a felkészülés az Éneklő Ifjúság Idei ének- kari bemutatóira. Képünkön a jászapáti általános iskolások énekkara Réz Istvánná tanárnő vezetésével próbál (Fotó; TKL)
