Szolnok Megyei Néplap, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-15 / 39. szám
6 Nemzetközi körkép 1986. FEBRUAR 15. Lesz-e Euréka program? Franciaország Erőgyűjtés márciusra AZ ELSŐ TÍZ EURÉKA-KUTATÁSI PROGRAM mm A.v.y.Y.w* l Közös európai szabvány oktatási és háztartási célokat szolgáló mtkrofcompu- terek számára. 1 Kompakt muttiszámftógépek. 1 Amorf szilícium eiöáHítása 4 Textilfeldolgozó robotok K Szúrómembránok fejlesztése és előállítása. I Eurolézer: nagy teljesítményű lézerrendszerek értékelése és fejlesztése anyagok megmun- kálásáralés termelési technika kidolgozására Eurotrac: Közlekedési kíftér lati program. Európai kutatási hálózat Nemi betegeágek monok Ioné Its módszerrel való diagnoez ókat eljárásának kifejlesztése Az optikai elektronikán alapo ló rugalmas gyértési g rendszer. W7 A programban résztvsvó országok. A program rám érdsklódó országok. Hl _______________ F ranciaország ismét választások előtt áll. Március 16-án döntenek arról, hogy a következő öt évben ki vezeti majd az országot: kormányon marad-e a Szocialista Párt, vagy visszatér a hatalomba a jobboldal? A legutóbbi választások előtt biztosra lehetett venni a jobboldal bukását. A franciák változást kívántak, s az egyetlen lehetséges alternatíva Francois Mitterrand szocialista pártja volt, amely biztató programmal jelentkezett. Legutóbb egy választási gyűlésen Laurent Fabius már arról beszélt, hogy bármely politikai program megvalósításához ót esztendő kevés. A miniszter- elnök ezzel arra kívánt magyarázatot adni, hogy Mitterrand híres, 110-pontos programját miért nem sikerült maradéktalanul megvalósítani. Fordult a kocka Hogy most a közvéleménykutatási adatok kisebb-na- gyobb eltéréssel a szocialista párt bukását és a jobboldal győzelmét jósolják, abban nem is a választások tlőtt szokásos számonkérés játszik szerepet. Az eredményeket — amelyek szép számmal vannak — tulajdonképpen elismerik. A Mitterrand elnök franciák inkább azt nem hajlandók lenyelni, nogy éppen a szocialisták kormányzása alatt duzzadt fel közel két és fél millióra a munkanélküliek száma. Az igazsághoz tartozik, hogy a munkanélküliség növekedése valójában olyan gazdasági kényszerintézkedésekből következett, amelyek a kézierővel termelő ipar modernizálásával függtek össze. A negyedik ipari forradalom küszöbén ezt a változtatást nem lehetett tovább halogatni, még azon az áron sem, hogy ezek az in- ézkedések óhatatlanul politikai feszültséget eredményeztek. Vagyis fordult a kocka, és most a szocialista párt politikája ellen tüntetett nemegyszer, és sok tízezer francia dolgozó. A mérleg másik serpenyőjében ugyan a többi közt olyan tételek szerepelnek, mint az ötödik heti szabadság, az infláció öt százalék alá szorítása, a külkereskedelmi deficit csökkentése, a családi pótlék felemelése, a bankok, biztosítótársaságok és egyes nagyvállalatok államosítása. De ezeket a fontos, esetenként korszakváltást jelző intézkedéseket háttérbe szorította a soksok egyéni tragédia. A Jobboldal támadásai A jobboldal 1983-ban még meglehetősen csendben volt, túlságosan közel volt ugyanis a bukás. Ebből a pozícióból nem lehetett hatásos támadásokat vezetni. Akkor, 1984-ben tudtak csak színre lépni, amikor a munkanélküliség miatti elkeseredés mind erősebbé vált. Több mint egymillió embert voltak képesek az utcára vinni az egyébként teljesen jelentéktelen iskolatörvény ellen, noha ezeken a tüntetéseken a felvonulók valójában a Marshals, az FKP főtitkára kormánnyal szembeni érzelmeiket juttatták kifejezésre. Ez volt a fordulópont. Ettől kezdve a jobboldali partok szünet nélkül támadnak. Bírálták a munkanélküliség növekedését, szá- monkérték a vásárlóerő csökkentését, részletes programot terjesztettek elő az államosított üzemek, bankok visszaadásáról a magántőkének. E támadások közepette nem kímélték sem a köztársaság elnökét, sem a kormányt, sem a testületeket, sem a személyeket. Ehhez a politikai offenzívához nagyszerű keretet és töltetet adott a Greenpeace-ügy, amely — mint emlékezetes — egy környezetvédő hajó elsüly- lyesztésében játszott francia szerep miatt a múlt nyáron pattant ki, s amely a hadügyminiszter lemondásához és a miniszterelnök elleni támadás állandósulásához vezetett. Ez volt a második fordulópont, és a jobboldal nagyon élénk és nagyon durva, nem-hivatalos választási kampányának kezdete. Ezután nemcsak a politikai és a gazdasági élet jelenségeit támadták, hanem a baloldali politikusok lejáratására is nyíltan törekedtek. Lényegében ősztől, a politikai évad újrakezdésétől számítható ez a korszak, amely már a hatalom visszaszerzését szolgálta. A párbaj elkezdődött Ennek a politikai mérkőzés-sorozatnak annyiban új állomása a mostani, a hivatalosan még el sem kezdett választási kampány, hogy a hang felerősödött, a frontok tisztázódtak, a programok megfogalmazódtak. Hogy a francia polgárt milyen mértékben hálózza be a kampány, azt talán sejteti két adat. Az új gaulleista párt A szeszes italoktól, nyilvános mulatozásoktól hazájukban eltiltott szaud-arábiaiak sóvárogva várják, hogy megnyissák azt a 23 kilométeres hidat, amely a több szigetből álló, kis Bahrein állam megközelítését gépkocsin alaposan megkönnyítené. Bahrein ugyanis az Arab- Öbölben a kéjsóvárak Mekkája. Itt szabadon árusítanak szeszes italokat, a szállodákban vannak éjszakai bárok, revűműsorok. A híd megnyitását eredetileg a jövő hónapra tervezték, de az utolsó pillanatban elhalasztották az idei év végéig. A hivatalos magyarázat az volt, hogy még nincsenek kész a vámépületek és néhány bekötő út. A valóságos ok az, hogy a bah- reini kormányzat éppen az építkezés befejezésekor döbbent rá igazán, mennyire kockázatos következményei lehetnek az ország gazdaságára ennek a „köldökzsinórnak”. Bahrein már régóta veelnöke, Jacques Chirac mindössze egy hét alatt tizenkét választási gyűlést tartott Párizstól Dijonig és Calaistól Orléans-ig. Ugyanebben az időben az FKP vezetői 41 nagyobb találkozót rendeztek Franciaország- szerte, s emellett még számtalan kisebb beszélgetést is, szűkebb, családiasabb körben. A választási gyűléseken a pártok programjaikat magyarázzák, a jobboldal közös platformját, a kommunisták és a szocialisták pedig a sajátjukat. A szocialisták a folytatást ígérik, s a jobboldal visszatérése ellen igyekeznek mozgósítani. A jobboldal lefutottnak tekinti a választási eredményt, biztosnak tartja győzelmét, s erre az esetre sok és alapvető változtatást ígér. Chirac, a jobboldal vezéralakja A többi közt az államosított üzemek, bankok visszaadását a magántőkének, a szabadáras rendszer bevezetését, a pénzváltás teljes szabaddá tételét, a nagy jövedelmekre kivetett adó megszüntetését, és sok más egyéb közt a sajtótörvény megszüntetését. A kommunisták viszont világosan elmondják, hogy a jobboldalt tekintik politikai ellenfelüknek, és csak abban az esetben támogatják a szocialista pártot, ha az megváltoztatja politikáját. A szópárbaj tehát már elkezdődött Franciaországban, az érvek és ellenérvek csatája teljes erővel dúl a gyűléseken, a televízió és a rádió nyilvánossága előtt. A beszéd- özönből egyet mindenki könnyen kihámozhat, mégpedig azt, hogy a tét ezúttal éppen olyan nagy, mint a legutóbbi választáson volt. Akkor a baloldal győzelme volt a tét és az ígéret. Most viszont a jobboldali revans veszélye fenyeget. Ezért is olyan kemény és annyira energikus a mostani kampány. Ónodi György gyes érzelmeket táplált a híd létrehozásának terve iránt, mert félelemmel töltötte el Szaud-Arábia gazdasági és politikai felsőbbrendűsége. Az út megépítésének költségeit, legalább egy milliárd dollárt is Szaud-Arábia fizette. A kis ország nem nagyon mer bármiben is nemet mondani a dúsgazdag szomszédnak. Most Bahrein kis időt akar nyerni. mert biztosítani akarja, hogy az összeköttetés több hasznot hozzon, mint bajt. Mivel szinte nincs olajjövedelme, a kis ország a térség „szórakoztató” központjává akarja tenni magát. 180 millió dollárért most építenek egy „arab Disneylandet”, hatalmas szórakoztató parkot a turisták odacsábítására. Félő azonban, hogy Szaud- Arábia arra fogja kényszeríteni Bahreint, hogy tiltsa be a szeszes italokat és az éjszakai lokálokat. Márpedig ez esetben Bahrein éppen olyan unalmas lenne, mint Franciaország 1985 tavaszán olyan értelmű javaslatot tett nyugat-európai partnereinek, hogy az amerikai űrvédelmi kezdeményezés (SDI) elszívó hatásának ellen- súlyozására — tőke, munkaerő — saját fejlesztési programot dolgozzanak ki. Az így megszületett EURÉKA program azonban a Kezdet kezdetén lem jelentett elég vonzóerőt az európai cégek számára. A program neve az angol European Research Coordination Action rövidítése (magyarul: európai kutatási Koordináló akció). Célja, a nyugat- európai kutató- intézetek és intézmények lehetőségeit úgy ösz- szehangolni, hogy elősegítsék a társég műszaki fejlettségi színvonalának emelését, új termékek előállítását, Európa gazdasági és politikai súlyának, befolyásának növelését. Novemberben Hannoverben az érdekelt országok konferenciát tartottak a program körvonalainak kidolgozása érdekében. Titkárság felállítását határozták el, amelynek feladata az érdekelt intézmények összehozása, munkájuk koordinálása egy-egy adott téma feldolgozása érdekében. A konferencia összesen mintegy 300 témát ajánlott a fejlesztési programba, ebből A diktátor mégiscsak jobbnak látta elhagyni forrongó hazáját, amelynek már apja, de ő maga is csak bajt okozott. Menekülésével véget ér Haitin a Duvalier- család uralma, amely csaknem harminc éven át a Föld egyik legsötétebb rendszerét irányította, de nem értek véget a megpróbáltatások. Francois Duvalier, a „dinasztiaalapító” apa. 1957- ben vette át a hatalmat, puccsal. Tizennégy éves or- száglása alatt a hadseregére, és a „tonton macoute”-ra, a rohamrendőrségre alapozta véreskezű uralmát, valamint az Egyesült Államok támogatására, amelynek ezekben Szaud-Arábia. S ha a hídon jönnének is Bahreinba nagy számban arab turisták, de nyilván nem éppen a legvastagabb pénztárcájúak: ők bizonyára továbbra is Kairóba és Nyugat-Európá- ba mennek majd számlálatlanul szórni a pénzüket. A fő aggodalom azonban gazdasági jellegű. A bahrei- ni kereskedők ugyan örülnek a turisták áradatának, de okkal aggódnak amiatt, hogy velük együtt jönnek a nagy szaudi cégek, s olcsóbb áraikkal kiszorítják a bah- reini piacról a hazai kereskedőket. A szaud cégek ugyanis állami támogatást élveznek, nagy mennyiségben importálnak árukat és így alacsonyabb áron tudják kínálni azokat. A vásárlók jól fognak járni, de a helyi üzletembereknek kevesebb haszonnal kell majd beérniük. Márpedig a bah- reini kormányzatnak, mint annyi más országnak, elsősorban az üzleti körök érdekeit kell szem előtt tartania. választották ki azt a tízet, amelyét az első években akarnak megvalósítani. Komoly nehézségek támadtak viszont az anyagi alapok megteremtésében. Az országok többsége nem hajlandó állami költségvetésből finanszírozni a kutatást, ennek terhét inkább az érdekelt intézményekre igyekeznek hárítani. Ezen túlmenően is számos megoldhatatlannak látszó .probléma nehezíti a kibontakozást. Nincs az országok között a termékekre vonatkozó szabványosítás, minden ország a maga vállalata termékét favorizálja akkor is, ha az gyengébb. Ezen az években kapóra jött egy ilyen hűséges szövetséges az Antillákon, a „renitens” Kuba közelében. (1965-ben egyébként egész Hispaniola szigete Washington ellenőrzése alá került, miután intervencióval megdöntötték a demokratikus kormányt a Dominikai Köztársaságban). Duvalier 1971-ben meghalt, helyébe fia, az akkor 19 éves Jean-Claude lépett — más változás nem történt. A világ egyik legszegényebb országának tartott Haitit a Duvalier-család tagjai továbbra is magánbirtokukként kezelték, sőt lényegében megpróbálták törvényesíteni ezt az állapotot azzal, hogy tavaly — megfélemlítéssel és kegyetlen megtorlásokkal kísért — „népszavazást” rendeztek, amelynek végeredményeként Jean-Claude Duvalier örökös elnöknek nyilvánította magát. A saját népe ellen folytatott irtóhadjárattal a két diktátornak — az apának, majd a fiúnak — évekig sikerült csírájában letörni minden elégedetlenkedő megnyilvánulást. Az emberek — ha nem bírták tovább a nyomort és az állandó rettegést — inkább tömegesen menekültek az országból, így alakult ki az Egyesült Államokban egy népes haiti emigráció. De nem csak a szegények, a gazdagok is sorra elhagyták Haitit, menekítették a vagyonukat a Duvalier-család mohó étvágya elől. Az ország amúgyis nyomorúságos helyzete olyan rohamosan romlott, hogy tavaly őszre a felháborodás legyőzte a félelmet: a novemberben még kisebb diáktüntetésekből januárra az egész országra kiterjedő erőteljes tiltakozó mozgalom alakult ki. S sajátságos módon a hadsereg és a rohamrendőrség fellépései most is brutálisak voltak ugyan, de jóval lanyhábbak, mint bármikor azelőtt. Dédelgetett kedvencei ugyanis most nem kaptúlmenően a nyugat-európai cégek éles versenyben vannak egymással, s jelentős részük az amerikai partnerekkel való együttműködést helyezi előtérbe. A gondok megoldása érdekében 1986. májusában újabb tanácskozás megtartását határozták el. Ezek után érthető, hogy óriási meglepetést keltett a francia hadügyminiszter bejelentése, miszerint a kormánya kedvezően ítéli meg a francia vállalatok részvételét az SDI programba. London és Bonn után tehát az EURÉKA legfőbb támogatója, Párizs is hitet tett az amerikaiakkal való együttműködés mellet. tak elég pénzt Duvalier-től, mert az Egyesült Államok, amelynek érdekei már nem diktálták egy belülről minden eresztékében recsegő- ropogó, korrupt és a hatalommal csak visszaélni tudó rendszer segítését, megvonta tőle anyagi támogatását. Az elmaradt amerikai segély Haiti költségvetésének egyharmadát tette volna ki... Haiti ellenzéki körök szerint az Egyesült Államok port-au-prince-i nagykövetsége egyenesen támogatta a Duvalier-ellenes megmozdulásokat, azzal, hogy ha már nagyon nagy a zűrzavar, majd az amerikai flotta „rendet teremt”. Washington persze nem hagyta sorsára egykori párt- fogoltját — szökési tervét az Egyesült Államokban dolgozták ki, a bukott diktátor az amerikai légierő egyik gépén menekült el Párizsba. A Duvalier-korszak lezárásával Haitiban nem oldódnak meg egycsapásra a gondok: a nyomor, a rettegés évtizedei sokáig kitörölhetetlen nyomot hagynak azon a Szigeten, amelyet annak idején elsőnek fedezett fel az Üjvilágból Kolombusz Kristóf. A gyökeres változásokat az is hátráltatni fogja, hogy Haitiban nincsen szervezett ellenzék, minden nagyobb ellenzéki csoport emigrációban (a Dominikai Köztársaságban, vagy, mint a Haiti Kommunista Párt, Franciaországban) tevékenykedik. Az egyetlen szervezett erő az országban a hadsereg, s az nyilván engedelmes eszköz Washington kezében. Pár órával Duvalier távozása után közölték, hogy Haitin egy öttagú katonaipolgári junta vette át a kormányzást. Tagjai a hadsereg főparancsnoka, az elnöki gárda parancsnoka, még egy egy magasrangú katonatiszt és két civil. Összeállította; Majnár József Híd a „Kéj-folyó” fölött Haiti Duvalier nélkül
