Szolnok Megyei Néplap, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-15 / 39. szám

MEGKEZDŐDÖTT A SZAKSZERVEZETEK KONGRESSZUSA

(Folytatás az 1. oldalról)

tudnak tereinteni, és az alapvető érdekeknek létre kell jöjjön a harmóniája.

El kell ismerni: az érdekek figyelembe vétele nélkül nem lehet a szocialista társadalmat építeni. De hadd tegyek ehhez hozzá még valamit. A munkás- mozgalom mártírjai eszméikért vállalták az üldözést, a börtönt, sőt még súlyosabbat is. Küzdöttek és harcoltak.

Ma nem kell ilyen veszélyekkel szembenézni. De küzdeni céljainkért, a szüntelen jobbért — igen. Ez ma is nagyon kemény és bonyolult küzdelem. Nem megy hit, meggyőződés, hivatástudat nélkül. Ez mostanában mintha egy kicsit elhomályosodott volna. Itt vannak közöttünk és körülöttünk a közösség dolgaiért cselekvő, a társadalmi aktívák százezrei, a szocialista brigádok tagjai, akik vállalják e küzdelmet, sokat tettek és tesznek. Becsüljük őket jobban, ismerjük el áldozatos munkájukat, terjesszük példájukat. A mi szocialista rendünk mindenekelőtt munkából, de lelkesedésből, hitből is épül. Ha az anyagi érdeket csak önmagában nézzük és mindenek fölé helyezzük, akkor ezt a másik nagy értéket elveszítjük.

— A szakszervezetek támogatják a gazdasági és társadalmi felemelkedést, a rendet, a fegyelmet, a hatékony munkát, a demokrácia érezhetőbb érvényesülését. Támogatják mindazt, ami hasznos a társadalomnak, ami szocialista fejlődésünket és az érte való cselekvést erősíti. De nem támogatják azt, aimi ugyan divatos, de valójában csak nehezebbé teszi az előrehaladást.

Mindenki munkája alapján boldoguljon

Útkereső próbálkozásainkról szólva pontos választ kell adni tagságunknak a vgm- król is Ez is egyfajta újítás. Megvan az értelme, és ha rendeltetésszerűen működnek, pluszértéket tudnak létrehozni. Ismeretes, hogy létrejöttük eredeti értelme menet közben kissé háttérbe szorult, és ez torzulást idézett elő, amelyet meg kell szüntetni.

Figyelembe véve a dolgozók részéről elhangzott véleményeket, a szocialista brigádok működési feltételeit célszerű lenne úgy módosítani, hogy vgmk-jellegű munkát is tudjanak végezni.

Ennek érdekében növelni kell önállóságukat a mun- kaszenvezésben, a tounka- esrő-gazdálkodásban, a bérosztásban, hogy a közös ügy szolgálatában még jobban érdekeltnek érezzék magukat. De ezen túl még gondoskodni kell arról is, hogy a dolgozók keresette a tényleges teljesítménnyel arányosan valóban növekedhessen, és a nagyobb teljesítmény ezáltal beépülhessen a törvényes munkaidőbe.

Élénk érdeklődést keltett az új vállalatirányító szervek létrejötte. A vállalati tanácsok irányító jogkört töltenek be, ez a feladatuk. Nem helyettesíthetik, ezért nem is gyengítik a szakszervezetek szerepét. A munkaA VII. ötéves terv

a megalapozott fejlődés programja

Határozottabban kívánunk fellépni az életünkben jelen levő negatív jelenségek ellen. Szorgalmazzuk, hogy a ikbjrmány határozott tahiban

követelje meg az állami és gazdásági szervektől, vezetőiktől munkájuk gyökeres javítását. Az elvonó intézkedések kidolgozása — amire eddig javarészt szükség is volt — gyorsan és jól ment nálunk, de most a termelésben kell nagy következetességgel eredményt elérni.

Amit a kormány célul tűz ki, amit meg akar valósítani, az legtöbbször világos és érthető. De ha helyenként az állami és gazdasági szervek gyakorlata torz, ilyenkor hiába ismételgetjük szavakban, hogy mit akarunk, csak imamalommá válik, ha a gyakorlat nem változik. Ezért javítani kell az állami és a gazdasági szervek munkáját is.

Biztatjuk a dolgozókat: tegyenek javaslatokat, újítsanak, sőt bíráljanak, de sokhelyütt ez változatlanul nem ajánlatos, mert megtorolják a bírálatot, az újításokról, javaslatoknál pedig megfeledkeznek. Évek óta elismerjük a különböző érdekek létezését, igényeljük a felszínre kerülésüket, de amikor 'felszínre kerülnek, akkor nemegyszer megbélyegzik ezek szószólóit.

Ügy véljük, jobban kell számolni az életünkben megjelent gazdasági törekvések tudati, ideológiai hatásával, így például azzal, milyen torzító tudati hatással jár a saját tulajdonú lakás- szerzés kényszere, majd az ezzel járó kötelező terhek, az emiatt is vállalt mellékállások, különmunkák, a fegyelem lazulása. Ki tudja, mennyi társadalmi erőt von el, mennyi lelkesedést csök- kerit mindez.

vállalói helyzet nem tűnik el. Sajnos igaz: a vállalati tanácsok tagjai között kevés a fizikai dolgozó. Nem akarjuk misztifikálni a fizikai munkások jelenlétének fontosságát, de értékén kezelni, azt igen. Nélkülözhetetlen érték a munkásember jelenléte saját szervezetében. Ez a szó, hogy munkásképviselet, mindig tisztán csengő és szép fogalom kell, hogy maradjon. Ezít nem engedjük kitenni a divat ingadozásainak.

Más jellegű feladat, de sokan szóvátették, hogy a bűnözés megelőzéséért:, a bűnösök szigorúbb bírói és más jellegű felelősségrevo- násában, a tervezett intézkedések következményeinek felelősebb átgondolásában szintén határozdttabb munkára van szükség.

A népgazdasági kérdésekről szólva Gáspár Sándor rámutatott: most a fő feladat minden erőnkkel elősegíteni hazánk gazdasági erejének növelését, az infláció csökkentését, a reálbérek csökkenésének megállítását, majd emelkedését a nyugdíjak — különösen az alacsony nyugdíjak — értékének megőrzését. Segíteni kell mindazon célkitűzések megvalósítását. amelyek a XIII. pártkongresszus nyomán a VII. ötéves tervben megfogalmazódtak.

Gáspár Sándor beszél, háttérben az elnökség

— Az ötéves terv teljesítésén vagy nem teljesítésén múlik jelentős mértékben az ország, a dolgozók sorsa. Sorsforduló ez az öt esztendő. Ettől függ, milyen módon tudjuk gondjainkat enyhíteni, hogy tudunk előbbre jutni a gazdaságban. Ha teljesítjük a tervet, szinte minden területen egy kicsit előre tudunk menni. Ha lemaradunk a nemzeti töved elem növelésében, akkor megint olyan gondokkal flpgunk küszködni, amilyenekkel az elmúlt esztendőkben is kínlódtunk.

Az adósságállomány csökkentésére, valamint a műszaki fejlesztésre mindenképpen jelentős összegét kell fordítani. Ha nem teljesítjük a tervet, ismét a lakosságtól való elvonásra kényszerülünk. Ez törvényszerű következménye lehet az eredménytelen munkának. Meggyőződésünk: a magyar népgazdaságban több van. mint amit eddig ki tudtunk aknázni.

Ezért most a magyar szak- szervezeti mozgalom is a VII. ötéves terv jelenti az öt esztendőre szóló akcióprogramjáét. A terv teljesítésére kell mozgósítani saját eszközeinkkel, sajátos lehetőségeinkkel. A népgazdasági tervezés feladata, hogy a gazdaságot olyan minőségű munkaerővel működtesse, amilyenre szükség van; annyi dolgozóra számítson, amennyi valóban rendelkezésre áll; oda irányítsa a munkaerőt, ahol szükség van rá, és ahol a legeredményesebben dolgozhat a népgazdaság és a maga javára. Ennek a követelménynek sajnos már jó néhány éve nem felelünk meg.

A kialakult helyzetben a dolgozóknak az az érdekük, hogy olyan munkahelyre kerüljenek, ahol a termelőerők kevésbé fejlettek, a műszaki színvonal alacsonyabb, mert Ilyen helyen többéit kereshetnek. Egyre többen jutnak olyan jövedelemhez, amely nem arányos munkájuk társadalmi hasznosságával. Ha ezen nem változtatunk, a munkaerőhelyzet nem javul meg. A teljes foglalkoztatottságot a szocializmus egyik alapvető vívmányának tekintjük. Ezt egyesek igyekeznek valamiféle , .idejét múlt szocializmus- kép” tartozékának feltüntetni. Mi úgy véljük, hogy a gazdálkodás racionalitása szocialista viszonyok között nem valósítható meg a tőkés gazdaság eszközeivel.

A munkaerő értelmes és hatékony foglalkoztatását a vállalatoknak kell megoldaniuk. Ennek kézzelfogható elemei: a műszaki fejlesztés; a munkaidő jobb kihasználása; a munkakörülmények és a munkaszervezés javítása, s mindemellett az. hogy olyan termékeket hozzanak létre, amelyet el lehet adni. Nincs más megoldás. A szakszervezetek behatóan kívánják segíteni ennek megvalósítását.

— A szocializmus a munka

társadalma. A munkafegyelem nem egyéni ügy, főleg nem akkor, ha már nagy tömegek érzik hiányának kedvezőtlen hatását a munkahelyek szervezetlenségében, a kiszolgálásban, az áruk minőségében, ügyeik hivatali intézésében, a szolgáltatás minőségében.

Amikor a lazulás mértéke már a kollektívát sérti, egyéni életutakat tesz tönkre, mi sem lehetünk közömbösek. Közünk van hozzá, milyen a légkör a munkahelyen, elítélik-e vagy sem a fegyelmezetlenséget, és hogy ki az elismert ember a kollektívában, a munkáját jól végző, fegyelmezett dolgozó vagy az ügyeskedő. Nem hallgathatunk, ha a fegyelem lazulása morális értéket rombol.

— A dolgozók mind nagyobb része ma már látja,

Ezt nem szabad anyagiasságnak felfogni. A megoldást nem illúziók teremtésével segítjük, hanem a társadalom valós helyzetének megfelelő feladatok kijelölésével és megvalósításával. Évek óta bírálják a dolgozók a gazdasági és a szak- szervezeti szerveket ,hogy a szocialista brigádmozgalom, a munkaverseny fejlődési gondokkal küzd. Jogos a bírálat, hogy a munkaversenynek mi a jelentősége, szerepe eddigi eredményeinkben, azt e fórumon nem szükséges hangsúlyozni. De való igaz, hogy a gazdasági feladatok változásával itt is változniuk kell a módszereknek.

Tudunk számos kezdeményezésről, de a feladatok megoldása még jórészt előttünk van. A célok ki vannak jelölve. Gondoskodni kell arról, hogy ne váljanak el a célok a megvalósítás feltételeitől.

— Kétségtelen, hogy a dolgozók gondjai az utóbbi esztendőkben megszaporodtak — hangsúlyozta a SZOT elnöke. — Ez a tény azonban nem mond ellent annak, hogy a lakosság átlagos életszínvonala megfelel gazdasági fejlettségünknek. Annak sem mond ellent, hogy az elért fejlődés együttjár az életszínvonal, az életmód minőségi átalakulásával is: teljes a foglalkoztatottság, ha lassabban is, mint kellene, de nő a modern lakások száma, csaknem minden családnak van rádiója, tévéje, alapvető háztartási gépe, és igen soknak személygépkocsija.

hogy gazdasági életünkben nemcsak átmeneti zavarok kiküszöböléséről van szó, hanem a magyar gazdaság gyökeres átrendezéséről. Arról, hogy ne csak pillanatnyi gondjaink megoldására legyünk képesek, hanem mielőbb jöjjön létre egy, a mainál műszakilag fejlettebb, modern magyar gazdaság, amely alkalmas arra, hogy távolabbi társadalmi céljainkat is megvalósítsa.

Ez bonyolult és minden vonatkozásban nehéz feladat. Megoldása alapvetően fontos nemzeti ügy, a munkásosztály ügye, és csak az egész társadalom összefogásával érhető el.

Az összefogás épüljön arra a jelentős eredményre, hogy a magyar gazdaság az elmúlt években nem kényszerült fizetésképtelenség bejelentésére, a vállalatok sorának a leállítására, hogy nem alakult ki munkanélküliség, és nem kellett a lakosság fogyasztását radikális eszközökkel korlátozni. De az összefogás épüljön arra a felismerésre is, hogy a gazdaság erejének lassú növekedése, alacsony színvonala olyan lemaradást idézhet elő, amely szükségszerűen magával hozza az életszínvonal radikális csökkenését is. Aktivitást, kezdeményezést, szorgalmas munkát kell követelni és elvárni, de a dolgozó tartós lemondását munkájának gyümölcséről, azt nem.

Van néhány olyan területe az életkörülményeknek, ahol a feszültségeket már hosz- szabb ideje nem tudtuk alapvetően enyhíteni. Ilyen például a lakáshoz jutás, az egészségügyi ellátás, a szolgáltatások fejlesztése. De feszültségeket okoznak a tehetség és az alkotókedv kibontakoztatása előtt álló akadályok is. A kiegészítő jövedelem megszerzésének lehetősége vagy hiánya önmagában egyenlőtlenségek forrásává vált.

Elégedetlenséget váltanak ki a jövedelemelosztás zavarai, a munkát akadályozó szervezetlenség, a sokszor tapasztalható nemtörődömség, a kellő következetesség hiánya is.

Ebben a helyzetben az életszínvonalat, az elosztást érintő minden döntés demokratizmusára, nyíltságára nagyobb súlyt kell helyeznünk. Biztosítani kell, hogy általában a munkásosztály és az eredményes munkát végző nagyüzemek ne juthassanak hátrányos helyzetbe.

Változtatni kell azon a helyzeten, hogy a kereseti arányok nem felelnek meg mindenütt a munka szerinti elosztás követelményének, alacsony a szakképzett fizikai és értelmiségi munka díjazása, nem tudjuk megfelelően fizetni a nehéz és kedvezőtlen körülmények között dolgozókat.

A végzett munkát, a hozzáértést, szorgalmat jobban elismerő, ösztönzőbb bérrendszer kialakítását szorgalmazzuk, amely elősegíti, hogy a fő munkaidőben legyen érdemes mindenkinek tudása, teljesítménye maximumát nyújtani.

Ez a folyamat, ha lassan is, de már megindult. De tapasztaljuk, hogy feszültséget is okoz. Sokan máris észrevételezik, hogy nagy a differencia a keresetek között és ezt összefüggésbe hozzák egyesek anyagi gyarapodásával.

A munka szerinti bérezés, a tudás megbecsülése, a teljesítmények elismerése

együttjár a keresetek differenciálásával. Ezt akartuk, ezt meg kell szokni, ez nem ellentétes a szocialista elvekkel. Ami pedig a gyarapodást illeti, a munkából szerzett anyagi javakra másképpen kell tekintenünk, mint a spekulációval vagy a munkanélküli jövedelemből szerzett javakra. Ezeket adminisztratív úton az adóhivataloknak kell kézbentarta- niuk.

— Normális körülmények között az árak nagyarányú emelkedése nem törvényszerű — mondotta. — A stabil árak biztonságérzetet adnak, megteremtik a élet tervezhetőségét. A politikai érdekek tehát feltétlenül emellett szólnak.

De annak, hogy a fogyasztói árak növekedési üteme csökkenjen, megvannak a közgazdasági feltételei. A fogyasztói árarányok nemcsak áremeléssel javíthatók, a termelői árak emelkedését lényegesen mérsékelheti az önköltség, a termelékenység kedvezőbb alakulása.

Segíthet az is, ha központi eredetű áremelkedést csak elkerülhetetlen esetben vesznek igénybe, és a szabadáras termékek árszínvonalára is lehet közgazdasági eszközökkel sikeres nyomást gyakorolni.

— A lakáshiány enyhítésére óriási erőfeszítéseket tettünk, ennek ellenére állandó gondot jelent. Anyagi erőinknek szinte a határáig jutattunk el. Megoldást itt is csak a gazdasági erő növekedése hozhat. Ügy véljük, annyit már ebben az ötéves tervben is el lehet érni. hogy a lakáshoz jutás anyagi terhei ne növekedjenek tovább. A lakásépítésre szolgáló kapacitások, erőforrások kihasználtsága se csökkenjen tovább, sőt ebben némi javulás következzen be.

De számos olyan részintézkedést is lehet hozni —• ezeket is elsősorban helyiA tömegek szemében a bizalmiak. főbizalmiak és helyetteseik testesítik meg a szakszervezeti munkát. Tevékenységük a mozgalom egészének tükörképe, hiszen ők végzik legérzékelhetőb- ben a dolgozók érdekeinek védelmét, képviseletét, meggyőzését és mozgósítását.

Tekintélyük legfőbb mércéje az, hogy mennyire képesek összefogni és együtt dolgozni tagságukkal. El kell érnünk, hogy a szak- szervezeti csoportok tagjai minden fontos, a kollektívát érintő kérdésekben még a döntése előtt egyeztessék álláspontjukat.

A bizalmi azt képviselje, amiben egyetértés alakult ki csoportjában. De a bizalmi

leg a vállalaitoknáS, intézményeknél, tanácsoknál, — amely hozzájárulhat a helyi lakásalap növeléséhez és jobb elosztásához.

A fejlődéssel együttjáró- nak tartjuk és támogatjuk a családi terhek egy részének társadalmi átvállalását. Indokolt a családi pótlék és az ösztöndíj reálértékének megtartása, a nyugdíjak vásárlóerejének minél szélesebb körű megőrzése, a gazdasági fejlettségben és az életkörülményekben meglevő indokolatlan területi különbségek csökkentése. Kezdeményezzük az egészség megóvását, a betegségek megelőzését szolgáló program kialakítását és megvalósítását. Ügy látjuk, hogy ebben az ötéves tervidőszakban ennél többet nemigen várhatunk. Meg kell és lehet azonban találni minden munkahelyen a módját, hogy a valóban rászorulóikon, a nehéz helyzetben levőkön segítsenek.

A tagságnak egyértelmű kívánsága volt, hogy a szak- szervezeti mozgalom módszereiben, vezetési stílusában jobban alkalmazkodjon az adott körülményekhez. A szakszervezeti (mozgalomnak ezt a képességét erősíteni kell, mert itt mintha megtorpantunk volna. A társadalmi, gazdasági feltételek változásával, a szak- szervezeti feladatok is újszerűén jelentkeznek. A tagságot több és másfajta hatás éri, bonyolultabb viszonyok között él és dolgozik, mint korábban.

A szakszervezeti munkát erősíteni szükséges mind az alapszervezetek, mind az ágazatok, az SZMT-k és a SZOT szintjén. Tevékenységüket közelebb kell vinni az üzemekhez, vállalatokhoz.

Tovább kell társadalma- sítani a szakszervezeti munkát, nagy számban szükséges bevonni fiatal aktivistákat. Javításra szorul az értelmiség és az ifjúság között végzett tevékenység, s ügyelni kell arra, hogy mindkét réteg megőrizze sajátos arculatát.

A mai igényeknek megfelelő rétegmunka hiányosságai és gyengeségei miatt a szakszervezet tevékenységében érzékelhető némi belső feszültség. Ez igényli a korszerű munkastílust, a réteg- és szakmai érdekek hatékonyabb érvényesülését és a szakszervezeti élétbe, döntésekbe való szerves beépülését.

nem egyszerűen „véleményösszesítő”, aki mindenféle véleménnyel — a közösségnek, a társadalom egészének érdekeit sértő véleménnyel is — egyetért. Ha szükséges, a bizalmi vitatkozzon az általa helytelennek ítélt véleményekkel, s ha szükséges, nemet is kell mondania.

A nemzetközi kapcsolatokról szólva Gáspár Sándor kifejtette:

— A magyar szakszervezetek következetes harcosai a különböző országok szak- szervezeteivel való Együttműködésnek. A szovjet szak- szervezetekkel és a szocialista országok szakszervezeteivel való együttműködést

(Folytatás a 3. oldalon)

Ösztönzőbb bérezés, igazságosabb közteherviselés

Együtt a haladó erőkkel á békéért