Szolnok Megyei Néplap, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-14 / 11. szám
1986. JANUÁR 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Eredményes év — gondokkal A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának ülése Árrendezés — változásokkal A VI. ötéves terv időszakában eredményesen gazdálkodtak a termelőszövetkezetek, előirányzataikat összességében teljesítették. Az elmúlt egy-két évben adódott gazdálkodási gondok részben külső tényezőkkel magyarázhatók, ám a termelésben is föllelhetők olyan hiányosságok, amelyeket helyi erővel, a lehetőségek jobb kihasználásával föl lehetne számolni — ezt állapította meg a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa tegnapi ülésén, amelyen elemezték az elmúlt időszak teljesítményét és megvitatták az idei feladatokat. Lehoczki Mihály, a TOT főtitkárhelyettese beszámolójában rámutatott: a közös gazdaságok erőforrásaikat jól hasznosították az elmúlt években, a termelést sikerült úgy kialakítaniuk, hogy az jól szolgálta a lakossági igények kielégítését, és jutott kellő mennyiség exportra is. Esetenként azonban túlzottan igénybe kellett venni a műszaki felszerelést, a gépparkot. Ez figyelmeztető, mivel a gépek egynegyede műszakilag elhasználódott, a traktorparknak pedig immár fele nullára leírt, s nem sokkal jobb a helyzet a kombájnok esetében sem. A termelők helyzetét nehezítette, hogy a fölhasznált anyagok, gépek ára nagyobb mértékben nőtt, mint terményeik értékesítési, felvásárlási ára. A különbség olyan nagy, hogy a gazdaságok jövedelmezősége is veszélybe kerül emiatt, különösen ott, ahol kedvezőtlenek az adottságok. Az elmúlt három évben ezekben az üzemekben 20—40 százalékkal csökkent a nyereség. A csökkenés ellensúlyozására a kiegészítő tevékenység jöhetne számításba, ennek fejlődése azonban megtorpant, és nem adja azt a többletjövedelmet, ami a rosszabb körülmények között gazdálkodó üzemek számára gyakran nélkülözhetetlen. Az idén a gazdaságok a tavalyihoz képest annyiban kedvezőbb helyzetben vannak, hogy a közgazdasági szabályozó rendszer több kedvezményt kínál. A sertés- és baromfihús felvásárlási árának emelése kedvezőbb pozíciót teremt az állattartásban, és nőtt a kukoricatermelők érdekeltsége is. Más területen is kibontakozhat a fejlődés, ami már nagyon időszerű, például az állattartó telepek rekonstrukciójánál. A főtitkárhelyettes figyelmeztetett arra: nem jól cselekednek azok a gazdaságok, amelyek egy-egy ágazatot úgy szüntetnek meg, hogy előzőleg nem elemzik a gazdálkodás javításának lehetőségeit. Ez a magatartás ellenkezik a szövetkezeti dolgozók érdekeivel is, mivel a falusi munkalehetőségek csökkenéséhez vezethet, és más területen indíthat korántsem gazdaságos, extenzív irányú fejlesztést. Különösen az állattenyésztésben járhat az ilyen üzemi magatartás veszélyekkel. Rámutatott arra is, hogy az idei szabályozás ösztönzi az alapvető ágazatok fejlesztését és a rekonstrukciót, s ezzel a lehetőséggel élni kell. Hosz- szabb távon csak így lehet megteremteni ugyanis a tagság és az üzemi érdekek harmóniáját. A beszámolót követő vitában többen felvetették: a gazdálkodás értékelési rendszere annak előírásai túlságosan gyakran változnak, és ez megbontja a tervezés és a megvalósítás egységét. Néha megkésve születnek döntések a gazdálkodás egészét érintő kérdésekről, a hiányosságokkal, hibákkal kapcsolatban, s az elhúzódó ügyintézés a gyakorlatban is tetemes károkat okoz. Nehezményezték, hogy a felvásárlók gyakran a téeszek kárára minősítik a terményeket; a felektől függetlenül megismételt vizsgálatok az esetek többségében a tée- szeknek adnak igazat. Így van ez például a tejtermelésben, s ez is hozzájárult a termelői kedv megcsappanásához. Felvetették, hogy a gabona-gyep váltógazdálkodás bevezetésénél — amelytől a gabonatermelésben többleteket várnak — túlságosan merevek az előírások, olyannyira, hogy nemegyszer egyenesen teljesíthetetlenek. Jobban meg kellene bízni a gazdaságok szakértelmében; a merev kötöttségek nélkül, a helyi elképzelések megvalósításával a program is eredményesebb lenne. Üdvözölték, hogy élénkülés tapasztalható a beruházásoknál, a korábbinál lényegesen több termelőszövetkezeti létesítmény felújítását, korszerűsítését határozták el. A tanács megvitatta a termelőszövetkezeti munkaerő- foglalkoztatás helyzetét és az élet- és munkakörülmények alakulását is. Komárom Megyei Bíróság Új székházat avattak Markója Imre igazságügyi miniszter tegnap felavatta Tatabányán a Komárom Megyei Bíróság új székházát. Ünnepi beszédében utalt arra, hogy régi és jogos igényt teljesítettek azzal, hogy a Komárom Megyei Bíróságot Esztergomból Tatabányára helyezték. Az új székházba költözött az összevont tatabányai és a tatai városi bíróság, valamint a megyei munkaügyi bíróság is. A későbbiekben Esztergomból ugyancsak Ta- tatbányára — a tatabányai városi bíróság megüresedett épületébe — helyezik a megyei főügyészséget is. Dél-alföldi gázmérleg A dél-alföldi gázszolgáltató vállalatnál mérleget készítettek a hatodik ötéves tervidőszak eredményeiről. Eszerint az öt év alatt a tervnek megfelelően 60 várost és községet kapcsoltak be a földgázellátásba. A vállalat működési területén Bács, Békés és Csongrád megyében 93 000-ről 170 000- re növekedett a földgázfogyasztók száma. A gázvezetékek építésében nagyobbrészt helyi erőforrásokból teremtették meg a fedezetet. A lakosság társadalmi munkával is hozzájárult a vezetéképítéshez. Számottevően nőtt, mintegy 430 000-re emelkedett a területen a pb-gázt fogyasztók száma is, így a gázzal főző, illetve fűtő háztartások száma a Dél- Alföldön megközelíti a hatszázezret. A kénkitermelésben Magyar-lengyel együttműködés Dunai Imre magyar és Janusz Balewski lengyel külkereskedelmi miniszter- helyettes Budapesten egyezményt írt alá arról, hogy Magyarország is közreműködik a lengyel kénkitermelő kapacitások rekonstrukciójában. Hazánk ugyanis már 1962 óta vásárol fokozatosan növekvő mennyiségű ként Lengyelországból. Az elmúlt huszonnégy esztendőben az általunk évenként importált kén mennyisége a kezdeti 2500 tonnáról 140 000 tonnára emelkedett. A ként Szolnokon dolgozzák fel abban a kénsavgyárban, amelyet a 70-es évek elején Lengyel- országból vásároltunk. Az utóbbi évtizedben több lengyel kénbánya kimerült, s a fontos nyersanyag kitermelésének további biztosítására Lengyelországban új bányákat nyitnak. A kénkitermelő kapacitások rekonstrukciójában hazánk is részt vesz. Január — tréfálkozott az egyik humoristánk, arra célozva, hogy nálunk az év kezdetére szokták időzíteni a központi árintézkedéseket, amelyek persze legnagyobbrészt áremelkedéseket jelentettek. Ezért több-kevesebb szorongással szoktuk várni a januárokat és februárokat, tüzetesen tanulmányozni az árhivatal közleményeit, azt számolgatva, latolgatva: hogyan hatnak ki ezek a családi költségvetésünkre, egyéni terveinkre. Az Országos Anyag- és Ánhivatal ezúttal is januárban jelentette be mire számíthatunk. A szokás szerint megint gondterhelten olvastuk a közlemény sorait, de — jó néhány év után először — egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében tettük magunk elé az újságot. Az ok: más ez a híradás, mint amik az elmúlt években ilyen idő tájt megjelentek. Több észrevehető, sőt szembetűnő változást tükröz a korábbi időszak árintézkedéseihez képest. Az első igencsak eltérő vonás: az idei központi ár- intézkedések mindössze 0,4 százalékkal növelik a fogyasztói árszínvonalat. Ez igencsak örvendetes fejlemény az elmúlt évekhez viszonyítva. Nem kevesebbet jelent, minthogy még az idei évre áthúzódó központilag elhatározott árszínvonal-növekedést is beszámítva csaknem egészen egy százalékkal nőinek az árak. A hátralévő 4 százalék — ami persze nem elhanyagolható — már a szabadáras kategóriába tartozik. A másik szembeötlő változás: a legtöbb ármozgás nem érintette az alapvető fogyasztási cikkeket, vagyis a kenyér, a hús, a tej stb. óra nem változott. A harmadik nagy változásról még a párt Központi Bizottsága decemberi ülését követő írásos közlményből, majd pedig az azután megjelent kormányzati dokumentumokból értesültünk: az idén a tervek szerint 5 százalékkal nő a fogyasztói árszínvonal... Az 5 százalék persze nem kevés, több, magasabb, mint jó néhány tőlünk fejlettebb, gazdagabb ország elmúlt évi tényszáma volt, viszont észrevehetően kevesebb annál, mint amiket az elmúlt esztendőkben átéltünk. Azok az — ismételten aláhúzzuk: nálunk, gazdagabb, fejlettebb — országok, amelyekben az áremelkedés évi mértéke nem több néhány százaléknál, hasonlóképp kezdték, mint mi, most, Ismeretes egyébként, hogy az 5 százalék sem testesíti meg az ideális elképzeléseinket, hiszen Havasi Ferenc, a párt Központi Bizottságának titkára egy helyen arról írt, hogy a hetedik ötéves tervidőszak második félében 4 százalékra akarjuk leszorítani az áremelkedés évi mértékét. Ez nem kevés, ha ezt elérjük, akkor elmondhatjuk, hogy a párt és a kormány szilárd és következetes antiinflációs politikája sikeres, s a kényszerű évi áremelkedések mértékében megközelítettük, elértük a világszínvonalat. Az évi 4 százalék ugyanis már egészen jól elviselhető, hiszen — ahogy Szikszay Béla, az árhivatal elnöke egy alkalommal fogalmazott — ehhez már jól hozzá lehetne kötni a nyugdíjak reálértékének megőrzését, az élet- színvonal érzékelhető emelkedését. A pórt és a kormány egész gazdaságpolitikájának az az egyik legfőbb célja, hogy mindezt elérjük. S ebben nem is az ismétlődő és mind szigorúbb árellenőrzések játsszák a főszerepet, meg az például, hogy a szabad árak sem egészen szabadok, hiszen ha egy vállalatnak áremelési szándéka van, először az árhivatalhoz kell fordulnia jóváhagyás végett.. Ezek valóban mind nagyon fontos mozzanatok. De a legfontosabb mégiscsak az, hogy eredményesebben, jobban dolgozzunk, mint idáig tettük, mert a már többször említett nálunk gazdagabb és fejlettebb országok Is „csak” azért tudtak nagyobb eredményt elérni az árügyekben, mert több versenyképes, olcsóbb és jobb minőségű áruval tudnak megjelenni a világpiacon, ■mint amire mi most képesek vagyunk. Ezért ha ezekben az országokban a gazdasági növekedés évi üteme meghaladja a miénket, akkor az megalapozott, reális növekmény, valóságos aranyfedezetet teremtve arra, hogy kordában tartsák az árakat is. Tudjuk, hogy ezzel nem mondunk újat, de nem lehet elég nyomatékosan aláhúzni ezt a nagy igazságot. S hogy mennyire valós helyzetet tükröznek e mondatok, bizonyítékként hadd utaljunk az Ipari Szemle folyóirat legújabb számának egyik tanulmányára, amely „a^ fogyasztási cikkek minősége” címmel jelent meg. Ebben nem kevesebbet tárnak fel, meggyőző adatok, tények sokaságával a szerzők, mint azt, hogy a mi ipari vállalataink — tisztelet a ^kivételnek — jobb minőségűnek tartják a gyártmányaikat, mint ahogy azokat a valóságban megítélik. Jó meg kiváló áruk sokaságáról beszélnek ott, ahol a világpiac csak közepes meg gyenge mércével minősít. Ismeretes, hogy a minőség a versenyképesség egyik legfontosabb kritériuma, s szoros összefüggésben van az exportkilátásokkal, az pedig a gazdasági növekedés ütemével, általában a gazdaság helyzetével. Van tehát min töprengenünk az árügyek kapcsán — s még több a tennivalónk. Magyar László Kézművesek, kismesterek A miklósi kefekötő A mese szerint — melyet Fejes János, miklósi kefekötő mestertől hallottam — Jézus egyszer összehívta a mestereket, s megkínálta őket egy nagy kupa borral. Járt a kupa kézről kézre, s pont a kefekötő előtt kiürült. Jézus ismét teletöltötte, mire a kefekötő egyhajtásra kiitta — tán még levegőt se vett közben. Jézus nem szólt semmit, megint töltött, de a következő, a kötélverő, megint egy húzásra lehörpin- tette. Erre a mesteremberek megszólaltak: „Ügy iszik ez is. mint a kefekötő”. A Törökszentmiklóson élő kefekötő mester pedig édesapjától hallotta a szólásmondás eme „eredetmagyarázatát”. (A valóság az. hogy a kefekötő poros szőrökkel, növényi rostokkal, fával dolgozik, s tényleg gyakran öblíteni kell a torkát.) Fejes János persze mást is tanult tizenöt esztendeje elhunyt édesapjától, aki a maga idejében megyeszerte ismert mestere volt a kefekötésnek. A kefekötés hajdan tipikus kismesterség volt — ma már kifejezetten a ritka szakmák közé tartozik. A kis műhelyeket — ahol javarészt a mesterek ügyességén múlott a végeredmény — gépesített üzemek váltot:- ták fel. Fejes Jánost elsősorban a szakma tisztelete inspirálta arra 1982-ben, hogy kiváltsa az ipart. Eredeti szakmáját, állását nem adta fel, a Szilikátipari Vállalat karbantartó lakatosaként dolgozik, s esténként, délutánonként, hétvégeken „űzi az ipart”. Édesapja mellett jó húsz évig dolgozott: ismeri azokat a régi fogásokat, apró fortélyokat. amelyek megbecsültté tették a Fejes-műhelv termékeit. Mostanában ballon- és autómosó keféket készít — hiánycikk mind a kettő. — Nem könnyű foglalatosság a kefekötés — ennyit minden bizonnyal megállapít minden laikus, ha szétnéz a kicsi műhelyben, s főleg, ha egy ideig figyeli Fejes Jánost munka közben. Di- rib-darabnak tűnő fából, szőrből, drótszálakból, nagyon egyszerű szerszámok segítségével formálódnak a hasznos és nélkülözhetetlen eszközök, amelyek fontossága legföljebb akkor tűnik föl az embernek, ha hiányoznak. Kicsit jobban figyelve az is kiderül, hogy nem mindegy, milyen a fa (elsősorban görcsmentes keményfa, jól alakítható gyümölcsfaféleségek jöhetnek szóba), a szőr. a fibrisz (ez egy mexikói pálmarostféleség), sikár- gyökér előkészítése pedig meghökkentő aprólék ossággal történik. Nézzünk például egy korongecsetet, ami a szobafestők legkényesebb kenyérkereső szerszáma. Négy és fél, ötcollos disznó- sörtéből a legjobb, a leges- legjobb vaddisznóból. (Megjegyzésre méltó: a kefekötőszakmában a régi collrend- szer járja.) Ha nyers a sörte, . legkevesebb háromszor ki kell főzni, ugyanennyiszer szárítani — s majd csak ezután lehet a megfelelő keveréket összeállítani. Az anyagok beszerzése nem egyszerű, egy-egy rendelésire, néha sokáig kell várni. Ki gondolná, hogy kínai eredetű lósörény és Mexikóban honos rizs gyökere nélkülözhetetlen kelléke a kefekötőnek? Fejes János — kérésünkre — készített egy rövidke számvetést kefekötőtevékenységének „gazdasági" hasznáról. Summa summá- rum: tavaly havonta 1000— 1500 forint bevételt hozott a családnak a kefekötés. Hogy mégis miért ezt műveli, s nem néz valami jövedelmezőbb foglalatosság után? A magyarázat egyszerű: számára ez hobbi, szenvedély, kikapcsolódást is nyújtó foglalatosság. Cseppet sem mellesleg: egy régi, ma már kihalóban levő kismesterség hagyományait is életben tartja. Vágner János Fotó: T. K. L. Az utóbbi Időben sokat szépült Karcag főtere. Tatarozták a régi épületeket, új boltok nyíltak, kialakították a parkokat T. Z.
