Szolnok Megyei Néplap, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-02 / 1. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. JANUÁR 2. IA tudomány világa ) fl túlzott gyógyszerfogyasztás veszélyei Nyugalom - receptre Ne Idegeskedjen! Kerülje az izgató, nyugtala­nító dolgokat, zárja ki életé­ből mindazt, ami szorongást, feszültséget idéz elő. Próbál­ja rendezni az életét... — s míg mindezt rezzenéstelen arccal, komoly hangon so­rolja az orvos, tolla sebesen fut a vénylapon: Seduxen, Elenium, Eunochtin, gyen­gébb és erősebb nyugtatók, altatók között választva fel­írja a gyógyszeres kezelés­hez szükséges receptet. Ez­alatt a beteg, mint egy el­akadt lemez, egyre csak is­mételgeti : — Doktor úr, min­dig fáradtan ébredek, este meg nehezen alszom el, né­ha úgy érzem, nem kapok levegőt, gombóc van a tor­komban, nagyokat ugrik a szívem... (Mitől? Mi okozza a tüne­teket? Az okok kutatására nincs idő a körzeti és a szakrendelőkbe)! a ; három­hat perc alatt (ennyi jut egy betegre), igaz ahhoz fél óra sem lenne elég, hogy kide­rüljön: a férj naponta része­gen jár haza, a családnak anyagi gondjai vannak; együtt laknak a férj vagy a feleség szüleivel, egymást érik a konfliktusok; esetleg munkahelyi problémák vált­ják ki az ideges tüneteket. Az orvos is jól tudja, hogy nem a nyugtató pirulák, az idegerősítő B12 vitaminkú­rák jelentik a megoldást, ezek csak átmenetileg csök­kentik, szüntetik meg az ideges állapotot. Tartós ja­vulás, teljes gyógyulás csak a külső körülmények meg­változásával várható. S amíg ez nem jön létre, az ideges, kiborulás szélén járó beteg már szinte marokszám kapkodja a nyugtatókat, me­lyek szedéséhez egy idő után hozzászokik a szerve­zete és ezért csökken hatá­suk. Emiatt egyre jobban nö­velni kell a dózisokat vagy erősebb szerre kell váltani. Veszélyes, gyakran ered­ménytelen kimenetelű ez az út. A mesterséges nyugalom ára nem csekély, a kockázat nagy: a rendszeres nyugtató­szedés megváltoztathatja az ember magatartását, közöm­bössé teheti környeze iránt, rombolja az egyéniséget. Egészségügyi adatok: ta­valy 113 millió altatót és 423 millió (csak receptre kapha­tó) nyugtatót szedtünk be. .,Étvágyunk” előreláthatóan idén sem csökkent. Már ott tartunk, hogy az üzemorvo­si rendelőkbe névjegyzéket visz az osztály, a műhely adminisztrátora, hogy X. Y. és Z. kollégának mit írjanak fel receptre. Orvosi vélemény: a ma­gyar lakosság egyharmada neurózisban szenved. Milli­ókról van szó! Az ideggyó­gyászok, pszichológusok sze­rint a lelki betegségekre el­sősorban nem a patikában kell keresni a gyógyírt. Sok függ a gyógyulni akarástól, attól az önerőtől, amely megszabadít a betegségtudat­tól, függ a mértékletességtől, hogy tudjuk-e mérlegelni, mennyit bír el szervezetünk. A folytonos éjszakázás, a túlzott alkohol, nikotin, kof­feinfogyasztás károsítja az idegrendszert is. A kötélideg­zetű ember sem elnyűhetet- len. Sokan a túlmunkaválla­lást, a pénzhajszolást kár­hoztatják. Kétségtelen, a fe­szítettebb életmód, ha rendszertelenséggel párosul, nemcsak fizikailag gyötri meg az embert, kimeríti az idegeit is. Bár maga a kedv­vel végzett munka gyógyító hatású, ebben megegyeznek az ideggyógyászok is. iNem hinném, hogy az ideg­kimerüléssel szakorvoshoz vagy kórházba kerülő bete­geknek csak egy kis százalé­ka is így kezdené panaszát: agyondolgoztattak az irodá­ban, az üzemben. Olyan eset azonban nem egy van, ami­kor a rossz munkahelyi lég­kör, a kivédhetetlen intrika, az igazságtalan elbánás, a farkastörvények kergetnek kétségbeesésbe embereket. Holott az ideges, befelé for­duló, önmarcangoló típusú embert éppen a környezete, munkatársai segíthetnék ki­jutni a lelki zavarok labirin­tusából. (Nem vagyunk egyformák: van, aki mindezt lerázza ma­gáról, mint a kutya vizet, kihúzza magát a bajból, mint Münchausen báró a sa­ját hajánál fogva. De az a bizonyos egyharmad más­képp, drámaiabban látja a világot: magában hordozza egy atomháború veszélyének félelmét, magáénak tekinti a népgazdaság gondját, mely­től függ a saját, a családi jó­léte is... A külső, a közvet­len környezeti hatások a lelki bajokkal vegyülve sok­szor oda vezetnek, hogy a beteg nem találja értelmét életének. Nincs kihez fordul­jon, senki nem ér rá meg­hallgatni. Kinek mondja el problémáit: az orvosnak az alatt a néhány perc alatt; a családnak, aki hisztisnek, hipochondernek, betegesen érzékenynek nyilvánította és unja, kigúnyolja; a kollégák­nak, akik a háta mögött a „flúgos futam”, a „dilis” jel­zőket sütötték rá, s panaszai csak újabb adalékul szolgál­nak az élcelődéshez...? Évente csaknem ötezren vannak azok, akik önkezük­kel vetnek véget életüknek, pedig mielőtt erre a tettre szánnák el magukat, közü­lük sokan fordulnak orvos­hoz vagy próbálnak megka­paszkodni a körülöttük egy­re lazuló emberi kötelékek­ben. Megmenthetők lettek volna? Többségük bizonyára, ha nem a közöny álarca mö­gül vetett „velem ugyän ki törődik’’ pillantással siklunk el vergődésük felett. Mert valójában lelkünk mélyén nem ilyenek vagyunk. Már köztudott dolog, hogy hazánkban egyre több a lelki beteg em­ber, s ez a társadalom köz­érzetét is befolyásolja. Sor­suk jó irányba fordítása nem csupán az egészségügy fel­adata, egyedül képtelen is lenne e folyamat megállítá­sára. Többet kellene törőd­nünk egymással — jó érte­lemben. Hogy hogyan? Erre a kérdésre mindenkinek ma­gának kell(ene) tudnia a vá­laszt. i H. A. Napkitörés és a távvezetékek Egyesült államokbeli ku­tatók megfigyelték, hogy a nagyfeszültségű távvezeté­keken — különösen Alaszká­ban és Kanada északi ré­szén — napkitörések alkal­mával zavarok támadnak. A kutatók számítógépes vizs­gálatokkal megállapították, hogy a napszél lengéseket kelt a Föld mágneses erőte­rében, s ezek indukálnak fe­szültséget a távvezetékben. Ez a feszültség annál na­gyobb, minél, hosszabb a ve­zeték, és minél nagyobb a vezeték és a Föld alkotta hu­rok. Ez utóbbit növeli az, ha a talajt rosszul vezető őskőzetek (például gránit) alkotják, mert ebbe a mág­neses erőtér mélyebbre ha­tolhat be. Mivel a mágneses térerősség észak—déli irányú, a napszél a kelet—nyugati irányú távvezetékekre van a legnagyobb hatással. A feszültség változása az üzemi feszültségnél sokkal lassúbb, ezért gyakorlatilag egyenáram keletkezik, amely- lyel szemben a transzformá­toroknak kicsiny az ellenál­lásuk. Márpedig az egyen­áram hatására a vasmag te­lítődik, s ez a zárlathoz ha­sonló jelenségeket okoz. Kísérletekkel igazolják a számításokat A vasalatlan beton évezre­des használata után a múlt század vívmányaként jelent­kezett a vasbeton. Egy Mo­nier nevű kertész véletlen­szerűen, ösztönös tevékeny­ség közben, virágágyainak rendezésekor alkalmazta elő­ször a vassal erősített be­tont. Ezt követően dolgoz­ták ki a vasbeton elméletét, és megállapították a vasalás célszerű helyét, s mennyisé­gét. A feszített vasbeton lét­rehozása már tervszerű' tu­datos tevékenység eredmé­nye volt. Nélküle ma már elképzelhetetlen lenne a kor­szerű építkezés. A feszített vasbeton elve az, hogy a szerkezetnek azokat a része­it, amelyekben teher hatásá­ra húzás várható, a teher fellépte előtt nyomásra ve­szik igénybe, így a teher nem húzást idéz elő, hanem a feszítés által létrehozott nyomást csökkenti. A feszítés előnyei olyan szerkezeteknél, illetve szerkezeti elemeknél használhatók ki, amelyekben a teher hatására a kereszt- metszet egészében vagy je­lentős részében húzás kelet­kezik. Ilyenek a központos, illetőleg a külpontos húzás­ra, hajlításra és nyírásra, csavarásra igénybevett ele­mek. A feszítést alkalmazzák rúdszerkezetek esetében (ge­rendáknál, rácsos tartók rúd- jainál, stb.) Lemezek is ké­szülnek feszített betonból. A vasbetonelméletnek szá­mos, nem kellően feltárt te­rülete van még napjainkban is. Ilyen például az összetett igénybevételek köre. A haj- lítás, nyírás és csavarás együttes hatását — az előze­tes számítások helyességének igazolásaként — ma már korszerű laboratóriumokban vizsgálják. A mérésekben elektronikus műszerek so­kasága vesz részt, mi­közben hatalmas erőket kifejtő terhelő berendezés igyekszik utánozni azokat a viszonyokat, amelyek a va­lóságos szerkezetekben elő­fordulhatnak. Képünkön; egy csehszlovák vasbetonvizsgáló laboratóri­umba pillanthatunk be: a próbaterhelés előtt érzékelő­ket helyeznek el a vizsgált épületelemen. A hótakaró mérése műholddal A hótakaró kiterjedése az északi félgömbön kissé csök­kent az utóbbi 12 évben — állapította meg egy washing­toni tudományos kutatóinté­zet az 1966 óta rendszeresen készített műholdfelvételek alapján. A NOAA és GEOS műholdak rendszeresen mé­rik a földfelszín sugár-visz- szaverésének mértékét a lát­ható és az infravörös tarto­mányban, kb. egy kilométe­res felbontóképességgel. Az adatok alapján hetenként el­készítik a hótakaró térképét. A műholdas vizsgálat előnye, hogy rövid időközönként rendszeresen készíthetnek felvételeket, s ezekből egy­részt a globális, másrészt a helyi klímaváltozásokra kö­vetkeztethetnek. Különösen azt a kérdést tanulmányoz­hatják behatóan, hogy hosz- szú távon milyen hatása van a klímára a hótakaró növe­kedésének. Gázkeverékben tárolt hús A baktériumoknak a friss húsban való szaporodása, és ezzel a húsnak a megbarnu- lása több mint egy hétig megakadályozható, ha a húst olyan műanyagfóliába hegesztik bele, amelyet 20 százalék széndioxidból és 80 százalék oxigénből álló gáz­keverékkel töltöttek meg. A széndioxid a hús felszínének nedvességében oldódva szén­savat képez, s ez elviselhetet­len környezet a baktériu­moknak. A széndioxid ugyan a bámulást előmozdítja, de a sok oxigén végül is meg­akadályozza ezt. Amur és busa a hazai vizekben I Növényevő halak Földünk vizeit több mint 25 ezer halfajta népesíti be. Ezek között ragadozók, min­denevők és növényevők egy­aránt vannak. Az utóbbiak főként a trópusokon és a szubtrópusokon élnek, a mérsékelt övék országaiban alig vagy egyáltalán nem fordulnak elő. Nálunk sem voltak két évtizeddel ezelőt- tig, amikor is megkezdtük a Délkelet-Ázsiában őshonos amur és a két busafaj (fehér és pettyes busa) magyaror­szági betelepítését. A jövevé­nyek jól megtalálták vize­inkben életfeltételeiket, táp­lálékukat, ennek köszönhe­tően ma már évi 10—12 ezer tonna növényevő halat ter­melnek hazánkban, ami a teljes haltermelésünk kb. egynegyedének felel meg. Az amurok egy- ■egy kilónyi gya­rapodásához 40— 70 kiló vízinö­vényt kebeleznek be. Szerencsére nemcsak a maga­sabb rendű vízi­növényeket fo­gyasztják, ha­nem a hínárfélék­kel is megelégsze­nek, amiben iga­zán nincs hiány. De az egysejtű algákkal, parányi rákokkal (zoo- planktonokkal) táplálkozó fehér busák sem éhez­nek, hiszen egyik legnagyobb ci­vilizációs problémánk éppen a vizeink veszélyes mértékű elalgásodása.. A növényevő halak tehát nálunk eddig alig vagy egy­általán nem hasznosított szerves anyagokat fogyasz­tanak, és azt átalakítják em­beri étkezésre is alkalmas értékes fehérjévé. Ráadásul gyors elterjedésűek; az egyre inkább elterjedő busa hamar Egy mesterséges körülmények közt te­nyésztett busa (KS) megnő 5 kilogrammosra, eb­ben sok őshonos halunkat megelőzi. Kár, hogy a hazai fogyasztók csak nehezen ba­rátkoznak meg a sajátos ízű növényevő halak húsával, amely elsősorban sütésre al­kalmas. Sajnálatos, hogy a hazai ízlésnek a zsíros ponty még ma is jobban megfelel, mint a száraz — diétásabb, jóval kisebb kalóriaértékű — halhús. Technikatörténeti érdekességek Kísérleti gőzkocsi Musschenbroek kísérleti gőzkocsija a Természettudományok Történetének Múzeumában, Leidenben A XVIII. században kez­dett a fizika felső oktatási fokán tért hódítani az egyes jelenségeknek kísérletekkel való illusztrálása, ami egyéb­ként a modern oktatást is jellemzi. Ennek elősegítése érdekében lassan egy egé­szen új műszeripar alakult ki. A gőz reaktív erejének mozgásra való felhasználása demonstrálására bemutatjuk Petrus van Musschen­broek (1692—1761) holland fizikus, a duisburgi, az ut- rachti, majd a leideni egye­tem fizikai professzorának s’Gravesande professzorral együtt szerkesztett és az egyetem hallgatóinak bemu­tatásra szánt g őz k o c s i- j á t. A kis tartályban elhe­lyezett vizet spirituszlámpá­val alulról addig melegítet­ték, amíg forrni kezdett. Ek­kor a tartály elvékonyodó csövén (jobbra fenn) a kis nyíláson kiömlött a gőz és a reakció erejénél fogva a kísérleti kocsi bal .oldali irányban elkezdett mozogni. K. A. Magas vérnyomás és a zaj A közlekedési zaj, a nagy lárma bűnös lehet a magas vérnyomás kialakulásában. Különösen azokra lehet ve­szélyes, akinek családjában már volt magas vérnyomás betegség. A bonni orvostudo­mányi egyetem klinikájának orvosai jutottak erre a kö­vetkeztetésre, kereken ezer kísérleti személy adatait megvizsgálva. A 20—59 év közötti kísérleti személyek egy része nagyforgalmú utak mentén, másik részük csen­des környéken lakik. A for­galmas környéken lakók 23 százalékát kezelték magas vérnyomás betegséggel, a csendes vidéken lakók közül csak 15 százalék volt magas vérnyomású. Más betegsé­gekben például cukor- és gyomorbetegségekben, to­vábbá fejfájás miatt fogyasz­tott gyógyszer mennyiségé­ben — nem észleltek jelen­tős különbséget. Laboratóriu­mi kísérletekkel kimutatták, hogy azok az emberek, akiknek családjában már volt magas vérnyomás beteg­ség, a nagy zajra vérnyomás­növekedéssel reagálnak. To­vábbi eredményeket a hosz- szú távú kutatásoktól re­mélnek. Vizsgázik^

Next

/
Oldalképek
Tartalom