Szolnok Megyei Néplap, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-25 / 21. szám

6 Nemzetközi Körkép 1986. JANUÁR 25. Lengyelország Megerfisödött, egységes párt készül a X. kongresszusra Varsóban a közelmúltban tartotta XXIII. plénumát a Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottsága. A tanácskozáson elhangzott felszólalásokban a közös té­ma a LHMP X. kongresszu­sa volt, amely a Központi Bizottság határozatainak megfelelően 1986 júniusának harmadik dekádjában, azaz körülbelül hat hónap múlva lesz. A szemlélőben felvetődik néhány reflexió, amely a legutóbbi KB plénumból egyenesen következik. Érde­mes például elgondolkozni azon, milyen időszakban és milyen helyzetben érkezett el a párt az előző IX. rend­kívüli kongresszushoz, ame­lyet 1981 júniusában tartot­tak. Emlékezünk az akkori állapotokra: az országban elburjánzó anarchiára, a párt gyengülésére, az egyre mélyebb gazdasági válság­ra. Ezt az időt szinte ösztö­nösen összehasonlítjuk a je­lennel. Ma már más párt, belsőleg egységes, erős, edzett és teljes mértékben konszolidált párt készül a kongresszusra. Wojciech Jaruzelski, a párt első titkára a plénu- mon szólt arról, hogy a X. kongresszuson kitűzött cé­loknak ambiciózusabbak- nak, távolabbraszólóknak kell lenniök a három évvel ezelőtt, nehéz és bonyolult helyzetben kijelölt program­nál. A IX. pártkongresszus programja helyesnek bizo­nyult, s végrehajtása meg­mentette az országot a ka­tasztrófától. A tizedik kong­resszusnak azonban már úgyszólván az évszázad vé­géig kell kitűznie Lengyel- ország gyorsított, intenzív fejlődésének programját, s egyben figyelembe kell ven­nie a nép szükségleteinek magasabb színvonalon tör­ténő kielégítését, utat nyit­ni az ambiciózus törekvé­seknek. Ezek nehéz, bonyo­lult feladatok lesznek, ame­lyek megkövetelik az egész párt mozgósítását, a pártde­mokrácia és a demokratikus centralizmus széles körű ér­vényesítését. A LEMP, s vele együtt az egész ország olyan időszak­ban lép a pártkongresszusi kampány útjára, amikor más szocialista országok pártjai is saját kongresszu­saikra készülnek. Lehetősé­günk van tehát arra, hogy merítsünk más testvérpár- tok tapasztalataiból, hogy a gazdasági és műszaki-tudo­mányos fejlesztési progra­mokat egyeztessük a többi szocialista országgal. összegezve a XXIII. plé- num keltette benyomásokat, le kell szögeznünk, hogy az ország a párttal együtt rend­kívül fontos időszakba lép, amely a párttagoktól — és nemcsak tőlük — magasfo­kú politikai aktivitást, egye­nesen szenvedélyességet, nyílt, őszinte, s egyúttal el­kötelezett vitát követel, amelynek során kialakul majd a Lengyelország ere­jét és gazdaságát valóságo­san gyarapító program. Az a program, amellyel biza­kodva indulhatunk nem­csak az elkövetkező évekbe, hanem az elkövetkező év­századba is. Stanislav Glabinski flz első, de nem utolsó Még alig kezdődött meg az. új esztendő, máris Itt van a NATO első nagyszabású Hadgyakorlata. Az első. de korántsem az utol­só, hiszen az Észak-Atlanti Szerződés szervezete immár ha­gyományosan az egész év fo­lyamán különböző manőverek egész sorát végzi. A Reforger—66 az amerikai , .segély csapatok” Európába va­ló gyors átszállítását és harcba vetését hivatott modellezni egy esetleges nagyszabású háború első időszakában. Több mint húszezer amerikai katonát és nemzeti gárdistát szállítanak át ilyenkor teljes könnyű és ne­héz fegyverzetükkel az öreg kontinensre, ahol ezzel jelentős mértékben növekszik az Egye­sült Államok katonai ereje. Ez is egy az olyan — mind inkább szaporodó — hadgyakorlatok so­rában, amikor nagyon nehéz megkülönböztetni az esetleges „éles” felvonulást a rutin jel­legű manőverektől. Az. hogy ilyen méretű hadgyakorlatok is­métlődnek évente többszőr Is a Varsói Szerződés tagállamai ha­táraitól néhány száz kilométerre — olykor ennél jóval közelebb Is — vitathatatlanul növeli egy háború véletlen kitörésének ve­szélyét. A NATO éves kiképzési ter­vébe illeszkedően a hadgyakor­latok hosszú lánc» következik a Reforger—86 után, Norvégia sarkköri vidékeitől egészen Szi­cília déli csücskéig, sőt esetleg Egyiptom sivatagjaiig tanulják majd az amerikai, kanadai és nyugat-európai katonák a kü­lönböző földrajzi és időjárási kö­rülmények közötti harc módo­zatait. A fegyverkezési tervek ismeretében elmondhatjuk, bárhogy alakuljon is a világpo­litika 1966-ban, bizonyos, hogy a katonai szembenállás szintje növekedni fog. Erre utal az is, hogy még egy esetleges év közbeni megállapodás után Is emelkedne a fegyverek száma ás minősége — már pusztán a korábban beindított programok tehetetlenségi ereje miatt is. Miközben egyre türelmetle­nebbül várjuk a (kompromisszu­mos megállapodás lehetőségére utaló híreket Stockholmból, Bécsből, Géniből, a NATO újra és újra bebizonyítja, hogy csak az erő pozíciójából hajlan­dó a tárgyalásokra. „Ha békét akarsz, készülj a háborúra!” Ezt tartja az ókori közmondás. A jelekből ítélve a Pentagon és szövetségesei na­gyon akarják a békét —. mert­hogy egyre fokozott ütemben készülnek a háborúra. Horváth Gábor Sencsen a különleges gazdasági övezet A kínai légitársaság IL 62-ese Moszkvából nyolc és fél óra után, helyi idő sze­rint késó délután érkezett a pekingi repülőtérre. Az ár­nyak már megnyúltak, mi­re a repülőtérről úton a szálloda felé — manőverez­ve a biciklisták végelátha­tatlan, sűrű folyamában — a Tienanmen térnél beáll­tunk a balra kanyarodó sáv­ba. A kínai történelem sok eseménye zajlott ezen a té­ren. Itt, a Mennyei Béke Kapujának terén kiáltotta ki Mao Ce-tung 1949. októ­ber 1-én a Kínai Népköztár­saságot. Mao óriási képe néz utánunk a hatalmas vö­rös téglafalról, ahogy kika­nyarodunk a térről. Az egyetlen Mao-kép, amelyet Pekingben vagy az ország­ban láthattam. Mit ismerhet meg Kínából két hét alatt az első ízben odalátogató? A látottak idé­ződnek fel legelőször. Ké­pek a Toyota-mikrobusz ab­lakából; Kantonból Sencsen- be szubtrópusi vidéken ve­zetett az út. A földeken mindenhol dolgoztak, élénk zöld volt már a rizs, az el­árasztott csatornákban a szalmakalapos asszonyok és férfiak térdiá-derékig vízben tevékenykedtek. A falvak­ban itt is, ott is új, takaros családi házak villantak elénk az útkanyarban, a a tetőkön tv-antennák. Az éhséget a mai Kínában nem ismerik. Az élelmiszerbol­tokban, ahol csak jártunk, mindenhol volt áru a pul­ton, a pekingi szabadpiacon fáradhatatlanul kántáló árusok kínálták a langusz­tát, rákot, kagylót és ho­márt. A gyorsétkezdék előtt sem volt sorban állás, dél­időben mindenütt kényel­mesen ülve falatozták pál­Kína újságíró szemmel cikáikkal a vendégek a ma­guk egytál ételét. Többnyire a frissen készített húsos de- relyét, amely ugyan elég tá­vol van a nagy vendéglők tizenkét fogásos menükölte­ményeitől, ámde ízletes, ka­lóriadús. Rongyos embert, mezítlábast, koldust nem láttunk. ... Kantonból többórás az út Sencsenig, a különleges gazdasági övezetig. A Hong­konggal határos Sencsen előszelét jó előre megérez­ni. A forgalom összetétele A Tienanmen tér is más itt mint általában a kínai utakon. Kevesebb az öreg teherautó, az ország­utakon poroszkáló matuzsá­lem. Egymást érik a japán gyártmányú kamionok és a Mercedes teherautók, hong­kongi rendszámtáblával. Az országút széle alkalmazko­dik a forgalomhoz: kis bó­dék százai állnak készen az autók és robogók javítására, egymást érik az étkezdék, az italárusok és ahol megál­lunk, megjelennek a legif­jabb maszekok, a magnó- kazettáikat áruló gyermekek is. Aztán, ahogy közeledünk Sencsenhez, feltűnnek az el­ső modern lakóépülettöm­bök, ultramodern motelek. A belépés nem egyszerű: szabályszerű államhatár, gondosan vigyázott szöges- drót-műszaki zár veszi kö­rül a 320 négyzetkilométe­res, különleges gazdasági övezetet, pedig Kínából Kí­nába lépünk be. A különle­ges gazdasági övezetet 1979- ben hozták létre, hogy ked­vező feltételek révén becsa­logassák az országba a kül­földi tőkét, segítsék az ex­portot. A négy különleges gazdasági övezet létrehozá­sát követően még 14 város megnyitását határozták el a külföldi tőke előtt. Az a benyomás, hogy egy másik országba érkeztünk, a „határátlépés” után csak erősödik. Itt nem keveredik a városmagban a régi és az új, itt minden új — 15—20 emeletes toronyházak sora, 24 emeletes felhőkarcoló előtt halad el' az autó a sű­rű nagyvárosi forgalomban. Három szomszédos épület­ben egymással konkuráló áruházak. Amikor másnap gyalogsétát teszünk, tapasz­taljuk, hogy az árukínálat a hongkongival vetekszik; Hi-Fi-torony, színes japán tv, számítógép és ékszer. Ám a pultok némelyikénél a szabályos jüant nem fo­Holnap ismét az urnákhoz járulhatnak a portugálok. Ezúttal a köztársasági elnö­ki poszt a tét, s ezért a küz­delem már csaknem egy esztendeje, hogy megkezdő­dött. A kampány egyik fősze­replője, a szocialista párti Mário Soares tavaly július- man magára maradt minisz­tereivel, miután a koalíciós partner szociáldemokraták idejében kiszálltak a süly- lyedő hajóból. A csak ne­vében szociáldemokrata — valójában a jobboldali, kon­zervatív politikát folytató — pártot már választási meg­fontolások vezérelték, ami­kor cserben hagyta a szocia­listákat. Októberi szenzáció Mert 1985. is a választások éve volt Portugáliában: ok­tóber 6-án tartották a kor­mányválság miatt előre ho­zott parlamenti választáso­kat, míg december derekán a helyi közigazgatás össze­tételéről szavaztak. A múlt esztendei két szavazás be­bizonyította a szociáldemok­rata párt taktikájának he­lyességét: a választók egy­értelműen a szocialistákat hibáztatták az ország társa­dalmi-gazdasági csődjéért. Az októberi parlamenti vá­lasztásokon Soares pártja katasztrofális vereséget szervedett. A több mint egy évtizedig Portugália legnagyobb poli­tikai tömörülésének tartott szocialista párt szavazóinak 16 százalékát vesztette el, miközben a szociáldemokra­ták az első helyre küzdöt- ték fel magukat. Az októbe­ri választások politikai szen­zációjának számított, hogy az Eanes államfő hívei ál­tal létrehozott, úgynevezett elnöki párt, a PRD (Demok­ratikus Megújulás Pártja) átütő sikert aratott: meg­szerezte a voksok 18 száza­K észül Senesen legnagyobb épülete gadják el fizetőeszközként — csak azt a másik jüant, amire a konvertibilis valu­tát átváltják. És az árakat hongkongi dollárban is kiír­ják. Az övezet eredményeiről vendéglátó házigazdánk, Lou Miao, a helyi lap fő- szerkesztője beszél. „Cél­jaink közé tartozik a leg­fejlettebb technika átvéte­le: ez a kilencemeletes épü­let. ahol beszélgetünk, 14 hónap alatt készült el, a városban épülő 50 emeletes palota lesz Kína legmaga­sabb épülete: az első eme­letek építésénél 10 nap kel­lett egy új emeletnyi gya­rapodáshoz — az utolsó emeleteknél már csak fele idő szükséges.” A városban, ahol öt éve 25 000 ember la­kott, most félmillióan él­nek, a termelési érték öt­venszeresére nőtt — vagyis a külföldi tőke pozitívan reagált. Portugália Harc a Belém-palotáért Francisco Salgado Zenba (balra) és Diogo Freitas do Amara lékát, s ezzel rögtön Portu­gália harmadik politikai erejévé vált. Csalódott szavazók A községtanácsi választá­sok legfontosabb tanulsága mégsem a szavazati ará­nyokban keresendő, hanem az urnáktól távolmaradók számában. A választójoggal rendelkező portugálok 36 százaléka (!) nem ment el szavazni. Ez a tény komo­lyan aggasztja a baloldali pártok vezetését, hiszen zömmel az ő szavazótábo­ruk nem adta le voksát. Az aggodalom jogos: a balol­dali érzelműek egyfelől csa­lódtak, mert az ígéretes 1974 áprilisi forradalom fokoza­tosan jobbra tolódott. Más­részt a több mint egy tucat választást megért portugá­lok kezdenek mélységesen bizalmatlanok lenni a de­mokratikus intézmények — egyebek közt a semmiféle érzékelhető változást nem hozó választások — iránt. Az elnökválasztások tétje tehát nem kevés: vagy si­kerül megakadályozni a jobboldal előretörését, vagy a konzervatívok kezére ke­rül az áprilisi forradalom utolsó végvára, a Belém- palota is. A tét tudatában a jobboldal félretette korábbi ellentéteit. A szociáldemok­raták és a kereszténydemok­raták (CDS, Demokrata Szo­ciális Centrum) közös jelölt­jeként az a Diogo Freitas do Amaral indul harcba az elnöki posztért, aki az utol­só fasiszta diktátor, Mar­celo Caetano tanítványa volt. Ugyanakkor a baloldal — miként az utóbbi egy évti zedben mindig — most ii megosztott. A kormányzat csődtömeg súlyával indult szocialista Mário Soare csupán saját pártja mérsé kelt támogatását élvezi. A szocialisták baloldala ugyan is petícióban határolta e magát a pártvezértől, ak szerintük kormány-, főkénl a társadalmi problémái iránti érzéketlenségről tét tanúságot, s a legfőbb fele­lőse a párt választási ku darcainak. Jelöltek — gondokkal A baloldal többi három jelöltje voltaképpen kettő. A Portugál Kommunista Párt január elején tartott országos konferenciája ugyanis amellett foglalt ál­lást, hogy nem indít saját jelöltet, hanem azt az egy­kori szocialista párti politi­kust, Francisco Salgado Zenhát támogatja, aki élve­zi Eanes elnök és pártja, a PRD pártfogását is. Zenhá helyzetét viszont bonyolítja az a tény, hogy Eanes egy­kori bizalmasa, Maria de Lourdes Pintasilgo asszony volt miniszterelnök nem haj­landó belenyugodni az el­nöki döntésbe, és független jelöltként indul, s ebből kö­vetkezően megnehezíti a baloldali jelölt helyzetét az első fordulóban. Arra ugyanis senki nem számít Lisszabonban, hogy már az első menetben fel- szállna a füst Összeállította: Majnár József Földközi-tengeri kálónk PintaaUgo —Meny és MArto 6mtm

Next

/
Oldalképek
Tartalom