Szolnok Megyei Néplap, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-24 / 20. szám
1986. JANUÁR 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Elfogadták az Idei munkatervet Cselekvési lehetőség minden állampolgárnak Olóat tartott a Hazafias Népfront megyei bizottsága A jövőben is Kombinatív energiastratégia Tegnap délelőtt Szolnokon, a Népfront városi bizottságának székházában megtartotta idei első ülését a Hazafias Népfront megyei bizottsága. A megyei népfrontbizottsági ülésen Fábián Péter, a megyei pártbizottság titkára időszerű belpolitikai kérdésekről tájékoztatta a résztvevőket, majd válaszolt a feltett kérdésekre. Az ülésen Sándor László, a megyei bizottság titkára ajánlotta be az 1986-os mun- katerv-javaslatot. A mozgalom feladatait a megyében a Hazafias Népfront VIII. kongresszusa és a megyei népfrontértekezlet állásfoglalásai határozzák meg. A feladatok elvégzésében számítanak és támaszkodnak a lakosság jelzéseire, öntevékenységére. Mivel a jövő feladatainak megoldása nem képzelhető el a nemzedékek közötti egyetértés nélkül, ezért kiemelten kell segíteni a nemzedékek közötti egyetértés kialakulását, fejlődését. Cselekvési lehetőséget kell biztosítani mind az ifjúság, mind az időskorúak különböző rétegei számára, hogy egymás gondjait megértsék, segítsenek egymáson. A szocialista demokrácia fejlesztésével a mozgalom elősegíteni szándékozik, hogy Jól tudom, hogy csodák nincsenek. Am mégis valami ilyesmire vagy, legalábbis a nyomda ördögének újabb tréfájára gondoltam, amikor a Heti Világgazdaság karácsonyi, kettős számát böngésztem. A lap közölte a hazai legjobb száz ipari és mezőigazdasági nagyüzem ranglistáját. Ami rögtön föltűnt: a termelőszövetkezetek körében sokkal nagyobb a mozgás, mint az ipari üzemeknél. Erre némi magyarázatot ad, hogy a mező- gazdasági termelés erősen függ az időjárástól, és az utóbbi évek aszálya — azt hiszem senkinek sem kell bizonygatni — nagy csa <J pás volt a mezőgazdaságnak. Szóval a már említett istán a 3758 hektáron gazdálkodó Ti6zaburai Lenin Termelőszövetkezet az 1983-as 135. helyről 1984-re a 10. helyre rukkolt elő. De tavalyi eredményeit tekintve sincs szégyenkeznivalója, hiszen például az anyagköltség-felhasználásban országosan a második helyen állt meg. Vajon hogyan sikerült? — többek között erről is kérdeztük Nagy Istvánt, a termelőszövetkezet elnökét. — Szeretném előrebocsátani: csodáról nincs szó, de a hír igaz. Amikor 1971 őszén idekerültem, mindösz- sze kétmillió forint nyeresége volt a téesznek. Azt hiszem nem kell magyarázni, hogy ez itt milyen kevés pénz. Tudtam, hogy a gazdaság kedvezőtlen természeti adottságok között tevékenykedik. de már akkor is úgy gondoltam, hogy jóval többre képes a kollektíva. Ezért megpróbáltuk helyes mederbe terelni a gazdálkodást. — Mit jelentett ez? — Nem azon sopánkodtunk, hogy belvizes, rossz a megválasztott tanácstagok, képviselők tevékenysége mind teljesebb értékű legyen. Vannak olyan kérdések, amelyek évről évre új meg új tennivalókat adnak, ezért a szokásosnál nagyobb figyelmet kell fordítani rájuk. Mint például a társadalom- politika, a nőpolitika, a szo- ciál-, az értelmiségpolitika kérdéseire, a helyi önkormányzatok erősítésére, a településfejlesztésre, a család- védelemre, az életmódra, a művelődésre, a környezetvédelemre. Ezek annál is inkább fontos feladatok, mert valamennyiünket érintenek. A mozgalom idei tevékenysége során segíteni kell, hogy a társadalmi értékrendben lévő torzulások fokozatosan háttérbe szoruljanak, megszűnjenek. Erősíteni kell azt a felfogást, hogy a személyes boldogulásunk munkánktól függ. A népfront fontos feladata, hogy támogassa a terület- és településfejlesztési határozat megvalósítását. A népfrontbizottságok segítsenek feltárni a települések anyagi lehetőségeit, gazdasági erőit, szervezzék a társadalmi munkát, minél több lakost vonjanak be községük, városuk építésébe, szépítésébe. földjeink vannak, hiszen ezen akkor úgysem tudtunk volna változtatni. Inkább megpróbáltunk alkalmazkodni az adottságokhoz. Például átalakítottuk a vetésszerkezetünket. Képzelje el, 1971-ben még 18 féle növényt termeltünk, s öt év múlva a vetésterület 95 százalékát már csak hatféle növény — így az őszi búza, őszi árpa, kukorica, repce, napraforgó és a lucerna — tette ki. Vagyis azokat a növényeket részesítettük előnyben, amelyek ezen a tájon a legbiztonságosabban termeszthetők. Ugyanakkor volt itt 100 hektár gyümölcsös. Gondoltuk, hogy ennek mindig jó piaca lesz, ezért 1979—80-ban telepítettünk újabb 100 hektárt. Az állattenyésztésben pedig felszámoltuk az abrakfogyasztó fajtákat. Csak a szarvas- marha és a juh maradt. Persze ezek az állatok is esznek abrakot, csak a mellék- termékeket is jól hasznosítják. Szóval nem tettünk mást csak amit a józan ész diktált. — Azért azt hiszem, ennél jóval többről van szó... — Az eredményes gazdálkodás feltételezi a jó szakembereket is. S mi nemcsak a munkára, hanem az emberekre is odafigyelünk. Tudom, hogy ez egy ilyen kis gazdaságban, mint a miénk, jóval könnyebben megoldható, mint egy nagy termelőszövetkezetben. De úgy gondoljuk, hogy az eredményes gazdálkodásnak ez is feltétele, hiszen így tagjaink tudnak minden gondunkról, örömünkről, s jobban szót lehet érteni velük. — Persze, a jó eredmények feltételezik az új és korszerű eljárások alkalmazását is... Bőven akad tennivaló a fogyasztók érdekvédelméért és szokásainak befolyásolásáért is. Megyei fórumokat, árubemutatókat kell szervezni a vállalatok, gyártó cégek, a forgalmazók segítségével. Támogatni kell a háztáji és kistermelést — ez a népfrontmozgalom számára a kertbarát és kistenyésztő mozgalom erősítését jelenti. A családpolitikai munkában oda kell figyelni a családok megváltozott szerepére, támogatni a családsegítő központok munkáját. Az oktatás és a művelődés terén a szülői munkaközösségekkel, tantestületekkel való kapcsolat erősítése, a közművelődés, az öntevékeny körök, klubok munkájának támogatása a HNF megyei bizottságának ez évre javasolt feladata. Természetesen az idén is megfelelő figyelmet kell fordítani a béke és barátsági munkára, a Szovjetunióhoz, a baráti szocialista országokhoz fűződő kapcsolatok ápolására. A megyei bizottság ülésének résztvevői egyhangúlag elfogadták a Sándor László megyei titkár által előterjesztett 1986-os munkatervjavaslatot. — Ebben igaza van. Csakhogy mi korszerűnek nem azt tartjuk, amit eddig még nem csinált senki, hanem azt, ami gazdaságos. A hagyományos is lehet korszerű, ha nyereséget hoz. Az a baj, hogy ezt sok vezető elfelejti, pedig mennyi plusz kiadástól megmenthetnék a gazdaságot. Ugyanakkor megpróbáltuk „kihasználni” a magyar parasztság egyik ősi tulajdonságát, a takarékosságot. Igaz, ez a fogalom manapság valahogy átértékelődött, de mégis... Nézze, az is takarékosság, ha például a boronák leolajozva, egymásra rakva vészelik át a telet, és nem rozsdásodnak kinn a földeken. Vagy mi azt el sem tudnánk képzelni, hogy a talajelőkészítések, vetések idején Rába erőgépeink ne 24 órát dolgozzanak. így nem kell belőlük három, elég kettő, mert így is időben elvégzik a feladatokat. Vagy nemrégiben 14 millió forintért építettünk egy bekötőutat. Nem véletlenül, hiszen ennek is meglesz az eredménye. Igaz, nem azonnal, hanem valamivel később jelentkezik majd a haszon, mivel a gépeink lassabban romlanak, s kevesebb üzemanyag kell a működtetésükhöz. Nem vagyunk túlgépesítve, de amink van, az jó. Minden hónapban gépszemlét tartunk, s a legapróbb hibákat is azonnal kijavítjuk. így a beteg masinák időben bekerülnek a gépműhelybe, s nem akkor, amikor már csak jelentős költségekkel lehetne újra munkába állítani őket. Szóval többek között ilyen apróságokon múlnak az eredményeink. S ha ezt csodának lehet nevezni, ám legyen... Meglehet, manapság könnyebben válaszol a tervezőnek arra a kérdésére a házát építtető ember, hogy hány négyzetméteresek legyenek a szobák, mint arra. hogy mivel is akarta maid fűteni lakóházát? A kínálat ugyan nem csekély: gázzal, olajjal, villannyal és persze szénnel is üzemeltetheti a kályhákat, a központi fűtés kazánját a majdani tulajdonos. Ám ha számol és a jövőt tervezi, akkor nincs könnyű dolga. Dönthet úgy. Nincs elég szilárd tüzelőanyag az országban? Képtelenség többet termelni? Mi hát az oka annak, hogy az utóbbi időben nehezen jut el a szén a lakossághoz, sőt a a hiányt a drága importtal kell csökkenteni, megszüntetni? Jószerivel még azok sem hitték el. hogy a bányák nem teljesítik kötelezettségeiket, akik az ősszel napokon át sorban állva hiába várakoztak a Tüzép-telepek előtt. 1985-ben is felszínre hozták a tervezett mennyiséget a bányászok, nem is akármilyen áron. Ügy, hogv a föld alatt dolgozók számára gyakorlatilag megszűntek a szabadnapok, a túlmunka lényegesen több volt, mint bármely más iparágban. A lakossági szénigény azonban jelenleg is eléri a hétmillió tonnát. Ezt a mennyiséget a mélyművelésű bányák nem tudták a felszínre küldeni. Ezekből a föld alatti üzemekből lakossági és ipari Akkor is elhangzott: a szén nem közönséges piaci termék, hanem stratégiai cikk, árát ilyenformán nem egyedül a piaci tényezők határozzák meg. Ezt a szabályozásnak figyelembe kell venni, s a bővített újratermeléshez szükség van állami segítségre is. Még mindig 1981. Akkor is elhangzott: nem mellékes a szükségletek szerkezetének változása sem. Például a szénbányászat fejlesztésében meghatározó, hogy az 1990-es évekig a pótlólagos villamos- energia-szükséglet 50 százalékát szén-, a másik ötven százalékát atomerőművekből fogjuk kielégíteni. Évek óta napirenden szerepel a racionálisabb, gazdaságosabb energiafelhasználáhogy a legdrágábbat választja, s úgy, hogy á tiszta és kényelmes gázt veszi majd igénybe — ha a körülmények lehetővé teszik persze. És számíthat úgy is hogy inkább dolgozik naponta egy kicsit többet, s megrakja a kályhát, a kazánt szénnel, minekután az még minrtn. olcsóbb a többi tüzelőanyagnál. Az utóbbi idők szénellátási gondjai ismeretében azonban mégsem hoz köny- nyen ilyen döntést a házépítő. célokra tizenhat millió tonnát az úgynevezett peremi művelésből 1.4 milliót. a különfejtésekből pedig 6,6 millió tonna szenet kénesek kitermelni a bányászok. Vagyis nem keveset, de — a jelenlegi feltételek között — mégsem eleget. Hamis kép lenne, ha azt állítanánk, hogy csak mostanában döbbentünk rá: a huszonnégy milliós széntermelés nem fedezi szükségleteinket. Előzmény a hatvanas évek végén még borúlátó képünk volt a szén jövőjéről. Majd csak nagysokára változtattunk nézetünkön. A most befejeződött tervidőszak már a szén felértékelődésének jegyében indult. Emlékezetes tanácskozásra. a XX. közgazdász vándorgyűlésre nem véletlenül került sor éppen 1981-ben és éppen Tatabányán. A hazai természeti erőforrások hasznosításáról mondták el véleményüket a szakemberek. si program. Az. hogy a népgazdaság számára mind több értéket állítsanak élő a különböző energiahordozók, s ilyenformán nem mindegy, hogy eltüzeljük-e a legértékesebb szénhidrogéneket, vagy árut hozunk létre belőlük. Ha jól értékesíthető tovább feldolgozott gyártmánnyá válik az olaj. a földgáz. akkor persze a fűtést, az energianyerést más anyagokból kell megoldani. Például a szénből, úgy hosv a természeti adottságainkat jobban kihasználjuk, c több szilárd tüzelőanyagot hozunk a felszínre, illetve felhasználását számottevően gazdaságosabbá tesszük. Ezt a kom- binativ energiastratégiát persze nem elég csak elhatározni. A végrehajtásnak több alfejezete van — egyikről sem feledkezhetünk meg. Kormányprogram szól arról, hogy hatékonyabban csökkentsük a gazdaság anyagfelhasználását. Ezzel ugyanis alapvetően mérsékelhető maga az energia- szükséglet is. Döntő, hogy még intenzívebben folytatódjék az ipari technológiák energetikai korszerűsítése, mert ezáltal a fajlagos energiafogyasztás válhat kedvezőbbé. Természetesen alapvető fontosságú a termelési szerkezet változtatása. 1985-ben az összes energiafogyasztás lényegében a tervek szerint alakult — ha csak a számokat nézzük. De az adatok hátterében az van, hogy az energiagazdálkodás hatásfoka nem javult, s az év eleji túlfogyasztást a gazdaság tervezettől elmaradt teljesítménye „ellensúlyozta”. A VII. ötéves tervben éppen, hogy nem erre van szükség. Nagy kincs Való igaz. a szénbányászat nagyobb teljesítménye érdekében beruházásra, több pénzre van szükség. Olyan forintokra, melyeknek nagy részét éppen az iparnak kell előteremtenie. A harminc- harmincegy millió tonna ki- bányászásához technikai fej- * lesztésre. a lignit brikettá- lására, a szénerőművek korszerűsítésére van szükség — de természetesen elsőso-.&an a bányászkodás személyi feltételeinek mielőbbi jobbítására. Ha mindez megteremtődik, akkor valóban több földgáz jut ipari feldolgozásra, nagyobb árualap létrehozására, valamint a lakossági földgázprogram folytatására. A gazdaságosabb szén- hidrogén hasznosításának haszonélvezője természetesen az egész népgazdaság, s persze az ipar maga, amelyik előzőleg jórészt megteremtette a szénbányászat fejlesztésének a kombinatív energiastratégia gyorsabb megvalósításának anyagi feltételeit. A VII. ötéves terv kezdetén persze még elgondolásokról, számításokról, megalapozott előrejelzésekről lehet csak beszélni. Az azonban tény. hogv választásunk, másfelé is vezető utunk nemigen akad. Az energia persze olyan kincs, amilyennel csak a jó gazda módjára bánhatunk: otthon a háztartásban és persze a munkahelyen egyaránt... A hagyományos Is lehet korszerű, ha nyereséget hoz Csodák Tiszaburán sincsenek Beszélgetés Nagy Istvánnal, a Lenin Tsz elnökével A szén felértékelődése Amit kér eltüzelni N. T. A jászalsószentgyőrgyi Vegyesipari Szövetkezet asztalosrészlegének fő megrendelője a Bubiv. Jelenleg 8 (éle típusból 1700 darab szekrényfiókot gyártanak a vállalatnak X. K. L.
