Szolnok Megyei Néplap, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-23 / 19. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. JANUÁR 23. IA tudomány világa I Kenőanyagok okozta bőrbetegségek A bőr a test külső védő­burkolata. A víz számára áthatolhatatlan, a faggyú- mirigyek kivezető nyílásain át azonban a zsírban oldódó anyagokat elnyeli. Termé­szetesen a bőr különböző védőfunkcióikkal is rendel­kezik fizikai hatásokkal szemben. A bőr megsérülhet mechanikai behatások kö­vetkeztében, a szerves oldó­szerek, mosószerek vagy ás­ványi olajok pedig kioldhat­ják a bőr zsírszerű anyaga­it (lipidjeit). Erős lúgok a lipideket elszapipanosítják, és ezzel lényegesen csökken­tik a bőr védőihatását. Van­nak zsíros és száraz bőrű emberek, ami szervezeti adottság, de bizonyos jelen­tősége van a műszaki olajok és zsírok kezelése szempont­jából Az iparban használatos olajok között meg kell kü­lönböztetni a nem emiulge- álható vágó-, automata-, or­só- és kenőolajokat, más­részt az emuigeálható fú­ró- és csiszolóolajbkat. Csaknem minden kenő­anyag, hűtőolaj- és -emul­zió ásványi olaj alapú. Fém- megmunkáláskor növényi olajat is használnak. A vá­góolajok ezenkívül körül­belül 10 százalék ként, és 5 százalék klórt is tartal­maznak. Az olajemulziók főként olajból és vízből áll­nak, többnyire lúgosak. A műszaki zsírok szilárd vagy félig folyékony termékek. Üjabiban kenésre szilikon- olajokat is használnak, amelyeknek a bőrre való ha­tásáról még csak kevés ta­pasztalat áll rendelkezésre. A fémfeldolgozáson kí­vül optikai üvegek csiszolá­sakor is nagv mennyiségű hűtőetmulziót használnak. A műanyagiparban alkalma­zott preparáló olajok orsó­olajat és eímiulgeátort tar­talmaznak. Sok ásványi ola­jat használnak fel a beton­iparban zsaluzóolajként Ez rendszerint fáradtolaj, amely gyakran krómmal szennye­zett, ami azért lényeges. mert a betonmunkások már úgyis ki vannak téve króm hatásának a cement kezelé­se folytán. Az ásványi olajoknak a bőrre gyakorolt hatása sokféle le­het A leggyakoribb paraffin- szénbidrát-tartalmú hűtő- és kenőolajok kevésbé ár­talmasak. A kőszén lepár­lásából nyert olajok több aromás szénhidrogént és kátránymaradékot tartal­maznak, ezért ingerlő és rákokozó hatásuk is erősebb. Az utóbbi hatás azonban megfelelő munkahelyi tisz­tálkodás útján lényegesen csökkenthető. Az ásványi olajok kiszá­rítják a bőrt, ennek követ­keztében csökkentik a ve­gyi anyagokkal és a bakté­riumokkal szembeni ellen­állást. Egyes olajok klóro­zott szénhidrogéneket 'tar­talmaznak, és így klóraknét (pörsenést) okozhatnak. Az olajok kéntartalma gyulla­dásos tüneteket idézhet elő. Az olajokban vagy emulzi­ókban lévő adalékok aller­giás jelenségeket és ekcé­mát okozhatnak. A külön­böző hűtőemulziókhoz adott fenol vagy krezol alapú fer­tőtlenítőszerek allergiát elő­idéző tulajdonságúak lehet­nek. A faggyúmirigyek mű­ködési zavaraira panaszkodó személyeket nem szabad olaj hatásának kitenni. Lé­nyegesek a kéz vagy bőr mikrosérülései is, amelye­ket fémforgács, üvegcsiszo- lat okozhat. A régi hűtő- olajok baktériumszennyező­dése is okozhat bőrbetegsé­get. Az ásványi olajok zsírta­lanító hatásuk folytán ki­szárítják a bőrt, amely szá­raz, repedezett lesz, ehhez további gyulladásos jelien - ségek járulnak. Az erős olajérintkezésnek kitett sze­mélyek arcán és kezén egyes esetiekben barna elszínező­dést figyeltek meg: keletke­zésének mechanizmusa még ■nem tisztázott. A század ele­jén amerikai olajmezőkön figyelték fél először a bőr­rák gyakoribb előfordulásá­ra Az ásványi olajok rák­okozó hatása azonban csak évtizedekig tartó hatás után jelentkezhet. Először sze­mölcsök képződnek, amelye­ket a rák előzetes tünetének tekintenek. De az ilyen bőr­rák ritka, és nem fordul elő, ha a munkahelyen megfele­lő tisztálkodási lehetőségek állnak rendelkezésre. Minden ártalom megelő­zésének legfontosabb szem­pontja, hogy lehetőleg el kell kerülni a bőrnek ola­jokkal és zsírokkal való érintkezését. Mivel ez a gya­korlatban nem mindig le­hetséges, nagyobb súlyt keli helyezni a bőr megfelelő tisztítására, a védőruhára. Az automatizálásban is még nagy tartalékok rejlenek. Zsaluzóola.i,' alkalmazásakor hosszúnyelű ecsettel és fecskendővel kell a formá­kat beolajozni, megfelelő védőöltönyt kell hordani, és a fehérneműt gyakran kell váltani. A hűtőanyagok használa­tával kapcsolatban a bőr minden felesleges olajszeny- nyeződését kerülni kell. Gyorsjáratú gépeken a hű­tőanyag szétfröccsenését megfelelő készülékekkel meg kell akadályozni. Ola­jos rongyot nem szabad a zsebben hordani. Sok eset­ben ajánlatos olajálló mun­karuhát hordani: pvc bevo­natos anyagból készített kö­tényt, ujjas kötényt, melles nadrágot. Bizonyos munkák megkez­dése előtt speciális bőrvédő kenőcsöt kell használni, amelyet az üzem bocsát ren­delkezésre. Miunka után ala­posan le kell zuhanyozni meleg vízzel. A bőr tisztítá­sára jól beváltak a folyé­kony. szilárd vagy paszta alakú szintetikus mosósze­rek. S végül még egy jóta- nács: szennyes munkaruhá­ban nem ajánlatos az üzem területét elhagyni. K. G. K mángorlótól a gözvasalóig A vasalás manapság nem tartozik a legnehezebb ház­tartási munkák közé, nagy­anyáink korában azonban ez is másképp volt. A vasa­lás nagyon nehéz, hossza­dalmas, komoly testi erőfe­szítést követelő otthoni te­endőként fárasztóit leányt és asszonyt egyaránt. A mángorló — a Jiideg- vasaló” — a belocsolt vagy félig nedves ruhát ugyan­úgy simította ki, mint ma a gőzölős vasaló. A mán­gorló először a 17. században bukkant fel Skamdinávió- ban és Észak-Németország­ban. Hazánkban a Qegrégdhb — múzeumban őrzött — da­rabjai az 1700-as évek ele­jéről valók. Am a parazsas, majd a kivehető, tűzben hevíthető belsejű „papu­csos” vasalók kiszorították a mángorlót, s a 19. század­ban már csak a paraszti háztartások hidegvasalója volt. Végleges eltűnését mé­gis az magyarázza, hogy századunkban általánossá váltak a villanyvasalók. Ezeknek a vasalóknak nél­külözhetetlen kelléke volt egy nedvesített kendő, amelyből a forró vasaló gőzt fejlesztett. Az igények — és a kényelem — növe­kedése miatt a fejlesztők ar­ra törekedtek, hogy kiiktas­sák a nedvesített kendő használatát Megjelentek te­hát az elektromos fűtésű gőzvasalók, amelyeknek víz­tartályát fel kellett tölteni, és az itt képződött gőz ned­vesítette meg a vasalandó textíliát. Kezdetben ren­geteg hibájuk volt ezeknek a vasalóknak: vagy túl gyor­san fogyott ki a víz a tar­tályból, vagy a vízkőlerakó­dás miatt szabályozhatatlan- ná vált a gőz kiáramlása. A Philips-cég oldotta meg a kérdést azzal, hogy olyan víztartályt alkalmazott, amelyben nem forr fel az egész beletöltött vízmennyi­ség. A vasaló talpán elhe­lyezett nyíláson kell a vizet betölteni (a képen éppen ki­nyitják), a képződött gőz pe­dig a vasaló elején lévő há­rom nyilason át fújódik ki; ily módon megfelelően el­osztódik. A gőz adagolását a vasalón gombnyomással lehet szabályozni, illetve be- és kikapcsolni. A tartály­ban 1/8 liter víz tölthető be, ami 30—40 percig ad gőzt. Természetesen a vasaló ter­mosztáttal is fél van szerel­ve, ami a vasalandó anyag tulajdonsága szerint szabá­lyozza a hőfokot. Egy kis égő jelzi a vasaló bekapcsolt állapotát. A vasaló súlya mindössze 1,1 kg. A kiáram­ló gőz elegendő nedvességet ad a szövet kisimításához vagy a ráncok levasalásá- hoz. (KS) A kemence izzó gyomrából kikerülő üvegolvadékot két­féleképpen dolgozzák fel, úgynevezett öblös áruvá: ké­zi vagy gépi úton. A korsze­rű üveggyártás mind na­gyobb mértékben tér át a gér pi feldolgozásra, a tömeg- gyártásra. Az üvegkészítés történetében korszakalkotó jelentőségű volt az üvegfú­vópipa feltalálása az idő­számításunk előtti első szá­zadban. A kézi kidolgozásnál a fú­vó — ma éppúgy, mint régen — előbb a kemence szájnyí­lásán át a pipával, annak forgatása közben, megfelelő mennyiségű üveget szed ki. Ezt a pipacsövön keresztül gömbbé fújja. Nagyobb tár­gyak készítésekor a kissé le­hűlt gömbre újabb üveget merít, és további fújjással nagyobbítja a gömböt. A pi­pa lengetésével az üveggolyó falát egyenletessé teszi, maid a golyót fa- vagy vasfor­mába helyezi, és a végső alakúra fújja az üvegtárgyat A forrna minden fúvás előtt vízbe merül. A gőzköpeny megvédi az üveget a hirte­len lehűléstől és az elrepe- d és tői. Üvegtárgyakat sajtol^ssal is készítenek. A szükséges mennyiségű üvegolvadékot belehelyezik a présformába, és a „bélyeggel” lenyomják. A présforma ozétnyltása után az üvegtárgy kivehető. A le­hűlt üveg még nem kész­termék. Vannak üvegek, po­harak, kelyhek, amelyeknek felső részét („sapkáját”) le- repesztik, és szélüket egyen­letessé csiszolják vagy simá­ra olvasztják. A nagyobb üvegitárgyak (korsók, kan­csók stb.) aljára vasrudat ragasztanak, a szélüket úgy dolgozzák el, hogy a kemen­cében felizzítják őket és a felesleges üveget levágják. Az Üveginari Művek gyá­rában készült felvételen a gyártás egyik végső művele­tét láthatjuk: fül kerül az üvegkancsóra. Új megfigyelések a koffein hatásáról Vadászat Svédországban Svédországban a fajdfélék igen elterjedtek. Hogyan va­dásznak fajdokra ebben az északi országban? A siket- fajdot a hagyományos be- cserkészési módszeren kívül újabban vadászkutyák se­gítségével is vadásszák. A felkeltett fájd a kutyát fi­gyeli, így elejthető. Siketfajdból az évi teríték 19 000. nyírfajdból 24 000. míg a császármadárból 32 000 Igen kedvelt a ludak és vad­kacsák vadászata is Svédor­szág területén. Fácán csak az ország déli harmadában található, évi terítéke 42 000 kakas. Elterjedt a jávor­szarvas vadászata is. A svéd társadalmi élet ritmusa né­hány napra átalakul jávor­szarvas-vadászat idején, ezt az állatot minden évben 2— 4 napon keresztül lehet csak lőni. Ekkor ejtik el a zsák­mány kétharmadát. Máskor külön engedélyt kell kérni a jávorszarvas kilövéséhez. Ősember bazaltbarlangban Az ősember maradványait sokáig csak a karsztbarlan- gokban kutatták. Most egy Jereván melletti bazaltbar­langban több mint kétezer obszidiánból és bazaltból ké­szült szerszám és fegyver ke­rült elő, tűzhelynyomok, sze­nesedéit növényi és állati maradványok — orrszarvú, ősszarvas és őslócsontok — mellett. A leletanyag gaz­dagsága a dél-franciaországi barlangokéhoz hasonlítható. Pontos korukat nehéz lesz meghatározni, de annyi bi­zonyos, hogy a mousteri kul­túra körébe tartozó vadász­népség maradványai. A telep több nemzedék kőeszközké­szítő műhelye lehetett. Néhány kilométerrel Jere­vántól északra, a Razdan fo­lyó kanyonjában, egy hason­ló sziklabarlang bejáratánál további ősembernyomokat találtak. Ott régebbi, gondo­san megmunkált őskori véső került elő. A Manchesteri Egyetem kutatói megvizsgálták, hogy a koffein miként befolyá­solja az emberi szervezetben a sejtek szaporodását. Erre a kísérletre annak felisme­rése után került sor, hogy a koffein genetikus mutációkat hoz létre bizonyos mikroor­ganizmusokban, egyes növé­nyeket pedig nagy koncent­rációban el is pusztít, illetve megakadályozza sejtjeik osztódását. Az orvosi genetikai inté­zet kutatói egészséges fel­nőttek vénájából vett nyi­roksejtek tenyészetén pró­bálták ki a koffein hatását. A reneszánsz idők legszí­nesebb egyénisége volt Leo­nardo da Vinci (1452—1519), a világhírű firenzei festő, szobrász, építész, író, anató­mus, fizikus, mérnök. Szá­mos természettudományos el­gondolását igazolta az idő. Sokat foglalkoztatta a repü­lés technikai eszközökkel történő megvalósítása. A Co­dex Atlanticus című műve vázlatai alapján a washing­toni repülésügyi múzeum munkatársai elkészítették re­pülőgépét, amely a levegő­A sejtek kóros változását csak olyan koncentrációval tudták elérni, amely a leg­erősebb kávéfogyasztó szer­vezetében sem jöhet létre (az emberi szervezetben egyéb­ként is körülbelül 3,8 óra alatt csaknem teljes egészé­ben elbomlik a koffein). A kísérletek tanúsága szerint a koffein természetes formá­ban elfogyasztva nem okoz kárt az emberi sejtekben. Érdekes módon a nagy koncentrációjú (nyolc csésze kávé gyors elfogyasztásának megfelelő mennyiségű) kof­fein sokkal erősebben hatott a nők, mint a férfiak sejt­jeire. ben való mozgás feladatát a madarak szárnyberendezésé­nek elvei szerint, a szárnyak és a kormányzófelületek mozgatásával kívánta meg­valósítani. A zseniális művész 5300 oldalra feljegyzett vázlatai alapján az emberi izmokkal, kézzel, lábbal mozgatható repülésre szánt gépezetet ko­rában nem szerkesztették meg és gyakorlatilag sem próbálták ki. Technikatörténeti érdekességek Leonardo repiilőgépterve Leonardo vitorlázó repülőgépe. A washingtoni National Air Museum által készített és ott Őrzött modell Ite-t i kicsit Lrai^ *

Next

/
Oldalképek
Tartalom