Szolnok Megyei Néplap, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-22 / 18. szám

1986. JANUÁR 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IA tévé [képernyője előtt Számítógép az iskolákban Számítástechnikai szakemberképzés kezdődik Szolnokon Délután a Pálfy János szakközépiskola számi tástechnikai termében A televízióban vannak még emberek, akik hisznek abban, hogy a mai takaré­kosabb időkben, szűkösebb anyagi viszonyok közepette is lehet maradandót, vagy legalábbis értékes művet lét­rehozni. Ha megvan hozzá a szükséges tehetség — termé­szetesen. Eme „bölcsesség”, kimondására az ad épp most alkalmat, hogy Fehér György majdnem a semmiből — már ami a dokumentumokat, a régi felvételeket illeti — készített dokumen­tumfilmet, hatrészeset. ízlések és pofonok külön­bözőek — engem megfogott A Lusitania elsüllyesztése. Felnőtteknek szánt esti mese — így jelölte meg mű­faját kissé játékosan alkotó­ja. Ami azt illeti, estinek bi­zony jócskán esti volt, sőt már-már éjszakai, ugyanis csak 10 után került a kép­ernyőre. Bizonyára nem bíz­tak a televízió műsorszer­kesztői e történelmi tárgyú „mese” általános, korhatár nélküli sikerében! Vagy ta­lán formáját tekintve tartot­ták túlságosan is „intellek­tuális” élménynek? Néhány kép, régi felvétel. dá.tumok, feliratok. soW-sok szöveg, mindez nehezen emészthető falat. (S hat részben előadva valóban hosszadalmas, unal­massá is válható program.) A televíziós dráma ma­gyar újítója (évekkel ezelőtt készített III. Richardía igazi nagy sikert hozott), aki minduntalan keresi-kutatja a televíziós kifejezés hatásos eszközeit, mert mondandóiát (neki mindig van!) szuggerál- ni kívánja, ezúttal is eredeti módját választotta a kifeje­zésnek. Néhány alapvető elemből — tenger, haió. idő, szöveg, — építette fel filmjét. A különböző elemeket azon­ban szigorú egységbe kompo­nálta mind képileg. mind hangulatilag. És itt fontos elemként a zenét is meg kell említeni. Milyen tudatosan alkalmazza! Itt nem egysze­rűen csak aláfest a zene. ha­nem beleépül a történésbe, a mesébe, szerves része a drámának, mert a mese igen­is egv bizonyos ponton — az ötödik részben — drá­mába csap át. Meglehet, a sok szöveg unalmasan hat­hatna, csakhogy Antal Im­re szólaltatta meg, aki az ér­telem hullámhosszán tud kapcsolatot teremteni ve­lünk. Stílusosan, nem ját­szotta el a drámát, nem szí­nezte túl a szöveget, csupán „közölt”, de ennek ellenére milyen feszültséget tudott teremteni pusztán azzal, hogy a Lusitania elsüllyedé­sének mozzanatait felgyor­sítva. egyre gyorsulóbb tem­póban „tudósítja”. Szinte át- élhetővé tette a tragédiát. Úgy érezhettük, én legalább­is úgy éreztem, mintha ott lennénk a helyszínen, szerb- tanújaként az eseményeknek. 1915. május 7-én ... kez­dődött minden egyes rész elején a szöveg a gyászos emlékű dátummal. És ami hatását tekintve, tartalmát nézve nagyszerű ebben a mesének titulált „történe- lemvallatóban”. az az elő­adásmód puritánsága ellené­re is megnyilvánuló érzelem. Érezhettük, hogy amit lá­tunk, hallunk, az egy huma­nista alkotó „szívbéli” vallo­mása, aki mélységesen el­ítéli a háborút, az esztelen ép értelmetlen pusztítást, minden bajok okát és okozó­ját ,és nem különben azt a oraktikát — „piszkos ügy volt ez” hangzik el a doku­mentumfilmben is, amely a látottakhoz hasonló tragé­diákhoz vezet. Fehér György a Lusitania elsüllyesztéséről szóló esti meséjében anti- militarista filmet nyújtott át nézőinek a képernyőn, amely anélkül döbbentett meg, hogy részletezte volna látványban is a szörnyűségeket. Külön is megemlítem a szép. tiszta szöveget, amely nemcsak jól mondható, de jól is érthető világos, magyar beszéd volt. Ez is Fehér György műve, aki az alapkönyvet nem fo­gadta el szó szerint, maga írta meg filmjének formás szövegét. A hét egy másik esemé­nye: a Krízis csütörtökön este. A tévéfilm R. Székely Julianna riportjából készült, akit Máriássy Judit a leg­jobb magyar riporternek ti­tulált beajánló szavaiban vasárnap délután, a Nézzük együtt műsorában, de hadd jegyezzem meg rögtön: egy jó riporter jó riportjából nem feltétlenül születik még jó televíziósfilm; azon egy­szerű oknál fogva, hogy má­sok a követelmények egy művészi alkotás és egy úf- ságriport esetében, más tör­vényszerűségek érvényesül­nek. Mert míg a riport szo­rosan kötődik, kötődhet az egyszeri valósághoz, az élet- tényekhez, addig a tévédrá­ma a művészi általánosítás igényével dolgozza fel. áb­rázolja a valóságot. És itt érzem a Krízis probleriiati- kusságát. Nem szándékának tisztaságában kételkedem, hisz igen közérdekű kérdést, sőt kérdéseket feszeget, méghozzá helyes végkicsen­getéssel, egyértelműen a hi­vatás megbecsülésének fon­tossága mellett törve lánd­zsát, — a válságba került doktornő végül is nem adja magát a csábító butikéletre, fényűző életmódra nem cse­réli el kálváriás sorsát, — csakhogy ezt a helyes és fon­tos igazságot, ezt az idősze­rű tanulságot nem képes iga­zán erőteljesen, gazdagon és színesen ábrázolni, megma­rad a jelenségek szintjén. Hiába élők a konfliktusok, gondolok itt a körzeti orvos kiszolgáltatottságára vagy társadalmi helyzetének, megbecsülésének ellent­mondásosságára, Málnav Levente tévéfilmje mélyebb nyomokat nem hagy, csupán borzolja a felszínt, de nem kavarja meg a mélyebb vize­ket. A rokonszenves főhős krízisét nem tudjuk magúnk is átélni, csupán elkísérjük őt válságos kálváriáján, át­élés helyett szemlélődés a nétzői „osztályrészünk”. A filmbeli riporter próbálja feltérképezni a Nagy doktor­nő korú, azaz a negyvenesek korosztályának problémáit is, felkeresvén saját osztály­társait, de mindez inkább ki­térőnek hat, semmint hogy erőteljesebbé tenné, társa­dalmilag kiszélesítené a fel­vetett alapvető problémákat. Egyébként a főszerepben, Nagy doktornő szerepében kedves színésznőt láthattunk viszont, aki orvosi ügyekben már szinte otthonosan mozog. Ellska Balzerova mintha egyenesen a nagy sikerű so­rozatból. a csehszlovák Kór­ház a város szélén-ből lépett volna át a Krízisbe, s a töb­bi szerepben is általában ió színészi teljesítményekkel ta­lálkozhattunk. Csakhát az a mélység, ami hiányzik ... Persze nem állítom, hogy még ígv is ne volna hasznos a Krízis: az általa felvetett problémák gondolatainkat azért mozgásba hozhatiák. És ez is valami, az aktuali­tás izgalma. — V. M. — 300 éve űzték ki a törököt Szigetvári jubileum Szigetváron megkezdődtek az előkészületek a város török alóli felszabadulásá­nak 300. évfordulójára. A nagy hírű erősséget, a tö­rök katonasággal megrakott és műszakilag jól megerő­sített várat csak az utolsók egyikeként — 1689-ben — sikerült visszavenni, három évvel Buda, Pécs és Sik­lós eleste után. Az évfor­duló megünneplésére gaz­dag program készült, ame­lyet keddi ülésén hagyott jóvá a városi tanács végre­hajtó bizottsága. A fő tö­rekvés az, hogy a jubileumi összefogásra építve meg­gyorsítsák a város fejlődé­sét, szebbé és korszerűbbé tegyék a következő évek so­rán. Sokféle rendezvény — tu­dományos konferencia, ta­lálkozó, kiállítás, hangver­seny, bemutató, vetélkedő — helyszíne lesz a követ­kező években Szigetvár. Megszervezik a Zrínyi Mik­lós nevét viselő termelő- szövetkezetek, szocialista brigádok és úttörőcsapatok országos találkozóját, Mikes Kelemen - „a műfordító” Mikes Kelemen további kiadatlan műveit rendezték sajtó alá a Magyar Tudo­mányos Akadémia Iroda­lomtudományi Intézetében. Miként Hopp Lajos, a Mi­kes kritikai kiadás szer­kesztője az MTI munka­társának elmondta, a Mikes összes művei sorozat V. kö­tetében egy XVIII. századi francia szerző, Mikes tol­mácsolta művét publikálják. A katekizmus formájára va­ló közönséges oktatások cí­mű könyvet az Akadémiai Kiadó jelenteti meg, előre­láthatóan ez év első felé­ben. Ez az alkotás ma már eszmetörténeti ritkaság, a korai felvilágosodás korsza­kában is nagy érdeklődést keltett, mivel az akkori egyházi állásponttól eltérő vallási nézeteket tartalma­zott, ezért be is tiltották. Mikes Kelemen Rákóczi ro- dostói könyvtárából válasz­totta ki fordításra ezt a könyvet. Műkedvelű népművészeknek Országos pályázat ötödik alkalommal kerül sor az idén a szakszerveze­ti amatőr népi iparművé­szek országos kiállítására és találkozójára. A hagyo­mányos, dunaújvárosi, két­évenkénti seregszemlét me­gyei bemutató előzi meg. A megye alkotói, hímzők, fa­zekasok. fafaragók, bőrmű­vesek, kékfestők, népi gyer­mekjátékok és hangszerké­szítők március 12-ig küld­hetik el eddig még nem dí­jazott munkáikat a szolno­ki Ságvári Endre Művelő­dési Központba. A pálya- műveket szakemberekből álló zsűri bírálja el, s az arra méltónak ítélt alkotá­sokat március 17—30-ig ki­állításon mutatják be a megyeszékhelyen, majd ok- ♦óborbpo az országos talál­kozón Dunaújvárosban. Az előző kiállításokon szép sikereket értek el mű­kedvelő népi iparművésze­ink. Két évvel ezelőtt pél­dául huszonheten szerepel­tek az országos bemutatón, s sokan közülük díjat, arany, ezüst, illetve bronz oklevelet kaotak. Az idei pályázati felhívást is igen nagy érdeklődés kíséri me­gyénkben. Az eddigi jelent­kezések legalábbis ezt bizo­nyítják. Az utóbbi évek legna­gyobb slágere az iskolákban a számítógép. Diákok, peda­gógusok szinte reggeltől es­tig „beszélgetnek, játszanak” vele. Az érdeklődés azonban egyelőre még nagyobb a le­hetőségeknél. A számítás- technika oktatása jelenleg kísérleti jellegű, s korláto­zott az oktatási intézmé­nyekben a számítógépek szá­ma. Bár az utóbbi időbeír szinte gombamódra szaporo­dik az iskolákban a Commo­dore, a HT—1080 Z vagy az ABC—80 típusú komputer. A gépek egy részét központi keretből kapták az intézmé­nyek, s az sem ritka, hogy munkahelyek, vállalatok — többek között a Zagyvaréka- si Béke Termelőszövetkezet, a martfűi üzemek, a vízügyi igazgatóság vállalatai — ad­tak ajándékba az iskoláknak egy-egy Commodorét. Órarend komputerrel7 Az 1985—86-os tanévben megyénkben a középfokú ok­tatási intézmények mellett már negyvennégy általános iskolában is van számítógép. Azokban az intézményekben, ahol adottak a személyi fel­tételek rá. A pedagógiai in­tézet tanfolyamain ugyanis már az előző tanévben meg­kezdődött az általános isko­lai nevelők felkészítése a számítástechnikára. Részint emiatt, s a középiskolák ta­pasztalatainak felhasználá­sa révén az alsófokú okta­tási intézményekben talán még nagyobb lelkesedéssel fogadták a számítógépet, mint annak idején némelyik középiskolában. Így az álta­lános iskolák pedagógusai már javában túl vannak az útkeresésen, többé-kevésbé sikerült megtalálni a számí­tógép helyét az oktató-neve­lő munkában. Számos intéz­ményben a középiskolák mintájára fakultatív tan­tárgyként választhatják a hetedikes diákok a számítás­A közelmúltban Szolnokra látogatott Szolnoki Czinó- ber Miklós Párizsban el­hunyt festőművész családja, s a művész végakaratának megfelelően a szülőváros­nak ajándékozták az élet­mű néhány értékes darab­ját. Czinóber Miklós Szolno­kon született 1899-ben, s a Képzőművészeti Főiskola elvégzése után a Tisza— Zagyva-parti művészkolóni­ához csatlakozott. Emléke­zése szerint ezek az évek meghatározóak festészeté­ben. A kiemelkedően nagy művészegyéniségek tanítása — Fényes Adolf, Pólya Ti­bor, Aba Novák Vilmos és mások — a szülőföld szere- tete. de nem utolsó sorban a Művésztelep gazdag ha­gyományai Czinóber Miklóst egész életútján végigkísér­ték. technikát. Az alsóbb osztá­lyok tanulói pedig szakköri foglalkozásokon, játékdél­utánokon ismerkedhetnek meg a számítógéppel. Az oktatásban egyelőre még jobbára csak a matema­tika, illetve fizika szakos pedagógusok használják a számítógépet mind a közép-, mind az általános iskolák­ban. Egyre több humán sza­kos nevelőt is foglalkoztat azonban a kérdés, hogyan tudná gazdagítani óráit a számítógéppel, hogyan segít­hetné vele a tananyag jobb megértetését. Az iskolaveze­tők pedig abban reményked­nek, hogy számos teendő­jükben — mint például az órarend vagy a különböző statisztikák, összesítések ké­szítésében — majd segítsé­gükre lesz a komputer. Mindez még egyelőre csak tervezgetés, elképzelés, hi­szen az iskolai számítógépes program megvalósításának csupán az elején tartunk. informatika a vegyiparban Igen örvendetes és hiány­pótló kezdeményezése a szol­noki Pálfy János Műszeripa­ri és Vegyipari Szakközépis­kola tantestületének a szá­mítástechnikai szakember- képzés indítása. így a követ­kező tanévben Székesfehér­vár és Budapest után az or­szágban harmadikként Szol­nokon is elkezdődik az in­formatika és számítástechni­kai, valamint az ipari elekt­ronikai technikusképzés. A fiatalok a tanterv sze­rint a negyedik év végén a közismereti tárgyakból érett­ségi vizsgát tesznek, s lehe­tőségük lesz arra, hogy egye­temre, főiskolára jelentkez­zenek, de dönthetnek úgy is, hogy maradnak még egy évig a középiskolában. Az ötödik tanév végén képesítő vizsgát tesznek, de továbbta­nulásra természetesen ekkor is jelentkezhetnek. Aki vi­szont dolgozni szeretne, igencsak válogathat majd a Pályája sikeresen indult Szolnokon, 1925-ben már gyűjteményes kiállítással mutatkozott be, később rendszeresen szerepelt a Művészeti Egyesület tárla­tain. Párizsba tulajdonkép­pen tanulmányútra utazott, de véglegesen megtelepe­dett Franciaországban, csa­ládot alapított. özvegye hosszabb vissza­emlékezéséből idézünk: — Eleinte nagyon nehe­zen élt Párizsban, neves mesterektől tanult, s közben alkalmazott grafikusként dolgozott... Sohasem sza­kadt el gondolatban szülő­városától, ha valamerre utaztunk s olyasmi folyót látott, mint a Tisza, vagy a Zagyva, akkor megállí­totta a gépkocsit, hosszasan merengve nézte, leste a tá­jat, és rendszerint azt mondta: ide visszajövök, munkahelyekben, hiszen az ifjú technikusok a számító­gépek karbantartására, javí­tására, kezelésére, üzemelte­tésére, szervizelésére kapnak „jogosítványt”. Ilyen szak­ember máris igen hiányzik a nagyobb vállalatoknál, s olyan intézményeknél, ahol több számítógép is van. Nemigen lesz elhelyezkedési gondjuk majd az ipari elektronika szakon végző technikusoknak sem. ök a vezérléstechnika csínját- bínját sajátítják el az öt év alatt. Az új feladat ellátásához az iskolában adottak az alapvető személyi és tárgyi feltételek. Tíz pedagógus tudja jelenleg alkalmazni, használni a számítógépeket, két nevelő egyetemre jár ki­egészítő szakra, hárman pe­dig februárban kezdik meg hasonló tanulmányaikat. Két évvel ezelőtt az intézmény­ben még mindössze két szá­mítógép volt. Most hét Commodore—64 és négy HT 1080 Z várja a diákokat, pe­dagógusokat az ősszel kiala­kított korszerű számítástech­nikai, illetve a fizika előadó­teremben. A forgalom máris óriási — pedig még el sem kezdődött a technikusképzés —, a délelőtti órák után dél­után kettőtől hatig bárme­lyik diák, aki persze már le­vizsgázott a legalapvetőbb ismeretekből, tanári felügye­let mellett gyakorolhatja a számítástechnikát. Bázisiskola A tervek szerint az idén újabb tíz számítógéppel, va­lamint ugyancsak tíz, alkat­részeire bontott komputerrel gyarapodik az iskola. Ezzel lehetővé válik a technikus- képzés zavartalan indítása, s a szolnoki középiskola az or­szág számítástechnikai szak­emberképzésének egyik bá­zisává válhat. S minden bi­zonnyal még nagyobb lendü­letet ad majd szűkebb ha­zánkban a számítógép továb­bi népszerűsítésének, oktatá­sának. Tál Gizella megfestem.... Rengeteg ter­vet dédelgetett magában, de sajnos élete utolsó éveit le­számítva kevés ideje volt arra, hogy fessen, alkosson. A különböző franciaorszá­gi tárlatokon többször sze­repelt egy-egy képével, de önálló kiállításra csak egy­szer volt lehetősége. Halála sajnos megakadályozta ab­ban, hogy életmű-kiállítását megrendezhesse. A szülő­városának adományozott ké­peket végakaratának meg­felelően átadtuk a megfe­lelő párizsi magyar külkép­viseleti szervnek, reméljük azok hamarosan megérkez­nek Szolnokra. Bízunk ab­ban, hogy a Damjanich Múzeum kiállításain jő szívvel fogadják a nézők férjem, néhai Szolnoki Czi­nóber Miklós ajándékait. — ti — Ajándék a szülővárosnak Szolnoki Czinóber Miklós végakarata Lusitania — Krízis

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom