Szolnok Megyei Néplap, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-15 / 12. szám
1986. JANUÁR 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az első tapasztalatok Jobb feltételek a jövedelmező sertéstartáshoz A feldolgozóipar Időn Is segíti a fajtaváltást A felvásárlási árakkal, a fajtaváltással és a vágás utáni minősítéssel kapcsolatos ellentmondásos hírek, a megkésett központi intézkedések megyénkben is kedvezőtlen hatással voltak a kisüzemi sertéstartásra. Az 1984. évihez képest csaknem nyolc százalékkal csökkent a háztáji gazdaságokban tartott kocaállomány, és a korábbi ötvenezerről 35 ezerre a szerződéses hizlalást végzők száma. Tavaly októberben a Gazdasági Bizottság a háztáji sertéshústermelés mennyiségi és minőségi javítására ösztönző intézkedéseket hozott. Hajdú Józseftől, a Szolnok Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat osztályvezetőjétől érdeklődtem: — Érzékelhető-e már a központi intézkedések hatása a megyében? — Látványos fejlődésről nem tudunk tájékoztatást adni, arra nem is számíthattunk. Az viszont mindenképpen eredmény, hogy megállt a termelői kedv csökkenése. A sertéstartók nem idegenkednek a minőségi sertés- hústermelést elősegítő fajtaváltástól. Tavaly 5700 minősített kocát és 120 törzskönyvezett apaállatot helyezett ki kedvezményesen a kistermelőkhöz vállalatunk. Ügy látjuk, sikerül közelítenünk egymáshoz a nagy- és a kisüzemi szektor vágósertésének minőségét, mert az 1986-ra eddig leszerződött 68 ezer sertésnek már több mint a 60 százaléka úgynevezett fehérsertés, amiért kilogrammonként 1 forint 20 fillérrel többet fizetünk. Ez az arány tavaly alig érte el a 45 százalékot. — Talán a kényszerű fajtaváltásnál is jobban elbizonytalanította a hizlalókat a vágás utáni minősítés egyik napról a másikra történő bevezetésének híre... — Ezzel kapcsolatban is kedvezően változott, az októberi központi intézkedések hatására, a kistermelők véleménye. Az említett 68 ezer sertésnek már egynegyedét a szerződéskötéskor vágás utáni minősítésre is bejelentették a gazdák. Az idei első 3300-as szállítmányból 322 sertést minősítettünk így a kistermelők kérésére. Az eredményekkel elégedettek lehetünk mi, a feldolgozók, de a hizlalók is: a minősített hízók 10 százalékát kitevő II. osztályú és az 52 százalékot jelentő III. osztályú jószágokért összesen 15 ezer forint minőségi felárat fizetünk ki. — A minősítés eddigi tapasztalatai alapján mit ajánlanak a kistermelőknek, milyen sertéseket hizlaljanak, és milyen súlyban adják át a feldolgozónak? — A 105 és 110 kilogramm közötti súlyban felvásárolt sertések közül kerültek ki a II. minőségi osztályba sorolható jószágok. A fajták közül pedig a magyar lapályt, a magyar nagy fehért, az észt sertést, a durocot és a fehér hibrideket hizlalóknak van legtöbb esélyük arra, hogy vágás utáni minősítés alapján további felárral növelhessék a jószágtartás hasznát. Vállalatunk Idén is segítséget nyújt kedvezményes akcióval a minőségi fajtaváltáshoz, mintegy 7000 minősített kocát és 150 apaállatot helyezünk ki a háztájiba 1986-ban. Az idei első, vágás utáni minősítések jegyzőkönyvéből Kiss Imréné kunszentmártoni termelőnek a neve keltette fel az érdeklődésemet;. Kissék január elején nyolc hízót autaK ie, 865 kilogramm élősúlyban. A vágás után öt sertésüket II. osztályúnak, hármat III. osztályúnak minősítettek a feldolgozóipar szakemberei. A jószágok leadásakor már megkapott alapáron, a fehér sertésekért járó minőségi és az első negyedévben esedékes időszaki feláron. valamint az integráló termelő- szövetkezettel megosztott nagyüzemi feláron kívül így további 840 forint élősúlyra számított minőségi felárat kap a kunszentmártoni kistermelő. A január óta városnak számító Körösmenti településen, a Feszti Árpád út 7. szóm alatti takaros ház előtt elhaladók aligha sejtik, hogy a portán jó másfél évtizede nem ürültek ki az ólak. Ahogy Kiss Imréné sorolja, évente ötven-hatvan hízóra szerződnek a Körösmenti Termelőszövetkezettel. — Nem a termelési kedv határozta meg nálunk, hogy visítanak-e reggel, délben meg este moslékért a malacok. A férjem gyalogmunkás, nem valami nagy keresettel a Héiki Állami Gazdaság itteni kerületében, én egészségügyi állapotom miatt nem vállalhatok munkát, a nagylányunknak viszont házat akartunk építeni. Kellett a hizlalás haszna, ezért ha azt mondták, a fehér sertést veszik jobban, hát arra álltunk át. A vágás utáni minősítéssel meg úgy voltunk, ha egyszer megkaptuk az alapárat meg a többi felárat, mit veszthetünk? Kissék portáján háromhónapostól kilenchónaposig most is 42 malac hízik az ólakban. Persze nem a gazda szemétől, van velük munka éppen elég. — Most csak két kocánk van, de a jövő héten vásárol az állatforgalmitól két akciósat az uram — világosít föl Kissné. — Bizony, hajnali háromkor kell kelnie minden nap, hogy megetesse és dologidőben hat órára kiérjen a gazdaságba. Délben pedig, merthogy pontosabbak az éhes malacok mint a templomharang, én öltözöm be az etetéshez, úgy, hogy a postás is alig ismer rám. Este megint a férjem eteti meg őket, én már a tévéhíradót nézem, mire végez az ólak kitakarításával. Dicsérd a gazdasszonv a Körö'Smenti Termelőszövetkezetet: azért is sikerül mindig jól értékesíteniük a hízóikat, mert a szövetkezet minden időben elszállítja a jószágokat. Nem kell tovább takarmányozniuk, nem hízzák-növik túl a súlyhatárt a sertések. Előrukkolok a hírrel, a vágás utáni minősítés eredményével. — Nyolcszáznegyven forint? — kérdez vissza csodálkozva, de örömmel Kissné. — Az több mint egy százas malaconként! Akár úgy nézem, hogy egy mázsa malactápot vásárolhatok érte, akár úgy, hogv fedezi a malacok elszállításának meg a takarmánybeszerzés fuvar- költségét. mindenképpen tiszta haszon. Az ólainkban most hízó malacok nagyi át február végén, március eleién szállítjuk el, jó lenne, ha azok is ilyen jól sikerülnének. T. F. Téli uborkaszezon Téli uborkaszezon kezdődött Csongrád megye híres zöldséges gazdaságában, a Szegvári Puskin Tsz-ben. A termálvízzel fűtött üvegházban mintegy 20 000 négyzet- méter területen díszük a délindiai eredetű, úgynevezett trópusi uborka, amelynek Hollandiában nemesített változatait termeli a szegvári tsz. E fajta jellemzője, hogy nagy méretű, harminc-negyven dekás, mégis rendkívül ízletes, zsenge terméseket Befejeződött a pisztráng- fejés a Balatoni Halgazdaság ódörögpusztai telepén. A hímek tejével megtermékenyített sok millió ikrát keltetőtálcákra helyezték, néhány nap múltán egy japán gyártmányú géppel kiválogatták közülük az életképteleneket. A decemberi fejéiből származó ikrák már szépen kelnek. Az ivadékokat hoz. A fűtött üvegházak alapterületét optimálisan kihasználó termelési technológiával, előnevelt palánták ültetésével másfél hónap alatt beérnek a termések, s négyzetméterenként mintegy 20 kiló uborkát tudnak termelni. Most, a téli szezon elején hetenként 15 mázsa, a későbbiekben negyven-ötven mázsa primőrt szállítanak piacra a tsz uborkaültetvényéről. kelés után az előnevelő vályúkba telepítik, három hónap múltán pedig a bauxitbányák karsztvizével táplált szabad medencékbe rakják ki, s itt nevelik tovább, míg elérik a piacképes, negyven-ötven dekás súlyt. Az ódörögdi telep tavaly már több mint kétszáz tonna pisztrángot termelt, aminek nagy részét tőkés piacon értékesítették. Mirelit-export, modern csomagolásban Útnak indították az új esztendő első exportszállítmányait a székesfehérvári hűtőházból: Svájcba és az NSZK-ba küldtek hét kamionnyi — mintegy 140 tonna — sárgarépát, zellert, szilvát és vegyes zöldséget. Külpiaci versenyképességének növelésére a székesfehérvári gyár az év első napjaiban új csomagológépet áhított munkába. A jelenleg próbaüzemek) masina a megszokott kartondobozok helyett színes nyomású fóliába csomagolja a mélyhűtött zöldséget és gyümölcsöt, percenként 20—60 tasakot tölt meg. Munkába állításával nemcsak tetszetősebb lesz a székesfehérvári hűtőház termékeinek külleme, hanem várhatóan 30—50 százalékkal csökken a csomagolás költsége is. Az új berendezést a hűtőház immár második éve tartó rekonstrukciója keretében állították munkába. Székesfehérvárott ugyanis 3 évi munkával, s mintegy 270 millió forintos költséggel felújítják, korszerűsítik a mirelitüzemet. Befejezfidött a pisztrángfejés Vélemények a VII. ötéves tervről Mindig újat, mást kérnek tőlünk Goda Zoltán, a jászberényi Aprítógépgyár műszaki igazgatóhelyettese ; — Termékszerkezetünk miatt — egyedi nehézgépeket, berendezéseket gyártunk — fokozottan érdekeltek vagyunk a népgazdaság dinamikus növekedésében. Ha van beruházás, akkor van megrendelés is, ellenkező esetben kevés a munkánk. Az elmúlt, beruházásokban szegény időszak éppen ezért nem sok jót hozott nekünk. A 18 százalékos felhalmozási adó miatt, amivel a kormány érthetően, a beruházásokat kívánta visszafogni, megfogyatkoztak a megrendelések. A külső piacok is, hasonló okok következtében, beszűkültek; sőt az egyik jelentős tőkés partnerünk, az NSZK-beli Hanomag cég tönkrement. Levontuk a tanulságot: a nyugati exportot több partnerre alapozzuk, és a pénzügyi fedezet vizsgálatára ezek után nagyobb hangsúlyt fektetünk. — De nemcsak nyugatra exportálnak... — Termelésünknek 15—20, néha 25 százalékát szállítjuk a Szovjetunióba. Nagyon fontos számunkra, hogy mégha néhány százalékkal is, de emelkedett az árucsere-kontingens a két ország között. A népgazdasági terv erőteljesebb ipari fejlődést irányzott elő, and természetesen több nyersanyagot igényel. Ennek tetemes része pedig a Szovjetunióból érkezik. A többletnyersanyagért több géppel fizet az ország, amiben kohászati berendezések gyártásával az Aprítógépgyár közvetlenül érdekelt. — Mit ígér a belföldi piac a következő öt évben? — A magas felhalmozási adó elgondolkodtatta a vállalatokat, és mivel beruházási termékeket gyártunk, kevesebb megrendeléshez jutottunk. A második félévtől várhatóan ugyan 15 százalékra mérséklődik az adó, de ez nem jelent lényeges változást a termelésünkben. Az első időben nagyobb keresletet továbbra sem ígér a szabályozórendszer, ezért egyelőre csekély termelésnövekedéssel számolunk. A jelenlegi helyzet ismert, a bélés külgazdaságban mutatkozó tendenciák következtetni engednek még 2 év piaci és népgazdasági igényeire. Ezekkel tisztában keü lenni, hogy idejében felkészüljünk a változásokra, de messzebbre nem látunk előre. — A termelés feltételeinek fejlesztésére azért bizonyosan hosszabb távú elképzelésük is van. — Természetesen. Erre a tervtörvény, a gazdasági szabályozók és saját érdekünk is ösztönöz. Ilyen volt a VI. ötéves tervben létrehozott fővállalkozási osztály, amely azóta bebizonyította létjogosultságát. A gyártmányfejlesztésben is előbbre kívánunk lépni, pedig az nálunk nem egyszerű dolog. Kevés a visszatérő termék, mindig újat, mást kérnek tőlünk. Ütőképes tervezőcsoportunk soha nem volt, mert. a sokféleség nagy apparátust igényelt volna. A tervidőszak végére azonban szeretnénk létrehozni egy 25—30 tervezőt foglalkoztató gyártmányfejlesztő részleget. Termékszerkezetünket lényegesen nem szűkítjük de néhány termékcsoporttal, az aprítógépekkel, kohászati és biotechnikai berendezésekkel, kiemelten akarunk foglalkozni. Sok szó esett a vitában, a terv is hangsúlyozza a korszerű technika, technológia alkalmazását. Nos, a termelés színvonalának lényeges emelésére 1988-ig nincs lehetőségünk. A hitelek visz- szafizetése után se haladhatunk a megkívánt ütemben, holott a nagyfokú pontosság, megbízhatóság ezt követelné. Osztom azok véleményét, akik a műszaki színvonalat emelő beruházásokat megkülönböztetett elbírálásban, adózásban részesítenék. Különben nehezen érhető el az elektronika elterjedése a gyártásban és a termelés minden területén. — Az iparra jellemző munkaerő-csökkenés az Aprítógépgyárat is érintette, jól képzett dolgozók fordítottak hátat a gyárnak. — A számítógépek elterjedése pedig nemhogy háttérbe szorítaná, hanem fokozottabban megköveteli a jó szakembereket. Az utóbbiakkal nincs is gondunk, sajnos azonban dolgozóinkat nem tudjuk úgy megfizetni, ahogy szeretnénk, és ez több éven keresztül gondot is okozott. Az elvándorlás mára megszűnt, sőt az Erősáramú Szakközépiskolában idén bevezetendő gépésztechnikus-képzés, igaz csak a következő tervidőszakban, utánpótlásgondunkat is enyhíti. Középiskolák a demográfiai hullám előtt Budai Mátyás, a szolnoki Varga Katalin Gimnázium szakszervezeti főbizalmija: A VII. ötéves terv mellett az 1985-ben elfogadott oktatási törvény rendelkezései jelentik a pedagógusok számára a hosszabb távú tervezés keretét. Ezért amikor a VII. ötéves terv oktatásüggyel kapcsolatos megállapításairól fogalmazom meg nemcsak a magam, de kollégáim véleményét is, egyúttal az oktatási törvényben foglaltakat is érintenem kell. A terv szerint az elkövetkezendő öt évben az oktatásügy változatlan arányban részesedik a nemzeti jövedelemből. Ez számunkra azt is jelenti, hogy a fejlesztésnek azonos körülmények mellett kell érvényesülnie. Ennek csak akkor volna meg á feltétele, ha az oktatás nem lenne alárendelve az anyagi viszonyoknak. Számomra kérdés, hogy a változatlan részesedés — a nehezebb körülmények miatt — elegendő lesz-e a jelenlegi szint tartásához. Nehezebb viszonyok közé kerül a középfokú oktatás azzal, hogy a demográfiai hullám már a következő évben eléri a középiskolákat. A több osztály mellé több pedagógus kell, mert a többletmunkát nem az egy főre eső óraszámok növelésével vagy túlórákkal lehet megoldani. Ezzel ugyanis a nevelő-|Dktató munka felfé- telei közül elsősorban a nevelési tevékenység szenvedne csorbát, hiszen még kevesebb időt tudnánk rá fordítani. A túlórák fizetésére a változatlan arányú részesedés nem is adna lehetőséget. örvendetes az a tény, hogy nevelő-oktató munkáról beszél az oktatási törvény is. Ez tartalmi változást jelent a korábbi oktatás-nevelés szóhasználattal szemben. Ezt a tartalmi megújulást a gyakorlatban nemcsak a demogriáfiai hullám, de más, anyagi természetű, okok is hátráltatják. Mert az iskolai költségvetésből az épületkarbantartásra, a technikai felszerelés állandó javítására is többet kell fordítani, ezért ebből egyre kevésbé lehet vállalni a színház-, mozi-, uszoda- bérletek vásárlásának, a tanulmányi kirándulások anyagi támogatásának terhét. Az iskola mindinkább a családra hárítja ezeket a költségeket. Ez azzal a következménnyel járhat, hogy a közepesnél rosszabb körülmények között élő fizikai dolgozó szülők arra igyekeznek késztetni gyerekeiket, hogy tanulmányaikat minél hamarabb fejezzék be. így az egészséges társadalmi mobilitás folyamata válhat kérdésessé. Az oktatási törvény 10. paragrafusa ezt írja: a nevelési-oktatási intézmények szakmai tekintetben önállóak. Ez azt jelenti, hogy a pedagógus joga, hogy megválassza a számára legopti- málisabbnak tekinthétő módszereket. Ez a törvénycikk a tartalmi munka fejlesztésének jelentős távlatait nyitja meg, hiszen egy iskola hosszú távú önálló fejlesztési programot is készíthet. Ugyanakkor az oktatási intézmények gazdasági téren nem önállóak, hiszen egy közös gazdálkodási szervezethez tartoznak. Ügy vélem, az oktató-nevelő munka értelmes szabadságának a gazdasági tevékenység tervezésének önállóságával is együtt kellene járnia. A pedagógusok életkörülményeinek javításával kapcsolatban még egy megállapítást tennék: a fiatal pedagógusok lakásvásárlási-támogatási kölcsöne 40 ezer forintos átlagos szintet jelent. Vállalatoknál ez legalább 200 ezer forint körül van, így a műszaki végzettségű és nyelvszakos tanárok ezért is helyezkednek el szívesebben más pályán. Pedig az elkövetkezendő években sem lesz kevésbé szükség a felkészült, hivatásukat értően és szívvel-lélek- kel ellátó pedagógusokra. —Ip—bju—
