Szolnok Megyei Néplap, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-14 / 11. szám
1986. JANUÁR 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Megjelent a Társadalmi Szemle legújabb száma Kell-e új művelíídési ház Túrkevének? A VII. népgazdasági terv irányelvei olyan fejlődést vázolnak fel, amelynek gazdaságpolitikai irányvonalában a hatékonyság és a kiegyensúlyozott fejlődés feltételeinek megteremtése, a külső és a belső egyensúly további javítása áll. A folyóirat rövidítve közli Havasi Ferencnek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának a Központi Bizottság 1985. november 12-i ülésén elhangzott előadói beszédét a VII. ötéves terv előkészítéséről és irányelveiről. Pál Lénárd, a Központi Bizottság titkára a kultúra, a társadalom és a gazdaság összefüggéseit elemzi. Megállapítja: szocialista művelődéspolitikánk alaptörekvése mindig is az volt, és az is maradt, hogy a kultúrát a társadalmi és gazdasági mozgások részeként szemlélve, megtalálja és kielégítse azokat a társadalmi szükségleteket, amelyeket a fejlődés követelményei támasztanak a művelődéssel szemben. A közeljövőben sor kerül politikai és társadalmi életünk fontos eseményére, a szakszervezetek XXV. kongresszusára. Baranyai Tibor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára elemzi a kongresszusi előkészületeket. és hangoztatja: a szervezett dolgozók valamennyi rétegével folytatott szé'es körű tapasztalatcsere legfőbb figyelmet érdemlő tanulsága, hogy megnőtt a munkások, értelmiségiek és alkalmazottak érdeklődése a szakszervezeti mozgalom iránt. Kiérződött ebből az eszmecseréből egyfajta várakozó álláspont is: „örülünk, mert a vezetés is látja, ismeri a mi gondjainkat, bajainkat” — mondták, de azt is hozzátették, hogy ma már ez kevés. Kézzelfogható intézkedéseket, előrevivő megoldásokat várnak a döntésre érett vagy a feszültséget okozó kérdésekben. Politikai életünk fórumain, de a köznapi beszélgetések során is gyakori téma a vezetők munkája, magatartása. A párt XIII. kongresszusa is foglalkozott ezzel a kérdéssel. Megállapította, hogy a káderpolitikái elvek helyesek, kiállták az idő próbáját, de a kádermunka gyakorlatának eszközei, módszerei nem követték rugalmasan az élet más területein bekövetkezett változásokat. Petrovszki István ezzel összefüggésben megvilágít néhány olyan kérdést, amely a kongresszus említett határozatának végrehajtása során különös figyelmet érdemel. Sok kritika éri a zöldség- és gyümölcsforgalmazást, különösen az árakat. Nem múlik el év, hogy a kormányzati szervek ne foglalkoznának a termeléssel, az értékesítéssel, az árakkaL Forgács Katalin írása a tényleges problémákat előidéző hiányosságok feltárására törekszik. Sátor« és vándortábor Pályázat a gyermekek ás a fiatalok turizmusának elősegítésére A megyei tanács művelődési. egészségügyi és társadalompolitikai bizottsága pályázatot hirdet a gyermekek és a fiatalok turizmusának elősegítésére, létesítmények kialakítására, illetve működési feltételeik javítására. A pályázatok célja, hogy segítsék a fiatalok természetjárását, a táborozást, a természetben való sportolást. Pályázni lehet mindazoknak, akik vállalkoznak sátorozóhelyek létesítésére, illetve gyalogos, kerékpáros vagy vízi vándortáborozást szolgáló szerény kivitelű, a fiatalok tevékeny közreműködésével megvalósuló — már meglevő vagy új — létesítmények korszerűsítésére, illetve 'kialakításéra, valamint a turizmust, sportolást elősegítő eszközök beszerzésére. A megyei ifjúsági alapban 1 millió forint áll rendelkezésre 1986-ban erre a célra. A pályázatokat február 1- ig kell benyújtani a megyei tanács ifjúsági titkárának. A jelenlegi túrkevei művelődési házra első pillantásra sokmindent ráfoghat az ember, csak éppen azt nem, hogy a művelődés otthonos hajléka. A valamikori ipartestület épülete inkább szükséglakásnak mint otthonnak tűnik. Érthető, hogy Takács Mihály igazgatóból árad a panasz: — Kinek van kedve ide bejönni? Kopott, rozzant falak, málló vakolat. Hiába erőlködünk, hiába szeretnénk sok embert érdeklő programokat összeállítani, ha nincs elfogadható hely a megrendezésükre. Talán csak az idősebb korosztályhoz tartozó keviek tudnák pontosan megmondani, hány ötéves tervből maradt ki az új művelődési ház építése. Tavaly a szeptemberi tanácsülésen csaknem ölre mentek a városatyák, akik közül csupán négyen-öten javasolták, hogy a hetedik ötéves tervi koncepcióba vegyék be az új művelődési ház építését. A többség a belvízelvezetés mielőbbi megoldására voksolt — Túrkeve csapadékszegény, aszályos területen fekszik, ezért amikor hat-hét évvel ezelőtt a nyakunkba zúdult egy kiadós zápor, megijedtek a városiak — mondja az egyik tanácsi vezető. — Pedig szerintem az évtizedenként hulló nagyobb csapadék korántsem veszélyezteti olyan nagyon a lakásokat, mint amennyire "a belvíz-ügyet felfújták néhány an. („Nem tudom, mit szólna az illető vezető, ha az ő küszöbén áradna be a víz” — válaszolnak a belvízelvezetés pártfogói.) Kőrizs István, a városi tanács elnöke irigylésre méltóan nyugodt ember. Pedig nagy csaták résztvevője volt már néhányszor a megválasztása óta. — Nagyon jól tudjuk, hogy egyetlen, magára valamit is adó település sem lehet meg művelődési ház nélkül — mosolyog némi keserűséggel. — Csakhogy amíg minden nagyobb ösz- szegért a megyei tanácshoz kellett folyamodnunk, nem kaptunk pénzt a művelődési ház építésére, most pedig, hogy immár két esztendeje a magunk gazdái vagyunk, nincs pénzünk... Persze, azért nem ennyire tragikus a helyzet. Azon a bizonyos szeptemberi tanácsülésen arról is megszületett a döntés, hogy az ötéves terv második felében hozzáfogunk az új művelődési centrum kivitelezéséhez. Ha nem következnek be túlságosan nagy áremelések, 1988-ban megkezdjük a terület előkészítését, ugyanis az induláshoz a tanácsnak tizenegy- millió forint a rendelkezésére áll, ehhez számítjuk még a városban működő gazdálkodó szervek mintegy ötmillió forintos hozzájárulását. A beruházás befejezése — ezzel számolunk — áthúzódik majd a kövekező ötéves terv idejére. Az úgynevezett többhasznosítású művelődési centrum tervei és makettje régen készen vannak már. Gaál Sándorral, a városi tanács művelődési osztály- vezetőjével nézegetjük a makettet. _ Az osztályvezető készséges *,,idegenvezető” is: — A Széchenyi és a Petőfi út találkozásánál épül a művelődési ház, amelynek része lesz a meglévő filmszínház is. A földszinten a mozi mellett szakköri helyiségeket, öltözőket,' klubtermeket építenek, az emeleten szintén lesznek klubok, lesz nyelvstúdió és gyakorló táncterem. Az építkezés első ütemében nagyjából a felsoroltak készülnek el, a harmadik ütemben pedig a százezer kötetes könyvtár. Találomra megkérdeztem „az utca emberét”: kell-e új művelődési ház Túrkevének? ötven év körüli, bundasapkás férfi: — A fiataloknak biztosan, nekünk idősebbeknek fontosabb, hogy ne folyjon be a víz a lakásunkba. Középiskoláskorú lányok (jót derülnek a kérdésen): —Túrkevén felesleges vicceket mesélni, elég, ha valaki azt mondja, hogy lesz új művelődési háza a városnak, a hallgatóság máris a hasát fogja a nevetéstől. Fiatal nő, gyerekkocsival: — Már régen kellett volna! Szívesen megnéznénk egykét színházi előadást, itthon is, hogy ne kerüljön egy egész napunkba, ha beutazunk például a Szigligetibe Szolnokra. — Bár belefogtunk volna a múlt ötéves terv idején a munkálatokba! — sóhajt a tanácselnök. — A pillanatnyi költségszámítás szerint harmincöt millióba kerülne a művelődési centrum teljes felépítése, azonban amire eljutunk a gondolattól a tettekig, ez az összeg minden bizonnyal kevés lesz. Keresik a túrkevei vezetők az álmok valóra válásának útjait. A tanácselnök, a gázbevezetés sikeréből kiindulva tervezgeti, hogy a művelődési ház építésére is kibocsátanak kötvényeket. „Mindenképpen azon leszünk, hogy a város ne legyen a világtól elszigetelt, fogyó lakosságú település. Ehhez szükséges egy minden igényt kielégítő művelődési intézmény is.” Bendó János (KS) Ismeretterjesztés az ipari üzemekben Új módon, közelebb a termeléshez Szolnok feladásának hiteles története Az 1651—52-es törők hadjárat monográfiája A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Szolnok Megyei Szervezete tevékenységének egészen sajátos területe az ipari üzemekben folyó ismeretterjesztés. A speciális helyzetet a megye iparának tényei, adatai igazolják. A megyében élő aktív keresők több mint 35 százaléka dolgozik az iparban: 15 megyei. 43 nem megyei székhelyű vállalatnál, 12 tanácsi. 43 szövetkezeti üzemben, összesen 360 ipari telephelyen. Szám szerint több. mint 58 ezer ipari dolgozót regisztrálnak a statisztikák. A közművelődés — ezen belül az ismeretterjesztés — szervezése, tervezése során lehetetlen figyelmen kivül hagyni, hogy mintegy másfél évtized óta az ipar a megye gazdaságának vezető ereje, s hogv az utóbbi években jelentősen nőtt a szak- és betanított munkások száma (ma már csaknem 50 százalék a szakmunkások aránya). Ezek az adatok önmagukban is érzékeltetik a szakképzettség és a műveltség szintjének emelkedését. Mindez magától értetődővé teszi, hocy az iparban dolgozók körében végzett ismeret- terjesztésnek is ki kell, kellene lépni a hagyományos keretek közül: erre tartalmi és fartmai vonatkozásban egyaránt szükség van. A TIT Szolnok Megyei Szervezete elnökségének legutóbbi ülésén — a tények, adatok elemzése után — szinte térszerűen megfogalmazták az „új utakra” térés módosa tait. Világossá vált, hogy a TIT egyfajta „kiszolgáló” 'unkciója (ahová hívják, oda térik fel a tagokat közremű- cödésre) önmagában ma már lem elegendő, az önálló, az gények felmérésén alapuló, i véletlenszerűséget mind- akább kizáró szervezésre fim szükség. Számos gyakorlati tapasztalat is igazolja a korszerűbb tevékenység helyességét. A közelmúlt esztendőkben — hogy csak néhány példát említsünk —sikeres kezdeményezések voltak a titkárnői, a telexkezelői, a munkavédelmi és a nyelvtanfolyamok, s az 1982- es 28 résztvevőhöz képest (egy csoport volt), tavaly 11 csoportban 263-an fejeztek be át- és továbbképző tanfolyamokat. Ez utóbbi formának — talán fölösleges hangsúlyozni — a gazdasági jelentősége, gyors „hasznosulása” igen nagy. Ugyanakkor e téren adottak a további lehetőségek is, hiszen a megye iparának nagy részét alkotják az úgynevezett kis- és középüzemek, amelyek saját erőből, kizárólag vállalati keretek között, aligha vállalkozhatnak tanfolyamok indítására. Az iparban foglalkoztatottak létszámához, de a TIT megyei szervezetének létszámához viszonyítva is kevés az ipari üzemekben dolgozó TIT-tagok száma: mindössze 76. (Az össz-taglétszám tíz százalékát sem teszik ki.) Az érdektelenség oka abban a ..meggyökeresedett” tévhitben rejlik, hogy az egy-egy tanfolyami foglalkozás, ismeretterjesztő előadás megtartásáért oly alacsony tiszteletdíjat fizetnek, hogv — szóra sem érdemes. Ezzel szemben a valóság az, hogy a TIT — természetesen a jogszabályok betartása mellett — jóval magasabb ösz- szeget fizet tagjainak, mint amennyit, a megrendelők fölajánlanak. Végső soron az elnökségi ülés méltán állapította meg, hogy a termeléssel életköze- libb kapcsolat szükséges ahhoz, hogy a társulat — a maga sajátos eszközeivel — részt vállaljon a gazdasági munka hatékonyabbá tételében. V. J. Régi tanterveket gyűjtenek Oktatástörténeti kiállításra készül a Mezőgazdasági Múzeum vépi baráti köre. Kiss Kálmán nyugdíjas tanár. a baráti kör titkára kezdeményezésére az alsó- és a középfokú mezőgazdasági szakoktatás történetét dolgozzák fel a XVIII. század közepétől napjainkig. Eredeti dokumentumokat, fényképeket, okleveleket, régebbi tanterveket, iskolai cégtáblákat, tanulójelvényeket, egyenruhákat, oktatási segédeszközöket továbbá maketteket várnak — egyebek között — a vépl Mezőgazdasági Szakmunkás- képző és Munkástovábbképző Intézet címére. Magyarország XVI. századi történelmének kulcsfontosságú időszakáról — az 1551—52. évi várháborúkról — jelent meg monográfia Küzdelem a török terjeszkedés ellen Magyarországon címmel az Akadémiai Kiadó gondozásában. A szerző, Szántó Imre, új könyvében részben eddigi publikációi, részben további kutatásai alapján a törökellenes harcok történetének új forrásanyagokon alapuló feltárását és feldolgozását végezte el Budavár elestétől Eger várának hősies megvédéséig. A kötet hiánypótló abban az értelemben, hogy bár történetírásunkban mennyiségileg is megnövekedett a Mohács utáni másfél évszázad históriájával foglalkozó cikkek, tanulmányok száma, s ezek a történeti hűség alaposságával számolnak be fontos kérdésekről — az 1551—52-es hadjáratról eddig nem született összefoglaló munka. A monográfia a várharcok hadtörténeti leírására koncentrál. Veszprém, Temesvár, Lippa, Sólymos, Drégely, Szolnok elestének körülményeit veszi számba a kortársak levelezése, oklevelek, Tinódi Lantos Sebestyén krónikája és egyéb forrásanyagok — elsősorban ■magyar és XVII. századi török történetírók munkái alapján. Precíz és széles körű forráskritika jellemzi a monográfia egészét, benne az Eger várostromát leiró fejezetet is. A szerző nem elégszik meg a hadi események •körültekintő leírásával; a történelmi tények mögötti ok-okozati összefüggéseket is feltárja, a kor európai politikatörténetének a hadjáratra közvetlenül vagy közvetetten ható olyan vonatkozásait is elemzi, melynek segítségével pontos képet kapunk a kontinens, és a három részre szakadt Magyar- ország helyzetéről. A kötet a korszakkal foglalkozó szakembereken kívül a szélesebb olvasóközönség érdeklődésére is számot tarthat. Nemcsak azért, mert az 1552-es hadjárat — az Eglri csillagok korszaka —, Dobó István, Szondi György, Losonczi István és társai hősies küzdelme .beivódott történeti tudatunkba. A két és félszáz oldalas munka élvezetes olvasmány lehet a hozzá nem értők számára is, mert a bőséges jegyzetapparátus ellenére nyelvezete színes és közérthető, gondolatmenete logikus, következtetései csaknem maguktól értetődőek. A kötet végén található irodalomjegyzékben keresgélve a kor történetének csaknem minden részkérdésére vonatkozó forrást és feldolgozást fellelhetünk. BJU A tói „grafikája”
