Szolnok Megyei Néplap, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-10 / 289. szám

■ 4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. DECEMBER 10­♦ Aprócikkeket gyártó Özemet hoztak létre a salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár­ban. Az ötletet az adta, hogy itt már hosz- szú évek óta a munkások fusiban készíte­nek olyan apróságokat, amelyek az üzle­tekben nem kaphatók. Ezt most intézmé­nyesítették, húsz fót foglalkoztató „mel­léküzemet’* létesítettek ahol — elővéve a régről megmaradt mintákat — öntöttvas karácsonyfatalpat, szalonnasütőt, nyársat, és sok olyan tárgyat készítenek, amit ko­rábban fusiban csináltak a munkások. A jövőben más keresett termékek gyártására is vállalkoznak (MTI fotó: Kulcsár József felvétele — KS) Magyar bundák külföldön A Pannónia Szőrmekiké­szítő Konfekció és Kereske­delmi Vállalat Együttműkö­dési szerződést kötött egy dán és három olasz kereske­delmi céggel, s ennek értel­mében jövőre mintegy 80 millió forint értékben szál­lít divatos női irhakabáto­kat, panofix bundákat part­nereinek. Az utóbbi években Nyu- gat-Európában igen keresett cikk az irhakabát, és a ma­gyar vállalat világszabadal­ma alapján gyártott panofix bunda. Ezért a Pannónia év­ről évre növeli tőkés export­ját, s az idén termelésének mintegy a harmadát — kö­rülbelül 250 millió forint ér­tékű szőrmecikket — érté­kesíti tőkés piacokon. A korszerű technológia, a fi-, nőm kidolgozás mellett igen fontos a gyors divatkövetés. Ezt célozzák a legutóbbi megállapítások, ezek ugyan­is éppen a modellkialakítás- ban nyújtanak segítséget a magyar szakembereknek. Az európai piacokon jól ismert cégek képviselői már a nyersbőr vásárlásakor je­len vannak, s megrendelik az abból készülő kabátokat, bundákat. Az eevüttműködés a gyártás további fázisaira is kiterjed, így a magyar szakemberek megismerked­nek a legújabb bundadivat mellett a bőrök kikészítésé­nek. konfekcionálásának újabb lehetőségeivel is így dolgozhatták ki azokat, ame­lyeket a szőrmeiparban ed­dig ismeretlen technológiá­val, vagyis úgynevezett transzfer-nyomásos eljárással készítenek. A nyomott min­tás irhakabátokból és pano­fix bundákból máris na­gyobb tétel szállításáról ál­lapodtak meg külföldi part­nereikkel. A szolid elegancia jegyé­ben a szőrméket: — egyelőre csak külföldön — gyakran kabátbélésként használják. A vállalat legújabb, ilyen Jelle­gű terméke a könnyű, meleg, ifestett, begombolható hör­csögbélés, amit a szakembe­rek magyar alapanyag fel- használásával készíthetnek el. Hörcsögből ugyanis — ellentétben más, a vállalat által feldolgozott állatok szőrével, bőrével — van ele­gendő hazai példány. A leg­újabb cikkből a vállalat több ezret, küld igényes nyu­gat-európai partnereinek. Mivel az utóbbi két évben hosszú és hideg volt a tél, a bundák iránt itthon is meg­nőtt a kereslet. Nálunk fő­ként az irhabunda kedvelt, amiből a vállalat 40—45 ezer darabot gvárt évente. A ha­zai igénvek pontosabb meg­ismerésére most azt tervezik, hogy a dán céggel közös üz­letet nyitnak a belvárosban, ahol a maavar bundák mel­lett a külföldi céa modelliei is megvásárolhatók lesznek majd. Kutatás, haszon­részesedésre A kutatási eredmények ipari alkalmazásának meg­gyorsítása érdekében újsze­rű szerződéses kapcsolatot alakított ki a Vasipari Kuta­tó és Fejlesztő Vállalat több hazai nagyüzemmel. A ha­zánkban ma még ritkaság­nak számító haszonrészese­dési szerződés lényege, hogy az érintett üzemek, vállala­tok közvetlen térítés nélkül juthatnak hozzá a legkorsze­rűbb technológiai megoldá­sokhoz, cserébe a kutatóin­tézet a már bevezetett eljá­rással elért többletnyereség­ből kér meghatározott ará­nyú részesedést. A Vaskút szakemberei azt remélik, hogy az új szerző­déses forma elősegíti majd a legújabb technológiák mi­nél gyorsabb elterjesztését, és közvetlenebb kapcsolatot tesz lehetővé a kutató- és a termelőhelyek között. Az új megállapodás alapján ugyan­is olyan cégek is hozzájut­hatnak termelőkapacitást bővítő eljáráshoz, amelyek azt eddig pénz híján nem tudták megvenni. Mindez egyúttal ösztönzően hat a gyakorlati célú. alkalma­zott kutatásokra is. Üdülő parasztok Sokan mondják, hogy a mezőgazdaságban dolgozók nem mennek nyaralni. Indo­kolják is állításukat, s esze­rint az állatok gondozása ál­landó elfoglaltsággal jár, így sem idő, sem lehetőség nincs a gondtalan pihenésre. Megtoldják azzal is, hogy a parasztembernek igénye sincs az üdülésre. Lehet, hogy egykor igaz volt ez az állítás, ám mostanra gyöke­resen megváltozott a hely­zet. A termelőszövetkezetek­A Mezőgazdasági, Erdésze­ti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezetéhez tartozó vállalatok évente 80 ezer embert üdültetnek saját üdülőikben, több mint 25 ezren utaznak pihenni SZOT-beutalóval, a ME- DOSZ pedig saját üdülőiben 4500 helyet tart fenn. Mind­ez kevés, a helynél több az igény, különösen nyáron szeretnének többen pihenni. A szakszervezeti központban dolgozókra nagy nyomás ne­hezedik az üdülőjegyek el­osztásakor, .ezért minden­áron szerették volna bővíte­ni az üdülési lehetőségeket. Sikerült is, hiszen egyetemi kollégiumokat bérelnek a nyári hónapokban, amelyek­ben jó körülmények között tölthetik szabadságukat a szakszervezeti tagok. Másik, ugyancsak fontos törekvése a szakszervezet­A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának felmé­rése szerint a termelőszö­vetkezetek tulajdonában 110 üdülő, illetve hétvégi ház ta­lálható. Többségük azonban magánház, vagy valamilyen közületi helyiség volt koráb­ban, s ezeket vásárolták meg a közös gazdaságok, s ren­dezték be tagjaiknak. Az épületek többsége gyógy-, illetve melegvizű strand kő­ben, állami gazdaságokban dolgozók fiatalabbak, mint elődeik, növekedett a szak­munkások aránya, sokan gé­pesítették a háztáji gazdál­kodást. Mindezeknek követ­kezménye, hogy nőtt az igény és a lehetőség is a szervezett üdültetésben való részvételre. A mezőgazda­ságban, erdészetekben és a vízügyi vállalatoknál dolgo­zók közül jelenleg évente több mint 160 ezren tölthe­tik szabadságukat üdülőben. nek, hogy a gyógyüdülőkben bővítse a férőhelyeket. Az agrárgazdaságokban dolgo­zók között nagy az igény er­re, hiszen esztendőkön át ne­héz körülmények között dol­goznak az emberek. A Szak- szervezetek Országos Taná­csával közösen a MEDOSZ ezért újabb gyógyüdülőt épít. A 176 millió forintos beruhá­zás szeptemberben kezdő­dött, s a tervek szerint 1987 őszén már vendégeket fo­gadnak benne. Évente több mint hatezer ember pihen­het majd ebben az üdülőben is. Balatonfüreden 16 millió forintos költséggel felújíta­lak egy MEDOSZ-üdülőt, amelyben egyszerre 35-en ta­lálnak pihenést és gyógyu­lást. A nyári hónapokban családos beutalókat adnak, az elő- és utószezonban vi­szont szanatóriumként mű­ködik az üdülő, s a szívbete­geknek nyújt gyógyulást. zelében van. Fönntartanak üdülőt a termelőszövetkeze­tek területi szövetségei is, ezek többsége is gyógyvizek közelében található. A leg­nagyobb, s legnevesebb a harkányi üdülő, amely 160 termelőszövetkezet közös tulajdona. Lehetőséget ad a szövetkezeti tagok üdülésére a mezőgazdasági szövetkeze­tek háza, amelyben mintegy háromezer tag pihenhet. Együttműködési megállapo­dást kötött a TOT a Szak- szervezetek Országos Taná­csával, így 2700 beutalóval pihenhetnek szövetkezeti ta­gok SZOT-üdülőkben. Igyekeznek tehát megta­lálni a közös gazdaságok dolgozóik pihentetésének le­hetőségeit, ám az arányokat tekintve lemaradnak a szak- szervezeti mozgalom mö­gött. A statisztikák szerint 4,5 millió szakszervezeti tag­ból 1,5 millió üdülhet, a 887 ezer termelőszövetkezeti tag­ból viszont csak 56 ezer, az­az a tagság 6,3 százaléka. Roppant ellentmondásos tehát a termelőszövetkezeti dolgozók üdültetése. Egyfe­lől nőtt az igény, másfelől egyes szövetkezeti üdülők­ben kihasználatlanok a he­lyek. A fejlesztés ellentmondásai Üjabb üdülők építését akadályozza, hogy 1984 vé­géig a gazdaságok fejlesztési alapjukból fordíthattak erre pénzt, januártól pedig érde­keltségi alapjukból. A ter­melőszövetkezetek egy részé­nek a termelés bővítéséhez sincs mindenkor elegendő pénze, így a termelőeszkö­zöknél jobban nélkülözhető üdülőterületekre már eleve kevés helyen szánnak fej­lesztési forintokat. Számos ellentmondás ta­pasztalható a meglévő üdü­lők fenntartásánál is. A tár­sulásoknál például a pénz­ügyi szabályok nehezítik a működést, hiszen a közgaz­dasági szabályozás gazdálko­dó szervnek tekinti a kife­jezetten szociális és kultu­rális szolgáltatást nyújtó üdülőtársulásokat. Az el­lentmondások feloldására minél gyorsabban szüksége volna a termelőszövetkezeti mozgalomnak is, hogy az igényekhez igazíthassák le­hetőségeiket. V. F. J. Több az igény mint a hely Elmaradt arányok HÁZTÁJI ALMAHÁMOZÁS Új zsinegüzem Szegeden A meglevő gépek átcso­portosításával és újak üzem­behelyezésével új kötöző­zsineg-üzemet alakítottak ki a szegedi Kenderfonógyár- ban. A gépek többségét a vállalat Kendergép nevű leányvállalatának szakem­berei készítették el: 12 olyan orsózógépet gyártottak, ame­lyekért több imillió forint értékű devizát kellett volna kiadni. A hajdani fonók, tollfosz­tók, a rési falvak e sajátos hangulatú közös munkáinak, szórakozásainak hangulatát idézik fel ezekben a hetek­ben Szabolcs-Szatmár me­gye almatermelő vidékein. A hagyományőrzés oka ezúttal elsősorban az, hogy a keres­kedelmi árusításra alkalmat­lan almát hámozva, kicsu- mázva és szeletelve kilón­ként egy forinttal drágáb­ban veszi meg a Nyíregyházi Konzervgyár mint anélkül, így ugyanis még kitűnően felhasználható az alma akár befőttnek, akár puding-alap­anyagnak. A létszámgon­dokkal küzdő konzervgyár jól jár, mert ezt a munkát egyébként nem tudná elvé­geztetni, a termelő pedig többletbevételhez jut Három óv Iránban Fiistfeliiők emelkedtek a város fölé Nyolcórás repülés után kevéske német nyelvtudás­sal érkezett Iránba Kaszab Árpád a Hűtőgépgyár gyár­tástervezési osztályának ter­vező mérnöke. A 3 éves munkából egyik legmara­dandóbb emléke a repülőút volt, nem a 10 ezer méteres magasság (onnan már több­ször is látta a földet), hanem az éjszakából ,a reggelbe ér­kezés leírhatatlan élménye miatt. Odafent a felhők fö­lött, amint a sötétség vilá­gosba vált, és vonul alattuk egyre távolabb a Föld ár­nyéka — ismeretlen érzés Merítette hatalmába a Ha­landót. És a landolás után egy érdekes, idegen világ, megannyi meglepetéssel. Kaszab Árpád számára a munka nem okozott gondot. Hasonló feladatot végzett már a Szovjetunióban, az NSZK-ban és Algériában is. Itthon ritkán adódik le­hetőség a Heller—Forgó-féle szabadalom alapján nagymé­retű hűtőtornyok építésére. A Hűtőgépgyár azonban, külföldre már a 60-as évek eleje óta készít és szerel ilyen berendezéseket. Gyár­tása, technológiája kiforrott és maga a berendezés mint egy óriás autóhűtő, zárt rendszerben keringve mini­mális vízutánpótlással, nagy hatásfokkal dolgozik. Víz­szegény területen ez felbe­csülhetetlen érték. Még 1977-ben megkezdő­dött egy szovjet—lengyel— magyar együttműködéssel Iránban megépítendő hőerő­műről a tárgyalás. A sah bukása, majd az utána kia­lakult helyzet késleltette az egyezséget, így a munkák csak évek múlva kezdődtek meg. A magyarok a Trans- elektro fővállalkozásában a hűtőtornyok építésében és szerelésében voltak érdekel­tek. — A Hűtőgépgyár az itt­hon -legyártott hűtőelemek kiszállítását még 1981 végén megkezdte, én a következő év júniusában érkeztem ki. Mivel magyar—perzsa szó­tárhoz nem jutottam, azt hi­szem nincs is hivatalosan ilyen, ezért egy házi készí­tésű, stencilezett szójegyzék segítségével kezdtem el a munkát. Ennek ellenére nem volt nehéz dolgom, mert a helybeliek rendkívül udva­riasaik előzékenyek voltak, kimondottan szerették a ma­gyarokat. Családostól irányí­tók, szerelők ötvenen vol­tunk kint Magyarországról és ezt a szimpátiát mind­annyian egyformán éreztük. Pontosan nem tudom mi le­het az oka, de meglepően tá­jékozottak voltak az egysze­rű emberek is Magyaror­szágról. Kiérkezésekor, még nem ért véget az országban a forrongás. Jó néhány hóna­pig éjszakánként puskalövé­sek verték fel az utcák csendjét. A helybeliek már megszokták, és a kiérkező európaiak számára is hama­rosan hétköznapivá vált. Az erőmű a 2 milliós Eszfahan- tól (vagy Iszfahántól) 30 ki­lométerré épült. Ott a mun­ka zavartalanul folyt. Ka­szab Árpád szerelésvezető­ként napra pontosan beosz­totta kinek mi a feladata, és a terv teljesítése érdekében azt igyekeztek is megtarta­ni. Az építkezésen, ahol négy náció dolgozott együtt, hamarosan kialakult egy perzsa, szíiáy, magyar ke­veréknyelv, ami elég volt ahhoz, hogy a munka üte­mesen haladjon. A háborúból, az iszlám forradalomból- az építkezé­sen egyébként keveset érzé­keltek. Igaz a pénteki sza­badnap mellett eleinte hét­közben is egy napot hiá­nyoztak a perzsa munkások, mert a hősi halottak teme­tési szertartásán voltak. Az­után némelyiküket a tőlük 850—400 kilométerre húzó­dó frontra küldték, a visszá- órkezők pedig resign áltan. vagy lelkesedve számoltak be a' tűzkeresztségről. A négy egyenként 120 méter magas acélszerkezetű hűtő­torony és azokban is a hűtő­delták szerelése azonban nem állt meg. — Fél. év múlva a fontos tárgyalások kivételével tol­mács nélkül dolgoztam. Ezt főleg az irániak közvetlen­ségének köszönhetem, mert például, ha az utcán, üzlet­ben, megtudták, hogy ma­gyar vagyok rögtön beszél­getni akartak. A ház lakói­val is —egy többszintes épületben szállásoltak el — hamarosan barát] kapcsolat alakult ki. Szívesen láttak vendégül, de érdekes, hogy amíg egyedül voltam, addig csak a család férfitagjai tar­tózkodtak a szobában. — A feleségem a két gye­rekkel egy év múlva köve­tett. A repülőtérről, este ér­keztünk haza, nekem korán reggel dolgom volt az erő­műnél, de mire hazaértem a nejem a ház asszonyaival már bevásárolt, megbeszél­ték .az utazást, a házimun­kát... Azután ha vendégség­ben voltunk a terített asz­talhoz odaültek a nők is, akik ilyenkor a családfő engedélyével levetették az utcán, közéoületekben kö­telezően viselt hosszú ken­dőt és köpenyt. A csador egyébként inkább az alsóbb rétegek ruhadarabja, de évek során észrevehetően belopódzott a divat a szi­gorú női viseletbe is. Gyorsan teltek a hóna­pok. az idő múlását a mun­ka előrehaladtával, valamint a tél és nyár váltakozásával mérték. Azon a vidéken a két átmeneti évszak rend­kívül rövid, a klímában egyébként lényeges különb­ség nincs. A tél enyhébb, a nyár forróbb, de szárazabb. A szerelés végéhez közeled­tek már, amikor az egyik márciusi napon robbanáso­kat hallottak, majd füstfel­hők emelkedtek a város fö­lé.- Berepülések korábban is voltaik, de azért a bombázás meglepett mindenkit Iszfa- hánban. Érdekes módon azonban nem pánikot, ha­nem kíváncsiságot keltett az emberekben. Kiálltak az er­kélyekre és nézték a kanyar­gó füstoszlopot, a szirénázó autókat. Mit is tehettek vol­na. hiszen pincék, óvóhelyek nincsenek a városban. A több naoos bonbázás végét a családtagok nem várták meg, rögtön hazaszállították őket. így köszöntött rájuk a jú­nius is újabb bombázások­kal. Mindenki ráhajtott a munkára, és a magyarok, a lengyelek a szeptemberi ha­táridő előtt még abban a hó­napban befejezték a mun­kájukat. Előkészítettek min­dent az átadásra, a szüksé­ges iratok kitöltve csak alá­írásra vártak. Kaszab Ár­pád az októberi sikeres át­adásról már itthon értesült. Az irániak elégedettek vol­tak a közös munkával, és Teherán mellett egy újabb erőmű építésénél ismét szá­mítanak a gyár mérnökére. Lukácsi Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom