Szolnok Megyei Néplap, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-31 / 306. szám

1985. DECEMBER 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 15 L ABDARÜQÓ- VÁL OQA TOTT Emlékek 1985-ből A magyar labdarúgó-válogatott játékosai az osztrákok el­len, Bécsben aratott 3—0-ás győzelmükkel Európából első­ként jutottak tovább a jövő évi világbajnokság selejtezői­ről. Alighanem erre a sikerre emlékeznek a legszívesebben. Hogy miként idézik fel az idei esztendő mérkőzéseit (nem­csak a vb-selejtezőket), erről szól összeállításunk, amely a találkozók egy-egy főszereplőjével készült, még a mexikói túra előtt. Január 29., Hamburg: NSZK—Magyarország 0:1. Gólszerző: Péter. — A helyi kikötői szeren­csétlenség után az áldozatok hozzátartozóinak megsegíté­sére rendezték a mérkőzést, de arra egyikünk sem szá­míthatott, hogy a nyugatné­metek a pályán is jótéko­nyak lesznek — mondja Pé­ter Zoltán, aki joggal érde­melte ki a „Hamburg hőse” elnevezést. — Sőt, én még azt sem gondoltam ,hogy he­lyet kapok a kezdő tizenegy­ben, de Varga Józsi sérülése miatt mégis ott lehettem a csapatban. A találkozó előtt valamennyien aláírtuk volna a döntetlent, hiszen az NSZK válogatottjában világ­sztárok sora szerepelt. Az­tán a kilencven perc teljesen kiegyensúlyozott játékot ho­zott, s éreztük: amelyik csa­pat gólt rúg, az nyer. Rend­kívüli boldogság volt a'szá- momra, hogy éppen nekem sikerült feliratkoznom az eredményjelző táblára, és most is úgy vélem: ez a ta­lálkozó fordulópont a pálya­futásomban. Az idei legna­gyobb élményem azonban a bécsi 3:0, de mindenkinek kívánom, hogy egyszer élje át azt az örömöt ami engeinn elfogott Hamburgban. Nagy Antal csapatkapitány Április 3., Népstadion: Ma­gyarország—Ciprus 2:0. Gól­szerzők: Nyilasi, Szokolai. ■— Erre a mérkőzésre úgy készültünk, hogy három­négy góllal nyerni kell, a közönség kedvéért is — em­líti Nagy Antal, a csapatka­pitány. — A ciprusiak ugyan­is korábban 7 :l-es vereséget szenvedtek a hollandoktól,s a nézők hasonló gólfesztivált reméltek tőlünk is. Éppen ezért hasonló türelmetlenség volt bennünk, mint a szur­kolókban, s ahogy múltak a percek, mindinkább siettet­tük a játékot. Még szeren­cse, hogy Nyilasi és Szoko­lai lőtt, illetve fejelt egy-egy tipikus gólt, olyat, amelyet a régebbi Ferencváros—Hon­véd rangadókon ellenünk szoktak szerezni. Végre egy­Péter Zoltán szer mi kispestiek is hasznot húztunk belőle... Április 17-, Bécs: Auszt­ria—Magyarország 0:3. Gól­szerzők: Kiprich (2), Detárl. — Ha az osztrák fővárosra gondolok, mindig megdobban a szívem — emlékezik a mérkőzésre Kiprich József, Bécs ifjú „díszpolgára”. — A hangulat csoldálatos volt, a sok ezer magyar szurkoló jóvoltából úgy futballozhat­tunk, mintha itthon játszot­tunk volna. Az első gólt élé­tem eddigi legszebb megol­dásának tartom, az a lövő­csel, amellyel végképp meg­tévesztettem az osztrákokat, remekül bejött. A második szinte csak ráadás volt, s utólag tudom, hogy a Hanap- pi-stadionban fel sem fog­tam: mi minden sikerült ne­kem azon az estén. Tulajdonképpen azóta is őriznem kellene azt a mezt, amit akkor viseltem, de iga­zán nem bánom, hogy a ta­lálkozó végén a nagyszérű közönségnek ajándékoztam a teljes szerelést. Hogy ilyen jól ment a játék, annak min­denekelőtt az a magyarázata, hogy a válogatottban kiváló közösségbe kerültem. Remé­lem, ez az összetartó erő jö­vőre Mexikóban, a Mundi'a- lon is megmutatkozik, mert bármilyen szép volt is a bé­csi győzelem, az álmaim a továbbjutással még nem tel­jesültek. Május 14., Népstadion: Ma­gyarország—Hollandia 0:1. Gólszerző: Dewit. — Bár már kiharcoltuk a Mundial-részvétel jogát, er­re a találkozóra is ugyan­olyan elszántan készültünk, mint a többi selejtezőre — mondja Garaba Imre. — An­nál is inkább, mert a nézők felfokozott hangulatban vár­ták az összecsapást, talán az 1981-es magyar—angol mér­kőzés előtt volt hasonló a légkör. -Sajnos — miként négy évvel korábban — ez­úttal is vesztettünk. A hol­landok megleptek bennün­ket, mert arra számítottunk Kiprich József, a Magyarország—Ausztria világbajnoki se­lejtező mérkőzésen a bécsi Hanappi stadionban (3:0) A főszereplők nyilatkoznak az idei mérkőzésekről — miután nekik mindenkép­pen nyerniük kellett —, hogy az első perctől kezdve tá­madni próbálnak. Ehelyett beálltak védekezni, az első félidőben át sem jöttek a félvonalon. A helyzeteket azonban kihagytuk, s a szü­net után egy ellenakcióból gz ellenfél szerzett vezetést. Idegességünk miatt nem tud­tunk egyenlíteni — miket vé­dett a holland kapus! —, de azt mondom: ha a vb-n el­jutnánk a döntőig, vállal­nám, hogy az utolsó találko­zót újból elveszítsük.., Október 16., Cardiff: Wales—Magyarország 0:3. Gólszerzők: Esterházy, Haj­szán, Détári. — Ha itthon, a televízió képernyőjén talán nem 'is látszott, kitűnő ellenfél volt Garaba Imre a walesi csapat — idézi a Cardiffban történteket Détá­ri Lajos. — Ráadásul ritkán játszunk a brit csapatokkal, ezért az angol stílusú labda­rúgás szokatlan a számunk­ra. Az első félidőben a biz­tonságra törekedtünk, annál is inkább, mert Esterházy Marci jóvoltából nagyon gyorsan előnyhöz jutottunk. A folytatásban már bátrab­ban támadtunk, és ha job­ban összpontosítunk, na­gyobb különbséggel is nyer­hettünk volna. De nem va­gyok telhetetlen, sőt nagysze­rű érzés, hogy Cardiffban is sikerült egy „bécsi” gólt lő­nöm. Nekem egyébként sincs okom panaszra, hiszen bajnokságot és MNK-t nyer­Détári Lajos tem a Honvéd csapatával, Kiprich Józsival holtver­senyben gólkirály voltam, a Szivárvány Kupában a leg­több szavazatot kaptam, és a Népsport — az osztályza­tok alapján — a legjobb me­zőnyjátékosnak választott a nyáron. Ha jövőre is ilyen évem lenne... Ki sem mé­rem mondani, amit most gondolok. Hadd tegyük hozzá: szép volna, ha Détárinak és tár­sainak 1986-ban ugyanúgy megvalósulnának a tervei, mint az idén. Már csak azért is, mert a sikereknek — együtt örülnénk. Hegyi István A megye sportjáról Sikerek és kudarcok mérlege Egyesületek, szakosztályok ösz- szegzik ilyenkor, újév táján be­gyűjtött „obulu- saikat”, sorrendibe rakják az érme­ket, okleveleket, és régi tapaszta­lat, hogy ezek csillogása olykor feledteti az évkö­zi kudarcokat is. Márpedig egy megbízható lép­tékű térkép pótol­hatatlan azok számára, akik az előrehaladást tűz­ték ki célul ma­guk élé. A közel­múltban reális hangvételű érté­kelést tartott a 85-ös esztendő sporteredményei-'. ről a megyei ta- Ezúttal „civilben” a Magyar Népköztársasági Kupa győztes szolnoki vf- nács vb testneve- zilabda-csapata. Álló sor balról Hasznos, Ugrin, Vasi esek, Mohi, Pintér lési és sporthiva- F., Bogdán, Rekita, Czibulka, Pintér I. ülnek balról Bárányt, Lengyel, tala is, és az ősz- Babarczi Roland vezető edző, Tóth Cs., Kiss P. szegzésből kitűnt: rinjében, azt viszont már kevesebben tudják, hogy va­lamennyi korosztály csapa­tának helytállását figyelem­be véve az ország legsikere­sebb szakosztálya lett! az olimpiai pontok számában az eddigi legsikeresebb évet zárta Szolnok megye. Kis klubok — nagy sikerek Azok, akik közeli szemlé­lői a sportélet változásainak, olyan áramlatokat vehettek számba 1985-ben, melyekkel korábban csak a gazdasági élet szférájában találkozhat­tunk. Kétségtelen tény, hogy a sportvilágba is begyűrű­zött néhány gazdasági ténye­ző. Az utazási költségek meg­növekedése, az étkezés, szál­lás magasabb ára, a felsze­relések drágulása bizony ala­pos fejtörésre késztette a sportélet „pénzügyminiszte­reit”. Ügy tűnik, elsősorban a sok szakosztállyal rendel­kező „mamutegyesületek­nek” kell sürgősen dönteni, mely sportágak lesznek azok, amelyek képesek megszol­gálni a jelentősebb befekte­tést, s melyek azok, ame­lyekre a jó szándék ellenére sem bír áldozni a klub. A takarékosabb életvitel következménye az is, hogy mindinkább előtérbe ke­rülnek a sportágak mellett tevékenykedő szakemberek emberi tulajdonságai: tőké­vé válik az elkötelezettség, a hozzáértés, a lelkiismeretes­ség, hiszen az átigazolási la­pokkal való bűvészmutatvá­nyok mind több pénzbe ke­rülnek. A megye atlétikájá­ban is ez a tendencia látszik, hiszen a MÁV MTE „A” ka­tegóriás szakosztályának visszaesését örvendetes mó­don kompenzálja a többi város, község eredményes utánpótlás-nevelése, fiatal versenyzőik meglepő pont­szerzése. Csapatsportágakban sem minden ma már a pénz. A tiszaföldvári férfi kézilab­dázók az NB Iliben a 4. he­lyen végeztek. Németh Géza ügyvezetőelnök és a sportág földvári irányítóinak hozzá­értő, következetes munkája 1985-ben hozta a több évti­zedes múltra visszatekintő szakosztály legszebb ered­ményét. Példaként említhet­nénk a Szolnoki Spartacus kézilábdás lányainak dicsé­retes előrelépését'. Igen sze­rény költségvetésből kellett „kigazdálkodni” NB Il-es pozíciójukat, s ugyancsak a hozzáértés és a szakértelem kamatozott a szövetkezetiek asztalitenisz-csapatánál, ami­kor útjuk az NB II-be veze­tett. Vízilabda tett a sláger A kiemelt egyesületek kö­zül a Vízügy SE került leg­inkább az érdeklődés hom­lokterébe; kajakozói, kenu­sai már a nyár folyamán ér­tek el zajos sikert, ám a koronát a vízipólósok MNK- gyözelme tette fel a klub eredményeire. A Magyar Népköztársasági Kupa szé­pen csillog a vízügyesek vit­Az Olajbányász férfi kosa­rasai évekig mézesmadzag­ként húzták el a sportbará­tok orra előtt az NB I-ben való helytállás lehetőségét. Ügy néz ki. végre tudják stabilizálni helyüket az első vonalban, s ezzel nagy szol­gálatot tennének a sportág népes táborának. A kézilab­dázók az NB I/B-be jutottak, s alighanem az ő táboruk is növekszik e bajnoki idény kezdetével. A Szolnoki MÁV MTE az 1985-ös esztendőben fennállásának 75. évforduló­ját ünnepelte. Sajnos, a sporteredmények az év köz­ben nem voltak mindig a ju­bileumhoz méltóak; a súly­emelők, az ökölvívók, a bir­kózók, a labdarúgók és a te- kézők különösebb csalódást nem okoztak. A vívás, az at­létika visszaesett, az öttusá­zók, a teniszezők csodát nem műveltek, és a kosárlabdá­zók is adósak maradtak a várt eredményekkel. A vidéki egyesületek kö­zül a Jászberényi Lehel SE szegényebb lett egy NB I-es kézilabdacsapattal, a lányok Solti Krisztina — ezúttal a többpróba távolugró számában az NB I/B-be estek vissza, és elbúcsúztak az NB II-től a férfi asztaliteniszezők is. Szerencsés . átigazolásokkal viszont ütőképes jégkorong­csapatot varázsoltak elő, amely az OB I-ben nem egy bravúrt szerzett a jeges hí­vek legnagyobb örömére. A Mezőtúri Honvéd labdaírú-' gói gyengélkednek az NB II- ben, a skeet-lövők viszont tartják helyüket az országos élvonalban, s hozzájuk zár­kóztak a teniszezők is. A Killián FSE megnyugtató bázisa az asztalitenisznek, s méginkább így lenne, ha a női szakágban és az utánpót­lás-nevelésben ds közelíte­nék a felnőtt férficsapat rangját. A Vegyiműveknél frontáttörés nem történt; a férfiak NB Il-es bizonyítvá­nya, a lányok NB I-es gyen­gélkedése, a labdarúgók szinte példátlan kudarcsoro­zata sajnos túl sok jót nem ígér 1986-ban sem. A Tisza Cipő szakosztályai „elfogy­tak”, a Mezőgép SE viszont „keveset markolt és sokat fogott”: sakkozóit jó szin­ten jegyzik az NB I-ben, s amire még soha nem volt példa, országos bajnoka is van Parányi Béla nemzetkö­zi mester személyében. Vidékiek pontszerzése ■A megyében összesen 13 egyesület szerzett olimpiai pontot 14 sportágban. A leg­többet a Szolnoki MÁV MTE; 134,5-et, a Vízügy 94-et. a sportágak közül az olimpiai pontok számát tekintve az atlétika volt a legsikeresebb, majd a kajak-kenu, a bir­kózás és a súlyemelés követ­kezik. Hét vidéki együttes szerzett olimpiai pontot, méghozzá 87-et, s ez olyan örvendetes tendencia melyet az 1986-os évben minden­képp erősíteni kell. Országos baj­noki címet Buda­vári Éva szerzett gerelyhajításban. Szabó Lajos a ke­nu 1000 méteres számában, Kripkó Zoltán 50 m-es mellúszásban, Pe- rényi Béla sakko­zásban, Borza Jó­zsef és Pékó Gá­bor karatéban; a nemzetközi po­rondon az IBV- győztes magasug­ró Solti Krisztina, Szép Károly és Karnok Csaba ka­jak-kenu iBV-n szerzett harmadik helye és az ifi vb-n szerzett ezüstérme, vala­mint Mohi Zoltán és Nagy Szabolcs helytállása az if­júsági vízilabda- válogatottban ér­demel említést. A felnőtteknél Tóth Csaba karatéban nyert EB-bronzér- met, Budavári Éva pedig megnyerte a Va­sutas Európa-bajnokságot. Biztató, hogy a sportveze­tők kellő mértéktartással ér­tékelik a sikereket, és ugyancsak a szükséges ön­kritikával mérlegelik a ku­darcokat. Mindez együtt ga­ranciája lehet annak, hogy­ha nem is látványosan de is­mét továbblép Szolnok me­gye sportja az 1986-os esz­tendőben is. Palágyi Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom