Szolnok Megyei Néplap, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-31 / 306. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. DECEMBER 31 Az élet sűrűje Amikor egyszer volt, hol nem volt, még a burgonyának is krumpliorra volt, jeles kollégámmal (a továbbiakban L.) riport- útra küldettünk. „Te is fiam, Brutus — szólt a szőrkezdő-szerkesztő — eriggy és mártózz meg az élet sűrűjében, de oly igen, hogy tollad nyomán lángot hányjon a papír, amikor leírod, milyen is a sűrűje. L. autójával mentek, L. majd csinál fényes képeket, ha elromlik a masinája, akkor írjál többet.” Evvel a szőrkezdő aláírta a kiküldetési eleve elrendelvényt, fölvettem a 31 forint útielőleget, vásároltam egy kis hamuba sült pogácsát és immár L.-lel az oldalamon mentem a parkolóba ama gépkocsihoz, mely a keresztségben a pogány Vászoly nevet nyerte annak okán, hogy egy török kamionnal esett csatározása alkalmával elvesztette a szeme világát, sőt egy kicsit nagyot is hallott. L. a kurb- livassal ösztökélte indulásra. Mentünk mendegéltünk. Tél volt, szélárnyékban legalább mínusz harminc fok. — Begyújtunk — mondta L., s az autó hátsó fertályában kezdett kotorászni. Előhúzott egy szódaszifon, egy keltetőgép és egy üres srapnellhüvely ügyes kombinációjával gyártott benzinkályhát, megtöltötte, begyújtotta, és az egészet a lábam közé rakta. Már Kunkun alatt jártunk, s a tűz elemésztette a bajuszom egyik felét, amikor Vászoly bődült egy keserveset, tántorogni kezdett, és látszólag kimúlt. — Nyúzzuk meg! — mondtam L.-nek. — Legalább a bőre árán megvacsorázunk, s akadnak tán jó emberek, akik ebben a farkasordító hidegben adnak szállást valami félszerben. — Az ékszíj, az ékszíj — motyogta L. s elharapta a pipája csutoráját. — Elszakadt. Hullani kezdett a hó, a közelben köny- nyű zsákmányra leső nádifarkasok por- tyáztak. Kezdtem végiggondolni az életemet, mikor és hol követtem el hibát, kit sértettem meg, s véletlenül nem tartozom-e valami alkalmi kölcsönből kifolyólag. — Tartalék szíj nincs, keresni kell egyet az árokban! — határozott L., akinek életkedve töretlen volt. S a szerencse sem hagyta cserben, jó kétórai bóklászás után leltünk egy karvastagságú hajókötelet, amely L. megfelelő átalakítása után tűrhető ékszíjjá lépett elő. Vászoly kapott néhányat a kurblivassal, L. húzta, én toltam — megint csak úton voltunk. De a sors könyvében más volt írva. Már éppen rózsaszínű álmokat kezdtem dédelgetni, küj ttot-v^U-oi-Y £ [ lönböző lakott területek formájában, amikor Vászoly kipökte a hűtővizet, kénköves sistergés közepette. — Meg kell verni ezt a kis csúnyát — szóltam vala, mire L. biztatott, hogy a távolban tanya látszik, onnan majd kapunk vizet. Az ám, csak a tanyában egy lélek se, hiába köszöngettünk illendően. Csak egy öszvér nagyságú kutya jött elő láncát csörgetve. — Hinnyehunnyahannye! — mondta L. — Hát még edényt se hoztunk, ott a kút, ni, teli vízzel, és nem tudjuk miben elvinni. No, de hát L., nem azért L., hogy Ily apróságon fönnakadjon. A nagy barom kutya mellett volt egy ibrik, a kutya zabál- nivalójával. Hát én láttam már karón var- nyút vermet ásni, de az semmi volt ahhoz képest, ahogy L. azt az edényt elvette a kutyától. Először is fölvette a kazal mellől a szalmahúzó horgot. Először azt hittem le akarja mészárolni az ebet, de nem ez történt. Óvatosan fölmérte a lánc hosz- szát, a szalmahúzó horog plusz egy kar viszonylatában és megközelítette a kutyaólat. Drámai pillanat volt amikor a hörögve dühöngő kutya orra előtt kinyúlt és az ibrik fülébe akasztotta a horgot. A kutyát sem akármilyen fából faragták, egykettőre megértette az ellenség szándékait, és keményen rákapott az edény másik fülére. (A háborús tudósítók az ilyesmit hívják életveszélynek.) Nem folytatom; mi győztünk. Lett edény, víz, Vászoly kapott néhányat a lengőbordájára és mentünk, mendegéltünk. Még tán most is mendegélnénk, ha a kuplung, az ablaktörlő, az ajtózár és a kipufogó. .. Vágner János Egy családapa feljegyzései 1985. JANUÁR 12. Elfogyott a bejgli. A nagyobbik fiam, Miklós ette meg, miután megígértük neki, ha eltünteti a maradék két szeletet, megkapja az áhított tűzoltóautót. Tudom, mindez pedagógiailag kifogásolható, de hát mint egykoron a kurta kocsmában a zenének, ennek is véget kell vetni egyszer. 1985. MÁRCIUS 17. A kisebbik fiam melegítőt. a nagyobbik inget kapott, én még levegőt sem, amikor megláttam a nejem 500 forintért vásárolt sapkáját. Furcsa fazon, ha felveszi, és felém jön, olyan, mintha távolodna. Némi könnyhullatás és harag- szomrád után megígérte, hogy csak akkor viseli, ha az özvegyem lesz. Mivel száz kerek esztendeig szeretnék élni, gyanítom, akkorra kimegy a divatból. 1985. AUGUSZTUS 28. Ismét iskolába megy a gyerek, én pedig az OTP-be kivenni kétezer forintot. Naív módon azt hittem, elég lesz. Már csak fillérek voltak belőle, és még mindig nem kaptunk neki fűzfán fütyülőt. bokafixes hófehér zoknit, toronyórát láncostul, meg efféle fontos kellékeket, amelyek nélkül ma már nehezen képzelhető el egyTiat- éves fiatalember egyenletes személyiségfejlődése. 1985. OKTÓBER 16. Ügy tűnik, az én fiam nagyon szereti az egyféle színt éppen azért a piros karikák, pontok közé változatosságként maroknyi feketét is kapott. Leginkább sajtkukac- szerű órai viselkedéséért. Amikor bejelentettem, hogy másik iskolába viszem, a tanító néni szeme felcsillant. 1985. DECEMBER 3. Maradt a gyerek a suliban, meg nekem is a 9 éves télikabátom. Helyette reka- miét vettünk, amellyel ugyan takarózni nem lehet, de a bordó szöveten remekül mutat a világossárga zsírkréta, amelyet a gyerekek kentek rá egy óvoda- és iskolamentes hétvégén. 1985. DECEMBER 25. Ég a gyertya, ég! Már mint a karácsonyfán, meg azt is látom, hogy a kisebbik fiam, Zoli kezében is füstöl valamilyen papír. Mint kiderült, az érettségi bizonyítványom. Felsóhajtottam, mert azt hittem, valami fontos irat. Csak a széle kapott lángra, nem ham- vadt el teljesen. Ügy látszik, a tűz sem lelte kedvét benne. 1985. DECEMBER 31. Holnap új életet kezdek, vagy ha ez nem megy, azt szeretném folytatni, amelyiket tavaly abbahagytam. (Rakéta) felhős korunkban ezt sem akármilyen óhaj. D. Szabó Miklós Az újságíró esete a jó tündérrel A jó tündér majdnem elejtette a varázspálcáját, akkorát nevetett, amikor a váratlan megjelenésétől tátva maradt a szám. — Azért Jöttem, mert a Nagyfőnök küldött azzal a feladattal, nagy tudakoljam meg, ml a három kívánságod, amelyet én rögvest teljesítek. Ha lehet, olyasmit kívánj, aminek mások Is hasznát veszik. De ezt te éppen olyan jól tudod, mint én: az újságíró kívánságának meg kell egyeznie a köz óhajával. Megdörzsöltem a szemem, a tündér még mindig ott volt. A hideg- vizes csap alá dugtam a fejem, amikor visszamentem a szobába, a tündér már laza testtartásban dohányzott a fotelben, és résnyire szűkített tekintetéből sürgetés vihogott. — Lehetetlen alak vagy! Meddig várjak? Még két helyre kell elmennem ma délelőtt! — Km ... km ... — köszörültem meg a torkom Jelentőség- teljesen. — Szóval bármit kívánok, teljesíted? A tündér Ideges mozdulatokkal elnyomta a csikket, és szapora halogatással felelt, _hogy Igen. — Akkor próbáld elintézni, hogy a szolnoki közlekedési lámpák úgy működjenek, hogy ne tartsák fel a forgalmat. Szóval, hogy a „zöld hullám” hátán lehessen végigautózni a város főutcáján . . . A tündér felemelte a varázspálcáját, aztán leengedte, és sebes ritmusban ütögette vele a tenyerét. — Erre majd visszatérünk, mondd a másodikat! — Jó, figyelj! A második kívánságom, hogy Szolnokon éjfél és hajnali öt óra között is kapjon taxit, akinek sürgős dolga akad. Most ugyanis az a helyzet, hogy a városban rengeteg taxi szaladgál, mégis . . . — Tudom, tudom! Nem kell megvárni a szórakozóhelyek záróráját! — De előfordulhat, hogy valaki a hajnali vonathoz igyekezne, esetleg a családtagja rosz- szul lesz ... — Értem, értem! Majd visszatérünk rá. HaUjam a harmadikat! — A harmadik kívánságom, hogy teljesítsd az első kettőt! A jó tündér felugrott a fotelból, hóna alá csapta a pálcáját, majd hirtelen eltűnt. Egy pillanat múlva ismét megjelent, és egészen közel hajolva a fülembe sziszegte: — Sikerült kicikizned! Nagyon jól tudtad, hogy ezeket a kívánságokat az Atyaúristen se képes teljesíteni. Kellett nekem újságíróval kezdeni! — és kirepült a csukott ablakon. — dó Szilveszteri frépffelenségrJe/c Az idén is kimaradt a lapjainkból jónéhány, magvas gondolatokat hordozó eszme- és elmefuttatás, felvétel, pillanatkép. Az óesztendő sírjánál úgy ítéltük meg, hogy e kallódó jellem- és tekintetformáló anyagoktól mégsem foszthatjuk meg teljesen tisztelt olvasóinkat. Még csak annyit, hogy a felvételeket Tarpai Zoltán, hozzá a szöveget D. Szabó Miklós követte el. Talán ennyit is adtunk volna nemrég egy kiló őrölt paprikáért. Mostanra annyit változott a helyzet, hogy paprika van, de ennyi pénz a bérből és fizetésből élők zsebében...? Még, hogy hetet-bavat összeírtunk esetenként a lapba!? Ugyan kérem, ez merő rágalom, hiszen még ez a felvételűnk sem jelent meg a januári nagy havazásról, amelyet a Gólya körül örökített meg mindenre kész, hóhányó riporterünk... A Titász kirendeltségei és a tanácsok sokszor panaszolják: felelőtlen vandálok sűrűn leverik az utcai égőket. Meglepő húzással a Szolnoki Városi Tanács őrzőnek King-Kongot szerződtette másodállásban, és azóta íme ennyire villanyfényes éjszakánként a megyeszékhely központja és a Tisza-híd környéke. A peremkerületekről azért nem hoztunk felvételt, mert elfelejtettünk vakut vinni, és anélkül a fotózáshoz már sötét volt Könnyűzenei kórkörkép Amikor beléptem a helyiségbe, rögtön láttam, hogy pontosan egy műsor kezdetére érkeztem. — Jó napot kívánok, köszöntök mindenkit — harsogta a szpíker. Mai műsorunkban a hazai popélettan berkeiben vizitelünk, majd zenés vérnyomásmérés következik sok hazai és külföldi beteglátogatóval. Bevezetőként azonnal hallgassunk egy kis éji zenét, amely a mai lakótelepek egyikén játszódó életet vetíti elénk. A dal előadója a népszerű Ne Edd-a Műved együttes. „Szögletesen állok egy nagy [halom gazon Nézem a házakat, de mind [egy fazon Szétvert telefonok között [lépkedek Most látom én is kagylókat [tépkedek...” Sajnálom, a szövegből csak ennyit tudtam megjegyezni, de gondolkodásra nincs sok idő, mert ismét a műsorvezetőé a szó: — Mint tudják, kiadták a gépszerű hazai együttes a V. Kontá-Rock első skoda fenéklemezét „Menj a fenékbe” címmel. Máris kapható a Fir-hanglemezboltokban. A műsornak, úgy látszik, híre ment a városban, mert úgy gyűlnek ide az emberek, mint a Tüzéphez, amikor szenet osztogattak. A tömegberekedés oka még az is, hogy itt dedikálja gyerekkori fényképeit a zenekar rumbatököse: Doron Dudus. Sikerült Dudus közepébe férkőznöm. Nos tehát itt van testközelben, mondhatnám lőtávolon belül a nagy Dudus, akit úgy közrefogott néhány ügyes adóügyes, hogy szinte moccanni sem tud. — Nem is tudom, hogy szólítsalak: Dudusnak, Da- dásnak vagy Didisnek? — Csak simán Dudusnak, két cukorral — válaszolta. — Mondd Dudus. mióta tökölsz rumbán? — Gyerekkorom óta. Akkor rögzült belém, mikor feldugtam a csörgőt az orromba ... — Kösz a beszélőt — kiabálom pár méterről. mert a tömeg úgy elsodort, mint szél a levelet. Közben a műsorvezető már a Dinamót együttes új albumáról beszél, melynek címe: „Alacsonyan repül a lőszer- raktár”. Ha a B oldalát 20 deka vajban két kanál liszttel és két tojás sárgájával jól kikeverjük, majd forró zsírban kétszer alaposan jól feketére sütjük, máris kész a kétszersült. S ha már a konyhánál tartunk, nem szabad elfeledkeznünk a legújabb Judith albumról sem. Ennek címe: „Kis Szűcs mit sütsz? — ha semmire sincs pénzed”. Közben egy rövid hír; két napja szerepelt le az Épstadionban a dél-amerikai El- Komondor Páza együttes. A zenekar szóvivője Hej Mambó, a néger lányok sóbálványa — mint telefonon elmondta —, kedvenc étele a puccstorta. S legszívesebben dél-amerikai ritmuszavarokat szeret játszani. Máris egy újabb meglepetés ért bennünket, hiszen megérkezett a körzeti orvos, ö a Dublini Dalfesztiválról számolt be színes röntgen- felvételeken. Mint elmondta, a belfasztiak feszt protestáltak, így csak protest-song és bezsong fesztivált rendeztek, de azt sem Dublinban, hanem Dublin-alsó megállóhely vasúti várótermében, viszont „kirobbanó” sikerrel... A károkról eddig még nem érkezett jelentés. A szakmai zsűrit Messzeül Üsző, Aranykolomp-díjas lelki- és tehénpásztor képviselte. A versenyből és a váróteremből kiesettekről is ő gondoskodott ... A fesztivál nagydíját, a Repeszekkel Ékesített Rendőr-Gumibotot az NSZK-ból érkezett Hűdé Strici kapta, aki mindvégig a jobb oldalát mutatta. Az egyetlen különdíjat egy külön kategóriát képviselő skót együttes nyerte a „Szoknyás volt az apám” című dallal. Ezért szabadjegyet kaptak a Somogy expresszre Dombóvár és Kurd között. A szerzői és beszerzői díjat a Svájci Sapka együttes kapta a „Hollári„ hol a pénztárcám” című dalukért. De ebből a nótából terjedelmi okok miatt csak jövőre és OTP-re közlünk részleteket. N. T. Kaptafa A suszter dühös lesz a segédjére, és feléje dobja a kaptafát. Ám a segéd elugrik, s a kaptafa a suszter éppen belépő feleségét találja el. A suszter bólint: — Így se rossz! Gyerekszáj ötéves Éva lányomnak kieresztem a kádba a fürdővizet, majd figyelmeztetem: — Vigyázz Évikém, az elején forró lesz, aztán majd megszokod. A gyerek tanácstalanul mered a kádra: — Jó, de melyik az eleje?
