Szolnok Megyei Néplap, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-30 / 305. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. DECEMBER 30. A szerkesztőség postájából Használhatjuk-e a segélyhívót? A mi karácsonyunk A Jászság úttörőcsapataiból háromszázötven kisdobos és úttörő vett részt a városi úttörőelnökség és a Kókai László Űttörőház december 21-i. hagyományos karácsonyi ünnepélyén. A gyerekek az otthon elkészített díszekkel „öltöztették fel” a 4 méteres fenyőfát, majd az úttörőház honismereti szakkörének tagjai. a regölést elevenítették fel, majd a szekszárdi Holló együttes zenés műsora következett. Az ünnepség igazi táncházi hangulattal ért véget az úttörőház nagytermében. Faragó László Jászberény Megmentették az életem Manapság is hallani arról, hogy az orvosok csak azzal a beteggel foglalkoznak, akik fizetni tudnak. Ennek cáfolására írom a saját esetem, és ezzel szeretném az emberek figyelmét felhívni arra, hogy soha nem szabad általánosítani. Hatvankét éves, leszázalékolt nyugdíjas vagyok. A Szolnoki Tüdőkórház orvosai már két ízben mentették meg az életemet. Először 1967- ben. amikor súlyos tüdőműtéten estem át, és nemrég, amikor súlyos baleset ért. Elestem, és eltört négy oldalbordám. a meglevő év tüdőmet a törött bordák átszúrták. Az orvosok és ápolók önzetlenül, egy hónapi megfeszített munkával küzdöttek az életemért. Ezúton szeretnék köszönetét mondani a Tüdőkórház intenzív sebészeti osztály és a Il-es belgyógyászati osztály orvosainak, nővéreinek, és mindazoknak, akik életem megmentésén fáradoztak. További gyógyító munkájukhoz sok sikert, erőt, egészséget kívánok és hálával gondolok rájuk. Vájjon József Kőtelek Jól éreztük magunkat az intézetben /YV\ Aa IIP' külö/JJáMrJ <D~* A Jászárokszállási Szociális Intézmény gondozottal arról számolhatunk be év vége előtt, hqgy jól érezzük magunkat itt, mert nagy s,z>eretetit;0t gondoskodnak rólunk. Ragyogó tisztaság van körülöttünk, élelmezésünkön, egyéb ’ellátásunkon kívül az intézmény dolgozói törődnek szórakozásunkkal, és ügyes-bajos dolgainkkal is foglalkoznak. Nagy öröm volt számunkra, amikor a bennünket patronáló Jászberényi Hűtőgépgyár autóbuszával Lillafüredre mehettünk kirándulni. Legutóbb pedig, az ünnepek előtt a Hűtőgépgyár és a Háziipari Szövetkezet ajándékcsomagjainak és a gimnazis'ák szép zenés műsorának örülhettünk. Valamennyiünk számára nagy élmény volt ez a kis műsor, mely felidézte ifjúságunkat. Gyöngyösi Beláné J ászárokszállás Sok idős beteg ember él Szolnokon, a Ságvári körúton. Aggódunk amiatt, ha éjjel valaki rosszul lesz, hogyan hívhatunk gyorsan orvost, mentőt, mivel a piacon levő nyilvános telefon sokszor rossz. Ugyanitt található a rendőrségi segélyhívó is, de nem tudjuk, sürgős esetben hivhatunk-e ezen keresztül orvost vagy mentőt? Mondok Imréné Szolnok A Szolnok Megyei Rendőr- Ifiő kapitányság titkárságának vezetőjétől, Kálmán István rendőr alezredestől kértük olvasóink kérdésére a választ: nemcsak a Ság- váríi körúton, de a város vaUamennyi ipontján, az oszlopokon elhelyezett rendőrségi segélyhívót indokolt esetekben (életveszély, súlyos baleset, tűz stb.) használhatják, vagyis a rendőrségen keresztül kérhetnek segítséget. Megtalálták a táskám December 18-án Slzolno- kon, a buszmegállóban egy pádon felejtettem a kézitáskámat, melyben nagyon fontos iratok és számomra nélkülözhetetlen tárgyak voltak. Szervánszky József jászberényi lakos találta meg, és fáradságát nem kímélve, személyesen hozta el lakásomra. Példamutató, emberséges magatartását ezúton is szeretném megköszönni. Kiss Józsefné Szolnok Még egyszer a Bébi szakboltról December 16-i számunkban adtuk közre a szolnoki, Bébi szakbolt vállalkozójának hozzászólását, melyben a babaruhakörképpel foglalkozó cikkünkhöz fűzött észrevételt., ^Többek jteözött ezt is: „Úgy érezzük, hogy a 3 millió forintos évi értékesítésünkkel mi is az ellátást segítjük". E mondatukat azért emeltük ki ismét, mert a nyomdában lemaradt a 3-as szám, milliót szedtek a múltkor. A hibáért a nyomda nevében ezúton is elnézést kérünk. K. I., Karcag: A termelőszövetkezeti tag fegyelmi ügyében hozott határozat közlésétől számított tizenöt napon belül kell benyújtani fellebbezését. A szövetkezeti döntőbizottság elutasító határozata ellen a közléstől számított 30 napon belül lehet fordulni a bírósághoz. Hegyi Ibolya, Tiszafüred: Ha a szülő egyedülálló, egy gyermek után 710, két gyermek után pedig gyermekenként 840 forint családi pótlékra jogosult. A családi pótlék összege 710 forint akkor is, ha ez — kétgyermekes családok esetében — már csak az egyik gyermekre jár. összeállította; Csankó Miklósné Megkérdeztük Miért nincs villany a Nád utcában? A villanyvonatok karnyújtásnyira húznak el mellettük. Esténként a gyerekeik ezer apró fényben gyönyörködhetnek a ház ablakaiból. Odalátszik világlik a Széchenyi lakótelep, s túl- nan a Vosztok is. Ez is a város része, szolnoki polgárok a Nád utcai tanyák lakói is. Járda, csinált út nem vezet hozzájuk, leghamarabb a Széchenyi távfűtőmű mellől, mezőn, szeméttel telehordott dimbes-dombos terepen érhetők el. Ivóvizüket mesz- sziről hordják. Pár éve két emberük kis salakot terített a Zagyva gátoldalába. Legalább a gyerekek könnyebben gyalogoljanak az iskoláig. Idén volt egy nagy tervük, áldoztak is érte, már biztosan hiába. öt szolnoki Nád utcai tanyalakó család nevében panasszal kopogott szerkesztőségünkben Szalai István és Tónya József. Elmondták, hogy öt család 1984 decembere óta kéri a tanácsot: saját költségén vezettesse be otthonukba a villanyt. Az öt család mindegyike szerény körülmények között él. Három családfő az IKV munkása. havi keresetük 4500— 5500 forint körüli, egyikük özvegyen neveli két kiskorú gyermekét, a legnagyobb is kiskorú volt, amikor az édesanyja gyógyíthatatlan betegségben fiatalon elhunyt. A negyedik család háromgyermekes, az apa építőmunkás, az ötödik tsz-nyugdíjas. Ragaszkodnak vályogból húzott tanyájukhoz, legtöbbjük szolnoki születésű, ott nevelkedett a Zagyva-gát mellett, ahová mindig gyalogosan értek haza, s ahová ki a Keskeny János utcai köz- kutakról, ki a munkahelyéről hordja az ivóvizet. A nagymosás — a régmúlt időket idéző kézi mosás — akkor könnyű az asszonyoknak, ha sok esővíz összegyűlik az udvar dézsáiban. Persze, ha sok eső esik, a gyerekek nehezebben jutnak be, a városi iskolába. Az idilli, de inkább múlt századot idéző környezetben frissen meszelt tanyák, udvara tiszta, rendes, s lakóik víz és villany nélkül is igyekeztek az évek során vaIA tárgyalóteremből I Nagykéssel agyonszúrta a sógorát Olykor még a szakemberek is meghökkennek egy- egy gyilkosság elkövetése után: vajon miféle kiváltó okok, féktelenül vad indulatok játszhatnak abban közre, hogy valaki zaklatott lelkiállapotában jóvátehetetlen hiibát kövessen el, és kioltsa más életét? Különösen, ha korábban két rossz szót sem váltottak egymással. A 30 éves Bari Béláné (Ti- szabura, Hubay J. u. 5.) állt hasonló tett miatt a közelmúltban a megyei bíróság előtt. Mit is mond erről az asszonyról az orvosszakértő? Azt, hogy noha Bariné elvégezte az általános iskola öt osztályát, intellektusa az átlag alsó határán mozog, érzelmi, indulati élete kiegyensúlyozatlan. Csökönyöst, éniközpontú, végtelenül agresszív beállítottságú, de mindezek ellenére büntetőjogilag beszámítható. Igaz, sokkal több jó a magánéletéről is aligha sorolható fel. Korábbi élettársi kapcsolatából fia született, de ez a viszony is hamar megszakadt, és a gyereket az apa gondozza. Ezután más férfival házasságot kötött, amelyből két gyereke lett, de mindezek ellenére már nyolc éve egyedül él. A gyerekek nála maradtak azokat az anyjával neveli. Talán ez a szó túlzás is, hiszen itt nevelésről aligha lehet szó, hiszen többször megbüntették azért, hogy a gyerekeit nem járatta iskolába, sőt időközben lopásért már a tiszafüredi bíróságot is megjárta. Burai Gyula Bariné húgával élt együtt. Az asszony gyakran meglátogatta őket, a sógorát. Elbeszélgettek egymással, és közöttük soha nem akadt nézeteltérés. Egészen 1985. július 28-ig. Azon a vasárnapon Burai Gyula alaposan eltángálta a feleségét, mert megtudta, hogy finoman fogalmazva: hűtlen- kedett. Az ököllel, tenyérrel megvitott házi csetepaté olyannyira sikeredett, hogy az asszony orrcsonttörést, vérzéssel járó zúzódásokat szenvedett a szeme körül, meg az arcán. Nem úszta meg ennyivel, mert a férje még többször megharapta a karját is. Mindezekről a vádlott dél tájban szerzett tudomást, amikor egy jókora nagykéssel éppen kenyeret szelt. Csapot, papot hagyva tüstént elrohant Burai Gyula lakására, ahol ekkorra már a korábbi veszekedők egykedvűen ültek egymás mellett az ágyon. Megnézte húga összevert arcát, majd a sógorához lépett, és a jobb kezében tartott kést villámgyorsan, nagy erővel belevágta. A meglepett férfinak még maradt annyi ereje, hogy az ágyról felugorjon, átkarolja az asszonyt, és kituszkolja a lakásból. Ezt követően tántorgott néhány lépést, majd összeesett. Hogy mekkora erejű volt a 16 centiméter pengehosszúságú, gyilkos eszköz roncsolása, arra álljon itt néhány idézett sor: „A kés pengéje a bal oldali kulcscsont középső harmada fölötti árokban balról jobbra és kissé hátrafelé irányulva hatolt be a mellkasba Átvágta a bal oldali fejbiccentőizmot, a szegy- és nyelvcsontot, a szegycsont és a pajzsporc közötti izomzatot, megnyitotta a nyelőcsövet, és a jobb oldali tüdőcsúcsban ént véget”. Noha a megszúrt embert mentővel gyorsan kórházba szállították, rajta műtétet hajtottak végre, minden orvosi beavatkozás ellenére heveny belső vérzés és ennek következményeképpen sokkos keringésösszeomlás miatt röviddel éjfél után meghalt. A gyilkos asszony ügyét a Szolnok Megyei Bíróság, dr. Kovacsics László tanácsa tárgyalta, ahol Bari Bélánét emberölés bűntette miatt 11 évi szabadságvesztésre ítélték. A szabadságvesztést börtönben kell letöltenie. Az ítélet nem jogerős. D. Sz. M. lamelyest komfortosítani. Fürdőszoba nincs, de vagy két tanyában már kazán ontja télidőben a meleget. Panaszukkal először a városi tanács műszaki osztályán Tóth István osztályvezetőt zavartuk. Tőle tudtuk meg, az első tanya gazdája már három évvel ezelőtt bevezettette, ugyancsak saját költségén, a villanyt, s ezen felbuzdulva szeretné most az öt család — ráadásul olcsóbban — a világot magának. Elmondtuk, hogy 1985 augusztusában a tanács felszólítására tervezési díjként családonként 1341 forintot befizettek, majd 1985 szeptember 9-ig ugyancsak családonként több mint 11 ezer forintot a villanyszerelési munkadíj és villanyóra költségeként. — Mi csak akkor rendelhettük meg a munkát — mondta az osztályvezető — amikor a befizetés megtörtént. Ezt pedig idejében megtettük. —Fizess, kapsz — hajtogatták panaszosaink. — Nekünk azt ígérték, hogy ha a kért határidőre bent lesz a pénz, még az idén villanyunk lesz. Itt a december, mi a környéken se láttunk villanyszerelőt. Ki használja, s miért nehezen összeszedett ezreseinket? Madarász Tibor, a Titász üzemigazgatója készségesen ismertette velünk az ügy irodalmát: — 1984 december 21-én a városi tanács elküldte hozzánk a kérelmet, s kalkulációt kért. Mi 1985 január 10- én megküldtük az árajánlatot, s február 15-én sürgettük a választ. Február 26-án újabb levelet írtunk, s kértük legkésőbb március 5-ig a tanács tervezeti megrendelését. Akkor megírtuk azt is, ha megkapjuk a megrendelőt, 1985 harmadik negyedévében beszereljük a villanyt. Június 21-én rendelte meg a tanács a tervezést, miközben szeptemberben személyes beszélgetésen megtudtuk a tanács illetékes emberétől, hogy a „dolog” nehezen fog menni, ugyanis azon a területen zártkertek kialakítását tervezik. Emiátt új terv kell. Mi már akkor sajnálattal közöltük, a munka elvégzése az idén nem áll módunkban. Közben a debreceni energiafelügyelettől engedélyt kellett kérni, mert a korábban villamosított tanya tulajdonosa nem engedte a lecsatlakozást. Sajnos, az engedély a mai napig nincs tulajdonukban. Ezt október 25-én közöltük a tanáccsal. November elsején kaptuk a választ: a bejelentést nem fogadják el, azonnal végezzük el a munkát az ottlakók érdekében. Itt tartunk. Engedély nincs, tudok róla, hogy a tanyalakók sokfelé jártak ebben az ügyben. Most is azt mondom és épp az ottlakók érdekében, hogy ha az engedély meglesz, minden lehetségest elkövetünk, de ez a lehetséges, akárhogy akarom, szeretném is, már 1986... Ülünk a Nád utca 13-as tanyaházban, Szalai Istvánék- nál. Átgyalogol a szomszéd, Tónya József is. A tehetetlenség fojtogató csöndje telepedik ránk. A tanya fölött magasfeszültség surrog a drótokban, ki a trafóházig. Behallatszik a villanymozdony zaja is, csattognak kerekei a közeli Zagyva vasúti hídján. Egyfelől a Széchenyi, másfelől a Vosztok fényei bizonygatják, város ez, mégha városszél is. S ebben még az se vigasztaló, hogy a Nád utcai villany bevezetésének már irodalma van. Fény nincs, s a decemberi tájra vastagon rakódik a sötétség. .. Sóskúti Júlia Szerkesztői Szenetek
