Szolnok Megyei Néplap, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-04 / 284. szám
1985. DECEMBER 4SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tévé képernyője előtt Az ember kíváncsi természet, szeretné megismerni a világot. Két szemével látni, ezért száll vonatra, reoülőre, ül kocsiba, ha teheti, ha ideje és pénze van rá, hogy felfedezze magának idesen országok, idegen világok titkait, szépségeit. És ezért veszi kezébe azokat a könyveket is. lásd a Világjárók sorozat évek óta tartó sikerét. amelvekben távoli világokkal ismerkedhet meg: mert utazni jó. nemcsak a valóságban, a képzeletben is. A televízióban is kedvelt nrogram egy-egy útirajzfilm. bár az utóbbi időkben számuk mintha csökkent volna. Ezért üdvözöltem örömmel a múlt héten sugárzott négyrészes riportsorozatot, Benda Lászlóék fiimiét. akik folytatják a régi ió hagyományt, s egv valóban érdekes országba vittek el bennünket, nézőket. Útirajz a mormonokról Gondolom, nem vagyok egyedül, aki a mormonokról eddig jóformán mit sem tudott, s talán még a nevüket sem hallotta, s legfeljebb a rokon hangzású mormpta kifejezést ismeri, ami viszont egy kedves ki hegyi állat neve, és semmi köze az Amerikában élő, magukat „modern szenteknek” nevező marimon okhoz. (Akikről ugyan magyarul már jelent meg egy könyv a boltokban az elmúlt esztendőben.) Különös nép, ahogy megtudtuk a színes és változatos tartalmú útifilmből, amelyet, televíziónk költségén és a vendéglátó állam pénzén készített Benda László (szerkesztő és riporter), Ráday Mihály (operatőr) és Szinetár Miklósi (rendező), aki úgv látszik, a sikeres Kína-soro- zat után kedvet kapott a műfajhoz, és újabb „kalandra” vállalkozott. Nos, filmjükből egy puritánul élő. ugyanakkor gazdag népet Ismerhettünk meg: egy különös szekta híveit, egy államvallássá dagadt felekezet tagjait, akik ugyan ódon tanokat vallanak — igaz, közülük manapság kezd egvik-másik egészen modernül hangzani, például a tartózkodás az alkoholtól vagy irtózás a cigarettafüsttől vagy a kávétól, s az egyéb különböző izgató élvezeti cikkektől. Furcsa szerzet, tagjai Jézus közeli visz- szajövetelét várják, élükön mármint az egyházszervezet élén „látnok” áll, aki viszont egy tizenkét apostolból 'álló tanácsnak van demokratikusan alárendelve. Gondolko- dásmódiuk, világszemléletük. szokásaik megismertetése tehát egyáltalán nem könnyű, a lényegek feltárása négy rövidke filmben. Hisz az útirajz idegen országról lévén szó, megköveteli a természeti szépségek, az érdekes, mondhatni turisztikai látnivalók bemutatását is, amiből ugyancsak bőven van Utah birodalmában. Ezzel függ össze, hogy a még oly élesszemű, lényegkereső és -látó riporter is. mint Benda László csak helyenként tudott mélyére nézni a dolgoknak, a bőség zavarával küzdve általában be kellett érniük annyival, mint az országon végigszáguldó autós turistának, aki bár látni szeretne mindent, de szorítja az idő. A négy rész közül talán a legérdekesebb a második volt. de élvezetesnek mondható az indián rezervátumban tett látogatás, vagy a széoségkirálvnő díszebédjén való részvétel, stb. Ráday Mihálv szén képekkel bűvölt el bennünket, melyeket a pompás természeti tájakról készített. Kellemes utazás volt ez a négyrészes kiruccanás. Amerikának erre a csodabogár darabjára. s szinte kedvet ébresztett hozzá, hogy többet, is megtud iunk a mormonokról; annál is inkább, minthogy hatásuk. hatókörük szélesedik, már Európában is akadnak híveik, sőt legutóbb Benda László a filmhez írott előszavában említi. már az NDK-ban is létesült „kirendeltségük”. Színház — felvételről Ha fentebb arról szóltam, hogy mostanában mintha ritkább lenne a képernyőn az útifilm, az útirajz, hadd folytassam azzal, hogy ugyanezt a látszatot kelti a televízió programja a színházi előadások közvetítésének tárgyában is, vagy legalábbis keltette mostanáig. A televízió színházi szerkesztőségének vezetője szerint (lásd a Rádióújság 47. számában megjelent beszélgetés) mindenképpen hamis látszat, s ő nem találja egyáltalán kevésnek az évi 27 színházi előadás közvetítését, amelyből 12 hagyományos, tehát egyszerű felvétel, a többi pedig koprodukció, azaz színház és televízió együttesen hozza létre. A szakember egyébként is elavultnak tartja azt a formát, a kon- zervszínházat, amelyet _ dobozból kap a néző képernyőn. Ha a művészi vagy mondjuk a művészet oldaláról van is ebben a vélekedésben jogosság, nem veszi azonban számba, hogy az országban idő és talán pénz hiánya miatt is hányán, de hányán nem ismerhetnek meg olvan színházi értékeket, kiváló előadásokat, amelyek kivételes örömet szerezhetnének még úgynevezett „maradi” televíziós formában is, azaz egyszerű közvetítésben. Arról nem is szólva, hogy egy-egy vidéki színház kiemelkedő előadásának ilyetén módon történő „szétszórása” az országban, hírnevük növekedésével is járna, azaz erősíthetné a művészeti élet demokratizmusát. Nos. a színházi előadásoknak tehát mindenképp nagyobb teret kellene biztosítani a televíziós programok sorában, mint ahogy az napjainkban történik. És egyáltalán nem volna szabad azért rögzíteni egy-egy produkciót, hogy csupán a dobozok számát növeljék: jelenleg ugyanis már ötven- ötvenöt színházi felvétel vár dobozban a sorsára, azaz porosodik használatlanul. Pedig épp a vasárnap esti Mo- liére, az úrhatnám polgár Nemzeti Színház-beli előadása felvételről, az is igazolhatja: a jó színház a képernyőn is jó szórakozás. A nagyszerű komédia a mindenáron nemesnek. nemes embernek látszani akaró kispolgár mulatságos komédiája, a főszerepben a végtelenül játékos Kállai Ferenccel, akit ily felszabadultan talán még sohasem láthattunk ko- médiázni — igazán felejthetetlen élmény, százszorta többet ért egy közepes filmnél, a gyengébbekről nem is szólva. Röviden Békestratégia címmel szombat este több mint. egyórás egyveleget szolgált fel a televízió, sok ieles szerzővel, sok jeles színésszel, mondhatni nagy felhajtással. De mindez miért? Sok hűhó semmiért. Fárasztóan szeszélyes összeállítás kerekedett ki a különböző részletekből. az egyébként szórakoztató remekművekből. S az egészet az a gondolati zűrzavar jellemezte, amelyet a szerkesztő Sülyi Péter, az összeállítás jelkénes tartalmára utaló szavai is sejtetnek, aki ezt írta ajánló soraiban: „Van itt egy terep- színű átiáróház: Budapest. Az Andrássv útra nvíló kapuján beosont a Huszadik század. Átment az udvaron, ennek következtében a házat többször újjá kellett éoí- teni. Ö. ezek a falak! Ha beszélni tudnának — bizonyra befognák a száiukat lök aztán tudják, „mi a dörgés”!). Ugve világos? Kár. hogy a falak nem szólaltak meg, akkor mi is megtudhattuk volna, hogy mi is a dörgés, amire a műsor készítői gondoltak. V. M. Corvina-vállalkozás Tíz kötetben A művészet története A Corvina Kiadó nagyszabású vállalkozásba kezd: 1986-ban útjára indítja A művészet története című sorozatot, amely tíz kötetben teljes áttekintést ad az egyetemes képzőművészet fejlődéséről. Az új sorozatról, továbbá a karácsonyi ajándékozásra szánt, a téli könyvvásárra megjelent kiadványokról kedden Budapesten a Corvina és Zenemű Mintaboltban tájékoztatták a sajtó képviselőit. Véber Károly, a kiadó irodalmi vezetője elmondta, hogy új vállalkozások keretében a barcelonai Salvat Kiadó gondozásában egy évtizede megjelent kötetek magyar változatát adják közre. Az előkészületek két esztendeje kezdődtek meg s jövőre a sorozat két darabját már kézbe vehetik az olvasók. A tíz kötet a civilizáció kezdetétől a oop-artig. Kö- zép-Ameri kától az európai klasszikus művészeteken át a Távol-Keletig a festészet és szobrászat évezredeinek legjelentősebb és legszebb alkotásait mutatja be. Kiemelte: ehhez hasonló összefoglaló művészettörténeti munka még nem jelent meg magyar nyelven. A kiadó a sorozat köteteiről előjegyzést vesz fel, a mintapéldányok a nagyobb könyvesboltokban megtekinthetők. Jövőre Az antik világ és Az érett reneszánsz című kötetek látnak napvilágot. A téli könyvvásárra a milánói Rizzoli Kiadótól átvett, A művészet klasszikusai című sorozat újabb könyvét jelentették meg. amely az itáliai reneszánsz egyik kiemelkedő festőművésze, Botticelli életművével ismerteti meg az olvasókat. Ismét, immár negyedszer adták közre a Tutanhamon fáraó életét, s a sír kamrájában talált páratlan kincseket bemutató könyvet. Garas Klára a Budapesti Szép- művészeti Múzeum gyűjteményeit albumban mutatja be; a legjelentősebb alkotások színes képtáblákon láthatók. Javított kiadásban ismét megjelent A magyar színészek nagy képeskönyve jeles színészek portréival, szerepeik ismertetésével. A szakszervezet támogatásával Művelődés az üzemben Bár az utóbbi két-három évben valamelyest megtorpant az ipari üzemek technikai-technológiai fejlődése, mégsem vonható kétségbe, hogy a mai bonyolult és rendkívül érzékeny berendezések jól kvalifikált szakembereket igényelnek. Nem véletlen tehát, hogy a szakszervezetek illetve a közművelődési bizottságok a dolgozók művelődésének lehetőségeiről készített terveikben előtérbe helyezik I azokat a módszereket, amelyek a termelési feladatok minél jobb teljesítését segítik. A legkézenfekvőbb megoldás a különböző szaktanfolyamok szervezése, ahol } a technika újdonságaival ismerkedhetnek meg a résztvevők. Mutatóban néhány adat: míg 1980-ban a megyében valamivel több mint tízezren végeztek ■ el valamilyen szakmai tanfolyamot addig, öt évvel később a'számuk már meghaladta a tizenegyezret. Ezen idő alatt nem veszítettek népszerűségükből azok a képzési formák sem, amelyek során újabb szakmát szerezhet a szakmunkás. Nem számít ma már . fehér hollónak, akinek kettő, sőt három szakmunkásbizonyítványa is van. Az pedig, hogy a tanultakat hasznosítani is tudja a szakember, nem utolsó sorban a vállalat szakszervezeti bizottságán múlik. Hiba lenne persze kizárólag a szakszervezettől várni a szaktudás érvényesíthetőségét, hiszen a munkahelynek sem mindegy, mennyire felkészült dolgozókat foglalkoztat. A vállalatok támogatják, szorgalmazzák például az „udvaron belül" működő gazdasági Imunka- közösségek megalakítását, és ezzel kétségtelenül jól jár a szakmunkás is: hasznát, pontosabban anyagi hasznát látja a második vagy harmadik szakmájának. A tanfolyamok szervezése és az állami oktatásban való részvételre ösztönzés mellett természetesen egyéb, a dolgozók művelődését szolgáló tennivalója is van a munkahelyeknek és a szak- szervezeteknek. Mint például az egyoldalú műveltség megszüntetése, az általános műveltség megszerzését segítő programok, bázisok megteremtése. Ide sorolhatók az üzemi (szakszervezeti) könyvtárak ahol, ha csak távlatokra is, de elérhető az olvasásra nevelés célja, az olvasók ízlésfejlesztése. Jóllehet, a számok nem mindig támasztják alá a tényeket, mégsem mellékes, hogy a megye 109 üzemi könyvtárának csaknem tizenkilenc- ezer rendszeres olvasója van. Hozzájuk csatlakoznak még a nem beiratkozott könyv- tárlátogatók körülbelül tizenkétezren. (összesen egyébként 345 ezer kötet között válogathatnak.) Kevésbé örvendetes viszont, hogy a könyvtárak többsége nem kap külön helyiséget, néhol a folyosóra kirakott vitrinekben sorakoznak a kötetek. Ott igazán nem lehet olvasóvá nevelni, az olvasók táborát bővíteni. Köztudomású a könyvtár- helyiség hiányára adott magyarázat: nincs rá pénz. Részben ugyancsak az anyagiak hiányára vezethető visz- sza, hogy a munkahelyeken kevesebb műkedvelő együttes, kör működik, mint pár évvel ezelőtt. Az egykor oly népszerű irodalmi színpadból kilenc helyett öt, néptánccsoportból négy helyett egy, énekkarból tizenhét helyett kilenc lelhető a megye üzemeiben. Figyelemreméltó viszont, hogy fellendült az érdeklődés a képzőművészet iránt, amíg 1980- ban mindössze két képző- művészeti csoportot tartottak nyilván, addig tavaly már hatot. Jó néhány vállalat rendez időről időre kiállításokat az amatőr festők, grafikusok, szobrászok alkotásaiból. És ha a bemutatandó műveket szakemberek válogatása, zsűrizése után viszik a gyár, az üzem dolgozói elé, az amatőr kiállítások létjogosultsága vitathatatlan. Jó példa erre, hogy csak a „nagyobbakat” említsük, a Szolnoki Papírgyár és a Martfűi Tisza Cipőgyár. Ez utóbbi nagyüzem egyébként minden évben megrendezi a munka és művelődés heteit is, amely mind tartalmasabb és érdekesebb, hasznosabb programmal várja az érdeklődőket.- bj A kengyeli általános iskolában az utóbbi időben néhány tantermet felújítottak. A berendezést modernebbre cserélték, és új természet- tudományi szaktantermet alakítottak ki Fotó: T. Z. Fiatal aktivisták kezdeményezésére Eszperantó könyvesbolt Szolnokon A Magyar Eszperantó Szövetség Ifjúsági Szekciója rendezésében a napokban a csehszlovákiai Sturovóban került sor a fiatal eszperan- tisták kirándulással egybekötött találkozójára. A résztvevők között ott voltak a MESZ Szolnok Megyei Bizottsága ifjúsági csoportjainak képviselői is. A háromnapos program középpontjában a MESZ Ifjúsági Bizottsága 1986-os terveinek megvitatása állt. A nemzetközi nyelv létrehozásának 100., Zamenhof születésének 126. évfordulóját ünnepli a szövetség a jövő évben. Ennek jegyében került sor a Szakszervezetek Országos Tanácsa által 1980- ban jóváhagyott MESZ alapszabály módosításának véleményezésére. amely — az ötévenként, összeülő — a iö- vőre esedékes küldöttközgyűlés elé kerül. Az előkészítő munka során szó esett az 1986 augusztusában Pe- kingben összeülő 71. eszperantó világkongresszusra való felkészülésről. A KISZ és a MESZ között 1982-ben megkötött megállapodás értelmében a résztvevők — éPÍtőtáborozás keretében — társadalmi munkaakciót ajánlottak fel a Sződligetl turistabázis kiépítéséhez. A programban a megyei bizottságok ifjúsági csoportjainak beszámolója ts szerepelt. Szolnok megye fiatal eszperantistái — az országos rendezvényekhez kapcsolódva — már ebben az évben új kezdeményezésekkel készülnek az évfordulóra. A Szolnoki Papírgyár közösségi épületében december 12-én nyitják meg az Eszperantó könyvesboltot, amely minden érdeklődő rendelkezésére áll. A megnyitóval egyidőben kiállítás nyílik a Magyarországi eszperantó mozgalom történetéről. Mezőtúron december 7-én kerül sor eszperantó nyelvű Télapó-ünnepségre. Szó esett a jászberényiek nyári kezdeményezésének — az eszperantó teaház működésének — jövőjéről is. A vitában felvetődött az a javaslat is, hogy az ifjúsági bizottság szorgalmazza azt. hogy egyetemeken és a főiskolákon kötelező jelleggel bevezetett két idegen nyelv közül minél több helyen tanulhassák a hallgatók a nemzetközi nyelvet, hiszen ennek széles körű elterjedése megkönnyítené a népek, nemzetek egymás közötti érintkezését. Az Ifjúsági Bizottság úionnan megválasztott vezetőségébe két Szolnok megyei fiatal került be. Az eszoe- rantista találkozó kulturális műsorokkal. a Világ és Nyelv című folyóirat olvasói fórumával fejeződött be. Jó Játék a já tókkósxftós A csipkebogyónak igen magas a C-vitamin tartalma. A fűvel a jószágot lehet etetni, a kukoricaszárral szintén. A csutka, az üres mákgubó, a napraforgószár a tűzre kerül, a szalmával almozni szoktak, a csontot a kutyának adják. a bogáncs belekapaszkodik az ember ruhájába, a náddal házat fedtek régen. Mindezt tudjuk, s valószínűleg tudja egy 5—6. osztályos gyerek is. Sőt. ő — ha kézhez veszi a föntebb felsorolt anyagokat — ennél sokkal többet is tud; s ha a képzelete is úgy „akarja”, hát univerzumot teremt e közönséges matériákból. A Szolnoki Damjanich Múzeum közművelődési termében december végéig látható a megyei gver- mek játékkészítő pályázat anvaga; a kiállításon látottak késztették a jeevzet íróját a fönti mondatokra. Mert a csipkebogyóból 'm • láris lett: egy fél mákgubóból pajzs, a csutkából, icáuhéból való vitéz ara- szos vállán: a csontból csikók; a szárízíkből ökröcs- kék; a sárból ház, a bütykös karóból gólyaláb; a selvmes fűszálakból tündérke: a sásból baba. Fa- íiusi. városi gyerekek te- remtménvei ezek. egyéni pályázóké és szakköri tagoké. (Jellemző a pályázat sikerére: nem kevesebb, mint 400 alkotás érkezett). Néhány játszóházat működtető művelődési otthon, játékkészítő szakkört fenntartó általános iskola, úttörőcsapat munkájának ismeretében talán nem túlzás azt állítani, hogy a természetes anyagokból való játékkészítés korántsem múló divat, hanem a gyerekek, (pedagógusok, szülők, népművelők, óvónők) érzelmi szükségleteivel találkozó foglalatosság. Praktikumáról, hasznáról fölösleges volna hosszan beszélni, inkább fogadjuk meg az egyik szakkörvezető pedagógusok tanácsát; szedjünk össze ilyen-olyan anyagokból egy szatyorra valót, vigyük haza, kuporodjunk le gyerekeinkkel a szőnyegre, a meglátjuk a csuhából, fűből, gesztenyéből, nádszálból egy önálló kis világot teremtenek. Mindehhez csak annyit érdemes hozzátenni: ha nincs ötletük hogyan fogjanak hozzá, nézzék meg (családostól) a Damjanich Múzeum kiállítását: a» esztétikai élmény mellé néhány, esténként, hétvégeken megvalósítható ötletet is kapnak. V. J.
