Szolnok Megyei Néplap, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-24 / 301. szám

1985. DECEMBER 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 15 A vízilabdacsapat köszöntése I Sport Sport Sport I A Pintér név — biztos márka Egy este a futball és a póló jegyében Együtt a Pintér család a Széchenyi lakótelepi lakásban Tegnap reggel 9 órakor a városi tanács dísztermében bensőséges ünnepség kere­tében köszöntötte Bálint Fe­renc Szolnok Város Taná­csának elnöke a Magyar Népköztársasági Kupa győz­tes vízilabdacsapat tagjait. Az eseményen megjelent Mo­hácsi Ottó, a megyei tanács elnöke és Szűcs János, az Tiszaföldvár sportja 75 éves. Ritka jubileum egy község életében, akár Büsz­kék is lehetnének rá az ott lakók. A közelmúltban tar­tott ünnepi közgyűlésen te­hát az ember azt várta vol­na, hogy a mintegy kétszáz meghívott — valamennyi korosztály reprezentánsa — megilletődve emlékszik a háromnegyed évszázadra. Nem így történt. A közgyű­lést amolyan negyedházzal tartatták meg, és nem lehet letagadni a hiányérzetet, mellyel a megjelentek távoz­tak a rendezvény végeztével. A csalódás érzése majd elmúlik, és ami marad, az a történelem: egy nagyközség életének olyan korszaka, amelyből már nem hiányzott a szervezett sportélet. Aligha gondolta Benyus András 1910 novemberében, — amikor néhány társaságot ikiedvelő iparost összehívott kuglira, színjátszásra, — hogy történelmet csinál. Már­pedig innen datálják a föld­vári sport kezdetét. Az indu­lás lendületével nem jutot­tak messzire, hiszen jött az első világháború', és 1914-től 18-ig az életerős fiatalem­bereknek „másirányú elfog­laltságuk akadt”. 1918-tól folyt tovább a klubélet, és a program biliárddal, közös nóta zással bővült. Idős Hp- gye Sándor, a dalárdát ve­zető Petrányi Elemér és a színjátszókat dirigáló Soko- lya Albert neve maradt fenn. Aztán persze jött a foci: 1920-tól kezdett pattogni a labda. A környék legjobb csapata alakult 'ki Foldvá­Az év sportolói 1985 legjobb női sportoló­ja: Fórián Éva, sportlövő 762 pont, 2. Kőbán Rita és Ra- kusz Éva, kajakozok holt­versenyben 385 pont, 3. Sis­ka Xénia, atléta 102 pont. Sokan, kaptak még szava­zatot, versenyben volt a „dobogóra kerülésért” Né­meth Ágnes', kosárlabdázó. Torma Ágnes röplabdázó és Temesvári Andrea, teni­szező is. 1985 legjobb férfi sportoló­ja: Mizsér Attila, öttusázó 654 pont, 2. Szanyi Andor, súlyemelő 421, 3. Nébald György, kardvívó 219. Kétszáznál több pontot szerzett Darnyi Tamás, úszó, sokan jelölték Taróczy Ba­lázst, Sikes Ferencet és Dé- tári Lajost is. 1985 legjobb csapata: lab­darúgó-válogatott 557 pont, 2. öttusa-válogatott 344 pont, 3. kajak négyes 222. A jelöltek között Volt a sakkcsapat, a Vasas vízilab­dacsapata, a Sarusi—Vaskúti kajak kettős, a futóvadlövő- válogiatott, a női tőrváloga- tott és a motorcsónak együt­tes. 1985 edzője: Mezey György, labdarúgó szövetsé­gi kapitány 389 pont, 2. Mi­zsér Jenő, öttusa edző 163, 3. Garami József, labdarúgó- edző 154. MSZMP megyei bizottságá­nak titkára is. A tanács elnöke feleleve­nítette a kupasorozat legiz­galmasabb pillanatait, elis­merését fejezte ki a csapat tagjainak, edzőjének, az egyesület vezetésének a vá­ros sporthagyományait ápoló, maradandó sikerért, majd jutalmat adott át nekik. ron, és 1930-ban a Mezőtúri AFC pályaavatásán már, a pénzügyőr Tűróczi góljával 1:0-ás győzelmet szerezve rontották el a hazaiak ün­nepét. A csapat neve TIÖE volt, az elnöki tisztet dr. Lőrinczi Sándor látta el. Öt 1931-ben dr. Szegedi Kál­mán orvos váltotta fel az elnöki székben, s ez a kor egy jeles játékost is adott a magyar labdarúgásnak: a Beniczki fiúotthonban nevel­kedő Szuikob Lajos megjár­ta a fővárosi csapatokat, Szecsei, Szuhai, Szabadkai néven szerepeit a különböző együttesekben végül a ma­gyar B válogatottságig vit­te. A futball .mellett a kézi­labda talált igen termékeny talajt a nagyközségben. Bá­rány Ferenc, egykori játékos, erre így emlékezik: — Vámos István formál­ta sokáig Földváron a sport­életet. Úszás, atlétika, kézi­labda volt a kedvenc fogla­latossága. A kézilabda a labdarúgópályán zailott két­szer 11 játékossal, és a bün­tetővonalról már lőni kel­lett. Nagyon jól ment ez a sportág a Tiszazugban: élvo­nalbeli csapata volt Kun- szentmártónnak és Tisza­földvár nak is. Emlékszem, egy barátságos meccsen Csá­péval játszottunk, és 32:0 arányban nyertünk. Én ma­gam atléta voltam, így nem esett nehezemre egyvégté- ben két kézilabdameccset: is lejátszani. Aztán a negy­venes évek elején kétfelé vált a földvári csapat, a Hu­nyadi megmaradt Tiszaföld- váraak, a Zrínyi pedig Martfűre került. Már a sorsolás előtt nyil­vánvaló volt, hogy a mexi­kói labdarúgó világbajnokság 24-es döntőjében nem lehet könnyű ellenfeleket kifogni — ez a szovjet labdarúgó­válogatott egyöntetű vélemé­nye, melyet a Szovjetszkij Szport című lapban fogal­maztak meg a játékosok. A TASZSZ hírügynökség ebből a terjedelmes véle­ménycsokorból négyet raga­dott ki. A közponit kérdés természetesen ez volt: a „C” csoportban, ahol a Szov­jetunió Franciaországgal. Magyarországgal és Kanadá­val küzd, milyen esélyeket látnak? Eduard Malofejev szövet­ségi kapitány: — Gondolom, az Európá­ba jnok Franciaország tapasz­talatait „díjazza” a legjob­ban a futballvilág, ök bi­zonyosan továbbjutást ter­veznek, mint ahogyan véle­ményem szerint Mezey György válogatottja is az el­ső két helyre gondol. Kana­da számára jó alkalom nyí­lik jövőre arra, hogy csatta­nósan tegye le névjegyét. Nehéz ellenfeleink. lesznek, ezért tökéletes felkészüléssé', a lehető legnagyobb önbiza­lommal kell pályára lépni. Kosárlabda férfi MNK-mérkőzés Hódmezővásárhely—Alföldi Olajbányász 111:77 (53:32). HVSE: dr. Pataricza (16, Kecskés (24), Czuprák (6), Valaczkay (27), Vincze (16), csere: Boros (2), Nagy L. (8) , Vékony (2), Borbáth (9) . Alföldi Olajbányász: Szalai (32), Kiss (11), Tóth (18), Smolnicki (12), Kékesi (—), csere: Vécsei (—), Si­mon (4), Abonyi (—), Pál Szabó (—). A labdarúgás és a kézi­labda... Ebben a két sportág­ban vitték legtöbbre, s vi­szik ma is, a földváriak. A férfi kézilabdázók az NB II- be jutottak', s rövid megtor­panás után ma is ott őrzik a helyüket. A labdarúgók 1957-ben kerültek a megyei I. osztályba, 1964-ben baj­nokságot nyertek itt, s az NB III-ba jutottak. Kiestek, visszakerültek, voltak fé­nyes korszakaik és bizony hajtott döcögős útra is a szakosztály szekere. 1975 és 1979 között Tóth Béla irá­nyította a sportegyesületet. Ekkor tett látogatást Ti- pzaföldvaron Szatmári Ist­ván, az OTSH elnökhelyette­se, akit a termelőszövetke­zet vezetői büszkén kalau­zoltak a mezőgazdasági üze­mükben. A program végén megmutatták a sportveze­tőnek a nagyközségi pályá­kat is, aki lehiangoltan csak ennyit mondott: „Mintha a jelenből a múltba csöppen­tem volna”. Napjainkban labdarúgók, kézilabdázók és úszók jelentik a földvári sportot — mindez így együtt sem sok. hiszen az országos hírű termelőszövetkezet, a középiskola és a népes lé- lekszáím többet Is kiadna. Stiegler János elnök veze­tésével most az alapok meg­erősítésén dolgoznak a föld­vári sport irányítói. Éppen a jubileumi közgyűlést hasz­nálták fel arra, hogy mó­dosítsák az alapszabályt és termelőszövetkezeti mivoltu­kat feladva az egész nagy­község gazdasági egységeire támaszkodj anak. A biztos továbbjutást jelen­tő első két pozícióra a fran­ciák, a magyarok és mi tel­jesen azonos esélyekkel pá­lyázunk. Fjodor Cserenkov, a válo­gatott egyik erőssége: — Platiniék csillogtak ta­valy, megérdemelten nyer­tek kontinensbajnokságot. Ezzel viszont a csúcsra ér­tek. A dolgok természeté­ből fakad, hogy a csúcsról most elindulnak lefelé. Ma­gyarország meggyőző fö­lénnyel jutott el Mexikóba. Erejük az egységük. Hogy Kanadában mi rejlik, az csak a mexikói magaslatokon de­rül ki. Oleg Protaszov, aki 35 góljával legutóbb szovjet gólkirály volt: — Félig csatát nyertünk, mert igen jónak tartom sor­solásunkat. Dánia mellett el- verekedtük magunkat a VB- döntőbe. Ez olyan siker, aminek kedvező hatásait lát­hatja majd mexikói iátékun- kon a világ. Európának ne­héz dolga lesz a magaslato­kon. Jártam már Mexikóban. Az 1983-as ifjúsági világbaj­nokságon rengeteget szen­vedtünk a hőségtől, a nehéz klímától. Csakis a technika érvényesül, aki erőből akar játszani, nagyot csalódik. Pintér. Régi szolnoki csa­ládnév. Nagyon sokan vise­lik a városban. Nem néztünk utána, hányán, nem kutat­tuk az eredetét. Az is elég, ha szétnézünk a szolnoki sportolók háza táján, meggyő­ződhetünk a népszerűségéről. A Szolnoki MÁV hajdani labdarúgó-csapatában pél­dául több mint fél tucat Pintér nevű játékost talál­tunk. A szolnoki vízilabdá­zóknál az első ilyen nevet viselő játékos Pintér István, „Nagy Pityesz” volt. őt kö­vette a csak névrokona Pin­tér István, aztán jött Pintér Feri, a kapus, utána „Nagv Pityesz” fia, aki jelenleg is játszik, de ezzel még nem fejeződött be a sor, mert az ifjúságiak között szerepel Pintér Zoltán. Pintér Feri szerint a név szakmát jelent és a német binder szóból származik. Édesapja, idős Pintér Fe­renc (nem Fecó, hanem Sub- ri) tagja volt a Szolnoki MÁV NB I-es labdarúgó- csapatának, a statisztika sze­rint öt első osztályú mérkő­zésen játszott. — A Kaposvári Rákóczi­ban kezdtem, a Szolnoki MÁV-ban 1942-től 54-ig ját­szottam. Emlékszik, mikor a Debrecen ellen zárt kapuk mögött 3:l-re nyertünk? — Emlékszem bizony. Feb­ruárban, őnos esőben lát­szottak. s mi az uszodából, a fa tetejéről szurkoltunk. — Géplakatos szakmát ta­nultam a Járműjavítóban. Most belsős művezető vagyok. — Érdekes módon a fia mégis vízilabdázik. Nem kö­vette az édesapját. — Feri is futballozott. A MÁV-uszodában Gulyás Já­nosnál tanult úszni és pár­huzamosan futballozott is. Emlékszem, akkor hagyta ott a MÁV-ot, amikor úi kö­penyt kaptak az úszók és nem a versenyzőknek adták, hanem néhány vezetőnek. — Hagyjuk apu, rég volt — kapcsolódott a beszélge­tésbe ifi. Pintér Ferenc. — Az az igazság, hogy nem tudtam eldönteni. melyik sportágat válasszam. Aztán egyszer Berkes Peti elcsalt a Dózsába, Bozsó Pista bácsi­nál jelentkeztem. de már nem is emlékszem, hogy ke­rültem a kapuba. Akkor 15 éves volt. Per­getjük az emlékezés fonalát s Feri szavaiba egyre több keserűség vegyül. — Az ifjúsági csapatban Boros Ottó volt az edzőm, ő javasolt az ifi válogatott ke­retébe. Moszkvában jól ment a védés, meghívtak az Hiú­sági Barátság Versenyre ké­szülő keretbe is — folytat­ta Feri. — Nagy csapat volt. ott játszott többek között Horkai, Sudár, Gerendás és Kemény. Meg is nyertük az IBV-t. Ha az a gárda együtt marad ...! Akkor 1972-őt írtak. Ba- foarczi Roland volt a BVSC edzője. Hívott a vasutascsaoatba védeni. Menni akartam, de Kanizsa Tibi megijesztett, ezért maradtam. Közbevágott a papa: — Az volt a véleményünk, hogv maradjon csak a család körül. — Fájó pont marad örök­ké. hogy nem mentem. Ha átigazolok, akkor most nem Bors védi a BVSC kamtját, s talán a válogatásnál is fi­gyelembe vesznek. Ez a keserűség mindunta­lan beárnyékolja a beszélge­tést. — Kubában az IBV-n har­madik lett a magyar ifjúsá­gi válogatott. Csodálatos él­mény volt. Babarczi volt az edző. Bartali.s István a csa­patvezető. Érdekes módon később mindketten a klubnál is edzőim lettek. Amíg katonáskodott, elvé­gezte a DATE mezőtúri főis­kolát, edzésre járt. udvarolt. Kanizsa, utána Urbán Laios volt az edzője, Ugrai mögött négy évig ült a kispadon. Alig védett. Gyűlt benne a dac. Tagja volt az 1977-ben Universiadén második he­lyezett főiskolai válogatott­nak, Akkoir sérülés miatt nem védett. De egyre inkább érezte a vidéki játékosok hátrányát. Ha nem volt más. meghívták a főiskolai válo­gatott keretbe, aztán megfe­ledkeztek róla. — Dr. Mayer Mihály szö­vetségi kapitány 1982-ben meghívott a feinőtt váloga­tott keretbe. Boldog voltam, az ecuadori világbajnokság­ra készült a csapat. Négy ka­pus szerepelt a keretben, és természetesen nekem szóltak, hogy adjam le a szerelést. Itthon maradt. Nyomják? — Rusorán Péter egy év múlva hívott. Moszkvában egy negyedet védtem. A szovjet válogatott 4:l-re ve­zetett, a szünetben lecserél­tek és nem is kerültem töb­bé vissza. Kiszámoltuk, hogv immár tizedik éve standard kanus a Szolnoki Vízügy SE vízilah- dacsapatában. Élvezik és sokszor csodálják ragyogó védéseit. — Fontos, hogy érezzem a bizalmat. Ha edzéseken nem is megy a játék, a mérkő­zésre mindig összeszedem magam. És serkentenek a nagy feladatok. Ide sorolom Fannyka születését is 1979- ben. Akkor nagyon jól ment és úgy érzem azóta is jól megy a védés. Emlékezhetnek a szurkolók Robika születésére is. Feri a Damjancich uszodában a bajnoki mérkőzésen szinte röpködött a kapuban, az el­lenfelek elől könnvedén szedte el a labdát, mosolyog­va védte a legnehezebb lövé­seket is. — De otthon. a családi • körben milyen Feri? — Nyugodt, jó férj — vá­laszolta felesége. Papp Kata­lin, a megyei könyvtár dol­gozója. — Mérkőzés előtt azonban ideges szokott len­ni. Nemréa tapétázta a Szé­chenyi lakótelepi lakásukat, a nyáron lefestette az ajtó­kat, ablakokat. Ha kell bevá­sárol. Házias. — Nehéz összeegyeztetni az időt — gondolkodott el Katika. — Reggel Feri viszi a gyereket óvodába, délután én hozom haza. Este mikor az edzésről hazaér, már csak alva látja őket. Szerencsére mindkét nagyszülő Szolno­kon lakik ők is segítenek. Fannyka már iskolás, Ro­bi pedig még csak óvodás. És Ferinek nemcsak a család és a sport jelentett el foglalt­ságot,, hanem a tanulás is. A főiskola befejezése utón Gö­döllőn. a mezőgazdasági gé­pészmérnöki karon okleveles mezőgazdasági gépészmérnö­ki diplomát szerzett. A Kö- tivizig dolgozója. — A nyáron a finn—svéd túráról hazarepültem vizs­gázni, utána pedig vissza — újságolta mosolyogva Feri. — Jó év volt az idei. A baj­nokságban a harmadik he­lyen végeztünk, sikerültek a vizsgák, megnyertük a Ma­gyar Népköztársasági Kupát. Az őszi fordulóban azonban jobban is szerepelhettünk volna. Talán majd a tavasz- szal javítunk. Minduntalan visszatér az MNK-győzelem. A Medi­cor OSC ellen hosszabbítás- után jutottak tovább, kétszer legyőzték az Újpesti Dózsát, a Tungsram ellen hosszabbí­tás, majd négyméteresek után kerültek a döntőbe, ahol — mint ismeretes — az utol­só negyedben állandó em­berhátrányban játsszva le­győzték a Vasast. Ferit a döntő hősének tartiák. Mint csapatkapitány remekül vé­dett, irányította társait, va­lósággal belelovalta őket a győzelembe. — Most éreztem igazán a kapitányi rang súlyát. Nyom­tam a szöveget, hajtottam a fiatalokat, elszántság tükrö­ződött mindenkin, biztattam őket. fel volt dobva minden­ki. Biztosak voltunk a siker­ben. Boros Ottó egyszer azt mondta: a kapusnak együtt kell élni a játékkal, nem na­pozhat a kapuban. Ezt meg­fogadtam. Édesapja minden mérkő­zésre elkíséri. — Mindig azzal biztat, hogy üssed őket, fiam — ne­vetett Feri. Szeretne utazni, kedvelik a társaságot, vannak bará­taik. De nem kocsira gyűj­tenek. Álmuk egy kertes családi ház. Pintér papa is kertes házban lakik, ahol az unokák kedvükre szaladgál­hatnak. játszhatnak. Ferinek aligha van na­gyobb öröme, mint amikor két csemetéje a nyakába ug­rik. Kiegyensúlyozott, nyu­godt, boldog családi életet élnek. Ez a háttér a bizto­sítéka annak, hogy zavarta­lanul, különösebb gond nél­kül. mindig sportszerűen ké­szülhet a mérkőzésre. Nem véletlen, hogv magánbeszél­getéskor a sportág berkeiben őt tartiák a jelenlegi mezőny legjobb kapusának. — De milyen a karácsony a Pintér családnál? — Nálunk már Katalin- napkor megkezdődik az ün­nepség. Aztán folytatódik Ferenccel, majd az apósom nevenapjával. Miklóssal. Karácsony délután a gyere­kek először megkapják ná­lunk az ajándékot. aztán előbb elmegyünk a Pintér, utána pedig a Pann család­hoz. Eevütt ünnepelünk, sok­szor éifél is elmúlik, mire hazaérünk. — Higgye el. ez a harmo­nikus családi élet sokat je­lent a fiamnav — állapította meg búcsúzáskor idősebb Pintér Ferenc, aki 43 éve dolgozik egy helyen, a Jár­műjavítóban. — Nagyon örülök és büszke vagyok rá. Pataki István Emlékezni se könnyű Tiszaföldváron jubileumi leltárt készítettek Palágyi Béla Európának nehéz dolga lesz Mexikóban Szovjet vélemények a sorsolásról

Next

/
Oldalképek
Tartalom