Szolnok Megyei Néplap, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-24 / 301. szám
1985. DECEMBER 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 15 A vízilabdacsapat köszöntése I Sport Sport Sport I A Pintér név — biztos márka Egy este a futball és a póló jegyében Együtt a Pintér család a Széchenyi lakótelepi lakásban Tegnap reggel 9 órakor a városi tanács dísztermében bensőséges ünnepség keretében köszöntötte Bálint Ferenc Szolnok Város Tanácsának elnöke a Magyar Népköztársasági Kupa győztes vízilabdacsapat tagjait. Az eseményen megjelent Mohácsi Ottó, a megyei tanács elnöke és Szűcs János, az Tiszaföldvár sportja 75 éves. Ritka jubileum egy község életében, akár Büszkék is lehetnének rá az ott lakók. A közelmúltban tartott ünnepi közgyűlésen tehát az ember azt várta volna, hogy a mintegy kétszáz meghívott — valamennyi korosztály reprezentánsa — megilletődve emlékszik a háromnegyed évszázadra. Nem így történt. A közgyűlést amolyan negyedházzal tartatták meg, és nem lehet letagadni a hiányérzetet, mellyel a megjelentek távoztak a rendezvény végeztével. A csalódás érzése majd elmúlik, és ami marad, az a történelem: egy nagyközség életének olyan korszaka, amelyből már nem hiányzott a szervezett sportélet. Aligha gondolta Benyus András 1910 novemberében, — amikor néhány társaságot ikiedvelő iparost összehívott kuglira, színjátszásra, — hogy történelmet csinál. Márpedig innen datálják a földvári sport kezdetét. Az indulás lendületével nem jutottak messzire, hiszen jött az első világháború', és 1914-től 18-ig az életerős fiatalembereknek „másirányú elfoglaltságuk akadt”. 1918-tól folyt tovább a klubélet, és a program biliárddal, közös nóta zással bővült. Idős Hp- gye Sándor, a dalárdát vezető Petrányi Elemér és a színjátszókat dirigáló Soko- lya Albert neve maradt fenn. Aztán persze jött a foci: 1920-tól kezdett pattogni a labda. A környék legjobb csapata alakult 'ki FoldváAz év sportolói 1985 legjobb női sportolója: Fórián Éva, sportlövő 762 pont, 2. Kőbán Rita és Ra- kusz Éva, kajakozok holtversenyben 385 pont, 3. Siska Xénia, atléta 102 pont. Sokan, kaptak még szavazatot, versenyben volt a „dobogóra kerülésért” Németh Ágnes', kosárlabdázó. Torma Ágnes röplabdázó és Temesvári Andrea, teniszező is. 1985 legjobb férfi sportolója: Mizsér Attila, öttusázó 654 pont, 2. Szanyi Andor, súlyemelő 421, 3. Nébald György, kardvívó 219. Kétszáznál több pontot szerzett Darnyi Tamás, úszó, sokan jelölték Taróczy Balázst, Sikes Ferencet és Dé- tári Lajost is. 1985 legjobb csapata: labdarúgó-válogatott 557 pont, 2. öttusa-válogatott 344 pont, 3. kajak négyes 222. A jelöltek között Volt a sakkcsapat, a Vasas vízilabdacsapata, a Sarusi—Vaskúti kajak kettős, a futóvadlövő- válogiatott, a női tőrváloga- tott és a motorcsónak együttes. 1985 edzője: Mezey György, labdarúgó szövetségi kapitány 389 pont, 2. Mizsér Jenő, öttusa edző 163, 3. Garami József, labdarúgó- edző 154. MSZMP megyei bizottságának titkára is. A tanács elnöke felelevenítette a kupasorozat legizgalmasabb pillanatait, elismerését fejezte ki a csapat tagjainak, edzőjének, az egyesület vezetésének a város sporthagyományait ápoló, maradandó sikerért, majd jutalmat adott át nekik. ron, és 1930-ban a Mezőtúri AFC pályaavatásán már, a pénzügyőr Tűróczi góljával 1:0-ás győzelmet szerezve rontották el a hazaiak ünnepét. A csapat neve TIÖE volt, az elnöki tisztet dr. Lőrinczi Sándor látta el. Öt 1931-ben dr. Szegedi Kálmán orvos váltotta fel az elnöki székben, s ez a kor egy jeles játékost is adott a magyar labdarúgásnak: a Beniczki fiúotthonban nevelkedő Szuikob Lajos megjárta a fővárosi csapatokat, Szecsei, Szuhai, Szabadkai néven szerepeit a különböző együttesekben végül a magyar B válogatottságig vitte. A futball .mellett a kézilabda talált igen termékeny talajt a nagyközségben. Bárány Ferenc, egykori játékos, erre így emlékezik: — Vámos István formálta sokáig Földváron a sportéletet. Úszás, atlétika, kézilabda volt a kedvenc foglalatossága. A kézilabda a labdarúgópályán zailott kétszer 11 játékossal, és a büntetővonalról már lőni kellett. Nagyon jól ment ez a sportág a Tiszazugban: élvonalbeli csapata volt Kun- szentmártónnak és Tiszaföldvár nak is. Emlékszem, egy barátságos meccsen Csápéval játszottunk, és 32:0 arányban nyertünk. Én magam atléta voltam, így nem esett nehezemre egyvégté- ben két kézilabdameccset: is lejátszani. Aztán a negyvenes évek elején kétfelé vált a földvári csapat, a Hunyadi megmaradt Tiszaföld- váraak, a Zrínyi pedig Martfűre került. Már a sorsolás előtt nyilvánvaló volt, hogy a mexikói labdarúgó világbajnokság 24-es döntőjében nem lehet könnyű ellenfeleket kifogni — ez a szovjet labdarúgóválogatott egyöntetű véleménye, melyet a Szovjetszkij Szport című lapban fogalmaztak meg a játékosok. A TASZSZ hírügynökség ebből a terjedelmes véleménycsokorból négyet ragadott ki. A közponit kérdés természetesen ez volt: a „C” csoportban, ahol a Szovjetunió Franciaországgal. Magyarországgal és Kanadával küzd, milyen esélyeket látnak? Eduard Malofejev szövetségi kapitány: — Gondolom, az Európába jnok Franciaország tapasztalatait „díjazza” a legjobban a futballvilág, ök bizonyosan továbbjutást terveznek, mint ahogyan véleményem szerint Mezey György válogatottja is az első két helyre gondol. Kanada számára jó alkalom nyílik jövőre arra, hogy csattanósan tegye le névjegyét. Nehéz ellenfeleink. lesznek, ezért tökéletes felkészüléssé', a lehető legnagyobb önbizalommal kell pályára lépni. Kosárlabda férfi MNK-mérkőzés Hódmezővásárhely—Alföldi Olajbányász 111:77 (53:32). HVSE: dr. Pataricza (16, Kecskés (24), Czuprák (6), Valaczkay (27), Vincze (16), csere: Boros (2), Nagy L. (8) , Vékony (2), Borbáth (9) . Alföldi Olajbányász: Szalai (32), Kiss (11), Tóth (18), Smolnicki (12), Kékesi (—), csere: Vécsei (—), Simon (4), Abonyi (—), Pál Szabó (—). A labdarúgás és a kézilabda... Ebben a két sportágban vitték legtöbbre, s viszik ma is, a földváriak. A férfi kézilabdázók az NB II- be jutottak', s rövid megtorpanás után ma is ott őrzik a helyüket. A labdarúgók 1957-ben kerültek a megyei I. osztályba, 1964-ben bajnokságot nyertek itt, s az NB III-ba jutottak. Kiestek, visszakerültek, voltak fényes korszakaik és bizony hajtott döcögős útra is a szakosztály szekere. 1975 és 1979 között Tóth Béla irányította a sportegyesületet. Ekkor tett látogatást Ti- pzaföldvaron Szatmári István, az OTSH elnökhelyettese, akit a termelőszövetkezet vezetői büszkén kalauzoltak a mezőgazdasági üzemükben. A program végén megmutatták a sportvezetőnek a nagyközségi pályákat is, aki lehiangoltan csak ennyit mondott: „Mintha a jelenből a múltba csöppentem volna”. Napjainkban labdarúgók, kézilabdázók és úszók jelentik a földvári sportot — mindez így együtt sem sok. hiszen az országos hírű termelőszövetkezet, a középiskola és a népes lé- lekszáím többet Is kiadna. Stiegler János elnök vezetésével most az alapok megerősítésén dolgoznak a földvári sport irányítói. Éppen a jubileumi közgyűlést használták fel arra, hogy módosítsák az alapszabályt és termelőszövetkezeti mivoltukat feladva az egész nagyközség gazdasági egységeire támaszkodj anak. A biztos továbbjutást jelentő első két pozícióra a franciák, a magyarok és mi teljesen azonos esélyekkel pályázunk. Fjodor Cserenkov, a válogatott egyik erőssége: — Platiniék csillogtak tavaly, megérdemelten nyertek kontinensbajnokságot. Ezzel viszont a csúcsra értek. A dolgok természetéből fakad, hogy a csúcsról most elindulnak lefelé. Magyarország meggyőző fölénnyel jutott el Mexikóba. Erejük az egységük. Hogy Kanadában mi rejlik, az csak a mexikói magaslatokon derül ki. Oleg Protaszov, aki 35 góljával legutóbb szovjet gólkirály volt: — Félig csatát nyertünk, mert igen jónak tartom sorsolásunkat. Dánia mellett el- verekedtük magunkat a VB- döntőbe. Ez olyan siker, aminek kedvező hatásait láthatja majd mexikói iátékun- kon a világ. Európának nehéz dolga lesz a magaslatokon. Jártam már Mexikóban. Az 1983-as ifjúsági világbajnokságon rengeteget szenvedtünk a hőségtől, a nehéz klímától. Csakis a technika érvényesül, aki erőből akar játszani, nagyot csalódik. Pintér. Régi szolnoki családnév. Nagyon sokan viselik a városban. Nem néztünk utána, hányán, nem kutattuk az eredetét. Az is elég, ha szétnézünk a szolnoki sportolók háza táján, meggyőződhetünk a népszerűségéről. A Szolnoki MÁV hajdani labdarúgó-csapatában például több mint fél tucat Pintér nevű játékost találtunk. A szolnoki vízilabdázóknál az első ilyen nevet viselő játékos Pintér István, „Nagy Pityesz” volt. őt követte a csak névrokona Pintér István, aztán jött Pintér Feri, a kapus, utána „Nagv Pityesz” fia, aki jelenleg is játszik, de ezzel még nem fejeződött be a sor, mert az ifjúságiak között szerepel Pintér Zoltán. Pintér Feri szerint a név szakmát jelent és a német binder szóból származik. Édesapja, idős Pintér Ferenc (nem Fecó, hanem Sub- ri) tagja volt a Szolnoki MÁV NB I-es labdarúgó- csapatának, a statisztika szerint öt első osztályú mérkőzésen játszott. — A Kaposvári Rákócziban kezdtem, a Szolnoki MÁV-ban 1942-től 54-ig játszottam. Emlékszik, mikor a Debrecen ellen zárt kapuk mögött 3:l-re nyertünk? — Emlékszem bizony. Februárban, őnos esőben látszottak. s mi az uszodából, a fa tetejéről szurkoltunk. — Géplakatos szakmát tanultam a Járműjavítóban. Most belsős művezető vagyok. — Érdekes módon a fia mégis vízilabdázik. Nem követte az édesapját. — Feri is futballozott. A MÁV-uszodában Gulyás Jánosnál tanult úszni és párhuzamosan futballozott is. Emlékszem, akkor hagyta ott a MÁV-ot, amikor úi köpenyt kaptak az úszók és nem a versenyzőknek adták, hanem néhány vezetőnek. — Hagyjuk apu, rég volt — kapcsolódott a beszélgetésbe ifi. Pintér Ferenc. — Az az igazság, hogy nem tudtam eldönteni. melyik sportágat válasszam. Aztán egyszer Berkes Peti elcsalt a Dózsába, Bozsó Pista bácsinál jelentkeztem. de már nem is emlékszem, hogy kerültem a kapuba. Akkor 15 éves volt. Pergetjük az emlékezés fonalát s Feri szavaiba egyre több keserűség vegyül. — Az ifjúsági csapatban Boros Ottó volt az edzőm, ő javasolt az ifi válogatott keretébe. Moszkvában jól ment a védés, meghívtak az Hiúsági Barátság Versenyre készülő keretbe is — folytatta Feri. — Nagy csapat volt. ott játszott többek között Horkai, Sudár, Gerendás és Kemény. Meg is nyertük az IBV-t. Ha az a gárda együtt marad ...! Akkor 1972-őt írtak. Ba- foarczi Roland volt a BVSC edzője. Hívott a vasutascsaoatba védeni. Menni akartam, de Kanizsa Tibi megijesztett, ezért maradtam. Közbevágott a papa: — Az volt a véleményünk, hogv maradjon csak a család körül. — Fájó pont marad örökké. hogy nem mentem. Ha átigazolok, akkor most nem Bors védi a BVSC kamtját, s talán a válogatásnál is figyelembe vesznek. Ez a keserűség minduntalan beárnyékolja a beszélgetést. — Kubában az IBV-n harmadik lett a magyar ifjúsági válogatott. Csodálatos élmény volt. Babarczi volt az edző. Bartali.s István a csapatvezető. Érdekes módon később mindketten a klubnál is edzőim lettek. Amíg katonáskodott, elvégezte a DATE mezőtúri főiskolát, edzésre járt. udvarolt. Kanizsa, utána Urbán Laios volt az edzője, Ugrai mögött négy évig ült a kispadon. Alig védett. Gyűlt benne a dac. Tagja volt az 1977-ben Universiadén második helyezett főiskolai válogatottnak, Akkoir sérülés miatt nem védett. De egyre inkább érezte a vidéki játékosok hátrányát. Ha nem volt más. meghívták a főiskolai válogatott keretbe, aztán megfeledkeztek róla. — Dr. Mayer Mihály szövetségi kapitány 1982-ben meghívott a feinőtt válogatott keretbe. Boldog voltam, az ecuadori világbajnokságra készült a csapat. Négy kapus szerepelt a keretben, és természetesen nekem szóltak, hogy adjam le a szerelést. Itthon maradt. Nyomják? — Rusorán Péter egy év múlva hívott. Moszkvában egy negyedet védtem. A szovjet válogatott 4:l-re vezetett, a szünetben lecseréltek és nem is kerültem többé vissza. Kiszámoltuk, hogv immár tizedik éve standard kanus a Szolnoki Vízügy SE vízilah- dacsapatában. Élvezik és sokszor csodálják ragyogó védéseit. — Fontos, hogy érezzem a bizalmat. Ha edzéseken nem is megy a játék, a mérkőzésre mindig összeszedem magam. És serkentenek a nagy feladatok. Ide sorolom Fannyka születését is 1979- ben. Akkor nagyon jól ment és úgy érzem azóta is jól megy a védés. Emlékezhetnek a szurkolók Robika születésére is. Feri a Damjancich uszodában a bajnoki mérkőzésen szinte röpködött a kapuban, az ellenfelek elől könnvedén szedte el a labdát, mosolyogva védte a legnehezebb lövéseket is. — De otthon. a családi • körben milyen Feri? — Nyugodt, jó férj — válaszolta felesége. Papp Katalin, a megyei könyvtár dolgozója. — Mérkőzés előtt azonban ideges szokott lenni. Nemréa tapétázta a Széchenyi lakótelepi lakásukat, a nyáron lefestette az ajtókat, ablakokat. Ha kell bevásárol. Házias. — Nehéz összeegyeztetni az időt — gondolkodott el Katika. — Reggel Feri viszi a gyereket óvodába, délután én hozom haza. Este mikor az edzésről hazaér, már csak alva látja őket. Szerencsére mindkét nagyszülő Szolnokon lakik ők is segítenek. Fannyka már iskolás, Robi pedig még csak óvodás. És Ferinek nemcsak a család és a sport jelentett el foglaltságot,, hanem a tanulás is. A főiskola befejezése utón Gödöllőn. a mezőgazdasági gépészmérnöki karon okleveles mezőgazdasági gépészmérnöki diplomát szerzett. A Kö- tivizig dolgozója. — A nyáron a finn—svéd túráról hazarepültem vizsgázni, utána pedig vissza — újságolta mosolyogva Feri. — Jó év volt az idei. A bajnokságban a harmadik helyen végeztünk, sikerültek a vizsgák, megnyertük a Magyar Népköztársasági Kupát. Az őszi fordulóban azonban jobban is szerepelhettünk volna. Talán majd a tavasz- szal javítunk. Minduntalan visszatér az MNK-győzelem. A Medicor OSC ellen hosszabbítás- után jutottak tovább, kétszer legyőzték az Újpesti Dózsát, a Tungsram ellen hosszabbítás, majd négyméteresek után kerültek a döntőbe, ahol — mint ismeretes — az utolsó negyedben állandó emberhátrányban játsszva legyőzték a Vasast. Ferit a döntő hősének tartiák. Mint csapatkapitány remekül védett, irányította társait, valósággal belelovalta őket a győzelembe. — Most éreztem igazán a kapitányi rang súlyát. Nyomtam a szöveget, hajtottam a fiatalokat, elszántság tükröződött mindenkin, biztattam őket. fel volt dobva mindenki. Biztosak voltunk a sikerben. Boros Ottó egyszer azt mondta: a kapusnak együtt kell élni a játékkal, nem napozhat a kapuban. Ezt megfogadtam. Édesapja minden mérkőzésre elkíséri. — Mindig azzal biztat, hogy üssed őket, fiam — nevetett Feri. Szeretne utazni, kedvelik a társaságot, vannak barátaik. De nem kocsira gyűjtenek. Álmuk egy kertes családi ház. Pintér papa is kertes házban lakik, ahol az unokák kedvükre szaladgálhatnak. játszhatnak. Ferinek aligha van nagyobb öröme, mint amikor két csemetéje a nyakába ugrik. Kiegyensúlyozott, nyugodt, boldog családi életet élnek. Ez a háttér a biztosítéka annak, hogy zavartalanul, különösebb gond nélkül. mindig sportszerűen készülhet a mérkőzésre. Nem véletlen, hogv magánbeszélgetéskor a sportág berkeiben őt tartiák a jelenlegi mezőny legjobb kapusának. — De milyen a karácsony a Pintér családnál? — Nálunk már Katalin- napkor megkezdődik az ünnepség. Aztán folytatódik Ferenccel, majd az apósom nevenapjával. Miklóssal. Karácsony délután a gyerekek először megkapják nálunk az ajándékot. aztán előbb elmegyünk a Pintér, utána pedig a Pann családhoz. Eevütt ünnepelünk, sokszor éifél is elmúlik, mire hazaérünk. — Higgye el. ez a harmonikus családi élet sokat jelent a fiamnav — állapította meg búcsúzáskor idősebb Pintér Ferenc, aki 43 éve dolgozik egy helyen, a Járműjavítóban. — Nagyon örülök és büszke vagyok rá. Pataki István Emlékezni se könnyű Tiszaföldváron jubileumi leltárt készítettek Palágyi Béla Európának nehéz dolga lesz Mexikóban Szovjet vélemények a sorsolásról