Szolnok Megyei Néplap, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-21 / 299. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. DECEMBER 21­Megkezdődött az Országgyűlés téli ülésszaka (Folytatás a 3. oldalról.) s emellett olyan új problé­mákkal találtuk magunkat szemben, mint a nyersanyag- és energiaforrások kiaknázá­sának növekvő költségei, a műszaki fejlődés nehézségei, a külső és belső egyensúlyi problémák, vagy az intenzív gazdasági növekedés irányí­tási és finanszírozási gond­jai. Most, a tervidőszak végén elmondhatjuk, hogy társadal­mi megrázkódtatások nél­kül, alapvető társadalmi vív­mányaink megőrzése mellett sikerült túljutni e kritikus időszakon úgy, hogy a gaz­daság néhány fontos terüle­tén jelentős változások kö­vetkeztek be. Az egyik az, hogy megállt a külső és bel­ső egyensúlyi viszonyok fel­bomlásának, az eladósodás növekedésének az V. ötéves tervidőszakban felgyorsult folyamata. A másik, hogy szerény, de mégis figyelemre méltó fejlődés bontakozott ki a termelés és a fogyasztás számos területén is. A lakos­ság egy főre jutó fogyasztása reálértékben az 1980. évi 53 ezer forintról 1985-ben közel 57 ezer forintra emelkedik. A lakásállomány növekszik; a javulást jól mutatja, hogy 1980-ban 113 család jutott 100 lakásra, 1985-ben pedig 105. A lakásellátást tekintve az európai középmezőnyben foglalunk helyet. Végül a VI. ötéves terv egyik legfőbb eredménye, hogy ismét egyensúlyba hoz­ta az ország gazdaságát: a költségvetés helyzete jobb, mint az V. ötéves tervben volt. Az eredmények mellett ugyanakkor látnunk kell azt is, hogy a választott út új fe­szültséggócok kialakulását is eredményezte. Az egyik az, hogy a fejlesztési források megcsappanása lelassította a magyar gazdaság kívánatos és elodázhatatlan struTcturá- lis fejlesztését. A másik az, hogy a kedvezőtlen külső és belső körülmények összeját­szása, a kialakult hatákony- sági színvonal megnövelte a magyar népgazdaságban lap­pangó inflációs nyomást, aminek eredményeként évi 4,2 százaléktól 8,3 százalékig terjedő infláció alakult ki. A keresetek és a pénzbeli társadalmi juttatások reálér­ékét nem tudtuk megőrizni, a reálbérek csökkentek, köíT- ségvetési intézményeink szol­gáltatásai romlottak, s mind­ez kedvezőtlenül befolyásolta a társadalmi közhangulatot. Reális, mértéktartó koncepció E nehéz években a gazda­ságirányít ás olyan, a nehe­zedő feltételeket közvetítő döntésekre és intézkedések­re kényszerült, amelyek a gazdálkodó szervezeteket kedvezőtlenül érintették. In­tézkedéseinket világosan és érthetően kell megindokol­ni, és a szabályozás kiszá­míthatósága iránti jogos igé­nyeknek a lehető legnagyobb mértékig meg kell felelni. Havasi Ferenc ezután a törvényjavaslatokról szóivá hangsúlyozta: — A VII. ötéves terv kon­cepciója reális és mértéktar­tó. Fő törekvése az egyen­súly megszilárdítása, az adósságállomány további csökkentése, a gazdasági fej­lődés élénkítése, s az élet- színvonal javítása. Ez a gaz­dasági stratégia másképpen kapcsolja össze a növekedé­si ütem és az egyensúly kö­vetelményeit. mint a VI. öt­éves időszak tényleges me­nete, de nem jelenti a „minden áron való” felgyor­sulás igényét. A növekedés felgyorsulása csak az egyen­súlyi és hatékonysági köve­télményekkel összehangolt lehet, mivel ettől elszakadó „gyorsítás” szándékainkkal ellentétes következményekre vezetne. A gazdaság ilyen típusú élénkítésének fontos eszköze a műszaki-technikai haladás meggyorsítása. A párt és a kormány az elmúlt években is kiemelt figyelmet fordított a tudo­mányos-műszaki fejlődésre. E kérdéskört társadalmunk­ban érthetően egvre na­gyobb érdeklődés kíséri, és az elmúlt öt esztendő mér­sékelt fejlesztési lehetőségei is felerősítették a vitákat. Eredményeink ellenére tisztában vagyunk azzal, hogy a legfejlettebb orszá­gokhoz — az Egyesült Ál­lamokhoz, Japánhoz, a Szov­jetunióhoz és másokhoz — viszonyítva számottevő le­maradásunk van. Ezekkel az országokkal azonban 40 évvel ezelőtt sem voltunk azonos szinten. Vannak olyan területek, ahol erőfe­szítéseink eredményeként le­maradásunk a nemzetközi élvonaltól nem túlzottan nagy, mint például a bio­technológia egyes részterüle­tei, más esetben viszont úgy minősíthetünk, hogy a lema­radás ugyan jelentős, de annak csökkentése érdeké­ben intézkedések történtek (pl. az elektronikában). Vé­gül van néhány olyan terü­let — pl. a termelés széles körű automatizálása, a ro­bottechnika alkalmazása —, ahol még nem vagyunk ké­pesek az elmaradás érzékel­hető csökkentésére. Gondos szelekcióval, a műszaki-technikai haladás fő irányainak figyelembevé­telével kell kiválasztani azokat a feladatokat, ame­lyeket a hazai kutatásnak és műszaki fejlesztésnek kell megoldania, illetve megha­tározni az újdonságok azon körét, amelyeket a legcélsze­rűbb átvenni és alkalmazni. A VII. ötéves népgazdasági terv tudományos-műszaki fejlesztéssel összefüggő cél­jai és kiemelt jelentőségű gazdaságfejlesztési program­jai már ennek szellemében alakultak ki. Napjainkban tanúi va­gyunk annak, hogy a KGST keretein belül is egyre in­kább előtérbe kerülnek a műszaki fejlesztés gyorsítá- nak kérdései. A szocialista országok gazdasági fejlődé­sének meggyorsítását és a tudományos-technikai hala­dással való lépéstartást szol­gálja a KGST e heti rend­kívüli ülésszakán elfogadott, 2000-ig szóló műszaki-tudo­mányos fejlesztési program. E program következetes vég­rehajtása hozzájárul mű­szaki-gazdasági színvona­lunk növeléséhez, biztonsá­gunk erősödéséhez, sebezhe­tőségünk csökkentéséhez. Az eddiginél szilárdabb bázist teremt ahhoz, hogy kölcsö­nös előnyök alapján haté­konyabban tudjunk bekap­csolódni a nemzetközi mun­kamegosztásba a műszaki­tudományos területeken is. Erősödnek társadalmunk demokratikus vonásai A Központi Bizottság tit­kára ezután arról szólt, hosv gazdaságpolitikánk és a terv megvalósításának fontos fel­tétele a gazdaságirányítás el­határozott továbbfejleszté­sének megvalósítása. Ennek középpontjában — mint az közismert — a gazdálkodó szervezetek működési felté­teleinek javítása, s ennek ré­vén gazdaságunk iövedelem- termelő képességének iavitá- sa áll. A gazdaságirányítás továbbfejlesztése önmagában is jelentős lépéseket tart íl- maz, hatása azonban nem marad a szűkebben vert gazdaság területén. Igényi’', a politikai intézményrend­szer fejlesztését és korszerű­sítését is. Társadalmunk demokrati­kus vonásai erősödnek. Jól érzékeltetik ezt a közigazga­tás rendszerének korszerűsí­tésére, az új választójogi törvény kidolgozására és si­keres alkalmazására, a köz­ségek és városok Önkor­Havasi Ferenc az MSZMP KB titkára a mikrofon előtt mányzati lehetőségeinek bő­vítésére, a vállalatok önál­lóságának növekedésére ho­zott intézkedések. A fejlett szocialista társadalom építé­sének időszakában is létez­nek különféle, egymásnak sokszor ellentmondó érde­kek. Ezek felismerése, el­lentéteik feloldása és lehet­séges összhangjuk megte­remtése a politikai vezetés és irányítás egyik legfonto­sabb és legösszetettebb fel­adata. Ez a politikai munka gyakorlatának, stílusának módszerének megújítását is igényli. A tapasztalatok azt mu­tatják, hogy a társadalom megértő akkor, ha az előre­vivő folyamatok kibontako­zását a szűkös anyagi lehe­tőségek vagy tőlünk nem ‘függő okok korlátozzák, de a közhangulatot irritáló té­nyező, ha azt látják, hogy a haladást szubjektív korlá­tok, az irányítás, vagy a végrehajtás következetlensé­gei akadályozzák. Ez még- inkább aláhúzza a káderpo­litikai munka feladatait és felelősségét abban, hogy megtaláljuk és a megfelelő helyre állítsuk a társada­lom érdekét értő és képvi­selő, a társadalmi várakozás­nak megfelelő, a jelen és jövő követelményeit kielé­gíteni képes vezetőket. Gazdasági feladataink eredményes megvalósításá­nak elengedhetetlen feltéte­le a fegyelmezett, okosan szervezett, jó minőségű mun­ka. Széles körű tapasztalat, hogy az utóbbi években a munkafegyelem romlik, a munkaidőt nem hasznújuk ki megfelelően, nem sikerül visszaszorítani a munkaidőn belüli magáncélú elfoglalt­ságokat. Különböző becslé­sek és számítások szerint i munkaidő-alap egyötóde- egyhatoda elvesz a termelés­ből Ennek okai összetettek, ezért a munkafegyelem ja­vítása egyaránt igényel igaz­gatási, szabályozási teendő­ket, a gazdálkodó szerveze­teknél belső érdekeltségi­szervezési intézkedéseket, valamint szemléletváltozást eredményező politikai és ideológiai munkát. Változá­sokra van szükség az ünnep­napok körüli munkarend ki­alakításában, a szabadság kiadásának rendjében, a foglalkozási rehabilitációs gyakorlatban, a munkaügyi vi­ták eljárási módjában, á szol­gáltatások munkaidőn kívüli igénybevételi lehetőségeinek bővítésében, a különféle társa­dalmi rendezvények munka­időt kímélő szervezésében. Mindez nem a dolgozók megrövidítését célozza, ép­pen ellenkezőleg, a munka­idő jobb kihasználása, a ter­melés ésszerűbb szervezése útján az elosztható jövede­lem növelését, így a dolgo­zók érdekét szolgálja. A tervjavaslat nem irá­nyoz elő, nem ígér látvá­nyos fordulatot, mert ennek nem teremthetők meg a fel­tételei. Amit tartalmaz, az a szorgalmas és javuló mun­kán alapuló fokozatos előre­haladás, amelyet meg lehet valósítani, s amit lehet tel­jesíteni. Ehhez a munkához pártunk XIII. kongresszusa világos, mozgósító erejű programot adott, amit a gaz­dasági építőmunkában a VII ötéves terv céljainak eléré­sével lehet megvalósítani. A teljesítéshez nagy erőt köl­csönöz. ha az Országgyű­lés meggyőződéssel fogadta el s vallja sajátjának a V(í. ötéves tervet — mondotta befejezésül Havasi Ferenc. A tervjavaslat további vitája Csipkó Sándor (Bács-Kis- kun m.), a Keceli Szőlőfürt Mezőgazdasági Szakszövetke­zet elnöke a közgazdasági szabályozókkal foglalkozott felszólalásában. Egyre erő­sebb az igény, hogv a szabá­lyozókat rendszeresen az élethez igazítsák. A szabá­lyozórendszer sarkalatos eleme az érdekeltség, a vál­lalati és az egyéni egyaránt — hangsúlyozta. Ladányi József (Borsod m.), a Borsod-Abaúi-Zemp- lén Megyei Tanács elnöke hozzászólásában azt emelte ki. hogy a sajátos természeti adottságú megye komoly re­ményeket fűz az elmaradott térségek fejlesztésével kap­csolatos programhoz. Ennek megvalósulásától várható a gyenge termőhelyi adottsá­gokkal küszködő termelőszö­vetkezetek sorsának rendezé­se is. Ezzel kapcsolatban aláhúzta: azt kell eldönteni, hogy szükség van-e az elma­radott területen gazdálkodó téeszek tevékenységére. Ha igen. akkor többségüknek tartós kedvezmények?* Ikell adni ahhoz, hogy megteremt­hessék működésük alantait. ■Turatovirs Aladár (Csnng- rád m.). a Nagvalföldi Kő­olaj és Földgáztermelő Vál­lalat algyői üzemegységének igazgatója elmondotta: már több mint másfél évtizede évi kétmillió tonna körül alakul a hazai kőolaikiter- melés. E mennyiség fenntar­tása mind nehezebbé válik. Az utóbbi években jelentő­sebb kőolajmezőt nem sike­rült feltárni, általában egy­két kutas, kis készlettel ren­delkező mezőkön kezdődött meg a kitermelés. Igv a ter­melés üteme mindinkább meghaladja a feltárásét. Ez a kedvezőtlen helyzet csak a kutatások növelésével, a fel­szereltség iavításával. a be­ruházások gyorsításával vál­toztatható meg. Lestár Lászlóné dr. Varga Mária (Budapesti, a fővárosi Péterfy Sándor Utcai Kóirház- Rendelőintézet főigazgató- helyettes főorvosa az egész­ségügy gondjairól szólt. Ada­tokkal is érzékeltette, hogy népgazdaságunk fejlődése, az életszínvonal jelentős emel­kedése és az egészségügyi el­látás feltételeinek javulása ellenére hazánkban a népes­ség egészségi állapota nem lett jobb, sőt több mutatót tekintve romlott. Mindez nemcsak az egészségügyre ró feladatokat — hangsúlyozta — hiszen lényeges előrelé­péshez csak a társadalmi összefogás vezethet. Bíró Miklós (Szabolcs- Szatmár m.) a MOM máté­szalkai gyáregységének igaz­gatója felszólalásában tele­pülés- és területfejlesztési kérdésekről szólt, rámutatva: a VII. ötéves terv időszaká­ban fokozott erőfeszítéseket kell tenni a többszörösen hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatása érdekében. A törvényjavaslatban sok ezzel kapcsolatos feladat megfo­galmazódott, és érezhető a határozott szándék acra. hogy megoldják a feszítő gondokat. Dr. Juhár János (Pest m.), pomázi körzeti orvos a fia­talság egészséges életmódra nevelésének fontosságát hangsúlyozta. Utalt arra, hogy a sportot, a természet- járást ifjú korban kell meg­kedvelteim, mert később már kevés erre az esély. A képvi­selő úgy vélekedett: az egészségügyben a jövőben megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a megelőzésre, ezen a téren szemléletválto­zásra van szükség. A meg­előzést szolgáló tevékenysé­get úi tartalommal kell meg­tölteni. Kócza Imre, (Heves m.),az Egri Finomszerelvénygyár vezérigazgatója kiemelte: a terv szándékai szerinti dif­ferenciáltabb vállalati jöve­delemképződés — és az ez­zel összhangban levő diffe­renciáltabb egyéni jövede­lemalakulás — várhatóan élénkíteni fogja a munkaerő­áramlást, amely összhangban van a népgazdasági célok­kal. Az elmúlt esztendők ez- irányú tapasztalatai azonban csak óvatos derűlátásra ad­hatnak okot. Karvalics Ferenc (Zala m.), az MSZMP Zala Megyei Bi­zottságának első titkára a többi között arról beszélt, hogy a terv a hatékonyabb foglalkoztatás feltételeinek megteremtésében az állami irányító szervek és a helyi tanácsok szerepének növe­kedésével számol. Ez meg­könnyíti a vállalatok helyze­tét. Így elsősorban a haté­konysági szempontokat fi­gyelembe véve hozhatják meg döntéseiket. Gondot je­lent azonban, hogy eddig csak az átképzésül és. a munkaerő-közvetítésről szü­letett intézkedés. Számítani keli viszont arra, hogy nem lehet mindenütt szakmai át­képzéssel megoldani a gon­dokat. Egyes területeken új munkahelyek teremtése vá­lik szükségessé. Lékai Gusztáv (Hajdú-Bi- har m.), a Nagyalföldi Kő­olaj- és Földgáztermelő Vál­lalat üzemigazgatója minde­nekelőtt az erőforrásokat fo­gyasztó gazdaságtalan tevé­kenységek felszámolásának lehetőségeiről szólt. Az e téren tapasztalható lassú előrehaladás okai közül két lényeges tényezőt emelt ki: a gazdasági tisztánlátás ese­tenkénti hiányát és a fog­lalkoztatáspolitikai követel­ményrendszer zavarait. Mint mondta: nehezíti a reális megítélést az, hogy a gazda­ságosság kritériumát gyakran alá kell rendelni a külső és belső egyensúlyi követelmé­nyeknek. Tulok András (Veszprém m.), a Pápai Állami Gazda­ság kerületvezetője elmond­ta, hogy Veszprém megye már most is túlterhelt ipari szennyeződéssel, ezért a ve­szélyes ipari hulladékok ár­talmatlanná tételére, vala­mint a veszélytelenek elhe­lyezésére mielőbb megoldást kell találni. Kifejezte egyet­értését azzal, hogy a kör­nyezet- és a természetvéde­lem feladatai külön fejezet­ben kaptak helyet a tör­vényjavaslatban, e kérdése­ket azonban — véleménye szerint — nem tárgyalja je­lentőségüknek megfelelő mélységgel a törvénytervezet. Az előirányzottnál 20 százaié kkal több szón Bánffy György (Budapest) színművész, a József Attila Színház tagja a takarékos­ság követelményére hívta fel a figyelmet. Szemléletes pél­dákkal illusztrált, szenvedé­lyes hangú felszólalásában jónéhány pazarló hétköznapi magatartásra mutatott rá, amelyek együtt, társadalmi szinten már jelentős veszte­ségek forrásai. Tőzsér Gáspár (Nógrád m.), a Nógrádi Szénbányák munkavédelmi főellenőre el­mondta. hogy a jelenlegi tervidőszak ötmillió tonnás termelési tervét már novem­ber 22-én teljesítette a Nóg­rádi Szénbányák Vállalat, s lakossági szénből az elő­irányzottnál 20 százalékkal többet hoztak felszínre a bányászok. Szólt eredmé­nyeikről — a többi között si­került csökkenteni a nehéz fizikai munka arányát— s a műszaki fejlődés lassúságá­ból, az egyre nagyobb lét­számhiányból adódó gond­jaikról. Dr. Sinkovics Mátyás (Bu­dapest). a Fővárosi János Kórház-Rendelőintézet fő­igazgató főorvosa az egész­ségügyi ágazat feladatairól szólva a kiemelt feladatok közé sorolta a szív- és ér­rendszeri betegek eMátását éq rehabilitációját, az onko­lógiai betegellátást és a bal­esetet szenvedett sérültek kezelését, rehabilitációját. Megfontolásra aiánlotta. hogy az egészségügyi ágaza­tot terhelő több olvan költ séget. amelv jelenleg ?z in­gyenes ellátás körébe tarto­zik. kössenek térítéshez. Solymosi József (Tolna m.), a Bonyhádi Pannónia Mező- gazdasági Termelőszövetke­zet elnöke arról szólt, hogy az idén Tolna megyében csökkent az állatállomány, s ennek megfelelően az állati termékek értékesítésében 5— 6 százalékos visszaetés vár­ható. Bár e vidék adottságai jobbak az országosnál, még­is növekedett a oénzügvi gondokkal küszködő mező- gazdasági üzemek száma. Er­re is figyelemmel a képviselő biztatónak mondotta, hogy a VII. ötéves tervtörvénv-ia- vaslat részletesen foglalko­zik az említett kérdésekkel, és felvállalja a megoldást is. Balogh László (Pest m 29. vk. a Pest Megyei Tanács el­nöke a tanácsok gazdálkodá­sáról szólt, azzal összefüg­gésben, hogy január 1-től a helyi tanácsok gazdaságilag önállóvá válnak, ami minő­ségi változást jelent, befo­lyásolja majd egész tevé­kenységüket, kapcsolatukat a lakossággal. Bizonyos, hogy a testületek fokozatosan meg­tanulnak élni az úi jogkörök­kel és felelősséggel. Az ön­álló gazdálkodás jobban ösztönzi maid a demokrati­kus döntéseket, a tanácsok még szorosabb együttműkö­dését a vállalatokkal, a szö­vetkezetekkel, az egész la­kossággal. Ezzel az Országgyűlés téli ülésszakának első munka­napja —. amelyen egymást váltva elnökölt Sarlós Ist­ván. Cservenka Ferencné és Péter János — befejeződött. A képviselők ma folytatiák a népgazdaság VIT. ötéves tervéről szóló törvényjavas­lat megvitatását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom