Szolnok Megyei Néplap, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-20 / 298. szám
1985. DECEMBER 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A megyei tanács Olásán Elfogadták a jövő évi pénzügyi tervet <Folytatás az 1. oldalról.) tervet már most megtárgyalja és jóváhagyja annak kötelező előirányzatait. A megyei tanács a népgazdaság célkitűzéseivel, a társadalompolitikai követelményekkel és a pénzügyi lehetőségekkel összhangban elsőbbséget biztosít a meglevő intézmények működtetésének, a bevételi lehetőségek feltárásának, megfelelő gazdálkodási tartalék képzésének, az ellátás színvonalbeli különbségei megszüntetésének, a felújítások folyamatának és az áthúzódó beruházások befejezésének. Ezeknek az alapelveknek alapján 1666103 millió forint bevétellel és ugyanany- nyi kiadással a testület jóváhagyta a megyei tanács 1986. évi pénzügyi tervét. Ugyanakkor tudomásul vette a helyi tanácsok 1986. évi pénzügyi tervét, amely 3 211 149 millió forint bevétellel és ugyanannyi kiadással számol. A megyei tanács egységes pénzalapjából 1289,2 millió forintot fordítanak működtetési kiadásokra, 357,7 milliót pedig fejlesztésre. Egészségügyi és szociális célokat több mint 531 millió forint szolgál majd. Oktatási és kulturális feladatokra jövőre 345,1 millió áll rendelkezésre — 18 millióval több, mint az idén. A növekedésből egymillió szakmai programok folytatását, tízmillió pedig a kenderesi szakmunkásképző felújításának befejezését szolgálja. Az előirányzat számol egy új gyógypedagógiai tanulócsoporttal. Figyelemre méltó a gyermekvédelemre fordítható kiadások tízszázalékos növekedése. Nagyjavítási, felújítási feladatok valóra váltását 58,2 millió forint segíti. Lehetséges lesz a megyei kórház rekonstrukciójának folytatása, valamint az önálló felújítási alap képzésére nem jogosult megyei intézmények legsürgősebb nagyjavítási feladatainak megoldása. A megyei tanács saját fejlesztési terve tartalmazza a helyi tanácsoknak nyújtható megyei céltámogatás elkülönített fedezetét (284,2 millió forintot), valamint a megyei feladatokra rendelkezésre álló 73,5 millió forintot. A megyei intézményhálózat gép- és műszerállományának korszerűsítésére a pénzeszközök 26 százalékát javasolták. A Munkásőrség Szolnok Városi Parancsnoksága épületének megvásárlásával lehetőség nyílik 60 kollégiumi hely létesítésére. A testület indokoltnak tartotta a Tiszafüred és térsége telefonellátásának korszerűsítéséhez való támogatást. Ami pedig a helyi tanácsok pénzügyi alapjának fel- használását illeti: előzetes elhatározásuk szerint gazdasági és kommunális feladatokra a pénzeszközök, mintegy 10 százalékát fordítják. Köz- világításra, köztisztaságra, temetőkre, parkokra stb. az előző évinél 24 millió forinttal több jut. Belvízkárok elhárítására és rendezési feladatokra több mint 23 millió forintot szánnak. Utak, hidak fenntartására és felújítására 84 millió forintot irányoztak elő. Ez részben fedezetet nyújt a szolnoki Zagyva-híd áthúzódó felújítására. Egészségügyi éc szociális ellátásra a költségvetés egy- harmadát fordítják. Ez az összeg is csak minimális lehetőséget biztosít a kórházak - rendelőintézetek, orvosi rendelők leromlott állagának elavult műszerezettségének, felszerelésének javítására. Az időskorúakról való gondoskodást pluszként két öregek napközi otthona, négy házi szociális gondozói körzet, valamint kétszáznegyven idős ember szociális étkeztetésében való részesítése szolgálja. Közoktatási és közművelődési feladatokra a megye tanácsai az előirányzatoknak közel felét fordítják. A demográfiai hullám hatásaként csökken az óvodai helyek és az általános iskolai tanuló- csoportok száma. Lehetővé válik viszont két újabb szakközépiskolai osztály és száz középiskolai menzahely létesítése. Nagyjavítási és fejlesztési feladatokra megyei szinten 175 millió forint áll rendelkezésre. Az ideinél 18 százalékkal többet, várhatóan 1264 millió forintot költenek jövőre fejlesztésre, beruházásra a helyi tanácsok. Az előirányzat többségét, mintegy 64 százalékát az áthúzódó feladatokra és kötelezettségekre fordítják. Tanácsi forrásokból és magánerőből jövőre várhatóan háromezer lakás épül. Folyamatban van 76 csökkent értékű „C” lakás építése is. Ez főleg a szolnoki vízmű fejlesztéséhez szükséges terület felszabadítását szolgálja. A tanácsok lakásfejlesztésre és lakásgazdálkodásra mintegy 220 millió forintot használnak fel. Ebből az összegből több mint 100 milliót költenek terület-előkészítésre, kb. 800 új állami telek kialakítására, valamint a fiatal házasok és többgyermekes családok lakáshoz juttatására. A tanácsok — megyei támogatásból és saját helyi forrásaikból 130 lakást újítanak fel és negyvenet korszerűsítenek. Kiemelt szerepet szánnak az emeletráépítéseknek és a tetőtér-beépítéseknek. Az egészségügyi és szociális ellátás fejlesztésére 40 milliót használnak fel a helyi tanácsok. Húsz hellyel bővül a törökszentmiklósi szociális otthon és befejeződik a kiszolgáló létesítmények építése. Kunszentmár- tonban átadják a gyógyszer- tárat. A kulturális ágazat beruházási céljaira 198 millió forint áll rendelkezésre. Jövőre megkezdik a tiszafüredi új szakmunkásképző intézet építését. Kisújszálláson pedig két tanteremmel bővítik az ilyen intézményt. Az általános iskolai h4Józat kilenc tanteremmel bővül. Ez sem teszi azonban lehetővé a kettős váltás teljes megszüntetését. Jánoshidán és Tisza- szentimrén új óvoda épül. A vízgazdálkodás fejlesztésére 215 millió forintot terveznek a helyi tanácsok, közlekedési feladatokra pedig 118.2 milliót. Az előterjesztés vitájában felszólaló dr. Ürmössy Ildikó az egészségügyi és szociálpolitikai bizottság, Szekeres László a számvizsgáló bizottság, Fenyvesi József pedig az SZMT tervjavaslattal való egyetértését tolmácsolta. S. B. Szocializmus és áruviszonyok A közgazdasági fogalmak helyes értelmezése Nemrég, társaságban beszélgetve, igen-igen megdöbbentett az egyik jelenlévő ugyancsak makacs véleménye, miszerint: „a szocializmusnak mentesnek kellene lennie az áruviszonyoktól, mert amíg ezek léteznek, nem alakulhat ki igazán tervszerű fejlődés”. Nemcsak a sajátos, kategorikus kijelentés borzolt fel, sokkal inkább az, hogy ismét — és már ki tudja hányadszor — rájöttem: az új összefüggések, illetve a korábbi, többnyire megváltoztathatatlannak hitt nézeteket módosító mai gyakorlat megértése, az okok és a lényeg vitákban történő tisztázása mennyire fontos napjainkban is. A viták vállalásához viszont alapos fel- készültség és elvszerűség szükséges. Ha most csupán a fentebb idézett kijelentésre szorítkozunk, abból is egyértelműen kiviláglik, hogy értékrendünk, közgazdasági giondolkodálsunk zavarait nem kis mértékben az okozza, hogy a szocializmus eddigi történelmi gyakorlata nem felszámolta, hanem ellenkezőleg, kifejlesztette az áruviszonyok különböző formáit. Ugyanis a szocialista gazdaság fejlődésének is vannak távlatokban ható szigorú törvényei, s ha ezeket hibás elméleti előrejelzéseken nyugvó módszerekkel megsértik, előbb-utóbb szükségszerű és elkerülhetetlen azok korrekcióját elvégezni. A hatvanas években kibontakozó, aztán megtorpanó, majd újból nekilendülő reformfolyamatnak is éppen az az alapvető funkciója, hogy kiépítse a szocialista termelési viszonyoknak azt a konkrét rendszerét, amely képes rugalmasan számolni gazdaságunk külső és belső feltételeinek változásaival, és ösztönző hatást gyakorol a termelés egészének fejlődésére. Miért hozom ezeket a ma már a többség által világosan látott és helyesen értelmezett törvényszerűségeket Ha igazán ismerjük a marxizmust, akkor ezek a hasonlóságok nem zavarhatnak meg bennünket. mert Joggal mondhatja bárki: ezek ismert, szinte már az unásig hangoztatott „szentenciák”. Ezzel magam is tisztában vagyok, a fenti eset tanulságai azonban újból arra figyelmeztetnek, hogy nemhogy nem árt, egyenesen elengedhetetlen időről időre átgondolnunk, s mindenekelőtt magunkban tisztáznunk szocialista fejlődésünk jelenlegi szakaszát jellemző fogalmakat és törvényszerűségeket, amelyek első megközelítésre vagy annyira természetesnek tűnnek, hogy átsiklunk fölöttük, vagy oly idegennek érezzük őket, hogy fennakadunk rajtuk. A feltételeket és az okokat vizsgálva azonban .megvilágosodik lényegük, hatásuk és létjogosultságuk gondolkodásunkban, illetve viszonyaink között. szóba? Mert gondolkodásunkban még nemegyszer tetten érhető az a fajta konzervativizmus, hogy egyes gazdasági kategóriákat (mint pl. az áru viszonyok), amelyeket a szocializmust megelőző társadalmi formációk egyik jellemzőjeként ismertünk meg, rendszerünktől idegen jelenségként értelmezünk, anélkül, hogy vizsgálnánk tartalmuk megváltozását. S ebben a felfogásban tovább él a szocializmusról alkotott elmélet és gyakorlat egyik korábbi fő hibája is, az, amikor a szocializmust a kapitalizmus teljes, mindenoldalú tagadásaként értelmezték. így nem tartották a szocializmussal összegyeztethetőnek azokat a gazdasági törvény- szerűségeket és jelenségeket, amelyek a kapitalizmusban is megtalálhatók, de ugyanez fordítva is igaz volt: amit a szocializmus sajátjának véltek, elképzelhetetlennek tartották tőkés viszonyok között. A korszerű, reális és tudományos elemzések azonban igazolták, hogy a mai tőkés és szocialista gazdaságok működésében bizonyos hasonlóságokat figyelhetünk meg, ami önmagában még nem jelent semmiféle konvergenciát. „a szocializmus — Marx szavaival — minden vonatkozásban gazdaságilag, erkölcsileg, szellemileg még magán viseli annak a régi társadalomnak az anyajegyeit, melynek méhéből származik”. Ezt a tényt szem előtt tartva annak megértése sem okozhat gondot, hogy a kapitalizmus és a szocializmus nagyjából hasonló jellegű termelőerői bázisán egyaránt jelen vannak az áru- és pénzviszonyok és a tervszerűség is, természetesen az adott tulajdonformák által meghatározottan. Bizonyos fokig érthető tehát, hogy az áru- és pénzviszonyok aktív szerepének elfogadása napjainkban nem ellentmondásmentes, hiszen a korábbi közgazdasági felfogás hosszú ideig a kapitalizmussal azonosította e gazdasági formákat, míg a terv- szerűséget kizárólagosan a szocialista gazdaság szabályozójának tekintette. Ma azonban már világos, hogy az áru- és pénzviszonyok aktív működése nélkül a szocialista gazdaság sem lehet hatékony, de a tőkés gazdaság sem nélkülözheti a terv- szerűség bizonyos elemeit. Az úí gazdálkodási formák viszont olykor nehezítik annak tudatosítását, hogy a két társadalom elsősorban a tulajdonviszonyokban és nem a gazdasági kapcsolatok csereformáiban különbözik egymástól. Mert a tervszerűség és az áruviszonyok kölcsönhatásban működő formák. Az árutermelés ugyanis az értéktörvény segítségével megteremti az ésszerű vállalati gazdálkodás feltételeit a tervszerűség pedig kiterjeszti. társadalmi szintre emeli a gazdálkodás ésszerűségét. A szocialista gazdaság fejlődése szempontjából az a döntő kérdés, hogy megteremtődjön a tervszerűségi és árukapcsolatok helyes aránya és viszonya. A marxizmus reális értelmezésével tehát világossá válik, hogy az áru- és pénzviszonyok lebecsülése ugyanolyan károkat okozna, mint amilyen veszélyt jelentene a tervezés fontosságának figyelmen kívül hagyása. Tanulni sosem késő Az utóbbi időben megtanultuk, hogy a szocialista gazdálkodás lényegéhez is hozzátartozhat a vállalkozói szellem, a konkurencia, a kockázat, a jövedelmezőség, és az ezek mozgásterét szolA gondolkodás csapdái A marxizmus realizmusa TVM-hétkftznapok Gazdaságos, nagy dobozokba töltik az illatos Tomi mosóport a* üzem automata töltő gépsorán Az idén 1984-hez képest 10 százalékkal növelte termelőiét b Tiszamenti Vegyiművek Tomi mosószergyártó üzeme, a gyár kapacitása megépülése óta 50 százalékkal emelkedett, korszerűsítették a csomagolást és a rakodást. Cj termékkel, a Tomi Gálával bővítették a közkedvelt Tomi családot. A nátrium-tripolifoszfát üzem az ország valamennyi mosószer- gyártó üzemének a jő minőségű alapanyag-szükségletét biztosítja. Fontos feladat most az alapanyag minőségének a javítása, élelmiszeripari minőség előállítása. Ezen dolgoznak a vállalat műszaki szakemberei. T. Z. gáló pénzügyi eszközök: a kétszintű bankrendszer, a kötvények, a kereskedelmi váltó stb. Tény, hogy ezek az eszközök a tőkés viszonyok között bontakoztak ki teljes egészükben, de önmagukban még nem a tőkeviszonyok kifejezői, hanem az áru- és pénzviszonyok aktív működésének szerves részei. Alkalmazásuktól tehát a szocializmus még nem válik kapitalizmussá, mint ahogyan a kapitalizmus sem válik szocializmussá azáltal, hogy a tőkés állam olykor jelentős gazdaságszabályozó szerepet játszik. Ugyanígy a 4—5 százalékos magánszektor sem veszélyezteti a szocialista gazdaság lényegét és működését, mint ahogyan a tőkés gazdaság jellegét sem változtatja meg az olykor 30—40 százalékos arányt is kitevő állami szektor; sőt, a modern anticiklikus tőkés gazdaságpolitika megvalósításának egyik eszközeként funkcionál. Fontos tehát, hogy az új gazdaságpolitikai fogalmakat és összefüggéseket jól értelmezzük., helyesen kezeljük, még ha első hallásra talán „tőkés ízűnek” tűnő kategóriákról van is sző. Mert tanulni és a lényeget megkeresni sosem haszontalan dolog; — úgy is fogalmazhatunk : nélkülözhetetlen. Unió Gyula
