Szolnok Megyei Néplap, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-18 / 296. szám

1985. DECEMBER 18­SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Egy opera, Bizet és Dvorák egy koncert jg^ygg tOlllláCSOláSliail Hz otthon és környéke (2.) Riportsorozatunk előző részében a szakmun­kásképzés történetét vázoltuk, utaltunk arra, hogy milyen szerepük van az intézeti oktató-ne­velő munkán belül a diákotthonoknak, kollégiu­moknak. Számszerűen közöltük, hogy a megyé­ben lévő tíz diákotthonnak, kollégiumnak hánv „lakója” van, s milyen igényeket fogalmaztak meg az oktatási irányító szervek az iskolák és a diákotthonok együttműködéséről. Hiteles és vonzó képet kaptunk Bizet világáról a szegediek új Carmen-pro- dukciójában. A mű ma vi­lágszerte divatba jött az operaszínpadokon, aminek egyik oka, hogy megszűnt az szerzői védettsége, azaz copyrightja. tehát köz­tulajdon. A másik ok: a Carmen: nem csupán egy emberpár története, a konf­liktus nemcsak két ember — egy férfi és egy nő között — hanem két életforma között feszül. Az opera népszerű­ségét azonban nemcsak a mű vad és szenvedélves léeköre magyarázza. Bizet a valóság zeneköltőie — Wagner vég­telen dallamával filozófi- kus eszméivel és a mítoszok komplikálta lielbeiszéidével szemben — a kerekre csi­szolt. latinosán áttetsző for­mákkal hódított és az egy­szerű emberekről énekel. A Carmen egy új stílus elő­képe. A produkcióban Oberfrank Géza zeneigazgató három fel­adatot vállalt: a karmeste­rét. a rendezőét és a fordí­tóét. Ez a tény már önma­gában is figyelemkeltő. A végeredmény pedig egy ízig- vérig zenedrámai előadás, amelyben zene és dráma együtt él, egymás hatását erősítik. Egy operaelőadás stílusát a zene és a történet, más szóval a partitúra és a librettó, illetve ezek olvasa­ta együttesen határozza meg. Aki operát rendez, annak tudni kell partitúrát olvas­ni, a zene jelentését megfej­teni, hiszen nehéz lenne olyan nyelvein rendeznie, melyet nem ismer. Ha az operarendező másodrangú­Arcok és sorsok Fazekas Magdolna bronzdiplomát kapott Nagy érdeklődés kíséri a Hatvani Galériában megnyílt V. Országos Portrébiennálét. Ez szakmai körökben már a tárlat megnyitása előtt meg­nyilvánult. százhuszonegy művész kétszáz pályamunkát küldött be. A közönség elé 140 alkotás került. A tematikus kiállítás alko­tóművészeinek és bemutatott műveinek „skálája” igen széles. Sajátos generációs képet nyújt a különböző dip­lomával jutalmazottak név­sora is. A mai magyar fes­tészet doyenje, Pirk János képei mellett ott láthatja a közönség a tárlat legfiata­labb művésze, Tóth Júlia mun­káit is. Műfajilag is nagyon gazdag a kiállítás, nem is szólva a különböző művé­szi felfogásban született al­kotásokról. A tartalom olda­láról közelítve is cáfolja ez a bemutató azt, hogy á fo­tográfia térhódításával a portréművészet létjogosult­sága megkérdőjelezhető. Kü­lön örvendetes, hogy a mai magyar festészet, szobrászat jelességein kívül a fia­talabb nemzedék — sőt az országosan még ismeret­len ifjú alkotók — milyen nagy számmal vesznek részt a tárlaton. Számunkra, szűkebb ha­zánk keretei között gondol­kodva külön öröm Fazekas Magdolna sikere, a Merengő című 70x50 centiméteres olajképével bronzdiplomát nyert. Jóleső érzéssel láttuk a méreteiben is impozáns ki­állításon Szabó László Ma­gány című remek fehérmár­nak számít a karmesterhez képest, nincs aki a szem és fül impresszióját összehan­golja. S bár elméletileg a karmestert éppúgy érdekel­heti a dráma, mint a dráma- rendezőt a zene. a valóság­ban ez rendszerint nincs ígv. Nem meglepő tehát, ha egy­ségesebb zenedráma jön lét re olyan színházi ember ke­zében. mint Oberfrank Gé­za, aki egyszemélyben kar­mester és rendező. A zenei­leg és színpadi megjelení­tésben egyaránt igényes előadás forró sikert hozott az előadóknak. Emlékezetes alakítást nyújtott a kitűnően éneklő Szenda Éva (Carmen), valamint az egyén ített, ugyanakkor az együttesbe is szervesen illeszkedő figurá­kat életre keltő Iván Ildikó (Micaela). Németh József (Escamilloi) és Réti Csaba (Don Jósé). Dvorák-műsorral mutat­kozott be a közelmúltban 40 éves jubileumát ünneplő Budapesti MÁV Szimfonikus Zenekar, élén Zdenek Bilek európai hírű csehszlovák karmester. A cseh szimfoni­kus zeneirodalom megalapí­tójának pompásan hangsze­relt Karnevál nyitánya a ze­nekar részéről bemelegítő számként hatott; fegyelme­zetten, de minden különö­sebb odaadás szándéka nél­kül játszottak. Az a-moll hegedűverseny alatt kezdett olvadni a jég. Szólista és karmester is a helyzet ma­gaslatán állt, jó kontaktus­ban egymással, és a zenekar sikerrel túltette magát a „jóból is megárthat a sok” pszichés beidegződöttségén. (Az akadémiai és a viga­Szabó Ágnes: Kezdet áSÜl dóbeli koncertjük után ez volt a harmadik Dvorák- estjük). Jindri Pazdera. a 23 éves L. Kogan-tanítvánv, elfogulatlan, magabiztos ki­állással. gazdagon éneklő tó­nussal és virtuózán játszot­ta magánszólamát. Megkapó volt játékának hőfoka vala­mint, hogy hegedűhangjával végig át tudott törni a nagy- zenekari hangzáson. Az est legteljesebb él­ményét végül is a VIII. szim­fónia előadása jelentette. A mű is igen élvezetes, válto­zatos, hangszerelése pedig imponálóan gazdag. Ám itt derült ki, mennyi rejtett tar­talékkal rendelkezik a zene­kar. amelyet a kanmester hozott felszínre, fegyelme­zett összjátékot kérve de egyúttal könnyed légkört teremtve. Inspiráló jelenléte érezhetően felvillanyozta a zenekart. Rendkívül fesze­sen, biztosan tartotta a rit­must és határozott karakter­rel a tempót. Remekül érzé­kelhetőek voltak a csúcs­pontok, a nyugvópontok, a hirtelen hangulatváVtások kontrasztjai, lényegében ma­ga a zenei folyamat. A szim­fónia, melyet végig partitú­ra nélkül vezényelt, érgplmi kitárulkozással szólalt meg, bizonyítván, hogy a fásult­ság elillan onnan, ahol a művészi képzelőerő és aka­rat diadalmaskodni tud. Ve­zénylésének kvalitásai talán azért sem tárultak fel olyan gyorsan, annyira magától ér­tetődően, mert nem keresi a közönség kegyeit, hanem a zenekarral és a művel van elfoglalva. ványát. Szabó Ágnes Kezdet című gondolatgazdag olaj­képét és Meggyes László fi­nom pasztell j ét. A szolnoki művészek rend­szeres és eredményes kiállí­tói a hatvani kiállításoknak: az 1981-ben Barcsay Jenő ál­tal megnyitott Itárlaton Meggyes László nyert bronz- diplomát: az V. Magyar Tá­jak című tematikus tárlaton Fazekas Magdolna alkotását jutalmazták bronzoklevél­lel. A nagyszabású kiállítás január 12-ig tart nyitva, megtekinthető minden nap 10—13. és 14—18 óra között. Téli csupaszságában is szép a kollégium előtti park. Azt hiszem, hogy abban a bizonyos képzeletbeli nagy könyvben ilyennek írták le az iskola, a diákotthon kör­nyezetét. A munkahely is szinte karnyújtásnyira van, mégsem zavaró a közelsége. Kétszázegynéhány tanuló­ja, illetve lakója van a nyá­ron virágokkal övezett épü­letcsoportnak. — Ott hon-e az otthon — kérdeztem a zsibongóban áll­dogáló lányoktól. — Kollégium ez, majd húsz éve — javítanak ki. — Akkor méginkább ott­hon? — Hát­Pusmogás, elhúzódás, rög­tön csengetnek, mondja az egyik lány. De a mellette álló nekibátorodik. — A faluban, ahonnan én jöttén sohasem láttam volna annyi színházat, mozit, mint itt. Nagyon sok okos, érde­kes emberrel találkozhattam a művelődési házban, a könyvtárban, de itt a kollé­giumban is. A tanárok, a ne­velők talán túl szigorúak. Ez zavarni az áhítatot... — De lehet, hogy később megköszönjük nekik — mondja egy másik lány. — Anyánk se vigyázna jobban ránk, mint az itteniek. — sorolja a neveket — de... — De mégis jobb lenne otthon? — Nem, nem hiszem, épp ez az! Én már nem tudnék földes szobában lakni, nem bírnám ki — legalábbis úgy érzem — villany, meleg víz nélkül, nem tudnék a kony­hában a sparhelt sarkáról enni. Vagy itt maradok a gyárban, vagy más városba megyek, bár anyámék csak hiányoznak, mégse akarok a juhszélen élni... Komfort, összkomfort A diákotthonok, kollégiu­mok civilizációs szintje igen jó. A központi fűtés csaknem általános, az étke­zési és higiénés lehetőségek megfelelőek a közlekedés adottságai sem mondhatók rossznak. A kulturális ellá­tottságban már nagyobb a szóródás, meghatározóak a helység lehetőségei, de rádió, A Jászberényi Városi Könyvtár és a Családsegítő Központ együttműködésé­vel december elsejétől meg­kezdte új szolgáltatását a könyvtár. A központ felmé­rése alapján a városban száztíz vak és csökkent lá­tóképességű embert tarta­nak nyilván, akiket a látás hiánya megfosztott az olva­sás örömétől. Rajtuk kíván­nak segíteni a hangoskönyv­tár bevezetésével. Egyelőre 15 „hangosköny­vet” egy hétre kölcsönözhet­nek az arra rászorulók, a kazetták lejátszásához pe­dig szükség esetén (díjtala­nul) hordozható magnetofont is adnak. Mozgássérültekhez szerdánként még a házhoz is szállítják az igényelt ka­zettákat. Jó ütemben halad a bu­davári sikló helyreállítása. A llő esztendeje felava­tott, majd az 1945-ös ost­rom során elpusztult, köz­forgalmú sikló rekonstruk­televízió, — sőt egyes helye­ken képmagnó is — minde­nütt van, a könyvtárak messze az igények fölött áll­nak. A klubszobában csinos lá­nyok támasztják fejüket egymásnak, a fotelok karfá­jára dőlnek, úgy figyelnek. Tizenévesek, de közelebb a húszhoz. Némelyikőjük di­vatbaba is lehetne. A félig nyitott ajtó mögül hallgatózunk, nem akarjuk zavarni az áhítatot... „A szegény csak mérget eszik... Igaz?... Jóllakik a le­vessel. Mire a húsra kerülne a sor, már neki vége... Azt más falja fel. — Egyél, csak egyél — mondta a csendőr, és erősen nézte Kis Jánost. De Kis János nem nézett rá, másfele nézett. A cigány felé nézett. — Nincsen az embernek két gyomra, hogy mindent bevegyen... A szegény em­bernek még hasa sincs. Ebben a pillanatban a gróf megcsókolta az asszonyt. Kis János mosolygott Elfe- héredett, de mosolygott. A keze rámerevedett a késre, és markolatig döfte a tőrt a csendőrbe”, — olvassa a ta­nárnő Móricz elbeszélését. — A legnagyobb gondom, bajom velük, hogy nem ol­vasnak. S most látta, hogy figyelnek, mennyire leköti őket az írói szép szó. Saj­nos, maguktól nemigen vesz­nek könyvet a kezükbe. — Mi lehet ennek az oka, — a sok közül... — Nagyon gyenge az ol­vasáskészségük. Nem tanul­tak meg rendesen olvasni, fárasztja őket az olvasás — állapította meg Pécskői Mik- lósné kollégiumvezető. — De hiszen mindnyájan elvégezték az általános isko­la nyolc osztályát! — Sajnos, mégis ilyen problémáik vannak. Nem mondom persze, hogy mind­nyájuknak. de a nagy átlag­nak. Többnyire kis falvakból jöttek, szinte mindegyikük­nek volt képesítés nélküli nevelője, sőt olyan diákunk is van, akit hat képesítés nélküli nevelő tanított. Saj­nos alig van közöttük olyan, A magyar és világiroda­lom klasszikusainak művei jeles előadóművészek hang­ján elevenednek meg. A mű ismertetése előtt a hallgató képet kap a szerzőről és a mű keletkezéseinek a körül­ményeiről is. A rövidebb könyvek 3—5 kazettáról szól­nak, de van 27—30 kazettát felölelő mű is. A 10 ezer fo­rintos gyűjteményt a könyv­tár a Családsegítő Központ segítségével hamarosan meg­duplázza. A szolgáltatások további bővítését is tervezik. Kap­csolatba lépnek a szociális otthon lakóival, valamint egy klub megszervezésén fá­radoznak, ahol a közösen hallgatott irodalmi műveket meg is beszélhetik a tagok.-lp­cióját ez év márciusában kezdték meg és a következő esztendő első felében már várhatóan utasokat szállít­hatnak majd a kocsik. akinek az általános iskolai tanulmányi eredménye elér­te volna a közepes átlagot. — A szülők iskolai vég­zettsége is elég alacsony, száz diákunk közül 21-nek az anyja, apja nem végezte el az általános iskola nyolc osztályát, mindössze öt szü­lőnek van érettségije. Volt már bizony olyan tanévünk is, hogy 20 százalékos volt a lemorzsolódás aránya. Ez az utóbbi időben igen sokat ja­vult — tájékoztat Fehérvá­ri Györgyné, a martfűi in­tézet igazgatója. Ingerzuhataf Ébresztő reggel 5 vagy 6 órakor, attól függően, hogy iskolába, tanműhelybe, „munkába” megy-e a tanu­ló. Reggeli, majd ki-ki megy a dolga után. Ebéd után ki­menő — másfél, két óra — majd 4 órától fél 7-ig szi- lencium, vagyis tanulás. Va­csora után különböző közös programok... Dobos István karcagi ne­velési igazgatóhelyettes, kol­légiumvezető látja csodálko­zásomat, de talán volt is va­lami megjegyzésem: ez a sokféle, fajta program — szakkörök, művészeti csopor­tok, előadások, ilyen és olyan közös megjelenések. mozi, színház, sport, stb., — már szinte a bőség zavarát sej­teti... — A „túlkínálat” tudatos, hiszen az igényfelkeltés az egyik legfontosabb felada­tunk. Nem akarom részle­tezni, hogy tanulóink több­sége milyen ingerszegény környezetből érkezett hoz­zánk. Minél hátrányosabbak a gyerek körülményei, an­nál kevésbé viseli — visel­né! — el a megkülönbözte­tést. Ezért maradjunk az „ingerszegény közeg”-nél. egy-egy esetben még azt se tudja neveltünk, hogy mit szeretne látni, hallani, csi­nálni. — ezért kell a vá­lasztéknak ilyen szélesnek lennie. Persze később sem „adhatjuk” alább mert az a célunk, hogy kulturált élet­formához szokjon a nevel­tünk, s ha majd visszamegy a falujába, önálló életet kezd itt vagy ott, meglegyen az igényszintje amelynek alap­ján művelt szakmunkássá válhat. S ebben már igen szépek az eredményeink, hajdani neveltjeink bizonyít­ják — megjelenésükkel, mo­dorukkal. életvitelükkel, hoev küszködésünk nem hi­ábavaló. „Női sorsok” Franca Rima és Oario Fo darabia Szolnokon A Dunaújvárosi Bemuta­tószínpad és a Tatabányai Orfeusz Színház Franca Ra­ma és Dario Fo Női sorsok (erogén zónák) című játé­kával vendégszerepei decem­ber 20-án Szolnokon. A Me­gyei Művelődési és Ifjúsági Központban délután .5 és es­te 8 órától láthatják a da­rabot a nézők. A főbb sze­repekben Fehér Anna, Mar- gitai Ági érdemes művész és Pécsi Ildikó érdemes mű­vész lép színpadra. A dara­bot Beke Sándor rendezte, a játéktér ugyancsak az ő munkája, ,a jelmezeket Sza­kács Györgyi tervezte. A 18 éven felülieknek ajánlott játék a mai olasz nő, vagy általánosabban a mai nő helyzetéről, problé­máiról, kiszolgáltatottságá­ról és kihasználtságáról szól. A jelenetek látszólag teljesen összefüggéseiének, ám mégis összefüggnek: egységbe foglalja őket a kor, amelyben élünk, és az azo­nos gond, amely nemcsak a nők, hanem a férfiak szá­mára sem lehet közömbös. Labáth Valéria V. Országos Portrébiennálé Hatvanban Fazekas Magdolna: Merengő Tiszai Lajos (folytatjuk) Hangoskönyvek Jászberényben Irodalmi élmény kazettákról Épül a budavári sikló

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom