Szolnok Megyei Néplap, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-17 / 295. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. DECEMBER 17Ha mindegyik külön fújja a magáét A vállalati művelődési bizottságok tíz éve Az Országos A hót filmjeiből Közművelődési Tanács Elnöksége és a Szakszervezetek Országos Tanácsa Elnöksége 1976 nyarán adta ki közös határozatát a vállalati művelődési bizottságok létesítéséről. Mindezt a művelődés fejlesztése, a munkahelyi művelődés hatékonyabbá tétele, és a vállalati gazdasági és szakszervezeti vezetés művelődési tevékenységének segítése érdekében rendelte el. A határozat megszületése óta tíz esztendő telt el, s ennyi idő már alkalmas egy rövid mérlegkészítésre. A határozatot követő irányelvek ugyan pontosan körvonalazták a művelődési bizottság feladatait, működését, mégsem fogadták a vállalatoknál kitörő örömmel. Többen attól tartottak, hogy csak a bizottságok száma szaporodik, s ezzel együtt az értekezletesdi is, mások pedig korábbi feladatkörük megcsonkítását látták benne. A művelődési bizottság feladatává tették ugyanis a különböző oktatási, képzési, közművelődési tervek egységes művelődési programmá szervezését. Működését tekintve pedig közvetlenül a vállalati szakszervezeti bizottság és a gazdasági vezetés alá rendelt koordinatív feladatokat ellátó testűiéinek szánták. Ahol a vállalat vezetése fantáziát látott a művelődési bizottságban, ott a szakszervezet tisztség- viselője mellé magas vezető beosztású tagot delegált társelnöknek a — többnyire oktatással, közművelődéssel foglalkozó — titkár mellé, ahol pedig csak kipipálni igyekeztek az újabb feladatot, ott egy középvezetőt bíztak meg, aki — mint a gyakorlat később bebizonyította — az egész vállalatot érintő kérdésekben nem volt eléggé tájékozott, tehát feladatát nem tudta ellátni. E bizottságok többsége szinte a kezdetek óta formálisan működik. Inkább rendezvényeket, akciókat szerveznek, mintsem koordinálják a vállalaton belüli művelődési tevékenységeket. Az éves és középtávú terveket külön elkészíti a szak- szervezet — a maga feladatát tartva szem előtt —, a KISZ, a függetlenített köz- művelődési felelős, és az oktatási osztály vagy csoport vezetője. Ezeket a terveket aztán szépen egy borító alá kötik, s minden megy a régi kerékvágásban. Ha a vállalatnak van saját művelődési otthona, az ott dolgozó köz- művelődési szakember is végzi külön a munkáját. S ez akkor is így van, ha általában negyedévenként ösz- szeül a művelődési bizottság. Mindenki elmondja, mit hogyan teljesített, hányán jelentek meg a nyugdíjasok napján, a nőnapon, vagy éppen május elsején... A vállalatoknál kétségkívül — különösen az utóbbi években — a szakmai képzés kapja a legnagyobb támogatást. Ezen belül is az úgynevezett gyorstalpaló szakmai tanfolyamokat pártolják, amelyek a napi technológia elsajátítását szolgálják, nem pedig a jövőre készítenek fel. Az iskolarendszerű oktatásban való részvételt már kevésbé szorgalmazzák, s ez a tervekben is észrevehető. Az egyik nagy- vállalat művelődési bizottságának lelkes tagja úgy fogalmazott: becsülettel megtervezi minden szerv a magáét, csak valahogy papírízű az egész. A művelődési bizottságok irányításában, munkájának segítésében és értékelésében ott van a legtöbb hiányosság, ahol az anyavállalat vagy a központ más városban, többnyire Budapesten van, a gyáregység vagy leány- vállalat pedig valahol ;az ország peremén. A szakszervezettek megyei tanácsai ugyan igyekeznek segítséget nyújtani számukra, de sok ágazati szakszervezetnek nincs megyei bizottsága, s így erre a mentőkötélre sem számíthatnak sokhelyütt. A vállalatok központjai pedig — néhány ritka kivételtől eltekintve — a művelődési bizottságok munkájával, terveivel nemigen foglalkoznak. Holott amivel ezek a bizottságok gazdálkodnának, az érdekeltségi — vagy régebbi nevén szociális, jóléti, kulturális — alapot onnan kapják. Mégpedig úgy, hogy a vállalat központja nem is ismeri sem az éves, sem pedig a középtávú szociális tervet. Ez a gyakorlat kissé le is lohasztja a művelődési bizottságokban tevékenykedők kedvét. Az Alföld egyik nagyüzeme nemrég önálló vállalat lett. A művelődési bizottság tagjait mintha kicserélték volna. Kérdőívet állítottak össze, s eljuttatták minden dolgozóhoz. Ezeken a kérdőíveken kíváncsiak voltak arra, hogy a dolgozó lakóhelyén milyen művelődési intézmények vannak, használja-e őket, mi iránt érdeklődik, elégedett-e a lakóhelyi és munkahelyi művelődési programokkal. S olyan — áttételesen jól értékesíthető — kérdésekre is választ vártak, amelyek a megkérdezett életcélja, a műveltség fogalma, szabadidős tevékenysége, időbeosztása felől faggatózott. A beérkezett válaszok lényegesen módosították a vállalat korábbi közművelődési tervét. S valahogy így kellene csinálni: a kollektíva igényére támaszkodva segíteni a szocialista brigádmozgalmat, értelmes, mozgósító erejű feladatokat megfogalmazni, s csak annyit követelni, amennyinek a teljesítése erőfeszítéssel ugyan, de lehetséges. A művelődési bizottságok okkal-joggal fogják vissza közművelődési terveiket. Az emberek ma már csak a munka után közvetlenül megtartott programokon hajlandók részt venni, hiszen virágzik a második gazdaság, a férfiak többsége pedig az oktatásba se kapcsolható be, nemhogy egy-egy ismeretterjesztő elődásba, vagy uram bocsá, egy kiállítás megtekintésébe. Az amatőr művészeti csoportok száma is alaposan megcsappant, hasonlóképpen a szakkörök száma is. Üj utakat kell keresnie a művelődési bizottságoknak, s ezt majd mindenütt jól érzékelik. A művelődési bizottságok munkáját, feladatát meghatározó irányelvek ma már szinte telje- síthetetlennek tűnnek. Talán ez kellene, hogy ösztönözze a bizottságok tagjait arra, hogy végre ne külön hullámsávon szóljanak a dolgozókhoz, hanem együttes, összehangolt, valóban jól koordinált programot ajánljanak. Amely találkozik a dolgozók egyéni törekvéseivel, érdeklődésével és gondjaival csakúgy, mint a vállalat gazdasági feladataival. S azt is tudomásul kell venni, hogy az érdekeltségi alapokból a kultúrára, művelődésre egyre kevesebb jut. S annak a kevésnek a leghatásosabb felhasználásáról dönteni egy jól működő művelődési bizottság a legalkalmasabb. Hiszen egyszerre lát a gazdasági vezető, a szakszervezet, a művelődési szakemberek, az oktatási felelős, az ifjúsági szervezet és a szocialista brigádvezetőkön keresztül a dolgozó szemével. De amíg mindegyik külön fújja a magáét, a legszebb terv sem több, mint holt betű. Országos tanácskozás a művelődési otthonokról Népművelők. könyvtárosok, tanácsi dolgozók, szakszervezeti aktivisták és tömegszervezeti képviselők részvételével országos tanácskozás kezdődött tegnap Budapesten a Magyar Néphadsereg Művelődési Házában a művelődési otthonok helyzetéről, szerepéről és fejlesztésük távlati céljairól. A konferencián részt vett Rátkai Ferenc művelődési miniszterhelyettes. A konferencia összegzi a művelődési otthonok működésének tapasztalatait, s várhatóan ajánlásokat dolgoz ki e fontos közművelődési intézmények további fejlődésének elősegítésére. A tanácskozást széles szakmai vita előzte meg, amelyben a népművelők mellett újságírók, tömegszervezetek aktivistái és a kultúra más területein tevékenykedő szakemberek fejtették ki véleményüket. A vitában elhangzott 154 hozzászólást a Népművelési Intézet írásos anyagban foglalta össze, s a tanácskozás résztvevőinek rendelkezésére, bocsátotta. lános vitéz az MMIK-ban Az Állami Bábszínház vendégszerepei a megye- székhelyen december 18-án, szerdán. Három előadáson, 10, 14 és 15.30 órakor mutatják be az új bábokkal nemrég felújított János vitéz című játékot az ifjú közönségnek. Ez a vendégjáték egyfajta folytatását jelenti annak a hagyományteremtő kezdeményezésnek, hogy szűkebb pátriánk bábművészetet kedvelő közönsége és a gyerekek időről időre megismerkedhessenek a legjobb együttesekkel és előadásokkal. Az Országos Filharmónia második felnőtt bérleti hangversenyét a Jászberényi Palotásy János Zeneiskola nagytermében debreceni művészek közreműködésével Beethoven és Brahms műveiből állították össze. Elsőként hangzott el Beethoven F-dúr (tavaszi) szonátája a hegedűirodalom egyik igen népszerű darabja. A beethoveni derűt sugárzó szonátát Kiss Vilmos Péter (hegedű) és Irmai Kálmán (zongora) szép előadásában élvezhette a közönség. Másodikként Marsay Magda énekművész Beethoven-dalo- kat énekelt Irmai Kálmán alkalmazkodó kíséretével. A bemutatott három dal (Szeretlek, Májusi dal, A mor- motás fiú dala) német nép- dalszerűen komponált, egyszerű. strófikus szerkezetű. Ebben rejlik klasszikus szépségük, mely a művésznő kissé fátyolos hangú, visszafogott előadásában nem érvényesülhetett maradéktalanul Ezt követően Brahms: F-dúr gordonka-zongora szonátáját játszotta Kedves Tamás gordonkaművész és irmai Kálmán zongoraművész. A még klasszikusok közé sorolható Brahms a stíluskereteit szétfeszítő, gazdag in- venciójú romantikus alkotó volt. Két. szonátája — az F-dúr és e-moll — a csellisták kedvelt darabja. Az előadott F-dúr szonáta klasz- szikus formában íródott, mint Beethoven tavaszi — szonátája, de a szerző mondanivalója merészebb ritmusú, nagyobb lélegzetű: nagyszabású dallamvilága, hangszerkezelése, a mű harHitchcockot lehet gyűlölni, művészetét zseniális szélhámosságnak tartani. — de filmjeit nem megnézni egyenlő az öncsonkítással! A megállapítás egy neves Hitchcock-szakértő tői származik, nagyon pontosan kifejezi az „elborzasztás” nagymesterének helyét a filmművészetben. A magyar mozi- és tévénézők leginkább talán a Madarak című Hitchcock- film ismeretében tanúsíthatják, hogy mennyire igaz ez az ellentmondásokkal terhes értékelés. A mozinézők a közeli hetekben. hónapokban úgy állnak majd sorba a filmszínházak jegypénztárai előtt, hogy borzadva gondolnak vissza az Alfred Hitchcock teremtette gyilkos, ronda madarakra, amelyek a természet rendijének.' valamilyen .felborulása” következtében pusztulásra ítélték a Madarak kisvárosát. Visszagondol a néző a tv-ben látott riasztó képekre, — s dühöng ha nem kan — netán — jegyet az újabb hitchcocki borzalomra. Mi a lélektani alapja vajon a Hitchcock-filmek sikerének? Esetleg az — pontosabban: az is — hogy a néző szeret félni. Hogy örülünk. amikor rossz álmunkból felébredünk, meggyőződünk arról hogv amíg aludtunk nem ..köszöntött” be a jégkorszak, nem gyilkolták le a családunkat, nem vágták le kezünket, lábunkat. Hasonló érzéseink vannak a Hitchcock-filmek borzalmai után is, s már nem gondolunk haraggal arra a rendezőre. aki mérnöki pontossággal kiszámította: hogyan és mennyire lehet bennünket megijeszteni, szorongásban tartani. A dolog érdekessége — a mérnöki pontosság igaz! — hogy Hitchcock egyáltalán móniai váza merész romantikus vonásokat tükröz. Kedves Tamás gordonkája szép, érces, férfias csengésű. Kár, hogy a nagyivű dallamok legatóját időnként — alapvetően hangképzési okok miatt — széttördelte. A szünet után Marsay Magda három Brahms-dalt énekelt. Ügy tűnik, ezekre a művekre tartogatta hangját a művésznő, mert a nehéz és szép dalokat — néhány apró intonációs hiba ellenére is — élményt adóan, szép artikulációval, átszellemülten mutatta be. A koncert befejezéseként Kiss Vilmos Péter, Kedves Tamás és Irmai Kálmán előadásában Brahms: c-moll trióját hallhattuk. A mű a klasszikus, négytételes formában íródott, de vérbeli romantikus alkotás. A szerző felcserélte a szokásos két középső tételt, s csodálatosan expresszív, kitűnően hangszerelt, változatos művet alkotott. A három művész nagy átéléssel, odaadással, muzikálisan tolmácsolta a triót, noha a fáradtság jelei is érezhetőek voltak játékukban. összegezve elmondhatjuk, hogy nagyon szép kamaraestet hallgathatott Jászberény közönsége. A közreműködők felkészültségük, tudásuk legjavát igyekeztek adni, különösen kiemelkedett az egész estét végigzongorázó Irmai Kálmán koncentrált játéka A Szolnoki Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola másodszor rendezte meg a nagy zeneköltő, Kodály születésének évfordulóján a nem rafinált, pofonegyszerű módon hat ránk. már-már primitív fogásokkal. A Szédülést Hitchcock életművének elemzői a rendező legnagyobb, legsikerültebb filmjének tartják. S netán ezzel a filmjével néz bennünket leginkább baleknek? Csak, csak, hiszen mintha azt akarná velünk elhitetni, hogy a Szédülés szépséges főhőse valóban modellje volt a több száz évvel ezelőtt élt festőnek. Szóval a lélekvándorlás lehetőségét, tényét akarja nekünk bema- gvarázni Hitchcock. — legyintünk bosszúsan — micsoda marhaság, mondjuk! — s feszülten figyelünk. Talán. fel sem tudnánk állni a moziszékből, hogy ott hagyjuk — nem éppen hízelgő jelzők kíséretében — a filmet: a rendező a székhez szögezett bennünket. Csupán arra vagyunk kíváncsiak, csak az okozza vajon a dermedtségünket. hogy kíváncsiak vagyunk: miképpen ..mászik ki” a saját maga ásta veremből a rendező? Nagyon elegánsan, de úgy ám. hogy még csavar egyet a történeten, ha úgy tetszik a hitetlenkedő nézők fantáziáján. A szépasszony meghal. de a vasidegzetű detektív — James Stewart markáns alakítása — többször látja azt, akiről tudja, hogy öngyilkos lett. akit halottként látott. Hitchcock nem magyarázkodik. de mindent természetessé tesz. Hihetetlen emberismerettel hiteti el velünk a film végére, hogy minden csak úgy történhetett, ahogy ő elmesélte. örvendetes, hogy a magyar nézők is meggyőződhetnek arról, méltán világsiker a legjobbnak vélt Hitchcock- film. népdaléneklési versenyt a hét végén. Az általános iskolákból 12 éneklő csoport és 15 szólista, a középiskolákból 3 csoport és 2 szólista nevezett. Az iskola azzal a céllal indította útjára ezt a versenyt, hogy ápolja — névadójához méltóan — a népzenei hagyományokat, lehetőséget teremtsen a közös éneklésre. A másik cél az volt — és ezért is tágult városivá a kezdetben iskolai keretekben meghirdetett verseny — hogy fórumot biztosítson arra, hogy az általános és a középiskolák megismerjék egymás tevékenységét, minél több gyereknek adassék meg a közös éneklés öröme. A verseny legjobbjai- az általános iskolások vetélkedésében első lett a Gyulai Gaál Miklós Általános Iskola Abony, az egyéni versenyben pedig Lévő Orsolya, a Kodály Zoltán Általános Iskola tanulója. A középiskolások versenyében a tisza- parti gimnázium vitte el a pálmát, egvéniben tanulója Tokaji Pálma lett az első. A szolnoki városi tanács művelődési osztályának kü- löndíját kapta a tiszaparti gimnázium és a Csanádi körúti iskola csoportja, valamint Menkó Zsuzsa, a szandaszölösi általános iskola tanulója. Az Országos Ottörőelnökség különdíját — a 10 napos zánkai táborozást — a Kodály iskola tanulói nyerték el. A KOTA megyei szervezetének különdíját a Ságvári körúti iskola tanulói kapták. B. S. E. Gyorsan megbarátkoztak új óvodájukkal a kőtelki gyerekek. Négy csoportban ösz- szesen százhárom gyermek tölti napjait az intézményben TKL — ti — Zene, zene, zene Kamaraest Jászberényben Népdaléneklési verseny Szolnokon Szédülés
