Szolnok Megyei Néplap, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-16 / 294. szám

1985. DECEMBER 16­SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Befejeződött a Hazafias Népfront I kongresszusa (Folytatás a 2. oldalról.) zettségét. Az emberek szí­vesen. vesznek részt olyan munkaakciókban, amelyek értelmét világosan látják, s amelyek haszna mindennapi életük jobbítását szolgálja. DB. LÁSZLÓ ALFRÉD, a Veszprémi Vegyipari Egye­tem rektorhelyettese részle­tesen foglalkozott a műsza­ki pályán dolgozók társadal­mi megbecsülésének, az ér­telmiség meghatározó szere­pének kérdéskörével. Vázol­ta a műszaki szakemberkép­zés helyzetét, amelyben mennyiségi és minőségi problémák egyaránt mutat­koznak. Kifejtette, hogy ma már valamennyi műszaki felsőoktatási intézményben beiskolázási nehézségek vannak. A kialakult helyze­ten szükséges változtatni, hiszen jövedelemtermelő ké­pességünk növelése nagy­mértékben függ a műszaki szakemberektől. JAKAB SÁNDOR, .a Ma­gyar Szolidaritási Bizottság elnöke rámutatott, hogy a Magyar Szolidaritási Bizott­ság munkája szorosan kötő­dik a Magyar Népköztársa­ság külpolitikájához. Kö­zösséget vállalunk azokkal a politikai mozgalmakkal es szervezetekkel, amelyek szervezik és vezetik népük harcát a nemzeti független­ség kivívásáért, illetve meg­védéséért, harcolnak a tár­sadalom demokratikus, hala­dó átalakításáért, a társa­dalmi igazságosságért. A szolidaritási munka része a neokolonializmus és a faji megkülönböztetés elleni küz­delem is. RATKÓ JÓZSEF költő, drámaíró. Szabolcs-Szatmár megyei könyvtáros szűkebb pátriája kulturális felemel­kedéséről szólva egy megyei irodalmi, művészeti folyó­irat létrehozását szorgalmaz­ta. A továbbiakban az álla­mi gondozás, a nevelőottho­nok helyzetéről szólt. Hang­Kurucz Jánosnó: súlyozta: az állami gondo- zottság olyan lélektani, peda­gógiai kór, amely — ha nem sikerül gyógyítani — egész életen át nyomorítja áldoza­tát. Mivel az állami gondo­zás mai intézményrendszere, anyagi, személyi feltételei nem alkalmasak e súlyos gond megnyugtató orvoslá­sára, új módszerek keresé­sére van szükség. A felszólaló javasolta: a nevelő intézetekben hozza­nak létre olyan szakmai cso­portokat, amelyek személy­re szólóan felderítik a gyer­mekeket ért ártalmakat, s kidolgozzák az ezek meg­szüntetésére szolgáló egyéni terápiát. WILK LÁSZLÓ, a Mecse­ki Szénbányák vájára a vá­roskörzeti népfront bizottsá­gok megélénkült munkájá­ról szólt, hangsúlyozva, hogy tevékenységük része a szocialista demokrácia ki­bontakoztatásának, Kitért arra is, hogy az utóbbi idő­ben sok falu és Város lakos­ságát foglalkoztatta a tele­pülésfejlesztési hozzájárulás bevezetése. Mint mondottá, ott ahol a tanácsok egyolda­lúan kezdeményeztek, és nem vették figyelembe a valóságos lakossági igénye­ket, ott nem találkozott egyetértéssel a javaslat. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az emberek ma is haj­landók értelmes áldozatvál­lalásra, ha látják, hogy éle­tük jobbítását szolgálják a kitűzött célok. MARKUS JÓZSEF Zala megyei termelőszövetkezeti dolgozó veszélyesnek ítélte, hogy az aprófalvak elnépte­lenedésének folyamata még mindig nem állt meg. Bár a helyi népfrontbizottságok szervezésében a lakosság ön­zetlen, öntevékeny munká­jával helyzetükön már so­kat sikerült javítani. Még mindig gondot okoznak azonban a helyi ellátás, a szolgáltatások hiányosságai. Eljutni békerendezvényeinkkel a legszélesebb rétegekhez KURUCZ JÄNOSNE, a HNF Karcag Városi Bizott­ságának titkára hozzászólá­sában Szolnok megye és vá­rosa népfrontmozgalmának a békéért, a népek közös barátságának ápolásáért, és a szolidaritás erősítéséért kifejtett munkájáról szólt. Elmondta, nekünk, akik az Alföld termékeny rónaságán élünk, van mit félteni, óv­ni, megőrizni. E tájon épp­úgy mindennapos a béke óhaja, mint az ország más részében, Zalában, a Nyír­ségben, Győr-Sopronban, vagy a Viharsarokban. Szocialista építőmunkánk megannyi ipart, üzemet, gyárat, egészségügyi intéz­ményt, iskolát, társadalmi munka révén szép, gondo­zott településeket, városokat, falvakat, nagyközségeket te­remtett e térségben. Megőr­zésükhöz, eredményeink gya­rapításához béke Kell. Töb­bet, eredményesebben akkor cselekedhetünk, ha megért­jük és megértetjük mit je­lent nekünk a béke, és mit kell tennünk közös akarat­tal a békéért. Ezért igyeke­zünk békerendezvénveinkkel eljutni a legszélesebb ré­tegekhez, az ifjaktól az idő­sekig. a dolgozó és gyesen lévő édesanyáktól a tsz-ek- ben, üzemekben, gyárakban, kisiparban dolgozó férfiakig, az egyházi személvektől a sorkatonáig. Eliutni minden hazáját szerető, gyermekei és unokái iövőiét szívén vi­selő honfitársunkhoz — mon­dotta Kurucz Jánosné. Hangsúlyozta: a népfront- mozgalomban kiemelt gon­dot fordítanak a fiatalok bé­keérzésének elmélyítésére, hogy az úgynevezett béke- generáció átvegve a harcot, annak tapasztalatait, megis­merje a nemzet múltiát. Tudja, hogy a békéért vég­zett munka csökkenti a há­ború veszélyét. Karcagon a párt irányításával és a KISZ-bizottsággal közösen tervezik és szervezik meg a népfront aktivistái a tavaszi béke és barátsági hónapot, amely a városi rendezvénye­ken túl kiterjed a munkahe­lyek tömegszervezetek, bé­ke-barátsági akcióira, bé­kegyűléseire, fórumaira. Egy- egy akció során — a tár­sadalmi és tömegszerveze­tekkel együtt — a város lakóinak százait mozgatták meg, és fokozták a politikai felvilágosító munkát, a béke­barátsági és szolidaritási te­vékenységben, mindezzel erősítve a szocialista haza szeretetét és az internacio­nalista érzést. Ezután a békemunka új kezdeményezéséről szólt, ar­ról, hogy a tanulj és dolgo­zó KISZ-fiataloknak, az út­törőknek béke menetdal­versenyt hirdettek a város felszabadulásának 40. évfor­dulója alkalmából, melyet hagyománnyá akarnak fej­leszteni. Említette továbbá Marx Károly születésének 165. és halálának 100. év­fordulója tiszteletére szer­vezett vetélkedőt és emlék­kiállítást. amelyet a DATE karcagi Kutató Intézet „Marx Károly” Szocialista Brigádja kezdeményezett. Szép színfoltja volt a béke és barátsági hónapnak a nemzetközi gyermeknapon rendezett városi úttörő ava­tó ünnepség, s nagy gyűjtő­munkát igényelt, az isme­reteket elmélyítette, az em­lékeket felelevenítette, az a kiállítás is, amelyet a nőbí- zottság rendezett. A kiállí­tás célja volt a Szovjetunió bemutatása a két nén közöt­ti barátság elmélyítése. Szólt arról, hogv megyénk béke- és barátsári munkáját. a békeasitáció tartalmát a testvér területekkel, városok­kal való kapcsolatok is gaz­dagítják. Kurucz Jánosné beszélt arról is, hogy a szabadsá­gukért, függetlenségükért, a békés építőmunka feltételei­ért küzdő népek iránti szoli- dáritási akciók is bővelked­nek népes megmozdulásokban megyénkben. Említette: 1986 nemzetközi békeév. Ez alka­lomból is folytatni kell a megkezdett utat. még többet szólni és még többet cse­lekedni az egyetemes béke jegyében KÁRPÁTI RUDOLF ezre­des, a Magyar Néphadsereg Művelődési Házának igazga­tója az ifjúság testnevelésé­vel, -szabadidősportjával fog­lalkozó felszólalásában riasz­tó adatokat sorolva — mi­szerint az egymillió-három­százezer általános- illetve középiskolás diákból csupán 64—65 ezerrel foglalkoznak szervezetten — hangsúlyozta: vissza kell állítani a testne­velési óra tekintélyét. Ehhez azonban kevés az intézmé­nyes elhatározás, a szemlé­letváltozás érdekében jó példára, követendő gyakor­latra van szükség. HANTOS JANOS, a Ma­gyar Vöröskereszt főtitkára a társadalom erkölcsi érté­keit gazdagító önzetlen, ön­kéntes, másokért végzett munka fontosságáról beszélt. Hazánkban több mint 600 ezer az önkéntes véradók száma, akik minden ellen­szolgáltatás nélkül gondos­kodnak arról, hogy a gyógyí­tás számára elegendő vérké­szítmény legyen — mondot­ta. A Vöröskeresztben dolgo­zók azt is érzékelik, hogy nagyon sokan készek csele­kedni a társadalom felemel­kedéséért, s ez a tenniaka- rás politikai célok megvaló­sításának emberi fedezetét is jelenti. Kállai Gyula és Pozsgay Imre a kongresszus szüneté­ben találkozott és baráti, kö­tetlen megbeszélést folyta­tott a tanácskozáson részt vevők egy csoportjával, a mozgalom kezdeményezőivei, a Márciusi Front résztvevői­vel, a felszabadulás utáni kibontakozás kiválóságai­val, azokkal a művészekkel, tudósokkal, akik társadalmi céljaink megvalósításáért az első vonalban küzdöttek. Pozsgay Imre vitazárója A közmegegyezés tükröződött az eszmecserében Ezt követően a kongresz- szusi vita lezárult, s ismét Pozsgay Imre emelkedett szólásra, hogy összefoglalja az elhangzottakat. — Kiterjedt és nagy ér­deklődés mellett lezajlott vi­ta volt ez, amelynek során 54-en szóltak hozzá és raj­tuk kívül még 62-en kértek szót — mondotta elöljáró­ban. — Azoknak a vélemé­nye, akik e >három nap so­, rán nem jutottak szóhoz, ugyanúgy bekerül a kong­resszus dokumentumaiba, s a kongresszus útmutatásai, állásfoglalásai között e hoz­zászólásokat is figyelembe vesszük majd. — Ügy hiszem, a kong­resszus elérte célját, s még- inkább eléri azt, ha megerő­síti az állásfoglalást, amely a jövő feladatainak megol­dását szolgálja, s megerősí­ti azt a testületet, amely ké­pes lesz e feladatokat az ország színe előtt képvisel­ni. A tanácskozás kiegyen-- súlyozott, jó légkörű mun­kaértekezlet volt — állapítot­ta meg. — Mértéktartóan, aránytévesztés nélkül, egy nagy nemzeti összefogás je­gyében erősítette a szocializ­mus pozícióit országunk­ban. A vita tehát nem torzí­totta el a nép hangját, s nem tartalmazott egyetlen, olyan elemet sem, amelyik ne e szintérre való lett vol­na. — Ez nem jelenti azt, hogy minden hozzászólással egyet­értenék — folytatta a főtit­kár —, hiszen homlokegye­nest ellentétes álláspontok is elhangzottak. De volt né­hány alapkérdés, amelyet se a kongresszus, se „környeze­te” nem vitatott. Ezek pedig éppen a szocialista nemzeti egység alapelvei. Az a gon­dolat hatotta át a tanácsko­zás munkáját, hogy ebben az országban szocializmus van, amely nem megtűrt életformája, hanem vállalt közösségi létformája ennek a népnek, s amelyben kife­jeződik a társadalmi hala­dáshoz fűződő érdekünk és nemzeti identitásunk egy­aránt. Ugyanakkor a meg­közelítési módokban, a poli­tika kialakításának és gya­korlásának tekintetében és sok más kérdésben nagyon eleven, helyenként éles vita volt. — Mindvégig érvényesült egy másik lényeges, a köz- megegyezéshez hozzátarto­zó alapelv: biztonságunkat, a társadalmi • fejlődéshez fű­ződő érdekeinket leghíveb­ben a Szovjetunióval, a szo­cialista országokkal alkotott közösségünk, együttes vé­delmi és gazdasági szerveze­teink, intézményeink feje­zik ki. Nyitva állunk a vi­lágban mindenfajta jószán­dék előtt, amely nemzeti ér­dekeinket nem sérti, és a bé­két szolgálja. A béke ügyé­ben meglévő közmegegyezés tükröződött az eszmecseré­ben, megmutatván, hogy nincs olyan réteg, vagy cso­port hazánkban, amelyik ne békepolitikát akarna. — Nagy jelentőségű volt az MSZMP Központi Bizott­ságának, a kormánynak a kongresszus iránt tanúsított figyelme. Külön jól esett itt üdvözölni a párt főtitkárát, Kádár János elvtársat és hallani Lázár György mi­niszterelnöknek a Központi Bizottság és a kormány ne­vében elmondott szavait. Társadalmi célok ás egyenlőtlenségek Pozsgay Imre kitért arra is, hogy nemcsak a tanács­kozóteremben, hanem azon kívül, a kongresszuson jelen lévő munkásokkal és pa­rasztokkal, az egyházi sze­mélyiségekkel, a népfront­mozgalom egykori küzdőtár­saival és a kultúra, a tudo­mány művelőivel folytatott beszélgetések során is érté­kes, továbbgondolásra érde­mes gondolatokkal gazda­godhatott a mozgalom. Me­leg szavakkal szólt a nép­frontmozgalomban együtt­működő társadalmi és poli­tikai szervezetek tevékeny­ségéről, a kongresszus mun­kájához nyújtott hozzájáru­lásukról is. Pozsgav Imre ezután né- hánv. a vitában elhangzó kérdéscsoportra reagált. A javaslatot az új Országos Tanács figyelmébe ajánlva egyetértőig szólt arról a kezdeményezésről, hogy al­kossunk más országok hala­dó erőivel közös népfrontot a béke védelmére. A különböző társadalmi osztályok, rétegek helyzeté­ről. a köztijk lévő egyenlőt­lenségekről elhangzottakra reagálva leszögezte: Az egyenlőtlenségek megszünte­tésének ma még nincsenek meg a feltételei. Az alap- probléma az, hogy az egyen­lőtlenségék nem a társadal­mi céloknak megfelelően mutatkoznak, ezért nem elő­relendítő, hanem inkább visszahúzó erőt jelentenek. Kitért nemzetiségi politi­kánkra, amely visszatérő té­mája volt a tanácskozásnak. Illyés Gyula gondolatát idéz­ve leszögezte: ebben az or­szágban magyarnak lenni nem származás, hanem vá­lasztás kérdése. Magyarok és nem magyarok e hazán be­lül úgy élhetnek tisztesség­ben egymással, ha ezt az el­vet tartjuk szem előtt, s ha ebben kényszerek nélkül, szabad belátás alapján, ál­lampolgári jósainak teljes birtokában dönthet min­denki. A Hazafias Népfront' köz­jogi szerepéről szólva kie­melte, hogy a mozgalom e feladatát — ahogy az idei választások megmutatták — egyre eredményesebben lát­ja el. A kongresszuson is nagy hangsúlyt kapott gaz­daságpolitikai kérdésekkel összefüggésben kijelentette: — A nemzeti közmegegye­zés követelményei közé tar­tozik ma, hogv bármely Poszton dolgozzék is valaki, lesíven illetékes a gazdaság dolgaiban. A gazdaság köz­ügy. a nemzet jövőie, fej­lődési lehetősége múlik rajta. Ezután a mozgalom tele­püléspolitikai feladataival foglalkozott. A népfront — mondotta — olyan egészsé­ges egyensúly kialakítására törekszik, amelyben vala­mennyi település emberhez méltó körülményeket bizto­síthat lakóinak. Ehhez nyújt változatlanul nagy segítsé­get a településfejlesztési tár­sadalmi munka, amely a lakosság áldozatkészségével egészíti ki a költségvetés korlátozott forrásait. A művelődés, a nevelés kérdéseiről elhangzott szá­mos felszólalásra utalva úgy fogalmazott: a legfontosabb közművelődési intézmény az iskola. Ennek személyiség- formáló munkáját egészíti ki a többi. Felhívta a figyel­met: a ma felnövekvő nem­zedékek „sikerre orientál­tak”, s mivel nem tudják, hogy kudarc is lehetséges az életben, annak elviselésére alkalmatlanok. Az egész or­szág érdeke, hogy a nevelés a családban, az iskolában és másutt előre tudjon lépni e tekintetben. Ugyancsak ki­fejezte egyetértését azokkal a hozzászólókkal, akik nyel­vi kultúránk állapotát, an­nak hiányosságait úgy bírál­ták, mint a felelős emberi ma­gatartás, a nyílt közéleti kiállás helyenkénti hiányá­val is összefüggő problémát. A továbbiakban a termé­szet- és környezetvédelem fontosságát hangsúlyozta, azt szorgalmazva, hogy a nép­front a szocialista nemzeti egység jegyében vállalja en­nek az ügynek a képvisele­tét. Szinte valamennyi kong­resszusi felszólalásból össze­csengett — mondotta Pozs­gay Imre —, hogy ebben az országban a cselekvő együtt­működés politikai feltétele a szocialista demokrácia fej­lesztése. Egy olyan népi rész­vétel lehetősége tárult fel itt, a demokrácia intézmé­nyeinek fejlesztésben, amely az ország hasznára van, a nemzeti felemelkedést szol­gálhatja, ugyanakkor a ren­det és a fegyelmet is erősít­heti. A népfront vezető tes­tületéinek fontos feladata lesz folyamatosan vizsgálni: hogyan lehet teljesítőképes­ségünket a demokráciával is növelni. — Nem kockázat nélküli intézmény a demokrácia — folytatta. — Vereség érheti az igazságot is, kisebbségbe szorulhat. A kontraszelekciót is támogathatja, ha rövid-tá­vú érdekekhez kapcsolódik. Konkrétan: a tanácsi önkor­mányzatok csak akkor vál­hatnak az igazi demokrácia színterévé, ha működésük gazdasági feltételeit, döntési lehetőségeiket a nemzeti jö­vedelem növekedésével ará­nyosan megteremtjük. Pozsgay Imre végezetül hangsúlyozta; a szocializmus nem lezárt rendszer, s a kommunizmus nem elvont cél, hanem valóságos mozga­lom, amelyben kritikailag meghaladjuk nap mint nap azt, amit már elértünk. Ezt érdemes figyelembe venni e fórumon is. Ezen ^z alapon, a pártunk XIII. kongresszu­sán elfogadott határozat nemzeti programként való vállalásával kongresszusunk, a Hazafias Népfront most megalakuló új testületéi be- tölthetik ilazt a hivatást, amelyet, a magyar társada­lom tőlük elvár. Megválasztották az elnökség ás a titkárság tagjait Pozsgay Imre vitaösszefog­lalója után határozathozatal következett. A kongresszus egyhangúlag elfogadta az Országos Tanács jelentését a legutóbbi kongresszus óta végzett munkáról, az Orszá­gos Tanács nevében elmon­dott főtitkári beszámolót, a hozzászólásokra adott vita­összefoglaló választ, az Or­szágos Pénzügyi Ellenőrző Bizottság jelentését. vala­mint a Hazafias Népfrontlál- lásfoglalásának és a mozga­lom alapszabályának a ter­vezetét. s egyúttal megbízta az Országos Tanácsot, vala­mint a megválasztandó or­szágos titkárságot: a vitában elhangzottakat mérlegelve végezzék el a dokumentu­mokon a szükséges módosí­tásokat és gondoskodjanak azok közzétételéről. Miután az Országos Tanács tagjait a kongresszust meg­előző budapesti és megyei küldöttértekezleteken, vala­mint a résztvevő szervek tes­tületi ülésein megválasztot­ták, a kongresszusra a meg­erősítés feladata hárult.’ Az Országos Pénzügyi Ellenőrző Bizottság tagjaira a ielölő bizottság tett javaslatot. A kongresszus megerősí­tette az Országos Tanács tag­jait. majd elfogadta a jelölő bizottság javaslatát és meg­választotta az Országos Pénzügyi Ellenőrző Bizott­ság tagjait. Ezután a két úi testület megtartotta alakuló ülését, amelynek során meg­választotta a tisztségviselő­ket. az elnökség és a titkár­ság tagjait, kijelölte az or­szágos testületek társadalmi bizottságainak vezetőit, ki­nevezte az országos titkár­ság osztályvezetőit, és meg­erősítette tisztségükben a népfront sajtó vezetőit. A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának elnöke: Kállai Gyula. Alelnökök: Bencsik István, Bihari István. Czibere Tibor, Horváth Lászlóné, Márton János, Pavv Gyula, SzemOk József és Varga Imre. A HNF OT főtitkára: Pozsgay Imre. Titkárok: Garamvölgyi Jó­zsef, Molnár Béla és Ri- bánszki Róbert. Az Országos Tanács elnök­ségének tagjai: Apró Antal, Asbót Jánosné, Adám Antal, Bartha Tibor, Bodnár József, Duschek Lajosné. Ernőd Pé­ter. Fekete Gyula. Gyúró Ferenc, Hambuch Géza, Hantos János, Horváth End­re. Ispánovits Márton? Ist­ván Lajos. Jakab Róbertné, Jakab Sándor, Kanyar Jó­zsef, D. Káldv Zoltán. Krá- likné Cser Erzsébet, Kodály- né Péczely Sarolta, Koncz Károly, Kósáné Kovács Magda, Kovács András, Kovács Béla, Láng Ist­ván. Lékai László. Loson- czi Pál. Mándity Marin, Márk Györov. Mészáros Im­re Molnár Frigyes. Molnár Sándor. Nagy Józsefné, Pavp Lajos, Peiák F.mii Pethő Ti­bor. Pióker Ianác. Polinsz- ky Károly. Rónai Rudolf, Rottler Ferenc Sarlós Ist­ván. Schöner Alfréd. Sebes­tyén Nándorné. S. Hegedűs László. Szabó István. Szalay- né Pásztor Gabriella. Szent- istványi Grénláné. Székely Gvöray, Szilvasán Pál. Tóth János. Trautmann Rezső. Vadász Arina, és V. Nagy Imre. A Hazafias Népfront VIII. kongresszusa Kállai Gyula zárszavát követően a Szózat eléneklésével ért vé­get.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom