Szolnok Megyei Néplap, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-10 / 263. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. NOVEMBER 10. Kitüntetések november 7-e alkalmából A nagy októberi szocialista forradalom 68. évfordulója; .'ajkaiméból kitüntetéseket nyújtottak át a munkában élenjáró fizikai dolgozóknak, értelmiségieknek, fegyveres testületek tagjainak. A megyei tanácsnál november 7-e alkalmából megrendezett ünnepségen az államigazgatás területén végzett kiemelkedő munkájának elismeréseként Kiváló Munkáért kitüntetést adtak át Arany Elemérnek, Tiszakürt Községi Közös Tanácsa tiszainokai kirendeltségvezetőjének; Balogh Imrének, a Tanácsi Költségvetési Elszámoló Hivatal főelőadójának; Bádonyi Mi- hálynénak, Zagyvarékas Községi Közös Tanácsa előadójának; Bihari József né- nek, Fegyvernek Nagyközségi Tanácsa vb-titkárának; Bódog Máténénak, a Megyei Illetményhivatal 'csoportvezetőjének; Dudás Jánosnak, a megyei tanács me- zőgazdadási és élelmezés- ügyi osztálya csoportvezetőjének; Eszes Lászlónak, Ti- szajenő Községi Közös Tanácsa elnökének. Homonnai Jánosnak, Jász- kisér Nagyközségi Tanácsa főelőadójának; Juhász Lászlónak, a megyei tanács pénzügyi osztály főmunkatársának; Magyar Imrének, Tiszafüred Városi Tanácsa csoportvezetőjének ; T f már tSyörgynének, a megyei tanács építési és vízügyi osztály ügyviteli alkalmazottjának; Tóth Lászlónénak, a megyei tanács egészségügyi és szociálpolitikai osztály főelőadójának; Vadász Já- nosnénak, Karcag Városi Tanácsa főelőadójának; Varga Ferencnek, az Ellátó és Szolgáltató Szervezet igazgatójának. Boncz Illésnek, a megyei tanács kereskedelmi osztálya főelőadójának; Spanyiel Józsefnek, a megyei tanács közlekedési osztályának csoportvezetőjének. A nagy októberi szocialista forradalom 68. évfordulója alkalmából a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter Kiváló Munkáért kitüntetésben részesítette az agrárágazatban kiemelkedő iriunkát végzőket. A megye mezőgazdaságában és élelmiszeriparában dolgozók közül a miniszteri kitüntetést kapták; Angyal Lajos, a Fegyvernek! íVörös, Csillag Tsz osztályvezetője; Bencze Lajos, a Jászladányi Egyetértés Tsz termelési elnökhelyettese; Bordás Béla, a Jászkáséri Lenin Tsz műhely- vezetője; Balogh András, a Zagyvarékasi Béke Tsz vontatóvezetője; Bóka Béla, a Zagyvarékasi Béke Tsz ágazatvezetője; Buga Józsefné, a Kisújszállási Nagykun Tsz sztk-ügyintézője; Berkó La- josné, a Tószegi Petőfi Tsz főkönyvelő-helyettese. Csikós László, a Jászárokszállási Kossuth Tsz mező- gazdasági gépszerelője; Csillag Gerzson, a Csépai Tisza- menti Tsz kertészeti brigádvezetője; Cseuz Imre, a Cser - keszőlői Magyar—Román Barátság Tsz szarvasmarha- gpndozójiaf SCzudar Balázs, az Abádszalóki Lenin Tsz magasépítési ágazatvezetője; Darvasi József, a Tószegi Petőfi Tsz sertéstenyésztési ágazatvezetője; Erdődi Sándor, a Karcagi Magyar—Bolgár Barátság Tsz személyzeti osztályvezetője; Gól Miklós, a Fegyvemeki Vörös Csillag Tsz kertészeti raktárosa; Gönczi Sándor, a Kisújszállási Tisza II. Tsz hegesztője; Guttyán István, a Törökszentmiklósi Béke Tsz növénytermesztési területvezetője; Harasztosi József, a Teszöv társadalompolitikai titkárhelyettese; Hegedűs Károly, a Nagyrévi Tiszazug Tsz traktorvezetője; Juhász István, a Rákóczifalvi Rákóczi Tsz erőgépvezetője; Ja- koda Béláné, a Rákóczifalvi Rákóczi Tsz faiskolai brigádvezetője; Jezsoviczki László, a Jászszentandrási Haladás Tsz hegesztője. Kisbakonyi István, a Jásztelki Tolbuhin Tsz növény- termesztési brigád vezetője; Koller Ferenc, a Törökszent- Miklósi Tiszatáj Tsz agronó- musa; Kosik András, a Ti- szasülyi Béke és Barátság Tsz járművillamossági szerelője; Kovács Mihály, a Tiszafüredi Hámán Kató Tsz vízvezetékszerelője; Kovács Pálné, a Karcagi Május 1. Tsz könyvelője; Klément Ferenc, a Kisújszállási Tisza II Tsz műszakvezetője; Laj- mer József, aCibakházi Vörös Csillag Tsz műszakvezetője; Lázár Bertalan, a Besenyszögi Kossuth Tsz növénytermesztési brigádvezetője; Lengyel József, a Tiszaörsi Petőfi Tsz munkaügyi vezetője; Mucsi Istvánt, a Kunszentmártoni Körösmenti Tsz traktorvezetője; Miheller Lajos, a Kőtelkd Ady Tsz gépjavító művezetője; Mákat László, a Kenderesi November 7. Tsz üzemeltetési ágazatvezetője. Nagy Sándor, a Mezőhéki Táncsics Tsz géplakatosa; Nagy Miklós, a Kunhegyes) Kunság Népe Tsz ágazatvezetője; Nagy László, a Kengyeli Dózsa Tsz személyzeti vezetője; Négyesi László, a Kunmadarasi Kossuth Tsz gépészkovácsa; Pallagi Imre. a Jászapáti Velemi Tsz fő- magtárosa; Papp János, a Tiszaföldvári . Lenin Tsz traktorvezetője; Papp János, az Abádszalóki Lenin Termelőszövetkezet villanyszerelője; Rusvai János, a Jászapáti Velemi Tsz anyagbeszerzője: Réda\ János, a Kuncsorbai Búzakalász Tsz szarvasmarha ágazatvezetője; Stass Attila, a Kuncsorbai Búzakalász Tsz fogatosa. Szabó Zoltán, a Tiszaföldvári Lenin Tsz Mezővíz gt. igazgatója; Szabó Sándor, a Mezőtúri Dózsa Tsz állattenyésztési brigádvezetője; Szecskó József, az Öcsöd! Szabadság Tsz személyzeti vezetője; Szöllősi Kálmán, a Túrkevei Vörös Csillag Tsz kenületivezető helyettese; Tóth László, a Jászalsószent- györgyi Petőfi Tsz karbantartója; Tóth Jánosné, a Kőtelki Ady Tsz gyors- és gépírója; Takács Gyula a Zagyvarékasi Béke Tsz lakatosa; Telek László, a Jászberényi Kossuth Tsz állattenyésztési brigádvezetője. A TOT Kiváló Termelőszövetkezeti Munkáért kitüntetést nyújtották át Andrási Lászlónak, a Szolnok Megyei Teszöv főmunkatársának; Balázs Gábornak, a Szolnok Megyei Teszöv gépkocsivezetőjének; dr.Bende Sándornak, a Szolnok Megyei Teszöv Jogi Irodája jogtanácsosának; Bolyós Lajosnak, a Szolnok Megyei Teszöv Ellenőrzési Irodája főellenőrének; Fehér Péternek, a Tiszafüredi Hámán Kató Tsz sertésgondozójának. Kelemen Imrének, a Túrkevei Vörös Csillag Tsz ön- kormányzati, személyzeti elnökhelyettesének; Kovács Ferencnek, a Kisújszállási Nagykun Tsz elnökének; Kovács Lajosnak, a Tiszabői Petőfi Tsz traktorvezetőjének; Nagy Józsefnek, a Kengyeli Dózsa Tsz traktorvezetőjének; Sallai Jánosnak, a Tiszaszentimrei Aranykalász Tsz traktorvezetőjének; Szabó Istvánnak, az Öcsödi Szabadság Tsz anyagraktárosának; Szemes Ferencnek, a Törökszentmiklósi Tiszatáj Tsz szervizcsoport-vezetőjé- nek, Tunner Istvánnak, a Jászkiséri Lenin Tsz rizs- őrének; dr. Szabó Bélának, a Tiszaföldvári Lenin Tsz elnökének; dr. Szálai Erzsébetnek, a Jászladányi Egyetértés Tsz jogtanácsosának. A belkereskedelmi miniszter Kiváló Munkáért kitüntetést adományozta Andrási Lajosnénak, az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat pénztárosának; Boncz Illésnek, a megyei tanács kereskedelmi felügyelőjének; Konkoly Bélánénak, a Jász- Nagykun Vendéglátó Vállalat üzletvezetőjének; Molnár Lászlónénak, a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat üzletvezetőjének; Mátyus Ferencnének, az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat pénztárosának; Cs. Nagy Miklósáénak, az Ideál Kiskereskedelmi Vállalat, első eladójának; Polyhos Fe- rencnének, a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat székácsának; Vígh Lászlónak, az Ideál Kereskedelmi Vállalat boltvezetőjének. Kiváló Szövetkezeti Munkáért kitüntetést kapott Békési Istvánná, a Tiszavidék Szövetkezeti Közös Vállalat dolgozója; Buczkó István, a Szolnok és Vidéke Afész ABC ár.uház vezetőjének; Csillag Vilmosáé, a Tiszaföldvár és Vidéke Takarékszövetkezet főkönyvelője; Csepeli Lajos, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola adjunktusa; Darázs Ferenc, a Kőtelki Áfész személyzeti és szöv. politikai előadója. Kántor István, a Tiszfü- red és Vidéke Áfész gépkocsivezetője; Koczkás Ilona. a Mészöv főrevizora, Ka- rakas Zsuzsanna, a Kisújszállási Szövetség Afész ellenőrzési osztályvezetője; Lázár Imre, a Jászapáti és Vidéke Áfész vendéglátóipari osztályvezetője; MajzikGyu- la. a Szolnok és Vidéke Áfész raktárosa; Misiurák Dénes, a Szolnok Megyei Tanács VB pénzügyi osztály- vezetője; Nagy Árpád, a Középtiszavidéki Áfész boltvezetője; Nagy Zoltánná, a Túrkevei Áfész boltvezetője: Semmegi Andrásné. az Egyesült Jászsági Áfész osztály- vezetője; Szabó Gyuláné, a Mezőtúri Áfész főelőadója; Szűcs Gizella, a Kunszent- márton és Vidéke Áfész belső ellenőre. Az ágazati miniszter K i- váló Munkáért kitüntetését vehették át Bust Lajos, a mezőtúri Fazekasok Népművészeti Háziipari Szövetkezet alkotóművésze, Farkas Imre, a Jászberényi Cipőipari Szövetkeziet minőségi ellenőre, Futó Istvánná, a Jászárokszállási Hímző- és Szőnyegszövő Háziipari Szövetkezet dolgozója; Szalma Ferencné, a Jászberényi Jászsági Ruhaipari Szövetkezet személyzeti vezetője; Tóth Imre, a Tószeg és Vidéke Takarékszövetkezet elnöke. A nagy októberi szocialista forradalom 68. évfordulója alkalmából ünnepi csapatgyűlést tartottak a Magyar Néphadsereg egyik repülő alakulatánál, amelyen a Haza Szolgálatáért Érdemérem kitüntetésben részesült Bartos Zoltán, Szilágyi Pál százados, Vida Károly alhadnagy. Kiváló munkájáért az MSZBT aranykoszorús jelvényét kapta: Cseppentő Miklósáé, a Szolnoki Áchim András Üti Általános Iskola igazgatója, dr. Kádár István, a DATE Mezőtúri Főiskolai Karának adjunktusa, MSZBT ügyvezető elnök és Horti János, a Jászberényi Hűtőgépgyár üzemi lapjának szerkesztője. Pécsi felfedezés Shakespeareellendráma Érdekes irodalomtörténeti felfedezést tett Hajzer Lajos docens, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem oktatója: egy 60 évvel ezelőtt megjelent Shakes- peare-ellenmű szerzőjére és körülményeire derített fényt. A drezdai Pierson kiadónál 1925-ben Római Kalmár, avagy Shylock ősalak címmel drámai mű látott napvilágot, ’ szerzője egy titokzatos személy, J. E. de Sino- ja volt. A kutató megállapította, hogy az író nem más, mint a híres pécsi nagyiparos, Jánosi Engel József, aki jelentős irodalmi és zenetörténeti munkásságot fejtett ki a múlt század utolsó és századunk első évtizedeiben. A magyar szerző az újabb kutatások eredményei alapján írta meg a XVI. században élt itáliai kereskedő — Shylock — történetét. „Ifjú” veteránok Koruk szerint pedig azok lehetnének. Ülhetnének otthon, ölhetett kézzel, forgathatnák az újságok lapjait, hallgathatnák a rádiót, nézhetnék a tévét, vagy elcsoszoghatnának az orvoshoz, panaszkodni, itt fáj. ott fáj. Várhatnák a látogatókat, a családot, a •régi társakat, az egykori de még aktív munkatársakat Mondom1, tehetnék ezt is, hiszen végigdolgozták az életüket, nem is akárhogyan. Részt kértek és vállaltak sok, fiataloknak már történelmi eseményből. Harcoltak fegyverrel, tollal, szóval, küzdöttek régmúlt árnyakkal. Köztük még van, aki emlékszik bolettára és csendőr- szuronyra, munkaszolgálatra és Markó utcára. Don kanyarra és födosztásra, államalapításra. Emlékszik, mert élte a kort. És mégis: jönnek sima, fényes arccal, szolid öltözetben, sietős léptekkel. Nem, ők még nem tudnak késni, valószínűleg már nem is „tanulnak” meg. Pontosak, fegyelmezettek. Helyet keresnek maguknak, kezet ráznak egymással, hisz ismerősök, hallgatják az előadást. Aki azt gondolja, úgy, csak illendőségből, kapkodja a fejét, amikor az előadó azt mondja: kérdezzenek csak, kitelik az estéből. Kérdeznek. Pontosan idéznek újságcikkeket, kis és nagy történelmi fordulók napját, tudják, ki volt ekkor, meg ekkor a főtitkár, s mennyi volt egy kommenció. Nem szokvány, udvarias érdeklődés. Nem csak a dolgok kellemes oldalát érintő kérdések, vitamondatok. Olyanok, amelyek a ma emberét foglalkoztatják, aki nyitott szemmel jár világban, hazában. Mindez nem egyszeri, évenkénti nyugdíjastalálkozó. Nem olyan, amire hónapokig lehet készülget- ni, érdeklődni. Két hetenként rendre ismétlődik a veteránok klubjában. A hetvenes, nyolcvanas években járó férfiak és nők életük fontos eseményeként tisztelik az összejöveteleket. Érdekli őket minden, ami jelen és jövő. Talán ez a titka, hogy nem is öregek? — sj — Füstös-dombi mesebirodalom Füredi gyerekek Játéka a televízióban A dramatikus játszókörök X. országos találkozóján nagy sikerrel szerepeltek a tiszafüredi Füstös-dombi iskola kisdiákjai. Jáki Csabá- né tanítványai a budapesti Petőfi-csarnokban — korábban pedig a városi, megyei bemutatókon — Vargha Balázs A tücsök és a hangyák című mesejátékát mutatták be. A Népművelés című lap kritikusa szerint; „meglepetés” volt a csoport produkciója, a természetes díszletek között, természetesen. felszabadultan játszottak a gyerekek”. A méltatás igazáról hamarosan meggyőződhet ország-világ, hiszen a televízió a közelmúltban felvételt készített az előadásról Tiszafüreden. Végre a rendező-tanítónő, Jáki Csabáné is végignézheti a játékot, hisz bármilyen furcsának tűnik, erre mindezidáig nem volt módja, azaz, csak úgy „suba alatt” juthatott tanítványai közelébe. De szó szerint suba alatt, nyakában tartva azt a kislányt, aki szerepe szerint eképpen változott óriássá... Lám, mi-mindenre képes egy tanító néni, ha ő maga is szeret játszani. Márpedig Jáki Csabáné nem tudna meglenni a játék öröme nélkül. — Tanítani is csak úgy tudok, ha a tanórák szigorú rendjébe be-becsempészem a játékot — mondja. A gyerekek ki vannak éhezve erre. hisz oly kevés idejük jut rá. Úgyszólván kora reggeltől délutánig ülnek az iskolapadban, miközben szigorú követelményeknek keli eleget tenniük. A 6—7 éves apróságoknak hiányzik még a játék, a mese. A Füstös-dombi iskolán látszik, hogy gyerekek lakják. Az egész épület nem nagyobb egy családi háznál, talán a hangulata is éppen ezért olyan családias. A Tücsök és hangyák osztálya már elkerült a kedves kis iskolából, ám készülődnek „utódaik”... — Már első osztályban elkezdem figyelni a gyerekeket — mondja Jáki Csabáné. Ekkor még az a legfontosabb. hogy kinyíljanak, fel- ezbádultanak, megismerjem őket. Erre legalkalmasabb a mese, a játék. Amikor közeledik a mikulás ünnep, a karácsony, kipróbáljuk milyen „bátrak vagyunk”. Különböző mesékkel, pásztoros játékokkal bejárjuk azokat az iskolákat, osztályokat, ahol szívesen látnak bennünket. A Tücsök és a hangyák Jáki Csabáné, a rendező-tanítónő története is itt kezdődött valahol... — Másodikosak voltak, amikor megismerkedtünk La Fontaine eredeti meséivel, amely nagyon megfogta őket. Megbeszéltük a történetet. Vargha Balázs verses-meséjére később bukkantam rá. Nagyon megtetszett gördülékeny nyelvezete s úgy látszik a gyerekeknek is, hisz két-három nap alatt megtanulták. Szombatonként próbáltunk és tényleg élvezték a gyerekek. A „főszereplő1” tücsök, igazi „gyermekszínész” alkat, játékkedve magával ragadta a többiekeket is. A díszletek természetes anyagokból készültek, a tücsök és a hangyák jelmezeit a szülők segítségével készítette el Jáki Csabáné. — A szülők nélkül nem valósulhatott volna meg a produkció. A bemutatókra mindig elkísérték a gyerekeket, • öltöztették, etették őket, vigyáztak rájuk. Egyszóval hittek abban, hogy most valami nagyon fontos dolog történik... Jáki Csabáné arra is „rábeszélte” őket, hogy engedjék el a gyerekeket a nyári nagyvisnyói kisdobos táborba. — Együtt volt a teljes „szereplőgárda” — mondja. — Ezeknek a gyerekeknek már a táborozás is óriási élmény volt. Kint a szabadban próbáltunk, felfedeztük a virágokat, fákat, madarakat... Ezek az élmények később beépültek a budapesti előadásba is. Nagyvisnyóról utaztunk a fővárosi bemutatóra és oda is érkeztünk vissza. A gyerekek közül sokan először jártak Budapesten, először alúdtak szállodában, olyan izgatottak voltak a rengeteg élménytől, hogy este elaludni is alig tudtak... Mégis, valószínűleg gyermekkoruk legkedvesebb emlékei közé sorolják majd azokat a napokat, amelveken próbáltak, készülődtek az előadásra, közönség előtt szerepeltek. A tücsök és a hangyák ugyanis több volt egyszeri produkciónál... Jáki Csabáné két évenként — a kisdobosok seregszemléjén — mindig „meglepetést” okoz a Füstös-dombi kisdiákokkal. — Ebben a korban még mindenre fogékonyak a gyerekek — jegyzi meg — minden szó fontos számukra, örülnek a játéknak és öröm velük a játék nekem is... T E Fotó: T. K. L. A „Tücsök és a hangyák”
