Szolnok Megyei Néplap, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-13 / 266. szám
I 4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. NOVEMBER 13. Ábrahámhegy/, a/sóőrsi gondtalan napok Jövőre is üdültet öregeket, gyerekeket a megyei tanács A maga nemében egyedülálló vállalkozás a Szolnok Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága ellátó és szolgáltató szervezetének a gyermekek és szociális otthoni gondozottak szervezett üdültetése Ábrahámhegyein. (E szervezet fő feladatai közé tartozik a tanácsi gépkocsi - park, a jóléti intézmények fenntartása, a hivatali étkezde, a sokszorosító üzem működtetése és üzemeltetése, munkájának ellenőrzése, a megyei tanács kezelésében levő székházak fenntartása; stb.). A sokrétű elfoglaltság mellett nagy gondot fordítanak az alsóőrsi és ábrahám- hegyi üdülők működtetésére. Az alsóőrsi üdülő elsősorban a megye tanácsi doglozói és hozzátartozóik pihenését és kikapcsolódását szolgálja. Az alsóőrsi üdülő idén áprilistól egész évben nyitva tart. ez a jól felszerelt intézmény sokrétű hasznosítását szolgálja. Az üdülő kihasználtságát növeli — a szezonon kívül — a különböző tanfolyamok, az IBUSZ, az Orbis utazási irodák csoportjainak elszállásolása. A jelentősebb gyerméküdülfetés az ábra- hámhegyi üdülőben történik. Az épületkomplexum három részből áll: a régi kastély- épületből, itt a szociális otthoni öregeket helyezik el; egy sátortáborból, ahol a gyerekek pihennek, és az egykori áfész-étterem átalakításával létrehozott étteremből. Idén 296 idős ember üdült Ábrahámhegyen: Törökszentmiklósról, Mezőtúrról, Szolnokról, Ojszász- ról és a megye más területeiről is érkezítíek ipihcinni vágyó öregek. A gyermekintézmények lakói a sátortáborban, 15 személyes sátrakban laknak. A tábor területén újonnan felépült, szociális helyiségekkel ellátott központi épületben jövő nyáritól ételmelegítő konyha is lesz, így a tanulóknak nem kell majd feljárniuk a partról a fenti étterembe, több idő marad játszásra, fürdésre. Az elmúlt nyáron több mint hatszáz gyerek üdült ott a megye különböző részeiből. Jöttek a Homoki Gyógypedagógiai Intézetből Tiszafüredről, Kisújszállásról, s a Szolnoki Gyerekvárosból is. A megyei tanács dolgozói és gyermekei nyaranta az úgynevezett dominóházakban laktak. Régebben komfort nélküli faházakban kaptak szállást, majd ezek elöregedése miatt építette fel a tanács az új házikókat, amelyekben egy-egy kis lakosztály várja a beutaltakat. Az ábrahámhegyi üdülő vendégei az idén tavasszal felújított központi ebédlőben étkezhetnek. Az épületet ahol az ebédlő és egy kis bár-büfé' '-.működik, tetőtől talpig átalakították A kulturális szolgáltatásokat a tanács folyamatosan bővíti; színes tévét kapott a kastélyépület, • elkészültek a sátortábor terültedén kialakítandó sportpálya tervei is. Tervbe vették egy új, saját móló építését is. T. A. A golyóstollat adta a világnak (Bíró László József halálára) Az ö találmányával rovom ezeket az emlékezősorokat. A golyóstollal, amely egyszerre ceruza és toll is, mint ahogyan a piacra került új „készülék” első reklámja mondta. Argentínának — ahová a Magyarországot 1938 szilveszterén elhagyó egykori budapesti lapszerkesztő röviddel a második világháború kitörése után érkezett, és ahová már Magyarország hadbalépése után csodával határos módon sikerült kimenekítenie a családját is —, ebben az időben már élénk légiforgalma volt; a légi utazás közben az atmoszférikus nyomáskülönbségek miatt a hagyományos töltőtollakból állandóan szivárgott a tinta, s ezáltal használhatatlanná váltak. Így hát a golyóstollak legelső nagy megrendelői éppen a légitársaságok köréből kerültek ki. Bíró eredetileg nem ilyen magas röptű célokra kezdett el kísérletezni. Az egy esztendővel a XX. század előtt született, tipikusan pesti férfi, az Előre című hetilap szerkesztőjeként nagyon sokat bosszankodott a töltőtolla miatt. Mint újságíró szükségét érezte olyan töltőtollnak, amellyel hosszú ideig írhat anélkül, hogy újra kellene tölteni, és amely ftem dugul el, nem kezd folyni, ha hőhatás vagy erősebb ütés éri. Amennyire utálta Bíró szerkesztő úr a tollat, any- nyira kedvelte a nyomdában a rotációs gépek hangját, egyenletes működését. A masina zavar és zökkenő nélkül működött, pedig milyen bonyolult volt. Azon kezdett töprengeni, hogy abban ezernyi alkatrész végzi kifogástalanul a feladatát, ned- vezi be a hengereket, osztja el egyenletesen a festéket az ólombetűkön, „folt és fennakadás nélkül, mint valami bűvészmutatvány végén, előkerül az újság szárazon és tökéletes nyomtatásban”. A világhírűvé vált Bírónak — a világ jelentős részén a golyóstollat „biro”- nak nevezik — gyakran föltették a kérdést, hogy miként jutott az írásban korszakalkotót hozó gondolatra. És ő újra és újra a rá jellemző türelemmel elmagyarázta, hogy a nyomdában elromlott töltőtolla, valamint a rotációs gép tökéletes működése együtt késztette őt töprengésre. Egy körforgós készülékről töprengett, amelynek töltőtoll alakja van. És azon gondolkozott, miképp lehetne a rotációs gép rengeteg alkatrészét négy-ötre lecsökkenteni, és kicsinyre méretezni? Így válna lehetővé, hogy egy olyan íróeszköz készüljön amely mégis a rotációs gép elve szerint működjék. Képzeletében felderengett egy parányi hengerecske képe, akkoráév amely egy írószerszámba alkalmazható, és amelynek az a lényege, hogy a festéket automatikusan felszedve, működés közben nyomot hagy a papíron. Igen ám, de ez a bizonyos hengerecske, bármilyen kis méretűre is készítenék, csupán egy irányba gördülhetne. Henger helyett tehát valamilyen más idomot kell kitalálni, amely minden irányban egyformán gördülhet. „Villámcsapásként futott végig agyamon a megoldás, golyóval kell helyettesíteni a hengert.” A kísérletezés már Budapesten elkezdődött. Elkészültek a golyós toliról az első vázlatok. Egy barátja, Gellért Imre (elpusztult a második _ világháborúban), aki műszaki végzettségű volt, kivitelezhetőnek ítélte. Közben fivére, aki nemcsak orvosnak tanult, mint maga Bíró László József is, hanem meg is szerezte a doktorátust, de nem volt kedve az apjuktól örökölt fogászati rendelést folytatni, a megfelelő festék összeállításán dolgozott. Bíró boldogan vetette magát bele a munkába. „Sosem volt ínyemre semmiféle lekötöttség — írta. — Ha múltamra visszatekintek, egész sor olyan eltérő foglalkozást űztem, melyek egyikénél sem maradtam meg huzamosabb ideig. Hiszen voltam orvostanhallgató, autóversenyző, grafoló-^— gus-, biológiai kutató, biztosítási alkalmazott, foglalkoztam hipnotikus, terápiával, de voltam szállítmányozó, festőművész, újságíró, könyvkiadó, szobrász és fel: találó. Az első világháború utáni három évtized alatt, a golyóstoll feltalálásáig, any- nyi mással is foglalkoztam, hogy az a gyanúm, néhányat még ki is felejtettem a felsorolásból.” Egy hiányzott belőle; az üzleti érzék. Ha a szívére hatottak, nagyon könnyen mondott le anyagiakról. Így történt, hogy a már előbb Buenos Airesben letelepedett Láng házaspár, aki őt kivándorlása idején befogadta, nagyon ügyesen kiforgatta őt a találmány sok százmilliós hasznából. Miután a legelső nagyobb össszeg befutott, és abból többszörösen visszakapták a befektetett tőkéjüket, arra hivatkoztak, hogy a pénzzel Bírónak és családjának életét megmentették. Tehát — hangzott a furcsa logika — mivel pénzzel nem lehet mindent kifizetni, ezért a nagy humánus tettükért újabb részesedés jár nekik. Bíró; „Pedig nem is akármilyen méretű vagyon kecsegtetett, hanem olyan, amely még amerikai viszonylatban is kimagaslóan jelentősnek számított. Kevesen tudták, hogy ebből a mesés vagyonból nekem jelentéktelen morzsák jutottak ... Ha most visszagondolok, hogy ha csak valamivel is több pénzügyi érzékem van, milyen mérhetetlen vagyonhoz jutottam volna a találmányommal, semmiféle elégületlenséget nem érzek. Annyi éven át küzdöttem, és annyi küzdelem árán sikerült diadalra vinnem az elgondolásomat, melyből — ceruzát és a töltőtollat jóval túlszárnyalva — a világ legelterjedtebb írószerszáma lett, és ez a tudat minden meg nem szerzett vagyonért bőségesen kárpótol.” fl napokban érkezett Buenos Airesből a szomorú hír: Bíró László meghalt. Az egykori budapesti orvostanhallgató, hipnotizőr, festőművész, újságíró nincs többé, kezéből kiesett a toll... Bár a golyóstollért nem jár Nobel-díj, találmányának jelentősége mégis korszakalkotónak nevezhető. Mi, itthoni magyarok úgy emlékezzünk Bíró Lászlóra, mint azon magyarok egyikére, akiket bár a történelem kényszere elsodort körünkből, mégis magyarként gyarapították az emberiség hasznos eszközeinek tárát. — Pintér — A Var koch-kapu, az Ippoli- to-kapu és a Gergely-bástya részlete Eger Magyarország egyik leglátogatottabb városa. Szép épületei, hangulatos utcái és jó borai a látogatók ezreit vonzzák ide hétvégeken, de legnagyobb vonzereje a vár, amelynek területén a múlt század második felében kezdtek először régészeti feltárásokat.'A kutatás, és a helyreállítás napjainkban is folyik. A föld alatti kaazámyater tnekben ma kőtár van A gótikus püspöki palotában vártörténeti kiállítás látható (Fotó: Korényi E.) 4 Bahama-sz/getoken fónykópezlk Legutóbb akkor találkoztam Kalmár Zitával, amikor az elődöntők során nem került a továbbjutók mezőnyébe. Bosszús volt és elkeseredett. Aztán történhetett egy és más a zsűrivel, merít végül is csak ott volt a döntőben. Sőt — általános vélemény szerint, — ő járt a legjobban, még ha csak a hatodik lett is a rangsorban. — Szinte még most is hihetetlen — gyújt rá egy cigarettára — nem is cserélnék senkivel, még a „királynővel” sem! — mondja. Megértem. Százezer forint és az egyéves kaliforniai ösztöndíj nem akármi. Egy évvel ezelőtt, amikor a Külkereskedelmi Főiskolán számára véget értek a diákévek és munkát vállalt a budapesti poirtcilángyárban, aligha sejtette, hogy ... — Már korábban is felkértek reklámfotózásra. Az utóbbi időben pedig egyre gyakrabban. S miután a munkám nem nagyon tetszett, kezdtem teljesen efelé fordulni. Furcsán jó érzés, amikor az ember először látja magát egy újságban vagy egy reklámfotón. Azt hiszem, más is így van vele az elején, de ezt is meg lehet szokni. Aztán jött a Magyar- ország szépe választás ... Gondoltam, megpróbálom. Az elején nem indult jól. Az elődöntőkön nagyon a középmezőnyben végeztem. Még a döntőt megelőzően sem voltak nagy esélyeim. Azt hiszem, ki is akartak ejteni, mert nem írtam alá azt az annyiszor emlegetett nyilatkozatot. Nem mintha túlságosan el lennék ragadtatva magamtól, inkább csak nem akartam elkötelezni magam egy helyre és különben sem értettem egyet vele. Tudom jól, hogy a szépség: adottság. De ha már egyszer megvan... Talán most sokan irigyelnek, mondván, nem is a legszebb kapta a legnagyobb díjait, de a különdíi nem is arra szólt. Én fotózni szeretek, ahhoz pedig az szükséges, hogy valaki fotogén legyen, jól lelhessen fényképezni. Az pedig már ugye többnyire a fotósokon múlik. Mint mondja, mostanában igencsak nagy az érdeklődés iránta. Hamarosan még külföldi fotósok is érkeznek néhány elmaradt felvétel kedvéért. A döntő után ugyanis — mint sorolja —, a sok fénytől, a halogén lámpáktól kicsit begyulladt a szeme. A hatóflüdőhanflójában viszont most már egyre sokasodnak a bejegyzések. Szabadideje alig van, de egyelőre nem bánja. — Mi lesz a százezer forint- sorsa? — Nem költőm el, hozzáteszem a többihez, gyűjtök még mellé és egyszer egy önálló lakást szeretnék venni. — Mit tud Kaliforniáról? — Nem túl sokat, hiszen ott még nem jártam, de bizonyosan nagyszerű lesz. A tanfolyam ideje alatt remélem kapok szerződéseket i., De azon még ráérek gondolkozni, hiszen csak egy év múlva lesz aktuális. Viszont ha minden sikerül és összejön, most novemberben New Yorkba utazom a Neue Revue és a Play Boy meghívására. Ott töltök két hetet, aztán még kettőt a Bahamaszigeteken. Fotózunk. Próba- felvételeket készítenek velem. Ügy tudom, az egyik külföldi zsűritag ajánlott be náluk. Előtte persze megnéztek egy fotósorozatot. Elnyomja a cigarettát és az időt tudakolja. Elnézést kér, de mennie kell. Felveszi kis utazótáskáját, a „legfotogénebb”' (magyar hölgy beszáll — a liftbe. L. J. II -lenfotenénebb” magyar hölgy
