Szolnok Megyei Néplap, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-12 / 265. szám

1985. NOVEMBER 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3­Elsősorban a Jászberényi Aprítógépgyár részére végez forgácsoló munkákat az új- szászi Vegyesipari Szövetkezet. A kapcsolatból a szövetkezet az idén mintegy 4 millió forint bevételre számít Az aszály a halaknak is árt Arcok a tó mellől\ lehalászás közben Az irodába lépve az első pillanatban szembetűnik a falon függő grafikon, mely­nek vonalai az utóbbi két évben mintha zuhanórepü­lésbe kezdtek volna. S ez különösen akkor feltűnő, ha figyelmesebben megnézzük a táblázatot, hiszen a ’80-as évek elején lendületesen felfelé ívelt a termelés. — Ez egyértelműen a két aszályos esztendő következ­ménye — magyarázza Tár­nái István, a Szolnoki Fel- szabadulás Halászati Terme­lőszövetkezet elnöke — Tudja, a hal rendkívüli mó­don reagál a vízhőmérsék­letre, mert az szoros össze­függésben van a vízben ol­dott oxigén mennyiségével. A nyári nagy melegekben pedig miniimáiisra csökken a vízben lévő oxigén. Olyan­kor a halak beszüntetik a táplálkozást, s végül feljön­nek a víz felszínére levegő­ért. Biztosan látott már olyat, amikor kidugják a fe­jüket s tátognak. S aztán már az is megszűnik, s tö­megesen, hassal az égnek fordulva, élettelenül úszkál­nak a vízen. Szóval az aszály bennünket is sújtott, így tavaly veszteségesek vol­tunk. Ami ezt az évet illeti, valamivel jobban alakultak a dolgaink, hiszen 500 tonna halat szeretnénk értékesíte­ni. De még így is messze va­gyunk a három évvel ezelőt­ti rekordtól. Akkor 540 ton­nánál álltunk meg. Szeptern­Légágyak Amerikába Űj terméket, légágyat szál­lít a Taurus Gumiipari Vál­lalat az Egyesült Államokba, ahol korábban a vízzel töl­tött ágyak voltak kapósak, most pedig a levegővel fel­fújt matracok a divatosak. E puha ágybetétek gyártásá­ra kapott megrendelést Amerikából a Taurus, amely napozóma tracadval már bizonyította termékeinek jó minőségét. A légágyak is a napozókéval megegyező anyagból, gumizott pamiutszö- vetből készülnek, s gyártá­suk technológiája is hasonló. A divatos fekvőhelyek nem­csak a kényelmet szolgálhat­ják, hanem elviselhetőbbé tehetik az ágyhoz kötöttséget mindazoknak, akik valami­lyen gerincbántalom vagy más betegség miatt kénysze­rülnek hosszabb fekvésre. A világpiaci verseny erő­södése ellenére továbbra is keresettek a Pálma matra­cok, bér 20-a táján elkezdtük az őszi lehalászást is. Ez fontos feladatunk, hiszen mun­kánk eredménye ilyenkor jelentkezik. Persze, a folyó­vízi halászat egész évben fo­lyamatosan zajlik. Eddig 120 tonnát fogtak az embereink, december végére, reméljük, meglesz a 150 tonna. A terv­teljesítéshez szükséges 350 tonnát pedig most kell meg­fognunk. Ennek nagy része a teleltető tavakba kerül. Áprilisig majd onnan látjuk el a halboltokat, halászcsár­dákat ponttyal. Beülünk a kocsiba, s pár perc múlva már az esőváj­ta, hepehupás úton rázkó­dunk a Milléri halastó felé. Lenn a parton gumicsizmás, pufajkás emberek serény­kednek. Előttük félkörben a háló, benne a ficánkoló kisebb-nagyobb halakkal. — Biztos erősebb ez a há­ló, mint amilyet a pók sző — szólítom meg a mellettem álló, talpig gumiruhába öl­tözött fiút. — Bizony az, de így a jó, hiszen egy-egy merítésnél 20 —25 mázsa hal is fennakad rajta — válaszolja Vörös Zoltán. A szőke göndönhajú fiatalember az idén végzett a tatai szakmunkásképző­ben. — Én is ott tanultam, ahol Zoli — kapcsolódik a beszél­getésbe Kovács Zoltán. Ke­zében füzet, toll. Belekuk­Az Egészségügyi Miniszté­riumban készül a közgyógy­ellátásra vonatkozó új jog­szabálytervezet. Mint az MTI munkatársát a minisztérium illetékesei tájékoztatták, a tervek szerint várhatóan díjtalanul látják el majd gyógyszerekkel és gyógyá­szati segédeszközökkel az alacsony nyugdíjú lakosokat is. Vagyis lehetővé teszik, hogy ne kelljen fizetniük a gyógyszerekért, és a gyógyá­szati segédeszközökért azok­nak a nyugdíjasoknak, akik­nek a havi jövedelme nem több a minimális nyugdíj­nál. A most érvényes jogsza­bály értelmében csak az ál­lami gondozott kiskorúak, a rendszeres szociális segély­ben. a hadigondozottként pénzellátásban részesülők, valamint a velük együtt élő házastársuk, kiskorú gyer­kantok a vaskos tömbbe Halmázsálási jegyzék — ol­vasom. — Ide írjuk, hogy hány mázsa hal kerül egy-egy te­leltető tóba — mutat a rub­rikákra a fiatalember. A válogatóasztal körül szorgos munka folyik. Bo­szorkányos ügyességgel egy tartályba kerülnek az azo­nos fajú és súlyú halak. — Értik a dolgukat, pe­dig ők nem is a mi embere­ink — bólint feléjük az el­nök. A Kőtelki Ady Terme­lőszövetkezetből jöttek. Mi segítünk nekik a cseresznye­szedésben, ők meg ilyenkor adják vissza a kölcsönt. — Már negyedik napja itt vagyunk — szólal meg mel­lettem Lovász György. — Egyébként nyugdíjas vagyok. Tudja otthon unatkozom, hát eljöttem dolgozni Meg a halat is szeretem, külö­nösen úgy, ha már a tányé­romban van — teszi hozzá mosolyogva. Közben megérkezik a te­herautó a vízzel telt tartá­lyokkal. Az emberek bele­öntik a kiválogatott hala­kat Megtelt a tartály, s a kocsi motorja ismét felber­reg. Irány a teleltető tó. Odaérve billent egyet a so­főr, s mint a zuhatag úgy ömlik a vízbe az ezüstszínű rakomány. N. T. mekeik jogosultak erre a kedvezményre. Ugyancsak már régebb óta térítés nél­kül kapnak gyógyszert és gyógyászati segédeszközt a sorkatonák segélyezett csa­ládtagjai. Jelenleg össze­sen mintegy 200 ezer lakás részesül rendszeres szociális ellátásban és ennek járulé­kaként közgyógyellátásban. Az alacsony nyugdíjjal rendelkezők közül sokan igé­nyelnek és kapnak rendkí­vüli segélyt évente egy vagy több ízben. Szociális ellá­tást élveznek tehát ők is, vi­szont ingyenes gyógyszer ed­dig nem illette meg őket, pe­dig többségük rászorul erre. Ez a helyzet indokolja, hogy közgyógyellátásban részesít­sék az alacsony nyugdíjú la­kosokat is. Az intézkedés előrelátha­tóan a következő évben szü­letik meg. Újraszabályozzák a közgyógyellátást Mi lesz a póttanácstagokkal? Termel a pannonhalmi téglagyár Megkezdődött a nagyüzemi termelés az Észak-dunántúli Tégla- és Cserépipari Válla­lat pannonhalmi téglagyárá­ban. Az évtizedek óta mű­ködő üzemet mintegy 97 millió forintos költséggel bővítették, fejlesztették. A Győr Megyei Állami Építő­ipari Vállalat egy 4500 négy­zetméteres alapterületű két- hajós csarnokot emelt, abba helyezték el a nagy teljesít­ményű gépeket: az NDK-beli gyártmányú prést, továbbá az automata berendezéseket, amelyek emberi kéz beavat­kozása nélkül rakják kocsik­ra a nyers téglát, s továb­bítják a szárítócsatornába. A szállítmányok meg is szá­radnak addig, amíg a csa­tornán keresztüljutnak, majd ezt követően kerülnek az égetőkemencébe. Az új tech­nológia meghonosításával számottevően javultak a munkakörülmények, meg­szűnt a nehéz fizikai mun­ka. A berendezések irányí­tásához, ellenőrzéséhez mind­össze 47 dolgozóra van szük­ség. Az eddigiekhez képest teljesen újszerű feladat el­látására időben felkészítet­ték őket. A fejlesztés eredménye­ként ez évben 4 milliónál több kis méretű tégla ké­szül a megújult gyárban, jövőre pedig már 12 milliót adnak át a hazai felhaszná­lóknak. ' Június 8-án a megye vá­rosaiban, községeiben, fal­vaiban ezerhét&zázharminc- öt tanácstagot választottak. A kettős, illetve a többes je­lölések nyomán rajtuk kí­vül ezerkétszázhetvenen megkapták a póttanácstag- sághoz szükséges szavazato­kat. A statisztika nyelvén fo­galmazva ez azt jelenti, hogy a tanácstagok 73 szá­zaléka mellé póttanácstagot is választottak. Ez a tény újabb feladatokat' ró a taná­csok irányítóira, vezetőire, mivel a — sportnyelven fo­galmazva — másodiknak „be­futó” embereket is foglalkoz­tatni kellene a helyi közélet­ben, hiszen igen sok válasz­tó őket tisztelte meg a bi­zalmával. Éppen ezért időszerű a kérdés: mi történt velük? A megyei tanács szervezé­si és jogi osztálya augusz­tus végi, szeptember eleji felmérései szerint a pótta­nácstagok mintegy harma­dát akkorra már bevonták különböző tanácsi bizottsá­gokba Így például Karca­gon, Kisújszálláson, örmé­nyesen, Kenderesen, Török- szentmiklóson, Kunhegye­sen, Mezőtúron, Tiszafüre­den. Különösen a művelő­désügyi, egészségügyi és tár­sadalompolitikai bizottságok­ba keresték őket. De azért másféle megbízatásaik is adódtak; például Tiszakür- tön a szabálysértési, Öcsö­dön a közellátási, Kun- szentmártonban pedig a vá­rosfejlesztési és ellátási bi­zottságokban is számítanak rájuk. Azóta közülük nem keve­sen szakszervezeti és nép­front-megbízatásokat is kap­tak. Jelenleg a póttanácsta­goknak közel 60 százaléka már valamilyen helyi kőa- életi, társadalmi munkát vé­gez. Igen ám, de még min­dig marad a listán több mint ötszáz ember. Az érvek is­merősek : valamilyen fel­adatot kellene nekik adni, de mivel bízzuk meg azo­kat. akiknek nincs olyan szakképzettségük, amelyet hasznosíthatnának? Például lehetne rájuk szá­mítani a helyi ünnepségek, társadalmi munkák, város- és községpolitikai feladatok előkészítésében, szervezésé­ben, lebonyolításában. Több­ségük minden bizonnyal örömmel mondana igent, hi­szen már eleve azért kerül­tek fel a jelölőlistákra, mivel a község- és várospolitikai feladatok elvégzéséből az át­lagosnál nagyobb mérték­ben kivették a részüket. És hogy mindez ne csak a múlt- ira, hanem inkább a jelenre, sőt a jövőre is vonatkozzék: ismét fel kell(ene> keresni őket megbízásokat ajánlani nekik. Döntő többségük bi­zonyára nem utasítaná visz- sza a javaslatot. D. Sz. M. Konzervkilátások a szezon végén Zavartalan ellátást ígár az Ipar Zavartalan, kiegyensúlyo­zott ellátást ígér télire a konzervipar; a feldolgozás fő szezonja befejeződött, s az üzemekben hozzáláttak a kisebb kereskedelmi egy­ségcsomagok elkészítéséhez, összeállításához. A gyárak­nak rugalmas üzletpolitiká­val sikerült alkalmazkodni­uk az idei rendkívüli esz­tendőhöz, amikor is egy- egy zöldség-, illetve gyü­mölcsfaj hozamai között igen nagy különbségek mu­tatkoztak. A kiesett tétele­ket nagyrészt sikerült pó­tolni, ebben segített, hogy az ipar év közben is — al­kalmazkodva a kialakult helyzethez — árváltoztatáso­kat hajtott végre. Kitűnő termést hozott a zöldborsó, a vártnál is na­gyobb kínálatot az üzemek fogadták. Hozzávetőleg 3000 tonnával több zöldborsót „raktak” el a tervezettnél. Az áru minősége jó, és ez javítja a külpiaci értékesí­tés lehetőségét is. Az átla­gosnál jóval tovább tartotta magát a földeken a zöld­paprika, még októberben is nagy tételekben szedték. így a felvásárlási előirányzatot mintegy 50 százalékkal túl­teljesítették. Ugyanúgy a vártnál többet sikerült át­venni a paradicsompapriká­ból, az értékes kertészeti áru a korábbinál nagyobb mennyiségben kerül majd a boltokba, természetesen tar­tósítva. A paradicsom év­közben nem biztatott jó ter­méskilátással, ám a ked­vező nyárvégi, őszi időjárás végül is javított a hozamo­kon. Amelyek ugyan nem érték el a tervezettet, még­is: az ipar megfelelő meny- nyiségű alapanyaghoz jutott. Folyamatosan érkezett az üzemekbe a vöröshagyma és a gyökérzöldség, viszont ko­moly gondok mutatkoztak az uborka felvásárlásánál. Az előirányzottnak még a fele sem került le a földekről, súlyos növényvédelmi gon­dok mutatkoztak, s ezeketfa termelőknek úgy látszik nem sikerült leküzdeni. Az ipar a felvásárlási árak emelésé­vel igyekezett fenntartani a termelői érdekeltséget, ám ez csak részben sikerült. Mivel a savanyúságok gyár­tásához szükséges alapanyag jelentős része nem állt ren­delkezésre, paprikával, cék­lával és zöldparadicsommal igyekeztek pótolni a hiányt. Mindent egybevetve az ál­lami ipar, amely a savanyú­ságok mintegy 70 százalékát állítja elő,* folyamatos ellá­tást biztosít. A gyümölcstermés hullám­zása is megmutatkozik az ipar kínálatán. A felvá­sárlásnál nagyobb árat fi­zettek a sárgabarackért és a Szilváért és az átlagosnál többet adtak az őszibarckért is. Sajnos a csonthéjas gyü­mölcsökre nem járt jó esz­tendő, emiatt az áremelés csak részben hozott ered­ményt. Annál több bogyós gyümölcs érkezett a feldol­gozó iparba, a tervezettnél többet „tettek el” egresből, szamócából, ribizliből. Az Alsó-Jászság községein kívül a Szolnoki Afész üzleteibe Is szállít édesipari terméke­ket az Egyesült Jászsági Afész jászalsószentgyörgyi cukrászüzeme. Nagykereskedelmi áron számolva, havonta mintegy 200—250 ezer forint értékű édességet készítenek

Next

/
Oldalképek
Tartalom