Szolnok Megyei Néplap, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-07 / 262. szám
12 Szolnok megye múltjából 1985. NOVEMBER 7. Miért harcoltak és pusztultak el sok ezeren? Az I. világháború folyamán magyarok és oroszok egyaránt estek fogságba. Wesniczky Antal beseny- szögi tanító a jaranski hadifogolytáborban másolta le orosz tiszt naplójának a következő részletét : „A fronton való hosszas kóborlás után megállapodtam végre a Vörös Kereszt pétervári különítményénél. A Kárpátok lábainál vagyunk ... Mint sokszoros éles fogak merednek égnek a Kárpátok, mint valami csodálatos bástyafal. Magyarország szerencsés, hogy e bástyafal mögé rejtőzött, mert különben mezőit már régen összetaposták volna az orosz lovak. A mi csapásaink leginkább a magyarokat érik. Azok az osztrák ezredek, amelyek szlávokból, olaszokból, németekből állanak, jól harcolnak, de csak addig, amíg kedvező körülmények között harcolhatnak, de mihelyt rosszra fordul az ügy, szaladnak, vagy megadják magukat. A magyarok dühödten harcolnak, a végsőkig védik magukat és meghalnak. Általában az egész háború alatt, de különösen az utolsó harcokban történt meg a következő eset: az osztrák és magyar ezredek össze vannak keverve; az osztrákok elszaladnak, vagy megadják magukat, így a magyarok szélső szárnyai védtelenek maradnak és a magyarokat bekerítik és le- öldösik. így azután az osztrák veszteségek legnagyobb részét a hadifoglyok teszik ki, a magyaroknál a halottak. A háború után ki fog derülni, hogy Magyarország emberveszteségei a legnagyobbak. Igen gyakran játszódik le a következő jelenet: Sebesült magyart hoznak — fekete, napbarnított arc és a gyűlölettől izzó szemek. — A megtestesült ördög — mondják a szanité- cek. SÖ nem érti, őt sem értik. A magyar komoran, gyűlölettel néz maga körül. Bekötözik, adnak neki enni, kap cigarettát — az arcán éppen olyan élénk öröm jelenik meg, mint amilyen gyűlölet lakozott ott előbb és most sem tud semmit sem mondani. Ha valamelyik közülük tud németül, megkérdezheted a magyart: miért harcol, kinek a nevében pusztulnak el egész ezredek? ö beszélni fog arról, hogy a szerbek megölték az osztrák trónörököst, általában olyan dolgokról, amikhez Magyarországnak semmi köze sincs. A legszomorúbb pedig, hogy ha majd ezek a megnyomorított emberek a hosszú fogság után hazatérnek, a vezetőiktől sem fogják megtudni, miért harcoltak és pusztultak ...” A magyar hadifoglyok a hadifogolytáborokban végül is megtudták, miért harcoltak ők ebben a harcban a ,'német nemzet világuralmáért”. Százezer magyar internacionalista élte át közvetlen szemtanúként a nagy októberi szocialista forradalmat, harcolt a külföldi intervenciós csapatok és a belső ellenséggel szemben. Szolnok megyei volt hadifoglyok, munkások, parasztok, értelmiségiek közül sokan fegyvert fogtak az októberi forradalom győzelméért és védelméért, népünkért, az emberiség jövőjéért. 1914 után a Szolnok megyei dolgozók legjogfosztot- tabb rétege az orosz hadifoglyok voltak. Főként a mezőgazdaságban és a Szolnoki Cukorgyárban foglalkoztatták őket. A hadifoglyok nem csatlakozhattak a munkásszervezetekhez, hiszen azt a háborús törvények a legszigorúbban tiltották. A megye dolgozói azonban forradalmi öntudatból és spontán szimpátiából sokat tettek az orosz foglyok helyzetének javításáért. 1918. március 15-én Karcagon kultúrműsort rendeztek, melynek bevételét e távolról idekerült egyszerű katonák segélyezésére fordították. Július elején pedig Szolnok város baloldali közvéleménye lépett fel a cukorgyárban foglalkoztatott orosz foglyok érdekében. Ellátásuk addig igen rossz volt; emiatt ijesztő állapotban voltak. A város munkásságának és demokratikus közvéleményének nyomására a katonai hatóságok végül is változtattak a helyzeten. Ettől kezdve a cukorgyári orosz fogolymunkások ellátása érezhetően javult. Az Oroszországból idekerült foglyok iránti szimpátia egyúttal rokon- szenvnyilvánítást jelentett hazájuk, a szocialista forradalom országa iránt is. A Szolnok megyei orosz hadifoglyok a magyar internacionalistákhoz hasonlóan csatlakoztak a magyar proletárforradalomhoz. A Szolnoki Munkás 1919. március 29-i száma közölte: „ ... a szolnoki orosz foglyok kérelmet intéztek a munkástanácshoz a Vörös Hadseregbe való belépésük engedélyezése iránt. A munkástanács az engedélyt megadta, s ennek alapján a 68-as jász-kun vörös ezredbe 115 orosz fogoly lépett be, s a . katonatanács mindet a roham-zászlóaljba osztotta be.” dr. Selmeczi László Hadifogolyból lett a Vörös Gárda tagja Egy az internacionalista harcosok közül Wienermann Jenő Lajos (1888—1918) menhelyi gyermekként került Jászberénybe. Nevelőapja Braun Ignác bádogosmester volt. Tőle tanult szakmát is. Egy ideig a Braun-műhelyben dolgozott, Budapestre került, majd vissza Jászberénybe. Az I. világháborúban orosz fogságba esett. 1917 végén Minszkben belépett a Vörös Gárdába. Moszkvába ment, ahol 1918 májusában kinevezték az első internacionalista zászlóalj parancsnokává. 1918 júniusától az uráli fronton harcolt, s halt hősi halált. A moszkvai magyar kommunista emigráció lapia, a Sarló és Kalapács a következőképpen emlékezett róla. „Milyen is volt Wienermann elvtárs? Alacsony, fekete. végtelenül erélyes, lelkes kommunán odaadó híve a munkásosztály ügyének ... Novouzemszkben azonnal munkához fogott a muJká- nak élő, a munkáért h évülő Wienermann elvtárs. Tétlenül egv percig sem tudott v lenni. Maga járt felderíteni, éiielenként maga iárta körül a rajvonalakat, maga szervezte a lovak és kocsik kiválasztását, a gépfegyverek. lőpatronok és egyebek átvételét. Minthogy maga is fegyelmezett volt, nem tűrt semmiféle ingadozást... A fehérkozákság a tavasz elején kissé passzívan tartotta magát, s így bizonyos szélcsend állott be a fronton. Wienermann elvtárs majd az eszét vesztette ettől a tétlenségtől: — Én ide harcolni, támadni, verekedni jöttem, ezek meg tétlenségre kárhoztatnak bennünket... Szerették őt a közkatonák és a parncsnokok is szerették a vakmerőséggel határos bátorságáért, a forradalom ügye iránt való odaadásáért, a katonák iránti figyelmes gondoskodásáért. A fehérek immár egész közel voltak. Megkezdődtek — habár kisebb méretekben — az aktív hadműveletek. Wienermann elvtárs naponta „munkában” volt. Távolra menő felderítő szolgálatokat, őrjáratokat szervezett, bebenézett a fehérek frontmö- göttjébe. körülkerítéseket, ostromokat végzett. Állandóan égett, perzselt körülötte a munka. Üiabb csapatokat szervezett, kijavította a stáb munkáját, segített a felsőbb parncsnokságnak a fegyelem megszilárdításában. rendet teremtett azokban a csapatokban. amelyekkel együtt küzdött a fehérek ellen. Egy ízben titokban azt mondja... — Levelet kaptam a fehérektől. Magukhoz hívnak és sok pénzt ígérnek. Jó! van — átmegyek hozzájuk ... — És nevet, nevet, maid meg mint valami eszeveszett a szobában nyargal fel és alá . . . A fehérek a berezovj faluban vannak. Odamegyek hozzájuk „megadni” magam. Magammal viszek két teherautót géppuskákkal és egy páncélkocsit... ezzel azután valamennyit foglyul ejtem. Nevet és tapsol örömében ennek a jó ötletnek: — Megmutatom nekik, ki az^a Wienermann, nogyan lehet neki pénzt felajánlani, hogyan lehet őt felszólítani arra, hogy árulója legyen a munkásosztálynak. Összeállította a csapatot. Mindössze 16 embert vitt magával. Beültette őket két teherautóba, beállított négy gépfegyvert, magához vett egy páncélkocsit, autóba ült és a kozákfalu felé vonult... A fehérek várták, nagyon örültek annak, hogy Wienermann, akit már az egész frontszakaszon ismertek — hozzájuk jön ... Wienermann kilép a kocsiból — odamegy az ezredeshez, szívélyesen köszöntik egymást ... Egyszerrecsak három lövés a fehértiszt mellének, négy gépfegyver tüzet nyit, a fehérek eszeveszetten menekülnek, otthagyva puskákat, gépfegyvereiket, ágyúikat... Négy óra leforgása alatt Wienermann elvtárs porosán, piszkosan, kigombolt inggallérral, 16 emberből álló csapata élén ismét a stábnál van. A zsákmány: 3 ágyú, géppuskák, kardok, puskák, motorkerékpárok. A 300 emberből álló fehércsaoat pedig — szinte hírmondó nélkül maradt. Wienermann elvtársnak e” az egészen kivételes bravúrja végigjárta az egész fronSzolnoki munkászászló 1912-ből Hősi idők emlékét őrzi A szolnoki fa- ét fftldmnnkások sáazlaja lSIZ-ből (elő- ét hátlap) A magyar munkásmozgalom tárgyi emlékei közül kevés zászló maradt meg az üldöztetés szorongató körülményei közt. Ezért van különlegesen nagy jelentősége a szol noki fa- és földmunkások aranynyal hímzett, díszes vörösselyem zászlajának, ame- \ lyen a felkelő napot a „VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK” felirat övezi. Az aranyló napból flitteres és hímzett sugarak áradnak szét, utalva a hajnal, a szellem világosságára. A zászlórúd sárgaréz csúcsán fogazott élű körfűrészlapba szerkesztett. ötágú csillag látható. A zászló másik oldalán tölgy- és olajággal körülvéve a fa- és földmunkások szerszámait hímezték ki: az ásót, kaffc Úri Szabó József a híres zászlóval tot. Wienermann elvtárs megkapta az első kitüntetést. — És még egyebet is mu • tatok nekik! — dörögte este Wienermann elvtárs. És ismét kirohant valahová, valamit megbeszélni, valakit összeszidni a helytelen rendelkezésekért, beszélgetni a vöröskatonákkal. — Felderítő szolgálatra megyek az új eszkadronnal — mondta egyízben ... Késő este ... Szerencsétlenség történt... Wiener- mannt megölték... Az asztal egyszerű, durva koporsó lett, ott fekszik Wienermann, a „testvérke”. Az arca nyugodt, erős, az ajkai egymásra zárva. A homlokán éles kardvágás ... A ravatalon vörös koporsó. Csendesen, szívet szorí- tón játssza a zenekar a halotti gyászdalt. Az egész csapat, valmennyi katonai csapatrész katonai tisztelgéssel vesz örök búcsút Wiener- manntól, az igazi hőstől, a proletariátus felszabadító harcának legragyogóbb példájától ... A holttestét Moszkvába szállították. Ott, a vörös ország vörös fővárosában van a helye ennek a hős prole- tárharcosnák, Wienermann elvtársnak ... !” A Pravda 1918. november 20-i számában írta: — „Több volt ő nekünk, mint hűséges elvtárs, több volt, mint vezető az ellenforradalmárok elleni harcban. Reménységünk is volt arra az eljövendő harcra, amelyet majd saját ellenforradalmáraink és fehérgárdistáink ellen vívunk. Azzal a mélyséees meggyőződéssel helyezzük el téstét a nagy proletárforradalom oltárán, hogy végre elhozza nekünk is és az egész világ proletárjainak a végleges győzelmet...” dr. Püski Anna szát és gereblyét középen egy körfűrészlap fogja egységbe, s a „SZOLNOKI FÖLDMUNKÁSOK” hímzett felirat egészíti ki, — utalva a famunkások sorai közt dől - gozó agrárproletárokra. „ ... a zászló alapítólevele kézírásos volt. Szövege az volt, hogy kiknek a ténykedéséből teremtődött meg ... — emlékezett 1954-ben Palla Illés famunkás, amikor a zászló történetéről faggattam —, F. Bede László volt az elnökünk, ö volt a lelke a fűrészgyári és földmunkások szakszervezetének. Úri Szabó József meg Eszenyi József volt még vezető... A zászló selyme kivarrva 1600 Ft-ba került. A hímzést Pesten csinálták. A rúdba szögeket vertünk... A zászlószentelést a Nemzeti Szálló nagytermében bállal rendeztük. Nagy sikere volt. Minden szakszervezet ott volt. Alig fértünk. Csendörök kergették szét a tüntetőket 1912—13—14-ben felvonultunk május elsején a zászló alatt. A mostani Ság- vári út mellékközében lévő Munkásotthonból indultunk, ... a zászló- és szalagvivők ki voltak jelölve. A sorrendet a felállásnál a párt irányította ... Előfordult azonban, hogy tömegtüntetést csináltunk a zászlóval. 1913. október 17-én hirtelen hullám csapódott Szolnokra ... a budapesti munkásság megmozdult. Ennek hírére jöttünk ki tüntetni. Elindultunk a Munkásotthontól az állomásig. Az ócskapiacpn keresztül lovas csendőrök és rendőrök rohantak közénk, tapostak és szétkergettek. Kardlapos vágást kapjam akkor, véreztem is...” Palla Illés famunkás szavai után nézzük tovább a zászló sorsát, ahogyan ezt Úri Szabó Józsefnek, az 1953-ban elhunyt „vén zászlótartódnak szavaiból összesűríthettük. Ez a zászló, amely évenként a május elsejei, az engedélyezett vagy tiltott ünnepségeken, felvonulásokon mindig ott volt, valósággal kivirult 1919. május 1-én, amikor a városháza előtt rendezett ünnepi gyűlésen Úri Szabó József a zászlót büszkén lobogtatta. Felejthetetlenül beívódott az első szabad május 1. emléke az ottlévők emlékezetébe. Ez késztette Úri Szabó Józsefet arra, hogy vállalva minden veszélyt, egy kettősfalú szekrényben rejtegesse a zászlót a felszabadulásig. Ifjúi lélekkel emelte újra a magasba a féltve őrzött zászlót 1945. május 1-én. Csak az igaziak Ismerték a titkot A május elsejei ünnepségekről szóló beszámoló — a Tiszavidék 1945. május 8-i számában — ezt jegyezte fel: „1919 után megsemmisíthettek soft mindent, ami a magyar munkásság heroikus küzdelmére emlékeztetett, de a szolnoki fűrésztelepi munkások forradalmi vörös zászlóját nem! Mert az Úri Szabó Józsefre volt bízva, aki mindenre gondoló óvatossággal kettősfalúnak csináltatta a Munkásképző Egyesület könyvtárának szekrényét, s a fehérterror dühöngései idején ide rejtette a zászlót. Besúgók, rendőrök, politikai fogdmegek seregestül jártak a Munkásképzőbe ... nem találták meg. Mert a zászló titkát csak az igaziak tudták, a keményfából faragott legények, az Eszme örök el- jegyzettjei, az Úri Szabó Józsefek, a Ragó Antalok ... Most vették elő a régi zászlót. Vitték a májusi menetben.” A munkászászló, amely annyi viszontagságon át híven őrzi a hősi idők emlékét, 1954-ben Szolnok város munkásmozgalmának becses emlékeként — letétként — a Damjanich Múzeum első állandó kiállítására került, hogy megmaradjon az utókor számára. Kaposvári Gyula Összeállította: dr. Selmeczi László
