Szolnok Megyei Néplap, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-07 / 262. szám

Ára: 2.20 R SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! xxxvi. évf. 262. #*., 1985. nov. 7., csütörtök A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA A TARTALOMBÓL: Erkölcsi érdekeltségi rendszer Kertészkedni (tudni) kell Mai szovjet irodalom fordításával kezdte Az ember javára November 7. tiszteletére Koszorúzás a Lenin-emlékmünél a fővárosban és Szolnokon ilágtörténelmi je­lentőségű ese­mény évforduló­ját ünnepeljük. Az elmúlt hatvannyolc esztendő cáfolhatatlanul bizonyította: a nagy októberi szocialista forradalom az emberiség fejlődésének új korszakát nyitotta meg. Az elnyomorí­tó kizsákmányolás, az eb­ből eredő megalázó igazság­talanság társadalmi alapjai­nak szétzúzásával, a szabad­ság és a társadalmi egyen­lőség korábban ismeretlen fokának kivívásával, a pro- letáriátus történelmi ügyé­nek diadalra vitelével az egyetemes haladás és a szo­cializmus olyan messzire su­gárzó távlatait teremtette meg, amelyek azóta is utat mutatnak a földkerekség va­lamennyi progresszív moz­galmának, a szebb, jobb és igazságosabb életért harcba indulóknak. Az októberi győzelem óta eltelt csaknem hét évtized­ben a szocializmus különféle ellenfelei hasztalan próbál­ták meg korszakos vívmá­nyait elpusztítani, eszméit lejáratni, eredményeit ké­telyekkel övezni, s mindez­zel a történelem menetét visszafordítani. Ezek a tö­rekvések kudarcot vallottak és kudarcra lesznek ítélve a jövőben is, hiszen a forra­dalom, az általa lehetséges­sé vált dinamikus szocialis­ta fejlődés — a munkásem­berek, a néptömegek valósá­gos érdekeit képviselve — oly hatalmas energiákat szabadított fel, olyan roppant emberi, erkölcsi tartalékokat mozgósított* amelyekkel szemben alul kellett — és kell — maradni minden ha­ladásellenes erőnek. Novem­ber 7-re emlékezve, ezért a népben, a dolgozó milliók­ban rejlő történelemalakító cselekvőkészséget, az ember szüntelenül jobbra törő pro- métheuszi lényegét is ünne­peljük. A szovjet nép — a marx­izmus-leninizmus eszméit valóra váltó szocialista fej­lődés révén — az emberiség sorsának, a huszadik századi haladás ügyének meghatáro­zó, alakító erejévé vált A polgárháború, az intervenció kemény próbatételeit le­küzdve, az új szovjet állam a társadalmi és gazdasági fejlődés terén elért eredmé­nyeivel példát mutatott és harcaikhoz biztos fedezetet nyújtott a világ progresszív mozgalmainak, a szocializ­mus, a kommunizmus nem­zetközi harcosainak. Döntő szerepet vállalt, és minden más nemzetnél súlyosabb ál­dozatokat hozott a fasizmus megsemmisítésében. A második világháború után a Szovjetunió — gaz­dasági és katonai potenciál­jának jelentékeny mértékű fejlesztésével — hatékonyan el tudta hárítani a hideghá­ború korszakának újabb, a korábbiaknál még borzalma­sabb pusztítással fenyegető veszedelmeit. Napjainkban, amikor a bé­ke fenyegetettsége, az atom­háború rettenete, az impe­rializmus szélsőséges körei által kikényszerített fegyver­kezés, a nemzetközi feszült­ségek hullámmozgása aggo­dalommal, fokozódó nyugta­lansággal tölti el Földünk valamennyi felelősen gondol­kodó emberét, akkor nagy nyomatékkai kell emlékez­tetnünk arra, hogy az októ­beri forradalom egyik leg­fontosabb vívmánya, ma­radandó érvényű dokumen­tuma a békéről hozott tör­ténelmi súlyú dekrétum volt. S a Szovjetunió azóta is tö­retlenül, következetesen vál­lalja október örökségét, a béke állhatatos védelmezé- sét. A világ jelenbeli gond­jainak, konfliktusainak meg­oldásához — Ajtmatov, a híres szovjet ' író szavait idézve — egyfajta „planetá- ris tudatra”, vagyis az egész emberi nem sorsáért, holnap­jáért felelősséget érző ma­gatartásra van szükség. A Szovjetunió külpolitiká­ja erről a felelősségről ta­núskodik. Folytonos tehát a nagy októberi szocialista forrada­lomhoz, a lenini párt célki­tűzéseihez hű, a szocializ­mus eszméinek, értékeinek lényegéből fakadó történel­mi küldetés teljesítése — az egész emberiség jövője ér­dekében. Ezért vált a Szov­jetunió az elnyomott népek és a jóakaratú emberek re­ménycsillagává. Természetesen, a szocializ­mus fejlődése sem volt mentes az ellentmondá­soktól, a megtorpaná­soktól, a torzulásoktól. De közvetve az is a szocializmus erejét, történelmi szükség- szerűségét bizonyítja, hogy eddigi — históriai léptékkel mérve még viszonylagosan rövid — útja során mindig képes volt a korrekcióra, ön­maga megújítására, a saját eredendő elveihez szabott továbbhaladásra. Folyvást ■csalatkozniuk kellett tehát azoknak, akik úgy vélték, hogy a szocializmus felélte belső tartalékait, kimerítette lehetőségeit, akik azt han­goztatták, hogy az átmeneti torzulásokkal elveszejtette távlatait. A kitűzött nagy, történelmi célok megvalósí­tásához, természetesen hósz- szú fejlődési folyamatra van szükség, ezt szem elől té­veszteni önáltatás volna. e annyit határozot­tan állíthatunk: a szocializmusnak van átgondolt stratégiai érvényű vá- lásza, perspektívákat adó mozgósító hatású program­ja az emberiség jelenlegi nagy kérdéseinek megoldá­sára. Ezt bizonyítja a Szovjet­unió Kommunista Pártja új­jászerkesztett programjának most közzétett tervezete is, amely az ország társadalmi- gazdasági fejlődésének meg­gyorsítása alapján előirá­nyozza a szocializmus terv­szerű és mindenoldalú töké­letesítését, a szovjet társada­lom haladását a kommuniz­mus felé. A szocialista világrend- szer kialakulása, amelyben a Szovjetunió létének és in- itemadionalista segítségének kulcsszerepe volt, azt is vi­lágosan megmutatta, hogy a nagy októberi szocialista forradalom történelemformá­ló eseményei nem kivételsze- rűefc nem az egyedi körül­mények véletlenszerű össz- játékaként alakultak, hanem bennük a történelmi-társa­dalmi fejlődés Marx, Engels és Lenin által fölismert tör­vényszerűségei fejeződtek ki. A szocialista átalakulás szovjetkinióbeli útja egyete­mes tanulságokat kínál, eze­ket azonban valamennyi szocialista országnak a maga történelmi hagyományaihoz, sajátosságaihoz szabottan kell — mégpedig alkotó mó­don — felhasználnia. A sa­ját gondjainkat nekünk kell megoldani, vívmányainkat — másfelől — nem szabad valamiféle korlátlanul al­kalmazható modell eredmé­nyének tekinteni. Az előttünk álló nem cse­kély nehézségek leküzdésé­ben, céljaink valóra váltá­sában mindenekelőtt a saját erőnkre kell támaszkodnunk, de közben éreznünk kell és érezzük is, hogy a szocialis­Pál Lénárdnak. az MSZMP KB titkárának ünnepi beszéde, amely tegnap este hangzott el a rádió­ban és a televízióban. ta országok közösségét ösz- szekötő sokoldalú politikai- gazdasági-kulturális és tár­sadalmi kapcsolatok mun­kánkhoz nélkülözhetetlen, nagy értékű hozzájárulást jelentenek. Ezek között a kapcsolatok közdtt megkü­lönböztetett jelentősége van a Szovjetunióhoz fűződő vi­szonyunknak. Az MSZMP XIII. kongresszusának hatá­rozatát idézve: „Elsőrendű nemzeti érdekünk a magyar —szovjet barátság további erősítése, a két ország és a két nép együttműködésének gazdagítása. A Szovjetunió hazánk függetlenségének, szocialista építőmunkánknak legbiztosabb nemzetközi tá­masza. Pártjainkat, orszá­gainkat, népeinket összekap­csolja az elvek, az alapvető célok és az érdekek azonos­sága, összekötik a prole­tár internadonalizmíus és a barátság erős szálai.” Napjainkban nálunk — és a szocialista országok több­ségében is — a gazdaság fej- lesizlbés^ret, hatékonyságának növelésére, társadalmi cél­jaink valóra váltásának anyagi feltételeire összpon­tosul leginkább a figyelem. Egyik fő — most talán a legfőbb — feladatunk a to­vábblépésünkhöz nélkülöz­hetetlen tudományos-műsza­ki haladás gyorsítása, a szo­cialista közösség országaiban rejlő óriási szellemi alkotó erő minél hatékonyabb ki­használása. Olyan korszak­ban élünk, amelyben minden erőforrás mozgósítására szükség van, de különösen fontos, hogy.a legértékesebb, legrugalmasabb, legcsodála­tosabb erőforrást: az em­beri alkotó erőt, amelyet a tudás, a tapasztalat, az isme­ret és a küzdelemre való vállalkozás készsége csak megsokszorozhat, az eddigi­nél sokkal jobban kamatoz­tassuk. Éppen ennek érdeké­ben nem szabad megfeled­keznünk arról, hogy szocia­lista fejlődésünk nem pusz­tán gazdasági kérdés. Fő cél- kitűziésünk elérésében: a gazdasági-társadalmi hala­dás meggyorbítiásában, az ország életének minden ol­dalú fejlesztésében jelenté­keny és nélkülözhetetlen szerepe van a szocialista de­mokrácia kiszélesítésének, az intézményeink jobb mű­ködésének, a tágabb értelem­ben vett kultúra, a művelő­dés különböző területeinek, a művészeteknek. Meggyőző­désünk, hogy a szocialista társadalomnak az emberi vi­szonyok tökéletesítésében ép­pen úgy be kell váltania eredendő ígéreteit, mint a műszaki-gazdasági fejlődés szilárd megalapozásában. A nagy októberi szocialista for­radalom örökségéhez, eszmé­nyeinkhez akkor vagyunk hűek, ha következetesen szem előtt tartjuk, hogy a szocíializtmusban mindennek az ember felemelkedését, tartalmas életét kell szol­gálnia. Érvényesüljön a jel­szó: „Mindent az ember ne­vében, mindent az ember ja­vára”. ovember 7-e al­kalmából a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa és kormánya, a magyar kommunisták és, >népünk egésze nevében tisztelettel köszöntőm a Szovjetunió Kommunista Pártját, a test­véri szovjet népet. Szívből kívánom, hogy töretlen len­dülettel haladjanak tovább a nagy októberi szocialista for­radalom által megkezdett úton, érjenek el újabb sike­reiket országuk építésében, az emberi értékek gyarapí­tásában, a szocializmus és a béke világméretű ügyének szolgálatában. A nagy októberi szocialis­ta forradalom 68. évfordu­lója tiszteletére tegnap a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsa és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa koszorúzási ünnepséget ren­dezett Budapesten a felvo­nulási téren, a Lenin-em- lékműnél. A magyar és szovjet zász­lókkal, valamint a nemzetkö­zi munkásmozgalom vörös lobogóival díszített téren a fővárosi dolgozók, fiatalok több százas serege gyűlt ösz- sze az ünnepi eseményre. A szoborral szemben csapat- zászlóval felsorakozott a Ma­gyar Néphadsereg díszszáza­da. Pontosan 10.00 órakor kürtszó jelezte az ünnepség kezdetét, majd a díszszázad parancsnoka jelentést tett Losönczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, aki ezután Oláh István hadseregtábornok, honvédelmi miniszter társa­ságában ellépett a katonák sorfala előtt A szovjet és a magyar himnusz elhangzása után a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága ne­vében Kádár János főtitkár és Németh Károly főtitkár- helyettes, a Politikai Bizott­ság tagjai helyeztek koszo­rút a szobor talapzatára. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának koszorú­ját Losonczi Pál, és Traut- mann Rezső az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke, a Mi­nisztertanács koszorúját Lá­zár György, a kormány el­nöke és Maróthy László mi­niszterelnök-helyettes, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai helyezték el. Koszorúzott a Szovjetunió budapesti nagykövetsége és a diplomáciai testület más képviselői. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a nagv októ­beri szocialista forradalom 68. évfordulója alkalmából kitüntetéseket adományozott párt-, állami-, társadalmi- és tömegszervézeti tisztség- viselőknek, aktivistáknak, a fizikai és a szellemi alkotó­munkában élen járó dolgo­A társadalmi és tömegszer­vezetek képviseletében Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak főtitkára, Gáspár Sán­dor, a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsának elnöke, Hámori Csabe, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szö­vetség Központi Bizottsága első titkára, Varga László, a Magyar Úttörők Szövetségé­nek főtitkára, Ispánovits Márton, a Magyar Ellenál­lók, Antifasiszták Szövetsé­gének főtitkára, és Apró An­tal, a Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság elnöke koszo­rúzott. A fegyveres erők nevében Oláh István, Kamara János belügyminiszter és Borbély Sándor, a Munkásőrség Or­szágos parancsnoka helye­zett el koszorút. Az ideiglenesen hazánkban állomásozó Szovjet Déli Hadseregcsoport képviseleté­ben, Alekszej Gyemidov al­tábornagy, Anatolij Maku- nyin altábornagy és Vlagyi­mir Afanaszjev mérnök-ve­zérőrnagy koszorúzott. Budapest Főváros Tanácsa koszorúját Szépvölgyi Zol­tán elnök, és Farkasinszky Lajos elnökhelyettes helyez­és Vasbetonipari Művek szol­noki gyára, az Újvárosi Ál­talános Iskola tanárai ' és diákjai, a hazánkban ideig- te el. A szobor talapzatát vi­rágokai borították el a fő­városi üzemek, intézmények, hivatalok dolgozóinak és a budapesti fiataloknak a kül­döttei is. Ünnepi zászlódíszbe öl­töztek a nagy októberi szo­cialista forradalom 68. év­fordulója tiszteletére a me­gyeszékhely közterei, intéz­ményei, épületei. Az ünnepségek, koszorúzá­sok sora reggel 8 órakor a köztemetőben kezdődött, ahol a szovjet katonák sír­jához a Papírgyár, a Beton- lenesen állomásozó szovjet zóknak, eredményes munká­juk elismeréseként. * A kitüntetettek egy cso­portjának Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja tegnap az Or­szágház kupolacsarnokában nyújtotta át az érdemrende­alakulatpk képviselői, és a környékbeli lakosok helyez­ték el a kegyelet és a meg­emlékezés koszorúit, virá­gait. Kilenc órakor a városköz­pontban, a Hősök terén a magyar és a szovjet him­nusz elhangzása után az em­lékmű talapzatára a városi pártbizottság képviseletében Varga Sándorné első titkár és Badari László titkár, a vá­rosi tanács nevében Fenyve­si József tanácselnök és Márton Ernő, a pártvezetŐ- ség titkára helyezett el ko­szorút. Elhozták a megemlé­kezés virágait, koszorúit a hazánkban ideiglenesen ál­lomásozó szovjet alakulatok, a város fegyveres erői, tes­tületéi, a társadalmi és tö­megszervezetek képviselői, Szolnok lakói is. Tíz órakor a Lenin-szo- bor előtt a magyar és a szov­jet himnusz hangjai után a megemlékezés és a hála első koszorúját az MSZMP Szol­nok Megyei Bizottsága nevé­ben Majoros Károly, a me­gyei pártbizottság első titká­ra és Szűcs János, a megyei pártbizottság titkára helyez­te el. Ezután a megyei tanács képviseletéiben Mohácsi Ottó, a megyei tanács elnöke és Vankó Attiládé, a megyei ta­nács apparátusi pártbizott­ságának titkára koszorúzott. Koszorúkkal ékesítették a szobor talapzatát az ideigle­nesen hazánkban állomásozó szovjet alakulatok, a fegy­veres testületek megyei pa­rancsnokai, képviselői. Ko­szorút helyeztek el a Titász és a Volán Vállalat dolgo­zói, és virágcsokrokkal borí­tották be a szobor talapza­tát a megyeszékhely általá­nos és középiskolás diákjai­nak tanulóinak képviselői, lakosai is. A koszorúzási ün­nepség az Intemacionálé hanjaival fejeződött be. két. Az ünnepségen jelen volt Lázár György, a Mi­nisztertanács elnöke, Né­meth Károly, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt főtitkár- helyettese, a Politikai Bi­zottság tagjai és Katona Im­re, az Elnöki Tanács titkára. (Folytatás a 3. oldalon.) Kitüntetések a Parlamentben A Lenin-szo bornál Majoros Károly és Szűcs János koszorúzott a megyei pártbi­zottság nevében

Next

/
Oldalképek
Tartalom