Szolnok Megyei Néplap, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-06 / 261. szám
ft 4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. NOVEMBER 6. Szakszervezeti kislexikon Ax alkatén öröme Jegyében Egy szellemi játék haszna Mol a város Mottó: Ha semmi kedved sincs arra, hogy a meglevő szerkezettel valamit csinálj, a legjobb úton vagy, hogy Jeltalálj valamit (Adam Clark) son, vastag szakirodalmat követelőn — de szellemet, újítókedvet előcsalogató játékos formában. A kezdeményezés ekkor még üzemi keretek között maradt. Ebben az évben azután — a megyei szervek is felfigyeltek a kezdeményezésre — több oldalas felhívás érkezett az üzemekbe, amely Pattantyús Abrahám Cézára — a nemzetközi hírű és tekintélyű tudósra — emlékezve — elsősorban a műszakiak számára tanulságul szolgáló — sokoldalú életművének megismerésére hívott fel — egy csaknem fél éves szellemi öttusa keretében. A vetélkedő céljában, módszerében és eredményében is figyelmet érdemel — most is. amikor már az eredményhirdetés is megtörtént. Miért? Mert minden résztvevő számára megadta a felfedezés örömét, az önálló gondolkodás és alkotó — szellemi munka élményét azzal, hogy pályázati feltételként olyan hasznosítható ötleteket. újításokat kért, ameíyek a gyártás, a termelés korszerűsítését szolgálva megüthetik a találmányok szintjét, s egy-egy aktuális műszaki probléma megoldását jelentik — önerőből, alkotókedvből, a szunnyadó belső energiák élesztőséből. S bár a találmányok további sorsa ma még kérdéses, nem vitás, hogy a benyújtott pályázatok a megye egy-egy üzemében — Karcagon, Tö- rökszentmiklóson — nemcsak a termelés racionalizálását, de a termelők önbecsülését, munkakedvét s a lassan múltba vesző „miénk a gyár” érzését növeli. A szigorúan szakmai jellegű újítási börze mellett olyan feladatok is szerepeltek aí egyes fordulókban, amelyek a részvevők általános műveltségének, sokirányú alkotókészségének tartalékait mozgatták meg. Az irodalmi fordulóban nemcsak Pattantyús életművének mai jelentőségével vagy napjaink műszaki életével kapcsolatos témákat lehetett feldolgozni népszerűsítő — tudományos jelleggel; a feladat alapja lehetett bármi, ami a résztvevők irodalmi alkotókészségét csalogatta elő. így született meg például az a híres műszaki szakemberek aforizmáiból álló gyűjtemény, amelynek kiadására a Műszaki Könyvkiadó tett ajánlatot. Mert a Pattantyús-vetélkedő híre nem állt meg a megyehatáron. Az SZMT művelődési ház, a ®TE megyei szervezete, a Verseghy Könyvtár és sok más támogató intézmény segítségével eljutott országos szervekhez Is, akik energiát és költségeket nem kímélve segítették a helyi ötletből országos jelentőségre szert tett vetélkedőt. A SZOT Fővárosi Művelődési Háza és a Műszaki Könyvkiadó felismerte a szellemi játékban rejlő lehetőségeket s jövőre nagyobb lélegzetűre tervezetten más vidékeken található üzemek brigádjainak bevonásával készül megrendezni Szolnokon az immár országossá terebélyesedő vetélkedőt. ftzt irtuk: a játék lebonyolításának módszerében és eredményében is figyelmet érdemel. És itt nemcsak arról van szó, hogy a munkásművelődés számára a tapasztalatokat összegző szakmai módszertani kiadvány készül. A résztvevők egyéni szellemi gyarapodása mellett a műszaki értelmiség alkotó tevékenységének igazi rangját adta meg a játék. Az egész vállalkozás örvendetes példája annak, hogy az ágazati és kulturális szervek figyelemmel, segítőkészséggel érzékenyen is reagálhatnak a helyi kezdeményezésekre, összhangban azzal az igénynyel, hogy szellemi erőforrásainkkal ésszerűen kell gazdálkodni. Bálint Judit Beszámolási kötelezettség véget ér, egy általános iskola tőszomszédságában található Karcagon egy csaknem ötezer kötetes fiókkönyvtár. Ötszáz ember fordul meg itt rendszeresen, zömmel a szomszédos iskola tanulói. Az évi tízezer forintból — ami a könyvtári rendezvényekre jut — nekik !a csurran-csöppen játék — és mesedélutánokra, könyvtári órákra. A könyvállomány felét a Városi Csokonai Könyvtárból állandóan cserélik, a másik fele — mintegy kétezer kötet — műszaki jellegű. Ezeket a könyvtár gazdája, a SZIM karca«! gépgyárának dolgozói forgatják. Az üzemi közművelődési tervben a könyvtár működési programja is benne van, így gyakran kerül sor a dolgozók és a műszaki értelmiség művelődését, önképzését szolgáló rendezvényekre. Ez „csak” azt jelenti, hogy a kis fiókkönyvtár — a többé-ke- vésbé maga szabta körülmények között — éli a hasonló jellegű intézmények megszokott életét, a lehetőségeken belül szolgálja több kisebb közösség szellemi gyarapodását — vagyis teszi a dolgát. És ez önmagában sem kevés, bár nem is igazán különleges dolog. Az azonban mindnyájunk számára figyelemre méltó, hogy egy — a könyvtárvezető dr. Nyíri Lászlóné szakma és ügyszeretetéből, lelkesedéséből és tenniakarásából született — ötlet és megvalósítása országos figyelmet kapott. A tények a következők: a munkahelyi művelődést, a műszaki értelmiség és az üzemi kollektívák önképzését, közéleti szerepvállalását szívügyének tekintő könyvtár először 1984-ben írt ki egy olyan szellemi vetélkedőt, Bánki Donát munkásságát tekintve át, amelynek célja a szakmai műveltség fejlesztése volt. Nem veretes tudományos tanácskozáA halászok ingerültek. Valaki meggyanúsította őket, hogy megdézsmálják a zsákmányt. Térdig állnak a vízben, válogatják kosarakba a busát, hordják fel a esu- szamlós partoldalon a mérőhelyre, onnan fel a kocsira. Fél vagonnyi hal vergődik a hálóban, megállásra nincs idő, hisz egyre több fordul fel az oxigénhiánytól. — Nyakkendősök jönnek — int fejével a közelgő gépkocsi felé az egyik. Valóban a kocsiból városi ruhás férfiak szállnak ki. köztük az elnök. — Van-e hal eladó? — kérdi a szokásos üdvözlés után. A tréfálkozásnak szánt kérdés nagvon rosszkor jött. Válaszul élesen villannak össze a szemek. Szarosabban markolják a kosarak fülét, egv-két busa megszenvedi a keményebb szorítást. Az elnök és vendégei nem sokáig maradnak. Végigsétálnak a parton, nézelődnek egy darabig. aztán zajos ajtócsapkodással elvonulnak. A feleletlenül hagyott kérdés azonban végképp felkorbácsolja az indulatokat. — Még hogy lopjuk a halat! — fakad ki egyikük. Hát mit képzelnek ezek?! Tiszai halászok vagyunk mink. a nyavalyának kell a büdös, pocsolyaízű busájuk. — Nem elég, hogy nem keresünk semmit ebben a halászatban, még gyanúsítják is az embert — így a másik. Káromkodások, félmondatok a súlyos kosarak körül. Az ezüstös testek vergődnek, egyre több hal zsúfolódik a kocsin lévő tartályokban. A bugyborékoló oxigéntől az aléltabbja is föléled. Még néhány kosár és lezárják a tartályok fedelét, ki lehet hát jönni a szennyesre korbácsolt vízből, szusszantani egyet. Újabb autó veri fel a port a holtág mellett. — A szentségit neki — dörmög az egvikük — tiszta búcsú iárás van itt. Tegnap is: előbb a tisztelendő úr érkezett a kántorral nagv ..dicsértessékaiézussal” később a mezőőrnek, majd a körzeti megbízottnak akadt erre dolga. Mert ugye a halat mindnyájan szeretik ... Ezúttal azonban nem idegen jön. hanem a szövetkezet ágazatvezetője. Sofőrje a fizetéseket is hozta, egyenként íratja alá az emberekkel az elismervényeket. A borítékok 'bizony nem vastagok. — Kevés a hal — állapítja meg némi szemlélődés után az ágazatvezető. — Ebből a holtágból három vagon busát kellett volna a tervek szerint kitermelni, de ahogy látom, a beszállítottál együtt is alig lesz több másfél vagonnál. Nem lesz ez így jó emberek! Meg kell még egyszer húzni a vizet! A halászok hallgatnak. Mikor már sűrűvé válik a csend, középkorú ember lép előre. Uralkodva feszültségén csendesre fogja a szót: — Ezt a vizet mi pedig becsülettel lehalásztuk. Azt senki se mondja, hogy nem rjól! Másfél hette vagyunk már itt. Garantálom, hogy mindenki legjobb tudása, munkabírása szerint dolgozott! Itt nem ment el a hálóból egy mázsa hal sem. A csomagtartókban pedig — teszi hozzá nyomatékkai — még ennyi se...! Ilyennel ne is gyanúsítgasson minket senki... — Ha már itt tartunk — veszi át a szót a másik — hogy gondolják azt. hogv mi 40—50 kilométerről idejárunk mindennap a saját járműveinkkel. Benzinre megy el a fizetésünk fele. Miért nem a szövetkezet gondoskodik arról, hogy az ilyen idénymunkára legyen szállítójármű? Akkor még csak nem is emlegethetnék a csomagtartókat...! — Tavaly — csatlakozik a harmadik — még három forintot fizettek minden kiló kifogott hal után. Azért, hogy a saját szerszámainkat használtuk, újabb egy forintot adtak. Most három forintot kapunk összesen, s ugyanúgy a saját szerszámainkat koptatjuk. Ez az. ami nem jól van így! A termetes ágazatvezető zavarban van, de csípőre téTízórai, Felvételünk a Martfű] Tisza Cipőgyárban készült T. K. L. Maketing igazgatóság alakult a legrégibb magyar idegenforgalmi szervezetnél, az IBUSZ-nál. Megkezdődött tehát Magyarországon is az idegenforgalmi piackutatás. Tekintettel az idegenforgalom — a „béke nehézipara” — rendkívüli népgazdasági jelentőségére, amely egyre növekszik két érdekelt szakembertől kértünk nyilatkozatot az IBUSZ új piackutató szervezetéről. Szathmári Ferenc marketing-igazgató; — Amikor egy éve létrehoztuk az IBUSZ Marketing Igazgatóságát, abból indultunk ki, hogy a korábbi évek szerkezeti felépítése nem elegendő sajátos „árunk” vagyis a programok, utak eladásához. Hszen az iparban és külkereskedelemben is rájöttek arra, hogy a termelésközpontú gondolkodás nem visz előre, sőt megre- keszt. Terjed tehát a piackutatás szervezete, bár az is igaz, hogy egy legutóbbi statisztikához 300 magyar nagyve a kezét mély lélegzetet vesz: — Jól tudják, hogy a szövetkezet nincs a legjobb helyzetben — kezdi. A halnak csökken a piaca, ugyanakkor növekednek az önköltségi árak. A busának alig több mint felét veszik át 23 forintért, a többit csak húsz alatt tudjuk eladni. És tudják-e, mennyi egy kiló busa önköltsége? Egyébként sem idegenek előtt kell megbeszélni ezeket a dolgokat, — pillant élesen a közelben ücsörgő krónikásra. Az emberek hallgatnak. — Ha pedig úgy gondolják, hogv nem használják a saját hálóikat, hát holnap ki kell hozni a szövetkezetét. Döntsék el! A vizet pedig újra kell halászni — teszi hozzá nyomatékosan, máraz autóból. Mire a felkavart por elül, a halászok döntenek: hozzáfognak a pakoláshoz. Nem halásszák le újra a vizét, hisz ők tudják, hogy nincs már abban semmi. Legalábbis nem annyi, hogy megérné újrakezdeni a munkát. Hazaviszik a hálóikat, legközelebb majd a szövetkezeti szerszámokat veszik elő. Pedig azokat — mint mondják — napokig javítani kell majd, mire használhatók lesznek. Ráadásul nem is elég öblösek, nem marad meg bennük rendesen a hal. Úgy tűnik tehát, még kevesebb lesz majd a zsákmány ... T. Katona László A választott vezetőszervekkel és vezetőkkel szemben a demokratikús centralizmus elve alapján támasztott követelmény, mely szerint a végzett munkáról rendszeresen jelentést tesznek választóiknak és a felső vezetésnek. Ez a szakszervezeti munka elengedhetetlen tartozéka, a tagság kontrollsze- repének és a vezetésben való részvételének feltétele. A vezető szervek a választások alkalmából, ezenkívül — a két választás közötti időszakban — legalább egyszer kötelesek az egész szakszervezeti munkáról beszámolni a tagságnak. A beszámolás szakszervezeti csoportértevállalatot kérdeztek, meg s ezek közül csak 140 rendelkezik piackutató szervezettel. Az IBUSZ-nál is eddig azt mondtuk; van kiutazás, beutazás és hazai turizmus. De nem elemeztük ezeket piaconként. Pedig például a beutazásoknál egészen mások a körülmények, feltételek egy francia és egy osztrák turista esetében. Az osztrák hagyományos kiránduló-területnek tekinti Magyarországot, a franciát viszont meg kell győzni arról, hogy miért érdemes idejönni, amikor a saját országában síelni is, vagy a tengerpartra üdülni is mehet, de elutazhat például a Baha- ma-szigetekre is. Most már piaconként kutatjuk, hogy honnét lehetne Magyarországra utaztatni, s azt, hogy országonként hogyan kell reklámozni hozzánk irányuló utakat, programokat. Avagy a kiutazásnál melyik országban hogyan kell felkutatni a magyar turistának tetsző szokásokat, hol, milyen olcsó szállodai megoldásokra lelhetnek a magyarok. Tehát az a feladatunk, hogy a kiutazáshoz magyar szemmel nézzük a külföldi piacot, fordított esetben pedig piacelemzéssel segítsük elő a beutazást. Egész más módszereket alkalmazunk a meggyőzésre például a mostanában igen növekvő amerikai beutazó csoportokkal és egészen mást a göröggel szemben. Az idegenforgalmi marketing sajátossága, hogy alanya az „áru”, maga az ember, tehát igen nagy szerepe van a munkánkban a pszihológiá- nak is. Ezért is használjuk gyakran a marketing-kommunikáció kifejezést, vagyis a piackutatás emberi kapcsolatteremtő jellegét. Elsődleges feladatunk természetesen a deviza-növelő beutazások elősegítése. Hiszen volt egy erős növekedés, ami két évvel ezelőtt tetőzött, s azóta tovább nem nő a beutazó forgalom. Ahhoz, hogy mégse ez maradjon a „tető”, nemcsak a hagyományos magyar idegenforgalmi piacokra (Ausztria és az NSZK) kell támaszkodni, hanem visszahódítani az olasz turisták tömegeit, s emellett a szocialista országokból, főleg Lengyelországból újra megnyerni az utazókat, akik a gazdasági nehézségek miatt maradtak el. Lovas Katalin üzletpolitikai osztályvezető: — Megpróbáljuk elérni, hogy a piackutatás minél fejlettebb, megalapozottabb, minél több irányú legyen. Figyeljük a külföldi szaksajtót. Fontos a külföldi versenytársak ajánlatainak bekezleteken, taggyűléseken, küldöttértekezleten a testületek ülésein és a kongresz- szuson történik. Az szb-tlt- káir vagy az szb-tag köteles beszámolni az szb-nek, az szb a szakszervezeti tanácsnak, a szakszervezetek elnöksége a szakszervezetek központi vezetőségének, a SZOT pedig a legmagasabb szakszervezeti fórumnak: a kongresszusnak. A beszámolási kötelezettség célja: a gazdaságirányító szervek megfelelő tájékoztatásának biztosítósa a termelés eredményeiről és az elképzelések megvalósulásáról. (KS) gyűjtése, elemzése, egészen odáig, hogy részletes kérdőíves felmérést végzünk mind a magyar, mind a külföldi utazók körében. Mindezek alapján elkészítettünk egy középtávú piackutatási programot. Ebben elsősorban arra figyeltünk: az elkövetkezendő öt év során, milyen kérdőíves felméréseket végezzünk, hogy azzal hatékonyabbá tegyük mind a kifelé, mind a befelé irányuló kereskedelmi munkát. Vagyis minél jobban megismerjük és minél jobban kielégítsük az ide érkező külföldi turisták igényeit. Most az egyik legnagyobb tömegű felmérésre készülünk a magyar turisták utazási szokásainak, igényeinek pontos megismerése végett. A kérdőíveket beletesszük a decemberben megjelenő 1986. évi főidényi programfüzet egy részébe, mintegy 50—60 ezer füzetbe. Ha 50 százalékos visszaérkezési arányunk lesz — s volt már 82 százalékos is! — akkor az Jó eredmény. Az eddigi tapasztalat? — Elsősorban azt látjuk, hogy a magyar lakosság a véltnél is igényesebb. De nemcsak az idegenforgalmi, hanem a fogyasztási szokásokra vonatkozó felmérések is igazolják, hogy a magyarok általában nagyon igényesek. Az utazás iránt is, azok de sajnos tovább nyújtóznak, mint a takarójuk engedi, vagyis már nem mérik fél saját anyagi lehetőségeiket. A külföldi turisták közül az osztrák, olasz, egyesült államokbeli és dél-amerikai beutazók között is végeztünk felmérést. Általában a többség azt felelte, hogy többet kapott Magyar- országtól, mint amennyire számított. Ideérkezés előtt rendkívül tájékozatlanok voltak az országról. Tehát sokkal több gondot kell fordítani a nemzeti propagandánkra. Még mindig nem ritka, hogy Budapestet ösz- szekeverik Bukaresttel. Ez a tájékozatlanság elsősorban természetesen az Európán kívüli országok turistáira jellemző. Például egyszer megkérdezték, hogy mennyi tejet és húst hozzanak a saját ellátásukra Magyarországra? Végül is Budapestben egy világvárost, Magyarországban pedig fejlett ellátású, modern európai gondolkodású, jó humorú, élni szerető, gazdag történelmű és kultúrájú országot, népet ismertek meg. Az IBUSZ Marketing Igazgatósága alapvetően módosíthatja idegenforgalmunk tevékenységét, és ebből következően rendkívül nagy mértékben javíthatja eredményességét is. FSldessy Dénes Igényesebb utazók, jobb színvonal Idegenforgalmi piackutatás az IBUSZ-nál mm 0 sszctűzés
